Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1875-04-08 / 79. szám
a szolgálat ellen volna intézve; azonkép, ha az a büntető törvénykönyvben megtiltott cselekmény elkövetését kívánná, köteles az alárendelt, miután minden körülményt jól megfontolt, az engedelmességet megtagadni. Az egyházi ünnepélyeket illetőleg a csapatok rendszerint a katholikusok feltámadási és úrnapi, valamint az országos Szt.István-napi és görög hitv. vízkereszt ünnepélyekre rendeltetnek ki; ily alkalmakkor kitelhetőleg azon vallásfelekezet tisztjeiből és legénységéből állítandók össze a csapatok, mely az ünnepet tartja. A szolgálati szabályok egyes fejezetei ugyanazon felosztást követik, amely a közös hadsereg szolgálati szabályainál otthonos; kiterjeszkednek a tisztelgésekre, megállapítják a honvédelmi miniszert illető tisztelgést is, fegyelmi büntetésekre, igazságszolgáltatásra stb. A fegyelmi büntetések között előfordul a megkötözés s a gúzsbatevés is ép úgy, mint a közös hadseregnél. Levelezés. Székely-Keresztur, 1875. április 4 én. (Vége.) László tanár ur részakarata ráfogásnak nyilvánítja a Kereszturon megtartott értekezlet felől irt értesítésem azon részét, melyben zárjel között nevének kezdőbetűje megjelölése mellett neki tulajdonított közbeszólásokat. Még többet mond az tt úgy, mint az udvarhelyi „Baloldalnak“ adott informátiójában, mikor ő is a „Baloldal“ is az értem mystikus kifejezéssel valami meg nem engedhető utógondolat vádjával terhelnek. Rész, vagy jóakaratunknak kölcsönösen nincs értelme azok előtt, kik viszonyainkat ismerik. A ráfogás kifejezés ellenében nem akarok bizonyítani, épen úgy mint bizonyítéknak nem fogadom el a „Baloldal" ön melletti azon nyilatkozatát, hogy ön hallgatag. Köszönje meg pártfogóinak vagy a szedőnek, hogy a „hu betűt nem cserélte fel mással, mert azt ezúttal aligha meg nem érdemelné a véletlentől. Valamint azon, úgy jelent értesítésemből igen jól láthatta, s ha nem látta már kilenc hónap óta igen jól tudhatja azt, hogy engem úgy mint velem együtt érző igen sokunkat cselekedeteinkben minő eszme vezérel. Én úgy mint a velem együtt érzők igen jó barátjai lehetünk, s vagyunk is a személynek, s tán más esetekben sok áldozatra is készek lennénk, de határozott ellenessel vagyunk a dolognak, melyért azok küzdenek. Miként ők, aként mi is elkövetünk minden tisztességes utat és módot, hogy eszménknek érvényt szerezzünk. — Azt tudják ők, úgy mint mi. — Összeköttetései a tanár urat már a múltban olyasmikre kötelezték, mit helyteleniteni az egyes emberrel szemben senkinek sem jutott eszébe, sőt azt igenis természetesnek tartotta. A családi nyugalomért néha áldozni kell. Azon állás, mit ideiglenesen ezúttal a tanár úr elfoglal, egészen más viszonyok közé helyezi a személyt, a jelen kérdésnél. Népünk — igen helyesen — megszokta előkelőit, papjait, vagy a közintézetek élére állítottak cselekedeteit figyelni, s azután okoskodik magában további eljárása helyes voltáról. Az ilyeneket mi már tányily kevés befolyással biróknak látszassanak is, nem szoktuk csak egy eurer számba számítani. Hogy nevének kezdő betűje oda kiűn, az csak figyelmeztetés akart lenni a velem együtt érzők számára, hogy a távolból is tudják azt, hogy önnél az összeköttetések vonzereje még most is nagyobb, mint az erkölcsi eszméjé. Ön érzelmeinek hangos kifejezést adott nyilvános helyen is, az értekezlet után, holott állásának méltósága azt kívánta volna, hogy az értekezleten nyilatkozzék, miként mások tették. Nyilatkozata jobbra vagy balra esett volna é, az más kérdés, de legalább egyenes eljárás lett volna, így ön a választásra óhajtja, s határozta fennhagyni szavazata általi érzelmei nyilatkozhatását. Azon politikai iskola, melynek tanai önben eddig egy hűséges hallgatóra találtak, előttünk már rég ismeretes. Mi nem helyezünk arra súlyt, hogy azok egyike vagy másika minő szavazatlapot ad be. Azon iskola bizonyos tekintetekből, néha apró jó szolgálatokért megszokta engedni, hogy egyénei hová szavazzanak. Nálunk állásban levő embernél az egy szavazat egyenlő a semmi szavazattal. Végül: hallgasson meg tőlem egy meggyőződésből eredő tanácsot. Még sokan vannak közöttünk, kik nem az önérdek, hanem az ügy által vezéreltetnek, ezért kerülje ide hátrább a gyanúsítás érveit. Kedei, reteted kedvéért; de hogy senkinek se juthasson eszébe példádat követni, mindazokat maradékaid közül, kiknek feladatul jutand nevedet fentartani s kik huszonötödik életévük előtt meg nem nősülnek, arra kárhoztatja, hogy a rá következő esztendőben meghaljanak. Az ördög a düh miatt ordítva elmenekült s a szent visszatért a menybe, hogy ott Jehova trónjának talapzatán helyét elfoglalja. A mi Pálunkat illeti, a következő napon, mint huszonötödik évének évfordulóján, nőül véve a szép Kérvén Margitot. — És kétség kívül, ez lehet annak oka, így végzé be történetét az elbeszélő, amiért én ma itt azzal vagyok elfoglalva, hogy önöknek ez igaz eseményt előadjam. — És, kérdé Damstein asszony, midőn Roger elvégzé történetét, remélem, hogy a legenda jóslata soha nem teljesült? — Hitemre válaszolt az ifjú, már akár véletlenből akár az ég akaratjából, a hagyomány több ízben igazolva jön. — Ne mondja, így mormogtak körülbe a hitetlen Tamások. — Első alkalommal Marignannál, ama mesés ütközet alkalmával, melyet az óriások csatájának kereszteltek el és a melyre a lovagiassságáról emlékezetes I. Ferencz, egy ágyú lafettáján felvértezve aluva készült — teljesedett be. Kérouare érmez, ki akkor két hó hián épen huszonhat éves és még nőtlen volt, hat nyillövéstől találva, esett el. V. Másod ízben a fontenoyi rettenetes összeütközés alkalmával teljesült. Kérouare Rajnaldot ki a király testőrseregében hadnagy volt, melle közepén találta a golyó s a meghaltat lova elragadd. Huszonöt éves és nyolcz napos volt. Szerencsére úgy az egyiknek, mint a másiknak volt egy ifjabbik fivére, kik nőtlenségre voltak kárhoztatva s kiket e halálesetek arra a megnősülésre kötelezések, hogy az ily néven levők ki ne haljanak. — Ne lássa az ember! igy hallata szavát Langimé özvegy úri asszony , mondja csak hány éves ön Kérouare úr ? Huszonöt éves leszek két hó múlva, aszszonyom. — Nagy szerencséről beszélhetünk, válaszolt Loiseray úr, hogy a báróné gyászának hat hét alatt vége szakad, mert ha ön huszonötödik születésnapján még ifjú legény volna, s hogy ha a végzetteljes hagyomány csakugyan beteljesednék, akkor önnek még fivére sem volna ki a fajt továbbra fentartsa. Valóban, válaszolt Roger, egyetlen fia vagyok apámnak, egy gyöngéd s tiszteletteljes pillantát vetett az özvegyre Bach ! igy hallatszott minden oldalról : mesebeszéd az egész ! — Önök ha úgy tetszik gúnyolódhatnak veem, szólt nevetve Damfrein asszony, de én hiszek a hagyományokban. eghitetlenebbek rapsolylyal elégedtek meg , mindenki hazatért. , Dafie Anne asszony aggodalmakkal telve ,87,° J. a’ egész éjjen át nem aludott s bolond iejedelem tartá folyton felindulásban. nul belépett és ébren találva úrnőjét, monda hogy Kérouare ur bebocsáttatást kér. J Ily órában! kiáltott fel a báróné; mi történhetett, istenem ? Mi történhetett ? Házi öltönyt von magára, kis lábaira papucsokat húzott, oda tartá vállait, hogy köpenyt dobjanak reá és igy szólt: — Vezesse Kérouare urat nappali szobámba , magam is mindjárt ott leszek. (Vége köv ) ’ Zilah, 1875 márcz. 30-án Nyilvános számadás a „Zilahi tanügyi kör” által egy Zilahon létesítendő Fröbel-gyermekkert javára, jelen év márczius hó 1 2-án rendezett, hangversenynyel összekötött, felolvasási estély bevételeiről és kiadásairól. Az öszszes bevétel tesz 137 frt 70 krt, az összes kiadás 29 frt 18 krt; eszerint tiszta jövedelemnek maradt 108 frt 52 kr. A bevételhez felülfizetéssel járultak: Szikszai Lajos ügyvéd 50 kr, Hamp Ferencz erdész 30 kr, Osváth János iparos 80 kr, Kapus Sámuel iparos 20 kr, Gazda Albert ügyvéd gyak. 30 kr, Kiss László törv. sz. végrehajtó 10 kr, Nagy Imre ref. tanító 20 kr, Végh Sámuel hivatala. 30 kr Szőllősi Ferencz hív. 20 kr, Lőrinczy György ügyvéd 70 kr, Kondor István tanuló 10 kr, Kondor József tanuló 10 kr, Nagy Antal tanuló 10 kr Szabó K. tanuló 10 kr, Nisch István tanuló 10 kr, Pap Imre ügyvéd 70 kr, Czell Benő birtokos 70 kr, Török Imre tanuló 10 kr,Ábrahám Mihály tanuló 10 kr, Pakulár Ernő tanuló 10 kr Friedmann Sándor 70 kr, Gámán Ferencz nyomdász 1 frt, Kaizler Imre törv. sz. em. 2 frt 30 kr, Harmath Imre kereskedő 90 kr, Nagy György törv. sz. biró 70 kr, Nagy Antal mérnök 70 kr, Balogh Károly törv. sz. jegyz. 70 kr, Török József hivatalnok 20 kr, Bálint Sándor tanuló 10 kr, Korbuly Ignácz kir. ügyész 70 kr, Bogdánffy Mihály földbir. 20 kr, Ferenczi András iparos 20 kr, Hank Lajos keresk. 20 kr, Biró Ferencz ügyvéd 20 kr, Paskui Simon keresk. 20 kr, Govrik József kereskedő 20 kr, Germanz Tivadar állatorvos 20 kr, Pataky József keresk. 70 kr, Kiss Endre törv. sz. biró 1 frt 30 kr, Kis Lajos ügyvéd 3 frt 60 kr, Révay Pál ref. lelkész 30 kr, összesen 21 frt 10 kr. Fogadják a szives felülfizetők a nemes czél iránt tanúsított áldozatkészségekért a „tanügyi Ustrahálás köszönetét Borbély Sámuel Dobay Sándor ural, a rendező bizottság rel. tan. pénztárnok, elnöke. A király útja Velencze, ápril 6-én. Az osztrák-magyar uralkodó tegnapi utazása Triesztből Görczbe valóságos díszmenet volt. A vasutpálya mentében mindenütt nagy tömegek ágadták lelkesült éljenzéssel az elrobogó udvari vonatot. A pályaudvarok mindenütt ünnepélyesen díszítve voltak. . . . , A görzi pályaudvarba pont 10 órakor érkezett a vonat, itt a politikai és városi hatóságok fejei hódolatteljes fogadást rendeztek; a torsa Francesco Guiseppe nagyszerűen volt díszítve, bura néptömegek, a polgári küldöttség a városi zenekarral, idegen községek küldöttei, a tanodái íjását számtalan lobogóval, sorfalat képeztek és riadó lelkesedéssel üdvözölték a királyt, ki igen kegyesen köszöntött. A többi utcrákat is, melyeken a királyi vonat átvonult, ízletesen díszítették , roppant tömegektől voltak ellepve. A város este fényesen ki volt világítva; a polgárság, élén a városi zenekarral, nagyszerű fáklyásmenetet rendezett, mely a számtalan néptömeg óriási lelkesedése közben folyt le. Este a király a színházi előadást nézte meg, ott a jelenlevők által lelkesen üdvözöltetett. A király ma Cormonstól Velenczéig utaztában az egész után mindenütt ünnepélyesen fogadtatott; az indóházak olasz és osztrák lobogókkal voltak feldíszítve s mindenütt diszőrség felállítva s telve üdvözlő nagy közönséggel élükön a hatóságok s egyesületek képviselőivel. Az osztrák s olasz zászlókkal fellobogózott velenczei indóházban a király, a királyi herczegek, polgári s katonai kitűnőségek s a 71. gyalogezred egy százada várták ő Felségét, s midőn az udvari vonat berobogott, a király eléje ment ő Felségének, s a két uralkodó megölelte egymást; ezután ő Felsége kézszoritással üdvözölte a kir. herczegeket. Midőn a két uralkodó a pavillonban megjelent, a kikötőben felharsantak az osztrák hymnusz hangjai, s a beláthatlan népsokaság lelkesült és szűnni nem akaró éljen kiáltásai. A bevonulás alatt ágyulövések üdvözölték ő Felségét, s a számára készített gondolában ő Felségén kívül a király és Humbert trónörökös foglaltak helyet; a második gondolába Amadeus, Tamás ő fenségeik s Wimpffen és Menabrea tábornokok ültek, ezt követte a velenczei nobilik pazar fénynyel díszített gondolái, s egyéb gondolák beláthatlan hosszú sora. A összes partok, lépcsők és paloták s fényesen diszitett erkélyek tömve voltak közönséggel s köztük hölgyekkel, kik a két uralkodót csatornái utján, mely fél óra hosszat tartott, lelkesülten s szakadatlanul éljenezték. Számos katonai s nemzeti zenekar az osztrák hymnuszt játszá. A király megérkezése Sz. Márk terére rendkívüli látványt nyújtott; az uralkodók a csapatokat szemlélve kétszer mentek végig a sorokon: a királyt, midőn szállására ért, a trónörökös, a miniszterek, a két kamara elnökei fogadták; a néptömeg roppant örömkiáltással hívta az uralkodókat az erkélyre; midőn itt megjelentek, az ogállók nem akartak véget érni, a tömeg megszállva tartja a tért. A bevonulás valóban gyönyörű, a fogadás szíves volt. Olasz és osztrák tisztek a legbizalmasabb módon érintkeznek, idegenek folyvást érkeznek Midőn királyunk lakására ért, Victor Emanuel fél órai látogatást tett, mely azonnal viszonoztatok Király ő felsége meglátogatta ezután a trónörököst; 4 órakor fogadta az olasz minisztereket, a kamarák elnökeit, a velenczei hatóságokat és a konsuli testületet; Wimpffen gróf követ és Pilat főconsul bemutatták a Velenczében lakó osztrák-magyar alattvalókat. 5 órakor a patriarcha meglátogató az olasz királyt, és utóbb a magyar királyt. A két uralkodó nagyon örvend a viszontlátásnak. „M. P.“ magántávirata. Budapest. (Feladatott() óra 35 p.) A somogyi Deák-párt tegnap szabadelvű párttá alakult át. Szathmár megyében a pártok szintén egyesültek. Velencze. Királyunkkal szemben a népenthusiasmusa határtalan. Az osztrák tiszteket mindenütt rokonszenvvel üdvözlik. A kivilágítás és tűzijátékok tündékesek. Az udvari bálban Margit herczegné gr. Andrássyval, vele szemben a genuai herczeg Wimpffennével tánczolták az első négyest. Királyunk és Victor Emánuel 11/ órakor hagyták oda a báltermeket. Berlin. A püspöki dotatio elvonása harmadszor is elfogadtatott. Velencze. Tegnap az olasz király meglátogatta gróf Andrássy Gyulát. A viganzai hadiszemlét nagy udvari ebéd, színházi díszelőadás követte. Budapest. A „Times“ az uralkodók találkozását úgy üdvözli, mint a jelenkor legüdvösebb eseményét. HÍRHARANG. Kolozsvár, április 7-én. Sok és nagy kellemetlenségektől mentik meg lapunk. előfizetői kiadóhivatalunkat, ha az új évnegyedre az előfizetési összegek beküldésével nem késnek. Lapunkból csupán annyi példány nyomul ahány előfizetőnk van, a későn jövőknek tehát teljes számú példányokkal nem szolgálhatunk sem a „Magyar Polgár“-ból, sem melléklete a „Történeti Lapok“-ból. Kiadóhivatalunknak az új czimszalag nyomtatása s rendezésével sok nehézsége van, a későn érkező előfizetők e nehézségeket megkétszerezik, holott pontos beküldés mellett a legpontosabb expediálásról biztosíthatunk mindenkit A „M. Polgár“ és „Történeti Lapok” előfizetési ára együtt évnegyedre 4 frt félévre 8 frt, deczember végéig 12 frt. gr A „Történeti Lapok“ első évi folyamából néhány teljes számú példány rendelkezés alatt áll a „Magyar Polgár“ kiadó hivatalában. Az 52 complet számára két kötetben 13 frt A második évfolyamra, mely április 1-én kezdődik s tart ez év végéig, előfizethetni 9 írttal. A külön előfizetett példányok jövőre is finom velin papíron fognak megjelenni. Az új főispáni kinevezések a napokban várhatók. Egyelőre mint halljuk mintegy 16 főispáni székben lesz az egész országban változás. Színházunk ügye legközelebbről fog tárgyaltatni a belügyminisztériumnál, egyszerre a Balogh György , úr ajánlatával. Mi azt hiszszük a belügyminiszter a Balogh úr ajánlatára csak azon esetben fog tekintettel lenni, ha az évi segély arányában biztosítékot is hajlandó kimutatni. A belügyminiszter a színházi választmánynak Temesvárival kötött szerződését nehezen fogja helybenhagyni. Sokkal több valószínűséggel bír azon feltevés, hogy kormánybiztost fognak kinevezni, ki aztán a választmánynyal rendezni fogja gyorsan a kérdést, s tervet nyújt be az iránt, hogyan lehetne legczélszerűbben biztosítani a kolozsvári színház állandósítását úgy, hogy alaptőkéje kockára ne tétessék. -f Farkas Ernesztina kisasszony a napokban váltott jegyet Dr. Weisz Jakab úrral. fr Gróf Bethlen Miklós a következő nyilatkozatot adja közre a„P. Llydban“. Tekintettel azon körülményre, hogy több gróf Bethlen foglalkozik az üzletek terén, következő nyilatkozatot tartom szükségesnek tenni: Három gróf Bethlen Miklós van, kik közül egy — az én csekélységem — soha semmiféle üzlettársulásban nem vett részt. Én hirlapiró vagyok, becsületes munkával élek, s óvakodom az üzletektől. — Budapesten, 1875. ápril 4. Gróf Bethlen Miklós (az István főherczeg szállodában.“ Cseréljünk zongorát. A napokban egy asszonyság meglátogatja T—a zongora-raktárost s kiválaszt leánya részére egyet. Az ár felett megállapodnak, azonban az asszonyság megjegyzi hogy a vételárt nem szeretné a mai szűk világban mind készpénzbe letenni, hanem talán csinálhatnának cserét is. A zongoraraktáros hajlandónak mutatja magát méltányos feltételek mellett a cserén is. „Szabad tudnom, hogy milyen állapotban va és kitől a régi zongora, amit asszonyságod cserébe ajánlott?“ „Uram nekem nincsen zongorám, ha volna nem jönnék ide." „Hát akkor mit tetszett érteni a csere alatt?" kérdé a meglepett zongora raktáros. „Férjem érez koporsó készítő, s úgy gondoltam hogy párt cserébe elfogadhat egy zong° ráért“. A vásárból persze semmi sem lehetett, mert a zongoraraktáros abban a véleményben volt, hogy ő még várakozhat a koporsója beszerzésével. Ő történt ez a história azt nem tudjuk, de az ötlet eredetiségét nem lehet tőle megtagadni, éz két öngyilkosság. Vártjáról eszakről a következő sorokat vettük: Egy hét az öngyilkosság riasztotta fel Parajd lakóit a minépi élet csendjéből, ilusvéti másodnapján déluta lőtte szivén magát Fodor Sándor besorozott katona s egy tekintélyes család ivadéka, alig egy óranegyeddel előbb kedélyes baráti körből távozván el. Halálának okául szívbaját mondják. Egy héttel erre ápril 4-én esti 10 óra tájt a ref.mester Kató Gábor vetett véget életének pisztoly lövéssel; ugyanaz kinek baráti ölében egy héttel előbb Fodor Sándor adta ki véglehelletét. A fiatal 19 éves minden körben kedvelt mester, habár tanítói képezdéből is került ki, már korábban beleunt a falusi porontyokkal való bibelődésbe s Nagy Mihály színtársulatának néhány beli Parajdon mutatása alatt több szerepekben sikert ígérő kísérletet tevén, ehez kívánt szerződni, s e miatt papi főnökének pályájátóli lemondását be is jelentette. Ápril 4-én már meg is fogadta a fuvarost, hogy evvel meg éjjel Nagy Mihálynak Gy. Ditróban működő társulatához távozzék, s midőn ez okból bucsuzni a ref. paphoz ment volna, mint mondják, a papné a szerencsétlent leszidva, azzal fenyegette ,hogy zsandárokkal fogják visszahozni, mint valami csavargót.“ E miatt elszomorodva távozott egy fogadóba, hol az ott levő egyházfiaknak el-