Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-12-06 / 279. szám

Vil. évfolyam. 279 dik 8lám. Kolozsvárit, vasárnap, deczember 6. ' »V-7 - w. rhifK) POLITIKAI NAPILAP. 2n-ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egészéire ...................................16 ft. — kr. Félévre..............................................8 „ — „ Egy negyedre............................. 4 „ — „ Egy hónapra ...............................1 „ 60 „ En «5 & né. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában feladótiivatal: A lyceumi nyomda „központi irodájá“-ban főtér gr. Teleki Domokoshá z. In HIRDETÉSI DIJAK: kétször hasábozott g&rmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön az ámíttátik Nagy hirdetéseknél (j-j kedtetvtények. Orf. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 9b kr. Reklamok: hirsttaérbe soronként 1 frt KOLOZSVÁR, DECZEMBER 5 Az indemnity. A pénzügyi bizottság decz. 3-ai ülése hevesen folyt le. Felvétetett az 1876-év e-ső negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államköltségekről szóló törvényjavaslat. Nem lesz érdektelen a pénzügyi bizottság ama ülését röviden megismertetni, mely ülés bizonyára nagy hatást gyakorolt pénzügyminiszterünkre s aligha tárcsáját le nem teszi. Az indemnity általános vitatása alkalmával Móricz elismeri, hogy a pénzügyminiszter az államháztartás helyzete iránt a házban tartott beszédében egy nemzeti bank felállítására nézve tüzetesen nem nyilatkozott, de miután ezt meg sem érinti, úgy látszik, hogy a minisztérium erre semmi tekintettel nincsen, bár a pénzügyi helyzet egyedül arra utal. Ha azönálló pénzügyi nyomoron segíteni akarunk, nem egyedül valóságos lázadást okozó adótörvények által kell tenni, mert még azon esetben, ha az ország azokat egytől egyig el is fogadná, mégis tetemes devczit marad, melynek fedezéséről a minisztérium nagyszerű megtakarítások által nem gondoskodott. Szóló tehát maga s elvtársai nevében a minisztérium iránt bizalmatlansággal viseltetvén, a kérdésesjavaslatot meg nem szavazza és ha a többség megszavazná, különvéleményt jelent be. Hasonló bizalmatlanság folytán Simonyi sem szavazza meg a tjavaslatot, de ennek eddig is szokásban volt megszavazása folytán tárgyalását, — mely nagy vitára nem fog alkalmat adni — inkább majd az adótörvények tárgyalásánál fogja helyén találni. — Horn megszavazza ajavaslatot mely nélkül, akárki legyen miniszter, a kormányt nem vihetné, azonban azt sürgeti, hogy a bizottság által már 1875. évre tervezett megtakarítások is az indemnitybe igtattassanak, úgy hogy ezen indemnity mindjárt fél évre terjesztessék ki. — Széli sem hiszi, hogy a kérdéses javaslat nagy parlamentáris csatára nyújtana alkalmat, mert ez csak is a szükség kifolyása. Horn azon indítványára, hogy az 1876-re tervezett megtakarítások már az indemnityben kifejezést találjanak, azt válaszolá, hogy ez történt egyszer, de magának a minisztériumnak kívánságára, a bizottság maga tehát most sem ajánlhatja a háznak, annyival kevésbé, miután a mostani átvizsgálás végeredményét maga a bizottság még nem ismeri. — Ghyczy: Azon kérdés eldöntése, várjon a jelen minisztérium érdemes-e a képviselőház bizalmára, a képviselőházat illeti, ha ez iránt a házban legkissebb kétség támadna, a minisztérium tudni fogja kötelességét; az hiszi azonban, hogy ezen nyilatkozatra sokkal inkább az indemnity bill adhatna alkalmat. Egyébiránt, ha igaza van Móricznak abban, hogy az új adótörvények egész lázadást okoztak az országban, akkor természetesnek fogja találni, ha a képviselőház ezeket el nem fogadná, ő azért lépett a minisztériumba, hogy tehetsége szerint segítsen az igen megszorult pénzügyi viszonyokon; ha nem ébred föl a törvényhozásban azon meggyőződés, hogy az adótörvényeknek és a budgetnek még az első évnegyed lefolyása előtti megszavazása által szüntesse meg a financziális aggodalmakat, akkor szükség lenne Horn indítványára ; ő azonban az ellenkezőt remélvén, annak szükségét nem látja át. — Pedig meg van arról győződve, hogy az indemnityre szükség van, de azon kérdésre, várjon azon kormánynak, mely a jelen budgetet a ház elé terjeszteni merészlette, meg akarná e szavazni az indemnityt, tagadólag válaszolni kénytelen, mit nem a pénzügyér személye iránt való bizalmatlankodásból, mint inkább azért tesz, mert az egyes budgetekből látja, hogy azok összeállításában befolyást nem gyakorolt, vagy azt tenni nem tudta. Móricz véleményét Kiss Lajosal együtt pártolja. A többség elfogadja a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. A részletes tárgyalásnál a 2. §-nál megújítja Horn indítványát és a pénzügyminisztert fölszólítja, hogy a minisztériummal értekezvén, annak nevében nyilatkozzék a pénzügyi bizottság által tervezett megtakarításoknak az indemnitybe való beigtatása mellett. Ezt Somssich is pártolván, Ghyczy tagadólag válaszol, ha a mega állását veszi figyelembe, ki saját költségvetésében netalán eszközlendő megtakarításokat még nem ismeri, mert a bizottság által még nem tárgyaltatott. Péchynek felelve azon észrevételre szorítkozik, hogy minisztertársainak mindegyike számot vetve tárczája szükséges költségeivel, azokat az ország pénzügyi helyzetéhez alkalmazni igyekezett. — Horváth taglalja Horn indítványát és ennek kivitelét nem tartja lehetségesnek. — Simonyi nem akar a bizottság kebelében pártkérdéseket tárgyalni, de a jelen kérdést annak nem tartja, és miután meg van arról győződve, hogy az 1874 diki költségvetés alapján a magyar állam létét megmenteni nem lehet, azt még az első évnegyedre sem fogadhatja el, tehát Horn indítványát pártolja. Ghyczy arra figyelmezteti, hogy a minisztérium az eddigi szokás szerint csakis a megelőző év költségvetésére hivatkozhatott, bár azt hiszi, hogy maguk a miniszterek a szükséges megtakarításokra ezen első évnegyed alatt figyelemmel lesznek. Csengery elnök : Midőn a bizottság a költségvetés átvizsgálásával még el sem készült, bajos Horn indítványa szerint az indemnity-törvényt szerkeszteni, bár el kell ismerni, hogy a midőn a múlt esetekben mindig a megelőző év költségvetésére történt hivatkozás, ezáltal megszorította a költségeket, mert ezek akkor évről-évre növekedtek, ez az első eset, hol a következő évi budget tetemes megtakarításokat tervez. Ennek nyomán arra hívja fel a bizottságot, hogy ezen 2. §-ban a minisztereknek megherassék, miszerint a miniszter által javaslatba hozott és a bizottság által hozzájárulásukkal megállapított megtakarításokat ezen első évnegyed alatt is eszközlésbe vegyék. Ghyczynek az indítvány első része ellen átalában kifogása nem lehetne, csak az iránt van nehézsége, hogy mikép lehetne a bizottság által a miniszter hozzájárulásával megállapított megtakarításokat jelezni. Széli azt hiszi, hogy az elnök által tett indítvány nyomán ezen §. szerkezetét függőben hagyván, keressék föl a miniszter, hogy minisztertársaival értekezvén, holnap e tekintetben nyilatkozzék. — Zsedényi ahhoz nem járulhatna, hogy ezen törvényben hivatkozás történjék a minisztérium által ajánlott vagy elfogadott megtakarításokra, mert a törvényben csak a törvényhozás akaratának adandó kifejezés, és miután a jelen törvény 3. §-a azt rendeli, hogy ezen évnegyed alatti költségek az 1875. évi államköltségvetés keretébe lesznek beillesztendők, az elnök által érintett meghagyás már itt kifejezést nyert, azért a törvényjavaslatot fogadja el. — Wahrmann hasonló nézetben van, mert azon esetben, ha az egyik vagy másik miniszter személye változik, az elnök által indítványozott módosításnak kívánt eredménye nem lehet. Széll, Horváth, Csengery nyilatkozatai után a bizottság többsége abban egyezett meg, hogy a miniszter e tárgytani nyilatkozatától függesztessék föl ez ügy fölötti további tanácskozás. Ezzel véget ért a pénzügyi bizottság ülése, melynek az országházban bizonyára folytatása lesz. (~) A választási törvény. (Szentesítést nyert és kihirdettetett az országgyűlés mindkét házában 1874. évi nov. hó 80-án.) (Folytatás.) II. FEJEZET. A központi választmány. 17. §. Minden törvényhatóságban és minden oly városban, mely az 1848. V. törvényczikk 6. §-a alapján képviselőt küld, a választók névjegyzékének összeállítására és kiigazítására, úgy az országgyűlési képviselőválasztások vezetésére központi választmány alakítandó. 18. §. A központi választmány elnöke a törvényhatóság, vagy a város első tisztviselője, vagy ennek törvényes helyettese. Oly törvényhatóságban, vagy városban, mely egy választókerületet képez, a központi választmány tagjainak száma az elnökön felül 12, ott, hol kettő a választókerület, 16, ott, hol három, 24, ha pedig háromnál is több a választókerület, minden további kerület után ezen felül még két tag választandó. A központi választmány mindig úgy alakítandó, hogy abba minden választókerületből legalább két tan választassák. <■ ' .v vn-S' 19. §. A központi választmánynak, az összeíró és szavazatszedő küldöttségnek tagja lehet azon választókerületek minden választója, melyekre ezen választmány hatásköre kiterjed, továbbá az illető törvényhatóság bizottságának minden oly tagja ki a jelen törvény értelmében választói joggal A központi választmány tagjait a törvényhatóság, vagy város közgyűlése szavazatlapok által viszonylagos szótöbbséggel 3 évre választja. A meghalt, vagy kilépett tagok helyébe a hátralevő idő tartamára a legközelebbi közgyűlésen új tagok választandók. A választás oly időben tűzendő ki napirendre, hogy a 3 év leteltével az újonnan megválasztott központi választmány működését azonnal megkezdhesse. 21. §: A központi választmány, az összeíró és szavazatszedő küldöttség tagjai a következő esküt teszik le: „Én N. N. esküszöm stb. (Ünnepélyesen fogadom), hogy mindazt, mit (a választók névjegyzékének összeállítására) az országgyűlési képviselőnek (képviselőknek) választására nézve, az ország törvénye szerint, kiküldetésemhez képest teljesíteni tisztemhez tartozik, híven, részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen teljesítendem. Isten engem stb.“ 22. §. A központi választmány minden tanácskozásáról a jelenlevők neveinek feljegyzése mellett a kebeléből választandó jegyző által rendes jegyzőkönyvet vezettet, s annak egy példányát a levéltárba tevén, a másikat a belügyminiszternek időszakonként felküldi. 28. §. A központi választmány belső ügykezelési nyelvét illetőleg az 1868. XLIV. törvényczikk szabályai irányadók. 24. §. A központi választmány annyiszor tart ülést, a hányszor ezt a jelen törvényben megszabott teendői szükségessé teszik. Az ülések első napjáról az elnök a tagokat külön meghívók által értesíti ; ezen meghívás városokban 3, más törvényhatóságban 8 nappal az ülések megkezdése előtt elküldendő, illetőleg közzéteendő, kivéve a rendkívüli eseteket, midőn az elnöknek jogában áll a központi választmányt időhaladék nélkül összehívni, és azon eseteket, amelyekben a központi választmány üléseinek első napját a jelen törvény határozza meg. Érvényes határozat hozatalára az elnökön felül ott, hol a választmány 12 tagból áll, legalább 4 tag, másutt legalább 6 tag jelenléte szükséges. TARCZA: Egy magyar festő külföldön. Az ősz folytán meglátogattam Bukarestet, részint azért, hogy részt vehessek az épen akkor rendezett érdekes lövész-ünnepélyekben, részben azért, hogy személyes tapasztalatokat nyerhessek a romániai viszonyokról, s különösen azon hangulatok melylyel ott irányunkban viseltetnek. Érdekeltség az ottani magyarság sorsa is, kikről sok jó, s sok elszomorító hirt is vettünk a közelebbiekben. E kirándulás tapasztalatait „Az én kőbőrét a m* czim alatt fogja a t. olvasó közönség közelebbről megkapni ; itt tehát csak egy kis epizódról szólok, mely e pillanatban Kolozsvár értelmiségét is érdekli. Egy reggel a „Grand-Hotel de Boulevard előtt reggeliztem néhány magyar társammal, midőn ismeretlen s mégis ismerős arcza ur közelefelém, e rövid bemutatással : „Én Szathmári ároly festő vagyok, örömmel hallottam, hogy itt vannak, siettem önöket üdvözölni !“ . Mindnyájan örvendettünk e találkozásnak, de inkább én, ki rég ideje vágyakoztam e derék ainkfiam műveivel megismerkedni. Szathmári azonnal meghívott bennünket házához, s mi készséggel fogadtuk el, mert előre tudtuk, hogy érdekes látnivalók lesznek. Talán mielőtt belépnénk műtermébe, nem lesz érdektelen megjegyeznem, hogy Szathmári barátunk a saját emelete a házában lakik. Kevés magyar festőnk van azt hiszem, aki vendégeit mint házi úr fogadhatja el. A lépcsőzetnél már mindenütt eredeti olajfestményekkel találkozunk. Az idő lassanként kiszorította a művész termeiből, de a látogatót még ha idegen is, tájékozzák, hogy hol jár. Szathmári bevezetett dolgozószobájába. Valódi kis múzeum. Minden zug telve van érdekes és értékes régi műtárgyakkal, melyek szép összegeket képviselnek, s bármely múzeumnak díszére válnának, különösen domborművei. Egy mellékteremben egy szekrényt pillantottam meg, melyet később alkalmam volt közelebbről is megtekinteni. Valóban remekmű, melyet Károly fejedelem is sokszor megnézett s nagy összegekkel kérte Szathmáritól, ki azonban nem akart tőle még megválni. Szathmári felkérésünkre megmutatta albumában aquarelle-képeit is. Alig tudtunk eltelni e gyönyörű képekkel. Merész színpompa, valódi gazdag keleti phantáziával ! Olaszországi utazásom óta nem láttam aquarelle-gyűjteményt, s így egész mohósággal elnéztem e képeket, melyek Románia etnographiáját valódi studium-példányokban tünteték elém. Az aquarelle-festészetnek technikája sokkal nehezebb, mint az olajtestészeté, mert ha olajban egy rész a másikkal nem talál, annyiszor lehet reá festeni, a hányszor tetszik, amig a művész ízlése szerint sikerül; de az aquarellnél biztos kézzel egyszerre le kell tenni a szint, azon változtatni nem lehet, s igy nagy technikai ügyesség s gyakorlottság kívántatik, melyet Szathmári nemcsak bir, de igazi virtuozitásra is emelte. Fantáziája meglepő gazdag. Az élénkbe rakott képek között egyetlen egy sem volt, melyen az tűnt volna ki, hogy a művész bár csak részletekben is ismétli magát. Valamennyi háttér különböző, a két egyformát azt hiszem nem lehet közöttük találni. És mit mondjak színeiről? Ezekhez valódi érzék kell. Elevenek, hatásteljesek minden árnyalatban. Románia Kelet tőszomszédságában — sőt helyesebben szólva — Keletbe szinte beleolvadva, a természet egészen más színekben mutatkozik. Mintha örökös nap sütne, az északköde nem tesz szürkévé semmit. A népviselet iz ilyen szingazdag, s ezeknél Szathmári barátunk phantásiája valóban meglepő. -----------------------.-------------■-----■ ---------------■ —,- Tt r -Egy másik érdeme is van Szathmárynak. Felfogása tiszta, izlésteljes és correct. Arczképeinél egy pár vonásban ott látjuk a valódi jellemzetes kifejezést, képeinek technikája is igen természetesen különböző, mert egy erőteljes férfi alakot és egy szőke ideális finom vonású úgyszólva átlátszó színezetű nő képét egyformán kezelni nagy makacsság volna. Legszebb képes ítéletem szerint a máramarosmegyei szőke román tejárus leány, s annak társa, egy erdélyi román fiatal leány. Egyik szebb a másiknál. Ezek után következik négy magyar földész, és magyar typusok, a milyenekkel csak az alföld rónái dicsekedhetnek. Szép még néhány tájképe az Aldunáról, a egy román czigányleány, melynek öltözete kiváló gonddal van kezelve. Szathmáry az inaesthetikát képeinél kerüli. Minden alakja jó hatást idéz elő a szemlélőnél. A modern világ monstrumait, ízléstelen nyomorékjait nem szereti ecsete alá venni. E képek most itt vannak Kolozsvárit kiállítva. Aki még nem látta azokat, ne mulassza el megtekinteni, a épen oly kellemes órát fog a Redoutban eltölteni, mint én töltöttem nála társaimmal Bukarestben. K. Papp Miklós.