Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-11-14 / 260. szám
vagy csak sejtené is, hogy milyen ház fogna ennek alapján az új választásokból kikerülni ? Ezen nézetek s aggodalmak már a múltkor is, de az új ülésszak alatt annyira szájról szájra jártak, hogy meg lehetünk győződve, ha a Deákpártot megszavaztatnák : tagjainak 9,0-ed része szavazna az új törvényjavaslat visszavételére. Eddig is leginkább a baloldal támogatta. Most pedig, hogy a főrendiház módosításai elvettettek, és Simonyi módosítása belejött, most az egész törvényjavaslat tisztán, pusztán baloldali törvényjavaslat. Mit tölt tehát a kormány a maga fejét annak keresztülvitelén ? Csinálja meg majd a baloldali kormány.“ Külföldi politikai szemle. Francziaországból kevés újat jelentenek. A nemzetgyűlés balközép pártjának határozott fellépése, mely az utóbbi napokban Laboulaye egy politikai programmja által nyert kifejezést, bizonyára a legörvendetesebb benyomást fogja gyakorolni Francziaországban. A köztársasági párt tudja végre, hogy bizton számíthat a balközépre, melynek jelszava: „köztársaság, vagy feloszlatás“ s az úgynevezett conservativ körök meggyőződhettek arról, hogy hasztalan számítanak a balközép körében előfordulható ingadozásokra. Mac-Mahon tábornagy a legújabb hírek szerint Fleuryvel értekezett volna, ki tudvalevőleg Eugenia legbensőbb embere s Roucer valószínű utóda. Ezen értekezlet czélja, mint hírlik, a május 24-iki többség visszaállítása és Broglie és Fourton meghívása volna a minisztériumba. Ezen új cselszövények azonban valószínűleg meg fog törni a legitimisták ellenállásán. Olaszországban most folynak a képviselőválasztások. Garibaldi egy igen pathetikus hangon tartott kiáltványt intézett római választóihoz melynek bevezető sorai igy hangzanak: „Választók ! Minden becsületes olasznak, minden családapának, minden anyának, ki gyermekeit szereti, minden szívnek, mely a hazáért dobog, a férfiak minden egyesülete, mely nem képez áruló összeesküvést a szabadság és azon odaadás ellen, mely már annyi vértanú által szentesittetett, — mindnyájoknak el kell hallgatniok ez ünnepélyes pillanatban szenvedélyüket, félre kell tenniük minden pártérdeket és egyesülve az urnákhoz kell járulniok, hogy szavazataikat oly egyénekre adják, kiknek nyilvános és magánélete oly tiszta kell hogy legyen, mint a napfény, mely hazánkat élteti. Olaszországot, azon Olaszországot, melyet annyi nemzet irigyel egéért, földének termékenységéért, lakosainak képességéért, kik néhány év alatt létesítették azt, mit századok hiában óhajtottak, — ez országot mondom minő akadályok gátolhatják meg abban, hogy nagygyá, gazdaggá ás tiszteltté legyen? — Apathiája, demoralisatioja, egyenetlensége.* A messzeterjedő sülyedést és romlottságot Garibaldi a kormány hibáinak tulajdonítja, mely nem annyira országos, mint inkább pártkormány s ez az oka a nagy mérvű corruptiónak, mely Olaszország minden társadalmi rétegében elharapdzott. A bajok további kutforrása a „megbuktatott zsarnokok“ párthiveinek hivatalokban való meghagyása, kik most az országban a reactió és Spionage kovászát képezik. Ez ellen akar Garibaldi egész erővel síkra elállni. Végül meg akarja szabaditni a börtönökből a szabadság valamit s kiáltványát azzal végzi, hogy a választókat ismételten figyelmezteti kötelességük teljesítésére. Gladstone» vatikáni határozatokról írt munkája jelent meg legközelebb Londonban, melyben indokolja Róma ellen korábban használt erős kifejezéseit, nem bánja ugyan, úgymond, hogy részt vett az angolországi katholikus egyház emancipatiójában, de kérdi, miért változtatta meg jellegét ezen egyház, és miért nem maradt „semper endem“, miért tör erőszakkal hatalmának terjesztésére. Szerző szerint az úgynevezett vatikáni dekrétumok nem egyebek, mint IX. Pius magánrendeletei. Ezután Konczkés alá veszi a katholika egyház alkotmányt, valamint a csalatkozhatlansági tant. A házassági statistika alapján tagadja, hogy a katholicismus Angliában gyarapodnék; ez szerinte csak a felsőbb társadalmi rétegekben történt, mert a római tanok Krisztus evangéliuma ellenére nem a szegények, de a gazdagok számára vannak alapítva; a romanizmus nem verhet gyökeret az angol népben. — Gladstone az angol katholikusoktól azt kívánja: a) nyiatkoztassák ki, miszerint a pápa sem a hit, sem az erkölcs, sem az egyházi kormányzat vagy fegyelem nevében a vatikáni decretumok által neki adott jogosultságnál fogva nem gyakorolhat a hívőkre oly befolyást s nem léphet fel irányukban oly igényekkel, melyek azok polgárjogi kötelmeik teljesítését kérdésessé tehetnék ; vagy hogy b) ha ily követelés formáltatnék is, ez a Vatikán minden határozatai ellenére vissza fog utasíttatni ép úgy, mint Doyle püspök, — megkérdeztetvén az iránt, mit tennének a római katholikusok a pápa jogtalan beavatkozása esetében egyházi ügyeikben, — határozottan kijelentette, hogy „ez arra kényszerítene bennünket, hogy ily beavatkozást minden rendelkezésünkre álló eszközzel, még egyházi jogállásunk adta hatalmunkkal is visszautasítsunk. Manning érsek Gladstone ezen röpirata ellen közzétett nyilatkozatában megcáfolja azon vádat, hogy a katholikusok illegálisak ; kifejti, hogy a polgári hatóság iránti engedelem a kath. egyház hitvallása; a vatikáni rendeletek nem változtatták meg a hatóság iránti engedelem kötelességét és ennek feltételeit. Az állam iránti hűséget a katholikusok ép úgy gyakorolják, mint minden keresztény és minden ember, aki istenben hisz és elismeri az erkölcstörvényt, de a hatóság iránti engedelem senkinél sem határtalan, az állam iránti hűség tehát mint embernél, ki istent hisz vagy lelkiismerete által vezéreltetik, megoszlik ez értelemben. spanyol ügynökök és a bayonnei spanyol consul felismerni hitték Don Carlost, kit állításuk szerint egy házba bemenni láttak s ennek alapján kívánták az ottani hatóságtól a praetendens rögtöni internáltatását. A franczia hatóságok azonban, úgy látszik, nem látták e hit valódiságát constatálva s azért nem is intézkedtek. A kérdés most csak az, vájjon tényleg Don Carlos volt e az, kit a spanyol ügynökök franczia földön láttak,ami indította a franczia hatóságokat arra,hogy a spanyol consul és amint egy párisi sürgöny jelenti, dm a párisi spanyol követ felhívására rögtön nem intézkedtek. Érdekkel bír e mellett még azon kérdés megfejtése, vajjon miként juthatott Don Carlos a spanyol ügynökök által környezett házból a határon át ismét spanyol földre, anélkül,hogy ugyanazonossága hatóságilag constatáltatott volna. A hírnek nagy súlyt kölcsönöz azon fontos körülmény, hogy a „Norddeutsche Zeitung“ egy madridi magánsörgöny alapján szintén azon hírt hozza, hogy Don Carlos e hel-én Hondayen át Francziaországba ment, s különös nyomatékkal teszi hozzá, hogy „daczára a párisi és bayonnei spanyol ügynökök által a praetendens internáltatása czéljából tett lépéseknek“, Verán át Spanyolországba ismét visszatért. Feltűnő, hogy egy párisi sürgöny határozottan tagadja azon tényt, hogy Don Carlos Francziaországban lett volna , ennek igazolásul egy carlista sürgönyre hivatkozik, mely szerint a praetendens múlt vasárnap Behobia mellett az előőrsöket szemlélte meg. Ha a madridi sürgöny igazat mond, a franczia hatóságok eljárása a nemzetközi jog által parancsolt rendszabályok oly megsértését foglalja magában, mely komoly bonyodalmakra szolgáltathat okot. A bajor kormány arról értesült, hogy számos brazíliai agyos fogja elárasztani Bajorországot, kiknek céljuk — a brazíliai nagybirtokosokkal kötött szerződések alapján — mintegy 100—120,000 erőteljes kivándorló földművest szállítni ki Brasiliába, hol ily munkaerőre nagy szükség van. A bajor kormány erre óvatossági rendszabályokhoz nyúlt,figyelmeztetve az illetőket,hogy Brazíliában a legnagyobb nyomornak fognak elébe nézni. — Hullaelégetés. Drezdában. hó 6-án megint elégettek egy hullát. Erre vonatkozólag a „Pr.“-nek írják Drezdából: Folyó hó 6-án este 7 órakor a Siemens-féle hullaelégető készülékben elégették egy stuttgarti orvos 23 éves nejének holttestét, mégpedig az elhunytnak életében kifejezett óhaja folytán. A virágokkal díszített koporsó Siemens úr rövid, méltóssággal tartott beszéde után az elégető csarnokba vitetett, a nyitás bezáratott, a forróság legtöbb fokára emelt légközön és nemsokára halványan sugárzó vöröses fény véve körül az elhunyt földi maradványait. Az elégetés valamivel tovább tartott öt negyed óránál és még rövidebb időt vett volna igénybe, ha a tudományos czélokra szolgáló észlelések kedvéért a szemlélő nyílások által okozott kár csekély, de az elégetést mégis némileg feltartóztató zavarok nem léteztek volna. Az elégésnek legtovább ellenállott a tüdő és a máj, míg a test többi részei már sokkal előbb hamuvá égtek. Az elhunytnak egészen fehér hamvai másnap megfelelő ünnepélyességgel urnába tétettek. A papság megtagadta közreműködését az elégetés szertartásánál. — Berlini életek. — .Ugyan Mari* — kiálts a berlini háziasszony vászoncselédjére — ,az aranyhalak még nem kaptak friss vizet* — .De hát minek is, — jegyző meg Mari, — ,midőn még azt sem itták meg." Egy nem férjezett, de azért gyermekekkel megáldott fiatal hölgytől kérdé a rendőr: .Berlinnök szülőhelye?0 — .Nem mindig“ volt a határozott válasz. — A .lőpor-összeesküvés* évfordulója. A Guy Fawke8 nap f. hó 5-én nemcsak Londonban, de a vidéken is mindenfelé megtartatott a .katholikus lőporösszeesküvés“ emlékére, mégpedig sokkal több szenvedélyességgel, mint évtizedek óta történt s mig a mult években utczai maskaráddá olvadt le, melyben csak a gyerekek vettek részt, az idén ismét kisérteni kezdett itt-ott a régi gonosz pápaellenes mozgalom s több goromba kihágás fordult elő. Jó fogás. Bukarestből a jelenleg ott időző Suhr-circusról a következő mulatságos dolgot írják . A társulat athletája, Rigai, bírókra hívta ki Románia legerősebb férfiát, és mint hirlett, valaki elfogadta a kihívást, azon feltétel mellett, hogy álarczot viselhessen. Ebből azt következtették hogy az ismeretlen a nagy testi erejéről híres Stourza herczeg. A hazafias románok utolsó zugáig törték meg a házat; a vélt román hazafi fényesen legyőzte a francziát; erre földet rengető taps a közönség részéről. Másnap jelenté Suhr, hogy athletája revanche-t akar venni. Megint telt ház megint az idegen óriás megvezetése, így ment ez hét napon át, hetedik nap azonban véletlenül leesett az árcra az ismeretlen arczáról, és a közönség nem Stourza herczeget, hanem Augusztot, a társaság clownját ismeri fel. Erre szintén nagy zaj támadt, de ezúttal nem a tetszés, hanem a düh a sértett nemzeti büszkeség szenvedélyes kiakadása volt az ; a közönség berohant az arenán és a két viadort darabokra tépi, ha jókor el nem menekülnek. Azután felgyújtották a circust, »■ ““fk “«»'«• lett volna, ha a doro“CMk a tömeget a két nem kergetik és a Molét közönség fütyölt, rothadt almát és tojást dobált reá s igy elűzte őt a színpadról. A színház közelében fekvő két vendéglő megváltoztatta czimerét, az egyik „Giroux“, a másik „Taylor“ nevet vett föl; itt gyülekezetek a két párt emberei. A színház bejáratoknál embercsoportok álltak, és a kivagy bemenő sznnésznőket kifütyülték vagy megtapsolták . Blackbriars Road obelisekjén egy „The Rival Queen* czímű dalt énekeltek s a hölgyek G vagy T betűt hordtak kalapjaikon. Végül olyanná fejlődött az ügy, hogy a westminsteri törvényszéknek kellett közbelépni. Manap nem fordulnak elő többé ily jelenetek , épen a londoni színházi közönség igen közönyös és képtelen a lelkesedésre. Lehet, hogy e hidegséget a nem épen jó lábon álló színügy is okozza. Pedig az izgatottság elengedhetlen föltétele a szereplőnek és taps nélkül nincs izgatottság. A közönség közönye ráragad a szereplőkre is. És volt Londonnak hajdan igen érzelemdús színházi közönsége. Beszélik, hogy Barry színész úgy meghatotta az „Earl of Essex“ drámában még a kopaszfejű kritikusokat is, hogy ezek sírva fakadtak s aztán megreszkettették a házat tapsaikkal. Mrs. Siddon hir szerint korlátlan hatalommal birt a hallgatóság érzelmei fölött. Midőn Jane Bhore szerepében föllépett, a férfiak sírtak, a nők zokogtak, hangosan jajveszékeltek, sőt ájulásba is estek. Midőn „Gamester“ (A játékos) czimű darabban mrs. Beverleyt játszotta, a földszint gyakran szitkokat és fenyegetéseket szórt Stukely gonosztevőnek (egy másik szerep a darabban) fejére, mig a félénkebbek a folyosóra menekültek páholyaikból s megelégedtek azzal, hogy a páholyajtók kis nyílásán szemléljék a nagy művésznő arczjátékát. A skót egyház oly napokon volt kénytelen megtartani közgyűlését a jámbor Edinburghban, midőn nem lépett föl mrs. Siddon a színpadon, különben egyetlen egy tag sem jelent volna meg a tanácsteremben. A színházat a város lakói “D,dj rt ebéd után ostromállapotba helyezték és radtak egész éjen át ha “ bejáratot s ott ma ,.l„,Míek »Ä. ”“P r'8g" 14 he- Barry színésznőről Bannister feljegyezte, hogy játéka mindig nagy hatást keltett és hogy egyes kiváló mondatoknál a jelenlevők mind fölugráltak helyeikről. Hasonló rendkívüli fogékonysággal bírtak akkor a színészek is. Mrs. Bellamy (Eurydice) annyira meg volt hatva mrs. Wolfingtonnak (Jocasta) játékától, hogy rögtön ott a színpadon ájultan öszszerogyott. Miss D’ Neill színésznőt sokszor szinte önkívüli állapotban kellett kivinni játéka után a színpadról. Mrs. Siddon egyszer annyira nekibuzdult a „Tamerlan“-ban, hogy elalélt. Az idősb Kean színész oly hatásosan játszott a „Sir Giles Overreach“-ben, hogy mrs. Glover színésznő a közönség szeme láttára elvesztette eszméletét. Hasonló eseteket említenek Garrick játékáról is. Midőn Garrick elvált a színészettől, Johnson azt mondta, hogy eltűnt a nemzet vidámsága Garrickkal. Búcsúja, ép úgy mint mrs. Siddoné is, oly búra hangolta a közönséget, minőt manap még fölfogni sem bírnak a színházlátogatók. Nincsenek többé oly művészeink, kik annyira föllelkesíteni tudnák a közönséget, vagy tán a közönség oly hidegvérű, hogy nem bír már akkér lelkesülni mint azelőtt. Lehet, hogy a sok gond, melylyel a jelenlevők a színházon kívül küzdenek, lehet hogy az okozza, miszerint az emberek nem engedik oda magukat tesztel lélekkel a művészet szép csalódásának. — A politika, az üzlet láthatlan fonalakkal fogva tartja a hallgatókat még a színházban is. Még a karzatok is magukon viselik az emanczipáczió bélyegét. Senki sem dob többé teli erszényt a színpadra, hogy kielégítsen vele egy kőszívű hitelezőt, ki zsarnok módra gyötri a darab hősnőjét; nem lesznek többé érzékeny emberek a gonosz intrikánsra, amiért kétségbeejtett valakit a színpadon. — Már iskolás gyermekeink is blazirtak és ha színházról van köztük szó, azon kezdenek vitatkozni, hogy mily ajándékot vett ez vagy amaz udvarló egyik vagy másik színésznőnek, a színpad elvesztette illúzióját; innen van, hogy a bohózat, a vígjáték, az opera és a balett manap túlsulylyal birnak a dráma fölött. R. Külföldi vegyes hírek. — Don Carlos. A legújabb sürgönyök némi megoldást látszanak nyújtani azon rejtélyes hírre nézve, mely Don Carlost illetőleg legújabban felmerült. Annyi valószínűnek látszik hogy a fecskendőkkel meg nem mentik Suhr napon át szép pénzt vett be, a700ben hét Bécsi hírek. — A király Pardubiczban a nagy vadászat tulajdonképen november 10-én dődött, s a vadásztársaság csak aznap rázta el a reggelinél, hogy a vadásztér mely járói bocsáttassák el a vad. A megállapított az utolsó pillanatig titokban tartatott, nehogy nmely tömeg gyűljön oda. Épen ebből az indokból a rostól egy messze fekvő hely választatott ki a czélra. De figyelemmel volt a rendezőség az ira * is, hogy az uralkodó pár egy nagyszerű vidék képeiben is gyönyörködhessék, és ezért a vadászat kezdete Sezemiczbe tétetett, mindjárt Kuneti várromjai alá, mely egykor nagy szerepet játszott a husszita háborúban. November 10-én tehát vidék egészen megnépesült úri vendégekkel kiknek mindegyike saját kocsiján mehetett csak A király és királyné számára Krause postamesternél rendeztetett be két-két szoba a lehető legnagyobb lénynyel, ugyanazon termek ezek, melyekben Vilmos császár és Bismarck is voltak. A királyné fogadószobájában most is ott van a kályha, melynek szép ajtaját, mint a pardubicziak állítják Vilmos császár vitte el hadizsákmány gyanánt a vadászat 10 órakor kezdődött. A királyné mindenütt elől lovagolt, mígnem a vadásztársaság az erdőhöz ért, hol többfelé oszoltak a vadászok Az erdőn túl a vadászok az Elba felé fordultak . Pardubicznak tartották, honnan ismét egy nagy kanyarodással az Elba jobb partjára tétetett át a vadászat, míg végre a köpiggrätzi erdőben érte véget. Az erdőben nagyon nehéz volt az előhaladás, mert a sűrűségben úgy a kutyák, mint a lovak nagy nehezen tudtak boldogulni, de ezért jól viselték magukat. A visszatérés nagy hidegben, ködös időben történt, s az út három mértföldet tett. Ő felségeik 3/1 órakor érkeztek vissza Pardubiczba. A városban nagy naptömeg várta az uralkodó párt, s mindenütt zajos éljenzéssel fogadták. Este hét órakor a király és királyné elhagyta Pardubitzot s Prágába utaztak. Pardubitz fényesen ki volt világítva. — A bécsi uzsorás per. Azon bécsi ügyvéd ellen, ki az esküdtszékileg bűnösnek talált Wilckenfeld váltópereit vitte, a bécsi ügyvédi kamra fegyelmi vizsgálatot rendelt el. Városi közügyek. Adótárgyban.. Ezennel köztudomásra juttatik, miszerint Kolozsvár városában az adóhátralékok és egyéb kincstári követelések biztosítása czéljából eddig lefoglalt és elbecsült ingóságok u. m. házibútorok, szarvasmarhák, takarmányok, folyó november hetykétől kezdve, minden hétfő és csütörtök napon, mindig reggeli 9 órától kezdve, a városház előtt el fognak árvereztetni. Megjegyeztetvén, miszerint a zálogtárgyak amennyiben becsértékük az 60 irtot meg nem haladja, decsáron alól is feltétlenül el fognak adatni . B0 forinton felüli értékű tárgyak pedig csak azon esetben, ha a becsárnak legalább háromnegyed része igértetik, s mindenik esetben a vételár azonnal fizetendő. — Tudtul adatik egyúttal, hogy folyó november hó 19-től kezdve minden hátralékban levő adóforint után végrehajtási költség czimen 4 kr. fizetendő. Kolozsvár sz. kir. város tanácsától, november 11-dikén 1874. Simon Elek, polgármester. HIR HARANG. Kolozsvárit, november 13-án. A város kölcsön-ügye legközelebbről fog tárgyalás alá vétetni. Óhajtjuk, hogy e f°nt08 kérdés elvi oldala egyhangú támogatásra találjon. A kölcsön felvétele nélkül Kolozsvár városa rövid idő alatt nagy financziális zavarokba sülyedhet, míg egy kedvező feltételű törlesztésre vett köcsönt a város meg sem fog érezni.z A nagypiaczról az óvárba tavassza megnyitják az uj utczát a mostani lábasház elyén. Az uj utczába az ev. ref. collegium és egy ház pompás bérházat fog emeltetni, melynek részei az utczában is boltok lesznek. Az épüle terve Pesten készült s igen díszesnek mondják. * uj utcza és épületek valóban nagy díszére fogna szolgálni a városnak s az Óvárban^lev® házak réke is növekedik általuk. ^ , -(- Északi-fény mutatkozott tegnap (cs törtök) este 9—10 óra közt égboltunk ^aza^,eeleti részén, melyet azonban az épen oszlófól levő fellegek nagy részben eltakartak szemei elől. Sugár lövellései 15—20°-nyira emelkedtek erős piros fényt árasztván. Ma reggelre Per óta tartó sötét borult időnk tisztulni kezdett, s régen látott nap újra mutatkozik. — A kolozsvári korcsolyázó-egylet hó 8-ára egybehívott közgyűlése, a megjelent eseti tagok csekély száma miatt alapszabály8*1*1^ leg nem tartathatván meg, újabb közgyük*Dld választmányi megállapodás alapján, folyó hét délelőtt 11 óra tűzetik ki a városház D81^ méhen, melyre azon figyelmeztetéssel, hogy ** szabályok értelmében a közgyülés emez ‘íj»bD ^ kijelölt napon, a bármily csekély számmal lenendő egyleti tagok által kötelező érvényt