Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-07-15 / 158. szám

Viknk évfolyam. 158. 6zám. Kolozsvárit, 1874. szereda, julius 15 POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egészévre ............................16 ft. — kr. Félévre.......................................® » — » Egy negyedre....................... * » . Egy hónapra ..........................1 . éu . 5° SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában K.ladóhivata.1. A lyczeumi nyomda „kazponti irodájában főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK 60zör ha ahbozott sor ára 6 kr. Minden hirdetne után 80 kr. bélyegileték. Nagy hirdetéseknél ^ kedcezmémyek. ^ rS........ NYILTTER »orcaként, vagy annak helye 86 kr Reclamok: hirsttaérbe soronként 1 trt KOLOZSVÁR, JULIUS 14. „Philippi“-nél. Aiod hatásos beszédek, melyek a nemzetiés kérdésben legközelebbről elmondattak az öregházban, még máig is vitatárgyai a román sajtónak. Tisza Kálmán nagyszerű beszéde váratlanul jött, a nationalisták erre nem számítottak. Most, midőn egy kissé magukhoz tértek, kezdenek elmélkedni a helyzetről , iparkodnak szapora czikkekkel Tisza Kálmán állításait tönkre tevni. Ez nagy feladat, annak megoldását sehogy sem képesek végrehajtani. A tehetetlenség kényszerhelyzetében a nationalisták ismét csak a régi fegyverekhez nyúlnak, megtámadják Tisza Kálmán liberalismusát s azzal gyanúsítják, hogy nem kell neki jog és igazság, csak magyar suprematia, ez a bálvány, mely előtt minden magyar meghajol. A feleselgetések eredménye oda megy ki, hogy a nationalisták ünnepélyesen tiltakoznak Tiza Kálmán beszéde és modora ellen, melyekkel a haza polgárai között egyenetlenséget szít és felforgatja a közcsendet. Más részről kinyilatkoztatják, hogy ők nem félnek Tisza fenyegetésétől, mert ők elvitathatatlan jogaik érsetében erőseknek érzik magukat és képesek is lesznek megvédeni azokat minden téren és minden áron, még akkor is, ha a magyarok liberalizmusa a testvérek szuronyait fogják ellenük alkalmazásba venni. Azt vesszük észze, hogy a dolog igen előre haladt s a fegyverre való hivatkozás, melyet eddig a nationalisták nem merészeltek, ma már mindennapos; óvja meg hazánkat minden csapástól még, de ha ez ügy oly rohamosan halad, miként a legutóbbi időben tapasztaltuk, hazánk érdeke parancsából szüséges lesz a legutolsó eszközzel visszafojtani azon merényleteket, melyeket sokan gondatlanul hazánk alkotmánya ellen intéznek. A nationalisták, mióta alkotmányos világot élénk, szüvtelen a magyar nemzet ellen tudjták a nemzetiségeket, ezt teszik az országházban, sajtóban és közéletben, a kezdeményezés tehát tőlük ered, s most, midőn ezen agitáziokkal, az alkotmány ellen intézett féktelen támadásokkal szemben, a magyarok részéről erélyes tiltakozás létetik, anélkül, hogy valakinek liberálizmusát kétségbe vonhatnék, nincs jogukban a haza közbékéje érdekében utasítni vissza e tiltakozást. A nationalisták nem szólhatnak Tisza Kálmán beszéde, modora és liberalizmusaellen, mert ott, hol a merészség odáig ment, hogy a nemzetiségek Philippinel való találkozásra hivatkoznak már, ezzel szemben nem lehet szó és modot, mely erősnek tekintethessék; sem azt nem mondhatjuk róluk, hogy azok talán a haza közbékéje felforgatása végett mondattak volna el. Aki Philippire hivatkozik, az akarja a közbékét felforgatni, nem pedig az, aki e czélzatok ellen óvást emel. Nem tudom, mint vélekednek a nationalisták a magyar liberalismusról s nem tudom, mit értenek ők egyáltalában a liberalising alatt. Nem lehet oly liberalismus a föld kerekségén, mely a haza polgárainak tért nyisson a haza elleni működésre ; nem lehet oly szabadelvűség, mely a haza romlására törekvőkkel kezet fogjon. Ezt nem lehet várni a magyar szabadságtól sem. A magyar liberalismusnak az agitátorokkal szemben más gyümölcsei nem lehetnek. Annak jótékony hatását csak akkor élvezhetnék, ha a lejtőről, melyen rohamosan haladnak, eltérnének. Az elfoglalt téren azonban nem áll jogukban a magyar liberalismus ellen szólani. Sajnálatos, hogy a nationalisták épen nemzetük érdekében nem térnek egy jobb útra. Az egyes nemzetiségek általuk félrevezetvék, s ezen félrevezetést csak kevesen veszik észre. Ám haladjanak azok, akik a megcsalatást észrevenni nem akarják, ezen agitátorokkal karöltve, de legyenek meggyőződve, hogy mi higgadt románok, ha tovább is mennének. Philippinél nem mint testvérek, hanem a haza érdekében, mint ellenségek fogunk találkozni. Croldován Gergely: — A Budapesten tartandó nemzetközi gabnavásár programmja. Miután a nemzetközi gabnavásárra már számosan jelentkeztek, az alálírt bizottság elég téves és alkalmas helyiségről gondolkodott, melyben az a f. é. jun. 27-én kelt hirdetéshez képest. f. é. augusztus 3-án az „Új világiban (Tüköry-gát) fog reggeli 8 órakor megnyittatni. A tőzsde titkársága e napon a gabnavásár helyiségében viszi hivatalát és kívánatra a legnagyobb készséggel fog felvilágosításokkal szolgálni és szokvány füzeteket rendelkezésre bocsátani. Sürgönyök ás levelek felvételes kiadására a gabnavásár helyiségén távírdas postahivatal fog nyittatni. A gyors árszolgáltatás végett czélszerű lesz a leveleket és sürgönyöket „Budapest gabnavásár“ alatt czimeztetni. Belépti jegyek augusztus 1. és 2-án délelőtt a tőzsde titkárságánál, augusztus 3-án pedig a gabnavásár bejáratánál válthatók 60 o. ért. krajcárért. Vidéki külföldi látogatók felkéretnek, hogy neveiket a bejáratnál kitett idegenek könyvébe bejegyezzék. A gabnavásár látogatói a legtöbb magyarországi vasút részéről a visszautazáskor 60 százalékos leengedésben részesülnek. Akik ezen kedvezményt igénybe kívánják venni, az illető igazolványt a beléptijegy szelvényének előmutatása mellett át fogják vehetni a tőzsde titkárságánál. 10 frtnyi díjért külön hely jelöltetik ki a gaboavásáron asztallal és székkel. Ily székre. julius hó 25 óig jelentkezhetni levél utján a tőzsde titkárságánál. Budapest, 1874. julius 10-én — A budapesti áru és értéktőzsde bizottsága. TARCZA, Kossuth és Metternich. A »Történeti Lapok közelebb pár igen érlevelet közölt Kossuth Lajostól br. Wessenyi Miklóshoz, melyek becses adatokat foglalnak ®*gukicsu Kossuth journalistikai helyzetéről s a ^otalan bajok és akadályokról, melyekkel e téren j7^kfirdenie kellett. Az alábbi levélben, mely ^ 1 Oktober 4-én kelt „Fridrik gőzösön a Dunch" párbeszédét beszéli el Metter* (5kel, midőn hirlapkiadási engedély megle r*e )r*,jl audiencián volt a mindenható minisz kn ^ *ev^nek e találkozásra vonatkozó része igy elg(A ...........Lépést tevén egy hírlap kiadási iak h ^ ir^Dt ’ barattt*m az0Q véleményben vala- 8l n , °°y 8z°Hanom kell a dolog felöl Bécsben ebei ^eceQ de kivált Ug. rMetteruich dóm aDnJ'va' '“kább, mert hiteles kútfőkből tu váltja^1 ínt ha felmegyek *8 kétséges ugyan, de **®i h ..Weai^gemDél a kormány azon reform szel “ivaiba aD^a^ot, menyet az általánosság olcsó * '*Bni&hkaU3tria* *^ens^ggel affectálni szeretett 1681 ad 40 l(^en 18 , de ha fel nem megyek, meg Azt v.aZ eDgedélyt bizonyosan, dm iiy, iv^m. jellememhez, mint hitemhez egyeilláj^'i11 az egyenes út; a Nádort alkotmányos Vei# 0gva *3, nem kell, nem lehet mellőznöm. M,4gáValattílm ,e8elebb — Szokott udvarigig e a *°gadott, mellynek külszíne a szivessé'^láb* edelt' m’i tisztelt barátom, nehezebb bog. tanultuk ismerni az életet, sem mintája * Ül871Qt a belső lélek hü tükörének könyv*fo igadnak; ámbár talán épen a jobb emberi,' hogy könnyen higyjenek; mert ki színlelni nem tud, színlelést nem örömest teszen fel másokról is. A Nádor nyilvánosan jól viseli magát hírlap kiadási ügyünkben , ismételve irt fel Bécsbe, nem csak következetlenség nélkül, mellőzhetlennek mondván az engedélyt, de károsnak s inpoliticusnak is a megtagadást. Azonban megmondd, hogy lesznek nehézségeim, mert előzmények szólnak azon kormányelv mellett, hogy a polit. hírlapok száma ne szaporittassék, s hogy azokért hasonló engedély Széchenyitől Desseőffytől is megtagadtatott. Azonban hozzá téve, hogy azt csak mint nehézséget említi, tehát elhárítható. — Magány lépései mennyiben állanak öszhangzásban nyilvános lépéseivel ? nem tudom, de annyit látok a sikeretlenségből, hogy erősen akarni nem látszik, — pedig nálla nagy különbség van a közt, ha véleményez, s ha akar. Tőle Bécsbe mentem. A független állású honfinak — tudod barátom — a kormánynál azon előnye megvan, hogy gyorsan nyílnak előtte a hatalmasak ajtai , mert tudják, hogy az előszobákat könnyen ott hagyná. Aztán legalább újságvágyból szeretik látni színről szinre az elhíresztelt vadállatokat. — Az apróbb népek isteneit elhalgatom: Kollovrath maga küldé hozzám emberét tudtomra adni, hogy haladék nélkül elfogad, s csaknem gyanítni vagyok hajlandó, hogy szokott órám előtt Kotteckben átnézte a „Constitution“ rovatot, olly otthonosan pengette a Representative és Stände-Verfassung közti különbségek systematicus szakszavait. Metternichcheli beszélgetésem nevezetes volt. Közel 3/5 óráig ülünk szemközt egymással _ én és Metternich! mi különös az élet Barátom ! Elküldött egy pár követet, el reggelijét, el nejét, ki fogott kocsival várakozott reá órákig; elparancsolt minden embert, hogy szobatudásosan hoszszű német szabatossággal tegyen én nekem poltikai hitvallomást. Elég ostobának vélte, hogy a négyszemközti beszélgetést veendem lelke tükörének, ki őt szerencsétlen hatású nyilvános pályájának tetteiből ismerem ? vagy az öregség gyarlósága — a „garralitas“ vett rajta erőt ? nem tudom. — Gazdag ismeretekkel bir, de abstractabb német szabása van gondolatainak, mint az ő helyzetéről lehetőnek véltem volna ; — igen bő beszédis — büszke, a büszkeségnek azon nemével, melly szerénységbe burkozik, — gyakorlott lélekhalász, — úgy látszik, ez választott stúdiuma, s fájdalom ollyannak tapasztalom, ki becsületes embert alig hiszen, mert illyennel csak fehér hollókint találkozott. — Ez rettenetes s mert nem az ő hibája , hanem e koré, s minket illetőleg a nemzeté Mikint higgyen az emberi lélek tántorithatlanságában, kinek mézes szavai vagy enyves ujjai előtt, annyi vélt tölgy-character hajlott meg mikint nyomom nádszál. Azon kezdi beszédét, hogy őt ugyan 26 év óta Európa eseményei sokkal inkább homloktérbe tolák, mintsem hogy joga nem volna mondani „Man kann mich hassen, Man kaun mich lieben, aber kennen muss jeder denkende Mensch“ , azonban bármi következetesen követte is 70 századon át a Conservativ iskolának békefenntartó tagjait, Magyarország viszonyai még is sokkal sajátságosabbak, mintsem hogy feleslegesnek tartaná elmondani előttem politikai hitvallomását. Elmondá tehát, hogy ő Conservativ ugyan, de nem a rideg megállapodás, hanem a természetszerű kifejlődés értelmében ; ő ép azért mert Conservativ, barátja a haladásnak — és a mint nem barátja a chartáknak, mellyeket itt egy miniszter szeszélye, amott népszenvedély rögtönöz, s mik aztán a szabadságnak valóságos caricaturái, époly barátja az alkotmányosságnak; mellyet adni, csinálni nem lehet, s melly maga magát csinálja századokon át. A magyarnak illy alkotmánya van, s ő azt szereti, ő akarja, hogy Magyarország saját alkotmánya utján boldoggá legyen . — ő illy alkotmány ellenében gyűlöli a Centralisation megtanulta azt gyűlölni a franczia centrálisaim carricaturájában sat. — Lám lám, Barátom, mi szép volna a szó, ha az öreg Talleyrand szerint azon átkozott tulajdonsága nem volna, hogy gondolatunknak nem kifejezésére, hanem eltakarására szolgáljon. De tovább. — Alapos históriai fejtegetés után bevallá, mikint az austriai kormány eljárása Magyarország irányában nem volt egyébb mint egy hosszu hiba, de a kormány nem annyira az által hibázott hogy roszat tett volna, hanem inkább hogy jót nem tett. De ennek úgymond meg kell változni — én akarom, hogy megváltozzék, pedig midőn azt mondom hogy „én“ „bitte ich die Regierung zu verstehen.” „A kormány aktív fog fellépni M. ország boldogítására; a jövő országgyűlésre már kidolgozott törvényjavaslatokkal lépend fel, s nem fog semmit elmulasztani, hogy Magyarország saját institutiói útján saját alkotmányos ösvényén boldoggá legyen, - ámde épen mivel ezt, s mivel így akarja - mondja meg nekem az úr „úgymond“ miként számíthat legkisebb sikerre, ha a közvélemény által csatlakozó bizodalommal nem pártoltatik , ha azok által, kik mint független önnállásu férfiak polgártársaikra hatással vannak, nem támogattatik. — Lássa az urt folytató — én nyíltan akarok az úrral szólani. — Engem sem személyes antipathia, sem az személyes sympathia az ur irányában nem vezet; — nekem az individuum semmi; nekem a Status minden. Én magam szoktam beretválkozni, s a tompa borotvát nem állhatom, igy az embereknél is, nekem ollyan ember kell, ki éles eszköz, sokat árthat, de sokat ia használhat — attól függ Levelezés. Alsófehérmiegye, jun. 21. 1874. (Vége.) De ha az állandó választmány tagjai hivatásuk s kötelességük teljesítésében nem méltóttatnak kellőleg eljárni, s ők maguk idézik elő szükségességét a tisztviselők felhasználásának, anm legkevésbé oka a tisztviselő, hanem okai uram a választmányi tagok, és nem az elvben sem a tisztviselőkben nem rejlik a hiba-mulasztás, és bűn, hanem igenis a választmányi tagokban s ezek közt meglehet önben is uram. Használja fel ékes tollát édes X. ur mindenütt, a hol valóban a hiba rejlik, s a hol felszólamlása hasznossá válik a közügynek, de ne fedje fel a világ szeme láttára meztelenségét — a tisztviselők elleni dönguidotté harczában, azon szolgai szereplésnek, melyre úgy látszik hogy ön, hűségében bízva, felfogadtatott. Éppen ily szempontokból kell végre megbírálni önnek a Butyka, Bodor-féle ügy érdekében megeresztett sérelmes ömlengéseit is, mert a ki úgy tudta a törvényt a mint X. ur önmagával elhitetni kívánja, annak azt is kellene tudni , hogy éppen az 1870. 40. t. sz. szerint nem lehet a bizottsági gyűlés eleibe vinni oly ügyet, mely az állandó választmány által még nem tárgyaltatott. Mivel pedig a Butyka- Bodor féle ügy a gyűlés előtt kevéssel érkezvén, az állandó választmány elébe terjeszthető nem volt, annak tárgyalásába a bizottsági gyűlés törvénynél fogva nem bocsátkozhatott. Hanem természetesen ott, hol X. úr lovagi után gyanusítani akar,ott, már nem szükséges hogy a törvényre hivatkozzék. Az elmondottak elég fényt vetnek X. ur lelkiismeretének igazságszeretetére, a jogosság és méltányosságról fogalmaira, s mindezekből X. urnak személyes megtámadásai valódi értékükre reducálhatók. Lehet hogy ön édes X. ur nem fog válasz nélkül hagyni; positiv adatokkal bizonyított tények előtt meghajtok, mig szóvirágoktól, habár az bürök vagy nadragulya lenne is, nem rettegek ; — lehet hogy felvilágosításom ön előtt kicsinylőnek fog találtatni, s nem tartandja érdemesnek a feleletre, de nem fog legkevésbé is busitani, mert nem hírlapi vitát kerestem, csupán megyém érdeke s az igazság védelme lebegett szemeim előtt Egy bizottsági tag. Csiksomlyó, julius 11. 1874. Tekintetes szerkesztő úr ! Rendes évnegyedes bizottsági gyűlésünket e bő 9. 10 és 11-én megtartottuk, de nem fordulván elő semmi különös rendkívüli tárgy, arról csak röviden értesítem a tekintetes szerkesztő urat. A főispáni teendőkkel ideiglenesen megbízott elnökünk minden megnyitó elnöki beszéd nélkül az illést egy-két szóval megnyíltnak nyilatkoztatván, egy tett indítványra elhatároztuk, hogy idő, kímélésből nem kívánjuk azt, hogy alispánunk ezután is évnegyedenként, hanem csak félévenként tegyen jelentést a közigazgatás állásáról, kivéve, ha valami rendkívüli eset fordulna elő, amikor azt a gyűlésnek évnegyedenként is be fogja jelenteni. Az időközben leküldött törvényczikkek kihirdettettek, a miniszteri leiratok, döntvények felolvastattak, s tárgyukhoz képest vagy tudomásul vétettek, vagy azoknak teljesítésére, illetőleg újbóli felterjesztés tételére az alispán utasíttatott.