Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-10-09 / 229. szám
Víll. évfolyam. é-------előfizetési feltételek. EgésZ 100 Félén-e . • Egy negyedre Egy hónepra 16 ft. — kr 8 . , d . - . 1 60 , ff 1 ^ 229 (Mikanám Kolozsvárit, 1974. péntek, október 9. POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában Kiadóhivatal: A lyceumi nyomda „központi irodájáéban főtér gr Teleki lomokok hoz. A. “HIRDETÉSI DIJAK: ” Ötször hatálozott Garmond sor ára, vagy annak területe is kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön az&mutatik. Nagy hirdetéseknél kcdcdimtnyik. .ff1 “2___ r15 .ff* ^ NYILTTÉR toronként, vagy annak helye U kr. Heclamok: hirfülérbe toronként 1 Art. ■a. KOLOZSVÁR, OKTÓBER 8 Ghyczy tervei. A kormány törvényjavaslatai mint a gomba ülnek ki a földből, de hogy ne mondják, hogy már most ez ellen van kifogásunk : előre kijelentjük, hogy csak örülünk e nagymérvű munkásságnak. Csak aztán legyen eredménye. Hanem egy kifogásnak van már az eddigi modus procedendsre nézve is, mert ha mindazon pénzügyi, illetőleg adótörvényjavaslatokat tekintjük, melyeket Ghyczy elkésett és melyeknek czimét és tartalmát is aligjönik közölni a jobboldali lapok , — ha tekintetbe vesszük, hogy másfelől a belügyminiszter készül a közigazgatás szervezésével és a területrendezéssel, harmadik felől a honvédminiszter készít egy csomó másodrangú katonai törvényjavaslatot, negyedik felől az igazságügyminiszter áll elő egy csomó códexszel és törvényjavaslattal, sőt végül a közmunkaügyminiszter javaslatai is emlegetve vannak a közmunka és más ügyekben , akkor önkényt támad az a kérdés az emberben, hogy hát a kormány komolyan hiszi-e, hogy mindezt ennek az országgyűlésnek lehet ideje elvégezni ? És ha nem hiszi ,mert a fizikai törvényeket cask tekintetbe kell neki is venni) akkor az a kérdés merül fel, hogy ugyan minek készíti hát azt a sok törvényjavaslatot? Mert látszatnak nép lesz, de eredményre vezetni nem fog. Sőt, ffiint ,embarras de richettes* — a sorrendben akadályt is képezhet. Mindenesetre a pénzügyi javaslatok tárgyalandók elsősorban. És ezeket nem kell zavarni semmiféle közigazgatási vagy más kérdéssel. Ghyczy javaslataiban a 21-es bizottság 9-es albizottságának alapeszméjét, sőt úgyszólván minden kívánságát akarja valósítani. Ezért szervezi egyik javaslatában az egyenes adók kivetését és beszedését egyenlő alapon. És magát az ismét helyeselni lehet, mert legnagyobb anomáliáink egyike volt az, hogy valahány együzes adónk volt, az külön bizottságok által volt kisebb és különböző módon felosztva. E tekintetben az egyszerűsítés nemcsak igazságos intézkedő lesz, de pénzügyi előnyökkel is fog járni ; afelől a velejáró megtakarítások, másfelől az adóslap kipuhatolásának biztosabb módja által, mert, ha a különböző vagyon és jövedelmi ágak ugyanion bizottság által lesznek kezelve, akkor a kiárhatolás biztosabb, pontosabb lehet. De hogy a kormány befolyása az adókivetési bizottságban túlságosan lesz emelve és hogy a vezett adófelügyelők (bár szabatosabb, tisztán ellenőrzési hatáskörrel, szükségesek) mindenütt je-“lló, minden beavatkozó, folytonosan utazó és sem található költséges uj közeget fognak ^«"i. arra nagy gyanúnk van. Az adóalapok uj terv szerint lesznek beoszt'alaid ^3 házadó megmaradnak, de a részúttársulati- és kamat jövedelem-bánya, továbbá kieset-adó elkülönített alappal fognak bírni; t, hogy mennyiben felel meg az igazságos adójózan nemzetgazdaság kettős követelményc■ csak akkor leszünk képesek megmondani, mi°r az egyen javaslatok előttünk lesznek. I)e hogy Ujo^i Behajózási személy szálltásra terveit ^1a és teherszállításra szándékolt 2—5w/0 adó 1 *°?14 azt. a harmadfél milliónyi eredményt „ajtan'i a mit Ghyczy attól vár, az ép oly fiaggodalom, mint az, mely a for- 10 ^ kereskedelem ebből származó akadályait ^idi 18?emel^tte attól, hogy ezek fejlődését n -VOzn', versenyképességünket csökkenteni foga l*l*be vett forgalmi adó. Az adórendezésen kívül másik eszméje Ghy■rCk & ta*tHr^koskodás. Na már ebben egyettJt- Ve'6, örömmel olvastuk azt, hogy ajö-I,l '^U,^etben mindenik miniszter tetemes meginti i!°kat f°8 felmutatni- 8öt Gbyczy mé®11 teo 'kama,garantiában is tetemes törléseket fog , mert revideáltatja a kamatgarantiát élvező kvn kiadási budgetet, és hisszük is hogy pontni** en^r*^8 mellett itt jókora összeget lehet az zsebébe megmenteni. »dig az mit mi régen követeltünk, mert a kinok növekedése okozta deficitünket, miután állami adózásunk eléggé fel van csigázva — tehát a bajt ott kell orvosolni, ahonnan eredt, mert a mostani beosztással állami pénztárunk Danaidák hordója, hiába töltjük azt — mégis üres lesz mindig, lévén rajta sok oly nyílás, mely törvény és józan gazdálkodási elvek szerint nem kellene hogy legyen. Ha Ghyczy ezeket a nyílásokat betölti — akkor megmenti az országot. És ebben minden becsületes ember osztatlan tetszésével és pártolásával fog találkozni ! H. S. — A keleti vasút ügyében kiküldött albizottság 2-dik jelentése, az együttes pénzügyi és vasúti bizottsághoz kiadatott. A terjedelmes munkálatból ezúttal csak a legfőbb mozzanatokat említjük föl. Ami a kormány eljárását illeti, az albizottság azon nézetben van, hogy „a keleti vasúttársulat engedélyezésénél nem tartatott meg a kellő óvatosság,“ s hogy „a társaság alakulása nem volt szabályszerű“. Ami a párisi szerződést illeti, „sajnos dolog“, hogy a vasúti építészeti igazgatóság oly sokáig késlekedett jelentésével, melyben a szerződés némely pontjait bírálván, felettök kárhoztató ítéletet mond, de épen azon legfőbb hiányra, melyre nézve mint oly szakközeg, mely kiválólag azon kérdéssel foglalkozott, t. i. az építési tőkének az egyes szakaszok közötti mikénti felosztására a közlekedési minisztériumot figyelmeztetni elmulasztotta, holott csak kevéssel azelőtt, Hollán és Thommen válaszai szerint, a tervek megbírálása, valamint a természettel leendő összehasonlítása úgyszintén a költségvetés is Altala lett elkészítve ; e szerint tehát épen az építészeti igazgatóságnak birtokában kellett lennie mindazon adatoknak, amelyek szerint az építési tőkének egyes szakaszok közötti vitás felosztása megbírálható, sőt az általános tervezet alapján kiigazítható lett volna. Ez tehát említett jelentésben — mondja az albizottság — oly hiány, melyet hallgatással nem mellőzhet. Különben e hiányos jelentés, mely 1870. januárban érkezett a pénzügyminisztériumhoz, ott nem tárgyaltatott az akkori államtitkár betegeskedése s halála miatt, gr. Lónyay pénzügyminiszter távozása idejéig. A közlekedési minisztériumban, — folytatja a jelentés — nem tudhatni mi okból, ezalatt más nézet nyert túlsúlyt, jelesen Nyiri mint tanácsos véleménye fogadtatott el, amely szerint a párisi szerződések a társaság belügyeinek decretáltattak s így érdemleges elintézést nem is nyertek. Hogy ezen be nem avatkozásnak mily káros következményei lettek, az részletesen elsoroltatott az albizottság első jelentésében s itt ismétlésekbe bocsátkozni nem akar az albizottság, azokat csak mint constatált tényeket említi föl. Hibának nevezi továbbá a bizottság, hogy az 1869. márt. 8-án tartott alakuló gyűlésen a kormány nem képviseltette magát. A kormány képviselőinek működését általában homály fedi: működésüknek, ellenőrzésüknek,a törvény által szabott hivatás teljesítésének semmi nyoma sincs, mely eljárásnak oka a kormány által elfogadott azon magatartás, mely ezen esetben a kellő óvatosságot és körültekintést nélkülözte. Mulasztásnak tekinti továbbá az albizottság, hogy a kormány a társulat és Waring közötti egyezség tárgyalásai alatt gyors eljárásr , elegendő erélyt a vállalkozóval szemben nem tanúsított. Lehetetlen azonban ezen alkalommal el nem ismerni — mondja a jelentés — hogy voltak esetek, midőn épen a vállalat iránti jóakaratból, az ügy s az állam érdekeinek előmozdítása tekintetéből tétettek intézkedések, amelyek a bizottság utólagos bírálata szerint nem voltak helyeselhetők, mint pl. az előlegek adása a törvényhozás közbenjárása nélkül, de szükségesnek is tartja az albizottság továbbá még constatálni, hogy olynemű mulasztást vagy cselekményt, mely a kormány akkori tagjai irányában a törvényhozás részéről vizsg Igálátót, vagy más szigorúbb eljárást igényelne, egész vizsgálódása folyamában nem tapasztalt. A régi közigazgatási vita. A belügyminisztériumban folynak a tanácskozások a közigazgatás tervezetéről, a tanácskozásra meghívott fő- és alispánok között. És e tanácskozásokban is az a régi vitás kérdés merült fel, hogy a jó közigazgatás önkormányzati, választott közegekkel lehetséges-e vagy csakugyan az állam által kinevezett hivatalnokokhoz leszünk kénytelenek folyamodni, ha azt akarjuk, hogy közigazgatásunk jó legyen. A túlnyomó többség az önkormányzat és választott hivatalnokok mellett nyilatkozott, de a kissebbség argumentumaira mégis ki kell terjesztenünk figyelmünket. Különben ez argumentumok nagyon öszmeretesek. A belügyminisztériumban is csak azt hangsúlyozták, hogy ha nem a kormánytól fognak függni a közigazgatási hivatalnokok, akkor a kormány politikailag elég erő felett nem fog rendelkezni és a közigazgatás elég gyors nem lesz. sőt az önkormányzat egyes decentralizált fészkeiben a nemzetiségi államellenes agitatiónak is állandó tanyája lesz. Ez állítások egyfelől a jelenlegi állapot valódi tényezőit ignorálják, másfelől oly feltevésekre építenek, melyeknek bekövetkezése nagyon kétes. Hogy a közigazgatási gyorsaság épen nem függ a hivatalnokok kormányi kinevezésétől, bizonyítja Francziaország példája, melynek közigazgatása sem gyorsaság, sem becsületesség tekintetében nem a legjobb hírben áll — a nagy centralizáló daczára. És, ha ez ellen azt vetik, hogy a kormánytól való kinevezés még nincs szoros összeköttetésben a centralizatióval, hogy lehet decentralizált, szabad hatásköre a kormány által kinevezett hivatalnoknak is — ennek valószínű végén egyátaljában nem kételkedünk, de, hogy tényleg ez eszmény sehol sem valósult meg, az kétségtelen igazság. És, ha valósítni lehetne: mivel nyújt jobb biztosítékot a kormánytól kinevezett, de önálló hivatalnok a gyorsaság és pontosság tekintetében a választott hivatalnoknál? Épen semmivel. Hisz a bírói hatáskör sokkal kevesebb önkényre, mulasztásra nyújt alkalmat és jobban is megfelel a kinevezésnek és mégis nincs ember az országban ki azt merje állítani, hogy igazságszolgáltatásunk jobb, bírói karunk képesebb azóta, mióta a bírói állomások kormányi kinevezéstől függnek. Mi lenne közigazgatásunk személyzetéből, ha ez is kinevezéstől függne? Csak kortescsapat és semmi nem egyéb. Ami a nemzetiségi szempontot illeti, e tekintetben igen kevés törvényhatóság van, melynek többsége, tehát hivatalkara a magyar nemzetiség ellensége. És akár a magyar állam, akár nemzetünk ellen elkövetett bármely sértés vagy agitatió elfojtását nem egyes hivatalnok hazafiságának jóakaratától és tetszésétől kell feltételezni , hanem az egész kormányrendszertől és törvényeinktől. És ha a tót vármegyékben már most is sikerült a pánszláv gymnáziumokat megsemmisíteni, azon rendes eszközökkel, melyeket az önkormányzat és egyházi autonómia nyújt, még inkább módunkban lesz az, ha az önkormányzati hivatalnok felelőssége és a felekezetek feletti kormányi ellenőrzés törvény által szabályozva lesz. Erre van szükség és örömmel értesülünk, hogy a belügyminisztérium kebelében folyó tanácskozmányokban felmerült a közgyűlés és állandó választmány hatáskörének és egymáshoz való viszonyának szabályozási eszméje. Sőt még nagyobb örömünkre szolgál, hogy a fő- és alispáni hivatal hatáskörének szabályozása és egymáshozi viszonya is szóba fog jönni. Mert, hogy nem az önkormányzat természetében van a közigazgatás roszasága, arról bizonyságot tesz Anglia, mely évszázadok óta virágzik és halad önkormányzat mellett, eőt ennek következtében, de rejlik a baj a hatáskörök szétforgácsolásában és a felelősségnek teljes hiányában. Ha az állandó választmányt átalakítjuk közigazgatási bírósággá, ha a közgyűléstől a gyorsan elintézendő dolgok ráruházhatnak , ha a rendőri és adóvégrehajtást ellenőrzi, akkor gyorsabban lesz kezelve az önkormányzat által is a közigazgatás. . . . Természetes, hogy még két lényeges kelléket kelle végre valósítanunk. Egyik a hivatali qualifikátió megszabása és a hivatalnokok nagyobb önállása, megfelelő szigorú felelősségre vonhatás mellett. Másik az élethosz-sziglan tartó hivatalok szaporítása, mert a közigazgatási hivatalnoknak is kell állandóság és biztonság. Ha az egyházi autonómiát nem rontja a papválasztás, bár hivatala élethossziglan tart — nem fogja rontani az önkormányzatot sem. A kormányi kinevezés barátai még az állam politikai erősítését tartják szem elő, midőn a közigazgatási hivatalnokok kinevezését ajánlják. Ennek a czélnak a főispáni hivatalnak üres, tétlen méltóságból valódi végrehajtó közeggé való átalakítása felel meg, és nem minden hivatalnok kinevezése. Mert a politikai erőt a kormányban és exponált közegeiben kell keresni és ez erő épen nem abban található, ha az apró-cseprő ügyekkel is ezek foglalkoznak — hanem, ellenkezőleg, a közigazgatási ügyeknek decentralizációjában, és tisztán a politikai ügyekre való figyelmében keresendő. Mert eddig épen azért volt tehetetelen nemzetiségi szerópontból a kormány, mert el volt halmozva figyelme mindenféle oly ügygyel, melyek sokkal inkább másodrangú ügyek, hogysem velük kellett volna foglalkoznia. Egy ország kormányát, csak országos ügyek illetik meg, védelmezze haladásunk és nemzetiségünk nagy érdekeit és ne foglalkozzék mindenféle apró közigazgatási kérdéssel. Ha ily szempontból lesz megoldva a közigazgatási reformokkor fog a czélnak megfelelni. De ne bántsuk az önkormányzatot, mely oly soká megvédett, fentartott. Gróf Mikó Imre megnyitó beszéde a dévai gazdasági vándorgyűlésen. Tisztelt gyülekezeti „Segíts magadon, és az Isten meg fog segíteni.* Ezt tartja a franczia közmondás. Alkotmányos életünk szünetelése alatt bő alkalmunk volt e mondat igazságáról meggyőződnünk : midőn egy irántunk ellenséges indulat a kormány nem bajaink orvoslását vagy legalább könynyítését, hanem azoknak inkább súlyosbítását tartó feladatának. Úgy szellemi, mint anyagi tekintetben magunknak kell e gyenge erőnkhöz képest magunkon segíteni. Ily elhagyatott helyzetünkben mindenki átlátta, hogy érdekeink előmozdítására valamit tennünk kell, ha a végmegsemmisülést elkerülni akarjuk. Elszigetelten álló egyesek ereje — lett légyen az magában bármily tekintélyes — egy ily nagy czél elérésére elégtelen lévén: a közösen érzett szükség felébresztő nálunk is az üdvös társulási eszmét. így keletkeztek rendre különféle egyesületeteink, szellemi és anyagi érdekeink ápolására, így ébredt új életre a kedvezőtlen viszonyok nyomása alatt már-már véghanyatlásnak indult és tétlenségre kényszerült erdélyi gazdasági egyesület is. Hazánkfiai készséggel hozták meg e czélra áldozatfilléreiket, és egyesületünk újra felvehető működésének megszakadt fonalát, és csendben bár és szerény körben, folytathatja működését; és ha ragyogó sikereket nem is képes felmutatni, de némi önérzettel elmondhatja, hogy gyenge erejéhez képest lendített mégis valamit és tett gazdasági állapotaink érdekében. Nem szándékom ezeket itt bővebb előadásban érinteni; egyet azonban mégsem hallgathatok el , értem azon örvendetes előhaladást, mely az utóbbi időkben szőlőtermelésünk és borászatunk tekintetében történt , ugyanis a külföld előtt ezelőtt ismeretlen boraink, a Parisban, Bécsben és Londonban tartott világtárlatokon és más külföldi tartományi kiállításokon nemcsak elismerésben, de első fokú kitüntetésekben és jutalmakban is részesültek. Úgy, hogy a külföld teljesen méltánylólag ismeri már borainkat, és csak lankadatlan szorgalom és kitartás kell,iztosan remélhetjük, hogy borászati iparunk nemzetgazdaságunk egyik hatalmas tényezőjévé váland. Törekvéseinknek sikerét pedig annál biztosabban várhatjuk, mert helyreállított alkotmányunk védszárnyai alatt sorsunkat magunk intézzük, és nem mint a fennebb érintett sanyarú években .