Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)

1875-09-16 / 211. szám

? i ■ * tű ar @n­d­o­r‡› ^ 1 .!T ► ›■ külföldi politikai szemle. Belgrádban mind békésebben alakul a helyzet — legalább a­mi a kormánykörök s a szkups­­tina magatartását illeti. A szerb fővárosban, mint onnan tegnapi kelettel távírják, messzeható kato­nai rendszabályokhoz nyúltak, melyek az omladi­­nisták netaláni zavargásai ellen vannak intézve. Más­felől a szerb kormány arra törekszik, hogy mérsékelt hangon tartott válaszfelirat szerkesztessék és a­­ vita is mérsékelt legyen. A szerb válaszfelirati bi­zottság tagjai részint a kormány, részint az omla­­dina hívei. Mi magát a szkupstinát illeti, jövendő működésének jó auspiciumaként szeretnék tekinte­ni azt, hogy a bosnyákoknak segélyt sürgető kér­vénye fölött vita nélkül napirendre tért. A szkupstina megnyitása előtti eseményekről a következő igen érdekes és figyelemreméltó rész­leteket írják Belládból a „P. C.- nek, melyek Ristics ügyességéről és éleselműségéről tesznek tanúságot: „A trónbeszéd megvitatása, szerkesztése csak­nem kizárólag foglalkoztatá a kormányt több na­pon keresztül. A javaslat szerkesztését Ristics ki­zárólag magának tartotta fenn. Ennélfogva az a vélemény terjedt el, hogy a trónbeszéd rendkívüli ügyesen lesz szerkesztve. A szkupstina megnyitása előtt két nappal a kormány minden lehető uton és módon a közönség körébe azon híreket szivárog­tatta, hogy Szerbia megígérte a hatalmaknak, mi­szerint békében fog maradni, és meggátolja az ön­kéntesek kivonulását szerb területről a fölkelési csatatérre. És mindezen hírek hatalmasan lelo­­hasztották a harczias kedvet. A közvéleménynek ezen nagy ügyességgel keresztülvitt befolyásolta­­tása nem tévesztette el hatását. A szkupstina elő­estéjén aztán az addig oly harczias kedélyek kö­zött alig volt egyetlen egy is, mely azon remény­nyel kecsegtette volna magát, hogy Milán megnyi­tó beszéde harczas fordulatot vehet. Arról is kel­lőleg gondoskodva volt, hogy a közvélemény más tárgyakkal legyen elfoglalva, így használtatott föl Milán arájának névünnepe, hogy a közvélemény az ő érdekes személyiségével foglalkozzék. El­­híreszteltetett, hogy a leendő fejedelemnő jelen­leg Párisban szorgalmasan tanulmányozza a szerb nyelvet, tanítója a szerb philolog Danisics. A fejedelmi ara névünnepe isteni tisztelettel ünnepeltetett meg, melyen részt vett a fejedelem, a miniszterek, más polgári és katonai főbb hiva­talnokok és a diplomatiai képviselők díszben. Sokat foglalkoztak az újonnan Belgrádba érkezett német consullal, Sauria báróval, ki ünnepélyes audien­­tián fogadtatott Milán által. Szóval mindenféle ér­dekes szóbeszéd és ünnepélyesség által sikerült a szerb főváros nagyon is harczias hangulatát békés irányba terelni s most remélik, hogy Rislicsnek sikerülni fog a szkupcsinában is hasonló ügyeség­gel eljárni.“ A b­ékeközvetí­tő consularis bi­zottság működéséről ezeket írják a dalmát-tö­­rök határszélről ugyancsak a „P. C.“-nek: »Server pasa török biztos és a consularis bi­zottság tárgyalásai alapján megállapíttattak a mo­dalitások, melyek szerint a békítő munkához fog­nak. A megállapodások oda mennek ki, hogy a bizottsági tagok két csoportra oszolva különböző helyeken tárgyalásokba fognak bocsátkozni a fel­kelőkkel . Server pasa a szükség és belátása sze­rint majd az egyikhez, majd a másikhoz csatlako­zik. Két tanácskozási hely van kitűzve: Nevesinje és Trebinje. Az előbbi helyre kijelölt csoportba tartoznak Angol-, Orosz-, és Francziaország con­­sulai, Trebinjében pedig Ausztria-Magyarország, Német- és Olaszország consulai fognak tanács­kozni.* A „Polit. Corr.” érdekes tény gyanánt azt jelenti Párisból, hogy a nemzetgyűlési jobbközép fractio az Orleans herczegek határozott kivonata­­el áll hagyományos politikájától. — Az Orleans herczegek elhatározták, hogy minden t­ró­n­kö­ve­t­elés­tő­l elállanak és utógon­­dodolat nélkül csatlakoznak a köztár­sasághoz. * 9» ?? M­a­gyar szabadságharcz is. A nemzetnek csupán kétségbeesése maradt meg. Az orosz volt az úr Magyarországon. E napokban irta herczeg Paskievics a czárnak : „Magyarország felséged lábainál fek­szik!“ Valóban a porba volt tiporva, — de azért még­sem volt igaza az oroszok fővezé­rének. A magyar hősök tábora fogságba esett, s mint ilyen alkalommal rendesen történni szokott, nem a legjobb bánásmódban része­sült. Napokig éhezett, fedél nélkül, sárban, esőben töltötte az éjeket. Sok volt a panasz, de senki sem figyelt reájuk. T.­­ gróf, kinek jelentékeny szerep jutott a szabadságharcz alatt, szintén a fog­lyok között volt. Koplalt, nélkülözött a töb­biekkel. Miután azonban a menyei mannát is megunja az ember, el lehet képzelni, hogy a koplalást még hamarább megunták, legki­vált az oroszok durva bánásmódját. A tiszti­kar elhatározta, hogy egy küldöttséget indit az orosz parancsnokhoz, mely kérje meg, hogy emberségesebb bánásmódban részesítsék a foglyokat s ne engedjék őket éhen vesz­ni el. Miután a gróf legjobban birta a fran­­czia nyelvet, ő bizatott meg előadónak. A küldöttség egy őrnagy elé­­vezettetett. A gróf előadta küldetése okát. Az őr­nagy meghallgatta a panaszt, de kijelentette, hogy nem áll hatalmában a helyzeten változtat­ni. Az élelmezés az osztrákok kezében van s maguk az oroszok is sok hiányt szenved­nek. Ha azonban a gróf szerencsét akar pró­bálni, az ezredesnél kihallgatást fog eszkö­zölni. Persze elfogadták az ajánlatot. Egy óra múlva a gróf az orosz ezredes előtt állott. Katonás rövidséggel bánt el ve­lük , de mégis megígérte, hogy utána fog néz­ni a dolognak. — Ön jól beszéli a franczia nyelvet, hol tanulta ? Külföldi ön ? — Nem ezredes úr, én magyar vagyok, de sok ideig éltem külföldön. — Neve? — Gr. T. Az ezredes meglepettnek látszott e név hallatára. — Járt ön Oroszországban ? — Szentpétervárt töltöttem pár hetet. — Mikor? — 1846-ban. — Egyedül ? — Nem. Egy művészbarátom tásasá­­gában. Az ezredes felkaczagott, s végig mérte te­kintetével a foglyot A gróf kezdte magát nem jól érezni. — És kivel utazott el Szentpétervárról? — Említett művészbarátom társaságában. — Önnek rosz emlékező tehetsége van, gróf úr. Várjon csak, én majd segitségére jövök. Ön D­u­ff herczegnőt szöktette meg akkor Szentpétervárról. A gróf meglepetve állott, s nem talált szót a feleletre. El lehet gondolni, hogy egy olyan ma­­gyar fogoly sorsa 1849-ben, ki orosz kézben van, s 1846-ban egy orosz herczegnőt szök­tetett meg, épen nem volt irigylésreméltó. Az ezredes intett a küldöttség többi tag­jainak, hogy távozzanak. Mikor csak ketten maradtak, az ezredes oda állott a gróf orra elé s igy mutatta be magát: — Én D­u­ff herczeg testvére vagyok ! A gróffal egyet fordult a világ. Bele jutott az oroszlán barlangjába, ki elrablótt társát kéri számon. — Tudja ön, mi sors vár önre? — Nem. — Meg fogja tudni magától a herczegtől, ő is itt van a táborban, s semmiesetre sem foszhatom meg attól a szerencsétől, hogy önt viszontláthassa. — Ezredes úr tehet tetszése szerint, azt hiszem azonban, hogy e találkozás rész­időben van választva. Egy fogoly, egy fegyver­telen férfiú. . . . — Meg fog ismerkedni az orosz fegyverek­kel közelebbről is. Addig is szoros őrizet alatt fog maradni. Ezzel az ezredes kiszólt az inspectiós tisztnek, valamit mondott neki oroszul, s távozást intett. A foglyot elvezették, s olyan helyre zárták, hol egyedül volt. A grófnak be kellett látnia, hogy a kép­zelhető legkényesebb helyzetbe jutott. Egy régi elfeledett kaland most életébe kerülhet. De mit fog tenni a férj? Minő elégtételt fog venni az a mélyen sértett férfiú, kinek rovására Szentpéterváron egy egész hétig jóízűen nevettek? A legjobb esély az, ha katonásan főbe­­löveti; de hátha valami oroszos elégtételt vészén rajta, például, megkostoltatja vele az orosz kancsukát, meggyalázza kíméletlenül s csak azután löveti meg? Mindez megtörténhetik nagyon könnyen. A gróf menekülésre gondolt, de börtöne átkozottul jól volt kiválasztva. Az egyetlen ablakon erős vasrostély, s előttte két őr. Az ajtó vasazva, s egy előtte szakasz kozák vál­togatta egymást óránként. Délután 4 órakor utána jött egy tiszt, s felhívta franczia nyelven, hogy kövesse. A gróf rozzant köpenye után nyúlt. A tiszt intett, hogy hagyja csak ott azt a köpenyeget, arra úgysem lesz többet szük­sége. Semmi kétsége nem volt abban, hogy ki­­végezni viszik. A­mint kilépett az­ ajtón, a kozákok lóháton zárjel közé fogták. Pár percz alatt egy ház előtt állottak meg, s a fogoly felvezettetett. Az első szobában talál­ta az ezredest. Nagyon komoly tekintete volt. A gróf meg volt győződve, hogy halálos íté­letét fogja meghallani. Az ezredes egy oldalajtót nyitott A szoba félsetét volt, s belőle gyertyafény de­rengett elő. Szó nélkül belépett, s attán vonta az ajtót. A grófnak ideje sem volt helyzete felett gondolkodni. Pár percz múlva az ajtó robajjal nyílt fel, s előtte termett orosz tá­bornoki ruhában Duff herczeg, annak a szépi feketeszemű aszszonynak a férje. A herczeg kevéssé meg volt változva. Vala­melyik csatában arczán keresztül egy huszáros kemény vágást kapott. Sebe még be sem volt egészen hegedve. Egy kis emlék Magyaror­szágból. Az oroszlán tehát, mely elrablott társát jött követelni, meg is van sebezve! — Ön gróf ? — ? — Az vagyok. — Nem szükség, hogy emlékeztessem önt azon sérelemre, melyet rajtam elkövetett. tő osztrák részről benyújtott változhatlan ultimá­tumnak s irányadó körökben nem is tekintik an­nak. Némely iparágak erős törekvéseinek engedni látták itt egyelőre jónak s elálltak az 1868-ki áttételektől, e közben nagyobb mérben lévén irány­adók a kereskedelmi tekinteteknél némely politi­kaiak , eltekintve azonban az Angolországgal kö­tött pótegyezménytől, nagyon meg lennének eléged­ve, ha a tárgyalások eredménye a vámpolitikai status quo fentartása lenne. Távirati tudósítások. Labaczról, tegnapelőtt reggel következő fontos táviratot vett a „K. N.“ Karagyorgyevics Pé­ter egy légiót szervezett s azzal Herczegovinán és Bosnián át a szerb határokhoz közeledik. Bizonyos, hogy a Porta­­támogatja Karagyorgyevicset, mivel ez pénzt csak Dervis pasától kapott. Ez tény és nyugtalanító hatású. Szerbiából Karagyorgyevics­­hez több híve ment. A szerb kormány illegalitása mellett mindentől tarthatni. Bécs, szept. 13. Az ifjú Karagyorgyevics a herczegovinai felkelőkhez Milan elleni demon­­strátióból csatlakozott. Belgrád, szept. 13. A negotini kerület nemzetőrei egyenkint száz erős töltést kaptak, és zászlóaljanként éjjel községházakban kell alud­­niuk egészen felszerelve. A katonakenyeret töme­gesen sütik, s akul azt adják, hogy a török Nisch­­nél 50 zászlóalj katonaságot vont össze. Ragusa, szept. 13. Különben törökbarát források szerint Hussein pasa kilenczedikén, Ned­­jid pasa tizenegyedikén megtámadtattak Trebinje mellett a felkelők által, s visszavonulásra kénysze­­ríttettek. Állítólag Trebinjében panique uralt. Cettinje, szept. 13. Nikita a hadüzene­tet a skupstina határozatától tette függővé. Konstantinápoly, szept. 13. A nagyha­talmak konsulai ma utaznak el Mostarból; az osz­trák, német és olasz konsulok együtt utaznak az osztrák határvonalon, míg a frannézia, angol­ és orosz konsulok az azzal párhuzamos belsőbb vo­nalon utaznak, hogy a felkelő főnökökkel össze­jöhessenek, s meggyőzhessék őket, hogy a nagy­hatalmaktól, vagy fejedelemségektől semminemű segélyt nem várhatnak, s hogy azon tanácsot ad­ják nekik, hogy panaszaikat a porta biztosa elé terjeszszék. A konsulok szerdán vagy csütörtökön Stolaczban jönnek össze,­­hogy Server basát külde­tésük eredményéről értesítsék , ha eredmény az nem lenne kielégítő, Server pasa proclamátiót fog ki­bocsátani, melyben megígéri, hogy ha a felkelők egy meghatározandó határidő alatt megadják ma­gukat, minden alapos panasz orvosoltatni fog. Városi közügyek. Adófizetés ir­ánti felh­ívás. A nagyméltóságú m. kir. pénzügyminisztéri­um idei 35.965. szám alatt, az összes törvényha­tóságokhoz intézett körrendeletében kiemelvén azt, miszerint a törvényhatóságok, daczára annak, hogy első­sorban ezek feladata az állam bevételeiről és azok biztosításáról szóló törvényeket szigorral vég­rehajtani, mind a mellett is azok közül többen nem feleltek meg az őket az adóbehajtásra nézve törvény értelmében illető kötelességüknek, miért is elvárja, hogy a­mennyiben e városi törvényhatóság az adóbehajtás jogát maga gyakorolja, annak vég­rehajtásánál a legnagyobb erélyt fogja kifejteni. E magas rendelet alapján, tekintve, hogy Ko­lozsvár városában számos azon adózók száma, kik ez év III. negyedére már esedékessé vált adótar­tozásukat be nem fizették, az adózó közönség ezennel figyelmeztetik, hogy ez év III. negyedére már esedékessé vált adóhátralékát e hó 30-ig be­zárólag, múlt évi adója arányában a városi adó­pénztárnál annyival bizonyosabban fizesse be, mi­vel október 1-től kezdve a végrehajtásos eljárás a III. évnegyedi tartozás behajtása szükségéből azon­nal foganatosíttatni fog. Egyúttal a közönség tudomására juttatik, mi­szerint Kolozsvár városában az eddig községi pót­lékadó czimen, közmunka váltság és katonai czé­­lokra az egyenes adónemek minden forintja után harmincz krajczárjával fizetett rovatai, e város törvényhatósági bizottságának kiadott végzése és a nagyméltóságu m. kir. belügyminisztériumnak idei 1619. szám alatt kelt jóváhagyó rendelete folytán, 1875. évi januártól kezdve úgy módosíttatott, hogy a fennebbi rovatai czimén az egyenes adónemek minden forintja után mindenki köteles saját neve alatt az adópénztárnál húsz krajezárt fizetni; ház­­bérkrajezár czímen pedig minden bérlő az általa bérelt helyiségekért fizetendő, s adóalapul elfoga­dott bérösszeg, valamint a tulajdonos is az általa használt helyiségekért adóalapul szintén elfogadott bérérték minden forintja után köteles fizetni két krajezárt osztrák értékben, azon megjegyzéssel, hogy a ház összes lakói által fizetendő bérek vagy bérértékek után eső házbér-krajezárok a tulajdo­­donos nevén együttesen rovatnak ki, a tulajdonos által fizettetnek be az adópénztárba, de a bérlő köteles az általa f­izetendő házbér után eső ház­­bérkrajcrárokat a háztulajdonosnak megtéríteni. Kolozsvár sz. kir. város tanácsától 1876. évi szept. 10-én. Simon Elek, polgármester. Nagy látványos operetta, először NYÁRI Ilii SZÍNHÁZ. Bérlet Szen­g. Kolozsvártt, csütörtökön, szeptember 16-án Marc­ell Géza jutalomjátékán] SÓHAJOK HIDja Nagy látványos vig operette 4 szakaszban m ^ mieux és Valery. Zenéjét Offenbach Jakab' p .­­■ ____________Latabár Endre. Fordik 1-ső szakasz: .»A két hős.« 2-ik szakasz­ a­" palota rejtelme.“ 3.k „A rákász, „a tengeri párviadal.“ SZEMÉLYEK­­Cornarino Cornarini • , Baptista, lovászmester d°g0 Káruai- Fabiano Fabiani Metromba ~ Mmze11 Cornarini Catbarina _ Amorozo, apródja __ A tizek elnöke __ Asztolfo ( , . Fracrusko ( ^mek _ Fianetta, halászleány Cascadetta _ Juliana, apród _ 2-ik (álarczosn° ~ Csolnakász _ Törvényszolga — _ Zajonghy. Medgyaszai Ilka ~ Nesweda Anna. '— Sebestyén. SzßQtgyörgyi — Vidor. Lotscharekné. — Sándoriné. — X. X. X. — Erdélyi Zs. — Derzsi Irma. — Szabó M. — Ifj. Fehérvár­­fj., “V* * vuui­xa Két gondolásné, a tanács tagjai. Nép, őrök lorai álarczosok. Történik Velenczében 1321. A n. é. közönség szives pártolásába ajánlja máj­dt jutalmazandó. Kezdete 7 órakor, vége 9 után. Holnap, péntek, szeptember 17-én nem lesz előad Szombaton, szeptember 18-án Kassai Vidor jutalomjátékául. FALU ROSZSZA.­ Népszínmű. HIRHARANG. Kolozsvártt, szeptember 15-én. Királyné Ő felségét, ki a legkitű­nőbb lovaglónők egyike, közelebbről baleset érte. Lovaglás közben lovastól együtt leesett, és ájultan maradt a földön ; esésében több sérülést szenve­dett. E hírre vonatkozó legújabb távirati tudósí­tás így szól: Bécs, szept. 13. Az „Abendpest” királyné ő felsége balesetéről jelenti, hogy az esés közben, néhány könnyű arczbőrhomolást kivéve, nem mutatkozott fájós hely. Eleinte a királyné erős fogfájást érzett, de ez hideg borogatások al­kalmazása után enyhült; az érvelés szabályos volt — tegnap ő felsége­­egészségi állapota már igen megnyugtató volt, kedélyhangulata derült, a jég­borogatásokat időközönkint abba lehetett hagyni **. Kassai Vidor jutalmául szombaton a „Falu roszsza“ kerül színre. Gonosz Pista egyik

Next