Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-11-18 / 263. szám
lan kormány egymásután játsza idegen kézre, a most midőn a törökporta egy kis engedékenységet tanúsít, erre önti ki epéjét, hogy egy kis siellő, mely Német-, Orosz-és Ausztria-Magyarország felől kel fel, annyira megijeszti, s a szegény Romániát a magyarok átkos karjába taszítja. Persze — mondja a nevezett lap — mert a kisded Romániától igen könnyű lesz a hatalmas Ausztria-Magyarországnak oly szerződéseket csikarni ki, mely országukat még hatalmasabbá tegye, Romániát azonban teljesen megsemmisítse.* Bizonyosnak lenni állítja, hogy a három északi nagyhatalmasság előtt el van határozva Romániának Magyarországba való bekebelezése és gyanasítja azoknak közelebb Románia irányában tanúsított barátságos indulatát. „Mi románok — mondja — semmi jót nem remélhetünk az orsz. kormánytól sem pedig Ausztria-Magyarországtól. Kezeskedik ezért a múlt. Ha barátságos Indulatjuk — melyet most mutatnak — őszinte, miért nem sietett Oroszország visszaadni nekünk Bessarábiát ?és Ausztria- Magyarország azt a részt, melyet tőlünk bitóról , különösen ez utóbbi ha őszintén óhajtja függetlenségünket, miért tette azt, hogy a vaskapu szabályozására nézve nálunk nélkül tanácskozott a török portával? Belát a „kártyába” s azt állítja, hogy elérkezett az idő a keleti háború kitörésére. Európa békés nyugalmára nem ad két hónapot. Törökország az Islammal elküldetik Ázsiába , ekkor jaj neked Románia, mert Lengyelország sorsa áll előtted. Nincs emberi erő, mely megmentene ettől. Csupán az európai olasz elem együvé tömörülése lehetne szabadító angyalunk, de a mostani politikai constellatio kevés kilátást nyújt erre.“ Hogy közbe-közbe a „Rumunul” szótárának legpiszkosabb szavait felhordja ránk magyarokra, az önként értetik. Nomo. A „Stephanie-menház“ megnyitási ünnepélye. Kézdi-Vásárhelytt, 1874. nov. 8-án. (Folytatás.) Erre Nagy Dániel k.-vásárhelyi polgármester ur a következő egyszerű de örömtől meghatott szavakkal válaszolt: „Méltóságos bárónő ! Rövid idő alatt másodszor vagyok szerencsés méltóságodat az üdvös munkálódás terén üdvözölhetni. Alig hogy nemes keble sugalatát követve, fáradhatatlan buzgalommal vidékünk szegény árváinak nevelőintézetet létesített, most a sír szélén állóknak alkot menházat, megmentve annak beveendő szerencsétlen tagjait a munkatehetetlen napokban reájuk váró szenvedések kínjaitól; fogadja méltóságod városunk részéről legmélyebb köszönetünket azért, hogy üdvös munkálkodása teréül azt választva, minket boldogít nemesczélú intézetek létesítése által, fáradhatatlan munkálkodása üdvös gyümölcseivel. Áldja meg a mindenható a mélt bárónőt hosszú boldog élettel s adja jutalmul a megmentett szerencsétlenek háláját és az utókor méltó elismerését, — mely okból örömmel adok kifejezést mindnyájunk azon óhajának, hogy az isten mils. dr. Szentkereszty Stéphánie őnagyságát sokáig éltesse 111 Ennek végeztével jelen sorok írója mondotta el következőkben a menház létesítésének történetét : Tisztelt hallgatók ! Azon kivételes és rendkívül örvendetesnek mondható körülmények között vagyok, midőn egy már létrehozott és jövőre nézve ki sem fejezhető fontossággal bíró jótékony intézet megnyitása alkalmával annak alakulása történetét kell elmondanom, hogy végig tekintve annak rövid, alig néhány hetekre terjedő előmunkálatain, az őszintén érzett csudálkozásnál egyebet mondani alig tudok. Pedig körülöttem történt, mindent volt alkalmam figyelemmel kísérni, annak fejlődését csírájától gyümölcsözéséig. Ezelőtt harmadfél hóval ki gondolt rá, hogy a mai ünnepély által K.-Vásárhely város jótékony intézeteinek száma egygyel szaporodik, s hogy a mai napon K.-Vásárhely város polgársága oly félremagyarázhatóan fényes bizonyságot tesz értelmi fejlettségéről, erkölcsi műveltségéről s nemes emberbaráti érzületéről, melyre szép hazánk bármelyik városának polgársága méltán büszke lehetne. Ki beszélt ezelőtt 3 hóval szegény s munkaképtelen öregek menházáról K.Vásárhelyt ? és íme ma kész az intézet s a megerősített alapszabályok zsinórmértékével megkezdve működését, az első pillanatban is 8 tehetetlen és a legméltóbb részvétre érdemes gyámoltalant ment meg az éhezés sokszor kényszerűen próbált, de soha meg nem szokható kínaitól a szabadítja meg a közelgő télre gondolva, hitvány rongyokba burkolt vézna festőkért reszkető lelkeket a ki sem fejezhető aggodalmaktól . u. is: Méltóságos Szentkereszty Stephanie bárónő k.vásárhelyi Pap András tanácsos és ref. egyházmegyei gondnok nejének Nagy Karolina úrasszonynak előtte egyszerűen kifejezett óhajtása alapján f. év augusztus 21-ére tett indítványt városunk képviselő-bizotságának azon nap tartott gyűlésében a mai nap megnyitott intézet létesítéséről! Ezen gyűlésben történt, hogy városunk derék képviselőbizottsága, felfogva annak fontosságát, Bűvvel lélekkel felkarolta az ügyet, s határozattá tette, hogy a rendelkezése alatt levő szegénypénzalap mai napon levő össegének kétharmada, s minden ezután bárhonnan azon alapba befolyó összegeknek a/4 részét ezen intézetnek átadja, s egyszersmind egy bizottmányt nevezett ki kebeléből, mely a nemes bárónő ismerve levő lelkes vezetése mellett utat módot találjon a kivitelre s eszközöket a létesítésre és fenmaradásra. Végre ígéretet tett, hogy a jövő 1875-ik év Szt.György napjától mindvégig az intézet részére helyiségül megszerzi és átalakítja a ref. temető melletti őrházat. A kiküldött bizottmány augusztus 30-án tartó első értekezletét s alakította meg legszűkebb számban ideiglenes tisztviselői karát, felkérve elnöknek mirsgs. báró Szentkereszty Stephanie ő nagyságát s megválasztva alelnöknek Pap Andrásné úrasszonyt, jegyzőnek Nagy Gábor k.vásárhelyi városkapitányt, pénztárnoknak Szőcs József tanácsi számvevőt. A városunkban létező viszonyok figyelembevételével értekezett az alapszabály töltellékes fővázlatáról és kérte fel annak kidolgozására tiszt. Székely János ev. ref. lelkész urat. Ezen értekezleten fogamzott meg azon gondolat, hogy miután azon szerencsétleneknek, kiknek nyomorán enyhíteni intézetünk hivatva lesz télen van segélyre legnagyobb szükségük az intézet még a közelgő tél beállta előtt nyittassék meg. Merész volt a gondolat, de a lelkesedés és az ügybuzgóság kivitte azt, t. is az első főbajon a szállásügyen ugy jön segítve miszerint a méltóságom bárónő, mint a szintén általa csak most létesített de már virágzó állapotban levő háromszéki leányárvaház elnöke, felajánlotta az intézet földszinti osztályában jévő Szentgyörgy-napig nélkülözhető két szobát, egy konyhát s egy kamarát, és biztosította az ideiglenes választmányt, hogy ez idő alatt egyszersmind a beveendő szegények feletti felügyeletet í. Patero Ferenczné árvaanya elvállalja . Az alap teremtése tekintetéből a választmány kebeléből öt pár tagot küldött ki, akik a városnak tizenöt tizéből hármat-hármat eljárva, forduljanak K.Vásárhely városának nemes czélok tekintetéből oly előnyösen ismert lelkes polgáraihoz. Ezen gyűlésben irt alá K. Szentkereszty Stephanie 500, Papp András és neje 100 írt alapítványokat. A második értekezlet 1. évzeptember 14-én tartatott, mikor is tiszteletes Székely János úr által készített alapszabály- tervezet felolvastatván az megjegyzésre nem méltó csekély módosítással egyhangúlag és méltó köszönettel elfogadtatott, s a közelebb tartandó városi képviselő-bizottság eleibe terjesztetni határoztatott. Akkor már folytak a szép sikerrel kecsegtető aláírások, de tájékozást szerezni még nem lehetett. (Vége következik.) Külföldi politikai szemle. A franczia republikánus lapok az utóbbi pótválasztások alkalmából igen érdekes statisztikai adatokat közölnek, melyek semmi kétséget sem hagynak fenn az iránt, hogy mit akar, mit kíván a franczia nemzet. Ugyanis 1871. f február 8-ika óta összesen 190 pótválasztás volt Francziaországban, megválasztott 190 képviselő közül 166 a republikánus párthoz tartozik, a fenmaradó 34 képviselő a három monarchista párt között oszlik meg. 1873. május 24-ike óta, midőn amorális rend lépett életbe, összesen 28 pótválasztás volt és ez a 28 választás 6 képviselővel a bonapartista és 23 képviselővel a republikánus pártot gyarapította. Porbasujtó adatok ezek minden monarchista velleitások és machinatiok ellen. Nincs az a fondorlat, az a visszaélés és intriga, melyet monarchisták a republikánismus ellen elkövetnek s melyek miatt gazdag kárpótlást, megnyugvást és vigasztalást ne találnának a köztársaságiak ez ékesen szóló adatokban ! A franczia nemzetgyűlés pártjainak számerejét és kategóriáit következőleg állítja össze a „Liberté”: a pártok három kategóriára oszlanak : a kormány hívei, kibékülhetlenek és semlegesek. Az első kategóriába tartozik a mérsékelt jobboldal 87, a jobb centrum 161, a conservativ-szabadelvűek 63 és a balközép egy töredékes taggal — összesen tehát kormánypárti 307 képviselő. A kibékülhetlenek ezek: az intravergens szélsőjobboldal 8, a szélső bal 41, a republikánus baloldal 158, a balközép 118 taggal — összesen 326. A semlegesek ezek: 30 bonapartista, 46 szélső jobboldali (mérsékelt töredék), 2 jobb-centrumbeli, 4 conservatív szabadelvű, 16 balközépi (mérsékelt töredék) — összesen 18 képviselő. Az említett lap a semlegesek kategóriájába fölvette mindazon ingadozó „se hús se hal“ embereket, kik majd a kormánynyal, majd ellene szavaztak. Az iráni harczok a köztársasági csapatok teljes diadalával végződtek. A több napi küzdelem részleteiről még kimerítő tudósításaink nincsenek de a végeredmény minden kétség fölött áll. A carlisták elüzettek a környékről, Laserna tábornok és csapatai bevonultak Irun városába. A küzdelem igen heves lehetett. Maguk a carlisták elismerik, hogy jelentékeny veszteséget szenvedtek, s hogy azon seregük, mely a tüzérséggel a San Marco hegyen állomásozott, a bekerítés veszélyének volt kitéve. A kormány csapatai a hegyet később el is foglalták, de úgy látszik, a carisláknak mindamellett elkerült a sereg zömével visszavonulni. A lázadókat maga Don Carlos és Eliot tábornok vezette, a kormány csapatainak élén Laserna, az északi hadsereg főparancsnoka és Loma, a kitűnő tábornok állott, úgy látszik, hogy ez utóbbit illeti a diadal oroszlánrésze. Az ő serege 23 zászlóaljból, tüzérsége 36 ágyúból állt. A harcz általában nagy csata jellemét viselte magán a remélhetőleg nem fog a további hadműveletekre fontos hatás nélkül maradni, mik szerint Moriones ugyanez időben Pampeluna irányában nyomult előre, de ide vonatkozólag még további tudósítás nem érkezett. A lázadók zöme Navarrába húzódott vissza. A nap második fontos eseményét Gladsone már ismertetett röpirata képezi, mely az angol katholikusok körében roppant feltűnést keltett. Először Manning érsek szállt síkra ellene ; felszólalását már ismertettük. Azután lord Acton az angol katolikusok egyik kitűnő tagja iparkodott a volt miniszterelnök állításait megcáfolni. — A lord azt mondja, hogy a vaticáni zsinat nem igen változtatta meg a katholikusok viszonyát a világi hatalomhoz. Különben nemcsak ma, hanem minden időben úgy állt a dolog, hogy akármit mondott a pápa, ha parancsai az angol katholikusok humánus vagy hazafias érzelmeivel ellentétben álltak, ezek sohasem engedelmeskedtek s ilyen esetekben jövőre sem fognak engedelmeskedni, így tehát a lord alaptalanoknak tartja Gladstone aggályait. Jellemző, hogy lord Actont ezen nyilatkozatáért most a katholikusok akarják excommunicálni. Különben Gladstone ellen monsignore Capet is felszólalt s azt mondja, hogy a volt miniszterelnök népszerűség-hajhászatból irta munkáját, igy akart boszut állani az ir katholikusokon, kik őt az utolsó választásokban cserben hagyták s bukását előidézték. Külföldi vegyes hírek. — Zubovics lóhátas utazásiról nagyon kalandos részleteket beszélnek a párisi lapok. Utazása közben a legelső malheur Ennsben érte, hol lova egy éles szögbe lépett; a második baj az volt, hogy a Feketeerdőben eltévedt s ez által hét egész órát veszített. Ama városokban, hol megpihent s rendesen hat órát időzött, nyugalom helyett lovát gondozta s mikor ezzel készen volt, a városházhoz ment személye azonosságát bizonyítani. Egy kisebb városban — a „Gaulois“ nem említ nevet — a polgármester összecsődítette a népet s ujjongva vették körül a lovagot, s Zubovicsnak úgy kellett keresztültörnie a vendégszerető tömegesen, hogy tovább mehessen. Lovát nem hagyta fekve elunni, hogy el ne lustuljon, a szegény állat a nyugvási órákat is állva töltötte s hogy le ne fekhessék, Zubovics mellette töltötte az éjeket s koronkint korbácsával verte lábszárait. Zubovics az utazás végső napjaiban éjenkint csak két órát aludt. Caradocért egy angol sportsman, Hamilton herczeg, már 1500 font sterlinget ígért. — Amim gróf újabb elfogatásáról a következő tudósítás érkezett : Berlin, nov. 13. A gr. Amim újra elfogatásának okairól még semmi bizonyosat sem tudhatni. A „Post” szerint az hallatszik, hogy az elfogatás okául az hozatik fel, miszerint Amim — a Charité-ból történt elbocsáttatása után — harmadik személyekkel fontos okmányokat közölt. A rendőrségnek Amim szobájába való belépésekor ez utóbbi ideglázat kapott, ami lehetetlenné tette a börtönbe való elvitelét. Gr. Amim saját lakásában van elzárva ; a grófot elzárt szobában tartják fogva, egyegyházi őr felügyelete mellett. Arnim háza előtt fenyítő törvényszéki hivatalnokok leskelődnek. — Payer Londonban. Az angol geographiai társulat e hó 10-én tartotta ez évi első ülését, melyben jelen volt többi közt Payer, az edinburgi herczeg, Konstantin nagyherczeg, Beust gróf, a svéd követ, Rothschild báró, stb. Az ülés megnyíttatván, Rawlinson a társulat elnöke dicsérőleg emlékezett meg az osztrák-magyar sarkexpeditióról. Mondá, hogy „Bécs fok“ az északi sarkhoz legközelebb eső pont a földön, melyet eddig emberi szem látott, hogy az említett expeditió vívmánya kétségtelen s bebizonyította, hogy a sarkhoz a jéghegyeken át jutni nem lehet; említi azt is, hogy az angol földrajzi társulatnak még 1873. deczemberben a kormányhoz intézett kérvénye következtében jövő évben egy teljes felszerelt angol expeditió fog az északi sarkhoz küldetni s útját a Baffinöböl és a Smithsund felé veszi. Ezután bemutató a gyülekezetnek Payert, kit a jelenlevők zajon örömmel fogadtak. Maga Payer is rövid szavakban németül üdvözli a gyülést. Erre Clement Markham jegyző felolvasó Payer jelentésének angol fordítását. Ez véget érvén, Beulet gróf emelt Biót, megköszönvén azon megtiszteltetést, mely az utazók kitüntetésével Ausztria-Magyarországot is érte. — Afrikai expediczió. Mint Londonból írják,Long ezredes az Uganda területén tett utazásából Gondokoroból visszatért Chartumba. Amott Amantigi király által igen barátságosan fogadtatott Long az Uganda és Gondokoro közti vonalat igen veszélyesnek és bizonytalannak jelzi a közlekedésre nézve. Uganda és Gondokoro között Kabrigas király mintegy 400 faj rokonai által támadta 82-őt Tifthín aVeEredü8 c,adata közülök megölt le.,«» fi P'dl* L°"« »* ««»«ki »»«• »«8 180 pereidei eg, uj ferjét fedett ISI, mely látszólag Vakoviából ered és a Nyanza-tóba szakad; a folyó hossza 12 —15 mtld. Bécsi hírek. — Egy osztrák főpap elitéltetése porosz bíróság által. Igen érdekes eset az almatzi herczegi püspök , Fürstenberg gr. esete. A püspök ugyanis mint főpásztora a boroszlói egyház, megyének, mely benyulik Osztrák-Sziléziába, porosz érsek is egyszersmind. De ő nem tekintve a poroszországi egyházpolitikai u. n. „májusi “törvényeket, a megürült egyházi javadalmakat porosz területen a nélkül töltötte be, hogy erről — mint a porosz törvény rendeli — jelentést tett volna az illető porosz királyi hatóságnak. Ennélfogva a ratibori kir. kerületi törvényszék elébe idéztetett a miután meg nem jelent, — in Contumaciam több ezer faliéra menő pénzbírságra, illetőleg ennek megfelelő fogságra ítéltetett, az osztrák kormány pedig megkerestetett hivatalosan, hogy a püspök urat szolgáltassa ki, de az osztrák kormány megtagadta a kiszolgáltatást — alapítván eljárását az osztrák büntetőtörvény 235. §-ára. Az említett porosz kerületi törvényszék tehát fogta magát és egy megidézést küldött a nevezett püspökhöz, illetőleg porosz érsekhez, ennek bérlőjét pedig oda utasította, hogy a jószág jövedelmét ne az érseknek,hanem a törvényszéknek szolgáltassa ki. Most nagyérdekkel várják, hová fog a dolog fejlődni. A pénzbírságot még csak fölveszi valahogy a porosz hatóság a főpapon, de bajosan fogja odaültetni a többiek mellé hűvösre. Fürstenberg helyzete, kinek egyházmegyéje két állam területére terjed ki, ki egyik lábbal porosz, a másikkal osztrák földön van,mindenesetre könnyebb, mint a többi porosz főpapoké, mert ha a porosz kormány akar bilincset tenni lábára, hát szépen behúzza osztrák területre. A dologban különösen még az is, hogy miként nem látta be eddig a porosz vagy az osztrák kormány,miszerint contfiumokra fog alkalmat szolgáltatni, ha az illető egyházmegye az államterületek szerint külön nem választatik. Ily esetek fordulhattak volna elő Elszász-Lotharingiában is Német- és Francziaország között, de ott csak nemrégiben szép szerivel végbement a két fél részéről a határszabályozás. A cseh lapok megelégedéssel registrálják az uralkodópár abbeli ígéretét, hogy nemsokára hosszab időre fogják meglátogatni Prágát. A „Moravski Orlice“ ez ígéretet annak jeléül veszi, hogy a fejedelem és a cseh nemzet között előbb létezett félreértés és bizalmatlanság árnyéka is eltűnt. A cseh nemzet reményei, melyeket a király első csehországi látogatásához fűzött, ez irányban teljesen valósultak. Igen természetesnek találja, hogy a korona és a cseh nemzet közt létrejött új viszony a politikai „modus vivendi“-t is meg fogja változtatni, miután lehetetlen, hogy a nemzet elkeserült érzete, mely a jelenlegi politikai viszonyokban leli megfejtését, még tovább is táplálékot nyerjen. A helyreállt, úgyszólván : családi béke szükségkép a köz- Ügyekbeli egyetértésre is kell, hogy vezessen. HHHARANa Kolozsvártt, november 17-énifr Jókai Mór és Jókai Mórné asszony Pestről szerdán indulnak Kolozsvárra. Jókai csak pár napot fog körünkben mulatni s visszatér Pestre. 2-D E. Kovács titula érdekében cilm alatt egy birfüzéri czikket olvasunk a „Reformjában, mely lapunkkal szemben ismételve állítja, hogy Kovács vendégszereplése most időszerűtlen volt, mert: november hóban minden színháznak a maga erején kell megélnie vendégek nélkül, aztán a Kovács Gyula vendégszereplése nem is csinált telt házakat s a végeredmény egyszerűen az, hogy Kovácsot visszaeresztették haza Kolozsvárra. A „Reform“ szerint ezek Kovács Gyula érdekében vannak elmondva, ami nálunk, itt a provinczián, egy kicsit furcsán hangzik , ám de mivel Pestről írják s egy tekintélyesre vergődni iparkodó nagy lapban találkozunk vele, fogadjuk készpénz gyanánt. Ez azonban nem gátol meg minket abban, hogy a „Reforménak elmondjuk, hogyan vélekedünk mi itt a vidéken e tárgy felől. — És persze, a mi szavunk sem szentírás s igy egész hidegvérrel lehet fogadni. Mi azt hisszük, hogy a pesti nemzeti színháznál háromféle vendégszereplések történnek : először olyanoké, kik európai hírű művészek, tehát cassa-napokat várnak felléptekre, mint például Ira Aldridge stb. másodszor olyant vendégszerepelnek, kiket az igazgatóság kénytelen udvariasságból fogad el, ha mindjárt előre is tudja, hogy az eredmény nagyon csekély jebz, vagy esetleg botrány is lehet. —ilyen volt például az a bizonyos herczegnő fellépte, kinek a történetéből sokkal többet lehet megtudni b. Orczy és Richter uraktól, ha ugyan valaki még kiváncsi reá, végre harmadszor vendégszerepelnek olyan tehetségen vidéki színészek, kiknek erejét koronkintb® mutatni a nemzeti színházban, művészeti s azintézet jövő érdekei kívánják : ilyennek néztük a Kovácsodén semmiféle érdek nem szólt a fellépés melled* csak épen a vendégé, ki esetleg hogy czéljait érj®* nem szokott néhány forint áldozatot sajnálni Err® már nem hozunk példákat, — mert a Reform **arkesztője közelebb élvén a kerepesi úthoz, érdek®*