Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1875-01-14 / 10. szám
A legutóbbi kölcsönből, teljesittetvén ebből deczemberben a január 1 sei 0,600,000 írt fizetések is, 1876-re harminczkét millió forint marad fennt. Ezenkívül az állam 1874. decz. 31-én tizenkét millió pénztári készlettel rendelkezett. (Itt megjegyzi a „P. N.“, hogy ez oly tetemes pénztári készlet, hogy ilyesmivel a magyar állam 1869 óta nem birt. Ha tehát — úgymond Ghyczy — a kölcsönből akarnák fedezni a deficitet, semmi sem volna egyszerűbb, mint azt mondani, hogy a 26 millió delyitet bőven fedezik az elősorolt tételek, azon an más utat ajánl, az ország iránti kötelessége más utat ajánlani. , Tudvalevő, hogy nálunk az adók igen egyenetlenül folynak be. Az államnak nagy fizetései vannak az év első felében, az adsó nagyobb része pedig az év második felében foly be. Ha az elősorolt tételekből akarnók fedezni az összes kiadásokat, az év első felében mind a 32, mind a 12 millió igénybe vétetik, de ez részben megtérül az év második felében s 1876-ra mintegy hat millió marad fenn. . A pénzügyminiszter azonban a deficit fedezésének más útját ajánlja és pedig a következőt: A deficit 25 millió. Ebből 1875-ben 12 milliót a kölcsön által ajánl fedeztetni, mely összegnek fele új beruházás s kataszteri költség, másik fele azonban valóságos igazgatási kiadás. Fedezendő még 13 millió. Ennek fedezésére az adóemelést, vagy új adók behozatalát ajánlja. A pénzügyminiszter ezután sorra veszi a képr,háznak e részben már előterjesztett javaslatokat , reflektál azon választásokra, melyeket e javaslatokban az adóügyi bizottság tett. A tőkekamat, nyilvános társulatok, a bányaadóról szóló javaslatról azt jegyzi meg, hogy a bizottság e javaslatokat közgazdászai érdekekben javította, attól tart azonban, hogy e módosítások csorbítják az illető javaslatok financiális eredményét. A vadászati adóból hozzávetőleg 600.000 forintot vár. A házadóból, az adóügyi bizottság változtatásai szerint, mintegy 1.200.000 forint többletet. A bélyeg s illetékekből 300,000 frtot. A vasúti s gőzhajózási szállításról szóló javaslatot illetőleg megjegyzi, hogy az előbbi számítások (melyek a közös pályák osztrák vonalaira is refllectáltak) nem helyesen vetettek fel Megjegyzi azt is, hogy a javaslat, az ezzel egybekötött előmunkálatok miatt, kihirdetése után legalább három hónap múlva léptethető életbe. Ezek után, azon reményben, hogy a javaslat még januárban elfogadtatik, az ezután várható jövedelmet 1.800.000 frtra teszi. A fényűzési adókról szóló javaslatot az adóügyi bizottság annyira változtató,hogy e javaslatból, úgy, mint a bizottság tervezi, legfeljebb 100.000 frtot vár. A kereseti adóról szóló javaslat eredményéül (tekintetbe véve, hogy a kereseti adójavaslatot a bizotság még nem tárgyalá ugyan, de ez ellenében számos kifogás emeltetett) a miniszter legföljebb 1 milliót vesz föl. Mindezen adójavaslatok várható eredménye tehát öt millióért. Marad még 8 millió az adóemelés által fedezendő. Ez összeg fedezése magas adópótlékot tenne szükségessé, aminek valósítását a miniszter nem tartja okszerűnek. Kijelenti tehát, hogy az 57, adópótlékról szóló javaslatát is visszavonja, s e helyett indítványozza majd az általános jövedelmi adó behozatatalát, amelyre vonatkozó törvényjavaslatát közelebb a képv.ház elé terjeszti. A miniszter ezek után elősorolja kilátásait 1876-ra. Az ő számításai szerint, ha a 13 millió adóemelés megtörténik, 1876-ra mintegy 26 milliót vihet át az állam, s ehhez hozzászámítva a közös activákból, a vasutak előlegeiből visszafizetendő összegeket, valamint azt is, hogy az új adók már az egész 1676-dik évben szedetni fognak, reméli, hogy az 1876-ik év kiadásai is újabb kölcsön nélkül fedezhetők lesznek. A miniszter e nyilatkozatára a bizottság több tagja kijelenté, hogy azok megnyugtatók. Most még azon hírt jegyezzük fel, hogy a Ghyczy által tervezett általános jövedelmi adó 400 lesz, s mint Ghyczy említé, e forrásból 8 millió várható, fia ül a spanyol trónra, de hát most azzal akarják magukat kárpótolni, hogy mindent kiirtani szándékoznak, ami az 1868. Septemberi forradalomra emlékeztet: általános szavazatjogot, vallásszabadságot, esküdtszéket, polgári házasságot sat. Ez emberek, kik a legveszedelmesebb reactiót képviselik Spanyolországban, az irányzatok Utal netalán támadható forradalmaknak erős hadsereg által vélik útját vágni, kivált ha a hadsereg az u fóemberek, Chaste gróf vezénylete alá jutna. Ami még a bajt tetézi az, hogy a mostani Canovas-kormányban is többségben vannak e reactionarius elemek, így Castro, Molius, Orovio, Salaverria és Cerdienas reactionariusok. Ezekkel szemben áll Canovas, Romero Robledo és Ayala, kik habár nem barátjai az általános szavazatjognak s a vallásszabadságnak, mégis azt, hogy újból a hadsereg lett az ország ura, ez kiáltá ki Alfonzot királynak, az által igyekeznek elsinailni, hogy igyekeznek magukhoz vonni a liberális elemeket. A három utóbbi miniszter arra törekszik, hogy egy alkotmányozó cortes hivassék egybe s azt hiszik, hogy e téren könnyű lesz a találkozás a progressistákkal és demokratákkal. Ily viszonyok között érkezik Alfonz Madridba. Tudjuk, hogy kijelentette, miszerint alkotmányos monarchiára törekszik, melyet következő alapokra akar fektetni: porosz katonai rendszer, azután oly alkotmányosság, mint Angliában és Belgiumban van, azután ismét a pápai székkel való viszonyok helyreállítása (!), ami sokat jelent Spanyolországban, — a nemzeti czímek és rendek helyreállítása, miket a respublika eltörölt volt, azután végül azt is kijelentette Alfonz, hogy azon liberalizmus alapelvein fogja kormányozni a spanyolokat, melyeket Schmerling lovagtól szívott magába Mindezek közelebről tekintve igen szép perspectívát nyújtanak Spanyolország jövőjére nézve. Spanyol viszonyok. Alfonz már spanyol földre érkezett, s ha lehet hitelt adni a távirati tudósításoknak, mindenütt fényesen és lelkesültséggel fogadják. Madridba érkezve Alfonz, az új nera embereinek első teendője lesz, hogy őt nagykorúnak nyilatkoztassák ki; aztán a mostani „régensségi kormány“ ügye dől el, vagy meghagyatik továbbra is helyén, vagy átalakíttatik, vagy egy új kormány fog helyébe lépni. Két áramlat küzd most egymással. A tiszta vérű izabellisták, a javíthatlan moderádások mindent el fognak követni, hogy minden főbb állomást a kezeikbe kaparithassanak. Ezek már azzal is elégületlenek, hogy nem Izabella, hanem ennek Levelezés. Torda, 1875. jan 10. Tisztelt szerkesztő ur! Tordamegye és Tordaváros, a „Magyar Polgár” régi ismerősei, elvtársai, fejér hollókép csak néha adnak magukról életjelt lapja hasábjain; minek okát azon esetben is nehéz volna tudnom, ha összeköttetéseit ismerném; fel kell tennem tehát, hogy a Torda és torda megyei indolentia, szokás szerinti ősi bűn, játszik ez ügyben s takarta magát a palástok legbővebbikébe. Feltéve tehát, hogy sem valami tactica, sem pedig diplomaaticai sakk-mattall van bajom,gy a szerkesztői hadműveleteknek elbe nem vágok; a rendes levelezői szerepet ezennel magamra vállalom. Sokat nem ígérek, sem nem követelek: én mindig az igazat igazán írom meg; szerkesztő úr pedig köteles éppen úgy kiadni; azt hiszem, ily feltét mellett meg lehet élni, s nem feltétlenül szükséges meghalni II.. Egy kis tájékozásra mégis szükségünk van, tudni kell a t. szerkesztő úrnak, hogy én — tiszta és határozott ellenzéki — azon meggyőződésben vagyok, hogy hazánk jövő sorsa, a személyeskedés helyett a tárgyakkal foglalkozást követel inkább. Inkább foglalkozzunk csupán meztelen tárgyakkal, mint fügefaleveles méltóságos személyekkel, s azok nagyságos ambitióival. — Ami a tárgyon kivül esik, semmit sem ér; a lomtárt hagyjuk meg szegény házaló izraelitáink aratási mezején. Ha már a Nessus-köntös ránk van adva, nem azt kell többé kérdenünk: ki adta ránk? — nem azon kell okoskodnunk, hogy önmagunkat a lehetőleg legkevésbbé marczangoljuk össze!! A küzdelem szele és hidege ismét érzik, de ez nem Bejárása sóhajtásaiból áll; a kormánypárt szítja fönnt, s fázunk tőle ide leinnt; egy kis fát mi is teszünk a tűzre ellene. De kötött láb és békába vert kéz mellett is ébren viraszthat az ész, ha mindig csak a tárgy valóságát tekintve, a haza sorsát nem egyének, hanem a közjó irányában vizsgálja. Tordának rész hírét költötték, az egyénekbe kapaszkodtak bele, azoknak volt szüksége rá, kik soha a köz, hanem mindig a magánczélok érdekének szolgáltak; sokban sikerült nektek, de nagy kérdés, mennyiben a közérdek javára?!! Azt mondják, hogy a legrosszabb könyv is tartalmaz valami jóravalót; utánna nézünk, hogy ezután a legkisebb jó se vesszen el; a mi Tosznak jelöltetik pedig a termőföld trágyáján cultiváltassék. • Ugorkafára nem fogunk hágai; a magasban semmi keresetünk; az elhanyagolt föld elég tért nyújt nekünk a működésre. Úgy hiszem, egy levelezőnek szerény körét eléggé meghatároztam, s a helyi érdekekre lehetőleg viszonyítottam. S most már meg kell mondanom a szerkesztő úrnak azt is, hogy ezen levelezői buzgóságra leginkább a már is megkezdett apró és nagyobb puskatüzek kényszeríttettek, mert: A „Kelet“ apró seléttel szegény Veress Dénes barátunkat szinte agyontüzelni fenyegetőzik, pedig hát mi tudjuk, hogy az apró selétek még ha nagy puskából lennénk is lőve, barátunk bőrét alig érinthetnék; lévén az ő, ez idők szerinti mulatsága nem a tűzgyújtás, hanem annak teljes igyekezetbeli eloltása. A „Közérdek“ conta bombákat szőr Tisza László ellen, a „Magyar Polgár“-ban közölt új évi nyilatkozatáért; s jövendöl neki minden rosszat, miert nem tudta megkülönböztetni a magyar korona javait a magyar állam javaitól ? —• valóban én _a ki az államjavak létalapját már a mult időkben, jogi szempontból tanulmányoztam; igen nehéz’kísérletnek lettem kitéve aziránt, hogy a felvetett kérdésre el ne mosolyodjam „Difficile est satiram non serbere* midőn valaki mondja, s talán már el is hiszi, hogy „a magyar korona és a magyar állam javai“ között különbség volna, hiszen maga a korona is állam, egy szorosan öszvekapcsolt fogalom; ennek épp úgy javai, mint szellemi és anyagi érdekei különbözők nem lehetnek, valamint nem is azok. — Igen nagy köszönettel tartoznám a „Közérdekének ha kimutatná legalább viszonylagosan, az állam- és koronajavak területét hazánkban, ha már jogi alapot különböztetett meg!! — Mindezek azonban még most, korán elpuskázott aprólékos rakéták, a szolid ambitio, s gyáva útonálló jelleméhez tartoznak: elmegyünk mellettük, s folytatjuk dolgainkat. — Tordamegye közgyűlése múlt évi decz 22-én megalkotta központi választmányát 16 tagból, kik közt 4 , mond négy darab ellenzéki is valahogy beszorult, mint mondják, békés kiegyenlítés lett megkísértve, de sikertelenül; a kormánypárt erőt feszített; az ellenzék elaludta magát, s így a szavazatnál 35 szavazattal agyon nyomatott. A központi választmány f. évi jan. 2-án alakult , tette meg intézkedéseit a választók öszszeírási küldöttségeinek megválasztása által, kik közé alig pár ellenzéki tagot engedett bejutni. Ez most azonban kevés kilátással bírhat, miután a törvény maga kivételből rendeli az öszveírásokat végrehajtatni, miért pedig bőséges felelősséget vet vállaikra. A küldöttségek utasítással fognak elláttatni; meglátjuk, hogy ezen utasítások megmaradnak-e a törvény korlátai között, vagy extravagantiákba fajulnak !! Mindezekre minden választónak nem csak arra kell igyekezni, hogy adóját rendesen befizesse, hanem arra is, hogy a lajstromokba miként, s mi czím alatt vétetett fel , vagy egyáltalában felvétetett-e? Torda megye 1. évi első rendes közgyűlését január 28-án fogja tartani; ennek fontos tárgyai lesznek leginkább — mint hallám—a keleli ügyekben; igen fontos dolognak tartom, hogy a tagok minél számosabban jelenjenek meg, s magukat különösen a községi költségvetések és ravatalok iránt érdekeltessék. Ila a szerkesztő úr úgy akarja. az a rendes levelező*) féle közegei gyakrabban teljesíthetnék az ellenőrzési vizsgálatokat, ahogy tehetik azt Budapestről, honnan egy egész nap kell, amíg a m. keleti vasút kiindulási pontját érinthetik. De nem csak jobban, könnyebben, hanem jelentékeny megtakarítással volna mindez itt helyből intézhető, s érveink közt a székhely áttételére nézve, a takarékosság elve egyike a legkevésbé megdönthetőnek és — szeretjük hinni — a leginkább döntőknek. Határozottan merjük állítani, hogy az igazgatóság Kolozsvárit minden tekintetben kevesebbe kerülne, mint most. A szállások olcsóbbak lévén itt, mint a fővárosban, az igazgatóság hivatalos helyiségeinél, a hivatalnokok szállás-bér-illetményeinél tetemes megtakarítást lehetne eszközölni, a napidíjakkal járó kiküldetések kevesebb időt vevén igénybe, kevesebb kiadást igényelnének, de mindezeknél nevezetesebb momentum az, hogy számos hivatal és hivatalnok egészen feleslegessé válnék. Jelenleg ugyanis a vonalon hét főnökség létez, amelyek csak a távol székelő igazgatóságot helyettesítik. E forgalmi főnökségek számos hivatalnokaikkal együtt azonnal feleslegesekké válnak, mihelyt az igazgatóság saját vonalán állva, önmagát képviseli. Épen ezt kell állítanunk a pályafenntartási, vonattovábbítási, fűtőházi és gépgyári hivatalokról, amelyeknél az igazgatóság távolléte miatt egy egy magas állású hivatalnok van alkalmazva számos segédszemélyzettel, és akiknek nagy részére nem lenne szükség, ha az igazgatóságnál ezen egyes osztályok előadóiként működő felügyelők a vonalon laknának, és saját maguk végeznék a tettleges szolgálatot. Az előadottakkal szemben az igazgatóságnak továbbá is Budapesten székelése mellett csak két nyomósabb indokot ismerünk. Egyik a központosítás elve az ország fővárosának érdekében, a másik azon szükségesség, hogy a társulat bonyolult pénzügyi viszonyainál fogva a m. kormánynyal, s tariffái érdekében s többi vasutak Budapesten székelő igazgatóságaival közvetlenül érintkezhessék. A központosítás elve — igénytelen nézetünk szerint — nem terjedhet annyira, hogy természetellenes, sőt káros viszonyok fenntartását igazolja egy oly vállalatnál, amelynél maga az állam érdeke annyira fontos szerepet játszik. Különben is örömmel értesült az ország közelebbről a m. kormányelnök azon kijelentéséről, hogy a decentralisatió magában a kormányzatban is elvül jön fogadva. Ami a másik indokot illeti, azon nézetben vagyunk, hogy ha a társulat egy kis személyzetű képviselőséget tartana a fővárosban, ez a fennforgó szükségnek képes volna megfelelni, sőt ha az ügyek fontossága néha az igazgatóságnak több tagjainak személyes jelenlétét is igényelné, ezek odautazása kevesebb hátránynyal és költséggel volna összekötve, mint amennyi előnynyel jár az igazgatóság székhelyének ide áthelyezése. E két okon kívül többet az igazgatóság Budapesten székelése mellett aligha lehetséges felhozni, s őszintén bevalljuk, hogy a tovább ott maradást — miután az építés bevégezve s a pálya már két év óta minden irányban át van adva a forgalomnak — részünkről kénytelenek volnánk indokolni, amíg a fennebb előadott érvekkel cáfolhatlanul bebizonyítottnak hisszük, hogy ha javaslatunk elfogadtatik, ennek okvetlen következménye lesz, hogy 1. az igazgatóság a pálya forgalmát s jövedelmét tetemesen fokozhatja; 2. a kiadásokat apaszthatja, s hogy végül , 3 ez országrész anyagi érdekeinek fejlesztésére kedvezőbb hatással lehet. Ha az utóbbi pontot — mint amely az államvagyon gyarapítására csak közvetve hat, ezúttal figyelmen kívül hagynók is, de lehetlen rá nem mutatnunk a két elsőre, amelyek az államháztartás felbomlott egyensúlyának helyreállításánál annyiban főszerepet játszanak, amennyiben e pálya a kamatjövedelem biztosításán kívül az államkincstárt még más tekintetben is terheli Mindazon intézkedés, ami a m. keleti vasút kiadásait cökkenti, s ami jövedelmét szaporíthatja, kell hogy méltányos figyelemben részesüljön, mert mindez egyenesen az állam terhének könnyítésére fog szolgálni. S minél több hiba történt a vállalat létesítése körül, annál czélszerűbbnek mutatkozik, minél gyorsabban életbe léptetni minden oly intézkedést, amely a múltak hibáit orvosolni képes Hogy e pálya életképességgel bír, tanúsítja azon körülmény, hogy jövedelmezősége, habár lassan, de fokozatosan emelkedik. Gondos, a körülményeket helyes számítással mérlegelő vezetés e jövedelmet nagyban és még azon idő előtt képes lesz fokozni, amikor a keleti csatlakozás létesülni s a pálya nemzetközi forgalmi úttá fog válhatni, egyébiránt amit itt előadni bátorkodunk, az a jól vagyunk értesülve —oly eszme, a mely a m. közlekedésügyi miniszterium előtt nem ul, a menyiben a székhely áttételét épen a m. ministerium már megpendítette. Ha ez eszmét előttünk ismeretlen fontos államérdekből származó okok meg nem másították, úgy remélni bátorkodunk, hogy a közérdek szempontjaitól zugalt alázatos előterjesztésünknek óhajtott eredménye lesz, főképp, ha Nagyméltóságod A kolozsvári kereskedelmi- és iparkamara előterjesztése a kecsk. ministériumhoz a keleti vasút igazgatóságának Kolozsvárra áthelyezése iránt. (Vége.) Miután a kereskedés és ipar kedvező lendülete akármely irányban, mindig egyenértékű az állam gazdagodásával, azt hisszük, felesleges hoszszasabban indokolni, mint szép feladatot t teljesíthet a keleti vasút igazgatósága, ha forgalmának úgyszólva központjáról vezetheti az üzletet. Az állampolgárok vagyonosodására s az adófizetési képesség emelésére azonban tán soha sem volt nagyobb szükség, mint most, amikor az államháztartás viszonyai minden lehető jövedelmi forrás megnyitását és kiaknázását sürgetik . Tekintve azonban a vasút-igazgatóság hatáskörének más részeit, a szorosabb értelemben vett igazgatást, minek a személyes ügyek vezetése, az ellenőrzés és a technikai kezelés, mindezeket Kolozsvárról jobban és több megtakarítással lehetne intézni, mint a fővárosból. A személyes ügyek vezetésére nézve bátrak vagyunk megjegyezni, hogy miután alig van közhivatal, amelynél a hivatalnok egész személyisége testi és lelki képességei egyaránt annyira igénybe volnának véve, mint a vasúti szolgálatnál; itt a képzettségre nézve legkitűnőbb egyén is bírhat oly testi vagy modorbeli fogyatkozással, mely őt a szolgálat némely nemére alkalmatlanná teszi, erre pedig a vasúti szolgálattal járó roppant felelősségnél fogva kiváló figyelem fordítandó. A hivatalnokok egyéniségének helyes felismerése, tehát azok czélszerű alkalmazásának fő feltétele. Ez azonban a távolban székelő igazgatóságnak lehetetlen. Most az illető előadó vagy más magasabb hivatalnok koronként befutja a pályát, s megvizsgálja az ezen vizsgálatról rendesen előre értesült hivatalokat, de az ily vizsgálat tüzetes ismeretet nem eredményezhet. Írásbeli jelentésekből pedig az egyéni minőségről a leggyakrabban a legferdébb fogalmak támadnak. Ép igy áll a dolog az ellenőrzésnél is amely egy 100 millió tőkét képviselő és milliókra menő évi forgalmat eszközlő társulatnál egyike az igazgatás legfőbb teendőinek. Az ellenőrzés kétségtelenül hatályosabb és könnyebb volna ha az igazgatóság a vonalon székelne. Innen különerzést örömmel fogadjuk mindig Szerk.