Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1875-01-29 / 23. szám

23-dik szám. IX. évfolyam. Kolomvírtt, péntek, 1875. január 29. POLITIKAI NAPILAP. róT ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. ^ Egéri évre.................... ... 16 ft. — kr. Félévre......................... ■ • • 8 „­­ , Egy negyedre . . . . Egy hónapra . . . ... 1 r 60 „ qtI SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A. 1 j e e u in u y o m d á b a u. lí-iad-óliivatal : lyceum­i nyomda „ központi irod­ájábau“-bau. főtér gr. Teleki Domokos-ház. »­­ HIRDETÉSI DIJAK: 1 Ötször hasáb­ozAt gszmood sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számittatik. ^ Nagy hirdetéseknél kedvezmények.­­ NYILTTÉR soronként, Vagy annak helye id br. Reclamok: hirfüzérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, JANUAR 28. Br. Sennyey és a kormány­párti sajtó. Valahányszor br. Sennyey vagy véletlen­­ségből, vagy szándékosan a kormánypárt tyúk­szemére lép, az egész párt s annak minden orgánuma feljajdul bele. Ma már nyilvános dolog, hogy Sennyey báró határozottan kije­lenté, hogy a kormány pénzügyi programm­­ját nem helyesli, s a viták alkalmával tüze­tesebben készül hozzászólani ez ügyhöz, mely a Deákpártnak már ma is annyi főfájást csinál. Minden oldalról megtétettek a kísérle­tek arra, hogy a b. Sennyey kártyái közé csak egy tekintetet lehessen venni. Sennyey azonban kijelenté, hogy nem hajlandó „a­­tout“-jait előre kijátszani. A „Közérdek“, mely minden dementik és expectorátiók daczára e pillanatban is azon hírben áll, hogy a Bittó orgánuma, Sen­­nyei magatartását a Deák-párttal szemben feltűnőnek mondja. De idézzük a „Köz­érdek“ tanuságos megjegyzéseit: „Jelezvén (dr. Sennyei) hogy vannak aggodal­mai a pénzügyi helyzetet és a kormánynak pénzügyi programmját illetőleg, felszólittatott több oldalról, ad­ni elő ezen aggodalmait, talán sikerül azokat elosz­latni, vagy tanulhat az általa előadandó eszmékből valamit a párt is, a kormány is és általában talán értékesíthetni azokat. — De Sennyey b. mindezekre nézve kedvencz titokszerüségébe burkolódzott. Konsta­tálják, hogy a Deákpárt nagy zöme Sennyei b. ezen magatartását a párt elleni sértésnek tekinté; hogy Sennyei báró azon szerénykedése, miszerint nem akarja kétszer untatni a kör tagjait, bármily naiv akart is lenni, a Deákpártra nézve sértő fitymálást involvál,­­ hogy az nyílt hadüzenet volt a kormány és a párt ellen — a párt egy tagja részéről. Hogy ily körülmények közt Sennyei báréra nézve kellemes lesz-e tovább­­s megmaradni e pártban? az Sennyey b­­eszélyes felfogásától s tapintatos érzékétől függ, melyeket nincs jogunk tőle megtagadni Mi csak azt sajnáljuk (és sajnáljuk azon reputatio érdekében, melylyel Seny­­nyei b. kétségkívül birt ez ideig) hogy Sennyei b. azon kijelentését, miszerint a jelenlegi minisztérium pénzügyi politikájával nem érthet egyet, nem kö­vette azonnal annak kijelentése is, hogy miután el­lenkező nézeteit a házban kívánja érvényesként, k­i­­lép e pártból, hol nézetei érvényesítését megkísérteni nincs kedve; amikor termé­szetesen elesett volna annak szükséges­sége, hogy több oldalról figyelmeztettes­­sék azon párt iránti köteleségeire, amely­nek még tagja. Mert az nem áll, a mivel ezt a sajátságos raa­­neuvret Örményt is védelmezte, hogy t.­­ a Deák­pártot csak a közjogi alap tartja össze és e kereten belől tág tér van mindenféle irány érvényesítésére. — Ebből az alapból erős consequentiák folynak, me­lyek az állami élet minden terén, a megoldandó fel­adatokat és azok irányát előre megjelölik. Kell, hogy a párt ezen kérdések mindenikére nézve önmagában megállapodjék, s a Deákpártnak ma hivatása első­sorban az államháztartás rendezésű, melyre nézve, ha önmagában egyet nem ért, — az ellenzékkel együtt e nagy feladatot bizonyára nem fogja megol­dani. — A­ki a Deákpártnak mai pénzügyi politi­kájával nem ért egyet egészben, vagy részleteiben, az kísértse meg nézeteinek érvényesítését itt a párt­ban, a­mint tette Wahrmann, Somssich és Zsedényi és onnét apellálhatnak az országra — a házra, vagy ha ezt tenni kedve nincs — lépjen ki a párt­ból, s akkor teljesen szabad keze van a párttal szemben is." Íme ilyen barátságos hangon biz­tatják dr. Sennyeit, hogy a félelmes ellentől menekülhessenek. A Deák-párt coulissa-tit­­kait nem lehet rejtegetni, — tehát insultál­­ják, hogy lépjen ki a pártból. A képviselőház budgetvitájára nagy ér­dekkel várakozik mindenki, de leginkább a kormánypárt, mert ettől függ egész morális értéke. Midőn a Deák-párt legeszesebb, leg­­jellemesebb férfia nyíltan kijelenti, hogy kény­telen lesz a parlament előtt ellenkező néze­­teit fejtegetni, — ez olyan pártbomlás előjele, melyet sem a „közérdek“, sem a fényes ovatiók nem lesznek képesek­ megaka­dályozni. A Deák-párt, melynek életét ma már csak pézsmával lehet fentartani, szomorú jö­­vőjéhez igyekszik jó képet vágni, ámde jól tud­ják, hogy Sennyei báró abban a pártban nem egy ember, s midőn ki fog lépni a Deák-pártból, annak az épületnek legerősebb oszlopa távozott el. E vas ember, ha kilépni kényszerítik, na­gyon sokat tehet arra, hogy hazánk iszonyú helyzetéből kiszabaduljon. De hol és minő alapon fog actióba lépni? Lesz-e egészséges pártalakulás ? Tisza Kálmán újévi beszédében jelezte, hogy minő után reméli a helyzet javítását s a veszély előli gyors menekvést. A parla­menti csatatéren kell nyíltan találkozni azok­nak, kik a mostani kormányzat megbuktatá­sát tartják legelsőnek arra, hogy a helyzet javuljon. Ha sikerült megbuktatni, akkor előáll az új kormányzat alkotásá­nak szüksége is, s ekkor a megbuk­tatásban összeműködött elemeknek lesz feladatuk és kötelességük, Magyarországnak valóban egész­séges, szabadelvű és erélyes kor­mányzatot teremteni. Triaon, Bécs, jan. 26-én. A „Tagespresse“ írja: Alfonzó trónralép­­tének notifikatiója tegnap ide megérkezett s a még itt időző spanyol követ El Mazo megbizatott, hogy azt külügyi hivatalunknak kézbesítse. Ez ma meg is történt. Valószínű, hogy e nottifikatió egy­idejűleg a többi európai udvarokhoz is megjött , a hatalmaknak most felelniök kell. Mindaz után, mit biztos forrásból közölnek velünk, e felelet a kabineteknek nem sok fejtörést fog okozni. Itt - amott ugyan egy kissé feszélyezve érzik magukat, minthogy még nem oly nagy idő telt el Serra­­n­o elismertetése óta, mely akkora zajjal történt meg, — egyébiránt Alfonzó elismertetésének mi sem áll útjában ; a kabinetek csak megegyez­tek, hogy Ausztria-Magyarország tegye meg az első lépést. Már bizonyos, hogy nem­csak Németország, de Oroszország is követni fog­ja. Tudvalevőleg Izabella királyné uralkodásá­nak utolsó éveiben orosz részről is elismertetett; a czár s a királyné akkoriban nagy bókokat csi­náltak egymásnak s a legmagasabb rendjelekkel dekorálták egymást kölcsönösen. Gortsakoff herczeg is akkor kapta az arany gyapjat, m­íg Narvaez tábornagy a Sz.­György-renddel diszít­­tetett föl. Minthogy most Alfonzó, anyjának le­mondása folytán, lép a spanyol trónra, Oroszor­szágnak nincs oka késlelkedni az elismeréssel. Egyedül Anglia mutatkozik kissé tartózkodónak e kérdésben, de ezt csak a madridi angol követ. Lay­ard úr, boszuságának rójják föl, kit benső ba­ráti kötelékek fűztek Serranohoz. Hogy később az angol kabinet is követni fogja a többi hatal­mak példáját, az kétséget sem szenved. TÁRCZA. • Petőfi és Klapka.'1') — Várady Antaltól. — Petőfinek Bem tábornokhoz írott két levelét közölték közelebbről a lapok, még pedig minden commentar nélkül. E levelek egyikében Klapka tábornok gorom­basággal, bosszuállással, sőt igaztalansággal vá­­doltatik. Szemben azon magasztos kegyelettel, mely­­lyel Petőfi a költő és barátom emléke iránt visel­tetem, és szemben Klapka tábornok tiszta jelleme, miveltsége, a haza iránti nagy szolgálatai elisme­résével , hazafiul és erkölcsi kötelességemnek tar­tottam, nyilvánosságra hozni ezen ügyre nézve híven s a legnagyobb lelkiismeretességgel mind­azt, mit erre nézve akkor Petőfitől magától mint bizalmas baráttól hallottam és magam is tapasz­taltam. Csak annyi részletbe bocsátkozom, a­meny­nyi elbeszélésem megértésére szükséges. 1849. május 11 én reggel Pesten Petőfi hon­véd-őrnagy ruhában hozzám e felkiáltással tap­­pant be: „csakhogy feltaláltalak.* * Kilencz hónap óta nem láttuk egymást. Kérdés kérdést váltott fel, * akkor magáról röviden csak annyit mondott, hogy a katonai szolgálatból kilépett, mely hosszú história, majd elbeszéli, mos*. Görgey tábornokhoz *. Ez érdekes közlést a „Magyar Politikádból vesz. Szűk­et k­ell mennie, kinek Bem szóbeli nem annyira Jon­os mint udvarias és bizalmas üzenetét kell átad­ja, s kért mennék vele a budai táborba, hova éjét már elküldte volt. Ebéd után együtt mentünk a táborba, dél­­után 4 óra tájban megérkeztünk a Fáczánhoz, on­­nan tüstént indultunk gyalog az „órához“ czímzett nyári lakhoz, hol Görgey, akkor lakott. Oda érve :pen akkor lépett a folyosóra Görgey, hogy a kis várhegyen levő ágyutelepeknek beszélő csövön­arancsot adjon. Petőfit megismerte, nyájasan fogadta, beve­zetett egy szobába. Bem üzenetét meghallgatván, azt kérdezte Petőfitől, vissza­megy-e? Tagadó vá­­asza után, több polgári egyénről kérdezőkődött, némelyikre éles, de igaz bírálatot mondott, s mint­­egy fél óra múlva elbocsátott. A tábornok nyilatkozatai megdöbbentő hatá­sa alatt szomorúan és szótlanul mentünk azon té­­lig, hol most a svábhegyi templom áll, s hol ak­­kor a tábori ágyuk voltak hosszú sorokba felállít­va, midőn a csendet Petőfi azon kérdésével sza­­lasztotta meg : miről gondolkozom ? Arról, hogy v­eszve vagyunk, mert a katonai hatalom a polgá­ri hatalommal összeütközésben van, mely minden forradalom halála. Én is most már sajnálom, hogy leköszöntem, monda­m., mert a haza utolsó hazisában karddal kezemben nem eshetem­ el! Hogy miért köszöntem le ? most elmondom-Kakor elbeszélte, hogy ő a múlt téli erdélyi Hadjárat alatt folytonosan a Bem hadsegéde volt, sem őt annyira szerette, hogy fiának fogadta; szon vén arab­ lovát is, melyen a tél fo után mindig lovagolt, neki ajándékozta tavaszszal; né­­hány hét előtt pedig őt őrnagynak is kinevezte, de e kinevezést sem Kossuth, sem a hadügymi­niszter megerősíteni nem akarván, elhatározta, hogy maga megy Debreczenbe és ha a kinevezé­sét meg nem erősittetheti, leköszön, s nejével Pesten huzza meg magát. E határozatát Bem is helyeselvén, neki két ajánló levelet adott, — egyiket Kossuth, má­sikat Klapka részére. Könyek közt vált el Bemtől. Debreczenben Kossuth kicsinylőleg fogadta, s mogorván utasította Klapkához. Klapka komoly volt, de nem indulatos, első szava az volt: ki tette közzé a lapban Bem leve­lét a Vécsey ügyben ? Most tudtam meg, jegyzi meg Petőfi, hogy miért nem erősítették meg kineveztetésemet, és hogy nem is fogják megerősíteni, de azért bátran feleltem, hogy én, de a Bem parancsára. Ez utób­bi nem igaz, fönnedt rá Klapka. E szóra, nem igaz, Petőfinek mint m­ondá a vér agyára tonult, s azt felelé, hogy soha nem hazudott és ezennel leköszön. Ennyit m­egirt Bemnek, de a következő­ket nem. Klapka leköszönésére azt m­ondá, hogy most azt sem el nem fogadja, sem vissza nem utasítja, mert Petőfinek, m­íg­nem válasza a levél közzé­tétele iránt meg nem érkezik, ott kell maradni, s örül rajta, hogy Petőfit a csatatérről visszatart­hatja, mert soha jó szemmel nem nézte azt, hogy P. katona, mivel a katonáskodás nem neki való, és ő helyette ezer és ezer ember hasznosabban szolgálja a hazát. Petőfi ezt, mint alább igazolva lesz, helyte­lenül arra magyarázta, hogy Klapka őt gyávának, ügyetlennek tartja, s magával mint m­ondá gorom­báskodtatni tovább nem engedhetvén, indulatosan hagyta ott Klapkát s tilalma e­lenére tüstént in­dult Pest, felé. Török­szentmiklóson (levelében Szolnokot hja) a fogadóban számos honvéd tiszttel ebédel­vén, kik már akkor nyiltan egyik Kossuth, másik Görgey tisztjének nevezték magukat — ebéd közben Petőfi a Klapkával­ esetét elbeszélte. Ez elbeszélés Klapka ellen általános fölhá­­borodást idézett elő, boszút, elégtételt kiabáltak s végre abban egyeztek meg, hogy Petőfi Klap­kát tartozik provocálni. (Vége következik.) Mai számunkhoz van mellékelve Szentjánosi és Wsisz veteménymag-árjegyzéke. A helyzethez. Budapest, jan. 26. A budgetvita megkezdése előtti nap sajátsá­­gos hangulatban találja a sajtót és pártokat. Az egykori merev pártfegyelem meglazulását, sőt tel­jes felbomlását már a pártviszonyaikat optimisti­­kus színben feltüntetni szerető jobboldali lapok sem haboznak beismerni s a Deák-kör tegnapelőt­ti conferentiájában történtek nyomása alatt igy is amúgy is érthető, bizonytalan dodonai frázisokban áradoznak, ut aliquid dixisse videantur, de hogy a budgetvita mikép fog eldőlni ? annak még con­­jecturális találgatásába sem igen mernek bocsát­kozni, nem hogy azt, mere consveto, prófétai csal­­hatatlansággal hirdetnék, mint hajdan vagy csak pár nap előtt is. A balközépi kör határozata, mely egyhangú­lag a költségvetésnek visszavetését hangsúlyozza s azt még általános tárgyalás alapjánl sem fogadja el, s látható megdöbbenést keltett soraikban, daczára, hogy eddig nem igen mutatkozott jelen­ség, mely ez oldalról várható segítséggel kecseg­tethette volna. A jobboldal kormányhű része ennélfogva na­gyon is érzi, hogy a budgetvita kimenetelénél tel­jesen a lónyaysták, horvátok és szászok kénye-ke­­gyére vannak bízva,­­ azok fognak dönteni a a kormány magtartása vagy elejtése fölött. A balközépi kör határozatánál talán még fel­tűnőbb megdöbbenést keltett le. Sennyeynek a Deákkörben tett ama nyilatkozata, hogy a pénz­ügyi helyzetet és a kormány pénzügyi programm­ját illetőleg vannak ugyan aggodalmai, de azokat a képviselőházban akarja elmondani és nem a párt­értekezleten. Azon okot, hogy nem akarja képvi­selőtársait ugyanazon dolgok elmondásával két­szer untatni, a jobboldal nem hajlandó elfogadni s a tagadás daczára is tart valamely fentartott meglepetéstől. A „Napló* szerint Sennyei nyilat­kozata nem más, mint „hadüzenet*, s a „Közérdek* tegnap kijelenté, hogy Sennyeyre nem számíthat. A feltámadt halott. WILKIE COLLINS-TÓL. (Folytat*».) VI. A mészgödör. Végre Meadowcroft úr szólalt meg, s Valaki­nek fel kell keresnie Jánost.* „Minden haladék nélkül,* tévé hozzá leánya. Ambrus rögtön előlépett a terem sötét szög­­letéből: „Elmegyek én felkeresésére.*— , Én is ve­­led megyek,* monda Silas ,Je­enleg elég, ha egyitek elmegy, — szólt atyjok. „Menj te Ambrus! öcséd pedig itthon ma­rad, ha netalán szerencsétlenség történt, a mitől Isten mentsen,­ hogy több irányban is tehessünk kutatásokat. Silas, te itt maradsz.“ A fivérek együtt hagyták el a termet, Amb­rus előkészületeket tett az útra, Silas pedig a lo­­vat nyergelte számára. Noémi utánuk siklott, s így az aggodalom miatt magukon kívül levő atya-

Next