Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-11-14 / 260. szám

vagy csak sejtené is, hogy milyen ház fogna en­nek alapján az új választásokból kikerülni ? Ezen nézetek s aggodalmak már a múltkor is, de az új ülésszak alatt annyira szájról szájra jártak, hogy meg lehetünk győződve, ha a Deákpártot megsza­vaztatnák : tagjainak 9­,0-ed része szavazna az új törvényjavaslat visszavételére. Eddig is leginkább a baloldal támogatta. Most pedig, hogy a főrendi­ház módosításai elvettettek, és Simonyi módosítá­sa belejött, most az egész törvényjavaslat tisztán, pusztán baloldali törvényjavaslat. Mit tölt tehát a kormány a maga fejét annak keresztülvitelén ? Csinálja meg majd a­­ baloldali kormány.“ Külföldi politikai szemle. Francziaországból kevés újat je­lentenek. A nemzetgyűlés balközép pártjának ha­tározott fellépése, mely az utóbbi napokban La­­boulaye egy politikai programmja által nyert ki­fejezést, bizonyára a legörvendetesebb benyomást fogja gyakorolni Francziaországban. A köztársasá­gi párt tudja végre, hogy bizton számíthat a bal­­középre, melynek jelszava: „köztársaság, vagy fel­oszlatás“ s az úgynevezett conservativ körök meg­győződhettek arról, hogy hasztalan számítanak a balközép körében előfordulható ingadozásokra. Mac-Mahon tábornagy a legújabb hírek sze­rint Fleuryvel értekezett volna, ki tudvalevőleg Eugenia legbensőbb embere s Roucer valószínű utóda. Ezen értekezlet czélja, mint hírlik, a má­jus 24-iki többség visszaállítása és Broglie és Four­­ton meghívása volna a minisztériumba. Ezen új cselszövények azonban valószínűleg meg fog törni a legitimisták ellenállásán. Olaszországban most folynak a képviselővá­lasztások. Garibaldi egy igen pathetikus han­gon tartott kiáltványt intézett római választóihoz melynek bevezető sorai igy hangzanak: „Választók ! Minden becsületes olasznak, min­den családapának, minden anyának, ki gyer­mekeit szereti, minden szívnek, mely a hazáért dobog, a férfiak minden egyesülete, mely nem ké­pez áruló összeesküvést a szabadság és azon odaadás ellen, mely már annyi vértanú által szen­­tesittetett, — mindnyájoknak el kell hallgatniok ez ünnepélyes pillanatban szenvedélyüket, félre kell tenniük minden pártérdeket és egyesülve az ur­nákhoz kell járulniok, hogy szavazataikat oly egyé­nekre adják, kiknek nyilvános és magánélete oly tiszta kell hogy legyen, mint a napfény, mely ha­zánkat élteti. Olaszországot, azon Olaszországot, melyet annyi nemzet irigyel egéért, földének ter­mékenységéért, lakosainak képességéért, kik né­hány év alatt létesítették azt, mit századok hiá­­ban óhajtottak, — ez országot mondom minő aka­dályok gátolhatják meg abban, hogy nagygyá, gaz­daggá ás tiszteltté legyen? — Apathiája, de­­moralisatioja, egyenetlensége.* A messzeterjedő sülyedést és romlottságot Garibaldi a kormány hibáinak tulajdonítja, mely nem annyira országos, mint inkább pártkormány s ez az oka a nagy mérvű corruptiónak, mely Olaszország minden társadalmi rétegében elharapdzott. A bajok további kutforrása a „meg­buktatott zsarnokok“ párthiveinek hivata­lokban való meghagyása, kik most az országban a reactió és Spionage kovászát képezik. Ez ellen akar Garibaldi egész erővel síkra elállni. Végül meg akarja szabaditni a börtönökből a sza­badság valam­it s kiáltványát azzal végzi, hogy a választókat ismételten figyelmezteti kötelességük teljesítésére. Gladstone» vatikáni határo­zatokról írt munkája jelent meg legközelebb Londonban, melyben indokolja Róma ellen koráb­ban használt erős kifejezéseit, nem bánja ugyan, úgymond, hogy részt vett az­ angolországi katholi­­kus egyház emancipatiójában, de kérdi, miért vál­toztatta meg jellegét ezen egyház, és miért nem maradt „semper endem“, miért tör erőszakkal ha­talmának terjesztésére. Szerző szerint az úgyne­vezett vatikáni dekrétumok nem egyebek, mint IX. Pius magánrendeletei. Ezután Konczkés alá veszi a katholika egyház alkotmányt, valamint a csalatkozhatlansági tant. A házassági statistika alapján tagadja, hogy a katholicismus Angliában gyarapodnék; ez szerinte csak a felsőbb társadal­mi rétegekben történt, mert a római tanok Krisz­tus evangéliuma ellenére nem a szegények, de a gazdagok számára vannak alapítva; a romanizmus nem verhet gyökeret az angol népben. — Glad­­stone az angol katholikusoktól azt kívánja: a) nyiatkoztassák ki, miszerint a pápa sem a hit, sem az erkölcs, sem az egyházi kormányzat vagy fe­gyelem nevében a vatikáni decretumok által neki adott jogosultságnál fogva nem gyakorolhat a hí­vőkre oly befolyást s nem léphet fel irányukban oly igényekkel, melyek azok polgárjogi kötelmeik teljesítését kérdésessé tehetnék ; vagy hogy b) ha ily követelés formáltatnék is, ez a Vatikán minden határozatai ellenére vissza fog utasíttatni ép úgy, mint Doyle püspök, — megkérdeztetvén az iránt, mit tennének a római katholikusok a pápa jogta­lan beavatkozása esetében egyházi ügyeikben, — határozottan kijelentette, hogy „ez arra kényszerí­tene bennünket, hogy ily beavatkozást minden ren­delkezésünkre álló eszközzel, még egyházi jogállá­sunk adta hatalmunkkal is visszautasítsunk. Manning érsek Gladstone ezen röpirata ellen közzétett nyilatkozatában megc­áfolja azon vádat, hogy a katholikusok illegálisak ; kifejti, hogy a polgári hatóság iránti engedelem a kath. egyház hitvallása; a vatikáni rendeletek nem változtatták meg a hatóság iránti engedelem kötelességét és ennek feltételeit. Az állam iránti hűséget a katho­likusok ép úgy gyakorolják, mint minden keresz­tény és minden ember, a­ki istenben hisz és el­ismeri az erkölcstörvényt, de a hatóság iránti en­gedelem senkinél sem határtalan, az állam iránti hűség tehát mint embernél, ki istent hisz vagy lelkiismerete által vezéreltetik, megoszlik ez ér­telemben. spanyol ügynökök és a bayonnei spanyol consul felismerni hitték Don Carlost, kit állításuk sze­rint egy házba bemenni láttak s ennek alap­ján kívánták az ottani hatóságtól a praetendens rögtöni internáltatását. A franczia hatóságok azon­ban, úgy látszik, nem látták e hit valódiságát constatálva s azért nem is intézkedtek. A kérdés most csak az, vájjon tényleg Don Carlos volt e az, kit a spanyol ügynökök franczia földön láttak,a­mi indította a franczia hatóságokat arra,hogy a spa­nyol consul é­s a­mint egy párisi sürgöny jelenti, dm a párisi spanyol követ felhívására rögtön nem intézkedtek. Érdekkel bír e mellett még azon kér­dés megfejtése, vajjon miként juthatott Don Carlos a spanyol ügynökök által környezett házból a ha­táron át ismét spanyol földre, a­nélkül,hogy ugyan­azonossága hatóságilag constatáltatott volna. A hír­nek nagy súlyt kölcsönöz azon fontos körülmény, hogy a „Norddeutsche Zeitung“ egy madridi ma­­gánsörgöny alapján szintén azon hírt hozza, hogy Don Carlos e he­l-én Hondaye­n át Francziaor­­szágba ment, s különös nyomatékkal teszi hozzá, hogy „daczára a párisi és bayonnei spanyol ügynö­kök által a praetendens internáltatása czéljából tett lépéseknek“, Verán át Spanyolországba ismét vis­szatért. Feltűnő, hogy egy párisi sürgöny határo­zottan tagadja azon tényt, hogy Don Carlos Fran­­cziaországban lett volna , ennek igazolásul egy carlista sürgönyre hivatkozik, mely szerint a prae­tendens múlt vasárnap Behobia mellett az előőr­söket szemlélte meg. Ha a madridi sürgöny iga­zat mond, a franczia hatóságok eljárása a nemzet­közi jog által parancsolt rendszabályok oly meg­sértését foglalja magában, mely komoly bonyodal­makra szolgáltathat okot.­­ A bajor kormány arról értesült, hogy számos brazíliai agyos fogja elárasztani Bajoror­szágot, kiknek c­éljuk — a brazíliai nagy­birto­kosokkal kötött szerződések alapján — mintegy 100—120,000 erőteljes kivándorló földművest szál­­lítni ki Brasiliába, hol ily munkaerőre nagy szük­ség van. A bajor kormány erre óvatossági rend­szabályokhoz nyúlt,figyelmeztetve az illetőket,hogy Brazíliában a legnagyobb nyomornak fognak elé­be nézni. — Hullaelégetés. Drezdában­­. hó 6-án megint elégettek egy hullát. Erre vonatkozólag a „Pr.“-nek írják Drezdából: Folyó hó 6-án este 7 órakor a Siemens-féle hullaelégető készülékben elégették egy stuttgarti orvos 23 éves nejének holttestét, még­pedig az elhunytnak életében ki­fejezett óhaja folytán. A virágokkal díszített ko­porsó Siemens úr rövid, méltóssággal tartott be­széde után az elégető csarnokba vitetett, a nyitás bezáratott, a forróság legtöbb fokára emelt légk­özön és nemsokára halványan sugárzó vöröses fény véve körül az elhunyt földi maradványait. Az elégetés valamivel tovább tartott öt negyed órá­nál és még rövidebb időt vett volna igénybe, ha a tudományos czélokra szolgáló észlelések kedvé­ért a szemlélő nyílások által okozott kár csekély, de az elégetést mégis némileg feltartóztató zava­rok nem léteztek volna. Az elégésnek legtovább ellenállott a tüdő és a máj, míg a test többi ré­szei már sokkal előbb hamuvá égtek. Az elhunyt­nak egészen fehér hamvai másnap megfelelő ünne­pélyességgel urnába tétettek. A papság megtagad­ta közreműködését az elégetés szertartásánál. — Berlini életek. — .Ugyan Mari* — kiálts a berlini háziasszony vászoncselédjére — ,az aranyhalak még nem kaptak friss vizet­­* — .De hát minek is, — jegyző meg Mari, — ,mi­dőn még azt sem itták meg." Egy nem férje­zett, de azért gyermekekkel megáldott fiatal hölgy­től kérdé a rendőr: .Berlin­­nök szülőhelye?0 — .Nem mindig“ volt a határozott válasz. — A .lőpor-összeesküvés* évfordulója. A Guy­ Fawke8 nap f. hó 5-én nemcsak London­ban, de a vidéken is mindenfelé megtartatott a .katholikus lőporösszeesküvés“ emlékére, mégpe­dig sokkal több szenvedélyességgel, mint évtize­dek óta történt s mig a mult években utczai mas­karáddá olvadt le, melyben csak a gyerekek vet­tek részt, az idén ismét kisérteni kezdett itt-ott a régi gonosz pápaellenes mozgalom s több go­romba kihágás fordult elő. Jó fogás. Bukarestből a jelenleg ott idő­ző Suhr-circusról a következő mulatságos dolgot írják . A társulat athletája, Rigai, bírókra hívta ki Románia legerősebb férfiát, és mint hirlett, va­laki elfogadta a kihívást, azon feltétel mellett, hogy álarczot viselhessen. Ebből azt következtették hogy az ismeretlen a nagy testi erejéről híres Stourza herczeg. A hazafias románok u­tolsó zugá­ig törték meg a házat; a vélt román hazafi fénye­­sen legyőzte a francziát; erre földet rengető taps a közönség részéről. Másnap jelenté Suhr, hogy athletája revanche-t akar venni. Megint telt ház megint az idegen óriás megvezetése, így ment ez hét napon át, hetedik nap azonban véletlenül le­esett az árcra az ismeretlen arczáról, és a közön­ség nem Stourza herczeget, hanem Augusztot, a társaság clownját ismeri fel. Erre szintén nagy zaj támadt, de ezúttal nem a tetszés, hanem a düh a sértett nemzeti büszkeség szenvedélyes ki­­akadása volt az ; a közönség berohant az arená­­n és a két viadort darabokra tépi, ha jókor el nem menekülnek. Azután felgyújtották a circust, »■ ““fk “«»'«• lett volna, ha a doro­­“CMk a tömeget a két nem kergetik és a Molét közönség fütyölt, rothadt almát és tojást dobált reá s igy elűzte őt a színpadról. A színház köze­lében fekvő két vendéglő megváltoztatta czimerét, az egyik „Giroux“, a másik „Taylor“ nevet vett föl; itt gyülekezetek a két párt emberei. A szín­ház bejáratoknál embercsoportok álltak, és a ki­vagy bemenő sznnésznőket kifütyülték vagy meg­tapsolták . Blackbriars Road obelisekjén egy „The Rival Queen­* czímű dalt énekeltek s a hölgyek G vagy T betűt hordtak kalapjaikon. Végül olyan­ná fejlődött az ügy, hogy a westminsteri törvény­széknek kellett közbelépni. Manap nem fordulnak elő többé ily jelene­tek , épen a londoni színházi közönség igen kö­zönyös és képtelen a lelkesedésre. Lehet, hogy e hidegséget a nem épen jó lábon álló színügy is okozza. Pedig az izgatottság elengedhetlen föltéte­le a szereplőnek és taps nélkül nincs izgatottság. A közönség közönye ráragad a szereplőkre is. És volt Londonnak hajdan igen érzelemdús színházi közönsége. Beszélik, hogy Barry színész úgy meghatotta az „Earl of Essex“ drámában még a kopaszfejű kritikusokat is, hogy ezek sírva fa­kadtak s aztán megreszkettették a házat tapsaik­kal. Mrs. Siddon hir szerint korlátlan hatalommal birt a hallgatóság érzelmei fölött. Midőn Jane Bhore szerepében föllépett, a férfiak sírtak, a nők zokogtak, hangosan jajveszékeltek, sőt ájulásba is estek. Midőn „Gamester“ (A játékos) czimű da­rabban mrs. Beverleyt játszotta, a földszint gyak­ran szitkokat és fenyegetéseket szórt Stukely go­nosztevőnek (egy másik szerep a darabban) fejére, mig a félénkebbek a folyosóra menekültek páho­lyaikból s megelégedtek azzal, hogy a páho­­lyajtók kis nyílásán szemléljék a nagy művésznő arczjátékát. A skót egyház oly napokon volt kény­telen megtartani közgyűlését a jámbor Edinburgh­ban, midőn nem lépett föl mrs. Siddon a színpa­don, különben egyetlen egy tag sem jelent volna meg a tanácsteremben. A színházat a város lakói “­D,dj­ rt ebéd után ostromállapotba helyezték és radtak egész éjen át ha “ bejáratot s ott ma­ ,.l„,Míek »Ä. ”“P r'8g" 14 he- Barry színésznőről Bannister feljegyezte, hogy játéka mindig nagy hatást keltett és hogy egyes kiváló mondatoknál a jelenlevők mind fölugráltak helyeikről. Hasonló rendkívüli fogékonysággal bírtak ak­kor a színészek is. Mrs. Bellamy (Eurydice) annyi­ra meg volt hatva mrs. Wolfingtonnak (Jocasta) játékától, hogy rögtön ott a színpadon ájultan ösz­­szerogyott. Miss D’ Neill színésznőt sokszor szinte önkívüli állapotban kellett kivinni játéka után a színpadról. Mrs. Siddon egyszer annyira nekibuz­dult a „Tamerlan“-ban, hogy elalélt. Az idősb Kean színész oly hatásosan játszott a „Sir Giles Over­­reach“-ben, hogy mrs. Glover színésznő a közön­ség szeme láttára elvesztette eszméletét. Hasonló eseteket említenek Garrick játéká­ról is. Midőn Garrick elvált a színészettől, John­son azt mondta, hogy eltűnt a nemzet vidámsága Garrickkal. Búcsúja, ép úgy mint mrs. Siddoné is, oly búra hangolta a közönséget, minőt manap még fölfogni sem bírnak a színházlátogatók. Nincsenek többé oly művészeink, kik annyi­ra föllelkesíteni tudnák a közönséget, vagy tán a közönség oly hidegvérű, hogy nem bír már akkér lelkesülni mint azelőtt. Lehet, hogy a sok gond, melylyel a jelenlevők a színházon kívül küzdenek, lehet hogy az okozza, miszerint az emberek nem engedik oda magukat tesztel lélekkel a művészet szép csalódásának. — A politika, az üzlet lát­­hatlan fonalakkal fogva tartja a hallgatókat még a színházban is. Még a karzatok is magukon viselik az eman­­czipáczió bélyegét. Senki sem dob többé teli er­szényt a színpadra, hogy kielégítsen vele egy kő­szívű hitelezőt, ki zsarnok módra gyötri a darab hősnőjét; nem lesznek többé érzékeny emberek a gonosz intrikánsra, a­miért kétségbeejtett valakit a színpadon. — Már iskolás gyermekeink is bla­­zirtak és ha színházról van köztük szó, azon kez­denek vitatkozni, hogy mily ajándékot vett ez vagy amaz udvarló egyik vagy másik színésznőnek, a színpad elvesztette illúzióját; innen van, hogy a bohózat, a vígjáték, az opera és a balett manap túlsulylyal birnak a dráma fölött. R. Külföldi vegyes hírek. — Don Carlos. A legújabb sürgönyök némi megoldást látszanak nyújtani azon rejtélyes hír­re nézve, mely Don Carlost illetőleg legújabban felmerült. Annyi valószínűnek látszik hogy a fecskendőkkel meg nem mentik Suhr napon át szép pénzt vett be, a700ben hét Bécsi hírek. — A király Pardubiczban a nagy vadászat tulajdonképen november 10-én dődött, s a vadásztársaság csak aznap rázta el a reggelinél, hogy a vadásztér mely járói bocsáttassák el a vad. A megállapított­­ az utolsó pillanatig titokban tartatott, nehogy nmely tömeg gyűljön oda. Épen ebből az indokból a rostól egy messze fekvő hely választatott ki a czélra. De figyelemmel volt a rendezőség az ira * is, hogy az uralkodó pár egy nagyszerű vidék képeiben is gyönyörködhessék, és ezért a vadászat kezdete Sezemiczbe tétetett, mindjárt Kuneti várromjai alá,­ mely egykor nagy szerepet játszott a husszita háborúban. November 10-én tehát vidék egészen megnépesült úri vendégekkel kik­­nek mindegyike saját kocsiján mehetett csak A ki­rály és királyné számára Krause postamesternél rendeztetett be két-két szoba a lehető legnagyobb lénynyel, ugyanazon termek ezek, melyekben Vil­­mos császár és Bismarck is voltak. A királyné fogadószobájában most is ott van a kályha, mely­nek szép ajtaját, mint a pardubicziak állítják Vil­­mos császár vitte el hadizsákmány gyanánt a vadászat 10 órakor kezdődött. A királyné minde­nütt elől lovagolt, mígnem a vadásztársaság az erdőhöz ért, hol többfelé oszoltak a vadászok Az erdőn túl a vadászok az Elba felé fordultak . Pardubicznak tartották, honnan ismét egy nagy kanyarodással az Elba jobb partjára tétetett át a vadászat, míg végre a köpiggrätzi erdőben érte véget. Az erdőben nagyon nehéz volt az előhala­­dás, mert a sűrűségben úgy a kutyák, mint a lo­vak nagy nehezen tudtak boldogulni, de ezért jól viselték magukat. A visszatérés nagy hidegben, kö­dös időben történt, s az út három mértföldet tett. Ő felségeik 3/1­ órakor érkeztek vissza Pardubicz­­ba. A városban nagy naptömeg várta az uralkodó párt, s mindenütt zajos éljenzéssel fogadták. Este hét órakor a király és királyné elhagyta Pardu­­bitzot s Prágába utaztak. Pardubitz fényesen ki volt világítva. — A bécsi uzsorás per. Azon bécsi ügy­véd ellen, ki az esküdtszékileg bűnösnek talált Wilc­kenfeld váltó­pereit vitte, a bécsi ügyvédi kamra fegyelmi vizsgálatot rendelt el. Városi közügyek. Adótárgyban.. Ezennel köztudomásra juttatik, miszerint Ko­lozsvár városában az adóhátralékok és egyéb kincs­tári követelések biztosítása czéljából eddig lefoglalt és elbecsült ingóságok u. m. házibútorok, szar­vasmarhák, takarmányok, folyó november he­ty­kétől kezdve, minden hétfő és csütörtök napon, mindig reggeli 9 órától kezdve, a városház előtt el fognak árverezte­tni. Megjegyeztetvén, miszerint a zálogtárgyak amennyiben becsértékük az 60 irtot meg nem haladja, decsáron alól is feltétlenül el fognak adatni . B0 forinton felüli értékű tárgyak pedig csak azon esetben, ha a becsárnak legalább háromnegyed része igértetik, s mindenik eset­ben a vételár azonnal fizetendő. — Tudtul adatik egyúttal, hogy folyó november­ hó 19-től kezdve minden hátralékban levő adóforint után végrehaj­tási költség czimen 4 kr. fizetendő. Kolozsvár sz. kir. város tanácsától, november 11-dikén 1874. Simon Elek, polgármester. HI­R HARANG. Kolozsvárit, november 13-án. A város kölcsön-ügye legközelebbről fog tárgyalás alá vétetni. Óhajtjuk, hogy e f°nt08 kérdés elvi oldala egyhangú támogatásra találjon. A kölcsön felvétele nélkül Kolozsvár városa rövid idő alatt nagy financziális zavarokba sülyedh­et, míg egy kedvező feltételű törlesztésre vett kö­csönt a város meg sem fog érezni.­­z A nagypiaczról az óvárba tavassza megnyitják az uj utczát a mostani lábasház e­lyén. Az uj utczába az ev. ref. collegium és egy ház pompás bérházat fog emeltetni, melynek részei az utczában is boltok lesznek. Az épüle terve Pesten készült s igen díszesnek mondják. * uj utcza és épületek valóban nagy díszére fogna szolgálni a városnak s az Óvárban^lev® házak r­­éke is növekedik általuk. ^ , -(- Északi-fény mutatkozott tegnap (cs törtök) este 9—10 óra közt égboltunk ^aza^,ee­­leti részén, melyet azonban az épen oszlófól levő fellegek nagy részben eltakartak szemei­ elől. Sugár lövellései 15—20°-nyira emelkedte­k erős piros fényt árasztván. Ma reggelre Per óta tartó sötét borult időnk tisztulni kezdett, s régen látott nap újra mutatkozik.­­ — A kolozsvári korcsolyázó-egylet hó 8-ára egybehívott közgyűlése, a megjelent e­seti tagok csekély száma miatt alapszabály8*1*1^ leg nem tartathatván meg, újabb közgyük*Dld választmányi megállapodás alapján, folyó hé­t délelőtt 11 óra tűzetik ki a városház D81^ méhen, melyre azon figyelmeztetéssel, hogy ** szabályok értelmében a közgyülés emez ‘íj»bD ^ kijelölt napon, a bármily csekély számmal lenendő egyleti tagok által kötelező érvényt

Next