Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)
1874-02-14 / 36. szám
Vin. évfolyam. 36-dik szám. Kolozsvárit, 1874. szombat, február 14. POLITIKAI NAPILAP. • 9 ELŐFIZETÉSI Egierérre . . . • Félévre....................... Egy negyedre . . . Egy hónapra . • ■ FELTÉTELEK. . . . 1« fi. — ... 8 „ - • ■ - 4 „ -... 1 „ 60 SZERKESZTŐSED IRODA: A lyceumi nyomdában Kiadótivatal: eceumi nyomda „központi irodájá“-ban főtér gr. Teleld Domokos-ház.a_ HIRDETÉSI DIJAK Ötször halározott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél Lg kedvezmények. s* 4 NYILTTÉR terenként, vagy annak helye 15 kr. Reclamok: hirffllérbe toronként 1 frt KOLOZSVÁR, FEBRUÁR 13. Fővárosi levelek, cccxcu. Budapest, febr. 11-én. Kedves barátom ! A mire én már annyiszor czéloztam hzzád, illetőleg lapodhoz intézett leveleimben, hogy t. i. törvén hozásunk jelen helyzete és személyzete mellett megállható kormány Tisza Kálmán mellőzésével a képtelenségek tárába tartozik , azt most úgyszólva váratlanul a jobboldali sajtó fő korifeusai a „Pester Lloyd“ és a „Pesti Napló“ egyértelműen vallják. Hozzáteszik ehhez azt is, hogy Szlávy az első, ki nem hogy bánná egy ily koalitionális minisztérium létrejöttét, hanem maga is iparkodik azt létrehozni. Igen természetes, hogy a mérsékeltebb ellenzéki sajtó ezen irányzatot nem kárhoztatja, s csupán a koalíció létrejövésének alapjai felett foly a vita. Meglehet, hogy ezen hangulat létrejöttére nagy befolyással volt a párt fejének, Deák Ferencznek folyton nehezkedő betegsége, de talán még inkább azon financziális bonyodalmak, melyek az országot mind beljebb beljebb sodorták a bukás örvénye felé, s melyeknek végsőkéta a hírhedt keleti vasut igy adott. Elég, hogy e koaliczionális hangulat megvan, és e pillanatban sokkal erősebb kifejezést nyer a jobboldalon, mint az ellenzéknél, mely, miután nézetünk szerint is legutolsó lépéseit ez irányban megtette, most tiszteletteljes távolban hallgat és várakozik. A főkérdés, mint jelzem, most már abban öszpontosul, minő alapon jöjjön e koalicionális kormány létre ? A tisztán személyi képességek alapján-e, melyek némelyek szerint egyesítendők oly czélra, hogy a nemzetet a meredély szélén fenntartsák és megmentsék, vagy ezen kívül a pártokat eddig szétválasztott elvek kiegyenlítése által, melyek a nemzet ügyének javítását újra ott kezdenék el, ahol egykor tagadhatlanul kezdetét vette. — A „Magyar Polgár“ t. olvasó közönsége, azt hiszem rég ismeri e tekintetben nézeteimet, hogy t. i. én csak is ezen utóbbi módozatban tudok hazámra nézve mentséget találni. Éspedig ezt nem csak azért, mivel a közös terhek enyhítése nélkül egy szabadon fejlődő Magyarországot képzelni szerencsés nem lehetek , hogy e közös terhekből folyó kissebb nevű, de talán nagyobb jelentőségű ügyek, mint a vám és bankügy elintézése nélkül az ország anyagi felvirágzását képzelni sem tudom, hanem főként azért is, mert azon egyének, mint Ghyczy és Tisza, kiknek tekintélyétől és képességeitől úgy az intézők, mint a közvélemény az ország viszontszületését várja, a nemes és nagy feladatnak csak is úgy felelhetnek meg, ha nem mint összetört szobrok, hanem mint a nemzeti közvéleményt, rokonszenvet és hitet valóban hívó vezérek foghatnak a nagy munkához. Az ország jelen bonyolult helyzetében, melynek rendezésére lenne egy ily koalicionális minisztérium hivatva, a nemzetnek tömeges és féltetlen bizalmára van szüksége azon férfiaknak, kik ott az intéző hatalmat átveszik; férfiakra, kik iránt a külföld bizalma ép úgy nyilatkozzék, mint amily nagy mértékű és tömeges a hátuk mögött álló hazai közvélemény. Úgy emelni fel e férfiakat a magas polctra, hogy egyszersmind eltörpítsük, hasonulna a magyar akadémia egykori bírálóinak eljárásához, kik a jutalomra méltatott darabot jó előre lerántották. Azért azoknak, kik az országra nézve e szerencsésebb fordulatnak eszközlői kivánnak lenni első és föltétlen kötelességük, hogy azon körben, melynek bizalmát bírják, ne csak azon egyénekre fordítsák a figyelmet, kiktől ők és az ország a kisegítés nagy művét várják, hanem azon elvekre is, melyek alapján ezen férfiak a közvéleményben magasra emelkedtek. Makacs ragaszkodás a kormányzat eddigi alapjához és eljárásaihoz , a 67-iki kiegyezés minden legkisebb pontjához való föltétlen dogmai hit, nézetünk szerint ezen egész tervet halomra dönti. Ha még ehez az illetőknek elvtagadását is követelik , akkor oly képtelenséget kivonnak, mely az ország javával , az emberi jellemmel 688zeférhetlen. E férfiak fellépését csak akknt lehet lehetővé tenni, ha ezek azt, hogy fölléptek, a nyomoba, sülyedt országgal azonnal éreztethetik, s ha azon homlokokon, melyeket eddig a közvélemény babérral övedzett az elvtagadás pírja egy perezre sem jelen meg. Ez az én meggyőződésem. P. Szathmáry Károly: Törvénykezési rendtartásunk reformjához A választott bíróságról. DR. REISZ JGNÁCZ. (Folytatás.) 7., A választott bírósági határozatok végrehajtása szintúgy mint az eljárás körül felmerülendő bírói teendők, de mint előbb láttuk gyakran a választott bíróság megalakulása maga is, a rendes bíróságok közvetítését nélkülözhetlenné teszik, minélfogva annak meghatározása, hogy ily esetekben melyik rendes bíróság legyen illetékes, a törvényhozás feladatát képezi. Kötsünk 506 §-ével a választott bíróság eljárása körüli szükséges bírói teendők hatáskörével azon rendes bíróságokat ruházta fel, melyek a vál. bírósági eljárás tárgyát képező ügyekre nézve különben is illetékesek volnának. A trolts ezen intézkedése által a vál. bírósági eljárás közben fölmerülő teendőkre nézve a rendes bíróságok, tehát a törvényszékek is illetékessé tétetvén, a fentebbiek nyomán, mivel a választott bírósági eljárás (előnyei veszélyeztetése nélkül) csak a sommás lehet, a trolis 606 §-a oda módosítandó, hogy a választott bíróság megalakítása, valamint az eljárása folytán felmerülő más teendőkre nézve is illetékesek— csak a sommás — tehát a járásbíróságok lehetnek. — Ezen módosítás következtében a rendes bíróságok által kitűzendő, a trdts 499, 501, 604 § aiban érintett határidők is 15 napról 8 napra változtatandók. — De megváltoztatandó a trolts. 506 §-a az abban foglalt egyes teendőkre nézve is. — Az 506 § szerint a kézbesítések tanuk s szakértők kihallgatása, valamint a szemlék és eskük bevétele a rendes bíróságok által foganatositandók. — A kézbesítéseknek a rendes bíróságok utján való eszközlését fölöslegesnek és időt rablónak tartom, mert a kézbesítések a választott bíró s a több tagból álló bíróság elnökének felszólítására a királyi végrehajtók által direct is teljesíthetők. Ezen módosítás indokolását találja egy részt abban, hogy ez által az ügyek gyors menete mozdíttatik elő , a rendes bíróságok egy ok nélküli, időt rabló munkától szabadíttatnak meg ; másrészről pedig azon körülmény is igazolja a fentibb anoszítást hogy a felek érdekei, valamint az eljárás eredménye is az által nem veszélyeztetnék, mert hiszen a kézbesítés az arra hivatott hiteles kir. végrehajtó által eszközöltetik. — A választott bírósági eljárás közben fölmerülő tanuk vagy szakértők kihallgatása, valamint a szemlék is a rendes bíróságok utján volnának foganatositandók, mindig azonban a vál. bírósági tagok közbenjövetele mellett. — Ezen módosítást nem csak azon körülmény teszi szükségessé, mert a választott bírák legjobb belátásuk és meggyőződésük szerint ítélvén, sokkal jobb a alaposabb ítéletet fognak hozni, ha az ügy eldöntésére szükséges és arra befolyó körülményeket saját meggyőződésük után észlelhetik, hanem szükségessé teszi az is, mert mint tapasztalatból tudjuk, a tanúk, szakértők kihallgatása, valamint a szemléknél is számtalanszor megtörténik, hogy a bíró oly kérdéseket kénytelen tenni, melyek valamely tanú vagy szakértő épp akkor tett nyilatkozatából, — vagy csakis a szemle alkalmából merülnek fel, már pedig ha a választott bírák közbenjövetele nélkül foganatosíttatnak az érintett teendők, lehetlen, hogy az ügy érdemét nem is ismerő rendes bíró a kihallgatásokat vagy szemléket úgy foganatosítsa , hogy azok alapján a választott bíróság igazságos ítéletet hozhasson. A választott bíróság tehát mindazon esetekben, melyekben tanuk vagy szakértők kihallgatása vagy pedig szemle szükségessége forog fenn, a rendes bíróságot a felek által megnevezett tanuk v. szakértők neveinek, esetleg szemle fennforgása esetén a szemle helyének közlésével felkéri, miszerint, a foganatosítás végett határnapot tűzzön ki, arra a feleket valamint a bírákat is hívja meg; önként értetődvén, hogy a tanúk és szakértők kihallgatásánál, valamint a szemléknél, a választott bírák épp úgy jogosítják a rendes bíró útján kérdéseket intézni, mint maguk a felek. 1 8., Törvénykezési rendtartásunk 508 §-a szerint a bírói közhatóságokhoz intézett megkereséseket, úgyszintén a létrejött egyességet vagy hozott ítéletet , ezek kiadványait a választott bíróság minden tagja aláírni tartozik. Ezen határozat által trdtsünk a választott bírákat nem csak egy oly hatalommal ruházta fel, melynél fogva aláírásuk egyszerű megvonása által az egész választott bírósági eljárás eredményét meghiúsíthatják, hanem egy ok nélküli kötelezettséget is decretál, melynek keresztülvitelére azonban az utat és módot meghatározni feledte Az aláírási kötelezettség teljesítésére való út a választott bíráskodás polgári kötelességgé való tételéből ugyan önkényt foly, amennyiben vonakodás esetén a birói pénzbírság terhe alatt arra kötelező lehetne; nézetem szerint azonban a fentebbi czikk Ulotu.Uuaá _ wrvljr»« A választott birósági eljárás egyik legfőbb czélja a gyorsaság lévén, mindazon alakiságok, melyek az ügy huzavonáját előmozdítják s a felek valamint az ügy érdekeit elő nem segítik kerülendők s lehetőleg a legkisebb mértékre szoritandók. A választott birósági eljárásnál felmerülhető s valamely bírói közhatósághoz intézendő megkeresések soha oly jogi hátránnyal valamely félre nem lehetnek, hogy azoknál a felek v. az ügy érdekeinek megóvása v. ellenőrzése végett egy több tagból álló biróság minden tagjának aláírása szükségeltetnék. — Mert tekintsük a közhatóságokhoz intézendő megkereséseket külön külön. a.) A kézbesítések végetti megkeresések a fentebbiek szerint, mivel a választott biróság székhelyén szükséges kézbesítések a választott bíróság elnökének vagy valamely tagjának egyszerű felhívására a kir. végrehajtó által teljesittetnek. i TÁRCZA. ftz 184Vki kolozsvári szinidény. -- jP OLLINUS JlÁNOS. — (Folytatás) Az operisták szinte tartoztak a drámai előadásokban résztvenni s bár én kivételkép nem tartoztam, de mégis örömmel tettem. — Ma például az operában tapsokkal tüntettek ki, s másnap a drámában egészen jelentéktelen kis szerepet játsztam. S innen magyarázható azon átalános elévültség, jó kedv s az ügyészi buzgalom, mely az egész társulatot jellemző, s mi az előadásokmenetére a legsikerteljest behatást teve. Fizetéseink ilyenek voltak: Szerdahelyi N e 11, mint operai prima-donna kapott havonként : 60 frt, z. Lukácsy Antonia, ki dráma, opera és népszínművekben volt prima-donna 60 frt, Erkelné drámai prima donna 60 frt, F o 1 1 i n u 8, első tenorista 46 frt, Hegedűs L. mint első hős, jellemszínész és átalános rendező 40 írt, Gyulay Feri, a közönség kiváló kedvencze 24 frt, Böhm Gusztáv, jeles karmesternek volt 32 írt, Szerdahelyi Kálmán, kardalnoknak 16 írtja a pengő pénzben. Mondanom sem kell, hogy 1846-ban 40 forint, hát több nem, de annyi mindenesetre volt, mint most 100 frt. Hallatlan olcsóság uralkodott akkor különösen Kolozsvárt, s a mellett a vendégszeretet oly nagy szerepet játszott, hogy aki nem akart mindennap vendégeskedni, annak bujondit kellett játszania, különben nyakoncsipték , par force vitték ebédre, uzsonnára vagy vacsorára A Tivoli volt az időben a legelegánsab étkező helyiség, bár az elegantiát külsőségekben hiába kerestük volna. Elegáns volt, mert oda járt a kolozsvári közönség életére és egy hosszú asztalnál mágnások, előkelő polgárok és színészek együtt komároztak Ha fölkeltél és fizetni akartál, a válasz többnyire az volt: „Schon bezahlt.“ Ha jutalomjáték volt s a jutalmazott a közönség kedvencze, a zsúfolt ház fele jövedelménél többnyire nagyobbra rúgott, azon összeg, mit a közönségtől ajándékul kapott, így a többi közt Lukácsy Antónia egyik jutalomjátéka alkalmával, egy ezüst ládikában 30 aranyat, egy levélben 100 frtot és két pompás ruhát kapott, oly egyéniségektől, kiket síig ismert. Első operai előadásunk az akkor nagyban divatozó „Linda“ volt, következő szereposztással: Linda : Szerdahelyi Nelli. Pierotto: Lukácsy Antónia. Marquis: Szerdahelyi József. Arthur: Follinus. Antonio: Filipovics. Rector: Foltinyi. Ezenkívül még következő operák voltak a műsoron: Norma, Alvajáró, Fekete domino, Négy Slajmonfi, Bájital, Sevillai borbély, Belizár, Bűvös vadász, Ezred leánya, Zampa, Ördög része, Béla futása — az első magyar opera — s a Báléj — mely kiállításánál fogva epochát képezett. — Kedves operája volt Kolozsvárnak a „Fekete Domino“ is, melyben különösen Szerdahelyie, mint Gil Perez feledhetetlenné vált mindenki előtt, ki őt ezen szerepben láthatta Nevezetesen a „Deo gratias“ dallammal csinált ő nagy hatást. Ezért később az operát, be is tiltották, de ő kifogott a censurán és Deo gratiás helyett úgy énekelte, hogy „de jó a czikás.“ így aztán megengedték, pedig épen úgy hangzott, mintha a Deo gratiast énekelte volna. Ezen opera előadatása később soha sem elégíte ki, Paulinát kivéve még Pesten sem; hiányzott a pezsgő elevenség , a prózai rész azon helyes exequálása, miáltal az itteni előadás oly kedvessé és vonzóvá tétetett. A drámában: Gyulay, Hegedűs, Erkeué és szinte Szerdahelyi, úgy Szabó József, s naiv szerepekben Lukácsy Aurelis voltak a közönség kedvenczei. Gyulay különösen akkor állott művészete zenitjén, szép alak, kifejezésteljes mez, érczes orgánum s helyes fölfogás jellemzők szereplését. Ő nem annyira tanulta vagyis — mint mondani szokás — magolta szerepeit, mint inkább tanulmányozta. Rendkívüli természeti adománynyal bírt — és gyakran a színpadon előadás közben egy mondhatni bűvös inspiratio folytán oly alakitást rögtönzött, melylyel az egész közönséget elbűvölte. Ha valaki, úgy Gyulay minden bizonnyal megérdemelné, hogy mellszobra a kolozsvári színház csarnokát díszítse ! Ezáltal az illetők csak a színházat tisztelnék meg, Gyulay elékezete iránt pedig egy régi kötelesség teljesítését rónák le. Hegedűs Lajos majdnem ellentéte volt Gyulainak, ő már nagyon is szeretett magolni és szerepeit többnyire könyv nélkül tudta. Excentricus ember volt. Néha oly tűzzel járt kelt a szobában, kezében egy nagy spádéval hadonázva és torokszakadtából declamálva, hogy egy ízben átjött az öreg Gyöngyösi megnézni, hogy mi baj van , tán bizony összeverekedtünk ? Ha valaki szobánkba lépett, azonnal észrevehette, hogy itt komédiások laknak, mert Hegedűs costumjei és színpadi kellékei mind a falon paradizoztak. Pedig naponként voltak vendégeink lakásunk valóságos casino volt. Hegedűst — szerepein és színdarabokon kívül soha sem láttam, hogy egyebet olvasott 10*““ S ez leginkább akkor lepett meg, midőn per múlva Győrött átad egy darabot, mit, min iá énen akkor végzett be, hogy olvassam el rtar E° r , csomagot és olf«»- t .Hautet - Bogam, megvallom. Hegedő. ‘“J“ “RS1*«"11 ' darab oly érdekfesztőnek tűnt föl előttem, hogy ő sem tettem, mig el nem olvastam. A legszebb évet jósoltam neki. ő nem akart hinni. Meglássa, úgymond — el sem fogják Pesten fogadni. Elogadták s nagy tetszést aratott, s csak nem rég ült le ott a repertorról; vidéken azonban most a kedvelt darab. „Bíbor és gyászt“ — mely a Jókai „Könyves Kálmánjával* együtt nyerte a 100 arany pályadijt — Soadon irta 1855-ben s eljött egy izben Follinus