Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)
1874-05-23 / 116. szám
Tisza László beszéde a képviselőház május 18-diki ilésében. (Az ügyvédi rendtartá» ügyében.) T. ház ! Beszédemnek czélja a törvényjavaslatnak átdolgozását támogatni már az előttem hallott okokból, és reflektálni az igazság*»« miniszter úrnak minap tartott igen fényes beszédére, amelyben ő egy példát hozott fel épen a théma ellen. Én azonban kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azon kerekded beszédnek alaptengelye, amely körül az forgott, épen maga a théma. Én nem vagyok a szerencsés helyzetben, mint az előttem szólott. képviselő úr, hogy mint ügyvéd ítéljek a kérdés felett, de szerény nézetem szerint érveimet elmondom, mint oly ember, aki sokat érintkezett ügyvédekkel életében. (Hallják.) Legelőször is engedje meg a t. ház, hogy az igazságügyminiszter úrnak azon megjegyzésére felelhessek, amelylyel múltkor oly jó hangulatba hozta a házat, t. i. a dr. Oláh beszédére tett hasonlatára. Megengedem tehát, hogy e hasonlat az orvos doctorokra nézve áll; de hogy köztünk, ha talán nem is doctorok, de igen jeles jogászok vannak, akik az alkalmazott anecdota helyességét cáfolják, kiket az évek hosszú sora sem győzött meg arról, hogy a helyet, melyet elfoglalnak betölteni nem képesek, az előttem kétségtelen. Ha tehát áll is e hasonlat az orvos doctorokra nézve, talán nem volt felfogásom szerint a tapasztalással szemben az ügyvédekre nézve teljesen aplicálva. Ami t.hát azt illeti, amit itt igen sokan hangsúlyoztak, t. i. az ügyvédi kar függetlenségét, tekintélyét, erre nézve bátor vagyok röviden azt megjegyezni, hogy én az ügyvédi kart igen tisztelem, annak egyes tagjai igen kedves barátaim, de mindig tévesztett dolognak tartom, mikor mi itt a házban az ügyvédi kar érdekeiről s nem az ország érdekeiről beszélünk és az ügyvédi kar érdekeit nem viszonyítjuk magához a főérdekhez, a közügyhez. Azt méltóztatott az igen. miniszter úrnak mondani, hogy a törvényjavaslatban nem terveztetik kaszt. Én nem tudom, mi a különbség kaszt és nem kaszt közt, hanem az, hogy az egyiknek törvényes kényszernél fogva vagyunk kénytelenek tagjai lenni, míg a másikhoz önkényt csatlakozzunk. Én magam is óhajtom az ügyvédi kamara megalakulását, de minthogy minden kaszt ellensége vagyok, más határvonalat pedig kaszt és nem kaszt közt az elmondottan kívül nem ismerek, óhajtanám, hogy az ügyvédi kamara, amint azt előttem mások is elmondották, önkéntes csatlakozások útján jöjjenek létre. Én tehát mindig fenakadok azon, mikor e házban inter e házon kívül különböző közszellemekről szólnak. Van má katonai közszellem, van jogi közszellem, van közjegyzői közszellem, egyházi közszellem, iparos közszellem, majd utoljára mi gazdák is elő fogunk állani, hogy mi is akarunk gazdálkodási közszellemet és földmivelési közszellemet (Tetszés balfelől) és kamarát. Ezt a különböző közszellemet én igen nagy veszélynek tartom, mert a fürdőbe befulasztjuk a gyermeket, belefulasztjuk az egyedüli közszellemet, mely első sorban áll, belefulasztjuk a hazafiságot, a hazafiság közszellemét. (Helyeslés balfelöl) De menjünk tovább. Ha mindenik kamara maga igazolja saját ügyeit, maga ítél saját tagjai felett, utójára majd a földmivelői kar is fog ítélni a maga tagjai felett, akkor igazán fényes reductiót tehetünk a költségvetésben, mert a törvényszéknek igazságszolgáltatása egészen feleslegessé válik. Minden kamara igazságot fog szolgáltatni saját tagjainak, a törvényszékeket pedig eltörölhetjük. De a felügyeleti jogot is, legalább az én gyenge jogi fogalmaimmal ellenkezőleg méltóztatott az igazságügyminiszter úr körvonalazni, azt mondván, hogy a törvényszék oly dolgokban, melyek az ő tekintélyét illetik, ítélhet az ügyvédek felett, de az őt nem illető ügyek1»511 nem ő, hanem az ügyvédek ítéljenek egymás felett. Már én legalább • —»^gecskén volt fájdalom - még jogász *~“'mban vallottam azt, hogy senk* * lmája nem lehet. Én tehát épen megfordítanám a dolgot, és azt mondanám, hogy igenis, mikor ügyvéd és törvényszék közt van a kérdés, akkor ítéljen a felebb való hatalom, mikor pedig az ügyvédeknek egymás közt van bajuk, akkor igenis helyeslem azon intézkedést, hogy vegyesen intéztessék el a kérdés, ne az ügyvédek maguk ítéljenek, mert igen különösnek tetszik nekem az, hogy az igazságügyminiszter úr azt méltóztatott mondani: fel kell az ügyvédi karra ügyelni, szükséges a felügyelet azért, mert ilyen amolyan, nem akarom mondani, erkölcsileg, de tudományiig gyenge tagjai vannak, és a felügyeletet még 13 ugyanazon gyenge egyénekből álló testületre akarja ruházni. Ha engem valaki felügyelet alá teendőnek ítél, azt hiszem, nem fog engem saját felügyeletem alá helyezni, hanem más felügyelet alá, ki felettem őrködhetik. Ami a 1. igazságügyminiszter úrnak idézését, példáit illeti, bátor vagyok azok alaposságát is kétségbe vonni, mert hiszen tudjuk, hogy ez evangelicus papot nem az evangelicus papok, tehát nem saját collegái ítélik el, hanem egy vegyes testület, mely áll papok és világiakból. Tudjuk azt is, hgy ha a vasúti hivatalnok pl. egy vasúti conductor hibázott, nem társai a conductorok, hanem azon intézet igazgatósága, tehát fellebbvalói ítélnek felette, s itt is az a nézetem, hogy ha az ügyvédi kar valamely tagja követ el valamit, — s óhajtom, hogy ez mentül ritkábban forduljon elő az ügyvédi testületben, ne ítéljenek fölötte kartársai, hanem ítéljen egy felsőbb testület, gyakorolja az ellenőrséget a kamara vegyesen, de ne egyedül. Ezek után t. hát igen röviden befejezem beszédemet s kimondva meggyőződésemet, mely engemet a t. igazságügyminiszer úrtól elválaszt, azt t. i. hogy én mindenféle szerzetnek ellensége vagyok, az ügyvédi szerzetnek ép oly ellensége, tehát mint a kapucinus szerzetnek, a kamara kérdésében pártolom Hammelsberg Jenő képv.társam indítványát. (Helyeslés balfelöl.) ül sok helyeken kiömlött, 24 óra múltával ismét viasza vonulván. De 16-re virradólag újabban anyjyira duzzadt, hogy 15 és 16-án már az alantabb helveket kártévőleg özönlötte el, sok tutajoknak létrombolásával, melyek darabokban és gazdátanul mentek szanaszét, és több emberélet kioltásával, melyek közül csak a murván állóhídnál szerencséttlent temetett hullámai közé. Egész májusban eddig főleg az éjszakák naivan híresek vilának, a szél nem szünetel---16-rít virradólag dér, mely a kerti veteményeket , leginkább a paszulyt forrázta meg, reggel föltűnő hó borította el vastagon a hegyek magaslatait - délutáni 8 óra körül a maros balparti hegylánczolal is fehérbe borult, s egész napon át hideg, esős, nagyon zord idő zárta a didergő embert. 18-ba borult, csípós hideg szélül mely 19-re virradólag szünetelvén - ismét kártékony deret hagyott maga után. Reggel napfény dereng, nehéz fellegek mögött bujkálva, _ a déli és nyugoti magas hegyek hóval vallim burkolvaMidőn soraimat végzem - a szél ismét fölkelt ennek, s az ijesztő hónak lehet hidegétől függ idei szüretünk, gyümölcs és teoge- fi termésünk -- Az őszi vetések a kikért tengerivel együtt nagyon sárga színbe öltöztek a növényélet áll, az aggodalom általános, a gabonaár növekedik ismét. 00 Sebestyén Áron, kettő. Az egyik meghalt, a másik élő halott lett. Ez ügyen a biró keze semmit sem tud javítani többé. Kértem, hogy engedje az óceán fenekén pihenni e két szerencsétlen ember titkát, vegye úgy, mintha tőlem se hallott volna semmit. — És ha bűnjelek támadnak ? A törvény tiltja a hajón párbajt vívni. — De ha már megtörtént, a törvénynek sem áll hatalmában helyrehozni a szerencsétlenséget. Egyébbiránt ez ügyet egészen a kapitány úr kezébe teszem le. Tegyen tetszése szerint. Délben a közép árboczon egy nyílt parancs jelent meg, mely értesité a hajó utasait, hogy vihar alatt a cajuteket elhagyni enkinek sem szabad. Az éjjel egy utas vakmerőségének áldozd lett. Vihar alatt megelsodorta. Egy másik 11 ta Dy°mtalanul Kattan calemjébe s midőn megkaptak ittéletén kívül volt. (Folytatása köv.) Levelezés. Torda, máj. 20. 1874. (Nőegyleti nagygyülés. — Tűzoltóegylet) Hazánkban a negyvenes évek elejétől kezdőleg fennálló, s létezéséről szellemi előhaladása és jótéteményei által folytonosan életjelt adó tordai olvasó nőegylet, mint mindig, úgy most is DirjfCnOUiu honvvujuo uun jvivuivív UiCIIClIi mim meg május hóban tisztujitási nagy gyűlését, — Elnöknek újabban is bokros érdemeiről ismert Puhl Ignáczné urhölgyet választó meg; — valamint ezen cselekvénye úgy az is, hogy a választmány tagjait az egylet részére megnyeré, s azonfölül egy kilépő tag helyett Izaecs Dénesné úrhölgy megválasztásával tette gazdagabbá, és virágzóbbá azon hölgykoszorút, mely az egylet ügyeit vezeti, helyes és tapintatos eljárásáról tesz tanúbizonyságot. — Nehéz feladat jutott e gyűlésnek, mert egy szeretve tisztelt tagját, könyvtárnokát szakitá le vaskézzel a halál angyala az egylet kebléről a mult évi járvány idénye alatt, — de ezt is tapintatosan oldá meg, midőn helyébe könyvtárnoknak Velits Ödönné urhölgyet választá. Részünkről e választásnak csak örvendeni tudtunk s azon óhajunkat fejezzük ki, hogy legyen méltó utóda elődeinek. — A tüzkárosult egerbegyiek szerencsétlen esete nőegyletünk igazgató választmánya szivében is a jótékonyság szikráját felélesztő, s éppen most tanácskozik azon, hogy miként lehetne részekre segélyt hozó működését folyamba inditani. — Örömmel tudatom, hogy lesz tűzoltó egyletünk. 4 tevékeny és tekintélyes polgártársunk az ügy élére állott, —s most toborza tagjait . __ csak rajta polgártársak csapjunk föl mentőt többen, tekintsünk Kolozsvárra, ott látni fogjuk a hasonintézet áldásos működését, s ne feledjük Egerbegy polgárainak a vész perezében minden segély nélküli szerencsétlen sorunkat. r. 1. Fclvinci, 1874. május 19. (4* időjárás) T. Szerkesztő uri Tavaszunk lejárt napjai csaknem mind kedvezőtlen — szomorú múltat — jelent és jövőt jeleznek. _ Aprilnak túlságosan meleg 3 első heteit igen hives - szeles — esős deres — havas és fagyos végnapok válták fel __ Ilyenekkel köszöntött be május is. _ April 28- kának dühöngő szélvésze rémülettel tölté egy kigyuladható tűzvész félelmével be a szorongó kebelt mindaddig, míg nyomába lépett a hegyeket , völgyeket, zöldelő búzákat és virágos fákat elborító tenyérnyi vastagságú hó, mely 29-ikre virradólag s következő éjen fagylaló derével az ország csaknem minden részeinek dúsan mutatkozó korai gyümölcsvirágait — számos vidékeknek szépen indult szőlőhajtásait leforrázd. Az áprilisi hideget egy két enyhe esős melegebb májusi nap követé ugyan —■ mely a havasokon levő Lhavat fölolvasztva, a Maros-folyóját anynyira növelte, hogy az május 10-ikén medréadakozások az egerbegyi tüzkárosultak javára. — I. közlemény. —Egerbegy 1874. máj. 19-én. Tekintetes szerkesztő úr ! Midőn szives köszönetet mondunk a szerencsétlen tüzkárosultak ügyében tett fáradozásaiért , a küldött háromszáz forintért, tisztelettel felkérjük: szíveskedjen becses lapjában is közzé tenni a kegyes adakozók névsorát, hogy annál szélesebb körben legyenek az illetők megnyugtatva. Már az első napon magos Paget János úr czipókat osztatott ki, másnap este pedig 20 véka törökbuza lisztet is megígérte, hogy még Az egerbegyiek el nem égett részéről gyűlt 80 véka gabona, 10 írt és 57 kr. Harmat Sándor ur édes anyja 10 véka gabona s némely géresi rokonaiktól gyűjtöttek még 16 vékát. A gyéresi elöljáróság gyűjtött Gyéres városában 46 véka törökbuzát, 6 zsákot és 8 írt 94 kr. Tordai Szentpéteri János ur és társai, kik itten egy malmot birnak — kőrdének 100 véka törökbuzát, 3 véka paszulyt, 2 sonkát, 12 fontnyi szalonát. D e r e nd-Keresztúri Csiszár János ur gyűlése : 13 V68& tOrOKOUZB, in vn nr. xuiunról Ambrus Miklós ur gyűjtése: 80 font hús, 22 kenyér, 60 font szalona. Ar. Polyánból Szentpáli József és Solymosi urak gyűjtése : 7 véka rozs, 7 véka s 7 kupa törökbuza. 11 kenyér 15 frt 16 kr. Vasúti osztálymérnök Joanovics ur gyűjtése: 10 frt. A .Keretetek. szerkesztősége adománya és gyűjtése 52 frt 43 kr. Főispán b. Kemény György uranga. adott 100 frtot. Tórdáról: Dániel József ur 20 kenyér, 40 font szalona, 20 font túró, 1 lábravaló 6 női rékli, 3 előkötő, 1 férfi tog, 1 fersing, 1 férfi ujjas, 3 drb zsebkendő, 2 zsák. Keresztes községe : 2 véka 4 kupa törökbuza és 62 kr. Sükösd Sámuel ur gyűjtése 2 frt 40 kr. Ar. Polyán 2 dik küldeménye : 12 véka 8 kupa törökbuza 1 frt. 30 kr. Ko 1o z a i Zabulik Joachim ur 6 frt. Tordai Ambrus Miklós ur 2 frt. ngos. Torda város tanácsa által eszközlött gyűjtés eredménye 326 frt 8 kr, 26 véka buza, 68 véka 8 kupa törökbuza 11 font szalona, 4 */1 kenyér 31 czipó, 25 font liszt, 1 rúd szappany, 240 drb. ruhanemű, 4 kalap, 30 sing vászon, 6 drb. pléh kalán, 3 szék, 5 zsák, 4 drb. lőcs M.-n.-csánból ingos Tisza Lászlóné 133 véka rozs Ar. Lónáról Papp Gyula ur 40 véka törökbuza. Papp Gyuláné úrasszony 10 frt. AMagyar Polgárstek szerkesztősége küldött 300 frtot, melyből országgyűlési képviselő Tisza László ur adott 200 forintot. A ra.-n.-csáni határból b. Józsika Lajos o nga 8 véka törökbuza, 8 véka árpa, gazdatiszt Bányai Rudolf ur 4 véka törökbuza. Szentmihály falvi gr. n. e lelkész tiszt. Moldován László ur küldött 10 frtot. Gyéresszentkirályról: gr. Béldi György onga. 50 frt, és 10 véka törökbuza. A község: 18 véka és 8 kupa tőrökituza. Szindről: Bors Albert ur 10 frt. Héderfájáról: Karácsoni Sándor ur öt forint. Harasztos községe: kilencz véka búza, 69 véka 8 kupa törökbuza, és 36 frt. Gyére srö 1 : Bagdi Ferencz és Horváth István vasutisták 2 frt. Fogadják a nemes szivü adakozók, a tűzkárosulak nevében, a könyöradomány kezelő bizottság hálás köszönetét. Barabás József ref. lelkész bizottsági tag, talos cselekvényekre vonatkozólag a következő felszólitások és rendelkezések bocsáttatnak ki. 1) Mindazon személyek, kik már a telekjegyzőkönyveknek hitelesítésekor létezett, vagy legalább még az 1874. évi junius elseje előtt szerzett tulajdon,zálogbirtoklási vagy haszonbéri jognál fogva, akár a fekvőségek megjelölése, vagy a bejegyzett birtokviszonyok kinyomozása tekintetében, a telekjegyzőkönyvekben valamely igazítást, kiegészítést, lejegyzést, hozzájegyzést vagy átjegyzést igényelhetni vélnek, ezennel felszólittat■ nak, miszerint ebbeli igényeiket 1875. január 3- ig bezárólag annál bizonyosabban jelentsék be minthogy különben ezen igények oly harmadik személyek kárára, kik 1874. junius 1 -től jova a telekjegyzőkönyvben foglalt bejegyzések alapján további nyilvánkönyvi jogokat jóhiszemmel szereznek, többé nem érvényesíthetők. Ezen bejelentésnek minden, a telekjegyzőkönyvekben még be nem jegyzett birtokjogokra ki kell terjednie, nem tevén különbszet, váljon azok, a már használaton kívül tett régi, vagy a jelenleg még vezetett bevallási-, telek-, vagy más könyvekben, lapokban előfordulnak-e vagy sem, a akár nyújtott legyen valamely fél, bármi bíróság,nál valamely általa szerzet fekvőség tekintetében birtokátjegyzési kérvényt bp, és akár van ezen kérvény elintézve, akár sem. A bejelentésre köteleztetnek különösen tehát mindazon személyek, kiknek birtokjogaik, a helyszínelési bizottmánynál sem önmaguk által, sem pedig az ezen bizottmánytól kirendelt képviselők által nem érvényesíttettek; vagy kik állítólag erősb, vagy közös birtokjogukat, a bizottmányilag kitudott és a telekjegyzőkönyvekbe bejegyzett tűlleges földbirtokos ellen, a helyszínelési szabályok által kijelölt módon igazolni képesek nem voltak, állítólagos igényök akár van a telekjegyzőkönyvben, vagy az általános tárgyalási jegyzőzőkönyvben feljegyezve, akár sem. 2) Továbbá mindazon személyek, kik: a.) a telekjegyzőkönybe bejegyzett fekvőségekre az 1853. május 29-én kelt legfelsőbb ősiségi rendelet határozataihoz képest ősiségi vagy zálogvisszaváltási jogokat, vagy más jogaikból tulajdoni igényeket már érvényesítettek, vagy kiket — b) az említett ősiségi rendelt határozataihoz képest a zálogvisszaváltási jog érvényesítésére még hosszabb határidő illet; ezennel felszólittatnak, miszerint ezen igényeiket a fennebbi első pontban kijelölt jogkövetkezmény elkerülése mellett, legfélebb 1875. január 31-ig bezárólag be, s az a) alatt említett esetben a még folyamatban levő jogügyet, annak a telekjegyzőkönyvbei följegyzése végett, vagy a nekiek már jogérvényesen oda ítélt jogot az aonai átkeülezés végett ; a b.) alatt említett esetben pedig az őket illető zálogvisszaváltási jogot, a telekjegyzőkönyvekbei följegyzés végett, okiratokkal tanúsítva, igazolják. (Vége köv.) Telekkönyvi jegyzőkönyvek közzététele Erdélyben. (Folytatás). Az 1874 junius 1-én kezdődő,s a fentemlitett törvényszéknél teljesítendő ügyletek és hiva külföldi vegyes hirek. — Egy orosz nagyherczeg elfogatja Szent-Pétervárról azérdekes esetről a következő részleteket írják : A czár Stuttgartba történt elutazása előtt nem régen magához hivatta Trepoff rendőrfőnököt, s igy förmedt rá : .Gyönyörű egy rendőrségem van, az igaz ! . . . Nemsokára a téli palotában sem lehetek szabad a tolvajoktól . - - egymásután tűnnek el a gyémántok és drágakövek tolvajság után tolvajság követtetik el, és rendőreim minderről nem tudnak semmit.“ A rendőrfőnök, félve a királyi kegyből való kieséstől, megígérte, hogy a rejtélyes gyémánttolvajt 24 óra alatt meg fogja csipni. Maga vette kezébe az ügyet, elfogatta a márványpalotának (Konstantin nagyheczeg lakhelye) egész szolgai személyzetét, mindegyiket szigorú kihallgatás alá fogta, s oly szerencsés volt, hogy szavát tarthatta és a czárnak megmondhatta még 24 óra előtt a rejtélyes tolvaj nevét. A tolvaj nem volt, más, mint Konstantin nagyherczegnek fia, a czár unokája. Az alig húsz éves ifjú körülbelül két hónapja követi azon eljárást, hogy anyjának gyémántjait ellopja és a legdrágább brilliantokat zsebpénzé változtatja át. Trepoff azonban nem elégedett meg a tolvaj fölfedezésével, bűntárs után is nézett. A bűntársat egy gyönyörű amerikai nőben találta föl, kinek kedvéért a fiatal nagyherczeg nemcsak anyja gyémántjait lopta el, de egy nevezetes összegről — egy millió rubel — szóló váltót is írt alá. Hogy mi fog a nővel történni, nem tudhatni, de a nagyher*czegről tudja az egész város, hogy a czár egyelőre házi fogságra ítélte unokáját. Az ellopott gyémántok értékének egy részét különben a fiatal Konstantin egy bankba helyezte el, hogy öreg napjaira biztos kenyere legyen. E sajátságos gondoskodás és több más körülmény azon véleményt keltötte föl, hogy a fiatalembernek nem egészen zavartalan az elméje, mi egy betegségnek következménye. Ez mindenesetre szomorú volna, de valószínű, hogy ki van találva a nem épen keUe®es ügy palástolására. — Petrarca halálának ötszázadik évfordulóját 1. év július 18-án üli meg Olaszország. A páduai egyetemen, melyen Petrarca utolsó évei nagy részét töltötte, e czélból bizottság alakult, mely a Petrarca körül érdemeket szerzett külföldi tudósokat is meghívta. A többi között ki