Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-12-03 / 276. szám

változás által az ország ügyeinek ananc­iális meg­­oldása késleltessék. Mert csaknem valószínű, hogy a két ellenirányú bizottság: a leszállításokkal ve­­sződő pénzügyi s a fölemelésekkel küzdő adóügyi bizottságok — annak daczára, hogy a különben is folytonos csapásoktól látogatott nemzetet foly­ton nagyobb adókkal kénytelenek terhelni, nehe­zen fognak azon végeredményre jutni, hogy az egyensúly csak megközelítőleg is helyreálljon A pénzügyi bizottságban eddigelé mintegy 4,5 millió megtakarításról beszélnék s némelyek a honvédelmi min­zter budgetjén teendő érvágással gondolnak ehez egy milliót hozzá adhatni, úgy de mindezen levonások nem a rendes költ­ségvetésből történnek, hol a nagymérvű személybe­­állítás egyelőre ezt csak nem lehetetlenné teszi, ha­nem a rendkívüliben, hol az nem jelent egyebet, mint egyik vagy másik hazai reformnak létre nem hozását vagy megakasztását, így például Szende költségvetésében meg akarják gátolni a lovas szá­zadok felállítását, sőt leszállításokat is javasolnak úgy az aként is nagyon leszállított tettleges állo­mányban, mint a gyakorlati idő tartamában. Mind­ez — meglehet — eszközölhet pár százezer forintnyi megtakarítást, de egyszersmind megsemmisíti az az­iránt való reményeket, hogy honvédségünk még valaha az idei hadgyakorlatok dicsőségében ré­szesüljön. Kétségtelen, hogy nehéz a fejszét a fa gyö­kerére vetni, kép nélkül szólva a megtakarítást magában a központban, tulajdonképen a miniszté­riumok számán és a felhalmozódott kureancratiai csoporton kezdeni. Nem tagadom, hogy egyelőre nem is csekély nehézséggel jár, a­mennyiben az elbocsátott tisztviselő csoportnak végkielégítésére kellene gondolni, mi egy rögtöni nagy összeg vég­­kielégítését helyezi kilátásba, de ha elismerjük hogy központi kormányzatunkat illetőleg minden arányt felülmúló tulságban terjeszkedtünk , az első ténynek e beismerésnek kellene lenni; a­­ mi­nisztériumot etre apasztani s az amortisatiót úgy a minisztériumoknál, mint a szintén felhalmozott legfelsőbb bíróságoknál határozottan kimondani. Csak ha a „zu viel regieren“ elvétől elállunk s lábainkat takarónkhoz képest bevonjuk , csak akkor képzelhető szerintem valódi megtakarítás, a­mig a nemzetnek reformokban előhaladása csak vám és pénzügyeinknek függetlensége és egy uj honvédelmi rendszer jobb eredményétől várható. Ezek nélkül hiában ábrándozunk és emeljük fel az adókat mert mind a kettőnek meg van bi­zonyos határa, melyet lehetőségnek neveznek. P. Szathm­áry Károly: Két válság egymás után. „Két válság egymás u­tá­n“f eczimet hordja a legközelebbi napokban itt megjelent röp­­irat, mely hazánk jeleni válságos helyzetével fog­lalkozik, a mult mulasztásait s hibáit bírálja s a helyzet javítása iránt módosításokat hoz javaslatba. E röpirat megérdemli, hogy a nagy­közönség ál­tal is figyelemre méltattassék, mert ha bár a múlt hibáit nemcsak a bemutatott eljárásokban véljük felfedezhetni s továbbá a beállt válság elenyész­­tetésére csak is a javasolt teendőket nem láttuk czélra vezetőknek, mindazonáltal igaz hazaszere­­szeretetről tanúskodik s a névtelen s előttünk is ismeretlen szerző helyesen állítja, hogy „bajaink legfőbb forrása a hazaszeretet a közszellem hiá­nya“ , igen találóan jelzi, hogy „mi a gyógymódot illeti, teljes meggyőződésünk, miszerint még ma is igen túlnyomó azon hiedelem, hogy pénzügyi ba­jaink orvoslásánál nagyobb eredmény várható köz­jövedelmeink emelésétől, mint kiadásaink mérsék­lésétől. Nem vonjuk kétségbe, miszerint méltányosan mérsékelt és igazságosan arányosított általános jö­vedelmi adóból bizonyos jövedelmi emelkedés re­mélhető, hogy van egy két új adónem, melytől ha­bár csekély, de biztos jövedelem várható. A régi adónemeknél továbbá igazságosabb kirovási, oksze­rű felhajtási módok tagadhatlanul a jövedelem­me­­nyiségre is üdvös hatással leendnek. Végül egy két évi betermés, úgy tömeges kiszállítások, vala­mint az adóhátralékok felhajtása által pár évre a közjövedelmeket szaporíthatják. Mindamellett az előbb említett jövedelem-emelkedéseket mérsékel­tebbeknek, az utóbbiakat változékonyabbaknak, pre­­cariusabbaknak tartjuk, semhogy azok által kiadása­­inkban eszköz között tetemes leszállítás nélkül állam­­háztartásunk egyensúlya helyreállítását várhatnék. Állításunk mindenekelőtt azon teljes meggyőződésen alapul, miszerint az egyetemes terhek, melyekkel hazánk lakói számtalan egyenes és közvetett adó­­címek alatt a közjövedelmekhez járulnak, most is általában vagyok. Mi különösen a földadót illeti, meg vagyunk győződve,hogy azt eddig is a polgá­rok nagy része, különösen az utóbbi szűk időkben tőkevagyona csonkításával fizette. Kétségtelen bi­zonysága ennek a nép alsóbb rétegeinél a legfon­­tosabb, csaknem egyedüli forgó tőkének, marha­állományának apadása. A földadó magas voltáról tanúskodik továbbá, miszerint ma már nálunk is csak legintenzivebb gazdálkodás fizeti meg magát és silányabb s kevésbé okszerű gazdálkodás az ősz- ezes jövedelem felette nagy részét nyeli el, míg oly gazdálkodás, melyet népünk legnagyobb része folytat, a gazdának nem ad nyereséget, de csak megélhetését is a legszűkebb mérvben fedezi.“ Lapunk szűk tere alig engedi meg, hogy e röpirat részletesebb ismertetésébe s bírálatába bocsátkozzunk, mellékesen azonban nem mulaszt­hatjuk el megjegyezni azt, hogy legü­dvösebb tör­vényhozói intézkedések is czélra vezetni nem fog­nak addig, mig azok csakis papíron maradnak s foganatba nem vétetnek. A szerző a főispánnak a megye teendőinek vezetésére befolyást s tágas hatáskört óhajt biztosítani, azonban nem figyelte meg, hogy azok legnagyobb része még azt sem végzi ele­mi jelen állásában törvény által teendői közé sorozva van. Talán egyedül a somogyvár­­megyei főispánról , a fogarasi főkapitányról olvas­suk, hogy a közhatóságok rendezéséről alkotott tör­­vény 53. §. b. pontjának eleget téve „személye­sen legalább egyszer évenkint a hatósági tiszt­viselők hi­atalos eljárásait“ megvizsgálta volna, a legtöbb beérte azzal, ha a megyeháznál időközben körültekintett, s hogy miképen ügyel fel ha vál­jon a községek rendezéséről alkotott törvény végrehajtatik, kitetszik abból, hogy habár ennek 116 §. szerint a község költségvetési előirány­zata a következő évre mindenkor előre a törvény­hatósághoz beterjesztendő, tanúi voltunk annak, hogy a megye bizottmánya oly költségvetések felett határozott, melyek elmúlt évre vonatkoztak,­­ egy el­sőrendű , vezérszerepre hivatott megyében előfor­dul az, hogy nincs ki a községeket ezen törvény szoros megtartására kényszerítse s ennek követ­kezménye az, hogy a községi számadások kivétel nélkül csaknem mindenütt évről-évre a 129. §. rendelete ellenére törvényhatósági jóváhagyást nél­külöznek, s részint törvényhatósági jóváhagyás nél­kül a 116. §. mellőzésével s minden költségvetés nélkül az elöljáróság fizetései a község lakóin fei­hajtatnak. Ott van továbbá a 67. §. rendelkezése hogy „az elaggott jegyzők s a jegyzők özvegyei és árvái sorsának biztosításáról, segély- és nyug­­díj­pénztárak vagy gyógyintézetek felállítása által a törvényhatóságok szabályrendeletileg tartoznak intézkedni“. Pestr megyéről hallottuk, de kiváncsiak lennénk tudni, vájjon hány megye teljesítette a törvény ezen intézkedését. Ha már a most hatás­körrel túl nem terhelt s a törvény végrehajtása ellenőrzésére hivatott főispán még ezeknek sem szerez foganatot, nem tudjuk elképzelni, hogy szer­ző mikép várja a nagy „hatáskörrel“ felruházandó főispántól a közigazgatás reformját. Országgyűlés: A képviselőház ülése november 30-ikán. El­nök: Perczel Béla. Lázár Ádám kérdést intéz az elnökséghez, mikor fog a büntetőtörvényjavaslat indokolása ki­nyomatva a képviselők közt kiosztani. Elnök: Még e hét folytán. Bittó István miniszterelnök be­­nyujtja az 1848. V. és erdélyi II. t. sz. módosításáról és kiegészítéséről szóló szentesített törvényczikket. A törvényczikk kihirdettetik. Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter : T. ház! Nem lehetvén reményleni, hogy a költségvetési törvényjavaslat még ezen év lefolyása alatt tör­­vénynyé váljék, bátor vagyok a t. háznak bemu­tatni: törvényjavaslatot az 1876-ik év első ne­gyedében viselendő közterhekről és fedezendő ál­lamkiadásokról. A f. évi deczember végéig számos adótörvény­szék hatálya megszűnvén, szükségesnek vélném azokat egy évre, a­mennyiben a törvény­­hozás időközben máskép nem rendelkezik, meg­­hosszabbíttatni, ennélfogva egyidejűleg törvényja­vaslatot nyújtok be a földadóról, a jövedelmi adó­ról, a személyes kerestt adóról, a bélyeg- és il­letékről, a c­ukor adóról, a bor és húsfogyasztási adóról, és a dohány­jövedékről szóló törvényc­ik­­kek hatályának meghosszabbításáról. Kérem, méltóztassák a t. ház ezen törvény­­javaslatokat előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani. Ezenfelül leteszem a t. ház asztalára a cse­léd, a tőkejáték, a kocsi, és a leadóról szóló tör­vényjavaslatot, melyet már ezen ülésszak elején a t. háznak jelezni bátor voltam. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassák ezt a tör­vényjavaslatot tárgyalás végett az adóügyi bizott­sághoz utasítani. Még egy előterjesztésem van. Az elzálogosított g­y­a­­­u­i uradalom vis­­­­szaváltása iránt a zálogbirtokosokkal 1873. évi aug. 12-én kötött egyességnek a törvényhozás ál­tal való jóváhagyása iránt még hivatalbeli elődöm által terjesztetett a t. ház elé f. évi feb. 14-én egy törvényjavaslat és az tárgyalás végett az osz­tályokhoz utasíttatott. Történt azonban, hogy Trandafir György és társai, mint a gyalui uradalom egy részének zá­logbirtokos hitelezői, a t. házhoz és a pénzügymi­nisztériumhoz is folyamodtak azon óvással, hogy ők ezen egyesség kötésére befolyással nem lévén, kérik, hogy jogaik érvényben tartassanak és ezen óvásuk a törvényjavaslat tárgyalásánál figyelembe vétessék. A t. ház ezen kérvényt tárgyalván, a kérvényi bizottság javaslatához képest azt a tör­vényjavaslat tárgyalásánál leendő felhasználhatás végett a képviselőház irodájában rendelő letétetni. Ennek folytán azonban a törvényjavaslat tárgya­lása elhalasztatván, Trandafir György és társaival megindíttattak a szükséges értekezések ezen óvás­nak bővebb érvényesítése vagy megszüntetése iránt. Ezen értekezések azután azon eredményre vezettek, hogy a nevezett Trandafir György és társai óvásuktól elállottak és miután aggályaikra és igényeikre nézve az illető többi birtokosok ré­széről megnyugtatást nyertek, kijelentik, hogy ők ez 1873-ik évi aug. 12 én kelt szerződést már most a magok részéről is elfogadják, s érvényes­nek elismerik. Bátor vagyok az illetőknek nyilat­kozatát s egyszersmind a más részről érdekelt birtokosoknak hason értelmű nyilatkozatát is a t. háznak ezennel bemutatni, kérvén, hogy a tör­vényjavaslatot, melyet említettem, tárgyalás alá venni, illetőleg előzetes tárgyalás végett a pénz­ügyi bizottsághoz utasítani méltóztassák. Ezek iránt bátor vagyok a t. ház határozatát kikérni. A törvényjavaslatok a pénzügyi illetőleg az adóügyi bizottsághoz utasí­­tatnak. P­a­u­­­o­r Tivadar igazságügyminiszter a pénz­ügyekre vonatkozó jogszabályokról szóló 1873. évi 39-ik törvényczikk hatályának meghosszabbí­tása iránt egy törvényjavaslatot tesz le a ház asz­talára. Ki fog nyomatni és tárgyalás végett az osz­tályokhoz utasittatik. Stoll Károly, a földadó-sorozat kiigazítása tárgyában beadott határozati javaslatának felvéte­lét sürgeti. A ház a felvételt a legközelebbi ülésre tű­zi ki. Az állandó igazoló bizottság jelen­ése folytán Fáy Béla a szabályszerű 30 nap fentartásával iga­­zoltatik s az V. osztályba soroztatik. A pénzügyi bizottságnak a városi főispánok­ról szóló törvényjavaslat tárgyában beadott jelen­tése az osztályokhoz utasittatik, melyek azt hol­nap d. u. 6 órakor veszik tárgyalás alá. Ezután megválasztunk az adóügyi bizottság egy tagja Madich László személyében. * A főrendiház ülése nov. 30 Elnök: Majláth György. Tom­bor I. a képv. ház jegyzője áthozza a szentesített v . 1. törvényt, mely kihirdet­tetik. Gr. V­a­y Miklós ezután arra utal, hogy a választási törvényjavaslat, mely az alsóház a a fő­rendek megegyezése folytán hozatott, inkább be­­foly az alsóház rendezésére, míg a főrendiházat alapjában meg sem érinti. Az alsóházra annyi jó hatással lesz, hogy legalább állandó választói lis­tát nyújt annak alapul. Nézete szerint eljött az idő, hogy a főrendek is, fölszabadítva magukat minden pressió alól, saját házukat rendezzék, ők, kik a status quo tarthatlanságát rég beismerték, hova hamarább már bele kezdik élni magukat a rendezetlen helyzetbe. Ha ez így marad továbbra is, az alsó- 8 felsőház közt szakadatlan viszálkodás fog keletkezni, mely csak az ország kárára fog válni. Kell, hogy a főrendek s a főispánok függet­lensége biztosíttassák. A főrendiház rendezése iránt régebben már intéztetett interpelláló a kormány­hoz. Ő ezt nem akarja megújítani, csak emlékeze­tébe akarja juttatni a kormánynak, elvárva tőle a halaszthatlan teendőknek ez irányban megtételét (Helyeslés.) Bittó István miniszterelnök a kormány ne­vében kijelenti, hogy a kormány el van határozva mindent, mit szükségesnek lát a főrendiház ren­dezése ügyére nézve, megtenni. A főrendiház ren­­dezésére vonatkozólag a törvényjavaslat már ké­szen is van, s legközelebb a minisztertanács elé kerül. Egyébiránt pedig kijelenti, hogy ha a kor­mány belátandja annak a lehetőségét, hogy a­ javas­­lat ez országgyűlés folyama alatt letárgyalható, haladéktalanul a törvényhozói testület elé terjesz­tendő­­ B. Prónay Dénes felel Tisza Kálmánnak az alsóház közelebbi ülésén a főrendiház ellen emelt ama vádjára, hogy a főrendek nem valódi magya­rok, s hogy germanizálnak. Szerinte e vád minden alapot nélkülöz, mert a főrendek a magyarság élén álltak mindenkor s ma is fennen lobogtatják a magyar nemzetiség zászlóját. (Élénk helyeslés ) Linck erre figyelmezteti fölszólalót, hogy tilta­kozása a napirend keretébe nem tartozik . Gr. Kegle­vich­ Béla kijelenti,­hogy a kormánynak a főrendiház rendezése tárgyában ja­vaslatba hozandó bármely reformja ellenében is úgy, a­mint van, kívánja fentartani a főrendihá­zat, mert csak így nem vegyül abba idegen ar,ev mar“­ az' “■ -" ■««-»*«-? . .E1"°.k kijelenti, hogy a budai fegyelmi bíróság K­uviczky Sándor kiadása iránt * intézett a képviselő- s illetve a főrendiház ***** mentelmi bizottságnak adatik ki. W h°2, A Kemény Gábor b. üdvözölvén a megi.u„( kel, előad !, hogy a tanácskozmányok ezé , j e mely speciális erdélyi ügy megbeszélése képezi a létesült megállapodások alapján, az erdélyi viselők hatékonyabban érvényesíthessék bef­­­ga­kát. Régebben tartott értekezletek által kikírt­­ bizottságok több munkálatot dolgoztak ki m i­­­ből a mai viszonyok között is sok házi.u ' Szóló elősorol nehány ily munkálatot, at­, Péch­y Manó gr. melegen üdvözli ez értek­letek megkezd«. Elősorol nehézs­égye,, . megbeszélése igen kívánatos. Ilyenek : a törvé­k jóságok területi kikeresése; a kisebb rendőri hágások elintézésének a közigazgatási tisztvit­re bízása, s ezzel kapcsolatban a bírósági azml­­zet leszállítása, továbbá az erdélyi csendőr`» ' adó, a Királyföld rendezése s a kataszter beh ** tásának ügye; szint ily fontosak: a kenténbárnál­ az erdők,a tagosítások s a k­á­r­p­ó­tl­á­s­i és ráfizetések kérdése. Azt ajánlja,hogy még ezen kérdésekre albizottságok választassanak Íyek az erdélyi képviselők összes értekezleté­n terjesztendő munkálatokat dolgoznának ki Tisza László a maga és elvtársai nevében örömmel jelenti ki a készséget a speciális erdélyi érdekek megbeszélése és előmozdítására, e­l van győződve arról, hogy minden erdélyi képvise­lő eddig is hiven teljesité kötelességét; — azügyi működés azonban bizonyosan fokozni fogja *’ egyesek erejét. Kijelenti azt is, hogy ő és elvtra­sai, ha az egyes ügyekben nézeteik helytelenségé­ről meggyőződtetnek, szívesen engedik magukat kapacitáltatni, de a többség ne majorizálja őket Az értekezlet czélja, berendezése és a ki­­küldendő bizottságok feladatához számosan hozzá­­szólottak. Minden szónok helyesli a közös tanács­kozásokat és sikert vár ezektől. Érdekes volt e vitának következő pontja. Az egyik szónok az adó­­ügyet s különösen a kázosztályadó javaslat azon rendelkezését is fölemlíté, hogy minden önálló és szab. kir. város egyenlőképen adóztatnék meg, mn nagyon károsítaná az erdélyi kis városokat.­Ajánl­ja tehát, hogy ez ügy is az erdélyi képviselők ta­­nácskozásának tárgyát képezze. Éber Nándor erre azt jegyezte meg, hogy nem kívánna külön erdé­lyi országgyű­lésiélét,­­ az adóügy általános or­­szágos ügy, s ő kötelességszerűleg hozzájárul, hogy Erdély speciális viszonyai e tekintetbe is figyelembevétessenek, de ezt más után is elérhetni véli, mint az erdélyi képviselők értekezlete által. Ez értekezletek csak azon ügyek körére terjedje­nek ki, melyek speciálisan erdélyi ügyek. E né­zet általánosan helyeseltetett. Többen hangsúlyozták az erdélyi ú­r­b­éri rendezés s a kárpótlási visszafizetések kérdését, melyektől számtalan család sorsa függ. Az utóbbira nézve kormányintézkedé­­s­e­k szüksége forog fenn; s az­­ értekezlet megál­lapítván óhajait, lényegesen befolyhatna a kor­mány ebbeli elhatározására. A csen­dőr­ség ü­gy­ére nézve azon óhaj fejeztetett ki, hogy ai a magyar honvédelmi miniszter alá rendeltessék. A kiesebb kihágásoknak a közigazgatási tisztviselők általi elintézése általá­nosan helyeseltetett s megjegyezték azt is, hogy az egy rövid novella által még a jelen ország­gyűlésen lenne eldönthető. Abban, hogy a köz­jo­g­i mitre vonatkozó s a jelen pártállásokkal összekötött kérdések az értekezleteken ne vitattassanak , mindenki egyetértett. Szóba hozatott az értekezletek szervezése­ Egyhangúlag kijelentette, hogy jegyzőkönyvek ne vizessenek , hogy az értekezleteknek a zárt ba­ráti tanácskozás jellegével kell birniok. A tanács­kozások helye­s idejének kitűzésére, b. Kemény Gábor, gr. Péchy Manó­s Tisza László kérettek fel. Kimondatott az is, hogy hat tag bármikor összehívhatja az értekezletet. Vitát keltett fel azon kérdés hogy a me­gyei házi adó ügye fölvetessék-e a tanácsko­zás tárgyául. Tisza László azt óhajta, hogy vár­­ják be az ezen ügygyel foglalkozó orsz. közigaz­­gat­ási bizottság tanácskozásainak eredményét. Má­sok megjegyezték, hogy a megyei házi adóról szó­ló javaslat ez idő szerint valószínűleg el fog ej­­telni , hogy e kérdés összefügg az egész közigaz­gatás rendezésével a most nem tárgyalható stb. A többség ez ügyre nézve is albizottságot óhajtván, erre felkérettek a közigazgatási bizottságban ley® erdélyi képviselők, kikhez még több képviselő csatlakozott. Az albizottságokra egyáltalában kimondatott, hogy azokban bármely erdélyi képviselő résztve­­het, a speciális munkálkodással b. Kem­ény Gábor javaslatára megbizattak . Úrbéri ügyek: Lészay, Szilágyi Dezső, K­uza László, Kemény Kálmán b., Korszm­ics, L­­­kács, Horváth Gyula. Kárpótlási visszafizetések: Péchi gróf, Hajós, Jeney, gr. Nemes, Bőér. K­i­s­e­b­b kihágások: Lészay, Bakcsi, Szilágyi Dezső, Molnár Antal, Becze, Jeney. Bányaügy: Benedikty, Kemény Gábor b., Houchard, Éber Nándor. A bizottságok azonnal megkezdették rocke­­nüket s 8—10 nap múlva munkálatuk eredmé­nye az összes értekezletnek fog előterjesztetni. Az erdélyi képviselők értekezlete. Budapest nov. 30. Eb értekezletet, több képviselőtársaival való megállapodás alapján, K. Kemény Gábor hív­ta össze saját lakására. Az erdélyi jobboldali kép-­­­viselők a jelen országgyűlési ülésszak elején több értekezletet tartottak, melyeken albizottságok kül­dettek ki s egyes speciális erdélyi ügyekre nézve munkálatok dolgoztattak ki, de később ez értekez­letek abbanhagyattak. A tegnapi értekezletre az erdélyi képviselők pártkülönbség nélkül hivattak össze s azok nagy számmal jelentek meg.

Next