Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-11-18 / 263. szám

lan kormány egymásután játsza idegen kézre, a most midőn a törökporta egy kis engedékenységet tanúsít, erre önti ki epéjét, hogy egy kis siellő, mely Német-, Orosz-és Ausztria-Magyarország felől kel fel, annyira megijeszti, s a szegény Ro­mániát a magyarok átkos karjába taszítja. Persze — mondja a nevezett lap — mert a kisded Romániától igen könnyű lesz a hatalmas Ausztria-Magyarországnak oly szerződéseket csi­karni ki, mely országukat még hatalmasabbá tegye, Romániát azonban teljesen megsemmisítse.* Bi­zonyosnak lenni állítja, hogy a három északi nagy­hatalmasság előtt el van határozva Romániának Magyarországba való bekebelezése és gyanasítja azoknak közelebb Románia irányában tanúsított barátságos indulatát. „Mi románok — mondja — semmi jót nem remélhetünk az orsz. kormánytól sem pedig Ausztria-Magyarországtól. Kezeskedik ezért a múlt. Ha barátságos Indulatjuk — melyet most mutatnak — őszinte, miért nem sietett Orosz­ország visszaadni nekünk Bessarábiát ?és Ausztria- Magyarország azt a részt, melyet tőlünk bitóról , különösen ez utóbbi ha őszintén óhajtja függet­lenségünket, miért tette azt, hogy a vaskapu sza­bályozására nézve nálunk nélkül tanácskozott a török portával? Belát a „kártyába” s azt állítja, hogy elérkezett az idő a keleti háború kitöré­sére. Európa békés nyugalmára nem ad két hóna­pot. Törökország az Islammal elküldetik Ázsiába , ekkor jaj neked Románia, mert Lengyelország sorsa áll előtted. Nincs emberi erő, mely megmen­tene ettől. Csupán az európai olasz elem együvé tömörülése lehetne szabadító angyalunk, de a mos­tani politikai constellatio kevés kilátást nyújt erre.“ Hogy közbe-közbe a „Rumunul” szótárának legpiszkosabb szavait felhordja ránk magyarokra, az önként értetik. Nomo. A „Stephanie-menház“ megnyi­tási ünnepélye. Kézdi-Vásárhelytt, 1874. nov. 8-án. (Folytatás.) Erre Nagy Dániel k.-vásárhelyi polgármes­ter ur a következő egyszerű de örömtől meg­hatott szavakkal válaszolt: „Méltóságos bárónő ! Rövid idő alatt másodszor vagyok szerencsés mél­tóságodat az üdvös munkálódás terén üdvözölhet­ni. Alig hogy nemes keble sugalatát követve, fá­radhatatlan buzgalommal vidékünk szegény árvái­nak nevelő­intézetet létesített, most a sír szélén állóknak alkot menházat, megmentve annak beve­endő szerencsétlen tagjait a munkatehetetlen na­pokban reájuk váró szenvedések kínjaitól; fogadja méltóságod városunk részéről legmélyebb köszöne­­tünket azért, hogy üdvös munkálkodása teréül azt választva, minket boldogít nemesczélú intézetek létesítése által, fáradhatatlan munkálkodása üdvös gyümölcseivel. Áldja meg a mindenható a mélt­ bárónőt hosszú boldog élettel s adja jutalmul a megmentett szerencsétlenek háláját és az utókor méltó elismerését, — mely okból örömmel adok kifejezést mindnyájunk azon óhajának, hogy az is­ten mils. dr. Szentke­reszty Stéphánie őnagyságát sokáig éltesse 111 Ennek végeztével jelen sorok írója mondot­­ta el következőkben a menház létesítésének tör­ténetét : Tisztelt hallgatók ! Azon kivételes és rendkí­vül örvendetesnek mondható körülmények között vagyok, midőn egy már létrehozott és jövőre nézve ki sem fejezhető fontossággal bíró jótékony intézet megnyitása alkalmával annak alakulása történetét kell elmondanom, hogy végig tekintve annak rö­vid, alig néhány hetekre terjedő előmunkálatain, az őszintén érzett csudálkozásnál egyebet monda­ni alig tudok. Pedig körülöttem történt, mindent volt alkalmam figyelemmel kísérni, annak fejlődé­sét csírájától gyümölcsözéséig. Ezelőtt harmadfél hóval ki gondolt rá, hogy a mai ünnepély által K.-Vásárhely város jótékony intézeteinek száma egygyel szaporodik, s hogy a mai napon K.-Vásárhely város polgársága oly félre­­magyarázhatóan fényes bizonyságot tesz értelmi fejlettségéről, erkölcsi műveltségéről s nemes ember­baráti érzületéről, melyre szép hazánk bármelyik városának polgársága méltán büszke lehetne. Ki beszélt ezelőtt 3 hóval szegény s mun­kaképtelen öregek menházáról K.­Vásárhelyt ? és íme ma kész az intézet s a megerősített alapszabá­lyok zsinór­mértékével megkezdve működését, az első pillanatban is 8 tehetetlen és a legméltóbb részvétre érdemes gyámoltalant ment meg az éhe­zés sokszor kényszerűen próbált, de soha meg nem szokható kínaitól a szabadítja meg a közelgő tél­re gondolva, hitvány rongyokba burkolt vézna fes­­tőkért reszkető lelkeket a ki sem fejezhető aggo­dalmaktól . u. is: Méltóságos Szentkereszty Stepha­­n­i­e bárónő k.­vásárhelyi Pap András tanácsos és ref. egyházmegyei gondnok nejének Nagy Karo­­lina úrasszonynak előtte egyszerűen kifejezett óhaj­tása alapján f. év augusztus 21-ére tett indítványt városunk képviselő-bizotságának azon nap tartott gyűlésében a mai nap megnyitott intézet létesíté­séről! Ezen gyűlésben történt, hogy városunk de­rék képviselőbizottsága, felfogva annak fontosságát, Bű­vvel lélekkel felkarolta az ügyet, s határozattá tette, hogy a rendelkezése alatt levő szegénypénz­alap mai napon levő össegének kétharmada, s minden ezután bárhonnan azon alapba befolyó összegeknek a/4 részét ezen intézetnek átadja, s egyszersmind egy bizottmányt nevezett ki kebelé­ből, mely a nemes bárónő ismerve levő lelkes ve­zetése mellett utat módot találjon a kivitelre s eszközöket a létesítésre és fenmaradásra. Végre ígéretet tett, hogy a jövő 1875-ik év Szt.­György napjától mindvégig az intézet részére helyiségül megszerzi és átalakítja a ref. temető melletti őr­­házat. A kiküldött bizottmány augusztus 30-án tar­­tó első értekezletét s alakította meg legszűkebb számban ideiglenes tisztviselői karát, felkérve el­nöknek mirsgs. báró Szentkereszty Stephanie ő nagyságát s megválasztva alelnöknek Pap And­rásné úrasszonyt, jegyzőnek Nagy Gábor k.­vásár­helyi városkapitányt, pénztárnoknak Szőcs József tanácsi számvevőt. A városunkban létező viszonyok figyelembevételével értekezett az alapszabály töltel­­lékes fővázlatáról és kérte fel annak kidolgozására tiszt. Székely János ev. ref. lelkész urat. Ezen értekezleten fogamzott meg azon gon­dolat, hogy miután azon szerencsétleneknek, kiknek nyomorán enyhíteni intézetünk hivatva lesz télen van segélyre legnagyobb szükségük az intézet még a közelgő tél beállta előtt nyittassék meg. Merész volt a gondolat, de a lelkesedés és az ügybuzgó­­ság kivitte azt, t. is az első főbajon a szállás­ügyen ugy jön segítve miszerint a méltóságom bárónő, mint a szintén általa csak most létesített de már virágzó állapotban levő háromszéki leány­­árvaház elnöke, felajánlotta az intézet földszinti osztályában jévő Szentgyörgy-napig nélkülözhető két szobát, egy konyhát s egy kamarát, és biz­tosította az ideiglenes választmányt, hogy ez idő alatt egyszersmind a beveendő szegények feletti felügyeletet í. Patero Ferenczné árvaanya el­vállalja . Az alap teremtése tekintetéből a választ­mány kebeléből öt pár tagot küldött ki, a­kik a városnak tizenöt tizéből hármat-hármat eljárva, forduljanak K.­Vásárhely városának nemes czélok tekintetéből oly előnyösen ismert lelkes polgárai­hoz. Ezen gyűlésben irt alá K. Szentkereszty Ste­phanie 500, Papp András és neje 100 írt alapít­ványokat. A második értekezlet 1. év­zeptember 14-én tartatott, mikor is tiszteletes Székely János úr ál­tal készített alapszabály- tervezet felolvastatván az megjegyzésre nem méltó csekély módosítással egy­hangúlag és méltó köszönettel elfogadtatott, s a közelebb tartandó városi képviselő-bizottság elei­be terjesztetni határoztatott. Akkor már folytak a szép sikerrel kecsegtető aláírások, de tájékozást szerezni még nem lehetett. (Vége következik.) Külföldi politikai szemle. A franczia republikánus lapok az utóbbi pótválasztások alkalmából igen érdekes statisztikai adatokat közölnek, melyek semmi kétséget sem hagynak fenn az iránt, hogy mit akar, mit kíván a franczia nemzet. Ugyanis 1871. f február 8-ika óta összesen 190 pótválasztás volt Francziaország­­ban, megválasztott 190 képviselő közül 166 a re­publikánus párthoz tartozik, a fenmaradó 34 kép­viselő a három monarchista párt között oszlik meg. 1873. május 24-ike óta, midőn a­­morális rend­ lépett életbe, összesen 28 pótválasztás volt és ez a 28 választás 6 képviselővel a bonapartis­­ta és 23 képviselővel a republikánus pártot gya­rapította. Porbasujtó adatok ezek minden mo­­narchista velleitások és machinatiok ellen. Nincs az a fondorlat, az a visszaélés és intriga, melyet monarchisták a republikánismus ellen elkövetnek s melyek miatt gazdag kárpótlást, megnyugvást és vigasztalást ne találnának a köztársaságiak ez ékesen szóló adatokban ! A franczia nemzetgyűlés pártjainak számere­­jét és kategóriáit következőleg állítja össze a „Li­­berté”: a pártok három kategóriára oszlanak : a kormány hívei, kibékülhetlenek és semlegesek. Az első kategóriába tartozik a mérsékelt jobboldal 87, a jobb centrum 161, a conservativ-szabadelvű­­ek 63 és a balközép egy töredéke­s taggal — összesen tehát kormánypárti 307 képviselő. A ki­békülhetlenek ezek: az intravergens szélsőjobbol­dal 8, a szélső bal 41, a republikánus baloldal 158, a balközép 118 taggal — összesen 326. A semlegesek ezek: 30 bonapartista, 46 szélső jobb­oldali (mérsékelt töredék), 2 jobb-centrumbeli, 4 conservatív szabadelvű, 16 balközépi (mérsékelt töredék) — összesen 18 képviselő. Az említett lap a semlegesek kategóriájába fölvette mindazon ingadozó „se hús se hal“ embereket, kik majd a kormánynyal, majd ellene szavaztak. Az i­r­á­n­i harczok a köztársasági csapatok teljes diadalával végződtek. A több napi küzdelem részleteiről még kimerítő tudósításaink nincsenek de a végeredmény minden kétség fölött áll. A car­­listák elüzettek a környékről, Laserna tábornok és csapatai bevonultak Irun városába. A küzde­lem igen heves lehetett. Maguk a carlisták elis­merik, hogy jelentékeny veszteséget szenvedtek, s hogy azon seregük, mely a tüzérséggel a San Mar­co hegyen állomásozott, a bekerítés veszélyének volt kitéve. A kormány csapatai a hegyet később el is foglalták, de úgy látszik, a carisláknak mind­amellett elkerült a sereg zömével visszavonulni. A lázadókat maga Don Carlos és Eliot tá­bornok vezette, a kormány csapatainak élén La­serna, az északi hadsereg főparancsnoka és Loma, a kitűnő tábornok állott, úgy látszik, hogy ez utóbbit illeti a diadal oroszlánrésze. Az ő serege 23 zászlóaljból, tüzérsége 36 ágyúból állt. A harcz általában nagy csata jellemét viselte magán a re­mélhetőleg nem fog a további hadműveletekre fon­tos hatás nélkül maradni, mik­ szerint Moriones ugyanez időben Pampeluna irányában nyomult elő­re, de ide vonatkozólag még további tudósítás nem érkezett. A lázadók zöme Navarrába húzódott vissza. A nap második fontos eseményét G­lads­­­o­­n­e már ismertetett röpirata képezi, mely az an­gol katholikusok körében roppant feltűnést keltett. Először Manning érsek szállt síkra ellene ; felszó­lalását már ismertettük. Azután lord Acton az an­gol katolikusok egyik kitűnő tagja iparkodott a volt miniszterelnök állításait megc­áfolni. — A lord azt mondja, hogy a vaticáni zsinat nem igen változtatta meg a katholikusok viszonyát a világi hatalomhoz. Különben nemcsak ma, hanem minden idő­ben úgy állt a dolog, hogy akármit mondott a pá­pa, ha parancsai az angol katholikusok humánus vagy hazafias érzelmeivel ellentétben álltak, ezek sohasem engedelmeskedtek s ilyen esetekben jö­vőre sem fognak engedelmeskedni, így tehát a lord alaptalanoknak tartja Gladstone aggályait. Jel­lemző, hogy lord Actont ezen nyilatkozatáért most a katholikusok akarják excommunicálni. Különben Gladstone ellen monsignore Capet is felszólalt s azt mondja, hogy a volt miniszterelnök népszerű­­ség-hajhászatból irta munkáját, igy akart boszut állani az ir katholikusokon, kik őt az utolsó vá­lasztásokban cserben hagyták s bukását előidézték. Külföldi vegyes hírek. — Zubovics lóhátas utazásiról nagyon ka­landos részleteket beszélnek a párisi lapok. Uta­zása közben a legelső malheur Ennsben érte, hol lova egy éles szögbe lépett; a második baj az volt, hogy a Feketeerdőben eltévedt s ez által hét egész órát veszített. Ama városokban, hol meg­pihent s rendesen hat órát időzött, nyugalom he­lyett lovát gondozta s mikor ezzel készen volt, a városházhoz ment személye azonosságát bizonyí­tani. Egy kisebb városban — a „Gaulois“ nem említ nevet — a polgármester összecsődítette a népet s ujjongva vették körül a lovagot, s Zubo­­vicsnak úgy kellett keresztültörnie a vendégsze­rető tömegesen, hogy tovább mehessen. Lovát nem hagyta fekve elunni, hogy el ne lustuljon, a szegény állat a nyugvási órákat is állva töltötte s hogy le ne fekhessék, Zubovics mellette töltöt­te az éjeket s koronkint korbácsával verte láb­szárait. Zubovics az utazás végső napjaiban éjen­­kint csak két órát aludt. Caradocért egy angol sportsman, Hamilton herczeg, már 1500 font ster­linget ígért. — Amim gróf újabb elfogatásáról a követ­kező tudósítás érkezett : Berlin, nov. 13. A gr. Am­im újra elfogatásának okairól még semmi bizonyosat sem tudhatni. A „Post” szerint az hall­atszik, hogy az elfogatás okául az hozatik fel, miszerint Amim — a Charité-ból történt elbocsát­­tatása után — harmadik személyekkel fontos ok­mányokat közölt. A rendőrségnek Amim szobájá­ba való belépésekor ez utóbbi ideglázat kapott, a­mi lehetetlenné tette a börtönbe való elvitelét. Gr. Amim saját lakásában van elzárva ; a grófot el­zárt szobában tartják fogva, egy­­egyházi őr felü­gyelete mellett. Arnim háza előtt fenyítő törvény­­széki hivatalnokok leskelődnek. — Payer Londonban. Az angol geogra­­phiai­ társulat e hó 10-én tartotta ez évi első ülé­sét, melyben jelen volt többi közt Payer, az edin­­burgi herczeg, Konstantin nagyherczeg, Beust gróf, a svéd követ, Rothschild báró, stb. Az ülés meg­­nyíttatván, Rawlinson a társulat elnöke dicsérőleg emlékezett meg az osztrák-magyar sarkexpeditió­­ról. Mondá, hogy „Bécs fok“ az északi sarkhoz legközelebb eső pont a földön, melyet eddig em­beri szem látott, hogy az említett expeditió vív­mánya kétségtelen s bebizonyította, hogy a sark­hoz a jéghegyeken át jutni nem lehet; említi azt is, hogy az angol földrajzi társulatnak még 1873. deczemberben a kormányhoz intézett kérvénye kö­vetkeztében jövő évben egy teljes felszerelt angol expeditió fog az északi sarkhoz küldetni s útját a Baffinöböl és a Smith­sund­ felé veszi. Ezután be­mutató a gyülekezetnek Payert, kit a jelenlevők zajon örömmel fogadtak. Maga Payer is rövid sza­vakban németül üdvözli a gyülést. Erre Clement Markham jegyző felolvasó Payer jelentésének an­gol fordítását. Ez véget érvén, Beulet gróf emelt Biót, megköszönvén azon megtiszteltetést, mely az utazók kitüntetésével Ausztria-Magyarországot is érte. — Afrikai expediczió. Mint Londonból írják,Long ezredes az Uganda területén tett utazá­­sából Gondokoroból visszatért Chartumba. Amott Amantigi király által igen barátságosan fogadtatott Long az Uganda és Gondokoro közti vonalat igen veszélyesnek és bizonytalannak jelzi a közleke­désre nézve. Uganda és Gondokoro között Kabri­­gas király mintegy 400 faj rokonai által támadta­ 82-őt Tifthín aVeEredü8 c,adata közülök megölt le.,«» fi P'dl* L°"« »* ««»«ki »»«• »«8 1­80 pereidei eg, uj ferjét fedett ISI, mely látszólag Vakoviából ered és a Nyanza-tóba szakad; a folyó hossza 12 —15 mtld. Bécsi hírek. — Egy osztrák főpap elitéltetése po­rosz bíróság által. Igen érdekes eset az alma­­tzi herczegi püspök , Fürstenberg gr. esete. A püs­­pök ugyanis mint főpásztora a boroszlói egyház, megyének, mely benyulik Osztrák-Sziléziába, po­­rosz érsek is egyszersmind. De ő nem tekintve a poroszországi egyházpolitikai u. n. „májusi “törvé­nyeket, a megürült egyházi javadalmakat porosz területen a nélkül töltötte be, hogy erről — mint a porosz törvény rendeli — jelentést tett volna az illető porosz királyi hatóságnak. Ennélfogva a ra­­tibori kir. kerületi törvényszék elébe idéztetett a miután meg nem jelent, — in Contumaciam több ezer faliéra menő pénzbírságra, illetőleg ennek megfelelő fogságra ítéltetett, az osztrák kormány pedig megkerestetett hivatalosan, hogy a püspök urat szolgáltassa ki, de az osztrák kormány meg­tagadta a kiszolgáltatást — alapítván eljárását az osztrák büntetőtörvény 235. §-ára. Az említett po­rosz kerületi törvényszék tehát fogta magát és egy megidézést küldött a nevezett püspökhöz, illetőleg porosz érsekhez, ennek bérlőjét pedig oda utasí­totta, hogy a jószág jövedelmét ne az érseknek,ha­­nem a törvényszéknek szolgáltassa ki. Most nagy­­érdekkel várják, hová fog a dolog fejlődni. A pénz­bírságot még csak fölveszi valahogy a porosz ha­tóság a főpapon, de bajosan fogja odaültetni a töb­biek mellé hűvösre. Fürstenberg helyzete, kinek egy­­házmegyéje két állam területére terjed ki, ki egyik lábbal porosz, a másikkal osztrák földön van,min­denesetre könnyebb, mint a többi porosz főpapoké, mert ha a porosz kormány akar bilincset tenni lábára, hát szépen behúzza osztrák területre. A do­logban különösen még az is, hogy miként nem lát­ta be eddig a porosz vagy az osztrák kormány,mi­szerint contf­iumokra fog alkalmat szolgáltatni, ha az illető egyházmegye az államterületek szerint külön nem választatik. Ily esetek fordulhattak volna elő Elszász-Lotharingiában is Német- és Franczia­­ország között, de ott csak nemrégiben szép szeri­vel végbement a két fél részéről a határszabá­­lyozás.­­ A cseh lapok megelégedéssel registrál­­ják az uralkodópár abbeli ígéretét, hogy nemso­kára hosszab időre fogják meglátogatni Prágát. A „Moravski Orlice“ ez ígéretet annak jeléül veszi, hogy a fejedelem és a cseh nemzet között előbb létezett félreértés és bizalmatlanság árnyéka is el­tűnt. A cseh nemzet reményei, melyeket a király első csehországi látogatásához fűzött, ez irányban teljesen valósultak. Igen természetesnek találja, hogy a korona és a cseh nemzet közt létrejött új viszony a politikai „modus vivendi“-t is meg fogja változ­tatni, miután lehetetlen, hogy a nemzet elkeserült érzete, mely a jelenlegi politikai viszonyokban leli megfejtését, még tovább is táplálékot nyerjen. A hely­reállt, úgy­szólván : családi béke szükségkép a köz- Ügyekbeli egyetértésre is kell, hogy vezessen. H­­HHARANa Kolozsvártt, november 17-éni­fr Jókai Mór és Jókai Mórné asszony Pestről szerdán indulnak Kolozsvárra. Jókai csak pár napot fog körünkben mulatni s visszatér Pestre. 2-D E. Kovács titula érdekében cilm alatt egy birfüzéri czikket olvasunk a „Reformjá­ban, mely lapunkkal szemben ismételve állítja, hogy Kovács vendégszereplése most időszerűtlen volt, mert: november hóban minden színháznak a maga erején kell megélnie vendégek nélkül, aztán a Kovács Gyula vendégszereplése nem is csinált telt házakat s a végeredmény egyszerűen az, hogy Kovácsot visszaeresztették haza Kolozsvárra. A „Reform“ szerint ezek Kovács Gyula érde­kében vannak elmondva, a­mi nálunk, itt a provinczián, egy kicsit furcsán hangzik , ám de mi­vel Pestről írják s egy tekintélyesre vergődni ipar­kodó nagy lapban találkozunk vele, fogadjuk kész­pénz gyanánt. Ez azonban nem gátol meg minket abban, hogy a „Reforménak elmondjuk, hogyan vélekedünk mi itt a vidéken e tárgy felől. — És persze, a mi szavunk sem szentírás s igy egész hidegvérrel lehet fogadni. Mi azt hisszük, hogy a pesti nemzeti színháznál háromféle vendégszerep­lések történnek : először olyanoké, kik európai hírű művészek, tehát cassa-napokat várnak felléptekre, mint például Ira Aldridge stb. másodszor olyant vendégszerepelnek, kiket az igazgatóság kénytelen udvariasságból fogad el, ha mindjárt előre is tu­d­ja, hogy az eredmény nagyon csekély jebz, vagy esetleg botrány is lehet. —­ilyen volt például az a bizonyos herczegnő fellépte, kinek a történe­téből sokkal többet lehet megtudni b. Orczy és Richter uraktól, ha ugyan valaki még kiváncsi reá, végre harmadszor vendégszerepelnek olyan tehet­ségen vidéki színészek, kiknek erejét koronkintb®­ mutatni a nemzeti színházban, művészeti s az­­intézet jövő érdekei kívánják : ilyennek néztük a Kovácso­dén semmiféle érdek nem szólt a fellépés melled* csak épen a vendégé, ki esetleg hogy czéljait érj®* nem szokott néhány forint áldozatot sajnálni­ Err® már nem hozunk példákat, — mert a Reform **ar­­kesztője közelebb élvén a kerepesi úthoz, érdek®*

Next