Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-09-11 / 205. szám

meg annyival is inkább, mert azt, hogy mi legyen hát, mire törekedjék a nemzet, ha a parlamenti formákat elveti magától ?-egyszóval sem é­r­i­n­t­i. Hogy az mekkora eszmezavarra adhat alkal­mat, kitűnik abból, hogy a régi conservativ, ultra­­montán magyar lapok, az eszmét, mint az ő elveik diadalát üdvözlik­­ . Hát elvessük a parlamenti formákat ! És azután merre induljunk ? A régi megyerendszer és rendi alkotmány felé? A passiv versistentia meddő partjaira meneküljünk ? E tanácsadását el tudnék képzelni, ha hinni tudnák, hogy Kossuth Lajos Mocsáry fölfogása után indíthatna, ki a régi megyéket minden hibákkal együtt imádja. De ezt csak még­sem tehetjük föl, hisz ezzel szemben több mint három század a tanító­­mester. Vagy kényszerítsük a dolgot az abso­­lutismus felé? Mi, az ellenzék? meglehet, hogy úgy is oda fogunk eljutni, de hogy e­n­n­e­k az ellenzék legyen a főtényezője, — ezt nem tudjuk lehetőnek képzelni. Ezeken túl pedig aztán nincs egyéb — csak a forradalo­m;­­ a­mi pedig sem Kossuthnak, sem másnak, ki hazai körülményeinket ismeri, nem lehet intenziója. E kérdést tehát nem volt helyes fölvetni, vagy ha igen, világosan meg kell vala reá felelni. A jelenlegi homály szülhet homályt, de világossá­got és kiigazodást, legalább csekély nézetem sze­rint, nem. P. Szathmáry Károly. Levelezés. Magyar-Lapos, 1874. szept. hó 7-én. Tekintetes szerkesztő uri Bérezés hazánk e legtávolabbi része nagymértékben elszigetelve áll hazánk többi részétől, s hallgatást követő példája által legkisebb életjelét se adja létezésének; he­ pedig sok oly dolog történik itt, mit hallgatás­sal elmellőzni nem kellene. Mit gondol­t, szer­kesztő úr, váljon e néma hallgatásunk az anyagi helyzet által létesített boldogságban, vagy pedig szellemi fejlődésünk hátramaradottságában kere­sendő-e ? a felelet reá könnyű: miután az első­vel nem dicsekedhetünk, az utolsóban keresve, fel­találjuk, s ha mindenütt oly keveset törődnének a szellemi fejlődést előmozdító eszközök megszer­zésével, mint itt nálunk, sok nyomda kellene fel­hagyjon működésével, s a nyomdai festéket más mesterség folytatására kellene fordítani. Anyagi állapotunk a szellemivel egy lábon áll, s nem említhetem fel fájdalom nélkül, hogy az idei szűk gabonatermés egy biztosan bekövetkező éhséget helyez kilátásba, s ha ezen szomorú álla­pot között még az adó-exekutio is szerencséltet,­­ eszünkbe jut közigazgatásunk kezelése, lehetet­len az örömnek egy perc rogi élvezetével is bír­nánk; s azt hiszem, bámulatra nem gerjeszt sen­­kint, ha levetve a köznép hagyományos vezeklő ruháját ez utóbbiról, mint a mi nem a természet, hanem az emberek csapása rajtunk, pár szót szólunk. A mult 1873-ik év november havában vidé­künket azon váratlan jövő szomorú hír lepte meg, miszerint köztiszteletben álló szolgabiránk M. S. feladások következtében hivatalától ideiglenesen fölfüggesztetett, s ügyének kiderítése a deési kiri törvényszék igazságosságára — hol jelenleg is el­döntetlen áll — bizatott, ezen váratlan hírrel kap­csolatosan azon még váratlanabb hir is eljutott hozzánk megtestesülve, miszerint járásunkba gróf Bethlen Sándor főispán ur ő méltósága helyettes szolgabirónak kőfarki járási, általunk még a 48 előtti években már eléggé jól ismert, Szántó Már­ton szolgabiró urat küldötte ki, a megye bizottsága felhatalmazása folytán; ezen hirt a .Kelet- deési levelezője azon időben örömmel hirdette, s bizto­sított bennünket, miszerint Sz. M. erélyességéből kifolyólag a láposi járásban elterjedt rendetlensé­geket helyrehozva, egy egész kis paradicsomba vezet rövid időn minket, ismerve jól mind Szántó M. urat, mind pedig a „Kelet“ deési levelezőjét s tudjuk, hogy similis simile gaudet; a „Kelet“ levelezőjének ezen biztosításában — és fájdalom, nem csalódtunk — a legkisebb reményt sem helyeztük, de sőt, a­mint később Szántó úr hivatali képtelenségéről, törvénytelenségeiről, ba­­sáskodásairól meggyőződtünk, beteljesülve láttak azon rosz sejtelmet, mi bennünk kezdettől fogva lappangót. A főispán úr előtt , kit szép szavaival könnyen félrevezet, úgy látszik, nagyon gratiosul, mivel a legközelebb M.­Láposon keresztülvitt szolgabirói irodavizsgálatkor, mit a különben vi­ruló egészségnek örvendő, rózsás arczu­s in corpore teljesen ép h. szolgabiró a hogy megtudta ejtve, miszerint más nap lesz, rögtön a tüdővész rohamai szállották meg, s csakis a dr. Simay Tivadar úr által rendelt pióczák és a vizsgáló bizottság elmene­tele adá vissza egy nap alatt az iroda ren­detlensége következtében megrongált egészséget, habár az irodát nagy rendetlenségben találta, mégse intette és feddette ezért őt meg komolyan, de szóljon e tárgyra megyei kiküldött vizsgáló­­bizottsági tag Lészai László úr, kinek minden ér­dek mellőzésével a szigorú igazságmondás elvitat­hatatlan tulajdona. Az ügy ily stádiumában engedje meg a tekin­tetes szerkesztő ur a következő interpellátiót in­téznünk B.-Szolnok megye főispánja micsgs. gróf Bethlen Sándor úrhoz. 1) Van-e tudomása a méltóságos főispán ur­nak arról, hogy helyettes szolgabíró Szántó Már­ton, az egyes emberek több hetekig való elzára­­tása által minő törvénytelenségeket követ el ? 2) Van e tudomása továbbá arról, hogy a letartóztatott emberek befogadására egy földa­latti pinczelyukat, a­mely egyfelől az egészségre, másfelől pedig, miután férfit és nőt egyaránt ide zárat, a közerkölcsiségre nézve­ károsítólag hat — használ ? 3) Van-e tudomása azon goromba bánásmód­járól a­­­szolgabirónak, melyet kivétel nélkül min­denkivel szemben használ tettleg is ? az­az : meg is pofoz ? 4) Van-e tudomása továbbá arról, hogy h. szolgabiró Szántó Márton úr, havi 5 frt fizetés mel­lett két pandúrt tart, a kiket aztán mindenki után, kinek neve neki jól nem hangzik 1 frt 20 kr. napi díjfizetés mellett, mit az illető elővezetett előlegesen befizetni köteles, küld ki, s ezáltal magának havonként '.0—60 frt tiltott jövedelmet csinál? V igy a megyei szabályrendelet V. fejezete 2-dik §. 0 tételétől eltérő napidijakat számíttat fel saját hasznára? S ha mindezekről a méltósá­ga­ főispán úr tudomással bír, mi által igyekszik ezen visszaéléseket a közügy megóvása tekinteté­ből megakadályozni? . Reméljük, hogy a megye bizottsága is át­látva sérelmeink helyes voltát, megadja a kellő orvoslatot, és helyettesít közügyeink vezetésére egy értelmes, szakavatott s más hivatal folytatása által munkásságát igénybe nem vevő egyéniséget, s ezt látja el a szolgabirói fizetéssel, mivel egy egyénnek két fizetést adói jogtalansággal határos, s hogy ez mihamarább így leend, Belső-Szolnok­­megye bizottsága komoly irányú gondolkozásától elvárjuk, mivel ideje már megszabadulni 24 ezer léleknek egy járatlan szolgabirói nyűgtől. Jövő levelembe a bírói működést ismertetem meg a közvéleménynyel­járásunkban, addig is a tekintetes szerkesztő úr üdvözlete után maradok kedélyeket. A feltűnés, melylyel közszemlére ipar­kodott kitenni izgatottságát, hogy ez által hasonló hangulatba hozza társnőit, azon hiedelemre szol­gált nekem okul, hogy a mámika Ned Wright sce­­nikus aparátumához tartozik ; sejtelmem megvaló­sult a theveszély további folyamán. — I hope you are all well I mondá egyszerre egy harsányhang és a szószék mellvédéről egy széllel vállú férfi hajolt ki a társaság üdvözlésére. — Mielőtt hozzálátnánk a falatozáshoz, foly­­tatá a szónok, szeretnék nektek, utólagosan bár, egy karácsonyi ajándékokkal kedveskedni. Pillanatig tartó szünet állt be. Az arczokon rendkívüli kíváncsiság tükrözött. — Még pedig igen csinos énekkönyvvel. Ugyanazon arczokon most a csalódás kifeje­zése ült. A delnők más ajándékot vártak. Jobb­nak hiányában azonban elfogadták azt is s nem­sokára jókedvűen énekelték a Ned Wringht által irt szent dalokat. Arra használtam fel ezen időt, hogy köze­lebbről szemügyre vegyem a tolvajok hirhedt apostolát. Zömök termet, széles mell, óriási vállak, rö­vid haj, körszakál­, görbe orr, apró, szúró szem, hatalmas bikanyak — ilyen volt a hajdani csa­vargó, fegyencz, útonálló, Themse-hajós, szökevény, matróz, öklöző, bibliaárus, vásártéri szónok, ki jelenleg a tolvajok megtérítésével foglalkozott. Harmincz évig folytatott gyalázattal és szégyennel telt életet a főváros morális szentjének legmélyén ; lopott, rabolt és betört , számtalanszor ült a Black Maryban, a gonosztevők kocsiján; mint katona, megszökött zászlójától; mint matrózt, megvesszőz­­ték őt a kilenczfarku macskával; a régi brixtoni fegy­házban némán dolgozott, álczával arczám ; ter­hes nejét őrült durvasággal kitaszította éjnek ide- L" a szakadó záporesőbe, mint javithatlan iszá­ "“* * ** »»'PírtXi M « ‘ol’U«g,fad te», bel míg öt verték meg « L»memlen,*’Ög2. innen ered orrának görbesége is ; épen készülő­ben volt megbirkózni a nap első ökölvívójá­val, Jack Concellyvel, hogy majdan, mint leküzd­­hetlen győztes, álljon az alsó sport világában, mi­dőn saját vallomása szerint az Astley-színházban egy vasárnapi pr­edikátió alkalmával, melyet una­lomból hallgatott, megszállta őt „az Úr szava“ s ő rémülve meghökkent eddigi gonosz életétől. Rög­tön elhatározta magában, hogy új életpályát kezd, hogy Saulból Pállá válik. De nehéz volt ám Ned Wrightnek boldogulni az új pályán. Senki sem hitt neki, senki sem akarta szolgálatba fogadni. Hosszú fáradalom után kis bibliakocsira tett szert s azzal bebarangolta London nyugati negyedeit, mindenütt szent beszé­deket tartva és a szent írást árulgatva. Az Őszinte akarat és a fájdalmas csalódás ezen kor­szaka életének legborzasztóbb részét képezte; a bibliaágensből végül tolvajtérítő lett, ki a mindenünnen kitaszított bűnbánó gonosztevő­ket a becsületes kenyérkereset útjára terelte. És Ned Wright igen alkalmas ember volt e czélra. Ismerte a tolvajok bűvhelyeit, nyelvét szokásai, gondolkozásmódját ; ezer jelről ismerte a gonosz­tevőt, bármily tettetéssel és álruhába is lépett föl az. Hajdani kollegáit kezdetben csupán prédiká­­cziókra hívta meg és a puszta szó hatalmával, a jövendő jutalom ígéretével iparkodott kedélyükre hatni. Meetingjeinek számos látogatója akadt kik­nek száma azonban lassan kint rohamosan csök­kent. Ned Wright e­végből borsólevessel vendé­gelte meg a jelenlevőket a szent beszéd után s később ajándékosztással egybekötött t­eveszélye­­ket (tea suppers) kezdett rendezni. A rendőrség tudomással bir a légyott helyéről és idejéről , le­­hetőleg távol tartja magát onnan, hogy senkit se riaszszon el az árulás félelme ; mennyire tapasz­taltam, ekkor is egyetlen egy szál rendőr sem volt látható a tolvajnők ezen furcsa gyűlésének színhelyén. Külföldi vegyes hírek.­ ­ A német költők weimari gyűlése (sept. 27.) elébe következő indítványok fognak terjesztetni elfogadás végett: „1. A realismus, mely bizonyos fokig jogosult a formai kezelésben, ha magába az anyagba helyeztetik, komoly veszé­lyekkel fenyeget s a korszellem durva érzéki irá­nyét segít megerősíteni. Ez utóbbi ellen munkálni, legnemesebb hivatása a német költészetnek. Ennél­fogva ajánlatos a költészet minden fajára nézve : oly anyagot, tárgyat választani, mely sem az élet lapja mindennapiságából, sem pedig a pártok küzdelmeiből nem meríti fő érdekét. — A politi­kai irányregény is kerülendő. A forma kezelésben szintén rész a realisztikus keresztülvitel túlnyo­­mósága. Önmagától is materialisztikus tárgyak fölkeresésére vezet és arra alkalmas, hogy a kis tehetség ügyességét a valódi lángész értéke fölött a nemzet tetszésében emelje. — 2. Az irodalmi működés magaslatát csak az éri el, ki teljes összhangba hozza életét a múzsák szolgálatával. Ennél fogva nagy mértékben kívánatos, hogy a német költészet ifjai kerüljék öltökben a földi előnyök és sokszoros külső életelvezetek után való kapkodást. A nemes példakép, melyet irodalmunk nagy he­­rosai működésük e székhelyén elsők egyszerűsé­gében hátrahagytak, lebegjen az utódoknak is min­dig szemeik előtt. A jelenlevők kötelezik magu­kat, hogy soha sem fognak valamely pénzügyi vagy ipartársulat igazgatótanácsába lépni, és ha esetleg ilyenek tagjai, az első adandó alkalmat arra használják föl, hogy beadják lemondásaikat. 1 3. Hogy a költők szövetségének tagjai között a jó szellem, egyetértés föntartassék, ajánlatosnak látszik, hogy minden jelenlevő kötelezze magát, miszerint jövőre collegájának működése fölött fel­hagy a kritikával vagy legalább, ha az élet kény­szerűsége valakit erre vinne, nem lép föl, mint költői művek bírálója, saját neve alatt. — 4. Egészen megfelel a nagy német birodalom helyreállításá­nak az, hogy a költőmegkoszorúzás szép szokása (a német császár által) újra föléledjen A cong­­ressus kérvényt intéz a császárhoz, hogy biro­dalmi intézménynyé emeltessék minden tiz évben egy német poéta laureatus ünnepélyes megkoszo­rúzása. A költők congressusa választja m­eg erre a legméltóbbat. — A német birodalmi gyűlés meg­kéred, hogy engedélyezze a szükséges eszközö­ket, hogy ily koszoruzási ünnepélynél a legjobb epos, a legjobb dráma s a legjobb történelmi re­gény a német birodalomhoz méltólag megjutal­­­maztassék."­dapestre jó a király s itt marad 20-áig, 21-én Aradra rándul le, hol hadgyakorlatok lesznek a közös csapatok és honvédek közt. Szept. 23-án Gödöllőre tér vissza a király s jelen lesz a bu­dapesti helyőrségnek Fóth környékén szept. 24—26 napjain tartandó hadgyakorlatain. Andrássy gr. nem kiséri a királyt Prágába s igy a király ut­­jának alig lesz politikai jelentősége. h­irharang, Kolozsvárt*, szeptember 10-én. _Tisztelettel kéretnek mindazon vá­rosok és községek t. hatóságai és elöljárósá­gai, melyek országos vásáraiban utóbbi idők­ben változás történt, vagy a „Magyar Pol­­gár“ 1874-iki Nagy-Naptárá“-ban hibásan let­tek közölve: méltóztassanak eziránt alóli« kiadóhivatalt legkésőbb szeptember 16-ig, sa­ját érdekükben is, értesíteni, hogy a netaláni javítások még kellő időben megtétethessenek. Kolozsvárit, 1874. szept. 5-én. A „Magyar Polgár“ kiadóhivatala. — Talált Gyermek. Kolozsmegye alispán­­jától a következő sorokat vettük : A kolozsi jár­­szolgabiró urnák jelentése szerént szamosfalvi Pap Joszipné a szamosfalvi határon a Szamos mel­lett mintegy 6-7 éves leánykát talált, ki is kér­­deztetvén, nem tudja megmondani sem a mama, sem a szülői nevét, s azt állítja, hogy a kolozsvári parasztasszony vitte ötét a Szamos mellé, kik ott­hagyták. Beszél magyarul és románul, öltözete fehéring, kartonszoknya és egy vászonbujka. — Ha valaki érdeklődnék iránta, jelenleg szamosiul?! Mester Áronnál feltalálható. Mely körülménynek becses lapjába való kiírását kérem. Kopzam­egye alispánjától Kolozsvárt, 1874. szeptember­ben Gyarmathy fejegyző. — Viszhang egy Szilágy-Som­lyón léte­sítendő régészeti társulat indítványára. Szi­lágy-Somlyó kétségtelenül egyike azon legcompe­­tensebb helyeknek, hol egy régészeti társulat a hazai tudományosság érdekében fényes sikerre szá­míthat. De nem csupán és nem is előzetes a föl­hívásban megemlített alsó és felső várat összekötő pinczeútnál fogva, mely ha rejtene is valamit, az régészeti tekintetben igen meddő lehetne, hanem igen is a­­nagy Magura-tető és annak belső völ­gyei tekintetében, mely helyek kétségtelenül egy régi pogány — valószínűleg hun vagy havar — temetkezés és erődítés helyei. Tanúsítja ezt a 60-as években a Magura ormán megkísértett ásatások eredménye, midőn többféle edényt, fegyver és ék­szerdarabokat ástak ki, az úgynevezett krozszakba tartozókat, melyekből volt szerencsém a kezemhez jutottakat az erdélyi múzeumegyletben még akkor ismertetni. Bizonyos rendszeres védsánczolatok nyomai a Magura oldalában pedig máig is kivehe­tők. De igen jutalmazó lehet egy régészeti tekin­tetében is. Erre nézve elég csak az 1777-ben (ha jól­­emlékezem) történt nagyszerű lelet, mely tud­tomra eddig a legnagyobb római aranyérmeket (80 drb. aranyat nyomó Valens, Gratiai-féléket) juttatta a bécsi udvari kincstárba (Antiquen-Sam­­lung), melynek 8—4-edrangú kincsét képezi. De az ásatásokon kívül is szép feladat várna egy ily egyesületre, e klassikus földön még a kutatásokon kívül is Csak a románkorból két igen érdekes egyháza áll fenn a megyének: az általam már is­mertetett somlyó-újlaki és az ákosi, ezeken kívül több góth­ izlésű egyház, régi vár és rom, kunhal­­mok, régi harangok és egyházi ékszerek stb., m®e­lyek fentartása és tudományos ismertetése Krasz­­na megye értelmiségének csak díszére válnék. Azért az indítványhoz részemről is melegen csatlakozom s egy alakulandó történeti és régészeti társulatot csekély erőmmel és már eddig szerzett adataim­­mal szívesen támogatok.« P. Szathmáry Károly­— Sipos Antal derék zongoraművészünket a mármarosszigetiek fölszólították, hogy egy ottani jótékonyczélú hangversenyben, e hó 22-én, működ­jék közre. A művész eleget fog tenni a hívásnak. — Érdekes emlékirat fog megjelenni nem­sokára e czimmel: „Gróf Gyulai Lajos naplótöre­dékeiből 1815-től 1834-ig.“ Mint a „F. L.‘ *ria' kiadja az írói segélyegylet javára gr. Kunn­óé*s akadémiai tag, ki egyszersmind bevezetést ir 1 hozzá, az előkelő magyar körök politikai és tár­saséletéről a mult század közepétől csaknem nap­jainkig. Gróf Gyulai Lajos a régi irodalmi p P® litikai és társaséletből becses rajzokat irt­­ naplótöredékekben. Nevelője Döbrenti Gábor lév **' korán összejött nevezetes írókkal, köztük Ka­zinczyval, Berzsinyivel stb. Részt vett az „Erdélyi muzeum® alapításában, közintézetek létrehozásában* s később — mint szabadelvű követ — b. Wende­­lyényi Miklós, gr. Bethlen János s más erdélyi ki­tűnőségekkel benső barátságban élt. Ekkép T® alkalma embereket közelről ismerni meg s Bzám® történeti fontosságú eseményben közreműködni­­könyv végén azok a levelek lesznek, melyet hozzá nevezetes magyar írók intéztek. A mű*16 tehát irodalom-és művészettörténeti értéke i® 1®**' mivel a gróf, a mig csak élt, igen buzgó pártolói* volt a hazai irodalom és színészetnek s Így e­­r­ről is minden fontosabb mozzanatot feljegyzett nap­­lójában, melyben többi közt Pest társaa életéből 1,1 a harminczas évekből, becses adatokat W*1 kapni. Naplóját ő egyesa élete végéig I A 1 1 1­­­8. hí Bécsi hírek. — A király Prágában. Prága, aug. 7. Mi délután 3s/* órakor a király ide érkezett; fogad­tatása nagyszerű volt. A pályaudvarban a polgár­mester üdvözlőbeszédet tartott, melyre ő felsége német és cseh nyelven felelt. A bevonulás a ki­rályi várba oly lassú léptekkel történt, hogy csal 5 órakor érkeztek meg oda, mert az utczákban mindenütt testületek, egyesületek s küldöttségei voltak felállítva, ő felsége az egész vasut­vona mentén mindenütt roppant néptömeg és a hatósá­gok fejei által üdvöltetett. — A bécsi postarablás. A nagy postarab­lás tettesének nyomozása a „N. Freue Pr.“ sze­rint egészen váratlan eredményre vezetett. Ugyanit több házmotozás tartatván meg, az egyiknél ello­pott levelek is találtattak. Csak­hogy e levelei nem a jelenleg fenforgó, hanem egy korábbi, ed­dig ismeretlen lopásból származnak. Az eset kü­lönben titokban tartatik. — A király megérkezett Prágába, hol a legnagyobb készületek tétettek az ünnepélyes fogadtatásra s fényben úszott az egész város, va­lamint minden jelentékenyebb cseh község, hol a királyt útja keresztül vitte, mindenfelé diadalivek állíttattak fel s az indóházak feldiszitvék. A ki­rály csehországi utjának programmja következő: Szept. 9—12 napjain Brandeisban hadiszemlék fog­nak tartatni, melyek véget érvén, a király még 12-én visszatér .Brandeisból az osztr. északnyu­­goti pályán egyenesen Bécsbe, honnan szept. 14-én Schwadorf mellé rándul ki a király, hol a bécsi helyőrség tart gyakorlatokat. Innen Bruckba uta­­** . udvar* hol 14—16-án hadgyakorlatok fog­­ya­­­tttrhatui a közös csapatok és a magyar han­g között. Szept. 16-án délután Bruckból Bu­

Next