Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1875-04-08 / 79. szám

a szolgálat ellen volna intézve; azonkép, ha az a büntető­ törvénykönyvben megtiltott cselekmény el­követését kívánná, köteles az alárendelt, miután minden körülményt jól megfontolt, az engedelmes­séget megtagadni. Az egyházi ünnepélyeket illetőleg a csapatok rendszerint a katholikusok feltámadási és úrnapi, valamint az országos Szt.­István-napi és görög hitv. vízkereszt ünnepélyekre rendeltetnek ki; ily alkal­makkor kitelhetőleg azon vallásfelekezet tisztjei­ből és legénységéből állítandók össze a csapatok, mely az ünnepet tartja. A szolgálati szabályok egyes fejezetei ugyan­azon felosztást követik, a­mely a közös hadsereg szolgálati szabályainál otthonos; kiterjeszkednek a tisztelgésekre, megállapítják a honvédelmi minis­­zert illető tisztelgést is, fegyelmi büntetésekre, igazságszolgáltatásra stb. A fegyelmi büntetések között előfordul a megkötözés s a gúzsbatevés is ép úgy, mint a közös hadseregnél. Levelezés. Székely-Keresztur, 1875. április 4 én. (Vége.) László tanár ur részakarata ráfogásnak nyil­vánítja a Kereszturon megtartott értekezlet felől irt értesítésem azon részét, melyben zárjel között nevének kezdő­betűje megjelölése mellett neki tu­lajdonított közbeszólásokat. Még többet mond az tt úgy, mint az udvarhelyi „Baloldalnak“ adott informátiójában, mikor ő is a „Baloldal“ is az é­r­­tem mystikus kifejezéssel valami meg nem enged­hető utógondolat vádjával terhelnek. Rész, vagy jóakaratunknak kölcsönösen nincs értelme azok előtt, kik viszonyainkat is­­merik. A ráfogás kifejezés ellenében nem aka­rok bizonyítani, épen úgy mint bizonyítéknak nem fogadom el a „Baloldal" ön melletti azon nyilatkozatát, hogy ön hallgatag. Köszönje meg pártfogóinak vagy a szedőnek, hogy a „hu betűt nem cserélte fel mással, mert azt ezúttal aligha meg nem érdemelné a véletlentől. Valamint azon, úgy jelent értesítésemből igen jól láthatta, s ha nem látta már kilenc­ hónap óta igen jól tudhatja azt, hogy engem úgy mint velem együtt érző igen sokunkat cselekedeteink­ben minő eszme vezérel. Én úgy mint a velem együtt érzők igen j­ó barátjai lehetünk, s vagyunk is a személy­nek, s tán más esetekben sok áldozatra is készek lennénk, de határozott ellenessel vagyunk a dolognak, melyért azok küzdenek. Miként ők, aként mi is elkövetünk minden tisztességes utat és módot, hogy eszménknek ér­vényt szerezzünk. — Azt tudják ők, úgy mint mi. — Összeköttetései a tanár urat már a múltban olyasmikre kötelezték, mit helyteleniteni az egyes emberrel szemben senkinek sem jutott eszébe, sőt azt igen­is természetesnek tartotta. A családi nyu­galomért néha áldozni kell. Azon állás, mit ideiglenesen ezúttal a tanár úr elfoglal, egészen­ más viszonyok közé helyezi a személyt, a jelen kérdésnél. Népünk — igen helyesen — megszokta elő­kelőit, papjait, vagy a közintézetek élére állítottak cselekedeteit figyelni, s azután okoskodik magá­ban további eljárása helyes voltáról. Az ilyeneket mi már tán­yily kevés befolyással biróknak lát­szassanak is, nem szoktuk csak egy eur­er szám­ba számítani. Hogy nevének kezdő betűje oda ki­űn, az csak figyelmeztetés akart lenni a velem együtt érzők számára, hogy a távolból is tudják azt, hogy önnél az összeköttetések vonzereje még most is nagyobb, mint az erkölcsi eszméjé. Ön érzelmeinek hangos kifejezést adott nyil­vános helyen is, az értekezlet után, holott állásá­nak méltósága azt kívánta volna, hogy az érte­kezleten nyilatkozzék, miként mások tették. Nyi­latkozata jobbra vagy balra esett volna é, az más kérdés, de legalább egyenes eljárás lett volna, így ön a választásra óhajtja, s határozta fennhagyni szavazata általi érzelmei nyilatkozhatását. Azon politikai iskola, melynek tanai önben eddig egy hűséges hallgatóra találtak, előttünk már rég ismeretes. Mi nem helyezünk arra súlyt, hogy azok egyike vagy másika minő szavazatlapot ad be. Azon iskola bizonyos t­e­k­i­ntetek­bő­l, néha apró jó szolgálatokért megszokta enged­­n­i, hogy egyénei hová szavazzanak. Nálunk állás­ban levő embernél az egy szavazat egyenlő a sem­mi szavazattal. Végül: hallgasson meg tőlem egy meggyő­ződésből eredő tanácsot. Még sokan vannak közöttünk, kik nem az ön­érdek, hanem az ügy által vezéreltetnek, ezért ke­rülje ide hátrább a gyanúsítás érveit. Kedei,­ reteted kedvéért; de hogy senkinek se juthasson eszébe p­éldádat követni, mindazokat maradékaid közül, kiknek feladatul jutand nevedet fentartani s kik huszonötödik életévük előtt meg nem nő­sülnek, arra kárhoztatja, hogy a rá következő esz­tendőben meghaljanak. Az ördög a düh miatt ordítva elmenekült s a szent visszatért a menybe, hogy ott Jehova trón­jának talapzatán helyét elfoglalja. A mi Pálunkat illeti, a következő napon, mint huszonötödik évének évfordulóján, nőül véve a szép Kérvén Margitot. — És kétség kívül, ez lehet annak oka, így végzé be történetét az elbeszélő, a­miért én ma itt azzal vagyok elfoglalva, hogy önöknek ez igaz eseményt előadjam. — És, kérdé Damstein asszony, midőn Roger elvégzé történetét, remélem, hogy a legenda jósla­ta soha nem teljesült? — Hitemre válaszolt az ifjú, már akár vé­letlenből akár az ég akaratjából, a hagyomány több ízben igazolva jön. — Ne mondja, így mormogtak körülbe a hi­tetlen Tamások. — Első alkalommal Marignannál, ama mesés ütközet alkalmával, melyet az óriások csatájának kereszteltek el és a melyre a lovagiassságáról emlékezetes I. Ferencz, egy ágyú lafettáján fel­vértezve aluva készült — teljesedett be. Kérouare érmez, ki akkor két hó hián épen huszonhat éves és még nőtlen volt, hat nyillövéstől találva, esett el. V. Másod ízben a fontenoyi rettenetes összeüt­közés alkalmával teljesült. Kérouare Rajnaldot ki a király testőrseregében hadnagy volt, melle kö­zepén találta a golyó s a meghaltat lova elragadd. Huszonöt éves és nyolcz napos volt. Szerencsére úgy az egyiknek, mint a másiknak volt egy ifjab­­bik fivére, kik nőtlenségre voltak kárhoztatva s kiket e halálesetek arra a megnősülésre kötelezé­sek, hogy az ily néven levők ki ne haljanak. — Ne lássa az ember! igy hallata szavát Langimé özvegy úri asszony , mondja csak hány éves ön Kérouare úr ? Huszonöt éves leszek két hó múlva, asz­szonyom. — Nagy szerencséről beszélhetünk, válaszolt Loiseray úr, hogy a báróné gyászának hat hét alatt vége szakad, mert ha ön huszonötödik szü­letésnapján még ifjú legény volna, s hogy ha a végzetteljes hagyomány csakugyan beteljesednék, akkor önnek még fivére sem volna ki a fajt to­vábbra fentartsa. Valóban, válaszolt Roger, egyetlen fia va­gyok apámnak, egy gyöngéd s tiszteletteljes pillantá­t ve­tett az özvegyre Bach ! igy hallatszott minden oldalról : me­sebeszéd az egész ! — Önök ha úgy tetszik gúnyolódhatnak ve­­em, szólt nevetve Damfrein asszony, de én hiszek a hagyományokban. eghitetlenebbek rapsolylyal elégedtek meg , mindenki hazatért. , Dafi­e Anne asszony aggodalmakkal telve ,87,° J. a’ egész éjjen át nem aludott s bolond iejedelem tartá folyton felindulásban. nul belépett és ébren találva úrnőjét, monda hogy Kérouare ur bebocsáttatást kér. J­­ Ily órában! kiáltott fel a báróné; mi tör­ténhetett, istenem ? Mi történhetett ? Házi öltönyt von magára, kis lábaira papu­csokat húzott, oda tartá vállait, hogy köpenyt dob­janak reá és igy szólt: — Vezesse Kérouare urat nappali szobámba , magam is mindjárt ott leszek. (Vége köv ) ’ Zilah, 1875 márcz. 30-án Nyilvános számadás a „Zilahi tan­ügyi kör” által egy Zilahon létesítendő Frö­­b­el-gyermekkert javára, jelen év márczius hó 1 2-án rendezett, hangversenynyel összekötött, felolvasási estély bevételeiről és kiadásairól. Az öszszes bevétel tesz 137 frt 70 krt, az összes kiadás 29 frt 18 krt; eszerint tiszta jöve­delemnek maradt 108 frt 52 kr. A bevételhez felülfizetéssel járultak: Szik­­szai Lajos ügyvéd 50 kr, Hamp Ferencz erdész 30 kr, Osváth János iparos 80 kr, Kapus Sámuel iparos 20 kr, Gazda Albert ügyvéd gyak. 30 kr, Kiss László törv. sz. végrehajtó 10 kr, Nagy Im­re ref. tanító 20 kr, Végh Sámuel hivatala. 30 kr Szőllősi Ferencz hív. 20 kr, Lőrinczy György ügy­véd 70 kr, Kondor István tanuló 10 kr, Kondor József tanuló 10 kr, Nagy Antal tanuló 10 kr Szabó K. tanuló 10 kr, N­isch István tanuló 10 kr, Pap Imre ügyvéd 70 kr, Czell Benő birtokos 70 kr, Török Imre tanuló 10 kr,­­Ábrahám Mi­hály tanuló 10 kr, Pakulár Ernő tanuló 10 kr Friedmann Sándor 70 kr, Gámán Ferencz nyom­dász 1 frt, Kaizler Imre törv. sz. em­. 2 frt 30 kr, Harmath Imre kereskedő 90 kr, Nagy György törv. sz. biró 70 kr, Nagy Antal mérnök 70 kr, Balogh Károly törv. sz. jegyz. 70 kr, Török József hiva­talnok 20 kr, Bálint Sándor tanuló 10 kr, Kor­­buly Ignácz kir. ügyész 70 kr, Bogdánffy Mihály földbir. 20 kr, Ferenczi András iparos 20 kr, Hank Lajos keresk. 20 kr, Biró Ferencz ügyvéd 20 kr, Paskui Simon keresk. 20 kr, Govrik József ke­reskedő 20 kr, Germanz Tivadar állatorvos 20 kr, Pataky József keresk. 70 kr, Kiss Endre törv. sz. biró 1 frt 30 kr, Kis Lajos ügyvéd 3 frt 60 kr, Révay Pál ref. lelkész 30 kr, összesen 21 frt 10 kr. Fogadják a szives felülfizetők a nemes czél iránt tanúsított áldozatkészségekért a „tanügyi Ustra­hálás köszönetét Borbély Sámuel Dobay Sándor ural, a rendező bizottság rel. tan. pénztárnok, elnöke. A király útja Velencze, ápril 6-én. Az osztrák-magyar uralkodó tegnapi utazása Triesztből Görczbe valóságos díszmenet volt. A vasutpálya mentében mindenütt nagy tömegek á­­gadták lelkesült éljenzéssel az elrobogó udvari vona­tot. A pályaudvarok mindenütt ünnepélyesen díszítve voltak. . . . , A görzi pályaudvarba pont 10 órakor ér­ke­zett a vonat, itt a politikai és városi hatóságok fejei hódolatteljes fogadást rendeztek; a torsa Francesco Guiseppe nagyszerűen volt díszítve, bu­­ra néptömegek, a polgári küldöttség a városi ze­­nekarral, idegen községek küldöttei, a tanodái í­­­jását számtalan lobogóval, sorfalat képeztek és riadó lelkesedéssel üdvözölték a királyt, ki igen kegyesen köszöntött. A többi utcrákat is, melye­ken a királyi vonat átvonult, ízletesen díszítették , roppant tömegektől voltak ellepve. A város este fényesen ki volt világítva; a polgárság, élén a városi zenekarral, nagyszerű fák­lyásmenetet rendezett, mely a számtalan néptö­meg óriási lelkesedése közben folyt le. Este a ki­rály a színházi előadást nézte meg, ott a jelen­levők által lelkesen üdvözöltetett. A király ma Cormonstól Velenczéig utaztá­­ban az egész után mindenütt ünnepélyesen fogad­tatott; az indóházak olasz és osztrák lobogókkal voltak feldíszítve s mindenütt diszőrség felállítva s telve üdvözlő nagy közönséggel élükön a hatósá­gok s egyesületek kép­viselőivel. Az osztrák s olasz zászlókkal fellobogózott velenczei indóházban a ki­rály, a királyi herczegek, polgári s katonai kitű­nőségek s a 71. gyalogezred egy százada várták ő Felségét, s midőn az udvari vonat berobogott,­­ a király eléje ment ő Felségének, s a két uralko­dó megölelte egymást; ezután ő Felsége kézszo­­ritással üdvözölte a kir. herczegeket. Midőn a két uralkodó a pavillonban megjelent, a kikötőben fel­harsantak az osztrák hymnusz hangjai, s a belát­­hatlan népsokaság lelkesült és szűnni nem akaró éljen kiáltásai. A bevonulás alatt ágyulövések üd­vözölték ő Felségét, s a számára készített gondo­lában ő Felségén kívül a király és Humbert trón­örökös foglaltak helyet; a második gondolába Amadeus, Tamás ő fenségeik s Wimpffen és Me­­nabrea tábornokok ültek, ezt követte a velenczei nobilik pazar fénynyel díszített gondolái, s egyéb gondolák beláthatlan hosszú sora. A összes par­tok, lépcsők és paloták s fényesen diszitett erké­lyek tömve voltak közönséggel s köztük hölgyek­kel, kik a két uralkodót csatornái utján, mely fél óra hosszat tartott, lelkesülten s szakadatlanul él­jenezték. Számos katonai s nemzeti zenekar az osztrák hymnuszt játszá. A király megérkezése Sz. Márk terére rend­kívüli látványt nyújtott; az uralkodók a csapatokat szemlélve kétszer mentek végig a sorokon: a ki­rályt, midőn szállására ért, a trónörökös, a minisz­terek, a két kamara elnökei fogadták; a néptö­meg roppant örömkiáltással hívta az uralkodókat az erkélyre; midőn itt megjelentek, az ogállók nem akartak véget érni, a tömeg megszállva tart­ja a tért. A bevonulás valóban gyönyörű, a foga­dás szíves volt. Olasz és osztrák tisztek a legbi­zalmasabb módon érintkeznek, idegenek folyvást érkeznek Midőn királyunk lakására ért, Victor Ema­nuel fél órai látogatást tett, mely azonnal viszo­noztatok Király ő felsége meglátogatta ezután a trónörököst; 4 órakor fogadta az olasz miniszte­reket, a kamarák elnökeit, a velenczei hatóságo­kat és a konsuli testületet; Wimpffen gróf követ és Pilat főconsul bemutatták a Velenczében lakó osztrák-magyar alattvalókat. 5 órakor a patriarcha meglátogató az olasz királyt, és utóbb a magyar királyt. A két uralkodó nagyon örvend a viszontlá­tásnak. „M. P.“ magántávirata. Budapest. (Feladatott­­() óra 35 p.) A somogyi Deák-párt tegnap szabadel­vű párttá alakult át. Szathmár megyé­­ben a pártok szintén egyesültek. Velencze. Királyunkkal szemben a népenthusiasmusa határtalan. Az osztrák tiszteket mindenütt rokonszenvvel ü­dvöz­­lik. A kivilágítás és tűzijátékok tü­ndé­­k­esek. Az udvari bálban Margit her­­czegné gr. Andrássyval, vele szemben a genuai herczeg Wimpffennével tánczol­­ták az első négyest. Királyunk és Vic­tor Emánuel 11­­/­ órakor hagyták oda a báltermeket. Berlin. A püspöki dotatio elvonása harmadszor is elfogadtatott. Velencze. Tegnap az olasz király meglátogatta gróf Andrássy Gyulát. A viganzai hadiszemlét nagy udvari ebéd, színházi díszelőadás követte. Budapest. A „Times“ az uralkodók találkozását úgy üdvözli, mint a jelen­­kor legüdvösebb eseményét. HÍRHARANG. Kolozsvár­, április 7-én. Sok és nagy kellemetlenségektől mentik meg lapunk­­. előfizetői kiadó­hivatalunkat, ha az új évnegyedre az előfizetési összegek bekül­­désével nem késnek. Lapunkból csupán annyi pél­dány nyomul a­hány előfizetőnk van, a későn jö­­vőknek tehát teljes számú példányokkal nem szol­­gálhatunk sem a „Magyar Polgár“-ból, sem melléklete a „Történeti Lapok“-ból. Kiadó­­hivatalunknak az új czimszalag nyomtatása s ren­dezésével sok nehézsége van, a későn érkező elő­­fizetők e nehézségeket megkétszerezik, holott pon­­tos beküldés mellett a legpontosabb expediálásról biztosíthatunk mindenkit A „M. Polgár“ és „Tör­­téneti Lapok” előfizetési ára együtt évnegyedre 4 frt félévre 8 frt, deczember végéig 12 frt. gr A „Történeti Lapok“ első évi folya­mából néhány teljes számú példány rendelkezés alatt áll a „Magyar Polgár“ kiadó hivatalában. Az 52 complet szám­ára két kötetben 13 frt A második évfolyamra, mely április 1-én kezdődik s tart ez év végéig, előfizethetni 9 írttal. A külön előfizetett példányok jövőre is finom velin papíron fognak megjelenni. Az új főispáni kinevezések a na­pokban várhatók. Egyelőre mint halljuk mintegy 16 főispáni székben lesz az egész országban változás. Színházunk ügye legközelebbről fog tárgyaltatni a belügyminisztériumnál, egyszer­re a Balogh György , úr ajánlatával. Mi azt hisz­­szük a belügyminiszter a Balogh úr ajánlatára csak azon esetben fog tekintettel lenni, ha az évi se­gély arányában biztosítékot is hajlandó kimutat­ni. A belügyminiszter a színházi választmánynak Temesvárival kötött szerződését nehezen fogja helybenhagyni. Sokkal több valószínűséggel bír azon feltevés, hogy kormánybiztost fognak kinevezni, ki aztán a választmánynyal rendezni fogja gyorsan a kérdést, s tervet nyújt be az iránt, hogyan le­hetne legczélszerűbben biztosítani a kolozsvári színház állandósítását úgy, hogy alaptőkéje koc­­­kára ne tétessék. -f­ Farkas Ernesztina kisasszony a na­pokban váltott jegyet Dr. Weisz Jakab úrral. fr Gróf Bethlen Miklós a következő nyilatkozatot adja közre a„P. Llydban“. Tekintet­tel azon körülményre, hogy több gróf Bethlen fog­lalkozik az üzletek terén, következő nyilatkozatot tartom szükségesnek tenni: Három gróf Bethlen Miklós van, kik közül egy — az én csekélységem — soha semmiféle üzlettársulásban nem vett részt. Én hirlapiró vagyok, becsületes munkával élek, s óvakodom az­­ üzletektől. — Buda­pesten, 1875. ápril 4. Gróf Bethlen Miklós (az István főherczeg szállodában.“­­ Cseréljünk zongorát. A napokban egy asszonyság meglátogatja T—a zongora-raktá­rost s kiválaszt leánya részére egyet. Az ár felett megállapodnak, azonban az asszonyság megjegyzi hogy a vételárt nem szeretné a mai szűk világban mind készpénzbe letenni, hanem talán csinálhat­nának cserét is. A zongora­raktáros hajlandónak mutatja magát méltányos feltételek mellett a cserén is. „Szabad­­ tudnom, hogy milyen állapotban va és kitől a régi zongora, a­mit asszonyságod cse­rébe ajánlott?“ „Uram nekem nincsen zongo­rám,­­ ha volna nem jönnék ide." „Hát ak­kor mit tetszett érteni a csere alatt?" kérdé a meglepett zongora raktáros. „Férjem érez ko­porsó készítő, s úgy gondoltam hogy párt cserébe elfogadhat egy zong° ráért“. A vásárból persze semmi sem lehetett, mert a zongora­raktáros abban a véleményben volt, hogy ő még várakozhat a koporsója beszerzésével. Ő történt ez a história azt nem tudjuk, de az ötlet eredetiségét nem lehet tőle megtagadni, éz két öngyilkosság. Vártjáról e­sza­k­ről a következő sorokat vettük: Egy hét az öngyilkosság riasztotta fel Parajd lakóit a m­iné­pi élet csendjéből, ilusvét­i másodnapján délut­a lőtte szivén magát Fodor Sándor besorozott katona s egy tekintélyes család ivadéka, alig egy óranegyeddel előbb kedélyes baráti körből távoz­­ván el. Halálának okául szívbaját mondják. Egy héttel erre ápril 4-én esti 10 óra tájt a ref.mes­­ter Kató Gábor vetett véget életének pisztoly­ lövéssel; ugyanaz kinek baráti ölében egy héttel előbb Fodor Sándor adta ki véglehelletét. A fia­tal 19 éves minden körben kedvelt mester, habár tanítói képezdéből is került ki, már korábban be­leunt a falusi porontyokkal való bibelődésbe s Nagy Mihály színtársulatának néhány beli Parajdon mu­tatása alatt több szerepekben sikert ígérő kísér­letet tevén, ehez kívánt szerződni, s e miatt pa­pi főnökének pályájátóli lemondását be is jelentet­te. Ápril 4-én már meg is fogadta a fuvarost, hogy evvel meg éjjel Nagy Mihálynak Gy. Ditró­­ban működő társulatához távozzék, s midőn ez okból bucsuzni a ref. paphoz ment volna, mint mondják, a papné a szerencsétlent leszidva, azzal fenyegette ,hogy zsandárokkal fogják visszahozni, mint valami csavargót.“ E miatt elszomorodva távo­zott egy fogadóba, hol az ott levő egyházfiaknak el-

Next