Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)

1875-09-11 / 207. szám

fellebbező által jelenleg viselt ár­vaszéki ülnöki hi­vatalnak teendői nem engedik, hogy a joggyakor­latot kizárólag folytathassa“ (1875. jul. 28. 6450. szám.) XXXII. A feloszlatott határőrvidék területén az ügyvédjelöltségre nézve az 1874. 34­­. sz. előtti időt illetőleg, az ottani szabályok mérvadók A temesvári ügyvédi kamara választmánya Gr. F. fehértemplomi ügyvédjelöltnek a lajstromba való felvételét megtagadta ,­­mert folyamodó, mint a bécsi egyetem joghallgatója, kiállotta ugyan vizs­gálatait, ellenben, hogy az 1809. jun. 10-én kelt m. kir. igazságügyminiszteri rendelet kívánalmai­hoz képest a hazai törvényeket is valamely ma­gyarországi intézetben elvégezte és az idézett ren­deletben előírt államvizsgálatokat ugyancsak vala­mely honi tanintézetnél sikerrel letette volna, iga­zolva nincs.* A legis­itélőszék ezen határozat megváltoztatásával a felvételt megengedte ,­­mert nevezett mindazon kellékeknek, melyek az ügy­védjelöltek lajstromába való felvételre a határőr­­vidéken szükségesek voltak, már az 1874. 34. t. sz. életbelépte előtt megfelelt és jelenleg is jog­gyakorlaton van és ekkép nem forog fen oly aka­­dály, mely miatt őt az ügyvédjelöltségből elzárni lehetne* (1876. jul. 21. 6169. sz.) XXXIII. A sikkasztás büntette az 1874. 34. t.-cz. 65 - ban jelzett büntettek közé tartozván, az e miatt megfenyített ügyvédtől az ügyvédi lajs­tromba való felvétel megtagadandó, M. J tanácsnok és ügyvéd a hétszemélyes táblának 1868. jul. 8. ,,1144. sz. a. kelt ítéletével sikkasztás miatt meg­­fenyittetvén, a budapesti ügyvédi kamara választ­mánya a nevezett ügyvédnek a lajstromba való fel­vételt az 1874. XXXIV. t. ez. 3. § a értelmében megtagadta. E határozatot a legf.­itélőszék indo­kolásánál fogva helybenhagyta. (1875. júl. 13,6167 sz.) XXXIV. Az ügyvédség gyakorlatától való felfüggesztésnek nincs helye, ha a bűnvádi vizsgá­lat folyamatban van, de még vád alá helyezési határozat nem hozatott. P. L. az iránt folyamod­ván, hogy B. L. ügyvéd az ügyvédség gyakorlatá­tól felfüggesztessék, míg az ellene folyamatban lé­vő bűnvádi eljárás befejeztetik, a debreczeni ügy­védi kamara választmánya ezen kérelemnek helyt nem adott , „mert bűnvádi után intézett vizsgálat folytán az illető ügyvédet az ügyvédség gyakor­latától fegyelmi uton felfüggeszteni az 1874. 34. t. sz. 106. §. a) pontja szerint csak akkor lehet, ha ellene a büntető bíróság már ,vád alá helye­zési határozatot hozott; a pestvidéki kir. tvszék­­nek végzése szerint pedig a folyamatban lévő bön­vizsgálat még befejezve nincs. A legf.­itélőszék ezen határozatot indokolásánál fogva helybenhagy­ta. (1875. júl. 28. 6779. sz.) Külföldi politikai szemle. A török kormány főbiztosa, Server basa legközelebb igen megnyugtató híreket küldött Kons­­tantinápolyba. Már sept. 4-dikén azt jelenthette kormányának, hogy a lázadók tömegesen meghó­dolnak, s a csapatok az egész országot bejárják, a­nélkül, hogy néhány nap óta ellentállásba üt­köznének. A rend már legközelebb és pedig még az idegen consulok tevékenységének megkezdése előtt helyre lesz állítva. A közlemény határozot­tan megfelel a más forrásból érkező híreknek, melyek a helyzetet szintén igen megnyugtatónak mondják. Hanem a délszláv lapok még mindig diadalhírekkel árasztják el a világot. Csakhogy tu­dósításaik mindenütt és teljesen elvesztették hi­telüket. A bosznyák lázadás szintén utolsó nap­jait éli. Szerbiából néhány önkénytes csapat tört ugyan az országba, de némelyik máris megveretett. A szerb viszonyok alakulásáról újabban szin­tén kedvező hírek érkeznek. A Gruics-Risztics kormány a bukás szélén áll, Gruics, ki a háborút sürgeti, hír szerint le fog mondani, s Risztics fog békés programmá minisztériumot alakítani. Egy bécsi lap teljesen megbízható forrásból megc­áfol­­ja a hírt, hogy Szerbia harczba keveredése ese­tén Ausztria-Magyarország mint a többi hatalmak megbízottja Szerbiát katonailag meg fogná szállani. Ez a hír alaptalan. Ide vonatkozó megállapodás a hatalmak közt nincs, s ha Szerbia bele­menne a háborúba, a portának teljesen szabad lesz Szer­bia pacificatiója körül. E tekintetbe a porta minden eshetőség­­e ké­szen akarva lenni, nagy előkészületeket tesz. Hus­sein Avni basa hadügyminiszter fényesen megczá­folta „a török hosszadalmasság” példabeszédét; igen nagy tömegben szállíttatott csapatokat min­denfelé. Herczegovinában Dervis basa a főparancs­nok ; alatta állanak Nedzsib Hussein, Ah­med, Hamdi, Sefket, Selim, és Mehemed Ali basák. Nis vára főparancsnokává s a szerb határon összevont figyelő hadtest vezetőjévé Ah­met Ejub basát és Widdin vára parancsnokává Hasiz basát nevezték ki. A nisi figyelő hadtestnek 36 Krupp-ágyuja van. Három átállító hajó folyton nagy tömegekben vi­­szon mindenféle készletet Klekbe. Legközelebb két pánczélos fregattá fog a Dunára küldetni. Általá­ban a porta mindent megtesz, hogy az események készületlenül ne találják. A carl­ista érzelmű lapok is elismerik, hogy a lázadás ügyét az utóbbi időben roppant csapások érték, s hogy a mozgalom most már ro­hamosan hanyatlik „Nem lehet eltitkolni — írja egy ismert ultramontán lap - hogy Sao-de-Urgel bukása a carlistákra kemény csapás, főleg mi­vel Cabreras küldötteinek sikerült pénz­segélyével Dorregaray és Perula hadtesteiből számos katonát hódolatra birni. — Dorregaray most valószínűleg az összes carlista csapatok maradékait maga köré gyűjti s az időt arra használja, hogy Navarrába vonuljon vissza. A háború állapota jelentékenyen megváltozott, a­mit három hóval ezelőtt csak az alfonzisták szándékának lehetett tekinteni, most valósággá lan, s a háború csak Navarrára s a baszk tartományokra szorítkozik.* Remélhetőleg a télen itt is vége lesz. A német-franczia viszonyok alakulásá­ról berlini félhivatalos nyilatkozatok a legkedve­zőbben szólanak. Berlinben igen jó néven vették, hogy a franczia kormány a keleti kérdésben föl­tétlenül a három császári hatalom politikájához szegődött. Különösen jól esett az, hogy azon hirre, hogy a német ultramontánok Lourdesba nagy bu­­csujárást terveznek, a franczia kabinet azonnal a berlinihez fordult s készégét ajánlotta föl a tünte­tés megakadályozására. A német kormány nem óhajt ugyan a dologba avatkozni, de nagy köszö­nettel fogadta az ajánlatot. A két kormány viszo­nya — írja egy officiosus levelező — régóta nem volt oly kedvező, mint jelen pillanatban. Középtanodai és képzőmű­vészeti rajzoktatásunk. (Három közlemény.) III. Nagyon sokat lehetne mindazon tanszakok­ról írni, melyeket e csinos kiállítás képviselt. Ma­gukra véve és érvényesülve mindmegannyi külön életpályák ezek, majd mindenike különböző irá­nyú kenyérkeresetet és társadalmi állást, külön mű­vészi érdemet és hírt fog biztosítani a lelkiisme­­res, komoly törekvésű és tehetséges növendék ré­szére. Együtt véve pedig alkotják a képzőmű­vészeti rajz tudományt, mely itt ismét az intézet célja szerint — mint tananyag — három­féle irányelvű csoportba — a nevelési, szak és művészeti rajzoktatásra osztható Nevelési (paedagogiai v. didaktikai) rajz­­tanítás, a­mennyiben, a „rajztanárképezde” névnek m­egfelelőleg — főfeladata ezen intézetnek, hogy az ország tanintézetei számára jól képzett rajztanárokat képezzen, kik hivatva lesznek az itt elsajátított műszaki kezelést a tanintézetekké egésséges oltóágként bevinni. Sz a­k raj­z­o­l­ás, a­mennyiben ezen intézet nemcsak értelmes rajztanárok kiképzését tűzte fe­ladatává, hanem egyszersmind útmutató kalauz a helyes irányban vezetett rajzoktatás és mintá­zás által az építészeti, szobrászati és magasabb műipari téren is az alaki szép megértetésében és átéreztetésében. Művészeti rajzoktatás, mert vegczél­­ja a műizlés felébresztése és fejlesztése lévén, fel­­data egyszersmind, hogy a kezdő művészeket már itthon helyes úton vezesse a magasabb mű­vészet elméleti titkaiba és a gyakorlati keze­lésbe. Ez utóbbi irány humanisztikus és szépészeti törekvései mellett a művész­házban pár év múlva berendezendő műipari múzeum és az országos képtár, mint szemléltetve oktató oskolák, mint vi­lágító szövétnekek fogják úgy a művésznövendéke­­ket, mint az érdeklődő közönség minden egyes tagját a lassanként fejlődő műizlés csinált útján a műértelem tiszta légkörű pantheonába ve­zetni. Ennélfogva helyes dolog, hogy a szerény ne­vű, de az általános népizlés fejlesztésének nagy és nemes munkáját előkészítő intézet jövő évben a sugárúton már egy emeletre magasult művész­­házban egy fedél alá kerül a képtárral és a mű­ipari múzeummal. De helyes dolog az is, ha a minta rajztanoda és rajztanárképezde e szép pa­lotában is megtartandja egy ideig eddigi feladatá­nak irányát és tett körét, ha még továbbra is — lemondván a magasabb akadémiai aspiratiókról — kizárólag csak mint a művészetre előkészítő os­kola fog szerepelni, mert épen ily módon fog je­len hazai viszonyainkhoz mérten tisztes missiójá­nak eleget tenni. Igen, hiszen ha csak egy évti­zed alatt — a szó legőszintébb értelmében — minden tekintetben műveit lelkületű és jeles kép­zettségű rajztanárokkal látja el hazánk vidéki tan­intézeteit: az újabb nemzedék a kor követelmé­nyeivel párhuzamosan fog a rajzban neveltetni; vagy ha a sokszorosító és műipari rajzolók ritkult phalanxát erőteljes hazai ujonczokkal töltheti ki, a reproducáló műfajok meg fognak újulni a még nálunk meg nem honosult módszerek pedig accli­matizálódnak, egy szóval ez az életteljes inté­zet — kiegészítve a szomszédos műipari múzeum­mal hazai kézműiparunkra is lassanként nemesítő hatással lesz, annyira, hogy ha az iparmúzeumok alakításának üdvös példáját vidéki nagyobb váro­sok is követni fogják, a­mint ez a jelen évtized­ben Ausztriában és Németországban történt, pár év­tized alatt nálunk is lábra kaphat a m­űipar­­nak bár egy-egy nemes ügy, de hol lennének a consummensek ? kérd­hetnék sokan. Ott,hol a magasabb rajzoktatás ál­tal kifejlődik a műért, “len, még pedig oly mtt* értelem, mely nemcsak affectáltatnék, hanem mint magasabb ízléssel pártosult s­z­a­k é­r­t­e­l­e­m nyil­vánulna. Épen ez okból helyes, hogy az orsz. minta - rajztanoda súlyt fektet a magasabb művészi rajz­­oktatásra, mert míg egyfelől valódi tehetségeket kutat, másfelől a megtaláltakat nem engedi elhony­­ngadni, sőt főtendentiája azokat hová tovább fej­leszteni, mint ezt a fennírt kiállítás alkalmával is örömmel tapasztaltuk. Ugyanis épen a l­eg­ma­gyar­ab­b vidékek két ifjú szülöttje,­­ egyik Kőrösről a másik S.­Sz­t.-G­y­ö­r­gy­r­e­l kitű­nően bizonyították be, hogy a magyar nemzet fai a szépművészetek iránt épen nem közönséges fo­­gékonysággal vannak megáldva. Tény tehát, hogy a talaj kitűnő, csak még az acclimatió hiányzik, mert — mondjuk ki — az üdítő harmatot, a müizlést és az ez által felfri­­sült fejlődést , a műpártolást nálunk még az anyagi korlátoltság és ennek hiányában is a rideg közönyösség fagyasztó dere helyettesíti. De hát hogyan is lehessen ez máskép mind­addig, míg az általános érdeklődés aktív eszkö­zökkel, okszerű, reorganizált rajztanítással, mű­tárgyakkal, műemlékekkel tárlatokkal felébresztve és fejlesztve nincs, míg az a valóságos szellemi szükséglet magaslatára nem emelkedett ? Hazai rajzoktatásunk újjászervezésére jelen viszonyaink között az államkormány és egyes szak­férfiak ezúttal megtették az első lépést; most a hazai tanintézeteken, de különösen az ifjú nem­zedéken van a sor, hogy átlátva valahára a rajz­nak Európaszerte elismert kulturális szükségessé­gét,­­ mint az általános műveltségnek kiegé­szítő részét, mint az ipar, műipar és képző­művészetek főtényezőjét, karolják fel mele­gen annak minden irányban való fejlesztő pó­lósát. Tanügyünk Sybilla könyveiből még fenma­­radt egy pár kötet — De dobjuk ezeket is a tűzbe ! Fogadjuk be gymnasiumainkba is a rajzok­tatást a többi tantárgyakkal egyenértékűnek, és épen itt vigyük azt ha lehetséges a felsőbb osz­tályokban is egy bizonyos okszerű rendszerrel ke­resztül, úgy, hogy a kézügyesség műszaki fejlesz­tése mellett fejlődjék az eddigelé teljesen ignorált műtörténelmi ismeret is. Bárdi István Levelezés. B.-Hunyad, 1875. szept. 9-én. Tekintetes szerkesztő ur ! Ha figyelemmel kisérjük a napi sajtót, majd minden lapban találkozunk jótékony adakozók ne­veivel, kik egy vagy más szent czél előmozdításá­ra hozzák meg áldozataikat; de egyúttal oly egyénekkel is, kik nem sajnálva a fáradságot, édes örömest keresik fel hitfeleiket és polgártár­saikat, összegyüjtendők a kis erőktől azt, a mi a nagy terv kiviteléhez kívántatik. Ezen elismerésre méltó ténykedést vitték véghez B.-Hunyadon 1872-ben tisztelendő Gaal Áron rom. kath. lelkész és egyházgondnok tek. Máthé János urak, s hogy fáradságukat minő mértékben koszoruzta siker, tanúskodik arról a rom. kath. felekezetű iskola és tanítói lak, mely az említettek által összegyűjtött fillérek segítsé­gével dűlő­félben lévő állapotából a népoktatási törvényeknek mind kül, mind belszerkezetileg meg­felelővé alakíttatott át. Helyreállítatván az iskola , a templom elő­csarnoka, javítni kellett az egyszerű imolán is és vájjon ki vállalta ismételten magára a „mendicans“ szerepet ? Senki más, mint a tisztelettel előbb említettek. Meglévőn ugyanis győződve arról, hogy azok, kik a népnevelés oltárára pár évvel ezelőtt meghozták áldozatukat, most az úr oltárától se fogják megtagadni azt, egész bizalommal fordul­tak a helybeli és vidéki hitsorsokhoz, s a fárad­ság megtermette másod ízben is a kívánt sikert. Begy­ült ugyanis jótékony adakozások folytán oly összeg, mely elég volt arra, hogy az egyszerű imola belülről kijavítva és a célnak megfelelőleg kifestve fogadhassa ezután be a jámbor hívőket. Remélve, hogy nem követek el szerénytelen­séget, bátor vagyok a jótékony adakozók neve­it röviden elősorolni. B.­Hunyadon adakoztak : néhai Zachariás Kerestély 20 frt. Barcsay Ákosné őnagysága 10 frt. Lutz Márton 5 frt. Deák Izsák 5 frt. Dubai Pálné 5 frt. Pálfi Péter 5 frt. Tóth Márton 5 frt. Govrik Simon 5 frt. Csató János 3 frt. Dubai Pál 3 frt. Antal József 2 frt­ Gajzágó Antal 2 frt. Chorus Gy. Deák T. Kertész Simon, Seidl Vinczéné, Nagy Lászlóné, Blasek Piroska, Balázs Lajosné, Varjú Imre, és Koleszár Lajos 1 frt. Novák Márton 1 frt 600 kr. Tomexy Gergely 20 kr. C­sucsáról: Warek János 2 frt. Simon János 2 frt. Simon Gergely 2 frt. Kovács Károlyné 1 frt, és még­­többen kisebb nagyobb összeget, a szerint, mint tehetségök engedte, mit midőn a nyilvánosság te­rére hozni bátor vagyok őszinte szívvel óhajtam, adjon a jó isten minden egyházközségnek ily hí­veket, s vezetésükre emlitett lelkész és gondnok­hoz hasonló egyéneket, s éltesse őket soká, hogy úgy az ur, mint a népnevelés oltárára számos éveken át gyűlhessenek áldozatokat !­ s. Ly­utalonassztéia. NYÁRI lill SZÍNHÁZ. Bérlet szünet. Kolozsvárit, szombat, szeptember 1­-én, 1875 Nesweda Anna jutalmául: A TÉVEDT Nő CLA TRAVIATA) Opera 4 felvonásban. Irta: Piave, zenéjét verte Verdi. SZEMÉLYEK: Valery Violetta — _ _ Bervoix Flóra _ _ __ Germond Alfréd _ __ _ Gerraond György, Alfréd atyja Gaston, Letoriéres Vicomte_ Douphol báró — _ _ Dobigny marquis — — _ Gremville, orvos — — — Anina — — — — — Giusseppe — — — — Nesweda Anna Könczöl E. Zajonghy. Vidtor. X. X. X Sebestyén. Váradi. Marczell. Sándoriné. Beczkey. Violetta és Flóra barátai, barátnői, mint czigányok és czigánynők. Történik Párisban és környékén. Ido 1780 körül. A n. é. közönség szives pártolásába ajánlja ma­gát a jutalmazandó. Kezdete 7 órakor, vége 9 után INIRHARANG. Ko­lozs­várt­­, szeptember 10-én. 4? A királyhágón inneni részekben közelebbről az az érdekes hir terjedt el, hogy ő felsége még az ősz folytán megtekinti a vajdahunyadi várkastély restaurálását. E hir nem valószinűltlen, tekintetbe véve, hogy ő felsége 1852 óta nem járt az erdélyi részekben. fr Az Ugrón Gábor sajtóperében a curia megsemmisítette az ítéletet és új tárgyalást rendelt el. E fordulat még kellemetlenebbé teszi az Ugrón helyzetét, kit jelenleg mint közösügyes káplárt beszólitottak, s M­­Vásárhelyt végzi szol­gálati kötelességeit. Hogy Ugronnak, az egykori képviselőnek a kápláréletnél gyöngyébb élete ne lett volna még, arról szó sincs. & . ..Baloldal”-ban Spányik József az udvarhelyi szabadelvű párt (!) elnöke Török Gyu­la assistenskedése mellett egy galandféreg hosszú­ságú nyilatkozatot eresztenek meg, melyben még mindig a Kassai Ignácz megválasztása körül fel­merült eseteket szellőztetik, s érzékenykednek Daróczi Imre mellett. Mégis csak boldog város le­het az a Székely­ Udvarhely, hol az embereknek annyi idejök van, ilyen dolgokkal tépelődni a vá­lasztás után két hónappal is! Az udvarhelyi sza­­badelv párt nyugodjék meg abban, hogy Kassai Ignácz ismerni fogja hazafias kötelességét, s a sza­badelvű párt között foglaland helyet. Kassai még a múlt országgyűlés alatt is tagja volt pártunknak, s részvényese volt a körnek. Valóban ideje lesz már, hogy engedjük csöndesen begyógyulni a vá­lasztás alatt elesett képviselőjelöltek sebeit. A választási adtus érdekes história lehet, de még­sem bír a töltött káposzta azon tulajdonságával, hogy minél többször felmelegítik, annál jobb. Az erdélyi gazdáknak Tordán ehó 29-én kezdődő vándorgyűlésén Sámi László is felolvasást fog tartani. 4. Gróf Mikes Benedek indítványára Tusnádon kápolnát fognak épiteni Ez helyes,de jó vol­na talán előbb egy jó ivóvíz forrásról gondoskodni, mert hiában: nemcsak imádsággal él az ember, hanem vízzel is ! Mit fog érni a templom, ha a papnak nem lesz mit igyék? Vagy a gróf úr arra számít, hogy ha már egyszer pap valaki, hát ak­kor igyák bort?­­­ Nagy örömmel értesülünk arról, hogy a nagyváradi városi képviselet tagjai ellenzik azt, hogy a kolozsvári társulat tartson Nagyvára­don nyáronként előadásokat. Helyesen, legalább meggátolják ezáltal színházi választmányunknak egy menthetetlen botlását, meggátolják azt, "hogy a kolozsvári állandó nemzeti színház tagjaink kezébe vándorbotot nyomjanak ismét, minden ig­­z ok nélkül. Hogy Kolozsvárt nyáron át deficit le e­sett, ezt nem vonjuk kétségbe, de ennek lege­lő­sorban az volt az oka, mert a társulat szeren­csét énül volt szervezve, egy csomó ingyen­­élő fogyasztotta ismét a munkás tagok által szer­­zett bevételeket, szerződtettek olyan tagokat, s nem illettek színházunk keretébe , a meglevő erőt nem tudták felhasználni. A­ki végig tekint a nyári reportok­on, s megfigyeli, hogy voltak k­i­­osztva a szerepek — az nem fog az eredmé­nyen csodálkozni. Első rendű, tagok egyszerre 3—4- en, hetekig nem léptek fel, „gyengélkedtek", „sza­badságidejét" élvezte a másik, a harmadik nem tudott elkészülni szerepeivel, a vadászsaison is ál­dozatokat követelt, egyszóval: volt ismét egy cső- A ma merőben fölösleges tag, s hiányzottak nélkülöz-

Next