Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)

1874-02-26 / 46. szám

Viii. évfolyam. 46-dik szám. Kolozsvárit, 1874. csütörtök, február 26. Tn POLITIKAI NAPILAP. a? ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egészévre .........................1® ft. — kr. Félévre.................................8» — „ Egy negyedre..................... 4 „ — „ Egy hónapra .....................1 , 60 , nS"­­rl SZERKESZTŐSED IRODA: A lyceumi nyomdában K­iadóh­ivatal: A l­y czeumi nyomda „központi irodájá“-ban főtér gr. Teleki S­omokos-ház. 1 * HIRDETÉSI DIJAK ?­« Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. ^T .2. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye SS kr. Reclamok: hirfősérbe soronként 1 frt KOLOZSVÁR, FEBRUÁR 25. A király útja és kereskedelmünk. Hogy a szentpétervári utazás nem tisztán udvariassági tény, az iránt tisztában van mindenki, de jelentősége felől nagyon elágaznak a bel- és kül­földi vélemények. Anglia a béke biztosítására, Fran­­cziaország, Németország sakktartására, Olaszor­szág egy oly négyes szövetségre magyarázza azt, melyben neki része nincs, miután az orosz czár, uralkodónkra mondott toastjában a békebiztosíté­­kául csak Anglia, Németország, Oroszország és a mi monarchiánk egyetértését említé fel; tehát Olasz­országról nem szólott, míg a­­Times­ e körül­ményre azt a megjegyzést téve: „Vajha ne lenne ez Francziaország kárára“ és ez a franczia repub­likánus sajtót egészen kihozta sodrából és figyel­meztette a franczia diplomatiát, hogy a­miért’ Francziaország most „magába vonult”, mint Orosz­ország Sebastopol elvesztése után , abból még nem következik, hogy diplomatiája bele ne szóljon a dolgokba és azokat figyelem­mel ne kisérje. Természetes, ho­gy e konjektúráktól még messzibb esnek azok, melyek a király utazásának a keleti kérdéssel, illetőleg Törökországgal és en­nek szláv eredetű népeivel való viszonyára vonat­koznak. Nálunk a horvát és szerb, Ausztriában a cseh sajtó nagyon különböző magyarázatokat csa­tolt ez úthoz: egy rész a szlávok javára magya­­rázá azt, fordulatot remélve attól a szláv­ ügyek­­ben, de a radikánsabb rész el van keseredve mi­atta, szeretné azt a monarchia megaláztatása kép­­pen feltüntetni, csak azért, mert a pánszláv izga­hl“ ji'&'ASM líte­nMi mai»* És ebben van is valami ! A bécsi sajtó pedig Andrássy gróf iránti el­­ösmerése mellett, Törökország állásában szeretne változtatást előidézni, ezért jön felvetve az euró­pai protektorátus eszméje Törökország felett, miu­tán ez magában sem megélni, sem meghalni nem tud. De e terv nem csak jogtalanságánál fog­va tűnik ki, hanem veszedelmes voltára nézve is; mert az bizonyos, hogy a protektorok közt az len­ne a legfőbb, legbefolyásosabb és végre az ur is Konstantinápolyban, ki legerősebb, legközelebb van és legjártasabb a török­ ügyekben és ez — Orosz-Mi e konjekturákhoz nem akarunk új kon­­jekturákat csatolni. Az uralkodók találkozásának értelmet és horderőt a helyzet kényszerűsége szab. És ez most csakugyan békét parancsol minden irányban, mert Németországnak Eliasz-Lothringen és az ultramontanismus, Oroszországnak Chiva, Lengyelország és a hadsereg most megkezdett újjá­szervezése, a ki nem épített vasutak, monarchiánk­nak a nyomorult pénzügyek és a politikai zavar a Lajthán innen és túl egyaránt, parancsolólag tiltják el az új hadi terveket. Igaz, hogy e bizto­síték csak ideiglenes, de ne is várjunk Európá­ban még e században állandó békebiztosítékokat. Csak az ideiglenes „fegyveres“ békét használjuk fel — alkotmányunk megszilárdítására, anyagi és szellemi erőnk kifejtésére. E tekintetben is a szentpétervári útnak van jelentősége. Tudjuk, hogy Andrássy gróf a külügy­minisztérium kereskedelmi előadóját is magával vitte Szent-Pétervárra. Ebből azt lehet következ­tetni, hogy a kereskedelmi ügyekben alkudozások folytak ott. És ha az alkudozásoknak reánk nézve kedvező eredménye volt, akkor a szent-pétervári utazás üdvös hatású lesz békénkre is, anyagi vi­szonyainkra is. Mert az tagadhatatlan, hogy Orosz­ország eddig Európával és főleg hazánkkal szem­ben valóságos chinai fallal vette körül magát ma­gas protectionarius, sőt sok áruczikkekre nézve valóságos tilalmi vámtételeivel. Ha meggondoljuk azt, hogy már a Jagellók alatt mily fényes keres­kedést mutat fel hazánk Lengyelországgal és Orosz­országgal , és látjuk azt, hogy ez most mily je­lentéktelenségre sülyedt le, míg a távollévő Ame­rika, Anglia, főleg pedig Francziaország mily fo­kozott mérvben foglalják el iparczikkeikkel az orosz­ piaczokat ,és látják el magukat orosz gabo­nával , akkor szomorúan tapasztaljuk, hogy ha­zánk mekkora károkat szenved már évszázadok óta Ausztria szerencsétlen külpolitikája és ügyet­len diplomatiája miatt ! Csak a legújabb időben is, vagyis Oroszor­szágnak 1855 ót» u-*" “ ^[Jubi európai államoknak bár nagy nehézséggel, mégis sikerült rést törni az orosz­vámpolitika zárkózottságán, addig a mi borunk, iparczikkeink a vámtételek és vasúti tarifák miatt egészen le vannak szoritva az orosz­ piaczokról. Eb­ben van a diplomaţia hibája és a­míg e bajon se­gítve nem lesz, addig gabna-kereskedésünk is el lesz nyomva Odessa által. E tekintetben a szent-pétervári utazástól re­formokat várunk és ha ezek teljesednek, csak ak­kor leszünk képesek a ceremóniáknak hazánk szem­pontjából is üdvös hatást tulajdonítani. Azt hisz­­­jük, hogy első­sorban Erdély van érdekelve e tekintetben, mert Romániával való kereskedésünk szoros összefüggésben van Oroszországgal folyta­tott kereskedésünkkel: a­mennyiben, ha Oroszor­szág elnyeli a Romániába vitt iparczikkeket is, akkor itt oly transito kereskedés fejlődhetik ki, mely egyenesen Erdély javára fog szolgálni, ha képesek leszünk ezt jól kizsákmányolni. És azt hisszük, hogy ez nem lehetetlen, mert még Mol­­dován keresztül is olcsóbban szállíthatunk mi, mint Francziaország és Amerika : csak termelni tudjunk ü­gyünk bezárva. A „Nautilus" szivattyúi által foly­tonosan kilövelt meleg víz nem emelné e ez üreg hőmérsékletét és nem akadályozná e a jégképző­­gést ?“ „Meg kell kísérteni !“ — mondom. „Kisértsük meg tehát, tanár úr.‘‘ A hévmérő, a hajón kívül hét fokot mutatott 0 alatt. Nemo kapitány a konyhába vezetett, hol óriási lepároló gépek voltak működésben, a czél­­ból, hogy az elpárologtatás által ivó­vizet szol­gáltassanak. A víz néhány perc­ alatt száz fokra melegedett ezekben. E vizet a szivattyúkba ve­zették, míg friss víz elég mértékben pótolta a hi­ányt a lepároló készülékekben. A villanytelepek által kifejtett meleg oly óriási volt, hogy a beszi­vattyúzott jégvíz a készüléken csak keresztül futvi forró állapotban ért a szivattyúkba. A fecakendés megkezdődött, s három év múlva a hideg csak hat fok volt 0 alatt, két órá­val későbben a hévmérő csak négy fokot mi­tatott. „Sikerülni fog“, — mondom a kapitányho „Remélem.“ — Válaszolt ez — „összemo­zsoltatni nem fogunk. Most már csak a megfalá­tól van okunk tartani.* Az éj folyamán 1 fokra szállott a hőmért­ő alatt. A jégképződés tehát már akadályozva is mert a tengervíznek hogy jéggé válljék, legalib­is két foknyi hidegre van szüksége. Másnap reggelre hat méternyire volt az is kiásva. Még négy méter volt hátra, s ez negyv nyolcz órai munkát követelt. A „Nautilus“ bü-E tekintetből fogjuk megítélni az oroszor­szági utazást, mert a­mi a „fegyveres“ békét il­leti, annak őszinteségében csak akkor fogunk hin­ni, ha nem lesz — fegyvere«. De ha szoros ke-e­reskedelmi viszonyban van két állam, akkor az anyagi érdek is parancsolja a békefentartását és az érdek jobb kezesség, mint egy — pohárkö­szöntés ! H. S. TÁRCZA: HÚSZEZER MÉRTFÖLD A TENGER ALATT-után francsiából. Második rész. TIZENHATODIK FEJEZET. Levegőt!!! (Folytatás.) „Meddig láthatnak el még a lágtartók leve­gővel ?“ „Holnap után falemésztve lesz egész kész­letünk.“ Hideg verejték ült homlokomra. E feleletben pedig mi meglepő sem volt. A „Nautilus“ márt. 22-én merült alá a pálya mellett, ma 26-ika van. Öt nap óta tartalék-légkészletünkből élünk. És ami az élvezhető levegőből még hátra volt, azt a munkások számára kellett visszatartani. Még most is, midőn e sorokat írom, hideg borzadály fut el, ha e helyzetre visszagondolok. Nemo kapitány némán elgondolkozva állott előttem. Láttam, hogy valami eszmével foglalkozik, úgy látszott azonban, hogy visszautasítja azt Végre e szavakat mormolta mintegy magában. „Forró vizi“ „Forró viz 1*' — kiáltok fel. „ügy van, uram. Aránylag szűk helyen va­sében nem lehetett megújítani a levegőt. Állapo­tunk e napon perczenként rosszabb lett. Kiállhatatlan nyomás nehezedett mellemre. Délután 3 órakor már alig tudtam elviselni azt. Elnyújtozva feküdtem a pamlagon, míg a jó Con­seil előttem térdelve bátorítani igyekezett, köny­­nyezve mondván: „Ah, csak lehetséges volna nélkülöznöm a levegőt, hogy a nagyságos árnak több jusson.“ Magam is könnyekre fakadtam e szavakra. Képzelhetni, hogy ily körülmények közt mily örömmel siettem a munkára, midőn a sor rám ke­rült. És mégis senki sem maradt egy perc­c­el sem idején túl a munkánál. Midőn ideje letelt, mindenki lihegő társának adta át a készüléket, mely friss levegőt rejtett magában. Nemo kapi­tány személyesen ment elő jó példával e tekin­tetben. Midőn a hajóra vissztértem, azt hittem meg­fulladok. A rám következett éjjel, és annak szenvedéseit tollal leirni lehetetlen. Másnap reg­gel alig valik képes lélekzeni. Fejem szédült, úgy éreztem magam mintha részeg volnék. A legény­ség körül többnél hasonló jelek mutatkoztak, fogságunk hatodik napján Nemo­­kapitány látva, hogy a munka lassan halad, elhatározta át­törni a jégburkolatot, mely bennünket még a ten­gertől elválasztott. Parancsára a „Nautilus‘-t megkönyítették, úgy hogy az fölemelkedvén kormányozható lett Aztán oda kormányozták a kivájt üreg felé. Az­tán ismét vizet eresztetek a tartókba, s a „Nauti­lus“ a fenékre sülyedt. E pillanatban tért mindenki vissza a hajóra. A kettős közlekedési ajtó bezáratott, a „Nautilus“ egész súlyával az alig egy méter vastagságú jég­rétegre nehezedett. E pillanatban egyszerre megnyitották a víz­tartók szellentyűit és száz köb­méter víz rohant be azokon, százezer kilogrammal szaporítván a „Nau­tilus” súlyát. A feszült várakozásban megfeledkeztünk szenvedéseinkről. Még reméltünk. Ez volt az utolsó kísérlet szabadulásunkra. Fejem zúgása daczára csak hamar sajátszerű neszt hallottam a „Nautilus alól, a jég ropogott, s a „Nautilus“ s Q 1 y e d n­i kezdett „Megszabadulunk !“ — Rúgta fülembe Con­neit’ Nem tudtam felelni neki. Megfogtam ke­zét és görcsösen szorítottam azt. Végre, rettenetes súlya által ragadtatva a „Nautilus“ oly gyorsasággal kezdett sülyedni, mint ha esése légüres térben történnék. Most az egész villanyos erőt a szivattyúkra öszpontosították, melyel a víztartókat rögtön ürí­teni kezdték. Néhány percz múlva megszűnt a sü­­lyedés, sőt csakhamar erre a mennometer emelke­dést mutatott. A csavar hihetetlen gyorsasággal működve, észak felé hajtotta a hajót. De meddig fog tartani az utazás e jégzá­­tony alatt? Talán egy egész napig.Addig én már holt ember vagyok. Rapsodiák két koszorú felett. Jónástól. Csodálatos idők járnak ! A gondolkodó ember szive meg meg­döbben az idők jeleire, s aggódva néz a jövőre. A­mit a hangyaszorgalom milliók vérével épit, — egy hatalm­a Réz egy tollvonással eltörli ! Milliók kiáltanak fel: nem birom lánczaimat! mi­kor jön el a kor megváltója, hogy levegye ter­­heimet ! És a költő hollója megszóljál: so­ha, soha, sohasem! Évtized évtizedre jön, s a küzdelem megújul. Az emberiség egy része emberi jogait követeli, a másik rész kineveti, rázúdítja emberölő gépeit, s az igazságért kiáltók hangját elkapja a vihar ! Mikor lesz ennek vége ? Soha, soha, sohasem ! * * A magyar parlamentben volt néhány évvel ezelőtt egy jelenet, melyre mindenki jól emléke­zik, be_van írva az egész nemzet szivébe, a­z e 1 i 8 in reg7M^£,a^“__Deák Ferenc*, az or­­koszoruját. Őt nyujtott Kossuthnak. A parlament viharos tapssal fogadta Deák Ferencznek ama nyilatkozatát. A tapsosok között ott volt maga Gróf Andrássy Gyula is, kinek nevét a forradalom után a bitófára szegeztette Haynau. ♦ * * És ki az a Deák Ferencz? Azon pártnak köztiszteletben álló feje, mely a kormányt nyolcz éven át támogatta, védelmezte. És Gróf Andrássy ? Az osztrák-magyar külügyér, a­kiről itthon szeretik hinni pártkülönbség nélkül, hogy legelő­ször: magyar. Az első betegen fekszik, a másik Szt.-Péter­­várt van ő felségével, s a napokban tett látoga­tást Miklós czár sírjánál. ő Felsége a magyar király egy babérko­szorút tett ama férfiú sírjára, kinek nevét mi annyiszor megemlegettük. Vájjon mit gondolt e pillanatban gróf Andrássy a magyar ember és mit m­o­nd a 11 gróf Andrássy a külügyér ? Mily­en nehéz némelykor embernek lenni * * c A szt.-pétervári sürgönyök és tudósítások még egy érdekes momentumot jegyeztek fel. Február 16-án a császár Ő felsége a töb­bek között meglátogatta a mérnöki académiát is. Egy ismerősünkre talált ott, Tottlebeo­ tábornokra. A tábornok emlékezetessé akarta tenni a csá­szár előtt e látogatást s egy félóráig előadást tar­tott Szebasztopol ostromzárolásáról. E tüntetést érezte mindenki, de annál keve­sebbet beszéltek róla. * *­­ Gróf Andrássy Gyula látogatást tett Gorcsa­­koff herczegnél. Ez is még 1849-iki ismerősünk. Beszélgetés közben a herczeg egy pillanatra fellángolt, s így kiáltott fel: „Jaj annak, ki Európa békéjét legelőször bontja meg !“ Kit illet e fenyegetés ? Mi nagyon csendes népek vagyunk, megpu­hultunk még Világosnál ! * + * Ez a két babérkoszorú története. Az egyiket Deák Ferencz nyújtja Kossuth Lajosnak, ki a magyar függetlenségi harcz ólán állott, a másikat a magyar király tette le Miklós czár sírjára, ki e függetlenségi harczot eltiporta. A parlamentben egykor igy szóllott a Deák­párt egyik tekintélye. ..A nemzet kibékült királyával, ne tilntes- Helyes szavak, jó tanács. •­ De hát a nemzet nem kérheti e viszont: e­l­­lenem se tüntessenek. A napokban a beteg Deák Ferenczet egy régi jó barátja látogatta meg, s a többek között így szóllott hozzá Deák : „Nem tudom, hogy é­n va­gyok-e betegebb, vagy a p­á­­­t­o­m ?“ A felelet olyan könnyű reá, hogy nem is kell leirni. Egy párisi tudósító azt írja, hogy ő felsége és gróf Andrássy a nagy arsenálba sokat nézték a magyar zászlókat. Ezek abban a korban vándoroltak ide, mi­dőn Paskevics ezt irta Miklós czárnak : „M­a­­gyarország felséged lábalnád havert“ Régi dolog, egy negyedszázaddal ezelőtt tör­tént I V ’­­* * • * * • .

Next