Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1875-05-23 / 116. szám
IX. évfolyam. 116-dik szám. Kolozsvárit, vasárnap, 1875. május 23. MAGYAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre.....................................16 ft. — kr. Félévre............................................8 „ — „ Egy negyedre............................ * « — „ Egy hónapra 1960 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. Iviacióhivatal : A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször ias&bozott garmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. ^ Nagy hirdetéseknél kedvezmények. 2n & NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 26 kr. Reelamok: hirfüzérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, MÁJUS 22. A román congressus előtt. A román congressus holnap NI.-Szebenben összeül s határozni fog a románság politikai magatartása iránt a jövendőre nézve. A törekvés, mely az erdélyi románság részéről tapasztalható, tiszteletreméltó, mert tisztázni kívánja helyzetét az alkotmány keretében ; az eddig folytatott politikátlanságot megszüntetni iparkodik. Nem tudjuk, mit fognak N.-Szebenben határozni, nem akarunk következtetni sem s nem is nyilvánítjuk óhajunkat, hogy mit határozzanak ; méltányoljuk a törekvést, mely nyilvánul a román nép, hazánk és alkotmányosságunk érdekében. A jóakarat a helyzet kitisztázására minden oldalról szembetűnő, mintha csak az eddigi mulasztásokat akarnák jóvátenni az erdélyi románok s kiengesztelni az eddigi politika által megsértett hazafiakat. És akkor, amidőn minden oldalról ez a jóakarat annyira szembetűnik, akkor, amidőn mindnyájan epedve várjuk a helyzet kitisztázását, akkor, midőn a törekvők, a hazának s román népnek szolgálatot tesznek, támadnak olyanok, akik a tiszta pohárba mérget öntenek, megmérgezni iparkodnak a közvéleményt, a román népet a jó útról eltántorítni szeretnék. Az „Orientulu Latina“, de különösen a „Gazeta Trans.“ legutóbbi számaiban nyílt harczot kezdenek a passivisták azok ellen, akik más politikai irányt szeretnének a román népnek kijelölni. A harcz, melyet elkezdettek, nem tisztességes ; sem a hang, sem a modor nem olyan, hogy a kesztyűt a mérsékeltek felvegyék ; a passivisták utolsó feljajdulása, egy vízben fuldokló kétségbeesett jajkiáltása, amelyre csak szánalmunkat fejezhetjük ki. Az eddigi congressusi előmunkálatokkal szemben felhozzák most a passivisták, hogy azok nem tétettek meg helyesen, hogy a congressus nem a román nép akaratát fejezi ki, mert a román nép e gyűlésen kellőleg képviselve nincs. Az eddigi előmunkálatokban a passivisták is részt vettek, sőt a gyulafejérvári előértekezleten a passivisták túlsúlyban voltak; nem lehet tehát ignorálnunk a tisztán hazafias indulat által vezetett román férfiak eddigi munkáját, a congressust nem lehet egy partialis gyűlés színével festeni be , mert az az egész román nép elemeit foglalván magában, valóban a román nép akarata és véleménye kifejezésre van hivatva. Akkor, midőn látszik, hogy a románság saját ügye felett komolyan határozni kíván, kislelkűség phrazisokkal a működőket döngetni; ha elvek vitattatnának meg s az elvek iránt kívánnák a román népet kapaczitálni, ám legyen, helyén volna ; de mélyen megbélyegző, ha csak szitkokat szórunk érzett gyámoltalanságunkban. Az ilyen eljárás a dolgon nem segít; az ügyek folyásának más menetet nem ad, sőt kizárja a polémiát e kérdésben s a zugolódókat utáltakká teszi a román nép és az ország előtt. Csak tisztességes fegyverrel lehet eredményeket egy népre teremteni; tisztalan fegyverek azt megbélyegzik. Hagyjunk fel a háládatlan munkával és dolgozzunk mindnyájan arra nézve, hogy hazánk s alkotmányunk érdekeivel a mi érdekeinket összhangzásba hozzuk s ez után boldogítsuk népünket. Moldován Gergely. — A brassó-tömösi vasút kiépítésére vonatkozó tervek beterjesztettek a kormánynak. Két variáns vézetett tekintetbe, az egyik, hogy a vasút a vladheri völgyben építessék, a másik, hogy a száraz völgyön vezessen keresztül. Ezen tervek szerint a mintegy négy mértföld hosszú pálya kiépítése öt millió frtba kerülne. A kormány most még újólag a helyszínen szándékozik a részletes tervet a száraz Tömösön át építendő vonalra nézve elkészíttetni, hogy egészen biztos számítási alapon történhessék az építés. A vlacheri völgyön tervezett vonal tehát, úgy látszik, végleg el van már ejtve, éspedig azon okból, mivel ott a terrénum a földtani szakférfiak nézete szerint nagyon csuszarolós és ezért az építés ott sokkal költsé- gesebb volna. TARCZA: KAZALLON NAPLÓJA. VERNE GYULÁ-tól. (Folytatás.) XIV. October 29-nek éjjelén. — E jelenet borzasztó volt s daczára a kétségbeesett általános helyzetnek, mindenkit rémülettel töltött el. Ruby nincs többé, de végső szavainak egyike a legszomorubb következményekkel volt ránk nézve. A matrózok hallották kiáltani: „A pikrat ! A pikrat!“ Tudják tehát, hogy a hajó minden perczben légbe röpülhet s hogy nemcsak tűzvész, hanem a legrémítőbb robbanás is fenyegeti a Chancellort. Néhányan, kik egészen magukon kívül vannak, minden áron és haladék nélkül menekülni akarnak. — A csolnak a csolnak ! kiáltják. Nem látják, nem akarják látni ez eszeveszettek, hogy a tenger vad forrongásban van, és semmiféle csolnak nem daczolhat a magasan járó hullámokkal. Mi sem képes őket viszsztartani, nem is hallják többé a kapitány hangját. Kurtis Róbert a matrózok közé rohan. Hiába minden. Owen matróz biztatja társait. A csalnak kötelékei feloldatnak s a kis sajka a vizbe dobatik. Épen midőn leérne, megragadja egy óriási hullám, kissé odábbviszi s aztán oly erővel vágja a Chancellor oldalához, hogy szertemegy. Csolnakot és sajkát tehát elnyelé a tenger , nem maradt egyebünk egy kis törékeny csolnakocskánál. Mint villámsujtottan állnak ott a matrózok. Semmit sem hallani, csak a tűz perczegését s a szerelvények közt zugó szelet. Mélyen tátong a tüzervény a hajó közepén s egész orjai a gőz és füstnek tolulnak ki a nyíláson. A hajó orrától nem láthatni többé a felső fedélzetig; egy lángvonal két részre osztja a Chancellort. Az utasok és két-három matróz a felső fedélzetre menekültek. Mrs. Kear eszméletlenül hever egy padon s miss Herbey nem tágít mellőle. Letourneur ur karjai közt tartja fiát s szivéhez szorítja. Ideges felindultság vett erőt rajtam, melyet nem tudok leküzdeni. Faisten mérnök nagy lelki nyugalommal órájára tekint s beírja az időpontot jegyzőkönyvébe. Vájjon mi történhetik a hajó orránál, hol a hadnagy, főkormányos és a többi legénység vannak, kiket most nem láthatunk? A hajó két része közt minden közlekedés lehetetlen, s senki nem juthatna keresztül a lángfalon, mely a nyílásokból tör elő. Kurtis Róberthez lépek. — Minden veszve ? kérdem röviden. — Nem, válaszold, minthogy a nyílás már nyitva van, igyekezni fogunk vizárt ömleszteni a tüzezünbe s talán elolthatjuk. — De ki fog az égő fedélzeten a szivattyúkhoz állani, Kurtis úr? Mikép fogja ön tudatni a matrózokkal parancsait a tűzfalon keresztül? Kurtis Róbert egy szót sem felelt. „El vagyunk veszve, ugyebár? kérdem ismét. „Nem uram, mondja Kurtis Róbert, amíg egy deszkaszálat érzek lábaim alatt, addig nem csüggedek !“ A tűzvész dühöngése folyton nagyobb mérveket ölt s a tenger hullámai piros fényben ragyognak. Fölöttünk az alsóbb felhőkön tükrődzik viszsza a tűz világa. Noszszu lángsugarak füvelnek most magasra a hajónyilásokból, s mi a felső fedélzet mögötti tatpárkányhoz vonultunk vissza. Mrs. Kear a kis csolnakba tétetett, mely még kötelékein függ s miss Herbey mellette foglalt helyet. Irtózatos éj! Mely toll volna képes leírni borzalmait! A k éket vesztett vihar mint roppant ventilátor szítja a rémítő kohó tüzet. A Chancellor, noha már sok vitorlája veszett el, óriási fáklyaként rohan tova a sötét éjben. Úgy látszik, kettő közt válaszhatunk: a tengerbe ugrani, vagy a lángoknak esni martalékul ! De a pikrat nem fog tüzet ! A vulkán nem nyílik meg lábaink alatt ? Hazudott volna Ruby ? Nincs robbanóanyag a hajóközben ? Fél tizenegy órakor, a tenger épen legjobban tomból, hallani lehet bizonyos kaparást és karczolást, melytől annyira félnek a tengerészek, egy kiáltás a hajó elejétől egész hozzánkig hat. — Sziklák ! Sziklák a kormányoldalon ! Kurtis Róbert a hajópárkányra ugrik, gyors tekintettel végigfut a habzó hullámokon s a leghangosabban, parancsolólag kiáltja : — Tatbalra fordulni ! Tatbalra fordulni! De már késő. Érzem, hogy egy óriási hullám fölemel bennünket, mit hirtelen lökés követ. A hajó hátsó része fáról, ismét egy lökés, s a tatárbócz közvetlen a fedélzeten át szakadva le, a tengerbe zuhan. A Chancellor mozdulatlanul áll ! XV. Folytatása október 29. éjjelének. — Még nincs éjfél s körülbe süni sötétség. Hogy hol akadt fel a hajó, azt most lehetetlen tudnunk. A vihar által ragadtatva, viszszatereltett-e Amerika partjához ? Földet fogunk-e látni, ha felvirrad a reggel? Mondom, hogy a Chancellor, miután újból lökést kapott, mozdulatlanul megállt. Nemsokára csörgő lánczok zaja tudata Kurtis Róberttel, hogy lebocsátják a horgonyokat. — Helyes I mondá, a hadnagy és a főkormányos horgonyt vetnek , valószínűleg fennakadnak! Aztán tovacsúszni látom Kurtis Róbertet a párkányzaton, mig a lángok teljesen elállják útját. Aztán a kormányoldal védvére mászik s ott tartja magát pár perczig, noha a hullámok egészen elözönlik Látom, hogy felpillt tinyelemmel hallgatódzik. Azt hinné az ember, valami neszt hall a vihar süvöltése mellett. Egy negyedóra múlva Kurtis Róbert viszszatér a felső fedélzetre. — Viz nyomul be, mondja nekem, s e viz — adja az isten — el fogja talán oltani a tüzet ! — De azután ? kérdem. — Katalion úr, „azután“ amint isten akarja, felesé a kapitány. Most csak a legközelebbira gondolunk ! A legközelebbi persze az lett volna, meggyőződni a szivattyúk segélyével a víz állásáról, de ezekhez a lángtengerben senki sem férhet hozzá. Valószínűleg egy léken a hajó fenekén egész erővel nyomul be a víz, mert úgy tetszik nekem, mintha az égés máris csillapulna kevéssé. Fülhasító sustorgást hallunk, bizonyságául annak, hogy a két elem küzd egymással. A tűzfészek alsó része kétségkívül el van érve s a gyapotkötegek első rétege vízben áll. Csak oltsa el e viz a tüzet, aztán majd azzal is valamikép végezni fogunk Talán kevésbé veszedelmes ellenség, mint a tűz ! Hisz a viz eleme a tengerésznek, melyet meg van szokva legyőzni! E rémes és következő három óráját borzasztó rettegés közt töltjük el. Hol vagyunk ? Egy bizonyos, hogy most apály látszik kezdetét venni, mert a hullámok tombolása alábbhagy. A Chancellornak egy órával a dagály után kellett zátonyra futnia, de ezt biztosan megállapítani számítás és észlelés nélkül teljes lehetetlen. De ha úgy van, akkor a tűz előtása után növekvő dagálylyal ismét elszabadul a hajó. Reggel fél öt óra tájt kezd lassan kint nyiladozni a hajó közepén levő lángfal s mi egy csoport kormos embert pillantunk meg. Ez a személyzet, mely a hajó orrában szorosan megvonta magát. A hajó két vége közti közlekedés csakhamar ismét helyreáll s a hadnagy és főkormányos odajönnek hozzánk, de a párkányon csúsznak végig, mivel még lehetetlen a fedélzetre lépni. (Folytatása köv.) Az országgyűlés berekesztése: Budapest, május 20. A főrendiház mai ülésével véget érte a törvényjavaslatok tárgyalása a parlament mindkét házában. A képviselőháznak még csak a házszabályok módosítása fölötti részletes tanácskozást s a keleti vasút s naszódi erdőüzlet ügyére vonatkozó bizottsági jelentések tárgyalását kell befejezni, hogy teljesen kimeríttessék a jelen országgyűlés már megállapított napirendje. Minthogy az utóbb említettük két tárgy előreláthatólag nagyobb vitát fog előidézni, úgy halljuk, a ház holnap és holnapután kétszer, t. i. délután is fog üléseket tartani. Ha ilyformán mindkét jelentés tárgyalása szombaton be leend fejezve s még ugyanaznap ki lesznek hirdethetők a főrendek által ma elfogadott törvényjavaslatok, melyek szentesítés végett még ma fölterjesztettek ő felségéhez, az esetben vasárnap be fog rekesztetti az országgyűlés, mégpedig — mint egészen hiteles forrásból vett értesülésünk alapján határozottan jelenthetjük — nem ő felsége által személyesen, hanem a trónbeszédnek a miniszterelnök által leendő fölolvasásával. A kormány mindenesetre el van arra határozva, hogy hétfőn túl semmiesetre sem fogja halasztani a berekesztést. Szükséges vele sietnie már csak azért is, mert a törvény az országgyűlés összehívása, az új választások idejének kitűzése s a választások közt oly határidőket állapít meg, melyek megtartásával az általános választások alig történhetnének meg július első napjaiban, ha az országgyűlés még csak egy hétig is együtt ülne. (B) Az alsófejérmegyei szabadelvű párt alakulása. N.-Enyed, május 21. 1875. Az alsófejérmegyeiszabadelvű párt“ tegnapelőtt tartotta alakuló gyűlését. Városi, és vidéki szép számú közönség jelent meg a város termében, hol Sándor Elek városi főhadnagy a helyzet komolyságához és horderejűségéhez mért emelkedett hangon tartott szónoklattal nyitotta meg, mint egyik meghívó, a gyűlést lelkesült iljenek között. Az értekezlet egyhangúlag elnöknek Sándor Eleket, s tollvivőnak alálirtat hívta meg. Legelőször is dr. Kemény István, országgyűlési képviselő a maga és a volt Deák-párt nevében elmondván a történelemből vont tanúságokkal teljes beszédében a szabadelvű párt keletkezését, okait, a Deákpárt nevezettel felhagyva, a „szabadelvű párt“-hoz való csatlakozását jelenti ki, mely viharos tetszéssel fogadott beszéd után Sándor Elek a volt baloldal nevében hasonló szellemű beszéde után éljenzések között és egy hang ellen felszólalás nélkül kimondja az alsófejér megyei „szabadelvű párt” megalakulását, melyet a jegyző által felolvasott következő határozati javaslat elfogadása követett. Határozati javaslat. Alsófejér megye polgárai kijelentik, hogy az eddig oly éles ellentétben állott országos két nagy politikai párt egybeolvadását, s ebből kifolyólag a „szabadelvű párt“ alakulását örömmel üdvözlik, ezen új pártalakulástól bizton remélvén hazánk anyagi, közigazgatási s igazságszolgáltatási bajainak orvoslását. E szerint Alsófejér megye polgárai, szakítva az eddigi pártállásokkal, a kormány 1. évi martius