Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)
1874-02-26 / 46. szám
Viii. évfolyam. 46-dik szám. Kolozsvárit, 1874. csütörtök, február 26. Tn POLITIKAI NAPILAP. a? ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egészévre .........................1® ft. — kr. Félévre.................................8» — „ Egy negyedre..................... 4 „ — „ Egy hónapra .....................1 , 60 , nS"rl SZERKESZTŐSED IRODA: A lyceumi nyomdában Kiadóhivatal: A ly czeumi nyomda „központi irodájá“-ban főtér gr. Teleki Somokos-ház. 1 * HIRDETÉSI DIJAK ?« Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. ^T .2. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye SS kr. Reclamok: hirfősérbe soronként 1 frt KOLOZSVÁR, FEBRUÁR 25. A király útja és kereskedelmünk. Hogy a szentpétervári utazás nem tisztán udvariassági tény, az iránt tisztában van mindenki, de jelentősége felől nagyon elágaznak a bel- és külföldi vélemények. Anglia a béke biztosítására, Francziaország, Németország sakktartására, Olaszország egy oly négyes szövetségre magyarázza azt, melyben neki része nincs, miután az orosz czár, uralkodónkra mondott toastjában a békebiztosítékául csak Anglia, Németország, Oroszország és a mi monarchiánk egyetértését említé fel; tehát Olaszországról nem szólott, míg aTimes e körülményre azt a megjegyzést téve: „Vajha ne lenne ez Francziaország kárára“ és ez a franczia republikánus sajtót egészen kihozta sodrából és figyelmeztette a franczia diplomatiát, hogy amiért’ Francziaország most „magába vonult”, mint Oroszország Sebastopol elvesztése után , abból még nem következik, hogy diplomatiája bele ne szóljon a dolgokba és azokat figyelemmel ne kisérje. Természetes, hogy e konjektúráktól még messzibb esnek azok, melyek a király utazásának a keleti kérdéssel, illetőleg Törökországgal és ennek szláv eredetű népeivel való viszonyára vonatkoznak. Nálunk a horvát és szerb, Ausztriában a cseh sajtó nagyon különböző magyarázatokat csatolt ez úthoz: egy rész a szlávok javára magyarázá azt, fordulatot remélve attól a szláv ügyekben, de a radikánsabb rész el van keseredve miatta, szeretné azt a monarchia megaláztatása képpen feltüntetni, csak azért, mert a pánszláv izgahl“ ji'&'ASM lítenMi mai»* És ebben van is valami ! A bécsi sajtó pedig Andrássy gróf iránti elösmerése mellett, Törökország állásában szeretne változtatást előidézni, ezért jön felvetve az európai protektorátus eszméje Törökország felett, miután ez magában sem megélni, sem meghalni nem tud. De e terv nem csak jogtalanságánál fogva tűnik ki, hanem veszedelmes voltára nézve is; mert az bizonyos, hogy a protektorok közt az lenne a legfőbb, legbefolyásosabb és végre az ur is Konstantinápolyban, ki legerősebb, legközelebb van és legjártasabb a török ügyekben és ez — Orosz-Mi e konjekturákhoz nem akarunk új konjekturákat csatolni. Az uralkodók találkozásának értelmet és horderőt a helyzet kényszerűsége szab. És ez most csakugyan békét parancsol minden irányban, mert Németországnak Eliasz-Lothringen és az ultramontanismus, Oroszországnak Chiva, Lengyelország és a hadsereg most megkezdett újjászervezése, a ki nem épített vasutak, monarchiánknak a nyomorult pénzügyek és a politikai zavar a Lajthán innen és túl egyaránt, parancsolólag tiltják el az új hadi terveket. Igaz, hogy e biztosíték csak ideiglenes, de ne is várjunk Európában még e században állandó békebiztosítékokat. Csak az ideiglenes „fegyveres“ békét használjuk fel — alkotmányunk megszilárdítására, anyagi és szellemi erőnk kifejtésére. E tekintetben is a szentpétervári útnak van jelentősége. Tudjuk, hogy Andrássy gróf a külügyminisztérium kereskedelmi előadóját is magával vitte Szent-Pétervárra. Ebből azt lehet következtetni, hogy a kereskedelmi ügyekben alkudozások folytak ott. És ha az alkudozásoknak reánk nézve kedvező eredménye volt, akkor a szent-pétervári utazás üdvös hatású lesz békénkre is, anyagi viszonyainkra is. Mert az tagadhatatlan, hogy Oroszország eddig Európával és főleg hazánkkal szemben valóságos chinai fallal vette körül magát magas protectionarius, sőt sok áruczikkekre nézve valóságos tilalmi vámtételeivel. Ha meggondoljuk azt, hogy már a Jagellók alatt mily fényes kereskedést mutat fel hazánk Lengyelországgal és Oroszországgal , és látjuk azt, hogy ez most mily jelentéktelenségre sülyedt le, míg a távollévő Amerika, Anglia, főleg pedig Francziaország mily fokozott mérvben foglalják el iparczikkeikkel az orosz piaczokat ,és látják el magukat orosz gabonával , akkor szomorúan tapasztaljuk, hogy hazánk mekkora károkat szenved már évszázadok óta Ausztria szerencsétlen külpolitikája és ügyetlen diplomatiája miatt ! Csak a legújabb időben is, vagyis Oroszországnak 1855 ót» u-*" “ ^[Jubi európai államoknak bár nagy nehézséggel, mégis sikerült rést törni az oroszvámpolitika zárkózottságán, addig a mi borunk, iparczikkeink a vámtételek és vasúti tarifák miatt egészen le vannak szoritva az orosz piaczokról. Ebben van a diplomaţia hibája és amíg e bajon segítve nem lesz, addig gabna-kereskedésünk is el lesz nyomva Odessa által. E tekintetben a szent-pétervári utazástól reformokat várunk és ha ezek teljesednek, csak akkor leszünk képesek a ceremóniáknak hazánk szempontjából is üdvös hatást tulajdonítani. Azt hiszjük, hogy elsősorban Erdély van érdekelve e tekintetben, mert Romániával való kereskedésünk szoros összefüggésben van Oroszországgal folytatott kereskedésünkkel: amennyiben, ha Oroszország elnyeli a Romániába vitt iparczikkeket is, akkor itt oly transito kereskedés fejlődhetik ki, mely egyenesen Erdély javára fog szolgálni, ha képesek leszünk ezt jól kizsákmányolni. És azt hisszük, hogy ez nem lehetetlen, mert még Moldován keresztül is olcsóbban szállíthatunk mi, mint Francziaország és Amerika : csak termelni tudjunk ügyünk bezárva. A „Nautilus" szivattyúi által folytonosan kilövelt meleg víz nem emelné e ez üreg hőmérsékletét és nem akadályozná e a jégképzőgést ?“ „Meg kell kísérteni !“ — mondom. „Kisértsük meg tehát, tanár úr.‘‘ A hévmérő, a hajón kívül hét fokot mutatott 0 alatt. Nemo kapitány a konyhába vezetett, hol óriási lepároló gépek voltak működésben, a czélból, hogy az elpárologtatás által ivóvizet szolgáltassanak. A víz néhány perc alatt száz fokra melegedett ezekben. E vizet a szivattyúkba vezették, míg friss víz elég mértékben pótolta a hiányt a lepároló készülékekben. A villanytelepek által kifejtett meleg oly óriási volt, hogy a beszivattyúzott jégvíz a készüléken csak keresztül futvi forró állapotban ért a szivattyúkba. A fecakendés megkezdődött, s három év múlva a hideg csak hat fok volt 0 alatt, két órával későbben a hévmérő csak négy fokot mitatott. „Sikerülni fog“, — mondom a kapitányho „Remélem.“ — Válaszolt ez — „összemozsoltatni nem fogunk. Most már csak a megfalától van okunk tartani.* Az éj folyamán 1 fokra szállott a hőmértő alatt. A jégképződés tehát már akadályozva is mert a tengervíznek hogy jéggé válljék, legalibis két foknyi hidegre van szüksége. Másnap reggelre hat méternyire volt az is kiásva. Még négy méter volt hátra, s ez negyv nyolcz órai munkát követelt. A „Nautilus“ bü-E tekintetből fogjuk megítélni az oroszországi utazást, mert ami a „fegyveres“ békét illeti, annak őszinteségében csak akkor fogunk hinni, ha nem lesz — fegyvere«. De ha szoros ke-ereskedelmi viszonyban van két állam, akkor az anyagi érdek is parancsolja a békefentartását és az érdek jobb kezesség, mint egy — pohárköszöntés ! H. S. TÁRCZA: HÚSZEZER MÉRTFÖLD A TENGER ALATT-után francsiából. Második rész. TIZENHATODIK FEJEZET. Levegőt!!! (Folytatás.) „Meddig láthatnak el még a lágtartók levegővel ?“ „Holnap után falemésztve lesz egész készletünk.“ Hideg verejték ült homlokomra. E feleletben pedig mi meglepő sem volt. A „Nautilus“ márt. 22-én merült alá a pálya mellett, ma 26-ika van. Öt nap óta tartalék-légkészletünkből élünk. És ami az élvezhető levegőből még hátra volt, azt a munkások számára kellett visszatartani. Még most is, midőn e sorokat írom, hideg borzadály fut el, ha e helyzetre visszagondolok. Nemo kapitány némán elgondolkozva állott előttem. Láttam, hogy valami eszmével foglalkozik, úgy látszott azonban, hogy visszautasítja azt Végre e szavakat mormolta mintegy magában. „Forró vizi“ „Forró viz 1*' — kiáltok fel. „ügy van, uram. Aránylag szűk helyen vasében nem lehetett megújítani a levegőt. Állapotunk e napon perczenként rosszabb lett. Kiállhatatlan nyomás nehezedett mellemre. Délután 3 órakor már alig tudtam elviselni azt. Elnyújtozva feküdtem a pamlagon, míg a jó Conseil előttem térdelve bátorítani igyekezett, könynyezve mondván: „Ah, csak lehetséges volna nélkülöznöm a levegőt, hogy a nagyságos árnak több jusson.“ Magam is könnyekre fakadtam e szavakra. Képzelhetni, hogy ily körülmények közt mily örömmel siettem a munkára, midőn a sor rám került. És mégis senki sem maradt egy perccel sem idején túl a munkánál. Midőn ideje letelt, mindenki lihegő társának adta át a készüléket, mely friss levegőt rejtett magában. Nemo kapitány személyesen ment elő jó példával e tekintetben. Midőn a hajóra vissztértem, azt hittem megfulladok. A rám következett éjjel, és annak szenvedéseit tollal leirni lehetetlen. Másnap reggel alig valik képes lélekzeni. Fejem szédült, úgy éreztem magam mintha részeg volnék. A legénység körül többnél hasonló jelek mutatkoztak, fogságunk hatodik napján Nemokapitány látva, hogy a munka lassan halad, elhatározta áttörni a jégburkolatot, mely bennünket még a tengertől elválasztott. Parancsára a „Nautilus‘-t megkönyítették, úgy hogy az fölemelkedvén kormányozható lett Aztán oda kormányozták a kivájt üreg felé. Aztán ismét vizet eresztetek a tartókba, s a „Nautilus“ a fenékre sülyedt. E pillanatban tért mindenki vissza a hajóra. A kettős közlekedési ajtó bezáratott, a „Nautilus“ egész súlyával az alig egy méter vastagságú jégrétegre nehezedett. E pillanatban egyszerre megnyitották a víztartók szellentyűit és száz köbméter víz rohant be azokon, százezer kilogrammal szaporítván a „Nautilus” súlyát. A feszült várakozásban megfeledkeztünk szenvedéseinkről. Még reméltünk. Ez volt az utolsó kísérlet szabadulásunkra. Fejem zúgása daczára csak hamar sajátszerű neszt hallottam a „Nautilus alól, a jég ropogott, s a „Nautilus“ s Q 1 y e d ni kezdett „Megszabadulunk !“ — Rúgta fülembe Conneit’ Nem tudtam felelni neki. Megfogtam kezét és görcsösen szorítottam azt. Végre, rettenetes súlya által ragadtatva a „Nautilus“ oly gyorsasággal kezdett sülyedni, mint ha esése légüres térben történnék. Most az egész villanyos erőt a szivattyúkra öszpontosították, melyel a víztartókat rögtön üríteni kezdték. Néhány percz múlva megszűnt a sülyedés, sőt csakhamar erre a mennometer emelkedést mutatott. A csavar hihetetlen gyorsasággal működve, észak felé hajtotta a hajót. De meddig fog tartani az utazás e jégzátony alatt? Talán egy egész napig.Addig én már holt ember vagyok. Rapsodiák két koszorú felett. Jónástól. Csodálatos idők járnak ! A gondolkodó ember szive meg megdöbben az idők jeleire, s aggódva néz a jövőre. Amit a hangyaszorgalom milliók vérével épit, — egy hatalma Réz egy tollvonással eltörli ! Milliók kiáltanak fel: nem birom lánczaimat! mikor jön el a kor megváltója, hogy levegye terheimet ! És a költő hollója megszóljál: soha, soha, sohasem! Évtized évtizedre jön, s a küzdelem megújul. Az emberiség egy része emberi jogait követeli, a másik rész kineveti, rázúdítja emberölő gépeit, s az igazságért kiáltók hangját elkapja a vihar ! Mikor lesz ennek vége ? Soha, soha, sohasem ! * * A magyar parlamentben volt néhány évvel ezelőtt egy jelenet, melyre mindenki jól emlékezik, be_van írva az egész nemzet szivébe, az e 1 i 8 in reg7M^£,a^“__Deák Ferenc*, az orkoszoruját. Őt nyujtott Kossuthnak. A parlament viharos tapssal fogadta Deák Ferencznek ama nyilatkozatát. A tapsosok között ott volt maga Gróf Andrássy Gyula is, kinek nevét a forradalom után a bitófára szegeztette Haynau. ♦ * * És ki az a Deák Ferencz? Azon pártnak köztiszteletben álló feje, mely a kormányt nyolcz éven át támogatta, védelmezte. És Gróf Andrássy ? Az osztrák-magyar külügyér, akiről itthon szeretik hinni pártkülönbség nélkül, hogy legelőször: magyar. Az első betegen fekszik, a másik Szt.-Pétervárt van ő felségével, s a napokban tett látogatást Miklós czár sírjánál. ő Felsége a magyar király egy babérkoszorút tett ama férfiú sírjára, kinek nevét mi annyiszor megemlegettük. Vájjon mit gondolt e pillanatban gróf Andrássy a magyar ember és mit mond a 11 gróf Andrássy a külügyér ? Milyen nehéz némelykor embernek lenni * * c A szt.-pétervári sürgönyök és tudósítások még egy érdekes momentumot jegyeztek fel. Február 16-án a császár Ő felsége a többek között meglátogatta a mérnöki académiát is. Egy ismerősünkre talált ott, Tottlebeo tábornokra. A tábornok emlékezetessé akarta tenni a császár előtt e látogatást s egy félóráig előadást tartott Szebasztopol ostromzárolásáról. E tüntetést érezte mindenki, de annál kevesebbet beszéltek róla. * * Gróf Andrássy Gyula látogatást tett Gorcsakoff herczegnél. Ez is még 1849-iki ismerősünk. Beszélgetés közben a herczeg egy pillanatra fellángolt, s így kiáltott fel: „Jaj annak, ki Európa békéjét legelőször bontja meg !“ Kit illet e fenyegetés ? Mi nagyon csendes népek vagyunk, megpuhultunk még Világosnál ! * + * Ez a két babérkoszorú története. Az egyiket Deák Ferencz nyújtja Kossuth Lajosnak, ki a magyar függetlenségi harcz ólán állott, a másikat a magyar király tette le Miklós czár sírjára, ki e függetlenségi harczot eltiporta. A parlamentben egykor igy szóllott a Deákpárt egyik tekintélye. ..A nemzet kibékült királyával, ne tilntes- Helyes szavak, jó tanács. • De hát a nemzet nem kérheti e viszont: ellenem se tüntessenek. A napokban a beteg Deák Ferenczet egy régi jó barátja látogatta meg, s a többek között így szóllott hozzá Deák : „Nem tudom, hogy én vagyok-e betegebb, vagy a pátom ?“ A felelet olyan könnyű reá, hogy nem is kell leirni. Egy párisi tudósító azt írja, hogy ő felsége és gróf Andrássy a nagy arsenálba sokat nézték a magyar zászlókat. Ezek abban a korban vándoroltak ide, midőn Paskevics ezt irta Miklós czárnak : „Magyarország felséged lábalnád havert“ Régi dolog, egy negyedszázaddal ezelőtt történt I V ’* * • * * • .