Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)
1874-05-28 / 119. szám
VIII. évfolyam. 119-dik szám. Kolozsvárit, 1874. csütörtök, május 28. * POLITIKAI NAPILAP: “ÚJ “3 ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre ...........................16 ft — kr. Fíl évre........................................... ” Egy negyedre....................... ” 60 ” Egy hónapra ....................... 1 you ”5 03. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában Kiadóhivatal: A líczeumi nyomda „központi irodájá“-ban főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK 5 Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTTER soronként, vagy annak helye 26 kr. Reclámok: hirfdlsérbe soronként 1 frt KOLOZSVÁR, MÁJUS 27. A szászok kapkodása. A mióta a szász képviselők a Deák-clubból kiléptek, legfőbb gondjuk a románokat czéljaik előmozdítására megnyerni. A szász lapok s különösen a „S. D. Tageblatt“ nem győzik a románokat kínálgatni a szászok barátságával, s felhívni őket solidaritásra midazon támadásokkal szemben, melyek hazánk nemzetiségei, de különösen a szászok ellen intéztetnek, úgy adják elő a dolgot, mintha a szászok a románoknak született barátjai volnának ; mintha e két faj csak egymásért támadott volna, egymásnak gyönyörködtetésére. Szóval a hangot az idők és körülményekhez képest minden időben jól tudták alkalmazni a szászok , ahol érdekük kívánta, leereszkedők tudtak lenni, kézcsókolásra is készek, csakhogy czélt érhessenek. A román sajtó a szász atyafiak ezen felhívását és szépelgését még tudomásul sem vette, azért, mert ezen oldalról őket igen jól ismeri, s tudja minden román, hogy a szász, ha szépeleg, valami czélból teszi azt. A kérdés igen egyszerű, a szászok nem bírnak saját lábukon r megállani, támaszra volna szükségük s gondolják, hogy e mankónak hátha a románok szegődnének, igy aztán valahogy csak előbbre mehetnének. Eszközre volna nekik szükségük, mely által a szász czélokat előmozdíthassák, — a románok azonban — igen okosan — a Királyföldön a jelenben és múltban véghezment események után ismerve a szászokat, kapzsiságukról meggyőződve — most az egyszer eszköz gyanánt nem fognak szolgálni. Most az egyszer azonban nem is viselték magukat a szászok elég ügyesen , mert ugyancsak a fennebb említett szász lapból tudomást szerzünk arról is, hogy a szászok e kínált barátsága nem őszinte, tehát el sem fogadható. Mert míg a románoknak szépeleg, az alatt, nem tudni minő számításból, őket üti is, azt állítván, hogy általuk az állam létele veszélyeztetve van. Ugyanis a megyék kikerekitése iránti törvényjavaslatot magasabb állami érdekekből tekintve úgy találja, hogy az által, mert Fogarast Szeben és Brassóhoz, Naszódot pedig Beszterczéhez czélozzák csatoltatni — az állam létele van megtámadva. gfeSWMhiiHThi* 'MhátKfaWt taxa aláitrifíVKWfírsmiEébniaMM+iKKU]SnKSZUVBHrn&!B8jl/WBk A kikerekítés ezen terve által a szászok nem tehetnek eleget százados missiójuknak : megvédeni az állam integritását a román külmegtámadásoktól. Így szabad tere nyílik Havasalföld és Moldovának — szóval Romániának a benyomulásra, mert a megyék nem lévén tisztán szász megyék, a benyomulók azokban bő táplálékot és támaszt fognak nyerni; igy rövid idő alatt elszakadnak a magyar koronától. Tehát okvetlenül szükségesnek tartatik — ezt az állam integritása is igy kívánván meg — hogy a Királyföld a szászok lehatósága alatt legyen, s abban más elemek semmi befolyással ne bírjanak. Itt egy kissé elhajtották tehát a szászok a surkot, ha a románok barátságát óhajtották megnyerni, mert ilyen nyilatkozat után nem hiszem, hogy az is, aki talán hajlandó volt a szászoknak hinni, elfogadja a baráti jobbot. Minden igaz román hazafi határozottan visszautasítja az ilyen vádakat, s hisszük, hogy a „Gazeta“, mely a szászok szép szavaira egy kissé elkábult, magához térve, nem fogja magát eszköz gyanánt felhasználtatni és azok által, akik a románokat ilyen világfelforgatóknak tartják s oly hazafiatlanoknak hirdetik. A szászok e fogása a magyarokkal szemben nem egyéb egy kis ijesztgetésnél, mely által a szász fensőséget szeretnék kicsikarni a Királyföldön. No már ha ez a legerősebb argumentumok a szászok által lakott megyék kikerekítése ellen — veszett perük van, mert ilyen argumentumok okos ember előtt tekintetbe nem jöhetnek. Egyébbiránt még azt is szeretnék tudni, miben nyivánult a szászok százados missiója , vájjon mikor mutatták meg, hogy ők a magyar korona integritása fenntartásáért a románok támadásai ellen valóban misssióval bírnak ? Adták e jelét valaha ennek, hogy most e missióra mint erős argumentumra hivatkozhassanak, a kedvezmények kieszközölhetése czéljából ? A szászok százados missiója egyébben nyilvánult t. i., hogy a társlakosokat, akik más nemzetiséghez tartoznak, a Királyföldön megfosszák minden jogaiktól, javaiktól, s ott biztosítani óhajtják a szász felsőbbséget és hatalmat, kizárva minden idegen befolyást. Ha most e hatalmat, mely hazánk többi lakóinak rovására esik, törvényhozó testületünk meg akarja törni, a szász atyafiak e támadással szemben ne hívják fel segítségül és azokat, akiket ők csak nyomni tudtak s fosztogatni abból, amijök volt. A románok pedig legyenek óvatosak ezen törekvésekkel szemben ; a szász barátság nem egészséges, annak ára van; egyébiránt,hogy ezen felajánlott barátság milyen őszinte, mutatja azon körülmény, hogy a szászok nem akarnak még egy megyében is élni a románokkal, mert ők nem valódi hazafiak, ők kifelé gravitálnak. Habár a Bismarck lovagjaitól e vádat nem is vesszük sokba, jónak véltük a románokat e tekintetben figyelmeztetni.. Moldovan Gergely. — A nők teljeskoruságáról benyújtott törvényjavaslat következőleg hangzik : 11 §. Hajadonok 24. életévök betöltével teljeskoruakká válnak, és minden, a teljeskorusággal járó jogok élvezetébe lépnek. 2. §. Minden nő teljeskorúvá lesz férjhezmenetelével, tekintet nélkül életéveire. 3. §. E jogot a nő akkor is megtartja, ha az 1 §-ban meghatározott életkor betölte előtt özvegységre jut, férjétől biróilag elválasztatik, vagy házassága feloldatik. 4. §. E törvény végrehajtásával az igazságügy miniszter bizatik meg. Indokok. A magyar magánjog a személyek közt, némi tekintetben a teljeskoruságra s azzal kapcsolatban álló jogok gyakorlatára nézve különbséget tesz. A hármas t.-k. t. r. lll.cz. kimondja ugyan, hogy a hajadonok a 16. év betöltével teljeskoruaknak tekintendők, sőt bizonyos jogokat a pervitelre , egyes intézkedésekre nézve már a törvényes koruaknak is enged, de a 112. czikkben a hajadonokat, télhezmenetelekig, gyámság alá helyezi s az előbbi czikkben nem említett jogok gyakorlatára nézve bizonytalan ideig esetleg az egész életen át tartó kiskorúságra kárhoztatja. A hármas t.-k. szerzője e régi jogszokást a gyengébb nem iránt szükséges védelemmel indokolja. „Nam altter“ — mondatik a 112. czikkben. — carentes Tutore ipsae ex ingenii earum levitate, facile seduci decipique possent. Korunkban ez indok tarthatlanná vált. Ami előbb a lovagiasság színében tűnt fel , most méltánytalanságot és orvoslást igényel, épen azoknak érdekében, akikről a törvény e gyámkodás által kiválólag akart gondoskodni. Az újabb idők egyik elutasíthatlan követelménye a jogegyenlőség és ezzel az említett korlátozás össze nem egyeztethető. Általánosan elfogadott elve a magánjognak, hogy a személyek a teljeskorúság éveinek beteltével, amennyiben más törvényes akadály nem áll ellent, némi különbség nélkül jogaik szabad gyakorlatába lépnek s magukat érvényesen kötelezhetik. Kifejezi ezt majdnem minden újabb törvény, részint nyilván, mint a Szász polg. t.-k. 4. § részint hallgatag, azáltal, hogy a két nem köz nem állít fel korlátokat. Ide járul, hogy az említett törvényes intézkedések hatálya, egyes esetekben vitára szolgáltatnak alkalmat. Nem említve a gyakorlatban észlelt azon esetet, melynél fogva némely bíróság e törvényt, mint a jelenkor jogérzetének meg nem felelőt nem tekinti kötelezőnek. A törvény mindaddig kötelez, míg azt az arra egyedül illetékes törvényhozás hatályon kívül nem teszi. De vitásnak tartják többen a kérdést azon hajadonokat illetőleg, a kik az oszt. polg. t.-könyv uralma alatt, t. i. 1853. május 1-jétől a magyar törvények visszaállításáig lefolyt időszakban 24 életévöket betöltötték. Ily tekintetekből nem várható be, míg a munkában levő polgári törvénykönyv elkészül s oly módozata hozatik javaslatba a fennálló törvény megváltoztatásának, mely a jogegyenlőséggel, kor s az életviszonyok követelményeivel öszhangban van. tárcza. / VÁDLOTTAK PADJÁN. IRTA: K. PAPP MIKLÓS. IV. Mit beszél a világ? (Folytatás.) — Nos gyermekem, önnek egy szavától higg, hogy engem igazán boldoggá tegyen. Én kezét kérem fiam számára. Hallgasson meg marquis úr, mielőtt megtisztelő szavaira felelnék. Van e kastél - 1,111 kft kedves gyermek, kik elveszték anyjamat és elveszték az apa szeretetét, s egykorban egyikük sem fogja tudni miért történt ez ig) ? Sokszor beszéltem e gyermekek felől az ju marquis urnak, de szivét, atyai csókját nem bírtam megnyerni számukra soha. Nekem úgy sem, hogy maradásommal e két kedves lény helyét foglalom el az atya szivében, valaszfal leszek közöttük még inkább. Ma még gyermek mind a kettő, de eljön az idő, mison számon kérik atyjuktól: hol van szeretted ? Ali marquis úr, ez nehéz óra lesz! És fia nem fognak feleletet nyerni, önként eszökére juthat, hogy én vagyok, ki elvonom tőlük azt az éltető meleg napsugarat, mely a szülők szeretetében van. Az pedig marquis ur, én e két gyermeket épen úgy imádom, mint a marquis ur gyűlöli. Én sokat küzdöttem, hogy e csodálatos ellenszenvet megengeszteljem, hisz ők nem részeseik anyjuk könnyelműségének, de a marquis ur hajthatatlan, nem tud atyjuk lenni s én nem bírnék olyan helyen maradni, hol két bánatos szomorú ifjú arcz minden pillanatban arra emlékeztetne, hogy az a szív, melynek jóságát, nemességét mindenben csodálni volt alkalmam, e ponton árnyékot vet s ártatlanokat sújt. A marquis ur ajánlata végtelenül megtisztelő reám nézve, örök hálával fogok visszaemlékezni e perezre, hol annyi boldog órám volt. Nem tagadom, fáj szivemnek a válás, nem tagadom, hogy az ifju marquist szeretem s talán összezúzom szivemet, midőn távozom innét, de az én s az önök boldogságából hiányoznék e két gyermek, kik az ifjú marquisnak olyan régen nem élvezték szeretetét s a melyet én visszahódítani képtelen valók ! Fiz az egyetlen ok, mely miatt távozom s mely nem engedi elfoglalni azon szép helyet e háznál, melyet ön kínál marquis úr. Azt hiszem, jobb lesz, ha távozom s megmentem magamat oly szemrehányásoktól, melyek halálra véreznék szivemet. Az öreg Labherán karjaiba ölelte Olgát, s csókjaival áraszta el. — A gyermekem, ön e pillanatban mint egy Istennő ügy magaslik fel lelkem előtt. Szivemből beszélt, lelkemmel gondolkozott. Beszélni fogok Olivérrel, neki tudnia kell mindent. — De csak akkor, ha távoztam innét. — Nem, nem, azonnal! — Én ismerem a marquist, hajthatatlan mint az ember sorsa, s következetes mint az idő. Az ilyen jellemeket nem szabad kísérleteknek alávetni. E pillanatban megnyiltott a szárnyas ajtó, s Olivér gyermekeivel lépett be. Az egyik ölében volt, s a kis gömbölyű karok olyan lázas mohósággal ölelték át nyakát. A szép festői fejecskéről dús haj hullámzott alá, melynek egy göndör fodra Olivér homlokán nyugodott. A nagyobbikat kezén vezette, még szebb volt, mint a másik, egészen az anyja képe, szép szemeit körül jártatá, mint ha kérdené : látjátok ki hozott ide ? — Soha jobb időben Olivér! Ez isteni gondolat volt tőled, úgy tetszik nekem, hogy csordultig meg akarod szivemet tölteni az örömmel ! Te gyermekeiddel jössz! — Hogy megtudjam Olgától: akar-e édes anyjuk lenni. . . . — Olivér akarja ön ezt? Az ifjú marquis hódoló tisztelettel emelte Olga kezeit ajkához. — Tanítson meg szeretni a szó nemes értelmében. Pár perc előtt a gyermekek könyve jöttek be hozzám, kérve, hogy ne engedjem önt távozni, aki őket egyedül szereti. E pillanatban megtelt szemem könyve , eszembe jutott, hogy nekik igazuk van, ön szerette őket egyedül. Én osztakozni akarok e szeretetben jövőre. Legyen Olga e ház aszszonya, az én nőm, e gyermekek anyja. Ezentúl kétszeresen, forrón, igazán szeretni fogom, kárpótlást nyújtok nekik azon időkért, midőn magukra hagyom. Nos Olga, marad-e nálunk, vagy csakugyan itt akar hagyni? — Soha Olivér, most már semmi sem hiányzik boldogságomból. Ön megengesztelődött gyermekeivel szemben, s én teszem, hogy még jobban fogom őket szeretni, mint eddig! * . * * Egy hét múlva az egész környék tudta a hírt, hogy az ifjú marquis nősül. Egy vagyon és névtelen leányt veszen el, azt se lehet tudni kicsoda, honnét jött? Ez persze ingerli a közkiváncsiságot. A világnak tudni kell mindent. Egy ablaknál, melyen nem lehet betekinteni, egy ajtónál, melyet nem szabad felnyitni, egy embernél, mely nem akarja tudatni egész történetét, egy rejtélynél, melynek minden száma nincsen a kézben, nem lehet borzasztóbb dolog a világra nézve! A mendemondák, 3ettlül,utol sok kicsiny hógomolya nőttön nőtt, mig egyszer csak olyan lavina lett belőle, mely mindent eltemetéssel fenyegetett. Amíg Olivér és Olga boldog álomképeket szőttek, ezer és ezer tervet gondoltak ki arra, hogy miként lehet e boldogságot sokszorozni , addig a világ bámulatos szorgalommal fürkészett, puhatolt, hogy miként lehet e boldog, a világgal nem törődő párt valami után módon a vádlottak padjára hurczolni. A választási törvényjavaslat. V. Fejezet. A választási eljárás. (Folytatás.) 47. §. Minden város tanácsa és község elöljárósága által a választás helyére két tag küldendő, kik a község választóinak szavazásánál azok azonosságát ellenőrizni kötelesek. 48. §. Az 1848. V. törvényczikk 32. §-a akként egészíttetik ki, hogy a szavazás csak nyilvánosan, élőszóval történhetik, a község vagy városrész, melyhez a szavazó tartozik, a szavazó neve, lakhelye és szavazatának a rovatos ívre leendő nyilvános feljegyzése által. 49. §. A szavazáshoz az elnök ott, hol a választók száma a 750-et meg nem haladja, egy, hol ezen számot meghaladja, két küldöttséget alakít, az egyiket saját, a másikat egyik általa megbízandó helyettes elnök vezetése alatt, a jegyzőket a küdöttségek közt a választási elnök osztja fel. Ha azon választók, kik képviselőt ajánlottak, bizalmi férfiaikat a választást megelőző napon az elnöknél be nem jelentették, ha ezek, a választott jegyző, vagy a községi küldöttek a választásra meg nem jelentek, ezeket a választási elnök helyettesíti. 50. §: Az egy napra eső községek vagy városrészek szavazási sorrendjét, és ott hol két szavazatszedő küldöttség működik, azok felosztását a küldöttségek között a választási elnök teszi meg