Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-08-01 / 173. szám
kérünk, hogy rendeltetésüknek mielőbb átadassanak. A nagy garral megindított ügy egyszerre csak elnémult, nem tudni mi okból ? Ennyit közügyeinkről. Fürdőink az idén úgy lársaik látogatottságnak örvendenek. Az idylli Tusnád és a vizekben páratlan, dia levegővel megáldott Borszék zsúfolásig telt. E két hely lelket emelő gyönyörű fekvésével mindig romantikus érzelmekre ragad. Tusnádon ott fenn a Schweitzban képzelem a középkori lovaglakot, amely gyönyörű fekvésével dominálja az egész vidéket, csakhogy a fegyverterem helyét egy a modern kornak inkább megfelelő étterem foglalja el kitűnő vendéglőjével. Borszék meg bizzar alakú kitűnő fürdőépületeivel kelet pagodáit juttatja eszünkbe, és a hasonlat talán nem is oly merész, hisz ott a testtel, itt a lélekkel jövünk tisztába ! Borszékre sok tekintetben büszkék lehetnénk. Különösen ha nem volna az a szállásmisére, amelyről Lipthay Pál úr is emlékszik.............ez a gazdálkodás eszünkbe juttatja azt a korcsmárost, ki az év folytán hozzá beszálló egyetlen vendégétől 3 tojásért az egész évi házbérét követeli. Ez az, ami Borszéktől a vendéget elidegeníti s bizony jó volna, ha ezt a háziurak saját érdekükben megfontolnák s találnának egy helyesebb expedienst. A tulajdonos közönségek egy évtized alatt tagadhatatlan sokat tettek a tisztaság, építkezés és szépítés terén, van azonban még egy nyomorúsága Borszéknek, és ez az, hogy nem rendelkezik egy a vendégei műveltségi fokához mért jó vendéglővel, amely hiány az idén annál inkább érezhető, mivel egyik étkező helyisége ezelőtt pár hóval leégett. E téren mi úgy vélekedünk, hogy maguknak a tulajdonos községeknek kell megragadni az initiatívát, nem pedig egyesek jóakaratára bízni azt, mi minden társadalmi életnek, főként pedig a fürdőhelyeknek feszültsége, kényelme és dísze : egy tágas, kellő comforttal berendezett, szabályozott árakkal, jó konyhával és pontos kiszolgálással ellátott restauratio. De ne feszegessük tovább e dolgot, hisz újból tudósításunk elejére jutunk, hol egy jó közigazgatásról álmodozunk. Mi ugyanis úgy vélekedünk, hogy ez ügyekbe is lenne annak egy kis beleszólása, legalább egészségügyi szempontból! De váljunk meg e kies vidéktől, azon reményben, hogy jövőre ezen hiányon is segítve lesz... és hogy tudósításom az egyveleg czímet teljesen kiérdemelje, tekintsünk vissza Csikba, honnan kiindultunk: a Jézus hágója alatt Csik-Pálfalván építendő iskolaház ügyére. Közelebbről volt alkalmunk látni Antalfi Károly tanfelügyelő urat is — hivatalos functióban — és pedig ezúttal re bene gesta! Épen a pálfalvi iskolaház árlejtéséről jött örömtől sugárzó arczczal. Ez iskolaház költsége, ha jól vagyunk értesülve, 9000 írtban volt előirányozva és egy vállalkozó találkozott — ha jól tudjuk, 6000 írttal. — E lényeges megtakarításban a tanfelügyelő úr azonban egészen ártatlan. Megbízható forrásból tudjuk hogy a költségvetés és a vállalkozás közötti lényeges különbözet egyszerűen abban lenne keresendő, hogy a költségvetés az itteni körülmények figyelmen kívül hagyásával — Pesten készült, és igy nem csoda, ha abban egy ajtó 40 írttal van előirányozva — mig azt itten 20 írttal bizvást elő lehet állitani. Ez a pálfalvi iskola különben nem csekély mérvben foglalkoztatja a kedélyeket. Egy ily egészen félreeső faluban ily költséges épület és berendezés — amelynek közvetlen szomszédjában habár felekezeti — de a körülményekhez viszonyítva elég jó elemi és középtanoda van — talán kissé elhamarkodott dolog ! Aztán ha még ezek az épületek idővel szállíthatók lennének ! No de e téren lesz még egy pár szavunk .. sapienti pauca ! A viszontlátásig. Alszegi. Thury Gergely nem veszett el. Lapunk egyik közelebbi számában közöltük az „Egyetértésinek azon közleményét, melyben le van írva, hogy Thury Gergely főispán urat, mint a tűt, úgy keresi egy ügyvéd valami pörös iratokkal, de nem birja megtalálni. Most az „Egyetértésiből átvett közleményre egy félhivatalos czáfolatot vettünk, melyet közlünk minden további commentár nélkül, nehogy valaki azt mondhassa, hogy a védelem elől elzártuk lapunkban az utat. A félhivatalos czáfolat igy szól: Tekintetes szerkesztő úr. Becses lapja közelebbi számainak egyikében az „Egyetértés” kerestetik Thury Gergely főispán, ki jelenleg nem található sehol, czimü czikkét, daczára, hogy az a közvélemény részakarata félrevezetésére van szánva, csakis közölte A tisztelt szerkesztő úr, úgy az olvasó is be fogja látni az alábbiakból, hogy a sajtóval számtalanszor minő visszaéléseket szokott elkövetni a magán bosszú, főleg ha czélpontul olyan tárgyat tűz ki, melyről a közönség az intézmény iránti előítéletből mindent elhisz bárki szavára. Íme, először is kimutatom, hogy Thury főispán ur hol tartózkodott az incriminált idő alatt, s hol van jelenleg is. E végre ide igtatok egy hivatalos bizonyítványt, eredetijét pedig az „Egyetértés” szerkesztőjénél letettem, hogy bárki megtekinthesse, ha hitele iránt kételye támadna. Szám 3566—1874. Marosvásárhely sz. kir. város tanácsa az igazság érdekében felhiva érzi magát az „Egyetértés” czimű lapban megjelent s ebből több lapok által átvett azon tendentiósus állításra, mely szerint Thury főispán ur februártól július 12-ig e városban nem lett volna található, ezennel tanúsítani, miszerint folyó évi febr. 28-án, márt. 2-án, ápr. 8-án május 18-án, és június 12-én személyes elnöksége alatt közgyűléseket tartott, amit igazolnak a főméltóságú királyi belügyminisztériumhoz felterjesztett közgyűlési jegyzőkönyvek, s ezenkívül jelzett idő alatt közkívánatra több enquette bizottsági gyűléseket tartott a város pénz- és gazdasági ügyeit érdeklőleg, s kivéve időnként egy-egy pár napot, mikor a kormányzata alatti városok valamelyikébe kellett hivatalosan megjelennie — amit szintén a magas belügyminisztériumhoz felterjesztett jegyzőkönyvek igazolnak — egészen julius 1-ig, midőn a gyulafehérvári kath. congressusra távozott, rendesen városunkban volt. Marosvásárhely sz.-királyi város tanácsának 1874. Jul. 28-án tartottt üléséből. Borosnyai polgár m. Kis József főjegyző. Lássa a tisztlt olvasó színről szinte azt a jó urat, aki nem restellé egy egész ország közvéleménye félrevezetésére munkálni, Benedek Gyula urnak hivják, lakása Budapest, hivatala ügyvédkedés. Van-e, ki e nevet nem ismeri, bemutatom egyszersmind azt a hógomolyát is, ami olyan óriási lavinává növekedett az ő emotiójára. Evégre szintén ide igtatok egy hivatalos bizonyítványt, eredetijét pedig leteszem az „Egyetértés” t. szerkesztőségénél. Szám 6375 — 1874. Marosvásárhelyi kir. járásbíróság főispán Thury Gergely urnak jegyzőkönyvi kérésére hivatalos bizonyságot teszen arról, miszerént Budapesten székelő ügyvéd Benedek Gyulának Főispán Thury Gergely ur ellen 66 írt 98 kr. törvényesítve nem lévő ügyvédi illetmény s járulékaiért, melyekért felperes előbb Budapest belvárosi királyi járásbíróságnál lépett fel, de elutasittatott, tavalyi 7651 szám alatt beadott sommás keresetében a felek 1874. márt. 21-re végzésileg megidéztettek tárgyalásra. Az alperesnek szánt idéző végzés kézbesítés végett kiadatott a bírósági végrehajtónak Febr. 4-én, ki azt a tárgyalásra kitűzött határnapon viszszaterjesztette 2548 szám alatt azon kijelentéssel, hogy alperesnek lakásán a végzés kiadásától fogva a jelentéstétel napjág senki sem lévén, azt nem kézbesíthette, miről felperes 2548. sz. alatt értesittetett, miután a beperesített főispánnak, idei febr. 28 és márt. 2-án Marosvásárhelyt tartott közgyűlések alkalmával elnöklése által huzamosbb itteni létek constatálva van, az iratok a m.-vásárhelyi tekintetes királyi törvényszéki elnökséghez albírósági végrehajtó ellen indítandó fegyelmi eljárásra hivatalból áttérettek. A m.-vásárhelyi kir. járásbíróságtól Marosvásárhelyt 1874 jul. 28-án Dr. Haual József, kir. járásbiró. Ezekből aztán úgy hiszem, eléggé kitűnik azon tendentiósus czikk naptalansága, mmi is kitűnik, hogy Benedek úr minő csúnyán túl lőtt a czélon, mikor éppen arra nyújtott alkalmat, hogy főispánunknak a közügyek iránti meleg érdeklődése jusson köztudatra. — Még csak azt jegyzem meg, hogy ez a Benedek ur bukott meg az utóbbi követválasztáskor Fogarasban s azóta nem enged nyugtat neki az a gondolat, hogy ezt a kudarczot tv főispán urnak köszönheti. Innen a haragos földök s rángatódzó ajak, innen van az i8 a múlt év elején a sajtót szint ily módon , mirozta, nem is kívánok több megjegyzést te ” eljárását sem kívánom jellemezni, minthogy "Jjt,szem, hogy lenne Magyarországon ember, a kispe ** dek urat ne ismerné alaposan. Mondjon hát ihletet ezúttal is — a közvélemény. — Vasárhelyt 1874. jul. 28-án _____ Ajtay Gyula beszél a világ? Irta K. PAPP MIKLÓS. — Jön az ellenség! (Folytatás.) — Már az igaz, édes húgom! Hanem ha aztán egyszer nagy leánynyá lettetek, semmi sincs nehezebb a világon. ... — Erzsike sietett elfedni a nagybácsi száját mind a két kezével, úgy, hogy Zsolnai kénytelen volt elhallgatni. — Ne szóljon egy szót sem, előre látom szemeiből, hogy roszat gondolt, hanem tudja, mit mondok én, bácsi ? — Ha megmondod. — Béküljünk ki, nem bánom, de ne sokat keresse ám magát, mert elmúlik minden kedvem, s akkor aztán nem leszek oka semminek. Adjon egy kis helyet nekem is, igy nino most már egy ügyes puszit Erzsikének először ide, — s ezzel oda tartotta jobb felül azt az égő rózsás arezot, — azután meg ide — szólt nevetve, a bal arezra mutatva, — na lássa, most már szent a békesség közöttünk. Zsolnai úgy tett, mint mikor az öreg emberek belevegyülnek a gyermekek játékába, engedik magukkal csinálni, ami azoknak tetszik. Hanem bácsikám, most jutott ám nem valami eszembe, erősen nagy baj van ám! — Nagy?! — Bizony nagy. Képzelje csak, reggel jókor, míg Ernesztina föl nem ébredt, szépen, csendesen kiszöktem a szobából, s megkértem Nagy István uramat, hogy a Castort nyergeltesse meg nekem. — Persze az a vén szamár szót fogadott ! — Hiszen olyan szépen kértem, hogyha kőből lett volna a szive, még akkor sem tagadhatta volna meg. — Nos aztán ? a Castort megnyergelték . . . — S én István bácsival lovagolni mentem. Jaj de derék, de ügyes, de okos egy állat az a Castor! Ha látta volna a bácsi, milyen pompásan szöktettem keresztül egy kertelésen ! — Micsoda ? No hiszen meg is ütheti a dolgotokat a mennydörgős mennykő ! És az a higeszt öreg ember beállott melléd gyermeknek, s engedte, hogy ilyen nyaktörő dolgokat tegyél. Erzsike megdöbbenve sütötte le beszédes szép szemeit, s nem is merve föltekinteni a bácsira, folytatta. — Hiszen még nem tud a bácsi semmit, még csak ezután akarom elmondani, hogy mi történt. — No csak hadd halljam, úgy látom, szép dolgoknak fogok nyomára jönni! — Hát amint átugrottam a kertbe a zörejre épen akkor ütötte fel magát Castor előtt egy pompás nyúl. Én persze rögtön üldözni kezdettem, Castor néhány szökéssel utolérte, és .. és . . . Zsolnai hirtelen fölkelt helyéből s megdöbbenve kérdé: — Nos, nos ? Erzsike elkezdett habozni. — Jaj édes én Istenem, talán jobb, ha nem is mondom meg, én látom, hogy a bácsi haragszik. — Gyermek, ne boszants, szaporán, mi történt! Nemde, a Castor megijedt és elragadott . . Tudtam, szentül tudtam, hogy ez lesz a vége ! Erzsike már csak kényezve bírta folytatni. — Nem, édes bácsikám, nem annyira Castor, mint inkább a nyúl ijedt meg ... és ... és ... a Castor eltaposta. Oh, bácsi, ha látta volna a szegény szép nyulat! Zsolnai elkezdett fel és alá futkosni ismét szobájában, s csak magába mondogatta : — A mennydörgés mennykő üsse meg, a mennyi nyúl van a világon , egészen megijesztett ez a gyermek, azt hittem, neki esett baja. Ezzel aztán oda fordult Erzsikéhez, rettentő szigorú arczczal, melyen a felborzolt bajusz szálai vészt-jóslólag ágaskodtak szét. — Nos hát, micsoda megsiratni való van azon a hitvány nyulon ? Erzsike két kezébe rejté arczát s hulló könyek közt zokogá tovább : Oh, bácsikám, rettentő jelenet volt ez! Még most is előttem a képe a szegény összetört állatnak, a mint vérében hevert , a szegény állat vére most az én lelkemen fog száradni! — Bizonyára, gondatlan gyermek — szólt Zsolnai tettetett komolysággal, — ne mentél volna el hírem nélkül. igen, de még nem mondtam el mindent ... Még nem ? Szép, mondhatom! Amint visszafelé tértem, a kertelésen át kellett ugratni a Castorral, a midőn egyszerre csak ruhám megakadt egy'ban . . . — S a drága lovagló ujdonat uj ruhája elszakadt! Tudtam, szentül tudtam ! — A világért sem volt úgy, nem a ha szakadt el, hanem a karó tört ki s én bizonyos vagyok benne, hogy ezért a bácsi meg haragszik reám, de higyje el nekem, korhadkaró volt már, megmondhatja István bácsi . Ne haragudjék tehát reám, addig helyre i lesz állítva. — De sőt ellenkezőleg, nagyon haragszom! Egy drága fűzfa-karómmal kevesek ismét! Mennyi kár ! még ha a ruhád el iskad, az csak ötven forint, de egy karó! — Nem is megyek én el tudom több lovagolni Csak most az egyszer ne szólja Ernesztinnek semmit, ő még jobban meg^ heztelne — Egy föltétel alatt hallgatni fogok ro^ leány, ha többet ilyen dolog nem törté Most eredj, nézd meg, fölkelt-e nénéd, ^ igen, mondd, hogy köszöntöm, s szeretném reggelit vele költeni el. y űznek — Futok, édes bácsi, s mig réggé teaddig én számba fogom venni az összes jes-bögréket. Nézze csak ureg, milyen van az én kamarámban ! ^ Ezzel aztán repült kifelé, mint a szám, eresztett fehér galamb. ^ Zsolnai pedig ott maradt ismét , mellett, tovább tépelődve azzal a gondol® hogy tudná ő kikerülni azt a vihart, az öreg bárónéval feléje közeledik. (Folytatása követk.) Külföldi politikai szemle. Kolozsvár július 30-án. A f r a n o z i a nemzetgyűlés jul. 27-ki ülésében Humbert előadó felolvasta a kezdemény bizottság jelentését azon indítványról, melyet is, levilte a nemzetgyűlés feloszlatása ügyében tet. A jelentés az indítvány elfogadását ajánlja, miután Ricard kinyilatkoztatta, hogy Duval hasonlegyű indítványáról holnap fogja a jelentést előterjeszteni. A nemzetgyűlés mindkét jelentést tegna szerdán tárgyalta. Hir szerint maga Thiers is kiemelt az indítvány érdekében. A köztársasági lapok még mindig az indítvány diadalát reményi A brüsseli congressusra, illetőleg Aluztria-Magyarországnak abban elfoglalt álláspontjára vonatkozólag ezeket írja többi között az Augs. „Alig. Ztg.” : „Tekintve Ausztria és Németország uralkodóinak szívélyes viszonyait a congressus eszméje magas létesítője iránt, nem les kétség a felett, hogy e két állam képviselői a feladat megoldása iránti legjobb indulattal fognak megjelenni a congressuson. Mindazáltal a felett mégis kétség uralkodik, ha vájjon e két hatalom képviselői indíttatva fogják e magukat érezni arra nézve, hogy a congressusi programraot teljes egészében elfogadják és hozzájáruljanak oly határozatokhoz, melyek tulajdonképen csak azon hadviselő félnek nyújtanának előnyöket, mely, legyen kihívó, vagy kihívott, különben is azon kedvelő helyzetben van, hogy támadólag lépjen fel s a háborút az ellenfél országára vigye át.* írja még a nevezett lap, hogy Anglia és Francziaország küldöttei csak igen tartózkodó állást fognak elfoglalni. De hacsak egy része megy is keresztül Gorcsakoff programmjának, általános emberi és cultural szempontból ez is igen nagy vívmány az adott körülmények között s az emberiséget hálára kötelezi, nem is tekintve azt, hogy a személyes érintkezés a diplomaták között sok félreértést és merevséget el fog simítni. Németország magatartását a korlutákkal szemben már nem egyszer jeleztük és emeltük ki. Szükségesnek látjuk azonban még erre vonatkozólag közölni a „Köln Ztg.“ következő sorait. „A Pyreuneken át nem küldhetünk csapatokat, hogy a rabló gyilkosokkal éreztethessük büntető kezünket, de hozzájárulhatunk egy eszközel a karlismus életerének elmetszéséhez. Hogy miként lehetséges ez, kitűnik, a „Nordd Alig. Ztg ” következő közleményéből. „A német hajóraj, mey most Wight szigeténél állomásozik, parancsot kap