Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-12-03 / 276. szám
változás által az ország ügyeinek ananciális megoldása késleltessék. Mert csaknem valószínű, hogy a két ellenirányú bizottság: a leszállításokkal vesződő pénzügyi s a fölemelésekkel küzdő adóügyi bizottságok — annak daczára, hogy a különben is folytonos csapásoktól látogatott nemzetet folyton nagyobb adókkal kénytelenek terhelni, nehezen fognak azon végeredményre jutni, hogy az egyensúly csak megközelítőleg is helyreálljon A pénzügyi bizottságban eddigelé mintegy 4,5 millió megtakarításról beszélnék s némelyek a honvédelmi minzter budgetjén teendő érvágással gondolnak ehez egy milliót hozzá adhatni, úgy de mindezen levonások nem a rendes költségvetésből történnek, hol a nagymérvű személybeállítás egyelőre ezt csak nem lehetetlenné teszi, hanem a rendkívüliben, hol az nem jelent egyebet, mint egyik vagy másik hazai reformnak létre nem hozását vagy megakasztását, így például Szende költségvetésében meg akarják gátolni a lovas századok felállítását, sőt leszállításokat is javasolnak úgy az aként is nagyon leszállított tettleges állományban, mint a gyakorlati idő tartamában. Mindez — meglehet — eszközölhet pár százezer forintnyi megtakarítást, de egyszersmind megsemmisíti az aziránt való reményeket, hogy honvédségünk még valaha az idei hadgyakorlatok dicsőségében részesüljön. Kétségtelen, hogy nehéz a fejszét a fa gyökerére vetni, kép nélkül szólva a megtakarítást magában a központban, tulajdonképen a minisztériumok számán és a felhalmozódott kureancratiai csoporton kezdeni. Nem tagadom, hogy egyelőre nem is csekély nehézséggel jár, amennyiben az elbocsátott tisztviselő csoportnak végkielégítésére kellene gondolni, mi egy rögtöni nagy összeg végkielégítését helyezi kilátásba, de ha elismerjük hogy központi kormányzatunkat illetőleg minden arányt felülmúló tulságban terjeszkedtünk , az első ténynek e beismerésnek kellene lenni; a minisztériumot etre apasztani s az amortisatiót úgy a minisztériumoknál, mint a szintén felhalmozott legfelsőbb bíróságoknál határozottan kimondani. Csak ha a „zu viel regieren“ elvétől elállunk s lábainkat takarónkhoz képest bevonjuk , csak akkor képzelhető szerintem valódi megtakarítás, amig a nemzetnek reformokban előhaladása csak vám és pénzügyeinknek függetlensége és egy uj honvédelmi rendszer jobb eredményétől várható. Ezek nélkül hiában ábrándozunk és emeljük fel az adókat mert mind a kettőnek meg van bizonyos határa, melyet lehetőségnek neveznek. P. Szathmáry Károly: Két válság egymás után. „Két válság egymás után“f eczimet hordja a legközelebbi napokban itt megjelent röpirat, mely hazánk jeleni válságos helyzetével foglalkozik, a mult mulasztásait s hibáit bírálja s a helyzet javítása iránt módosításokat hoz javaslatba. E röpirat megérdemli, hogy a nagyközönség által is figyelemre méltattassék, mert ha bár a múlt hibáit nemcsak a bemutatott eljárásokban véljük felfedezhetni s továbbá a beállt válság elenyésztetésére csak is a javasolt teendőket nem láttuk czélra vezetőknek, mindazonáltal igaz hazaszereszeretetről tanúskodik s a névtelen s előttünk is ismeretlen szerző helyesen állítja, hogy „bajaink legfőbb forrása a hazaszeretet a közszellem hiánya“ , igen találóan jelzi, hogy „mi a gyógymódot illeti, teljes meggyőződésünk, miszerint még ma is igen túlnyomó azon hiedelem, hogy pénzügyi bajaink orvoslásánál nagyobb eredmény várható közjövedelmeink emelésétől, mint kiadásaink mérséklésétől. Nem vonjuk kétségbe, miszerint méltányosan mérsékelt és igazságosan arányosított általános jövedelmi adóból bizonyos jövedelmi emelkedés remélhető, hogy van egy két új adónem, melytől habár csekély, de biztos jövedelem várható. A régi adónemeknél továbbá igazságosabb kirovási, okszerű felhajtási módok tagadhatlanul a jövedelemmenyiségre is üdvös hatással leendnek. Végül egy két évi betermés, úgy tömeges kiszállítások, valamint az adóhátralékok felhajtása által pár évre a közjövedelmeket szaporíthatják. Mindamellett az előbb említett jövedelem-emelkedéseket mérsékeltebbeknek, az utóbbiakat változékonyabbaknak, precariusabbaknak tartjuk, semhogy azok által kiadásainkban eszköz között tetemes leszállítás nélkül államháztartásunk egyensúlya helyreállítását várhatnék. Állításunk mindenekelőtt azon teljes meggyőződésen alapul, miszerint az egyetemes terhek, melyekkel hazánk lakói számtalan egyenes és közvetett adócímek alatt a közjövedelmekhez járulnak, most is általában vagyok. Mi különösen a földadót illeti, meg vagyunk győződve,hogy azt eddig is a polgárok nagy része, különösen az utóbbi szűk időkben tőkevagyona csonkításával fizette. Kétségtelen bizonysága ennek a nép alsóbb rétegeinél a legfontosabb, csaknem egyedüli forgó tőkének, marhaállományának apadása. A földadó magas voltáról tanúskodik továbbá, miszerint ma már nálunk is csak legintenzivebb gazdálkodás fizeti meg magát és silányabb s kevésbé okszerű gazdálkodás az ősz- ezes jövedelem felette nagy részét nyeli el, míg oly gazdálkodás, melyet népünk legnagyobb része folytat, a gazdának nem ad nyereséget, de csak megélhetését is a legszűkebb mérvben fedezi.“ Lapunk szűk tere alig engedi meg, hogy e röpirat részletesebb ismertetésébe s bírálatába bocsátkozzunk, mellékesen azonban nem mulaszthatjuk el megjegyezni azt, hogy legüdvösebb törvényhozói intézkedések is czélra vezetni nem fognak addig, mig azok csakis papíron maradnak s foganatba nem vétetnek. A szerző a főispánnak a megye teendőinek vezetésére befolyást s tágas hatáskört óhajt biztosítani, azonban nem figyelte meg, hogy azok legnagyobb része még azt sem végzi elemi jelen állásában törvény által teendői közé sorozva van. Talán egyedül a somogyvármegyei főispánról , a fogarasi főkapitányról olvassuk, hogy a közhatóságok rendezéséről alkotott törvény 53. §. b. pontjának eleget téve „személyesen legalább egyszer évenkint a hatósági tisztviselők hiatalos eljárásait“ megvizsgálta volna, a legtöbb beérte azzal, ha a megyeháznál időközben körültekintett, s hogy miképen ügyel fel ha váljon a községek rendezéséről alkotott törvény végrehajtatik, kitetszik abból, hogy habár ennek 116 §. szerint a község költségvetési előirányzata a következő évre mindenkor előre a törvényhatósághoz beterjesztendő, tanúi voltunk annak, hogy a megye bizottmánya oly költségvetések felett határozott, melyek elmúlt évre vonatkoztak, egy elsőrendű , vezérszerepre hivatott megyében előfordul az, hogy nincs ki a községeket ezen törvény szoros megtartására kényszerítse s ennek következménye az, hogy a községi számadások kivétel nélkül csaknem mindenütt évről-évre a 129. §. rendelete ellenére törvényhatósági jóváhagyást nélkülöznek, s részint törvényhatósági jóváhagyás nélkül a 116. §. mellőzésével s minden költségvetés nélkül az elöljáróság fizetései a község lakóin feihajtatnak. Ott van továbbá a 67. §. rendelkezése hogy „az elaggott jegyzők s a jegyzők özvegyei és árvái sorsának biztosításáról, segély- és nyugdíjpénztárak vagy gyógyintézetek felállítása által a törvényhatóságok szabályrendeletileg tartoznak intézkedni“. Pestr megyéről hallottuk, de kiváncsiak lennénk tudni, vájjon hány megye teljesítette a törvény ezen intézkedését. Ha már a most hatáskörrel túl nem terhelt s a törvény végrehajtása ellenőrzésére hivatott főispán még ezeknek sem szerez foganatot, nem tudjuk elképzelni, hogy szerző mikép várja a nagy „hatáskörrel“ felruházandó főispántól a közigazgatás reformját. Országgyűlés: A képviselőház ülése november 30-ikán. Elnök: Perczel Béla. Lázár Ádám kérdést intéz az elnökséghez, mikor fog a büntetőtörvényjavaslat indokolása kinyomatva a képviselők közt kiosztani. Elnök: Még e hét folytán. Bittó István miniszterelnök benyujtja az 1848. V. és erdélyi II. t. sz. módosításáról és kiegészítéséről szóló szentesített törvényczikket. A törvényczikk kihirdettetik. Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter : T. ház! Nem lehetvén reményleni, hogy a költségvetési törvényjavaslat még ezen év lefolyása alatt törvénynyé váljék, bátor vagyok a t. háznak bemutatni: törvényjavaslatot az 1876-ik év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról. A f. évi deczember végéig számos adótörvényszék hatálya megszűnvén, szükségesnek vélném azokat egy évre, amennyiben a törvényhozás időközben máskép nem rendelkezik, meghosszabbíttatni, ennélfogva egyidejűleg törvényjavaslatot nyújtok be a földadóról, a jövedelmi adóról, a személyes kerestt adóról, a bélyeg- és illetékről, a cukor adóról, a bor és húsfogyasztási adóról, és a dohányjövedékről szóló törvénycikkek hatályának meghosszabbításáról. Kérem, méltóztassák a t. ház ezen törvényjavaslatokat előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani. Ezenfelül leteszem a t. ház asztalára a cseléd, a tőkejáték, a kocsi, és a leadóról szóló törvényjavaslatot, melyet már ezen ülésszak elején a t. háznak jelezni bátor voltam. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassák ezt a törvényjavaslatot tárgyalás végett az adóügyi bizottsághoz utasítani. Még egy előterjesztésem van. Az elzálogosított gyaui uradalom visszaváltása iránt a zálogbirtokosokkal 1873. évi aug. 12-én kötött egyességnek a törvényhozás által való jóváhagyása iránt még hivatalbeli elődöm által terjesztetett a t. ház elé f. évi feb. 14-én egy törvényjavaslat és az tárgyalás végett az osztályokhoz utasíttatott. Történt azonban, hogy Trandafir György és társai, mint a gyalui uradalom egy részének zálogbirtokos hitelezői, a t. házhoz és a pénzügyminisztériumhoz is folyamodtak azon óvással, hogy ők ezen egyesség kötésére befolyással nem lévén, kérik, hogy jogaik érvényben tartassanak és ezen óvásuk a törvényjavaslat tárgyalásánál figyelembe vétessék. A t. ház ezen kérvényt tárgyalván, a kérvényi bizottság javaslatához képest azt a törvényjavaslat tárgyalásánál leendő felhasználhatás végett a képviselőház irodájában rendelő letétetni. Ennek folytán azonban a törvényjavaslat tárgyalása elhalasztatván, Trandafir György és társaival megindíttattak a szükséges értekezések ezen óvásnak bővebb érvényesítése vagy megszüntetése iránt. Ezen értekezések azután azon eredményre vezettek, hogy a nevezett Trandafir György és társai óvásuktól elállottak és miután aggályaikra és igényeikre nézve az illető többi birtokosok részéről megnyugtatást nyertek, kijelentik, hogy ők ez 1873-ik évi aug. 12 én kelt szerződést már most a magok részéről is elfogadják, s érvényesnek elismerik. Bátor vagyok az illetőknek nyilatkozatát s egyszersmind a más részről érdekelt birtokosoknak hason értelmű nyilatkozatát is a t. háznak ezennel bemutatni, kérvén, hogy a törvényjavaslatot, melyet említettem, tárgyalás alá venni, illetőleg előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani méltóztassák. Ezek iránt bátor vagyok a t. ház határozatát kikérni. A törvényjavaslatok a pénzügyi illetőleg az adóügyi bizottsághoz utasítatnak. Pauor Tivadar igazságügyminiszter a pénzügyekre vonatkozó jogszabályokról szóló 1873. évi 39-ik törvényczikk hatályának meghosszabbítása iránt egy törvényjavaslatot tesz le a ház asztalára. Ki fog nyomatni és tárgyalás végett az osztályokhoz utasittatik. Stoll Károly, a földadó-sorozat kiigazítása tárgyában beadott határozati javaslatának felvételét sürgeti. A ház a felvételt a legközelebbi ülésre tűzi ki. Az állandó igazoló bizottság jelenése folytán Fáy Béla a szabályszerű 30 nap fentartásával igazoltatik s az V. osztályba soroztatik. A pénzügyi bizottságnak a városi főispánokról szóló törvényjavaslat tárgyában beadott jelentése az osztályokhoz utasittatik, melyek azt holnap d. u. 6 órakor veszik tárgyalás alá. Ezután megválasztunk az adóügyi bizottság egy tagja Madich László személyében. * A főrendiház ülése nov. 30 Elnök: Majláth György. Tombor I. a képv. ház jegyzője áthozza a szentesített v . 1. törvényt, mely kihirdettetik. Gr. Vay Miklós ezután arra utal, hogy a választási törvényjavaslat, mely az alsóház a a főrendek megegyezése folytán hozatott, inkább befoly az alsóház rendezésére, míg a főrendiházat alapjában meg sem érinti. Az alsóházra annyi jó hatással lesz, hogy legalább állandó választói listát nyújt annak alapul. Nézete szerint eljött az idő, hogy a főrendek is, fölszabadítva magukat minden pressió alól, saját házukat rendezzék, ők, kik a status quo tarthatlanságát rég beismerték, hova hamarább már bele kezdik élni magukat a rendezetlen helyzetbe. Ha ez így marad továbbra is, az alsó- 8 felsőház közt szakadatlan viszálkodás fog keletkezni, mely csak az ország kárára fog válni. Kell, hogy a főrendek s a főispánok függetlensége biztosíttassák. A főrendiház rendezése iránt régebben már intéztetett interpelláló a kormányhoz. Ő ezt nem akarja megújítani, csak emlékezetébe akarja juttatni a kormánynak, elvárva tőle a halaszthatlan teendőknek ez irányban megtételét (Helyeslés.) Bittó István miniszterelnök a kormány nevében kijelenti, hogy a kormány el van határozva mindent, mit szükségesnek lát a főrendiház rendezése ügyére nézve, megtenni. A főrendiház rendezésére vonatkozólag a törvényjavaslat már készen is van, s legközelebb a minisztertanács elé kerül. Egyébiránt pedig kijelenti, hogy ha a kormány belátandja annak a lehetőségét, hogy a javaslat ez országgyűlés folyama alatt letárgyalható, haladéktalanul a törvényhozói testület elé terjesztendő B. Prónay Dénes felel Tisza Kálmánnak az alsóház közelebbi ülésén a főrendiház ellen emelt ama vádjára, hogy a főrendek nem valódi magyarok, s hogy germanizálnak. Szerinte e vád minden alapot nélkülöz, mert a főrendek a magyarság élén álltak mindenkor s ma is fennen lobogtatják a magyar nemzetiség zászlóját. (Élénk helyeslés ) Linck erre figyelmezteti fölszólalót, hogy tiltakozása a napirend keretébe nem tartozik . Gr. Keglevich Béla kijelenti,hogy a kormánynak a főrendiház rendezése tárgyában javaslatba hozandó bármely reformja ellenében is úgy, amint van, kívánja fentartani a főrendiházat, mert csak így nem vegyül abba idegen ar,ev mar“ az' “■ -" ■««-»*«-? . .E1"°.k kijelenti, hogy a budai fegyelmi bíróság Kuviczky Sándor kiadása iránt * intézett a képviselő- s illetve a főrendiház ***** mentelmi bizottságnak adatik ki. W h°2, A Kemény Gábor b. üdvözölvén a megi.u„( kel, előad !, hogy a tanácskozmányok ezé , j e mely speciális erdélyi ügy megbeszélése képezi a létesült megállapodások alapján, az erdélyi viselők hatékonyabban érvényesíthessék befgakát. Régebben tartott értekezletek által kikírt bizottságok több munkálatot dolgoztak ki m iből a mai viszonyok között is sok házi.u ' Szóló elősorol nehány ily munkálatot, at, Péchy Manó gr. melegen üdvözli ez értekletek megkezd«. Elősorol nehézségye,, . megbeszélése igen kívánatos. Ilyenek : a törvék jóságok területi kikeresése; a kisebb rendőri hágások elintézésének a közigazgatási tisztvitre bízása, s ezzel kapcsolatban a bírósági azmlzet leszállítása, továbbá az erdélyi csendőr`» ' adó, a Királyföld rendezése s a kataszter beh ** tásának ügye; szint ily fontosak: a kenténbárnál az erdők,a tagosítások s a kárpótlási és ráfizetések kérdése. Azt ajánlja,hogy még ezen kérdésekre albizottságok választassanak Íyek az erdélyi képviselők összes értekezletén terjesztendő munkálatokat dolgoznának ki Tisza László a maga és elvtársai nevében örömmel jelenti ki a készséget a speciális erdélyi érdekek megbeszélése és előmozdítására, el van győződve arról, hogy minden erdélyi képviselő eddig is hiven teljesité kötelességét; — azügyi működés azonban bizonyosan fokozni fogja *’ egyesek erejét. Kijelenti azt is, hogy ő és elvtrasai, ha az egyes ügyekben nézeteik helytelenségéről meggyőződtetnek, szívesen engedik magukat kapacitáltatni, de a többség ne majorizálja őket Az értekezlet czélja, berendezése és a kiküldendő bizottságok feladatához számosan hozzászólottak. Minden szónok helyesli a közös tanácskozásokat és sikert vár ezektől. Érdekes volt e vitának következő pontja. Az egyik szónok az adóügyet s különösen a kázosztályadó javaslat azon rendelkezését is fölemlíté, hogy minden önálló és szab. kir. város egyenlőképen adóztatnék meg, mn nagyon károsítaná az erdélyi kis városokat.Ajánlja tehát, hogy ez ügy is az erdélyi képviselők tanácskozásának tárgyát képezze. Éber Nándor erre azt jegyezte meg, hogy nem kívánna külön erdélyi országgyűlésiélét, az adóügy általános országos ügy, s ő kötelességszerűleg hozzájárul, hogy Erdély speciális viszonyai e tekintetbe is figyelembevétessenek, de ezt más után is elérhetni véli, mint az erdélyi képviselők értekezlete által. Ez értekezletek csak azon ügyek körére terjedjenek ki, melyek speciálisan erdélyi ügyek. E nézet általánosan helyeseltetett. Többen hangsúlyozták az erdélyi úrbéri rendezés s a kárpótlási visszafizetések kérdését, melyektől számtalan család sorsa függ. Az utóbbira nézve kormányintézkedések szüksége forog fenn; s az értekezlet megállapítván óhajait, lényegesen befolyhatna a kormány ebbeli elhatározására. A csendőrség ügyére nézve azon óhaj fejeztetett ki, hogy ai a magyar honvédelmi miniszter alá rendeltessék. A kiesebb kihágásoknak a közigazgatási tisztviselők általi elintézése általánosan helyeseltetett s megjegyezték azt is, hogy az egy rövid novella által még a jelen országgyűlésen lenne eldönthető. Abban, hogy a közjogi mitre vonatkozó s a jelen pártállásokkal összekötött kérdések az értekezleteken ne vitattassanak , mindenki egyetértett. Szóba hozatott az értekezletek szervezése Egyhangúlag kijelentette, hogy jegyzőkönyvek ne vizessenek , hogy az értekezleteknek a zárt baráti tanácskozás jellegével kell birniok. A tanácskozások helyes idejének kitűzésére, b. Kemény Gábor, gr. Péchy Manós Tisza László kérettek fel. Kimondatott az is, hogy hat tag bármikor összehívhatja az értekezletet. Vitát keltett fel azon kérdés hogy a megyei házi adó ügye fölvetessék-e a tanácskozás tárgyául. Tisza László azt óhajta, hogy várják be az ezen ügygyel foglalkozó orsz. közigazgatási bizottság tanácskozásainak eredményét. Mások megjegyezték, hogy a megyei házi adóról szóló javaslat ez idő szerint valószínűleg el fog ejtelni , hogy e kérdés összefügg az egész közigazgatás rendezésével a most nem tárgyalható stb. A többség ez ügyre nézve is albizottságot óhajtván, erre felkérettek a közigazgatási bizottságban ley® erdélyi képviselők, kikhez még több képviselő csatlakozott. Az albizottságokra egyáltalában kimondatott, hogy azokban bármely erdélyi képviselő résztvehet, a speciális munkálkodással b. Kemény Gábor javaslatára megbizattak . Úrbéri ügyek: Lészay, Szilágyi Dezső, Kuza László, Kemény Kálmán b., Korszmics, Lkács, Horváth Gyula. Kárpótlási visszafizetések: Péchi gróf, Hajós, Jeney, gr. Nemes, Bőér. Kisebb kihágások: Lészay, Bakcsi, Szilágyi Dezső, Molnár Antal, Becze, Jeney. Bányaügy: Benedikty, Kemény Gábor b., Houchard, Éber Nándor. A bizottságok azonnal megkezdették rockenüket s 8—10 nap múlva munkálatuk eredménye az összes értekezletnek fog előterjesztetni. Az erdélyi képviselők értekezlete. Budapest nov. 30. Eb értekezletet, több képviselőtársaival való megállapodás alapján, K. Kemény Gábor hívta össze saját lakására. Az erdélyi jobboldali kép-viselők a jelen országgyűlési ülésszak elején több értekezletet tartottak, melyeken albizottságok küldettek ki s egyes speciális erdélyi ügyekre nézve munkálatok dolgoztattak ki, de később ez értekezletek abbanhagyattak. A tegnapi értekezletre az erdélyi képviselők pártkülönbség nélkül hivattak össze s azok nagy számmal jelentek meg.