Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-09-27 / 219. szám
fill. éfpolyam. 219-dik Pium. Kolozsvárit, 1874. vasárnap, szeptember 27. POLITIKAI > 1NAPI LAP. ' ELŐFIZETÉSI feltételek. Égésiélre ........................^ft-Zkr-Félévre ..............................“ » " negyedre........................... . » ,n » Egy hónapra ..........................1 » ou » Dl .51 “2. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyreuminyomdában Kiadóhivatal: lycenmi nyomda „központi irodájáéban főtér gr Teleki Domokos-ház. In .5“ HIRDETÉSI DIJAK: ?n Ötször hasábozott garmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél y-, kedvenvények. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 25 kr. Reclainok: hirfüsérbe soronként 1 frt ‘A -rS Okt.—Decz. Okt.—Márt. a M AGYARPOLGÁR okt.-deczember folyamára. Lapom t. olvasó közönsége előtt azt hiszem folytonosan bizonyságát adtam annak, hogy semmi áldozatot és fáradságot nem kímélek a „Magyar Polgár“-t s mentől érdekesebbé tehetni. Tárczarovatunk élénk volt, s a jövő évnegyedben remélem még érdekesebbé ehetem. Az ország minden részéből eredeti tudósításokból értesült a közönség, s nem volt olyan jelentősebb esemény, melynek közlésénél megengedtük volna lapunkat j eleztetni. Előfizetési feltételek: Okt.—Jun. Okt. — Okt. 4 frt. 8 frt 12 frt. 16 frt Az előfizetési összegek a „Magyar Polgár“ kiadóhivatalába utasítandók. (Ko- Ilozsvár, főtér, gr. Teleki-ház.) K. PAPP MIKLÓS. ő felsége ép úgy királya a magyaroknak, mint a románnak s nem kívánhatja jobban a magyarok boldogulását, mint a románokét; ebből kifolyólag a románok sem kivánhatják, hogy velük szemben több kedvezménynyel legyen, vagy őket több figyelemben részesítse. Másrészről hazánk bármely polgára bajai elpanaszolása végett a maga idejében elmehet a király elébe a nélkül, hogy ebben valaki által meggátoltatnék s nem tudni, mit akartak a románok épen most Aradon panaszolni, holott ezt sokkal kényelmesebben megtehették volna más helyt s alkalmasabb időben. Úgy látszik a román sajtó felhozta ezt csupán azért, hogy a királyt egy bábnak tüntessék fel a magyarok kezében, hogy ez által a magyarok elleni düh annál nagyobb és rohamosabb legyen. Igen természetes, mert hisz ma már a király is a magyar kezében van, úgy tesz vele, a mint akar s a románságnak belőle semmi sem jut. Nagy inpertinentia kell oda, hogy mindenben más okot fedezzünk fel, mint a mi van. Ezt a román sajtó igen érti. E lapok a román nép vezetői lehetnének a jó után , így azt csak félrevezetheti. Eljövend az idő, midőn a román nép rájön megcsalatására, csak hogy akkor késő lesz jóvá tenni azok sok részét, melyeket a lelkiismeretlen had előidézett. Moldovait Gergely. — A király a honvédségről. Az aradi hadgyakorlatok után ő felsége a következő kéziratot intézte Scudier báró főparancsnokhoz : „Scudier báró tábornagyomnak s katonai parancsnokomnak ! Nagy megelégedéssel észleltem az álló hadsereg s a honvédség Arad vidékén öszpontosított csapatainak kiképzésében mutatkozó haladásokat. Különösen dicsérőleg kell kiemelnem a gyalogság részletes kiképzésének, harczfegyelmének és meneti képességének magas fokát. A tábornok, törzstiszt és főtiszt uraknak köszönetemet fejezem ki a csapatokra gyakorolt kötelességszerü hatásért, melylyel ily eredményt elértek s ezen elismerésemet azonnal adja tudtukra a parancsa alatt álló csapatoknak s a hadgyakorlatokban résztvett magyar honvédhadosztálynak.“ Arad, szept. 23. Ferencz József, b. k. A Várvidéken összepontosított XII. honvédhadosztály parancsnoka szept 22-től keltezve következő napi parancsot bocsátott ki: „ő cs. apostoli királyi felsége a tegnapi kivonulást és gyakorlatot illetőleg a csapatok magatartása, képeztetése és fegyelme fölött legmagasabb megelégedését méltóztatott kifejezni s a cs. és kir. fenségéhez, a m. kir. honvédség főparancsnokához következő legfelsőbb kéziratot bocsátott ki: Kedves rokon József főherczeg ur! Úgy mint a Bruck melletti hadgyakorlatoknál, a kedvességed fövezetése alatt Alcsuth mellett összpontosított combinált honvéd hadosztálynak csoportjai is alkalmat szolgáltatnak Nekem a tisztek és a legénység szolgálati buzgalma és az ez által a csapatok részletes kiképése és harczászati fegyelmében elért haladás felett teljes elismerésemet kijelenteni. Mi is azonnal közzéteendő. Kelt Alcsuthon, 1874. évi szept. hó 19-én. Ferencz József, s. k. A midőn az öszepontositott csapatokat erről őszinte örömmel értesíteném, egyidejűleg azon reménységemnek adok kifejezést, hogy ő felségének ezen legfelsőbb elismerése mindnyájunkra buzdítólag fog hatni, a a honvédség minden egyes tagját arra serkenteni, hogy legfelsőbb hadurunk várakozásának jövőre is minden időben s minden viszonyok között megfeleljen. Ghyczy, ezredes. — A folyó évi budget tárgyalása alkalmával az igazságügyi költségvetés előadójának felszólalása folytán aMagyar Politika szerint határozatba ment, hogy a semmitőszék, legfőbb itélőszék és királyi tábla igen jelentékeny fogalmazó, és segédfogalmazói létszáma lejebb szállíttassák, mivel ezen igen jelentékeny létszám a körülmények által nincs indokolva. Ennek folytán már az év folyamában többen, kik az első folyamodású bíróságoknál megüresült állomásokért folyamodtak, ha a kellő képességet kimutatták, kineveztettek, másrészt pedig a megüresedett állomások be nem töltettek. A képviselők között levő jogászok ezen helyek beszüntetését különösen azon oknál fogva pártolták, mivel a fiatal erők igen egyhangú és sem a jogismeretet nem gyarapító, sem az ítélő tehetséget nem gyakorló perkivonati munkával foglalkoztak. Azonkívül a méltóságos és nagyságos urak hivatalos állásaival járó kényelmet igen hamar elsajátították, úgyhogy általános azon meggyőződés, miszerint bírói pályára készülő fiatalember sokkal helyesebb és kimerítőbb kiképzést nyer, ha törvényszéknél vagy járásbíróságnál, mint jegyző vagy KOLOZSVÁR,SZEPTEMBER 26 A király aradi útjáról. A király alföldi útjáról a román lapok is megemlékeztek igen furcsa hangon. Az egész dolgot odamagyarázgatják, hogy agyarok utaztatják a királyt, hogy az lássa meny- Inyire megelégedett a nép a magyarok uralma itl, czéljukat pedig elérik úgy, hogy nem ennek a királyhoz audientiára senkit, mondván, ez itt nem polgári, hanem katonai jellegű, agyakorlatok megtekintése végett. A magyarok ez által czért fognak érni —Adják — mert audientiát senki sem fog kérni, bajait ő felségének elpanaszolja, hogy az aradi -mánaág a román nép sérelmeit ő felsége lábaielésorolja. Ily körülmények között a királykenyit lobogókat, derült arczokat fog látni s "ttm vehetni tudomást azon mély és feneketlen fájdalomról, mely a román nép kebelét emészti, arról sem, mennyire sülyeszti a magyar kormányzás a népet minden tekintetben. A román sajtó minden alkalmat felhasznál arra, hogy a magyarok irányában a nemzetiségek ellenszenvét felkeltse, nem kímélik már magát a királyt sem, azt is belevonják a játékba, hogy a hatás inkább meg legyen. Ha a román sajtó igaz tényeket hordana fel arra nézve, hogy a magyarok által követett irányt népszerűtlenné tegye s hogy a közbékét felforgassák — nem szólanánk ellene, mert tudnók, éreznék, hogy az ok a magyar népben van. De midőn minden tényt, legyen az bármily természetű is, elferdítve és oly színben ad elő, hogy abból a vit kizárólag a nationalisták malmára folyjon, nem állhatják meg szó nélkül, különösen nem akkor, amikor a királyt játékszer gyanánt tüntetik fel a magyarok kezében ! TARCZA. Rochefort és Napoleon herczeg. I ^ »LInteroe* legutóbbi számában Rochefort ,t a'an(iot mond el, melynek nem régiben Genfvo^‘ Hogy mily megnyerően 8 van'»ti írni Rochefort ennek bizonyságául közöljük leírását. Néhány nap előtt — irja Rochefort — elkbr. 111 Londont, hogy Svájczba menjek, hol néö8’emet szándékoztam elintézni. Meg n^i’ aemmitől sem háborgatva, Genfit 1^' oel de llEcu“-ban vettem lakást. Másutt !Strbatlaai vona, de esküszöm, hogy nem volt tyttta^életlennél, mely engem e szállodába vertet napig övezni akartam a vendégmelyet Svájcz, e szerencsés köztáraság Gjij Ves ura'°ni nélkül, nyújtani képes. Eugenia ^fior SZ4rné 8 az’ kit ali8 merek Beauharnat8 ^ ^.nn°kéjának nevezni, a mint nekem mondorrbhur8tbe voltak utazandók, hol nehány \ Bo várt reájuk, kik fizetésük miatt aggód*'%ll^Jar^e Káro'y Ajaccioban volt, hogy je^b^r(lektben működjék. Azt mondám tehát *16 8 ^egalább itt bizonyos vagyok a felől, hogy W® élében gyönyörködve, nem fogok egy Hin megie*endse által zavartatni. W remény Volt az egész. Alig voltam hu- Stal Órá‘8 a szávodában, a mint egy p'mezéi léptekkel a szobámba jött. ^ La raai — mond a pinczér • - szomori '' önak* tudtára adnom. A mint e szavakat hallám, megvallom őszintén, a félelem elfogott. Attól féltem, hogy Dugné de la Fanconnerie haláláról fog értesíteni. — Uram — folytatá jelentését a pinczér — két hölgy, kik megtudták, ön szállodánkban lakik, kijelentették, hogy ha ön még továbbra is maradni szándékozik, ők kénytelenek lesznek a a szállodát elhagyni. A szállodatulajdonosra nézve ez nagyon kellemetlen, mert ő nagyon sokat tart a két hölgy ittlétére s reméli, hogy ön nem fogja őt tőlük megfosztani. E fölszólitásra a száműzött keserű mosolyával feleltem. Amint a folyosón haladok, hogy számlámat kifizessem, a szálloda egy öreg nőcselédjével találkoztam, kinek megszólítása fölvilágosításomra szolgált. — Oh uram — monda — nagyon jól teszi, hogy elutazik. Mióta ön itt van, ő fensége nem mer a lépcsőn lemenni. — Micsoda fenség ? — Napoleon herczeg, ki az egész első emeleten lakik. Amint megtudta, hogy ön fölötte lakik, kijelenté, hogy azonnal távozni akkor Megkisérlették vele megértetni, hogy ön nem fogja őt felismerni mert szakált növesztett, mely külsejét nagyon megváltoztatá. Erre azt felelé, hogy nem tesz semmit, ő nyughatatlan s távozni akar. Ez a szállodában nagy izgatottságot keltett. A két hölgy nem volt más, mint a Palais Royal egykori lakónői. Az álcrázott harczos, a borzasztó Savoyard társaságában voltak, kit a savoyai ház munkatársul választatott. A herczeg nyilván azt képzelte, hogy én egy háttalöltő revolverrel fegyverkezve várom. Bizonyára úgy lesz, hogy azt hiszi, hogy én vagyok bátyja, Bonaparte Péter. Ez a Napoleon herczeg sajátságos ide-oda hajló ingadozó életet él. Kriraiában nem merte a tábort elhagyni azon félelemből, hogy az oroszokkal fog találkozni. Midőn a császárság alatt republicánus volt, nem merte Francziaországot elhagyni azon félelemből hogy a határon egy Orleans-nal fog találkozni. S most, midőn a köztársaság alatt császársági lett, nem mai szobáját elhagyni, félve, hogy hátha egy leselkedő republicánusba ütközik. Az ő legendája nagyon gazdag az ily véletlenségekben. Mintegy 15 év előtt egész Pária majdnem agyon verte magát azon elbeszélésre, mely a hercegnek Thiboust Lambert daljáték íróval történt találkozásáról szólt. Az utóbbi, ki a jó humor és derültség megtestesült képviselője volt, egyizben a következő adomát mondá el nekem : Abban az időben volt, midőn ama famosus röpirat megjelent, melyben az orleansi ház egyik herczege, akkoriban száműzött, most képviselő kihívással kerestető föl a herczeget. Akkoriban egy bájos leány Delions Anna, töltötte el ő fensége szívét, melyet, későbben Cora Pearl volt oly fényesen kitöltendő (havonként nyolczezer frank s az ajándékok). Noha történelmileg ismert tény volt, hogy a herczeget tulajdonképen nem is arczáért szerették s noha Thiboust Lambert egy vonása sem emlékeztetett az austerlitzi győzőre, Delions Anna a caesarismust bében korban mégis a szerény író lábaihoz szeretné tenni. Egy nap ép ily alkalomkor, a szobaleány fölindultan tör be a szobába. — Asszonyom — kiáltó itt van a herczeg! — Gyorsan, Lambert, meneküljön! _ Lehetetlen asszonyom, a herczeg már az előszobában van. E pillanatban recsegett a külső szoba padozata a herczeg léptei alatt. — El vagyok veszve! — rebegé Anna. — Nincs veszteni való! — mond Thiboust Lambert fölállva. S egy büszke mozdulattal a szobalány felé fordulva, oly hangon, melyet nyilván az ajtón kivül is jól meglehetett érteni, igy kiáltott felé : — Mondja meg Napoleon herczegnek, hogy Aumale herczeg van asszonyánál. Egyveleg*. (Sikerült hirdetmény.) Egy drezdai lap e napokban következő hirdetést tett közzé : Egy kellemes külsejű fiatal ember, ki nősülni óhajt, e nár nem szokatlan után egy idősebb, tapasztaltabb urat keres, aki ezt a bolondságot kherje a le^b°(Szélzat08 megjegyzés.) A mult héten - irja egy párisi lap - legkitűnőbb építészeink egyike, D .... úr, üzleti ügyben kihallgatáson volt a közmunkák miniszterénél. D . . . . ur magával hozta jegyzék-tárczáját is, melynek honottsága sok évi szolgálatról tett bizonyságot. „Édes D . . — jegyző meg ő exellentiája mosolyogva , az ön tárczája maholnap ugy látszik jubilálhat.* _ Bizony exellenziás uram — válaszolt az építész” egész ártatlanul — meglátszik ra rajta, hogy nem miniszteri tárcsa.“ — Exellenza ajkába harapott és nem tett több megjegyzést D . .. i czájára. (Ez sem rész.) A zürichi rendőrség letartóztatott egy gyanús egyént s motozása alkalmával egy fényképet talált nála. Azon kérdésre, kinek arczképe ez, válaszolá, hogy egy jó barátjáé, ki Baden nagyhercegségben lakik. A rend.