Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)

1874-05-23 / 116. szám

Tisza László beszéde a képviselőház május 18-diki i­lésében. (Az ügyvédi rendtartá» ügyében.) T. ház ! Beszédemnek czélja a törvényjavas­latnak átdolgozását támogatni már az előttem hal­lott okokból, és reflektálni az igazság*»«­ minisz­ter úrnak minap tartott igen fényes beszédére, a­melyben ő egy példát hozott fel épen a théma ellen. Én azonban kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azon kerekded beszédnek alaptengelye, a­mely körül az forgott, épen maga a théma. Én nem vagyok a szerencsés helyzetben, mint az előttem szólott­­. képviselő úr, hogy mint ügyvéd ítéljek a kérdés felett, de szerény nézetem sze­rint érveimet elmondom, mint oly ember, a­ki sokat érintkezett ügyvédekkel életében. (Hallják.) Legelőször is engedje meg a t. ház, hogy az igazságügyminiszter úrnak azon megjegyzésére felelhessek, a­melylyel múltkor oly jó hangulatba hozta a házat, t. i. a dr. Oláh beszédére tett ha­sonlatára. Megengedem te­hát, hogy e hasonlat az orvos doctorokra nézve áll; de hogy köztünk, ha talán nem is doctorok, de igen jeles jogászok vannak, a­kik az alkalmazott anecdota helyessé­gét c­áfolják, kiket az évek hosszú sora sem győ­zött meg arról, hogy a helyet, melyet elfoglalnak betölteni nem képesek, az előttem kétségtelen. Ha tehát áll is e hasonlat az orvos doctorokra nézve, talán nem volt felfogásom szerint a ta­pasztalással szemben az ügyvédekre nézve telje­sen aplicálva. A­mi t.­hát azt illeti, a­mit itt igen sokan hangsúlyoztak, t. i. az ügyvédi kar függetlenségét, tekintélyét, erre nézve bátor va­gyok röviden azt megjegyezni, hogy én az ügyvé­di kart igen tisztelem, annak egyes tagjai igen kedves barátaim, de mindig tévesztett dolognak tartom, mikor mi itt a házban az ügyvédi kar érdekeiről s nem az ország érdekeiről beszé­lünk és az ügyvédi kar érdekeit nem viszonyítjuk magához a főérdekhez, a közügyhez. Azt méltóztatott az igen­­. miniszter úrnak mondani, hogy a törvényjavaslatban nem tervez­tetik kaszt. Én nem tudom, mi a különbség kaszt és nem kaszt közt, ha­nem az, hogy az egyiknek törvényes kényszernél fogva vagyunk kénytelenek tagjai lenni, míg a másikhoz önkényt csatlakoz­zunk. Én magam is óhajtom az ügyvédi kamara megalakulását, de minthogy minden kaszt ellen­sége vagyok, más határvonalat pedig kaszt és nem kaszt közt az elmondottan kívül nem ismerek, óhajtanám, hogy az ügyvédi kamara, a­mint azt előttem mások is elmondották, önkéntes csatlako­zások útján jöjjenek létre. Én te­hát mindig fenakadok azon, mikor e házban inter e házon kívül különböző közszelle­­mekről szólnak. Van má­ katonai közszellem, van jogi közszellem, van közjegyzői közszellem, egy­házi közszellem, iparos közszellem, majd utoljára mi gazdák is elő fogunk állani, hogy mi is aka­runk gazdálkodási közszellemet és földmivelési közszellemet (Tetszés balfelől) és kamarát. Ezt a különböző közszellemet én igen nagy veszélynek tartom, mert a fürdőbe befulasztjuk a gyermeket, belefulasztjuk az egyedüli közszelle­met, mely első sorban áll, belefulasztjuk a haza­­fiságot, a hazafiság közszellemét. (Helyeslés balfe­löl) De menjünk tovább. Ha mindenik kamara maga igazolja saját ügyeit, maga ítél saját tagjai felett, utójára majd a földmivelői kar is fog ítél­ni a maga tagjai felett, akkor igazán fényes re­­ductiót tehetünk a költségvetésben, mert a tör­vényszéknek igazságszolgáltatása egészen felesle­gessé válik. Minden kamara igazságot fog szol­gáltatni saját tagjainak, a törvényszékeket pedig eltörölhetjük. De a felügyeleti jogot is, legalább az én gyenge jogi fogalmaimmal ellenkezőleg méltózta­tott az igazságügyminiszter úr körvonalazni, azt mondván, hogy a törvényszék oly dolgokban, me­lyek az ő tekintélyét illetik, ítélhet az ügyvédek felett, de az őt nem illető ügyek1»511 nem ő, ha­nem az ügyvédek ítéljenek egymás felett. Már én legalább • —»^gecskén volt fájdalom - még jogász *~“'mban vallottam azt, hogy senk* * lmája nem lehet. Én tehát épen megfordítanám a dolgot, és azt mondanám, hogy igen­is, mikor ügyvéd és törvényszék közt van a kérdés, akkor ítéljen a felebb való hatalom, mi­kor pedig az ügyvédeknek egymás közt van bajuk, akkor igen­is helyeslem azon intézkedést, hogy vegyesen intéztessék el a kérdés, ne az ügyvédek maguk ítéljenek, mert igen különösnek tetszik ne­kem az, hogy az igazságügyminiszter úr azt mél­tóztatott mondani: fel kell az ügyvédi karra ügyel­ni, szükséges a felügyelet azért, mert ilyen amo­lyan, nem akarom mondani, erkölcsileg, de tudo­mányiig gyenge tagjai vannak, és a felügyeletet még 13 ugyanazon gyenge egyénekből álló testü­letre akarja ruházni. Ha engem valaki felügyelet alá teendőnek ítél, azt hiszem, nem fog engem saját felügyele­tem alá helyezni, hanem más felügyelet alá, ki fe­lettem őrködhetik. A­mi a 1. igazságügyminiszter úrnak idézé­sét, példáit illeti, bátor vagyok azok alaposságát is kétségbe vonni, mert hiszen tudjuk, hogy ez evangelicus papot nem az evangelicus papok, te­hát nem saját collegái ítélik el, hanem egy ve­gyes testület, mely áll papok és világiakból. Tud­juk azt is, h­gy ha a vasúti hivatalnok pl. egy vasúti conductor hibázott, nem társai a conducto­­rok, hanem azon intézet igazgatósága, tehát fel­­lebbvalói ítélnek felette, s itt is az a nézetem, hogy ha az ügyvédi kar valamely tagja követ el valamit, — s óhajtom, hogy ez mentül ritkábban forduljon elő az ügyvédi testületben,­­ ne ítél­jenek fölötte kartársai, hanem ítéljen egy felsőbb testület, gyakorolja az ellenőrséget a kamara ve­gyesen, de ne egyedül. Ezek után t. hát igen röviden befejezem beszédemet s kimondva meggyőződésemet, mely engemet a t. igazságügyminiszer úrtól elválaszt, azt t. i. hogy én mindenféle szerzetnek ellensége vagyok, az ügyvédi szerzetnek ép oly ellensége, tehát mint a kapucinus szerzetnek, a kamara kérdésében pártolom Hammelsberg Jenő képv.­társam indítványát. (Helyeslés balfelöl.) ül sok helyeken kiömlött, 24 óra múltával ismét viasza vonulván. De 16-re virradólag újabban any­­jyira duzzadt, hogy 15 és 16-án már az alantabb helveket kártévőleg özönlötte el, sok tutajoknak létrombolásával, melyek darabokban és gazdát­­anul mentek szanaszét, és több emberélet kiol­­tásával, melyek közül csak a m­­urván állóhídnál­­ szerencséttlent temetett hullámai közé. Egész májusban eddig főleg az éjszakák na­ivan híresek vilának,­­ a szél nem szünetel---16-rít virradólag dér, mely a kerti veteményeket , leginkább a paszulyt forrázta meg, reggel föltűnő hó borította el vastagon a hegyek magaslatait - délutáni 8 óra körül a maros bal­­parti hegylánczolal is fehérbe borult, s egész na­­pon át hideg, esős, nagyon zord idő zárta a didergő embert. 18-ba borult, csípós hideg szél­ül mely 19-re virradólag szünetelvén - ismét kártékony deret hagyott maga után.­­ Reggel napfény dereng, nehéz fellegek mögött bujkálva, _ a déli és nyugoti magas hegyek hóval vallim burkolvaMidőn soraimat végzem - a szél ismét fölkelt­­ ennek, s az ijesztő hónak lehet hidegétől függ idei szüretünk, gyümölcs és teoge- fi termésünk -- Az őszi vetések a kikért tenge­rivel együtt nagyon sárga színbe öltöztek a növényélet áll, az aggodalom általános,­­ a ga­bonaár növekedik ismét. 00 Sebestyén Áron, kettő. Az egyik meghalt, a másik élő halott lett. Ez ügyen a biró keze semmit sem tud javítani többé. Kértem, hogy engedje az óceán fenekén pihenni e két szerencsétlen ember tit­kát,­­ vegye úgy, mintha tőlem se hallott volna semmit. — És ha bűnjelek támadnak ? A tör­vény tiltja a hajón párbajt vívni. — De ha már megtörtént, a törvény­nek sem áll hatalmában helyrehozni a sze­rencsétlenséget. Egyébbiránt ez ügyet egészen a kapitány úr kezébe teszem le. Tegyen tet­szése szerint. Délben a közép árboczon egy nyílt pa­rancs jelent meg, mely értesité a hajó utasa­it, hogy vihar alatt a cajuteket elhagyni enkinek sem szabad. Az éjjel egy utas vak­­merőségének áldozd lett. Vihar alatt meg­elsodorta. Egy­ másik 11 ta Dy°mtalanul Kattan calemjébe s midőn megkaptak i­ttéletén kívül volt. (Folytatása köv.) Levelezés. Torda, máj. 20. 1874. (Nőegyleti nagygyülés. — Tűzoltóegylet) Hazánkban a negyvenes évek elejétől kez­­dőleg fennálló, s létezéséről szellemi előhaladása és jótéteményei által folytonosan életjelt adó tor­­dai olvasó nőegylet, mint mindig, úgy most is DirjfCnOUiu h­onvvujuo uun jvivuivív UiCIIClIi mim meg május hóban tisztujitási nagy gyűlését, — Elnöknek újabban is bokros érdemeiről ismert Puhl Ignáczné urhölgyet választó meg; — vala­mint ezen cselekvénye úgy az is, hogy a választ­mány tagjait az egylet részére megnyeré, s azon­­fölül egy kilépő tag helyett Izaecs Dénesné úr­­hölgy megválasztásával tette gazdagabbá, és virág­zóbbá azon hölgykoszorút, mely az egylet ügyeit vezeti, helyes és tapintatos eljárásáról tesz tanú­bizonyságot. — Nehéz feladat jutott e gyűlésnek, mert egy szeretve tisztelt tagját, könyvtárnokát szakitá le vaskézzel a halál angyala az egylet kebléről a mult évi járvány idénye alatt, — de ezt is tapin­tatosan oldá meg, midőn helyébe könyvtárnoknak Velits Ödönné urhölgyet választá. Részünkről e választásnak csak örvendeni tudtunk s azon óha­junkat fejezzük ki, hogy legyen méltó utóda elő­deinek. — A tüzkárosult egerbegyiek szerencsétlen ese­te nőegyletünk igazgató választmánya szivében is a jótékonyság szikráját felélesztő, s éppen most tanácskozik azon, hogy miként lehetne részekre segélyt hozó működését folyamba inditani. — Örömmel tudatom, hogy lesz tűzoltó egyle­tünk. 4 tevékeny és tekintélyes polgártársunk az ügy élére állott, —­s most toborza tagjait . __ csak rajta polgártársak­­ csapjunk föl mentőt többen, tekintsünk Kolozsvárra, ott látni fogjuk a hasonintézet áldásos működését, s ne feledjük Egerbegy polgárainak a vész perezében minden se­gély nélküli szerencsétlen sorunkat. r. 1. Fclvinci, 1874. május 19. (4* időjárás) T. Szerkesztő uri Tavaszunk lejárt napjai csaknem mind kedvezőtlen — szomorú múltat — jelent és jövőt jeleznek. _ Aprilnak túlságosan meleg 3 első heteit igen hives - szeles — esős deres — havas és fagyos végnapok válták fel __ Ilyenekkel köszöntött be május is. _ April 28- kának dühöngő szélvésze rémülettel tölté­­ egy kigyuladható tűzvész félelmével be a szorongó ke­belt mindaddig, míg nyomába lépett a hegyeket , völgyeket, zöldelő búzákat és virágos fákat elborító tenyérnyi vastagságú hó, mely 29-ikre virradólag s következő éjen fagylaló derével az ország csak­nem minden részeinek dúsan mutatkozó korai gyümölcsvirágait — számos vidékeknek szépen indult szőlőhajtásait leforrázd. Az áprilisi hideget egy két enyhe esős me­legebb májusi nap követé ugyan —■ mely a hava­sokon levő Lhavat fölolvasztva, a Maros-folyóját anynyira növelte, hogy az május 10-ikén medré­adakozások az egerbegyi tüzkárosultak javára. — I. közlemény. —­Egerbegy 1874. máj. 19-én. Tekintetes szerkesztő úr ! Midőn szives kö­szönetet mondunk a szerencsétlen tüzkárosultak ügyében tett fáradozásaiért , a küldött három­száz forintért, tisztelettel felkérjük: szívesked­jen becses lapjában is közzé tenni a kegyes ada­kozók névsorát, hogy annál szélesebb körben legye­nek az illetők megnyugtatva. Már az első napon magos Paget János úr czipókat osztatott ki, másnap est­e pedig 20 vé­ka törökbuza lisztet i­s megígérte, hogy még Az egerbegyiek el nem égett részéről gyűlt 80 véka gabona, 10 írt és 57 kr. Harmat Sándor ur édes anyja 10 véka gabona s némely géresi ro­konaiktól gyűjtöttek még 16 vékát. A gyér­esi elöljáróság gyűjtött Gyéres városában 46 véka tö­­rökbuzát, 6 zsákot és 8 írt 94 kr. T­o­r­d­a­i Szentpéteri János ur és társai, kik itten egy mal­mot birnak — kőrdének 100 véka törökbuzát, 3 véka paszulyt, 2 sonkát, 12 fontnyi szalonát. D e r e n­d-K­eresz­túri Csiszár János ur gyű­lése : 13 V68& tOrOKOUZB,­­ in vn nr. xuiun­ról Ambrus Miklós ur gyűjtése: 80 font hús, 22 kenyér, 60 font szalona. Ar. Polyánból Szentpáli József és Solymosi urak gyűjtése : 7 véka rozs, 7 véka s 7 kupa törökbuza. 11 kenyér 15 frt 16 kr. Vasúti osztálymérnök Joanovics ur gyűjtése: 10 frt. A .K­e­r­e­te­tek. szerkesztősé­ge adománya és gyűjtése 52 frt 43 kr. Főispán b. Kemény György ur­a­nga. adott 100 frtot. T­ó­r­d­á­r­ó­l: Dániel József ur 20 ke­­nyér, 40 font szalona, 20 font túró, 1 lábravaló 6 női rékli, 3 előkötő, 1 férfi tog, 1 fersing, 1 férfi ujjas, 3 drb zsebkendő, 2 zsák. Keresztes községe : 2 véka 4 kupa törökbuza és 62 kr. Sü­­kösd Sámuel ur gyűjtése 2 frt 40 kr. Ar. Po­ly­á­n 2 dik küldeménye : 12 véka 8 kupa törökbuza 1 frt. 30 kr. K­o 1­o z a i Zabulik Joachim ur 6 frt. T­o­r­da­i Ambrus Miklós ur 2 frt. ngos. Tor­da város tanácsa által eszközlött gyűjtés eredménye 326 frt 8 kr, 26 véka buza, 68 véka 8 kupa törökbuza 11 font szalona, 4 */1 kenyér 31 czipó, 25 font liszt, 1 rúd szappany, 240 drb. ruhanemű, 4 kalap, 30 sing vászon, 6 drb. pléh kalán, 3 szék, 5 zsák, 4 drb. lőcs M.-n.-csánból ingos Tisza Lászlóné 133 véka rozs Ar. Lónáról Papp Gyula ur 40 véka törökbuza. Papp Gyulá­­né úrasszony 10 frt. A­­Magyar Polgárs­tek szer­kesztősége küldött 300 frtot, melyből országgyűlé­si képviselő Tisza László ur adott 200 fo­rintot. A ra.-n.-csáni határból b. Józsika Lajos o nga 8 véka törökbuza, 8 véka árpa, gazdatiszt Bányai Rudolf ur 4 véka törökbuza. Szent­mi­­h­á­l­y f­a­l­v­i gr. n. e lelkész tiszt. Moldován László ur küldött 10 frtot. Gyéresszentki­­rályról: gr. Béldi György o­­nga. 50 frt, és 10 véka törökbuza. A község: 18 véka és 8 kupa tőrökituza. Szindről: Bors Albert ur 10 frt. Héderfájáról: Karácsoni Sándor ur öt forint. Ha­r­a­s­z­to­s községe: kilencz véka bú­za, 69 véka 8 kupa törökbuza, és 36 frt. Gyé­re s­r­ö 1 : Bagdi Ferencz és Horváth István vas­­utisták 2 frt. Fogadják a nemes szivü adakozók, a tűz­­károsulak nevében, a könyöradomány kezelő bi­zottság hálás köszönetét. Barabás József ref. lelkész bizottsági tag, talos cselekvényekre vonatkozólag a következő fel­­szólitások és rendelkezések bocsáttatnak ki. 1) Mindazon személyek, kik már a telekjegy­­zőkönyveknek hitelesítésekor létezett, vagy lega­­lább még az 1874. é­v­i j­u­n­i­u­s elseje előtt szerzett tulajdon,­zálogbirtoklási­ vagy haszonbéri jognál fogva, akár a fekvőségek megjelölése, vagy a bejegyzett birtokviszonyok kinyomozása tekin­tetében, a telekjegyzőkönyvekben valamely igazí­­tást, kiegészítést, lejegyzést, hozzájegyzést vagy átjegyzést igényelhetni vélnek, ezennel felszólittat■ nak, miszerint ebbeli igényeiket 1875. január 3- ig bezárólag annál bizonyosabban jelentsék be minthogy különben ezen igények oly harmadik személyek kárára, kik 1874. junius 1 -től jova a telekjegyzőkönyvben foglalt bejegyzések alapján további nyilvánkönyvi jogokat jóhiszemmel sze­reznek, többé nem érvényesíthetők. Ezen bejelentésnek minden, a telekjegyző­­könyvekben még be nem jegyzett birtokjogokra ki kell terjednie, nem tevén különbs­zet, váljon azok, a már használaton kívül tett régi, vagy a jelenleg még vezetett bevallási-, telek-, vagy más könyvekben, lapokban előfordulnak-e vagy sem, a akár nyújtott legyen valamely fél, bármi bíróság,­nál valamely általa szerze­t fekvőség tekintetében birtokátjegyzési kérvényt bp, és akár van ezen kér­vény elintézve, akár sem. A bejelentésre köteleztetnek különösen tehát mindazon személyek, kiknek birtokjogaik, a hely­­színelési bizottmánynál sem önmaguk által, sem pedig az ezen bizottmánytól kirendelt képviselők által nem érvényesíttettek; vagy kik állítólag erősb, vagy közös birtokjogukat, a bizottmányi­­lag kitudott és a telekjegyzőkönyvekbe bejegyzett tű­lleges földbirtokos ellen, a helyszínelési szabá­lyok által kijelölt módon igazolni képesek nem voltak, állítólagos igényök akár van a telekjegy­­zőkönyvben, vagy az általános tárgyalási jegyző­­zőkönyvben feljegyezve, akár sem. 2) Továbbá mindazon személyek, kik: a.) a telekjegyzőkönybe bejegyzett fekvősé­­gekre az 1853. május 29-én kelt legfelsőbb ősi­ségi rendelet határozataihoz képest ősiségi vagy zálogvisszaváltási jogokat, vagy más jogaikból tulajdoni igényeket már érvényesítettek, vagy kiket — b) az említett ősiségi rendel­t határozatai­hoz képest a zálogvisszaváltási jog érvényesíté­sére még hosszabb határidő illet; ezennel felszó­­littatnak, miszerint ezen igényeiket a fennebbi első pontban kijelölt jogkövetkezmény elkerülése mellett, legfélebb 1875. január 31-ig bezárólag be, s az a) alatt említett esetben a még folya­matban levő jogügyet, annak a telekjegyzőkönyv­­bei följegyzése végett, vagy a nekiek már jogér­­vényesen oda ítélt jogot az aonai átkeülezés vé­gett ; a b.) alatt említett esetben pedig az őket illető zálogvisszaváltási jogot, a telekjegyzőköny­­vekbei följegyzés végett, okiratokkal tanúsítva, igazolják. (Vége köv.) Telekkönyvi jegyzőkönyvek köz­zététele Erdélyben. (Folytatás)­­. Az 1874 junius 1-én kezdődő,s a fentemli­­tett törvényszéknél teljesítendő ügyletek és hiva­ külföldi vegyes hirek. — Egy orosz nagyherczeg elfogatja Szent-Pétervárról az­­érdekes esetről a következő részleteket írják : A czár Stuttgartba történt eluta­zása előtt nem régen magához hivatta Trepoff rendőrfőnököt, s igy förmedt rá : .Gyönyörű egy rendőrségem van, az igaz ! . . . Nemsokára a té­li palotában sem lehetek szabad a tolvajoktól . - - egymásután tűnnek el a gyémántok és drágakövek tolvajság után tolvajság követtetik el, és rendő­reim minderről nem tudnak semmit.“ A rendőr­főnök, félve a királyi kegyből való kieséstől, meg­ígérte, hogy a rejtélyes gyémánttolvajt 24 óra alatt meg fogja csipni. Maga vette kezébe az ügyet, el­­fogatta a márványpalotának (Konstantin nagyhe­czeg lakhelye) egész szolgai személyzetét, mind­egyiket szigorú kihallgatás alá fogta, s oly sze­rencsés volt, hogy szavát tarthatta és a czárnak megmondhatta még 24 óra előtt a rejtélyes tol­vaj nevét. A tolvaj nem volt, más, mint Konstan­tin nagyherczegnek fia, a czár unokája. Az alig húsz éves ifjú körülbelül két hónapja követi azon eljárást, hogy anyjának gyémántjait ellopja és a legdrágább brilliantokat zsebpénzé változtatja át. Trepoff azonban nem elégedett meg a tolvaj fölfe­­dezésével, bűntárs után is nézett. A bűntársat egy gyönyörű amerikai nőben találta föl, kinek kedvéért a fiatal nagyherczeg nemcsak anyja gyé­mántjait lopta el, de egy nevezetes összegről — egy millió rubel — szóló váltót is írt alá. Hogy mi fog a nővel történni, nem tudhatni, de a nagyher*­czegről tudja az egész város, hogy a czár egyelő­­re házi fogságra ítélte unokáját. Az ellopott gyé­mántok értékének egy részét különben a fiatal Konstantin egy bankba helyezte el, hogy öreg napjaira biztos kenyere legyen. E sajátságos gon­doskodás és több más körülmény azon véleményt keltötte föl, hogy a fiatal­embernek nem egészen zavartalan az elméje, mi egy betegségnek követ­kezménye. Ez mindenesetre szomorú volna, de va­lószínű, hogy ki van találva a nem épen keUe®es ügy palástolására. — Petrarca halálának ötszázadik év­fordulóját 1. év július 18-án üli meg Olaszor­szág. A páduai egyetemen, melyen Petrarca utol­­só évei nagy részét töltötte, e czélból bizottság alakult, mely a Petrarca körül érdemeket szerzett külföldi tudósokat is meghívta. A többi között ki

Next