Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1875-01-29 / 23. szám
23-dik szám. IX. évfolyam. Kolomvírtt, péntek, 1875. január 29. POLITIKAI NAPILAP. róT ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. ^ Egéri évre.................... ... 16 ft. — kr. Félévre......................... ■ • • 8 „ , Egy negyedre . . . . Egy hónapra . . . ... 1 r 60 „ qtI SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A. 1 j e e u in u y o m d á b a u. lí-iad-óliivatal : lyceumi nyomda „ központi irodájábau“-bau. főtér gr. Teleki Domokos-ház. » HIRDETÉSI DIJAK: 1 Ötször hasábozAt gszmood sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számittatik. ^ Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTTÉR soronként, Vagy annak helye id br. Reclamok: hirfüzérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, JANUAR 28. Br. Sennyey és a kormánypárti sajtó. Valahányszor br. Sennyey vagy véletlenségből, vagy szándékosan a kormánypárt tyúkszemére lép, az egész párt s annak minden orgánuma feljajdul bele. Ma már nyilvános dolog, hogy Sennyey báró határozottan kijelenté, hogy a kormány pénzügyi programmját nem helyesli, s a viták alkalmával tüzetesebben készül hozzászólani ez ügyhöz, mely a Deákpártnak már ma is annyi főfájást csinál. Minden oldalról megtétettek a kísérletek arra, hogy a b. Sennyey kártyái közé csak egy tekintetet lehessen venni. Sennyey azonban kijelenté, hogy nem hajlandó „atout“-jait előre kijátszani. A „Közérdek“, mely minden dementik és expectorátiók daczára e pillanatban is azon hírben áll, hogy a Bittó orgánuma, Sennyei magatartását a Deák-párttal szemben feltűnőnek mondja. De idézzük a „Közérdek“ tanuságos megjegyzéseit: „Jelezvén (dr. Sennyei) hogy vannak aggodalmai a pénzügyi helyzetet és a kormánynak pénzügyi programmját illetőleg, felszólittatott több oldalról, adni elő ezen aggodalmait, talán sikerül azokat eloszlatni, vagy tanulhat az általa előadandó eszmékből valamit a párt is, a kormány is és általában talán értékesíthetni azokat. — De Sennyey b. mindezekre nézve kedvencz titokszerüségébe burkolódzott. Konstatálják, hogy a Deákpárt nagy zöme Sennyei b. ezen magatartását a párt elleni sértésnek tekinté; hogy Sennyei báró azon szerénykedése, miszerint nem akarja kétszer untatni a kör tagjait, bármily naiv akart is lenni, a Deákpártra nézve sértő fitymálást involvál, hogy az nyílt hadüzenet volt a kormány és a párt ellen — a párt egy tagja részéről. Hogy ily körülmények közt Sennyei báréra nézve kellemes lesz-e továbbs megmaradni e pártban? az Sennyey beszélyes felfogásától s tapintatos érzékétől függ, melyeket nincs jogunk tőle megtagadni Mi csak azt sajnáljuk (és sajnáljuk azon reputatio érdekében, melylyel Senynyei b. kétségkívül birt ez ideig) hogy Sennyei b. azon kijelentését, miszerint a jelenlegi minisztérium pénzügyi politikájával nem érthet egyet, nem követte azonnal annak kijelentése is, hogy miután ellenkező nézeteit a házban kívánja érvényesként, kilép e pártból, hol nézetei érvényesítését megkísérteni nincs kedve; amikor természetesen elesett volna annak szükségessége, hogy több oldalról figyelmeztettessék azon párt iránti köteleségeire, amelynek még tagja. Mert az nem áll, a mivel ezt a sajátságos raaneuvret Örményt is védelmezte, hogy t. a Deákpártot csak a közjogi alap tartja össze és e kereten belől tág tér van mindenféle irány érvényesítésére. — Ebből az alapból erős consequentiák folynak, melyek az állami élet minden terén, a megoldandó feladatokat és azok irányát előre megjelölik. Kell, hogy a párt ezen kérdések mindenikére nézve önmagában megállapodjék, s a Deákpártnak ma hivatása elsősorban az államháztartás rendezésű, melyre nézve, ha önmagában egyet nem ért, — az ellenzékkel együtt e nagy feladatot bizonyára nem fogja megoldani. — Aki a Deákpártnak mai pénzügyi politikájával nem ért egyet egészben, vagy részleteiben, az kísértse meg nézeteinek érvényesítését itt a pártban, amint tette Wahrmann, Somssich és Zsedényi és onnét apellálhatnak az országra — a házra, vagy ha ezt tenni kedve nincs — lépjen ki a pártból, s akkor teljesen szabad keze van a párttal szemben is." Íme ilyen barátságos hangon biztatják dr. Sennyeit, hogy a félelmes ellentől menekülhessenek. A Deák-párt coulissa-titkait nem lehet rejtegetni, — tehát insultálják, hogy lépjen ki a pártból. A képviselőház budgetvitájára nagy érdekkel várakozik mindenki, de leginkább a kormánypárt, mert ettől függ egész morális értéke. Midőn a Deák-párt legeszesebb, legjellemesebb férfia nyíltan kijelenti, hogy kénytelen lesz a parlament előtt ellenkező nézeteit fejtegetni, — ez olyan pártbomlás előjele, melyet sem a „közérdek“, sem a fényes ovatiók nem lesznek képesek megakadályozni. A Deák-párt, melynek életét ma már csak pézsmával lehet fentartani, szomorú jövőjéhez igyekszik jó képet vágni, ámde jól tudják, hogy Sennyei báró abban a pártban nem egy ember, s midőn ki fog lépni a Deák-pártból, annak az épületnek legerősebb oszlopa távozott el. E vas ember, ha kilépni kényszerítik, nagyon sokat tehet arra, hogy hazánk iszonyú helyzetéből kiszabaduljon. De hol és minő alapon fog actióba lépni? Lesz-e egészséges pártalakulás ? Tisza Kálmán újévi beszédében jelezte, hogy minő után reméli a helyzet javítását s a veszély előli gyors menekvést. A parlamenti csatatéren kell nyíltan találkozni azoknak, kik a mostani kormányzat megbuktatását tartják legelsőnek arra, hogy a helyzet javuljon. Ha sikerült megbuktatni, akkor előáll az új kormányzat alkotásának szüksége is, s ekkor a megbuktatásban összeműködött elemeknek lesz feladatuk és kötelességük, Magyarországnak valóban egészséges, szabadelvű és erélyes kormányzatot teremteni. Triaon, Bécs, jan. 26-én. A „Tagespresse“ írja: Alfonzó trónraléptének notifikatiója tegnap ide megérkezett s a még itt időző spanyol követ El Mazo megbizatott, hogy azt külügyi hivatalunknak kézbesítse. Ez ma meg is történt. Valószínű, hogy e nottifikatió egyidejűleg a többi európai udvarokhoz is megjött , a hatalmaknak most felelniök kell. Mindaz után, mit biztos forrásból közölnek velünk, e felelet a kabineteknek nem sok fejtörést fog okozni. Itt - amott ugyan egy kissé feszélyezve érzik magukat, minthogy még nem oly nagy idő telt el Serrano elismertetése óta, mely akkora zajjal történt meg, — egyébiránt Alfonzó elismertetésének mi sem áll útjában ; a kabinetek csak megegyeztek, hogy Ausztria-Magyarország tegye meg az első lépést. Már bizonyos, hogy nemcsak Németország, de Oroszország is követni fogja. Tudvalevőleg Izabella királyné uralkodásának utolsó éveiben orosz részről is elismertetett; a czár s a királyné akkoriban nagy bókokat csináltak egymásnak s a legmagasabb rendjelekkel dekorálták egymást kölcsönösen. Gortsakoff herczeg is akkor kapta az arany gyapjat, míg Narvaez tábornagy a Sz.György-renddel diszíttetett föl. Minthogy most Alfonzó, anyjának lemondása folytán, lép a spanyol trónra, Oroszországnak nincs oka késlelkedni az elismeréssel. Egyedül Anglia mutatkozik kissé tartózkodónak e kérdésben, de ezt csak a madridi angol követ. Layard úr, boszuságának rójják föl, kit benső baráti kötelékek fűztek Serranohoz. Hogy később az angol kabinet is követni fogja a többi hatalmak példáját, az kétséget sem szenved. TÁRCZA. • Petőfi és Klapka.'1') — Várady Antaltól. — Petőfinek Bem tábornokhoz írott két levelét közölték közelebbről a lapok, még pedig minden commentar nélkül. E levelek egyikében Klapka tábornok gorombasággal, bosszuállással, sőt igaztalansággal vádoltatik. Szemben azon magasztos kegyelettel, melylyel Petőfi a költő és barátom emléke iránt viseltetem, és szemben Klapka tábornok tiszta jelleme, miveltsége, a haza iránti nagy szolgálatai elismerésével , hazafiul és erkölcsi kötelességemnek tartottam, nyilvánosságra hozni ezen ügyre nézve híven s a legnagyobb lelkiismeretességgel mindazt, mit erre nézve akkor Petőfitől magától mint bizalmas baráttól hallottam és magam is tapasztaltam. Csak annyi részletbe bocsátkozom, amenynyi elbeszélésem megértésére szükséges. 1849. május 11 én reggel Pesten Petőfi honvéd-őrnagy ruhában hozzám e felkiáltással tappant be: „csakhogy feltaláltalak.* * Kilencz hónap óta nem láttuk egymást. Kérdés kérdést váltott fel, * akkor magáról röviden csak annyit mondott, hogy a katonai szolgálatból kilépett, mely hosszú história, majd elbeszéli, mos*. Görgey tábornokhoz *. Ez érdekes közlést a „Magyar Politikádból vesz. Szűket kell mennie, kinek Bem szóbeli nem annyira Jonos mint udvarias és bizalmas üzenetét kell átadja, s kért mennék vele a budai táborba, hova éjét már elküldte volt. Ebéd után együtt mentünk a táborba, délután 4 óra tájban megérkeztünk a Fáczánhoz, onnan tüstént indultunk gyalog az „órához“ czímzett nyári lakhoz, hol Görgey, akkor lakott. Oda érve :pen akkor lépett a folyosóra Görgey, hogy a kis várhegyen levő ágyutelepeknek beszélő csövönarancsot adjon. Petőfit megismerte, nyájasan fogadta, bevezetett egy szobába. Bem üzenetét meghallgatván, azt kérdezte Petőfitől, visszamegy-e? Tagadó váasza után, több polgári egyénről kérdezőkődött, némelyikre éles, de igaz bírálatot mondott, s mintegy fél óra múlva elbocsátott. A tábornok nyilatkozatai megdöbbentő hatása alatt szomorúan és szótlanul mentünk azon télig, hol most a svábhegyi templom áll, s hol akkor a tábori ágyuk voltak hosszú sorokba felállítva, midőn a csendet Petőfi azon kérdésével szalasztotta meg : miről gondolkozom ? Arról, hogy veszve vagyunk, mert a katonai hatalom a polgári hatalommal összeütközésben van, mely minden forradalom halála. Én is most már sajnálom, hogy leköszöntem, mondam., mert a haza utolsó hazisában karddal kezemben nem eshetem el! Hogy miért köszöntem le ? most elmondom-Kakor elbeszélte, hogy ő a múlt téli erdélyi Hadjárat alatt folytonosan a Bem hadsegéde volt, sem őt annyira szerette, hogy fiának fogadta; szon vén arab lovát is, melyen a tél fo után mindig lovagolt, neki ajándékozta tavaszszal; néhány hét előtt pedig őt őrnagynak is kinevezte, de e kinevezést sem Kossuth, sem a hadügyminiszter megerősíteni nem akarván, elhatározta, hogy maga megy Debreczenbe és ha a kinevezését meg nem erősittetheti, leköszön, s nejével Pesten huzza meg magát. E határozatát Bem is helyeselvén, neki két ajánló levelet adott, — egyiket Kossuth, másikat Klapka részére. Könyek közt vált el Bemtől. Debreczenben Kossuth kicsinylőleg fogadta, s mogorván utasította Klapkához. Klapka komoly volt, de nem indulatos, első szava az volt: ki tette közzé a lapban Bem levelét a Vécsey ügyben ? Most tudtam meg, jegyzi meg Petőfi, hogy miért nem erősítették meg kineveztetésemet, és hogy nem is fogják megerősíteni, de azért bátran feleltem, hogy én, de a Bem parancsára. Ez utóbbi nem igaz, fönnedt rá Klapka. E szóra, nem igaz, Petőfinek mint mondá a vér agyára tonult, s azt felelé, hogy soha nem hazudott és ezennel leköszön. Ennyit megirt Bemnek, de a következőket nem. Klapka leköszönésére azt mondá, hogy most azt sem el nem fogadja, sem vissza nem utasítja, mert Petőfinek, mígnem válasza a levél közzététele iránt meg nem érkezik, ott kell maradni, s örül rajta, hogy Petőfit a csatatérről visszatarthatja, mert soha jó szemmel nem nézte azt, hogy P. katona, mivel a katonáskodás nem neki való, és ő helyette ezer és ezer ember hasznosabban szolgálja a hazát. Petőfi ezt, mint alább igazolva lesz, helytelenül arra magyarázta, hogy Klapka őt gyávának, ügyetlennek tartja, s magával mint mondá gorombáskodtatni tovább nem engedhetvén, indulatosan hagyta ott Klapkát s tilalma elenére tüstént indult Pest, felé. Törökszentmiklóson (levelében Szolnokot hja) a fogadóban számos honvéd tiszttel ebédelvén, kik már akkor nyiltan egyik Kossuth, másik Görgey tisztjének nevezték magukat — ebéd közben Petőfi a Klapkával esetét elbeszélte. Ez elbeszélés Klapka ellen általános fölháborodást idézett elő, boszút, elégtételt kiabáltak s végre abban egyeztek meg, hogy Petőfi Klapkát tartozik provocálni. (Vége következik.) Mai számunkhoz van mellékelve Szentjánosi és Wsisz veteménymag-árjegyzéke. A helyzethez. Budapest, jan. 26. A budgetvita megkezdése előtti nap sajátságos hangulatban találja a sajtót és pártokat. Az egykori merev pártfegyelem meglazulását, sőt teljes felbomlását már a pártviszonyaikat optimistikus színben feltüntetni szerető jobboldali lapok sem haboznak beismerni s a Deák-kör tegnapelőtti conferentiájában történtek nyomása alatt igy is amúgy is érthető, bizonytalan dodonai frázisokban áradoznak, ut aliquid dixisse videantur, de hogy a budgetvita mikép fog eldőlni ? annak még conjecturális találgatásába sem igen mernek bocsátkozni, nem hogy azt, mere consveto, prófétai csalhatatlansággal hirdetnék, mint hajdan vagy csak pár nap előtt is. A balközépi kör határozata, mely egyhangúlag a költségvetésnek visszavetését hangsúlyozza s azt még általános tárgyalás alapjánl sem fogadja el, s látható megdöbbenést keltett soraikban, daczára, hogy eddig nem igen mutatkozott jelenség, mely ez oldalról várható segítséggel kecsegtethette volna. A jobboldal kormányhű része ennélfogva nagyon is érzi, hogy a budgetvita kimenetelénél teljesen a lónyaysták, horvátok és szászok kénye-kegyére vannak bízva, azok fognak dönteni a a kormány magtartása vagy elejtése fölött. A balközépi kör határozatánál talán még feltűnőbb megdöbbenést keltett le. Sennyeynek a Deákkörben tett ama nyilatkozata, hogy a pénzügyi helyzetet és a kormány pénzügyi programmját illetőleg vannak ugyan aggodalmai, de azokat a képviselőházban akarja elmondani és nem a pártértekezleten. Azon okot, hogy nem akarja képviselőtársait ugyanazon dolgok elmondásával kétszer untatni, a jobboldal nem hajlandó elfogadni s a tagadás daczára is tart valamely fentartott meglepetéstől. A „Napló* szerint Sennyei nyilatkozata nem más, mint „hadüzenet*, s a „Közérdek* tegnap kijelenté, hogy Sennyeyre nem számíthat. A feltámadt halott. WILKIE COLLINS-TÓL. (Folytat*».) VI. A mészgödör. Végre Meadowcroft úr szólalt meg, s Valakinek fel kell keresnie Jánost.* „Minden haladék nélkül,* tévé hozzá leánya. Ambrus rögtön előlépett a terem sötét szögletéből: „Elmegyek én felkeresésére.*— , Én is veled megyek,* monda Silas ,Jeenleg elég, ha egyitek elmegy, — szólt atyjok. „Menj te Ambrus! öcséd pedig itthon marad, ha netalán szerencsétlenség történt, a mitől Isten mentsen, hogy több irányban is tehessünk kutatásokat. Silas, te itt maradsz.“ A fivérek együtt hagyták el a termet, Ambrus előkészületeket tett az útra, Silas pedig a lovat nyergelte számára. Noémi utánuk siklott, s így az aggodalom miatt magukon kívül levő atya-