Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)

1875-10-09 / 231. szám

Ábrahám vallásának követői közé lép, tán együtt fogyaszthatja el kedvesével hátralevő életének egészségére kenyerét (ha lesz) , hanem a bátor lovag nem térhetett vissza azon hitre, melyet már egyszer egy kath. nő miatt hitszegetten elhagyott Ez akadály ismét csak előbbi bátor tettének ujób­­bi elkövetésére kényszerítő lovagunkat, ki is szept. 30-kan éjjel kocsival jőve kedveséért, azt újra el­­ragadá. A boldog pár gyorsan menekült Orosháza felé, ámde hátuk mögött lóháton a beszúálló test­vér s egy izmos mészároslegény. A boldogságot repítő lovak azonban tán érezték fontos hivatásu­kat, s oly gyorsan iramodtak, hogy az üldözőknek nem sikerült utólérniök, ámbár már látták áldozat­jaikat. — Konok haramia Jankó Buczkó Péter, midőn a törvényszéki teremben végighallgatta, hogy a kir. ügyész kötél általi halált kért fejére s az őrök kikisérték, — igy szólt vidáman a folyó­són egy őrhez: , Adjon kend egy kis bagót , majd ha kiszabadulok, kap kend egy pár szép lovat.* A kir. ügyészség a haramiát lefényképezted. — A bécsi rablógyilkossági krónika ismét egy rémitő esettel szaporodott. Vasárnap délután az uj bécsi tramway-társulat ottakringi utifészereiben a szénapadláson Schuepf Márton munkást meggyilkolva találták, csak ing, mellény és kötény volt rajta. A szerencsétlent, kit már vasárnap egy hete gyilkolhattak meg, takarékos szorgalmas munkásnak ismerték, ki megtakarított pár forintot és abból 20 fitos ezüst órát is vásá­rolt. Az órát és a szerencsétlen ember pénzét megtalálták. Hétfőn reggel a véres tett színhelyén öt kilogrammos fogantyag vasnehezéket találtak, melynek alján vérnyom volt látható. A gyilkos a bejárat közelében támadhatta meg áldozatát, ha­lálos csapást mért hátsó koponyájára és homlok­csontjára, azután a padlás félreeső zugába vitte és ott a szalma közé temette. A nyomozások fo­lyamán súlyos gyam­okok merültek fel Schnepf József az áldozat fivére ellen ; ez tette az első feljelentést, a kihallgatásnál ellentmondásokba bo­nyolódott, kötényén pedig vérfoltokat fedeztek fel. A két testvér feszült viszonyban élt egymással, Schnepf József, még atyjával is oly viszonyban élt, hogy ezt nem egyszer veréssel fenyegette. Két testvére pedig a kihallgatáson úgy nyilatkozott róla, hogy képesnek tartják a testvérgyilkosságra. Schnepf József 35 éves, nős, kiskorú gyermeke van ; a házmotozáskor több edény kőolajat ta­láltak nála, mit a tramway-társulattól lopott el. — A szerencse mily utakon jár. Krahl Antal czipész legény múlt héten a mesterénél szol­gálatban álló inast dohányért küldte el a legkö­zelebbi tőzsdébe, s e czélból ezüst 10 krajczárost adott annak át. Nem sokára vissza jött az inas s azt vallá, hogy a 10 krt elvesztő, de kész az első borravalójából visszafizetni. A legény nem hitt a fiúnak s kimotozván zsebeit a 10 krt ugyan nem találta­­meg,­­de talált nála egy lotto czédulát, mely ugyanaz napon kelt, s melyet a porzó is el­árulta, hogy csak rövid idővel előbb íratott, s mely­re a betétes 10 kr. volt. A legény tehát jól elver­ve előbb az inast, a czédulát kárpótlásul megtar­­tá. A véletlen kedvezett a legénynek, mert a leg­utóbbi budai húzáskor ternót csinált. De hálásan nyilatkozott az inas iránt, mert a nyert összeg felvétele után azonnal 20 irtot tett le mesterénél, hogy azt az inas felszabadulásakor ennek a kellő ruházat beszerezhetésére szolgáltassa ki. — Mit fogott be a meszelő ? Császka szepesi püspök a régészetnek bő barátja és sok gondot fordít arra, hogy az egyházmegyéjében le­vő régi templomok renováltassanak. Ily munka köz­ben többször találtak már régi falfestményekre, s most nem egy helyen gondosan lehántják a meszet, hogy a meszelő által vetett rétegek titkát napfényre hozzák. A poprádi templomnál is nagy figyelem­mel kezdték fejtegetni a meszet, s csakugyan ta­láltak is falfestményre. Lassan-lassan csapkodó piros lángok bontakoztak ki, aztán egy csapat ör­dög. Semmi kétség, hogy egy középkori pokol van a falba. Fejtik tehát tovább a mészréteget, s a pokol még mindig tart, sőt népesedik. Előbukkan a lángok közt egy szerzetes alakja, aztán egy pap, majd egy püspök, és ismét csak püspök. Vég­re is abba­hagyták a pokolbeli munkát, sőt a fá­ma hozzá­teszi, hogy a meszelő megint csak el­fedett poklot, ördögöt és minden püspököt. — Modern apostol. A párisi esküdtszék előtt minap hét évi börtönre és 10 évi rendőri felügyeletre ítéltek egy fiatal embert, ki borbély­segéd létére, 5000 frank fizetés mellett, délutánon­­kint letette a szappant, fésűt, pomádét és Du Cárrá név fejedelmi fényűzést fejtett ki, előkelő tár­saságokba tudott betolakodni, tagja volt a „Tizen- 1 apostol” czimű bonapartista társaságnak, mely tou /Vizen küldöttségileg remek írókészletet nyujt Fran^ulunak. Du Cárrá ur a mellett, hogy ni ‘Parkod”1 801 a bonapartisums által regenerál­t nkat követett e\ ****** ,esiet - (L. uu, borjú topM „lin tánci nem m&uV. meg a nagy ua végződ&lt­ & sem, me\y\yc\ a korszak . netft nagy vámok Verséia és bankjai«^ 8 ,u^ék el arató tánczosok a vidéki városokat özön vendég menéseikkel. Nanicsek Vincze a n* * hivatalnokok kitelegítetének vezérigazgat­ója a­­­dégszerepléss vlsiketeg áldozata lett. Halála ul mely mint tudva v.iu öngyilkosig ült ín követke­zett be. Erdélyből a beszterczei takarékpénztár küldöttei léptek fel az egylet iránt követeléssel, mely 6304 írtra rúg. A követelés valódisága okm­á­­nyilag igazoltatik, s ezekből az okmányokból ki­tűnik, hogy Vauicsek a beszterczei takarékpénztár alakításánál élénk részt vett, s ide a társaság bi­zottságából Dékánit és Broosert küldte ki. A hi­vatalnokok hitelegylete elvállalta, hogy 400 darab részvényt pl. 30 írtjával átvesz, s az alakulandó takaréktár váltóit leszámítolja. Ezen üzleti viszony­ból származik a kérdéses követelés, mely jelenleg a választmányt egyetemlegesen terheli. A vizsgáló­bíró e bonyolult ügyben dr. Weisz M. Az alakítási szédelgés folytán felmerült követelésben Vanicsek, Brooser és Dékáni egyenlően osztoztak, 16.000 forintra menő közvetítési díjt kötvén ki maguknak, mely a váltóleszámítolásoknál a hivatalnok-egylet­nek engedélyezett 6°/0-tódból volt levonandó. — Fortuna tréfája A hírlapolvasó még emlékezni fog Fischer M. L. sorsjegy-hirdetései­re. „Fortuná­ hoz volt czimezve üzlete s nagyra volt vele, hogy a fortuna csak erre az üzletre mo­solyog. De fortuna egyszerre csak elkomorodott, Fischer M. L. megbukott, s nagymennyiségű sors­jegyet kellett otthagynia az általános magyar hi­telbanknál, a­hol fedezetlen adóssága volt. Fischer Budapestről külföldre ment, a­hol jelenleg börzei ügynök. De ha a fortuna róla meg is felejtkezett,­­ nem felejtkezett meg sorsjegyeiről, s a leg­utóbbi oct. 1 -jei sorsoláson a magyar ált. hitel­bank a Fischer által hátrahagyott hitelsorsjegyeik­kel (mint a .N. P. J.* közli) megnyerte a főnye­reményt és számos melléknyereményt. Egy egész kihúzott sorozat Fischer birtoka volt, s most a hitelbanké, mely a nyereményeket Fischer fede­zetlen adósságának törlesztésére fordítja. — Királyi törvényszéki bíró Szigethy József, gyermekei: Józsi és Ilka ; Dékány Mihály ; özv. Szigethy Józsefné, Egri Rozália; valamint Szigethy Kata ; Lina és férje Ábrahám Miklós ; és a rokonok bánatos szívvel jelentik, hogy Szi­gethy Józsefné, Dékány Ilka a boldogító nő, az önfeláldozó anya, engedelmes szerető leány és meny, a hiv sógornő és rokon, folyó hó 7-én dél­előtti 11 órakor megszabadult földi kínjaitól. Élte 28 rövid tavaszból állott, melyek közül nyolc­at a családi élet boldog körében töltött, őt imádó férjének és gyermekeinek szentelvén utolsó per­­ezét is. Fájdalom , hogy a gondviselés ilyen korán szólitotta ki anyai munkásságának köréből, és nem engedte meg, hogy gyermekeiben élvezhesse a kiérdemlett anyai örömöket. Földi maradványai f. hó 9-én d u. 3 órakor fognak házsongár utczai szállásáról a köztemetőbe szállíttatni. Az engesz­telő szent miseáldozat pedig folyó hó 11-én d. e. 10 órakor fog az ég Urának bemutattatni , melyek­re a rokonok és barátok szomorúan meghivatóak. Kolozsvárit, 1875-ik év octóber hó 7-én. I­parn képek. Az utolsó fejvesztés Magyar­­országon, Közönségesen azon vélemény van elterjedve hogy Beleznay — az apagyilkos — pallos általi kivégeztetése 1818-ban az utolsó fejvesztés volt hazánkban Közle egy levéltárban 1836-ik évben történt fejvesztési ítélet s végrehajtási szertartást talált feljegyezve, mely valószínűleg az utolsó fejvesz­­tés volt hazánkban, s melyet ennélfogva mint his­tóriai adatot közölni eléggé érdekesnek tartottam. A bűnös esemény és ítélet a vesztőhelyen felol­vastatván, következőleg hangzott: Összejövetelünk oka egy szomorú esetnek emléke. 1832-ik év február hó 28-án eszéki Baics Milos kolompárlegény vándorlásnak indulván, út­közben albertfalvi öregebb Hieber Jánossal össze­került és ennél hálásra maradt, kivel aztán más­nap reggel ismét elindulván, öregebb Hiebert János magához véve kést és baltát, ez ártatlan fiatalt Herczegszőllős felé kisérte, mely kisérés közben ez minden emberségből, felebaráti szeretetből és a vándorlásnak indulthoz tartozó érzésből kivet­kőzvén, Albertfalva és Herczegszöllős közt levő utón ez ártatlan vándorlót hátulról véletlenül bal tájával fejbeütni, a földön több ütésekkel illetni és e helyről őt a szántóföldekbe húzván, ott több szúrásokkal illetni, és ekkér ily súlyos kínok közt, azt fiatalsága zsengéjében és élte legnagyobb re­ményében meggyilkolni nem iszonyodott. E gyilkos eset a Károly főherczeg béllyei uradalom értésére esvén, ez a vérhatalommal ösz­­szekötött jogánál fogva mindent elkövetett, a bor­zasztó tettnek czinkosát és elkövetőjét kitudni, és ily módon az itt álló s fentebb nevezett Hiebert János, albertfalvi kisházas, nős és négy neveletlen kisded atyja ellen, a főbenjáró büntető per indít­tatván, és ebben ellene a szántszándékos és el­tökélt­ gyilkolási vád kétségtelenül bevalósulván, az általa elkövetett bűnéért és büntetésért s má­soknak ez által adandó hasznos példáért. — 1834-ik év november hó 28-án a Károly fő­­herczegi mint vérhatalommal biró béllyei uradalom részéről,' tekintetes nemes Baranyavármegyében keblezett béllyei várban tartott tek, büntető uriszék alatt következő ítélet alá vétetett. Itt,életeit, másából, az ellene feladott gyilkolás kétségen túl bevalósulván, miután annak védelmére előadott azon okok és körülmények, „hogy e rabszemély a megölt vándorló legényt, mint még tudatlan fiatalt, könyörületességből és felebaráti szeretetből magá­hoz hálásra fogadván, ez által a vándorló legény­nek bátor és költség nélküli szállást adott, más­nap reggel pedig vele útnak indulván, őt nem gyilkolni eltökélt szándékból, hanem Herczegszől­­lőn levő dolgának teljesítése végett elkísérte, és vermelő kapáját és egy darab vasat e kapának megcsináltatása végett, testvér öcscsének­­baltáját pedig a dühös kutyák ellen való védelmezéséért magával vitte, ezen útjában a rabszemély erényi (morális) tehetségét felülhaladó indulatból a ván­dorlót megölvén, az ennél talált és a rabszemély által az erdőben elrejtett bútorát épségben hagy­ván, egyedül csizmáit vitte el,­­ a megöletett tes­tén az orvosi vizsgálatkor talált csonkításokat a holt­testnél levő sertések vivén végbe, a rabsze­mély ezen általa azonnal megbánt tettét vétkének önkéntes bevallásával feladta, és ez által jobbulá­­sának s töredelmességének nyilvános jeleit adta légyen* — , a felperes által felhozott terhelő ész­revételekkel, hogy t. i. a rabszemély a megölt ván­dorlót magához hálásra csábítván, a másnapi út­nak való indulást még korán reggel sötétben elren­delvén, ezen már előre eltökélt szándékának köny­­nyebb kivihetése végett testvér öcscsének baltáját, tulajdon­termelő kapáját, és egy darab vasat mint öldöklő eszközöket magához véve, a szegény ván­dorlót a barátság és kisérés ürügye alatt, először is távolról háromszor fejbe ütni, azután a földre­­esettet a nála levő késsel többszöri szúrásokkal illetni, sőt a kiállított orvosi bizonyítvány szerint, hogy a megöletett meg ne ismertessék s e retten­tő tette örökre eltervettessék, a már megölt ván­dorló testén elkövetett csonkítások részére tulaj­­donittatván, őt a legnagyobb kínzások és irgalmat­­lanságok közt éltének legszebb virágzásában ke­gyetlenül meggyilkolni nem irtózott legyen, telje­sen megczáfoltatnának, következőleg az ellene fela­dott, eltökélt és szánt szándékos gyilkolási indu­lat bevalósodnék: a rabszemély e rettentő vétké­ért, tulajdon büntetésül, másoknak pedig rettentő például a hóhér pallosa által szenvedendő halállal az élők sorából kivégeztetni rendeltetik, ennek hátramaradt javaiból a megöletett édes­anyjának járó és 40 irtot tevő holt­díjnak, úgy­ a bizonyít­ványok szerint, holttest megvizsgálásakor okozott 44 frtra menő költségeknek kifizetésére megítél­­tetvén. A rabszemélyt védő ügyvéd e terhes ítéletet a törvény értelme szerint a tek. k. táblára feljebb vétetni kéri. A följebb vitel megtörténik, de a kir. tábla megerősité az ítéletet, úgyszintén ő Felsége is, s mire az elítéltnek 1836. máj. 18-án az ítélet ki­­hirdettetett, a az a három napi siralom- és bánat­időt kiállván, a hóhér pallosa által feje vézetett. A menet, mely a vesztő helyre kisérte, a következő volt: 1. Két katona nyargalt elől. 2. Az exequens biró lóháton. 3. Két katona nyargalt utána. 4. Hat­lovas kocsin a legale testimonium. 5. Mellette jobbról és balról egy-egy lovas katona. 6. Utána öt hajdú egy sorban. 7. Négylovas kocsin a deli­­quens f elől a kocsis mellett egy hajdú, hátul a falu plébánosa, mellette egy hajdú. 8. A deliquens kocsi mellett jobb- és balfelől öt-öt hajdú. 9. Az or­vos egy kocsin. 10 Ez orvosi kocsi után hat haj­dú egy sorban. 11. Az egész menetet száz em­berből álló parasztság zárja be. (P. N) KÖZGAZDASÁG. A szántóföldek és rétek lecsapo­­lásáról. Egyik legfontosabb és legmélyebben ható ta­lajjavítás a lecsapolás. Ez alatt nemcsak a fel­­színen látható víz eltávolítása értetik, hanem mindazon a növényzetre káros hatású nedvesség, mely habár csak időszakonként fordul is elő a talajban, de a legtöbb, különösen évelő kultúrnö­vényeknek ártalmára van. Minden trágyázás és szántás tökéletlen h­atás 8a, ha a talaj csak időközönként is fölösleges nedvességben szenved. Meg kell azonban külön­böztetni a fölösleges nedvességet a szükséges ned­vességtől, úgy hogy abban semmiféle növény se tenyészhetik, míg ellenben okszerűen lecsapolt ta­laj a legnagyobb szárazság mellett is tart ned­vességet. Leginkább a nehéz, s különösen agyagos al­­talaju földek szenvednek fölös nedvességben. Da könnyű homokos földek, melyek tartós szárazság mellett egészen kiégetteknek látszattak, is szen­vedhetnek nedvességben, ha oly altalajjal bírnak mely a vizet át nem bocsátja. Kötött talajon a hóviz és tartós erős esőzé­sek igen meglágyítják a felső talaj rétegét; az ezekre következő szárazság ezen nedves földtö­meget, mielőtt a fölösleges víz leszivároghatna, úgy összezsigorítja, hogy a növényzet mintegy befalazva áll benne. Harmat, köd és kisebb esők sem hathatnak azután a talajba, hanem lefolynak vagy elpárolognak róla, anélkül hogy a növény gyökereit megnedvesítették volna. Ha azonban a tavaszi vagy egyéb nedvesség gyorsan leszivárog­hat, akkor hosszabb szárazság alkalmával sem k­eményedik meg oly nagy mérvben a talaj, a fel­ső réteg porhanyóbb marad, s harmat, köd, vala­mint kisebb esők behatolhatnak s a szükséges nedvességet megadhatják a termőrétegnek. A ta­pasztalás legalább arra taní­t, hogy az alag­csö­vezett földek, melyekből a csövek nagy menyisé­­vizet levezettek, száraz években sokkal több ned­vességet tartalmaznak, mint a velük szomszédos nem alagcsövezett területek. Ha továbbá latba vetjük, hogy a fölösleges nedvességben csak időn­ként is szenvedő földek a bennök lévő víz által kihüttetnek, a kihűlés pedig a növény tenyészeté­nek árt, s hogy továbbá a nedvességet soká visz­­szatartó talaj, tavaszszal minden nagyobb eső után nem szárad oly hamar, mint az áteresztő, te­hát a megmunkálásnál időveszteség, ennélfogva drágább üzletvitel áll be, a­mit a mostani viszo­nyok között minden gazdának kerülni kell, akkor lehetetlen tagadni azt, hogy a lecsapolás és ki­szárítás kétségtelenül egyike a lefontosabb amelio­­ratióknak, a­melyeket eszközölhetünk. Átalában kevés figyelem fordíttatott eddig a gazdaságokban ezen javításra, közönségesen azt hiszik, hogy a meglevő árkok kitisztítása vagy egy pár árok húzása által már elég lett téve a fentebbi czélnak, pedig ezen eljárás rendesen csak kis részben felel meg a szükségnek. Legalaposabban és legteljesebben csak a­lagcső­­vezés által lehet a lecsapódást eszközölni. Árkok azért e mellett is szükségesek, de sokkal csekélyebb számban, mert ezek csakis az alagcsövekben ösz­­szegyűlt víz levezetésére szolgálnak. A lecsapolás czélirányosan csak akkor esz­közölhető, ha a szükséges élőár és esés megvan. Kevés kivétellel csupán néha van erre eset, s csakis helyes lejtmérezés által lehet ezt meghatá­rozni. Lejtmérezés által gyakran ott találunk esést, a­hol szabad szemmel nézve a területet, azt nem is gyanítottuk volna. Az esést illetőleg már az is elegendő, ha mintegy 300 méter hosszúságban (kb 900 láb) 18 centiméter (kb. 7 hüvelyk) esés­re akadunk. (Vége köv.) — A kolozsvári piacz hivatalos ár­jegyzéke. Szept. 30. 1875. Ausztriai mérő tisztabuza, közepes 3 írt 90 kr. Rozs köze­pes 1 frt 90 kr. Árpa közepes 90 krajezár. Elegybuza, közepes 2 frt 70 kr. Egy mérő törökbuza közepes ára 1 forint 90 krajezár. Zab közepes 1 frt 40 kr. Széna kötve 1 frt 55 kr, kötetlen frt 40 kr. Egy mázsa alomszalma 80 kr, zsupszalma 95 kr. Egy öl úsztatott fa 6 frt. Egy el nem úsztatott fa 11 frt. Egy font öntött fagygyugyertya 36 kr. Egy font marhahús 21 kr. Egy font kony­haliszt 7 kr. Egy font rizs 18 kr. Egy ku­pa gyöngykása 32 kr. Egy kupa borsó 16 kr. Egy kupa lencse 20 kr. Egy kupa paszuly 10 kr. Egy kupa köles 24 kr. Egy kupa pohánka 20 kr. Egy mérő burgonya 90 kr. Savanyu káposzta — kr. Savanyu répa — kr. Kősó 4­/2 kr. Disznózsír 48 kr. Szinzsir — kr. Bors 60 kr. Hagyma 7 kr. Fokhagyma 12 kr. — A városi kapitányságtól. Incze József, alkap. I*é©«­ pemplava« — Távirati tudósítás a bécsi börzé­ről. Odtb. 7. 5s/0 metalliques 70.—. 5% nem­zeti kölcsön 73.85. 1860-iki államkölcsön 111.60. Bankrészvények 921.—. Hitelrészvények 209.80. London 112.15. Magyar földtehermentesitési köt­vény 81 35. Temesvári földtehermentesitési köt­vény 80.50. Erdélyi földtehermentesitési kötvény 79.—. Horváth-Slavon földtehermentesitési kötvény 84— Ezüst 101.80. Cs. kir. arany 5.33.— Napo­leondor 894. Va. Mark d. r. W. 55.60. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő K. PAFF MIKLÓS. NYILTTÉR.*) PERL fogorvos utjából visszaérkezvén, állandóan Ko­lozsvárit marad. A Morisson-féle fogcsonku­­lási műtőeszközt (Resections maschine) veszi alk­a­­mazásba, mely semmi fájdalmat sem okoz ; készít mesterséges szájpadlást, fogakat, légnyo­­matú fogsorokat, aranynyal és vulcanitlal. Gyógyít fogfájdalmakat gyorsan és a fájdalmat eltá­volítja örökre. Átutazók egy fogat egy óra alatt, egész fogsort egy nap alatt nyerhetnek. Lakik Kolozsvártt, belközéputcza 6 sz. a. a kisegítő pénz­tár tőszomszédságában.

Next