Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)

1874-05-28 / 119. szám

VIII. évfolyam. 119-dik szám. Kolozsvárit, 1874. csütörtök, május 28. * POLITIKAI NAPILAP: “ÚJ “3 ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre ...........................16 ft — kr. Fíl évre........................................... ” Egy negyedre.......................­­ ” 60 ” Egy hónapra ....................... 1 y­ou ”5 03. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában K­iadóh­ivatal: A líczeumi nyomda „központi irodájá“-ban főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK 5 Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTTER soronként, vagy annak helye 26 kr. Reclámok: hirfdlsérbe soronként 1 frt KOLOZSVÁR, MÁJUS 27. A szászok kapkodása. A mióta a szász képviselők a Deák-clubból kiléptek, legfőbb gondjuk a románokat czéljaik elő­mozdítására megnyerni. A szász lapok s különösen a „S. D. Tage­blatt“ nem győzik a románokat kínálgatni a szá­szok barátságával, s felhívni őket solidaritásra midazon támadásokkal szemben, melyek hazánk nemzetiségei, de különösen a szászok ellen in­téztetnek, úgy adják elő a dolgot, mintha a szászok a románoknak született barátjai volnának ; mintha e két faj csak egymásért támadott volna, egymás­nak gyönyörködtetésére. Szóval a hangot az idők és körülményekhez képest minden időben jól tudták alkalmazni a szá­szok , a­hol érdekük kívánta, leereszkedők tudtak lenni, kézcsókolásra is készek, csakhogy czélt ér­hessenek. A román sajtó a szász atyafiak ezen felhí­vását és szépelgését még tudomásul sem vette, azért, mert ezen oldalról őket igen jól ismeri, s tudja minden román, hogy a szász, ha szépeleg, valami czélból teszi azt. A kérdés igen egyszerű, a szászok nem bír­nak saját lábukon r megállani, támaszra volna szük­ségük s gondolják, hogy e mankónak hátha a ro­mánok szegődnének, igy aztán valahogy csak előbbre mehetnének. Eszközre volna nekik szükségük, mely által a szász czélokat előmozdíthassák, — a románok azonban — igen okosan — a Királyföldön a je­lenben és múltban véghezment események után ismerve a szászokat, kapzsiságukról meggyőződve — most az egyszer eszköz gyanánt nem fognak szolgálni. Most az egyszer azonban nem is viselték ma­gukat a szászok elég ügyesen , mert ugyancsak a fennebb említett szász lapból tudomást szerzünk arról is, hogy a szászok e kínált barátsága nem őszinte, tehát el sem fogadható. Mert m­íg a románoknak szépeleg, az alatt, nem tudni minő számításból, őket üti is, azt állít­ván, hogy általuk az állam létele veszélyeztetve van. Ugyan­is a megyék kikerekitése iránti tör­vényjavaslatot magasabb állami érdekekből tekint­ve úgy találja, hogy az által, mert Fogarast Sze­­ben és Brassóhoz, Naszódot pedig Beszterczéhez czélozzák csatoltatni — az állam létele van meg­támadva. gfeSWMhiiHThi* 'Mh­át­KfaWt taxa aláitrifíVKWfírsmiEébniaMM+iKKU]SnKSZUVBHrn&!B8jl/­WBk A kikerekítés ezen terve által a szászok nem tehetnek eleget százados missiójuknak : meg­védeni az állam integritását a román külmegtá­­madásoktól. Így szabad tere nyílik Havasalföld és Moldovának — szóval Romániának a benyomu­lásra, mert a megyék nem lévén tisztán szász megyék, a benyomulók azokban bő táplálékot és támaszt fognak nyerni; igy rövid idő alatt elsza­kadnak a magyar koronától. Tehát okvetlenül szük­ségesnek tartatik — ezt az állam integritása is igy kívánván meg — hogy a Királyföld a szászok lehatósága alatt legyen, s abban más elemek sem­mi befolyással ne bírjanak. Itt egy kissé elhajtották tehát a szászok a surkot, ha a románok barátságát óhajtották meg­nyerni, mert ilyen nyilatkozat után nem hiszem, hogy az is, a­ki talán hajlandó volt a szászoknak hinni, elfogadja a baráti jobbot. Minden igaz ro­mán hazafi határozottan visszautasítja az ilyen vádakat, s hisszük, hogy a „Gazeta“, mely a szá­szok szép szavaira egy kissé elkábult, magához térve, nem fogja magát eszköz gyanánt felhasznál­tatni és azok által, a­kik a románokat ilyen vi­lágfelforgatóknak tartják s oly hazafiatlanoknak hirdetik. A szászok e fogása a magyarokkal szemben nem egyéb egy kis ijesztgetésnél, mely által a szász fenső­­séget szeretnék kicsikarni a Királyföldön. No már ha ez a legerősebb argumentumok a szászok ál­tal lakott megyék kikerekítése ellen — veszett perük van, mert ilyen argumentumok okos ember előtt tekintetbe nem jöhetnek. Egyébbiránt még azt is szeretnék tudni, miben nyivánult a szászok százados missiója , váj­jon mikor mutatták meg, hogy ők a magyar ko­rona integritása fenntartásáért a románok táma­dásai ellen valóban misssióval bírnak ? Adták e jelét valaha ennek, hogy most e missióra mint erős argumentumra hivatkozhassanak, a kedvez­mények kieszközölhetése czéljából ? A szászok százados missiója egyébben nyilvá­nult t. i., hogy a társlakosokat, a­kik más nem­zetiséghez tartoznak, a Királyföldön megfosszák minden jogaiktól, javaiktól, s ott biztosítani óhajt­ják a szász felsőbbséget és hatalmat, kizárva min­den idegen befolyást. Ha most e hatalmat, mely hazánk többi la­kóinak rovására esik, törvényhozó testületünk meg akarja törni, a szász atyafiak e támadással szem­ben ne hívják fel segítségül és azokat, a­kiket ők csak nyomni tudtak s fosztogatni abból, a­mi­­jök volt. A románok pedig legyenek óvatosak ezen törekvésekkel szemben ; a szász barátság nem egészséges, annak ára van; egyébiránt,hogy ezen felajánlott barátság milyen őszinte, mutatja azon körülmény, hogy a szászok nem akarnak még egy megyében is élni a románokkal, mert ők nem va­lódi hazafiak, ők kifelé gravitálnak. Habár a Bismarck lovagjaitól e vádat nem is vesszük sokba, jónak véltük a románokat e te­kintetben figyelmeztetni.. Moldovan Gergely. — A nők teljeskoruságáról benyújtott törvényjavaslat következőleg hangzik : 11 §. Ha­­jadonok 24. életévök betöltével teljeskoruak­­ká válnak, és minden, a teljeskorusággal járó jogok élvezetébe lépnek. 2. §. Minden nő teljes­­korúvá lesz férjhezmenetelével, tekintet nélkül élet­éveire. 3. §. E jogot a nő akkor is megtartja, ha az 1 §-ban meghatározott életkor betölte előtt özvegységre jut, férjétől biróilag elválasztatik, vagy házassága feloldatik. 4. §. E törvény végrehajtá­sával az igazságügy miniszter bizatik meg. Indokok. A magyar magánjog a személyek közt, némi tekintetben a teljeskoruságra s azzal kapcsolatban álló jogok gyakorlatára nézve különb­séget tesz. A hármas t.-k. t. r. lll.cz. kimondja ugyan, hogy a hajadonok a 16. év betöltével teljeskoru­­aknak tekintendők, sőt bizonyos jogokat a pervi­telre , egyes intézkedésekre nézve már a törvé­nyes koruaknak is enged, de a 112. czikkben a hajadonokat, télhezmenetelekig, gyámság alá helye­zi s az előbbi czikkben nem említett jogok gya­korlatára nézve bizonytalan ideig esetleg az egész életen át tartó kiskorúságra kárhoztatja. A hármas t.-k. szerzője e régi jogszokást a gyengébb nem iránt szükséges védelemmel indo­kolja. „Nam altter“ — mondatik a 112. czikkben. — carentes Tutore ipsae ex ingenii earum levita­te, facile seduci decipique possent. Korunkban ez indok tarthatlanná vált. A­mi előbb a lovagiasság színében tűnt fel , most mél­tánytalanságot és orvoslást igényel, épen azoknak érdekében, a­kikről a törvény e gyámkodás által kiválólag akart gondoskodni. Az újabb idők egyik elutasíthatlan követelménye a jogegyenlőség és ez­zel az említett korlátozás össze nem egyez­tethető. Általánosan elfogadott elve a magánjognak, hogy a személyek a teljeskorúság éveinek betel­tével,­­ a­mennyiben más törvényes akadály nem áll ellent, némi különbség nélkül jogaik szabad gyakorlatába lépnek s magukat érvényesen köte­lezhetik. Kifejezi ezt majdnem minden újabb tör­vény, részint nyilván, mint a Szász polg. t.-k. 4.­­ § részint hallgatag, az­által, hogy a két nem köz nem állít fel korlátokat. Ide járul, hogy az említett törvényes intéz­kedések hatálya, egyes esetekben vitára szolgál­tatnak alkalmat. Nem említve a gyakorlatban észlelt azon esetet, melynél fogva némely bíróság e törvényt, mint a jelenkor jogérzetének meg nem felelőt nem tekinti kötelezőnek. A törvény mindaddig köte­lez, míg azt az arra egyedül illetékes törvényho­zás hatályon kívül nem teszi. De vitásnak tartják többen a kérdést azon hajadonokat illetőleg, a kik az oszt. polg. t.-könyv uralma alatt, t. i. 1853. május 1-jétől a magyar törvények visszaállításáig lefolyt időszakban 24 életévöket betöltötték. Ily tekintetekből nem várható be, míg a munkában levő polgári törvénykönyv elkészül s oly módozata hozatik javaslatba a fennálló törvény megváltoztatásának, mely a jogegyenlőséggel, kor s az életviszonyok követelményeivel öszhang­­ban van. t­árcza. / VÁDLOTTAK PADJÁN. IRTA: K. PAPP MIKLÓS. IV. Mit beszél a világ? (Folytatás.) — Nos gyermekem­, önnek egy szavától higg, hogy engem igazán boldoggá tegyen. Én kezét kérem fiam számára. Hallgasson meg marquis úr, mielőtt megtisztelő szavaira felelnék. Van e kastél­ - 1,111 kft kedves gyermek, kik elveszték any­ja­mat és elveszték az apa szeretetét, s egykor­ban egyikük sem fogja tudni miért történt ez ig) ? Sokszor beszéltem e gyermekek felől az­­ ju marquis urnak, de szivét, atyai csók­ját nem bírtam megnyerni számukra soha. Ne­kem úgy sem­, hogy maradásommal e két ked­ves lény helyét foglalom el az atya szivében, valaszfal leszek közöttük még inkább. Ma még gyermek mind a kettő, de eljön az idő, mi­son számon kérik atyjuktól: hol van szere­tted ? Ali marquis úr, ez nehéz óra lesz! És fia nem fognak feleletet nyerni, önként eszök­­ére juthat, hogy én vagyok, ki elvonom tőlük azt az éltető meleg napsugarat, mely a szü­lők szeretetében van. Az pedig marquis ur, én e két gyermeket épen úgy imádom, mint a marquis ur gyűlöli. Én sokat küzdöttem, hogy e csodálatos ellenszenvet megengesztel­­jem, hisz ők nem részeseik anyjuk könnyel­műségének, de a marquis ur hajthatatlan, nem tud atyjuk lenni s én nem bírnék olyan helyen maradni, hol két bánatos szomorú ifjú arcz minden pillanatban arra emlékeztetne, hogy az a szív, melynek jóságát, nemességét min­denben csodálni volt alkalmam, e ponton ár­nyékot vet s ártatlanokat sújt. A marquis ur ajánlata végtelenül megtisztelő reám nézve, örök hálával fogok visszaemlékezni e perezre, hol annyi boldog órám volt. Nem tagadom, fáj szivemnek a válás, nem tagadom, hogy az ifju­ marquist szeretem s talán összezúzom szivemet, midőn távozom innét, de az én s az önök boldogságából hiányoznék e két gyer­mek, kik az ifjú marquisnak olyan régen nem élvezték szeretetét s a melyet én visszahódí­tani képtelen valók ! Fiz az egyetlen ok, mely miatt távozom s mely nem engedi elfoglalni azon szép helyet e háznál, melyet ön kínál marquis úr. Azt hiszem, jobb lesz, ha távo­zom s megmentem magamat oly szemrehányá­soktól, melyek halálra véreznék szivemet. Az öreg Labherán karjaiba ölelte Olgát, s csókjaival áraszta el. — A­ gyermekem, ön e pillanatban mint egy Istennő ügy ma­­gaslik fel lelkem előtt. Szivemből beszélt, lel­­kemmel gondolkozott. Beszélni fogok Olivér­rel, neki tudnia kell mindent. — De csak akkor, ha távoztam innét. — Nem, nem, azonnal! — Én ismerem a marquist, hajthatatlan mint az ember sorsa, s következetes mint az idő. Az ilyen jellemeket nem szabad kísérle­teknek alá­vetni. E pillanatban megnyiltott a szárnyas aj­tó, s Olivér gyermekeivel lépett be. Az egyik ölében volt, s a kis gömbölyű karok olyan lázas mohósággal ölelték át nyakát. A szép festői fejecskéről dús haj hullámzott alá, melynek egy göndör fodra Olivér homlokán nyugodott. A nagyobbikat kezén vezette, még szebb volt, mint a másik, egészen az anyja ké­pe, szép szemeit körül jártatá, mint ha kérde­né : látjátok ki hozott ide ? — Soha jobb időben Olivér! Ez isteni gondolat volt tőled, úgy tetszik nekem, hogy csordultig meg akarod szivemet tölteni az öröm­mel ! Te gyermekeiddel jössz! — Hogy megtudjam Olgától: akar-e édes anyjuk lenni. . . . — Olivér­ akarja ön ezt? Az ifjú marquis hódoló tisztelettel emelte Olga kezeit ajkához. — Tanítson meg szeretni a szó nemes értelmében. Pár perc­ előtt a gyermekek kö­nyve jöttek be hozzám, kérve, hogy ne en­gedjem önt távozni, a­ki őket egyedül sze­reti. E pillanatban megtelt szemem kön­yve , eszembe jutott, hogy nekik igazuk van, ön szerette őket egyedül. Én osztakozni akarok e szeretetben jövőre. Legyen Olga e ház asz­szonya, az én nőm, e gyermekek anyja. Ezen­túl kétszeresen, forrón, igazán szeretni fogom, kárpótlást nyújtok nekik azon időkért, midőn magukra hagyom. Nos Olga, marad-e nálunk, vagy csakugyan itt akar hagyni? — Soha Olivér, most már semmi sem hiányzik boldogságomból. Ön megengesztelő­­dött gyermekeivel szemben, s én teszem, hogy még jobban fogom őket szeretni, mint eddig! * . * * Egy hét múlva az egész környék tudta a hírt, hogy az ifjú marquis nősül. Egy va­gyon­ és névtelen leányt veszen el, azt se le­het tudni kicsoda, honnét jött? Ez persze ingerli a közkiváncsiságot. A világnak tudni kell mindent. Egy ab­laknál, melyen nem lehet betekinteni, egy aj­tónál, melyet nem szabad felnyitni, egy em­bernél, mely nem akarja tudatni egész törté­netét, egy rejtélynél, melynek minden száma nincsen a kézben, nem lehet borzasztóbb do­log a világra nézve! A­ mendemondák, 3e­tt­lül,u­tol sok kicsiny hógomolya nőttön nőtt, mig egyszer csak olyan lavina lett belőle, mely mindent eltemetéssel fenyegetett. A­m­íg Olivér és Olga boldog álomképe­ket szőttek, ezer és ezer tervet gondoltak ki arra, hogy miként lehet e boldogságot sok­szorozni , addig a világ bámulatos szorgalom­mal fürkészett, puhatolt, hogy miként lehet e boldog, a világgal nem törődő párt valami után módon a vádlottak padjára hurczolni. A választási törvényjavaslat. V. Fejezet. A választási eljárás. (Folytatás.) 47. §. Minden város tanácsa és község elöl­járósága által a választás helyére két tag külden­dő, kik a község választóinak szavazásánál azok azonosságát ellenőrizni kötelesek. 48. §. Az 1848. V. törvényczikk 32. §-a ak­ként egészíttetik ki, hogy a szavazás csak nyil­vánosan, élőszóval történhetik, a község vagy vá­rosrész, melyhez a szavazó tartozik, a szavazó ne­ve, lakhelye és szavazatának a rovatos ívre leen­dő nyilvános feljegyzése által. 49. §. A szavazáshoz az elnök ott, hol a vá­lasztók száma a 750-et meg nem haladja, egy, hol ezen számot meghaladja, két küldöttséget ala­kít, az egyiket saját, a másikat egyik általa meg­bízandó helyettes­ elnök vezetése alatt, a jegyzőket a küdöttségek közt a választási elnök osztja fel. Ha azon választók, kik képviselőt ajánlottak, bizalmi férfiaikat a választást megelőző napon az elnöknél be nem jelentették, ha ezek, a választott jegyző, vagy a községi küldöttek a választásra meg nem jelentek, ezeket a választási elnök he­lyettesíti. 50. §: Az egy napra eső községek vagy vá­rosrészek szavazási sorrendjét, és ott hol két szavazatszedő küldöttség működik, azok felosztá­sát a küldöttségek között a választási elnök te­szi meg­

Next