Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)
1874-01-29 / 23. szám
VIII évfolyam. 23-dik »iám, Kolozsvárit, 1874, csütörtök, január 29. POLITIKAI NAPILAP. előfizetési feltételek Egéntévre ................................... ft. — krilért................................. 8 . ■ Egy n.gyndra........................ * » ~ » n Egy hónapra ...... 1 » » Ej*-1 Ín .5' SZERKESZTŐSÉGI IRODA: 1& A lyeeumi nyomdában K.iad.óhivatal: A ly deumi nyomda „központi irodájá“-ban főtér gr. j, Teleki Domokos-ház. hu HIRDETÉSI DIJAK 1. Ötször határozott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr, bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. _____^ —as ■— rá ~ ki NYILTTÉR K- ionként, vagy annak hely« 25 ki Reclamok: hirfüzérbe soronként 1 frt , j fitci* OB ri j. » U' r ru un tk »Is •j KOLOZSVÁR, JANUÁRIUS 28. A kolozsvári pénz válság, ni. Ha elfogadjuk azt, hogy hitelválság, mi piaczunkat megrohanta, kísértsük meg az okok és enyhítési módok ez iránybani kutatását. Mindenekelőtt a hitel, a kereskedelmi hitel tervezetére van megjegyzésünk. A hitel nem tőke. A hitel által okozott tőke másé, hogy sajátunkká lehessen, arra munka és idő kívántatik. Csak a kellő időt ne kapja meg valaki: a hitel a vevőre és adóra rombolólag hat. Ez adta meg válságunk explosiojára a szikrát. Az első bukottnak négy öt évre lett volna szüksége, hogy a gyár, mely alapos kimutatás szerint, ma már, midőn gőzgéppel dolgozik, 20,000 frt tiszta jövedelmet képes hajtani, minden passiváját fedezhesse. A hitel, mint látjuk, nemcsak pénzben, hanem árában, sőt giroban is nyujtatik, nyujtatik haszonért, de nyujtatott barátságért, mert a hitelélvező kezességet látszott nyújtani arra, mi a hitel alapja, hogy meg is akar, meg is képes szavának, ígéretének, kötelezettségének felelni. Piaczunk, mely a bukások felett részvét és sajnálkozással áll, e hitet, e bizalmat, e becsületes munkának az időt meg is adta volna: a döfés, csekély öszszegért, fennül tétetett. Tétetett azok részéről, kik a hitet, bizalmat előbb vesztették el, mint mi, kiket a bécsi krach és pesti pénzválság kétségbeejtett, s mert tőlük is elvétetett az idő, nem adtak cégeinknek időt, hogy a befektetett tőke gyümölcsét meghozhassa. Az iparkereskedelmi világ hitele nem az, mit a földbirtokos vagy hivatalnok élvez, mert ezek gyümölcsöztetése korlátolt, míg ezek a tőkét egy jó évben megkétszerezhetik. Gyakorlatilag látjuk, hogy a fiatal iparos és kereskedő megszerzi képességét, egy igaras tőke nélkül hitelt kér és hitelt kap 10—20,000 frtig. S ha már most csak a remény maga is hitelképes a kereskedelmi világban: menynyivel hitelképesebbnek kellett lenni azon cégeknek, melyek már megmutatták, hogy e hitelt 30—40 évig képesek voltak fedezni, s még a mellett vagyoni alapot is gyűjteni.— A piaczunkat sújtó szomorú eset tehát nem a kereskedelmi hitel és üzlet saját beltermészetéből, hanem azon kívül álló ok- és okokból kellett hogy kifejlődjék. S ezen okok kutatását veszszük feladatul. A világ-pénzválságokat világesemények, háborúk, meg politikai fordulatok szokták előidézni, — a bécsit és pestit előidézte a túlhajtott speculatio, a kellő consumtiora nem talált iparvállalkozás, s a hozzájárult birodalmi pénzrendszeretlenség, s a mi pénzválságunk alapoka az egyszerre megcsökkent bizodalom, a hadsergek azon betegsége, midőn a vezérlet okkal vagy ok nélkül, egyszerre csak elveszti a bizodalmát, s ezáltal elvész a bátorság, felbomlik a fegyelem, mindenki csak önmaga megmentésére gondol, nem gondolva meg, hogy hiába futott el, mert ha a közügy elvész, a veszély őt is eléri. Megcsökkent a bizodalom, ez megrendítette a hitelt: ez a baj forrása. A bizalom a bátorság testvére. Mindkettőnek az a természete, hogy mert bízik, mert bátorságot érez magában, bízik másban, s ha sorban áll, azt hiszi, hogy az egész hadsereg oly bátor férfiakból áll, mint maga. A mi pénzválságunk annál szomorítóbb, mivel úgy látszik, önmagunk, önmagunk fenntarthatása felett kezdjük veszteni bizalmunkat. S ha ez így harapódzik, meg fognak bukni ezégek, melyek végül egy krajczárt sem fognak fedezetlen hagyni. Ez az üzletvilágban kétségbeejtő helyzet. Kétségbeejtő azért, mert húsz, huszonöt évi becsületes munka, a hosszú munka és szenvedés által szerzett szakismeret és képesség, s az ebből kifejlett hitel, egy megalapított vállalat, egy élet küzdelme és reménye— egy percz alatt oda van. Itt a siker lévén az elismerés: nem volt siker, megsemmisült a város, a haza egy tevékeny polgára. S miután kereskedelmünkben a nemzeti elem oly kevés: a nemzet maga tért veszt az iparvilágban. Ez az általános nézpont. De még hagyján, ha Erdély, mondhatni egyetlenegy magyar kereskedelmi központja nem volna ostrom alatt, ha itt nem vétetnék el a kedv évtizedekre, hogy a magyar elem iparkereskedelmi pályára szánja el gyermekét. Mert másutt a pénzválságok ha sújtanak is le egyeseket, családokat, azok a nagyvárosok tengerében mintegy elvesznek, a nevek feledékenységbe megy, nálunk mint intő példák, mint közrészvét tárgyai a társadalom fájó érdekei köztünk járnak-kelnek. Épen azért, a kolozsvári első pénzválság — ha bekövetkeznék — egészen más jelentőségű lenne, mint a nagypiacok pénzválsága. Bár helyi jelentőségűnek látszik, mégis közös romlás. Sokak előtt úgy tűnhetik fel, mint Erdély fővárosa kétes jövőjének előre vetett árnyéka. Ugyanazért a vesztett hit, bizalom és önérzet visszatértének helyet kell adnunk,s azoknak, kik hivatva vannak,jó példával kell elől menni, hogy a kishitűek visszanyerjék a reményt, hogy Kolozsvár intelligenciája, polgáreleme elég lelki erővel bír egy véletlen csapás előtt nem dugni hüvelybe, vagy nem vetni el a fegyvert, — más szókkal, a város iránti azon hazafias érzettel, hogy a pénzintézeteket, melyek vezetésében, biztonságában semmi kétség, nem fosztja meg a forgalmi eszközöktől, nem veszi el fegyverét, melylyel a válságot legyőzni hivatva és képesítve van. Kőváry László: TARCZA. HÚSZEZER MÉRTFÖLD A TENGER ALATT-után francziából. Második rész. IX FEJEZET. Egy elsülyedt szárazföld. (Folytatás.) Ned otthon volt, a sas szemeivel a ködbe borult láthatáron túlhaladni törekedett, még mindig remélve, hogy a köd mögött mutatkozni fog az sunyira óhajtott száraz föld. — Délben, néhány pillanatra kisütött a nap. A minod parancsnok felhasználta ez alkalmat a helymeghatározására. Aztán, mivel a tenger mindinkább nyugtalankodni kezdett, leszállottunk a ha-ba, és a fedélzetajtók csakhamar becsukódtak. Egy órakor megtekintettem a térképet. Aközelebbi part ötven mértföldnyi távolságbanfolt tőlünk Menekülésre többé gondolni sem leetett, a az olvasóra bizom, képzelje a szigonyász lehét, midőn ezt vele közöltem. Én, részemről nem igen szomorkodtam e mi- Nagy teher esett le szívemről, le szokott dől • Willant egész léleknyugalommal vettem fel ismét. Esta tizenegy óra felé váratlanul Nemo kapitány látogat meg. Azt kérdezte, nem érzeta-e magamat kimerültnek az álmatlanul eltöltött éjszaka miatt. Azt feleltem, hogy nem. „Ez esetben, Arronaxot egy érdekes kirándulásra hívom meg. „Halljuk, kapitány !“ „Ön a tenger fenekét eddig csak nappal látta, nem volna kedve éjjel is megtekinteni azt?“ “Nagyon szívesen.“ . „Előre figyelmeztetem, hogy a kirándulás kissé fáradságos. Járatlan utakon kell haladnunk, és egy hegyet megmásznunk.“ „Mindez csak kíváncsiságomat fokozza, s én kész vagyok követni önt.“ „Jöjjön tehát, öltsük fel búvár-öltönyeinket.“ Néhány perc múlva készen voltunk. A villanyos lámpákat azonban nem láttam. Kérdést intéztem emiatt a kapitányhoz. „Fölöslegesek volnának.“ Azt hittem, rosszul hallotam, de hasztalan ismételtem volna a kérdést, mert a kapitány feje már az érersisakban volt. Befejeztem tehát én is öltözékemet, éreztem, midőn egy hosszú botot nyomoz markomba Néhány perc múlva a már leírt modorban az atlanti tenger fenekére jutottunk, mintegy háromszáz méternyi mélységben. — Éjfél felé járt az idő. A vízben mély sötétség uralgott. Nemo kapitány azonban a távolban világló pontra mutatott. Erős vörös fény volt az, mely mintegy két mértföldnyire lehetett a „Nautilua“-tól. Mi okozhatta e fényt, ha tűz, miből nyert táplálékot, s miért és miként éghetett a Mai vámunkhoz egy iv vízben, mindezekre magamnak feleletet adni képtelen valók. Mindenesetre azonban beláttam, hogy a Rumkorfféle készüléket fölöslegessé teszi. Nemo kapitány és én, egymás mellett, egyenesen a világosság felé tartottunk. A talaj észrevehetlenül emelkedett, nagy lépéseket tettünk és botjainkra támaszkodva mégis csak lassan haladtunk előre, mert lábaink gyakran elsüppedtek az iszapos talajban. Jó darabot mentünk már, midőn fejünk fölött, folytonos suhogást hallottam. Csakhamar tisztában voltam iránta. Erős zápor esett, s annak zuhogását hallottam. Akaratom ellenére is aggódni kezdtem, hogy átázom. Pár percz múlva kaczagnom kellett e bizarr eszme fölött. Igazolásomra azonban ki kell jelentenem, hogy a vízhatlan búvár öltönyben mit sem érez az ember ama folyókon elemből, melyben mozog, s úgy tetszik csak, mintha oly légkörben forogna, mely valamivel sűrűbb a szokottnál. — Félórai menés után sziklás lett a talaj. A tenger alatti növényzet és apró állatocskák phosphoreskale világot terjesztettek el ott. Láttam kőtömegeket, melyek a Zoophyták és növények millióival voltak borítva. Lábam gyakran megsiklott a tengeri gyepen, s vasasvégű botom segélye nélkül nem egyszer elbuktam volna. Visszatekintve folyvást láttam a „Nautilus“ villany világát, mely azonban annál halványabb lett, minél inkább távoztunk tőle. A kőtömegek, melyeket az imént említettem, előttem kimagyarázhatlan szabályossággal voltak a melléklet van csatéivá. kik«. ke,eu * .aldk „Ltéta « «««»» kebelében ? Ez ésetekben hasonló gondolatok kergették egymást agyamban. Utunk mindinkább világosabb lett. Az apránként fehérbe átmenő világosság, egy nyolczszáz láb magasságú hegy tetejéről sugárzott. Nemo kapitány gyorsan lépdelt előre. Jól ismerte már e tájat is. Én rendíthetlen bizalommal követtem. Úgy tűnt fel előttem, mint a tenger egyik nesütője, a midőn előttem lépdelt, bámulattal tekintettem magas alakjára, mely fekete orvonalokban vált el a megvilágított lábalattá . (Folyt. köv.) Tanügyi karczolatok. (Január hőről.) (n. 8.) Szándékosan halasztottuk a fenntebbi c?.im alatt megindított tanügyi közleményeink megírását ily hosszas időre. Az első e hó elején jelent meg. Vártuk, hogy tanügyi lapjaink, rajud lássanak napvilágot. Nem vélünk rosz szolgálatot tenni olvasójuknak, ha ez alkalommal a már megjelent, lapokról röviden megemlékezünk. Átlapozva a „Néptanítók lapját“, mely a m. kir. közoktatásügyi minisztérium közvetlen felügyelete és vezetése alatt szerkesztetik, kimondhatjuk, hogy e lap csak volt a néptanítók lapja. Az első számban Bartalus érzékenykedik, és Réthy a hunyadmegyei (cserteparti) tanfelügyelő okoskodik. „Mi lesz a világból, ha mindenki tudós lesz? azt Réthy úr sem tudja. Mi azonban ezen „életkép“ elolvasása után arról győződtünk meg, hogy most még, — miután nem mindenki tudós — lehet valaki tanfelügyelő a nélkül, hogy tudós lenne. Kár az efféle — a néptanítóknak szánt lapba épen nem illő — „cserteparti“ szolgáló históriákat az állam költségén kinyomatni, — s talán még díj-,jazni is. A volt „Népt. Lapja” azon hibáját, hogy a tanitói érdekek iránt amolyan lágy-meleg érdeklődéssel viseltetett, igyekezett helyrehozni az által, hogy oly módszertani, s neveléstani közleményeket hozott, melyekből mindenik tanító húzhatott hasznot. Különben az uj is hozhat még ilyeneket, s ezt óhajtjuk is, mert elleneseiben nem fog megfelelni czimének ; illetőleg csak a czima lesz a tanítóké. A „Magyar Tanügy“ első számában Péterfi S. azon indítványnyal lépett föl, hogy a képezdei tanárok, haladéktalanul fogjanak hozzá egy „néptanitói kézikönyvtár“ öszszeállításához. — : Ezen indítványt a legmelegebben pártoljuk. Hisszük, hogy képezdei tanáraink látva, a tanitói kézikönyvtárak összeállításának égető szükségét, fölkarolják ezen indítványt, s bárha ennek létesítése nagy munkába fog kerülni, nem riadnak viszsza az akadályoktól. Jó alkalom ez a kép, tanárikarnak arra, hogy életrevalóságát, melyet oly sokszor kétségbe vontak, bebizonyítsa: „Munkára felt ne vesztegelj“ sat. A „Magyar Néptanító“, mely a „Magyarhoni tanitó-egyletek országos szövetségének“ hivatalos közlönye, jövőre hetenkint fog megjelenni. Első czikkéből, mely „Szózat hazánk néptanítóihoz !“ az látszik, hogy szívvel, lélekkel a néptanítói érdekeket fogja szolgálni. Oly szerkesztőtől, aki a tanítói állomás örömeit élvezte, s töviseit élvezi, nem is vártunk más programmot. Ugyan e lapból meggyőződhetnek a tanügyiránt érdeklődök, hogy bizony mégis csehül állhatnak a tanítók dolgai. Milyen helyzete lehet azon magyar néptanítónak, ki Ausztriába kívánkozik. Magyarországból, a magyar ember Ausztriába vándorol, mert hazájában sem állomásán megélni nem tud, sem állandó hajlékot maga és övéi számára — a rész administrativ folytán — nem tud biztosítani. Sepron és Vasmegyékből a tanítók Ausztriába vállalnak hivatalt. Az „erdélyi népnevelésügyi értesítő“ egyetlen erdélyi tanügyi lap. A kolozadobokamegyei tanitó-egylet ügyei mellett készséggel nyitja meg hasábjait, más tanitó-egylet ügyeinek. Életrevalóságán nincs okunk kételkedni, ami bizonyosan szakértő szerkesztői és szerkesztő bizottságot feltételez. Megjelenik havonként kétszer, Kolozsvárit. Ára egész évre 2 frt. A „Népnevelők lapja“, kilenczedik évét futja, ami életrevalóságot bizonyít. A „pesti népnevelők egyletének hivatalos közlönye”, azonban a vidék tanügyét is figyelemmel kiséri. Harmadik számjában György A. az ezen évben tartazódó országos tanitó-gyűlésről, figyelemre méltó czikket közöl. Hetilap, megjelenik Pesten. A tanitói érdekeknek szabadelvű képviselője a tenger fenekén elosztva. Óriási barázdákat jegyeztem meg, melyek a sötét távolban vesztek el, úgy hogy hosszúságuk iránt még csak hozzávetőleg sem jöhettem tisztába. Még más jelenségek is fokozták meglepetésemet. Úgy tetszett, mintha csizmám nehéz óntalpai szétszórt csontokat tipornának össze s azoknak recsegését hallanám. Kérdezni akartam a kapitányt, de ismeretlen valék ama jegyekkel, melyek által ily alkalmaknál embereivel társalogni szokott. — A vöröses fény, mely nekünk kalauzul szolgált, mindinkább erősbödött és bevilágította a láthatárt. E tűzhely jelenléte a viz alatt nagy mértékben ingerült engem. Valljon itt is vianyfolyammal találkozom? Vagy — Trafón gondoltam - «uitai kéz «u » ing«r akadok, kik épp y saj a számüzötteknek