Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1875-01-13 / 9. szám

Külföldi vegyes hírek. Alfonz — mint párisi diplomatiai kö­­rökben beszélik — elutazása előtt jegyet váltott Montpensier hg. leányával, Mária Mercedes her­­czegnővel. — Uj éjszaki-sark-expeditió. Dr. lieter­­mann és Bastian tanárok felhívó buzdítása folytán Brémában egy uj expeditió szervezkedik. Czélja: Grönland nyugati részein folytatni a kutatásokat. Ezúttal nem egy, hanem két, 300 tonna súlyra számított gőzhajó fog útnak indíttatni, egyenként 25—30 hajószemélyzettel. A két hajónak egy pa­rancsnoka leendő s a sarkvidék tüneményeinek tu­­dományos megfigyelése czéljából szakférfiak fog­nak megbizatni. A hajók egyikének feladata Grön­land belsejének átkutatása lesz, s a talaj alakulás­nak kikémlelése után éjszak-kelet felé halad; míg a másik folyvást az éjszaki partok felé fog tarta­ni, mit a jéghegyek esetleg akadályozása folytán, kutyák, és iramszarvasok igénybe vételével fog eszközölni. Az expeditió időtartama két évben állapíttatott meg, három évre számított felszere­léssel. Azon esetben, ha a császári hajóraj e czélra alkalmas hajókkal nem rendelkeznék, két új gőzös fog készíttetni, melyek teljes felszerelése 150 ezer tallért, a tudományos eszközök, stb. be­szerzése ismét 150 ezeret, s így összesen 300,000 tallért igényel. Az expeditió f. évi június, legyőz­­hetlen akadályok esetében pedig az 1876-ik évi júniusban fog megindulni. — Island szigetéről írják, hogy ott a múlt hó végén egy gyermekgyilkossági eset nagy izgalomba hozta az egész szigetet. Ilyen dolog ott már egy század óta nem történt. — Párisi élet. Melyik írónak hozott leg­kedvesebb ajándékot az újév ?— Dumasnak. — Hogy hogy?—Hát „Alfonz ura diadaltól egész Spanyol­­országban. A „Kelet“ t. ez. szerkesztő­jének. A t. ez. szerkesztő ur vezetése alatti „Ke-, let* lap f. január 8-ki számában az­­apró puska­­tűz“ rovatban Olasz Károly urat, mint a helybeli képezdék gondnokát polgári és egyéni becsületé­ben mélyen sértő közlemény jelent meg. Történt legyen ez a méltatlanság tévedésből vagy rosz­akaratból, sietek a tény állását megis­mertetni, az igazság érdekében kérvén a t. ez. szerkesztő urat, hogy jelen levelemet egész terje­delmében becses lapjában közölni szíveskedjék. Olasz Ká­roly úr a képezdékről az 186­9/70 tanévi számadását beadta, s az a vallás és köz­oktatási minisztérium által is véglegesen ellátta­­­to­t, s annak rendén a miniszter ur által Olasz Károly urnak a képezdék felszerelése körül tanú­sított fáradozásáért 300 frt tiszteletdij utalvá­nyoztatok. Az 187®­. évi számadását hasonlóan beadta, az igazgató tanács megvizsgálta, s helyesnek ta­lálván 1872-ben febr. 10-én végellátás végett fel­küldötte az illető minisztériumhoz, honnan eddig­­elé még nem küldetett vissza. Az 107% 187% és az 187% tanévről — a mennyiben az illető igazgatók mellett ez utolsó évtől őt is számadás illette — számadásait bead­ta, az igazgató tanács megvizsgálás után helye­seknek találván 1874 ben október 10-én tartott üléséből végellátás végett felküldötte az illető mi­nisztériumhoz; egyszersmind jegyzőkönyvileg ki­fejezte a maga méltányló elismerését Olasz Ká­roly úr irányában azért, hogy öt év folytában — a képezdék beállításának nehéz korában — a képezdék minden gazdai ügyeit az állam és ké­pezdék előnyére lelkiismeretes buzgalommal in­tézte, s az általa minden díj nélkül kezelt, 100 ezer forintot meghaladó összegről az utolsó kraj­­crárig pontosan beszámolt. Az igazgató­tanács egyszersmind ugyanakkor megbízott engem, hogy e határozatát a miniszteri biztos megjelenésének ötletéből felmerült gyanú­sítások és elterjedt balvélemény eloszlatásáért köz­tudomásra hozzam, a­mit én Olasz Károly ur sze­mélyes kérésére elhalasztottam; de most midőn láttam, hogy a t. ez. szerkesztő ur lapja ez ügy­ben téved s tévedésében meggondolatlanul igaz­ságtalan, kötelességemnek ismertem közölni. Fogadja a t. ez. szerkesztő ur tiszteletem. Kolozsvárt, január 10-én 1875. Kovácsi Antal, a képezdék igazgató-ta­nácsának jegyzője. HIRHARANG, Kolozsvárit, jan. 12-én.­­ A városi bizottságnak időközben el­halt tagjait szombaton egészítették ki. Megválasz­­tatták: Finály Henrik, Fekete Fái és Katona Jó­zsef. A .Keleti zokon veszi Katona Józseftől, hogy azt mondta választás után „Éljen a baloldal!“ No lámnl nem is tudtuk hogy ez oly veszedelmes mondássá vált már, hogy Kolozsvárt ki sem lehet anélkül mondani, hogy a világ legtekintélyesebb lapja meg ne rójja érette. Mi becsüljük Katona Jó­zsef polgártársunkat azért, hogy kimondta meg­győződését még akkor is, midőn maga körül olyan hitvány denunciánsokat látott, kik rögtön siet­tek e roppant eseményt a „Keletinek be­súgni. Nem tudjuk hogy Katona József — a­­Kelet“ állítása szerint — korteskedett , csak­ugyan önmaga mellett vagy sem , de azt egész bizonyossággal állíthatjuk, hogy volt ott egy kurta köpezős úr, a­ki a kormánypárt mellett agitált nagy sebbel lábbal, s az a feleki románo­kat készpénzzel is fizette. Pestről azon sensationális hírt veszszük, hogy a Bittó-féle minisztérium félreve­­tésével új kormány van alakulóban, melynek élén L­ó­n­y­a­i állana. E hit legújabb keletű, de azt­ hisszük, hogy csak a papíron fog maradni. Lónyai ő felsége előtt nem olyan grata persona, hogy ilyen kényes körülmények között egyenesen hozzá forduljanak. Első színházi álarczos bálunk ma este lesz. Az éjjel nagy sürgés-forgás volt színházunkban. Előadás után bontották fel a zárt­székeket, s rakták helyre a padlózatot. Az igaz­gatóság úgy halljuk mindent elkövet, hogy ez es­tét élvezetessé tegye, s nem is kételkedünk benne, hogy estére nagy közönség lesz, nagyobb a szo­kottnál, mert a farsang tánczos bálaiért sok csa­lád kárpótolja magát a színházi álarczos bállal, mely jó mulatságot nyújt, aránylag sokkal keve­sebb kiadással, mint a­mennyibe egy másféle bál kerül. fr­t tegnap ritka két vendége volt Színházunknak. Egy ifjú ember és huga, kik közül az első ötöd fél mázsát nyom. Húgát — ámbár még gyermek — másfél mázsára becsülik Nappal pénzért mutogatják magukat. Ál­lítólag miskolczi születésűek. Az igazgatóságot kér­ték: engedje meg hogy a színpadról is bemutat­hassák magukat valamelyik este, e kérelmük azon­ban megtagadtatok, miután a nemzeti színház ilyen látványosságoknak tért nem szokott nyúj­tani soha. Helyesen is teszi.­­ A helybeli távirda-igazgatóságtól a következő átirat közlésére kérettünk fel. Hiv illemmel kívánom közölni a tekintetes szerkesztő­séggel, hogy Sósmezőn Háromszék törvényhatóság területén mai napon korlátolt szolgálatú államtáv­­irda állomás nyittatott. M. kir. táv. igazgatóság Kolozsvárit, 1875. január hó 12. Wernlein Alaptalannak nyilvánítja a P. Napló azon általunk is közölt hirt, mintha Trefort mi­niszter német nyelven levelezne a szász egyházi haróságokkal, sőt a németnyelvű felterjesztéseket tárgyalás nélkül viszsza szokta küldeni. *** „Család és iskola“ czib­en február hó elejétől a kolozs­dobokamegyei nép­tanítók egylete ne­velés-oktatásügyi szakközlönyt ad ki. Szerkesztő Váradi Károly, főmunkatársak: Kozma Jó­zsef és Szabó Endre. A „család és iskola”, havon­­kint kétszer jelenik meg, legalább egy­évnyi tar­talommal s főbb rovatai a következők lesznek: Irányczikkek az általános nevelés­ és oktatás köréből, különös figyelemmel a családi és népis­kolai eljárásra. Gyakorlati czikkek. E ro­vatban a kisdednevelésnek és az elemi oktatásnak lehetőleg mindenik ágára lesz figyelem forditva. Lapszemle. — Egyleti közlemények. E rovatban a gyermekkertek és népoktatási taninté­zetek létesítésére alakult egyleteknek, továbbá a népnevelési és tanító-egyleteknek munkássága is­mertetik. A tár ez a hozni fog életrajzokat, is­mertetéseket azon könyvekről, a­melyek a szülői házat érdekelhetik, tankönyvbírálatokat, ismeret­­terjesztő vagy hasznosan gyönyörködtető olvasmá­nyokat, különös tekintettel a nemesebb érzés és a jó ízlés fejlesztésére és terjesztésére. Végül lesznek a vállalathoz illő apróbb közlemények s újdonságok. Előfizetési ára egész évre 3 frt, félévre 1 frt 50 kr. Melegen ajánljuk a „Család és iskolá“-t olvasóink figyelmébe. — A zeneconservatorium tisztviselő sze­mélyzete dr. Hintz György, Czirják Albert, Szen­­kovich Márton és Schuster Károly személyeiben január 10-én délelőtti 11 órakor tette tiszteletét közelibbről választott elnöke Simon Elek polgár­­mester úrnál, tudtul adván elnökké történt meg­választatását és kérve annak leendő elfogadására, valamint a zeneconservatórium ügyének és sorsá­nak hathatós pártfogása és előmozdítására. Mire a polgármester úr azt válaszolta, hogy váratlanul történt reá nézve az elnökké választási tisztelet, melyet — habár nem is ismeri meg annak ha­táskörét, — elfogad, és igyekezni fog ezen új tisztének, és hatáskörének megfelelni, és a zene­­conservatorium, — ezen városunkban létező egyik legnevezetesebb műveltségi tényező — ügyének előmozdítása és virágzása érdekében mindent meg­tenni. A tordai dalárda január 16-án tartja ez évi első dalestélyét, a következő műsorozat­tal: 1.) „Nyitány,“ a zenekar által. 2.) „Hallgasson el a fülemile,“ Szász Gerő-től; zenéje : Ábrányi Kor­­nél-tól. 3) „Népdal-egyveleg,“ Zimai László-tól. 4) „Loreley,“ Silcher-től. 5.) „Reám tekint bű­vös szemed,“ tenor-solo, dongókar kísérettel, ze­néje : Gumbert-től; énekli: Végh Elek ur. 6.) „Csatadal,“ Huber Károly­tól. A dalestélyt táncz­­vigalom követi. Belépti­ jegy ára 60 kr. Kezdete 8 órakor. — A közkiállitási érmek kiosztása, bé­csi lapok szerint, csak a jövő év elején ér véget. Eddigelé mintegy 20,000-et küldtek szét. — Nyilvános köszönet. Helybeli polgár Schwartz Adolf ur, elbénulható tűzoltók segélye­zési alapjának gyarapítására öt forintot o. é. aján­dékozván, fogadja az adakozó szivességeért nyil­vános köszönetünket. Kolozsvárt, 1875. január 11- én, Minorich főpár. Nyárádi Lajos, segédtiszt. Lapunk mai száma mellett küldjük szét Frommer és Hermann magkereskedők árjegy­zékét, melyet első­sorban gazdag tartalma ajánlhat olvasóinknak. — Merész próbálkozás. Kaposvárit­e­só folytán a kisdedóvó javára Staikespeare „Ham­letijét műkedvelők adják. — Az újvidéki forradalmárok. Az Új­vidéken lefoglalt lázitó irományok érdekes felde­rítésekre vezetnek az újvidéki omladina s a Szer­biában működő forradalmi párt rejtett üzelmeiről. A lefoglalt nyomtatványok közt lázadásra izgató röpirat is találtatott Pelagicstól, a híres szerb bujtogatótól, ki, amint látszik, az egész tervezett lázadás tevékeny factor­a. A röpirat czíme: „Sze­­net barátaimhoz, a­kik még a török iga alatt nyögnek.“ Szerbiából ugyanis a forradalmi párt­nak több ifjú tagja azon kérdéssel fordult Pela­­gicshoz, hogy mit javasolna az esetre, ha keleten forradalom lángja lábot vetne és a tartomány „egy keresztény vagy a pogány iga alá kerülne ?* Pe­­lagics válaszul írta a lefoglalt röpiratot, mely 27 pontjában általános socialistico-communisticus for­radalmi eszméket tartalmaz nagy szerb színezés­sel. A czimeket, papi méltóságokat, állandó had­­sergeket el kell törölni, az adókat meg kell szün­tetni, a trónokat egytől egyig föl kell forgatni s e romokon a foederativ községek uralma állapít­tassák meg: ily vezéreszméket akart Pelagics röp­­iratában forgalomba hozni. Dühös fanatismussal sarkalja a szerb ifjakat ezen elvek érvényesítésé­re, inti őket, hogy a fejedelmeket és a papokat mielőbb űzzék el nemcsak a szerbek, hanem az egész­­emberiség dicsőségére.“ Mily összeköttetés­ben állottak a mi szerb ultráink a Zasztava nyom­da útján e röpirattal, az értelmi bűnrészességnek mily súlya terheli Miletics táborát e felsült me­rényletben, a folyamatban levő nyomozások fel­adata lesz majd kideríteni. — Hósuvatagok. Somogyban mint a kapos­vári lap írja, erős tél van. Évek óta nem volt ott akkora hóesés, mint jelenleg. A múlt hó végén kevés megszakítással nap és éj­en át esett a hó­s éjszakkeleti szél mellett a községek közlekedési útjait, a vasútvonalak több pontját annyira eltor­laszolta, hogy a közlekedés, különösen a vasuta­kon, több napon át meg volt akadva. A budapesti és vidéki posták elmaradtak. Egészen el voltak sza­kítva a világtól. A duna-drávai vonalon Szob kö­rül több gőzmozdony a h­ósavatagba fúródva, sem előre, sem hátra nem mozdulhatott. Az utasok be voltak börtönözve az állomások közül, s legfeljebb távsürgöny útján kívánhattak szerencsét újévkor szeretetteiknek. Számosan szánokon menekültek, törtetve, lapátolva egyik községből a másikba. Egy mulató kanizsai társaság, mely Kaposvárról a vendégszerető karokból magát kiszakította, a hó­suvatagok közt gondolkodott a távolság és baráti szivek melegéről. A piaczok néptelenek voltak, az élelmiczikkek ára hihetetlen magasságig csigázta­­tott az élelmes vállalkozók által. Egyes községe­­ úgy el voltak torlaszolva, hogy csak az ünnepi harangszó hallatszott ki belőlük, még a síkságon is másfél láb magas hó fekszik, az erdőkben pe­dig megüti a két lábát is.­­ A községi jegyzőkhöz Mohaupt ur Osternből, mint a jegyzők egylete elnöke fölhívást intéz, melyben tudatja a haza összes jegyzőivel, hogy a Budapesten tartandó átalános magyarorszá­gi községi jegyzők gyűlését a bizottság mielőbb összehívja. Hogy azonban teljes siker legyen, Mo­haupt úr kéri a községi jegyzőket, hogy megjele­nési szándékukat az olcsó levelező lapok által leg­­föjebb január 25-ig vele, mint a bizottság elnökével tudassák. Egyúttal fölkéri a kerületi jegyző­egyle­teket, mihamarább azt is tudatni, ha várjon az egyes egyletek saját kebelükből választandó kép­viselők által kívánnak-e agyűlésen résztvenni, vagy pedig megjelenik majd az egylet minden tagja ? Az eszközölt jelentkezések után a bizottság rögtön intézkedni fog, hogy a résztvevők számára menet­­díjleszállítást, szabad lakást és egyéb kedvezmé­nyeket illető helyen kieszközöljön. — Egy felsült adótervező. Röviddel ez­előtt egy kalandos élethez szokott ember Bécsben szerencsét próbált egy adótervvel, mely az ő állí­tása szerint roppantul növelte volna az állami be­vételeket. Eszméjét, melylyel Ausztriát a defic­it­­től megmenteni akarta, a legnagyobb titokban tar­totta, de e mellett annyit beszélt róla nemcsak magán, hanem hivatalos egyének előtt is, hogy végre belebocsátották az osztrák finanszminiszter­­hez. Itt azonban eszméjének közlése előtt knyilat­­koztatta, hogy adótervéből egy kukkot sem mond el mindaddig, míg részére de Pretis 50,000 frtnyi jutalomdijat nem biztosít. Midőn az osztrák pénz­ügyminiszter, ki azt hitte, hogy egy rögeszmés őrülttel van dolga, a kívánt jutalomdijat némikép megígérte, emberünk a gyufaadót hozta javaslat­ba Fölösleges említeni, hogy ily adótervért nem adtak semmiféle ibjat, s a buzgó tervezőnek a szánalom volt egyedüli jutalma. Azonban ilyesmi sem hozta ki sodrából őt, mert máris Budapestre jött, s most Gh­yczy Kálmánnál akar a maga ré­szére az ezelőttinél nagyobb jutalomdijat biztosí­tani egy oly finansztervért, mely egy év múlva ««yrminga a mi an­araháztartásukban a megrontott egyensúlyt. . . , 5®‘lk közlemény az árvaházra tör­tént adakozásokról. Ajándékok. Egy név­­telen 50 frt, Bágya Zsigmond 10 frt, Korbu’,y Ida ’ ’"-its Albert 9 frt. a „Magyar Polgár“ kia­dóhivatala által: Dali Mihály 1 frt, Beckel Károly 10 frt, Rocker Károlyné 5 frt.Tucsek Vilma, Mar­git­­s Anna egy általuk rendezett tárlatból 5 frt. Összesen 95 frt Ajándékok a fölszerelés­hez. Gr. Béldi F­erenczné egy oldalast, 2 tüdőst, 3 szál kolbászt, 1 darab szalonét. Koncz Sándor­­né 1 kosár almát, 1 kupa lencsét, aszalt almát, 24 virslit. Br. Kemény Istvánná 20 kis kalácsot, 4 kupa tejet, 20 sóspereczet. Ilutflesz Károly 150 font finom lisztet. Tam­ásy Novák Julia 1 véka szép lencsét. Schvarczelné 2 kis véka búzalisz­tet. Bogdán István és neje 85 svng nyári ruha­­kelmét. Bányai Literáti Emma a két legkissebb árvának 2 darab mosdó szappant. Fogadják a t­ adakozók az árvák nevében hálás köszönetünket, a munkás kis leányok fáradozásaikért. Hutflesz Ká­roly úr, ki oly gyakran megemlékezik az árvaház élelmi szükségeiről, és végre Stein János ur ki a mult évben kiadott évkönyvek nyomtatási dijából szives volt elengedni 7 frt 70 krézárt. Kolozsvár, 1875. jan. 10-én. Br. Bornemisza Ignáczné, elnök. Szász Domokosné, titkár. Közönség köréből.*) Tisztelt szerkesztő ur ! Popini Nándor úrnak e becses lap 1. évi 6-ik számában foglalt czikké­­re válaszom az, hogy az egész ügyet, becsületsér­tést látva abban magamra nézve, átadtam s m. kir. törvényszéknek. Kérem ezt becses lapjában köztudomásra juttatni. Tisztelettel a légszeszgyár igazgatósága, Zimmermann Henrik. •­ E rovattal: megjelenő csikkekért szerkesztősé­­gÜnk e* ipán a sajtóhatóság irányában válal felelősséget. .Szer­­. XBécsi pl­at«*x. — Távirati tudósítás a bécsi börzé­ről. Január 11. 5°/„ metalliques 70.10. 5"/*„ nem­zeti kölcsön 75.60. 1860-iki államkölcsön 118.25. Bankrészvények 1002.—. Hitelrészvények 228.—. London 110.60. Magyar földtehermentesitési köt­vény 77.75. Temesvári földtehermentesitési köt­vény 77.—. Erdélyi földtehermentesitési kötvény 76 —. Horváth-Slavon földtehermentesitési kötvény 80 50. Ezüst 104.50. Cs. kir. arany 5.24.'/# Napole­ondor 8.89.% Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő ír. PAPP MIKLÓS: NYILTTÉR.*) Minden betegnek erőt és egészséget nyújt gyógyszer és költség nélkül a kitűnő Revaiesciere du Barry Londonból. Minden betegség eliten gyógyszer és költség nélkül gyótatásu a jeles au Barry Revalescziére, s a felnőtteknél velés mint gyermekeknél 60-szeres árát takarítja meg a táp és más gyógyszereknek. — Kivonat másolatok 76,000 biso­­nyitványból, melyek gyomor, ideg, mell, tüdő, hang, lé­­husok harag és vese­bántalmaknál használtak . Kívánatra bérmentve, küldetnek. 64.210. számú bizonyítvány. Nápoly, 1862. ápril. 12. Uram! Egy szájbetegség folytán hét év óta boltautó elsoványodott és szenvedő állapotban voltam. Nem voltam képes olvasni vagy írni; testemen minden ideg reszketett a rosz­emésztés és folytonos álmatlanság folytán örökös ideg­­nvultságban szenvedtem, mely ide oda űzött és nem hagyott egy perczig se békét, a mellett a legnagyobb fokban méla dús voltam, sok orv­u kimerítette minden tudományára nél­kül, hogy enyhítette volna szenvedéseimet. Teljesen kétség­beesve próbáltam az ön Revalescsére-jét és most, miután 3 hónapig éltem vele, hálát mondok istennek. A Révaid vezére a legnagyobb dicséretet érdemli meg, egészségemet végleg helyreállította és arra képesített, hogy helyemet a társaság­­­ban ismét elfoglalhattam. Teljes hálával és tisztelettel. OlArquise de Brehan. 65,810 sz. bizonyít. Neufchateau, der. 23. 1862. 17 éves leányom, tisztulásának kimaradása miatt éregrángatódzásban szenvedett, úgy hogy az orvosok is­­ kétségbe vonták már felgyógyulását. Mióta azoban többek bédtanácsára a Revalesciérevel táplálkozik, mindi­zséges a­­ki tára egészen helyreállott egészsége, s friss egésbámul nézésnek örvend. M­arti­n, 5. Officier comptableectren raite. Táplálóbb levén mint a hm, a Revalesciére felnőttek és gyermekeknek 50-szeres árát megtakaríttatja gyógyne­rekben. Bádo­gsze­lencsékben fél fontos 1.50, 1 fontot 2.59, 2 fontot 4. 60, 6 font 10 frt, 12 f­s, 20 frt, 24 fm, 86 frt Revalessiére kétszersültek szelenczékben. 2 f. 60i41. 60 Revalesciére chokoládée por- és tábla alakban 12 créssére 1.60, 24 csészére 2.60, 48 csészére 4.50, porban 120 csészé­­re 10 frt, 888 csészére 20 frt, 676 csészére 86 frt. — Kapható: Barry da Barry és társánál Bécs,­­Valfischgatau 8. sz. , általa minden város gyógytárában. Maga a ráki­a is bármely vidékre küld utalvány vagy utánvét ellenéből. Kapható továbbá: Kolozsvártt: Binder gyógyszerésznél, Pesten: Török, Prágában : Fürsth J. Brünnben: Eder F., De­recsenben: Mihálovics István gyógyszerésznél, Duna-Föl­d­­várt: Nadbera Pálnál, Károlyváros­­. Brilli F.-nél Kanizsá­r Lovak Károlynál, Maros-Vásárhelyt: Fogarasi Dömötörnél, Pozsonyban: Pisstori Feliinél, Siókos-Fehérvárotti Dseba­j­la Györgynél, Vágujhelyen: Conlegner Ignácinál. Varasdon: dr. Halter A.-nál, agrárában: Irgalmatok gyógyzsertárá­­ban * E rovatban megjelenő csikkekért szerkesztőségünk intim felelőséget sen villál el. Szerk.

Next