Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)
1875-07-15 / 159. szám
IX. évfolyam 159-dik szám. Kolozsvárit, 1875. csütörtök, julius 15. POLITIKAI NAPILAP. előfizetési feltételek. Egész évre..................................16 ft. — kr. Félévre........................................3 . - B Egy negyedre.......................... * » — „ Egy hónapra ..................... 1 0 60 „ 2n n5 ¥ “2 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. Kiadóhivatal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-h&r. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször has&bozott g&rmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számittatik. ^ Nagy hirdetéseknél kedvezmények. ^ NYILTTÉR soronként, vasry annak helye U kr. Reclamok: hirfüzérbe soronként 1 frt. ~2n KOLOZSVÁR, JULIUS 14. A nemzetiségi képviselők bukása. A román sajtó és vele a többi nem magyar ajkú nemzetiségek orgánumai élénken foglalkoznak a lefolyt választásokkal. Az eredmény rájuk nézve szerfelett szomorú s a vezető férfiak nem tudnak magukhoz térni e kétségbeejtő helyzetben. Egyben mindnyájan egyetértenek, hogy a nemzetiségek vezérférfiait a magyar önkény és corruptió, a hatalmaskodás és erőszak buktatta meg. Más indokot nem kapnak, mert nem akarnak keresni. Pedig vajmi könnyű volna a valódi indokot kitalálni. Miletics, Babeanu, Trifonacz és mások mind oda vannak, ezek martyrok, a magyar hatalmaskodás áldozatai, legalább ők azt híresztelik. Őket pedig nem a magyar buktatta meg; megbuktatta eddigi politikájuk, eddigi eljárások s ezt ők igen nehezen tudják észrevenni, nehezen vallhatják be. Legyünk csak igazak: a népek meggyőződtek arról, hogy a vezéreik által tanúsított eljárás elválasztja őket a magyartól, a közbékétől, a fejlődéstől; — meggyőződtek arról, hogy e politika fentartói nem hívek saját politikájukhoz sem, különösen egész odaadással még azt sem készek védelmezni; meggyőződtek arról, hogy e vezérek önérdeket hajhászók, hogy a népek üdvét csak a nyelvükön hordozzák, a magukét azonban a lelkükön. Látták azt különösen, hogy a nemzetiségi képviselők nem az országházban, hanem otthon töltötték idejöket; ritka eset volt amidőn egyszerre több nemzetiségi képviselő volt jelen a tárgyalásokon. Az ország legfontosabb kérdéseit ők otthon oldották meg egész indifferentismussal; azok, akik annyit kiáltják az ország javát, a népek üdvét. Tény, hogy ezen képviselők bukása nem nagy, de mondhatni egy csepp részvétet sem keltett sem a nemzetiségeknél, sem a magyarnál, s a jövő parlament őket nélkülözni fogja a nélkül, hogy hiányuk bármily csekély részben érezhető volna. Haszon háromlik az országra nézve ezen képviselők bukása által. A jövő parlamentben bizonyára hiányozni fognak, az oly eszeveszett alapnélküli nemzetiségi viták , a magyar állam egyes népfajai nem fognak egymás ellen tuditatni, szóval a nemzetiségi szenvedély expectoratiói az országgyűlésnek sok idejét s igy pénzét felemészteni nem fogja. S az valóságos nyereség. Nyereség az is, hogy a nemzetiségi túlzók elveikkel némileg el vannak szigetelve s ezez elszigetelés apránként odáig fog menni, hogy működésüknek tere és hatása nem lesz. Ezt óhajtják elsősorban magok a nemzetiségek, amelyek a béke után annyira vágynak, annyira epednek. Úgy tartom, hogy állításuk, mely szerint a nemzetiségeket képviselet nélkülinek declarálják, nem való, mert a választók önmaguk részekre választottak, magyart vagy németet ? nem jó számításba! Mert én részemről magamat inkább fogom bármily nemzetiségű által képviseltetni, mint egy olyan románnal, aki elveivel egyenesen országunk közbékéje ellen tör. Az eddigiek szerint nemzetiségeink mit sem veszítettek, sőt ellenkezőleg nyertek oly férfiak megválasztatása által, akik tudják mi a nép érdeke s mit kell a népért cselekedni. Moldován Gergely. — A bányahatóságok által hozott büntető határozatok végrehajtása tárgyában a belügyminiszter következő rendeletét intézte a törvényhatóságokhoz. Kérdés merülvén fel az iránt, hogy a bányahatóságok által hozott büntető határozatok mely közegek által hajtassanak végre, e tekintetben az igazságügyi, továbbá földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterekkel egyetértőleg azon elhatározásban történt megállapodás, hogy miután az 1871. XXXI. t. sz. 21. § a a bányahatóságok hatáskörébe tartozó ügyeket részletesen elősorolja, s ez által e hatáskörből minden meg nem nevezett ügyet, tehát a bányahatóságok büntető határozatainak végrehajtását is kizárta, ezen büntető határozatok a bányatörvény 231. §-sa alapján elsősorban a közigazgatási hatóságok útján hajtandók végre, és csak amennyiben ezek kényszereszközei elégségesek nem volnának, veendő igénybe a rendes bíróságok segélye. Felhívja ennélfogva a belügyminiszter a törvényhatóságot, hogy illetékes közegeit a bányahatóságoktól büntető határozataik végrehajtása iránt hozzájuk intézett megkeresésekre nézve a fent idézett bányatörvény értelmében leendő eljárásra utasítsa s ebbeli intézkedésekről, a területre nézve illetékes bányahatóságot értesítse, Budapest jul. 12-én. A bécsi közös miniszteri értekezletek véget értek. A pénzügyminiszter már ma visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnök (ki szombaton már Bécsben volt) és a pénzügyminiszter elsősorban az 1876-ik évi közös költségvetés tárgyában időztek Bécsben. Ez ügy igénybe vett három hosszú minisztertanácsot, illetőleg értekezletet- Részt vettek ezekben a három közös miniszteren kívül az osztrák és magyar miniszterelnök, a két pénzügyminiszter és Früh osztályfőnök. Csütörtökön és pénteken Andrássy Gyula gr. elnökölt. E minisztertanácsok mindannyiszor 10 órától 2 óráig d. u. tartottak. Szombaton ő felsége elnöklete alatt egész 7 órát (10— 5 óráig.) vettek igénybe a tanácskozások. A vám- és kereskedelmi szerződés ügyében megindított tárgyalásokban most kis szünet állott be, mely alatt mindkét részről új anyag fog gyüjtetni. Amint a »P. N.« hallja, minisztereink legkésőbb két hét múlva ismét fölmennek Bécsbe, hogy a tárgyalásokat folytassák. Wenckheim Bála K. miniszterelnök csak holnap reggel érkezik vissza Budapestre. — Az igazságügyminisztériumban tanácskozások folynak a közjegyzőségi kamarák életbeléptetése iránt. Mindenik kamara 5—C törvényszék területére terjedve ki, a működésüket a „P. J.“ híre szerint, már augusztus 1 én kezdenék meg. — Tisza Kálmán a debreczeni I-ső választókerület országgyűlési képviselője a következő levelet intézte Búzás Pál választási elnök úrhoz: Tisztelt választási elnök úr! Kívánom megnyugtatni aziránt, hogy Debreczen város I-s. kerületének választási jegyzőkönyvét csatolmányaival együtt a tegnapi napon kezeimhez vettem. És ezzel a t. választók iránti köszönetem megújítása mellett be is zárhatnám levelemet, ha arról nem volnék értesülve, hogy némelyek azon hírt terjesztik, hogy egy más okon és talán épen azért, hogy ez alkalommal nem egyhangúlag választattam meg, a választást elfogadni nem fogom. Mi vezeti azokat, kik ezen hírt terjesztik nem kutatom, de bizton állíthatom, hogy vagy nem ismernek, vagy nem akarnak ismerni, és velük szemben sietek kijelenteni, hogy én a választást köszönettel elfogadom. Lehet sajnálnom, hogy a kerület tisztelt választóinak egy része máshoz fordult bizalmával, de rész néven venni ezt sincsen jogom, és még kevésbé van jogom vagy okom arra, hogy azért, mert a kerület 1. választóinak egy része ma reám adta szavazatát, elutasítsam azok bizalmát, kik azt irányomban ez alkalommal is kifejezték, és oly lépést tegyek, mely épen azok előtt lenne kedves, kik bizalmukat ez alkalommal tőlem megvonták. Én remélem, hogy ezen utóbbit választók is mentői előbb be fogják látni, hogy más a kötelesség ma, hogy más eljárás követendő ma, mint volt azon időkben, amelyekre egy távolról jött hatalmas szózat utalt, be fogják látni, hogy ma a kötelesség az önfeláldozó békés munkában és áldozatkészségesen áll, s hogy ez azon az utón teljesíthető, sikerre azon az utón nyújt kilátást, amelyen a szabadelvű párt akar és fog haladni. Részemről bármi történjék is — míg isten életemnek és erőmnek kedvezenb, fogom e kötelességet tehetségemhez képest teljesíteni. Ezek után még arra kérve t. elnök urat, hogy azt, hogy a választást köszönettel elfogadom, a t. választókkal mentői szélesebb körben tudatni méltóztassék, tisztelettel vagyok Budapesten, julius 7-én 1876. kész szolgája Tisza Kálmán. .inJUIS.“ TARCZA: Salm herczegné emlékei. Nem közönséges női élet eseményeit ábrázolja Felix zu Salm-Salm herczeg özvegye nemrég megjelent emlékirataiban. A mit e nő tíz évfolyamában megért, elég volna, hogy egy férfi életét jelentékenyny é s érdekessé tegye. A herczegné előadja azt, a mit 1862 óta a nagy világban látott és észlelt; de ez idő alatt három nagy, világrendűő esemény történt: az amerikai polgárháború, a mexicói tragédia és a franczianémet háború melyeknek változatos jeleneteit a herczegné ép oly közelről, mint figyelmesen kisérte. »Társadalmi állásomnál fogva*, irja ő maga, »mindenütt abban a helyzetben voltam, hogy a vezéregyéniségekkel ismerkedtem meg s a fontos események szemtanúja voltam. “ De nemcsak az érdekes, a mit látott, megfigyelt, hanem saját élményei, cselekedetei is Az amerikai háborúban őneki köszönhette férje hadiparrierejét; a mexicói szomorú catastrophánál a herczegné kiváló szereit játszott, mely személyét elvárhatlanul hozzáfűzte e tragikus eset történetéhez; az utolsó bábomban pedig, habár az a csapás érte, hogy férje, ki a németek soraiban küzdött, csatában elesett, elég lelki ereje volt a sebesültek és betegek ápolásában igen sikeres tevékenységet kifejteni. New-Yorki urak és hölgyek számos társaságában, kik harczias lelkesültségekben egy nagy hadi szemlének tanúi akartak lenni, melyet M’Clellan tábornok uj lovassága fölütt tartott, a leendő Salm herczegné Washingtonba utazott, hol a Élénkei alatti német divisió leginkább czélpontját képezte a kiváncsiaknak. S itt fűzte őt a sors Salm herczeghez. Épen a tábornok sátrában volt, midőn egy tiszt lépett be, kit Blenker mint Salm heczeg ezredest s tábo kari főnökét bemutatott az ifjú hölgynek. A herczeg, az uralkodó Salm-Salm herczeg ifjabb fia, részt vett a schleswigholsteini háborúban, mint porosz huszártiszt, sebekkel borítva az aarshausi csatában a dánok fogságába jutott, később osztrák szolgálatba lépett s végre az uzsorások elől Amerikába menekült, hol a háború pályát nyitott számára. »Hogy ön herczeg“ mondá neki tréfásan Lincoln elnök,az nálunk nem lesz ártalmára.“ — Legalább én nálam nem értett neki, irja a herczegné. Az első látás elhatározó volt, pár hónappal később egybekeltek. A herczeg elegáns jelenség volt, megnyerő viseletű, jószívű és szerény, sőt kissé szégyenlős, de e mellett oroszlánbátorságú és harczkedvelő. Diplomatiai ügyesség, ravaszság nem tartozott tulajdonságai közé, ahol máskép mint karddal kellett valamit keresztülvinni, a herczegnének kellett helyette működnie. Neje volt az, ki — midőn Blenker visszalépte után ennek táborkarát feloszlatták, kieszközölte, hogy a herczeg ezredesi s később tábornoki rangot kapott. Mily boldognak s büszkének érezte magát ekkor a szerető nő ,ő nevét adta nekem,“ irja, „és herczegnővé tett; de ő neve és rangja daczára az első lépés után megakadt volna. Én szereztem neki a 8-ik ezred parancsnokságát s megalakítottam számára a 6- ik ezredet; igy lett az én fáradozásaim által tábornokká.“ És mily vidám bátorsággal, mily megtörhetlen jó kedvvel osztozott a herczegné férje tábori életében! Az amerikai tisztek szolgálata nem volt oly szigorú, egész lényeket igénybe vevő, mint nálunk az óvilágban; ők értettek a vidám élethez és az állam gondoskodott, hogy miben se legyen fogyatkozásuk. A csatákat és megrohanásokat, az elő- és hátrameneteleket fényes lakomák váltották fel, a rideg tábori életet gyors szervezetű társasélet enyhítette. Változatos élet volt, melyben fény és árnyék sebesen következtek egymásra, s mindez a legnagyobb szerű természet keretén belül történt. A herczegné mindenütt feltalálta magát; mindenütt tudta élvezni a pillanat örömét; minden zavarban tudott magán segíteni. Erős, élénk színekkel festi emlékirataiban a személyeket és viszonyokat: a világ minden részéről összesereglett kalandor harczosokat, az improvizált amerikai tábornokokat, az örökké ingatag milicrhaddal való vesződségeket, és másrészt bámulatos áldozatkészségét az amerikai népnek, mely mindig újabb seregek felállításában, hadi eszközök és pénz előteremtésében, a hadsergek anyagi jólétének előmozdításában, a sebesültek ápolásában valóban nagynak mutatkozott, oly nagynak, mint a mérhetlen ország, melyet sajátjának nevez. Bevégződött a hosszú, változó szerencséjű háború az északi államok teljes győzelmével. Nem a tábornokok ügyességének volt köszönhető a diadal; az észak népe roppant kitartása s óriási segédeszközei által tiporta le a délieket. Az amerikai ezredesek és tábornokok letették tisztségeiket s czimeiket és visszatértek előbbi foglalkozásaikhoz; azonban Salm herczeg ezredesi ranggal beléphetett volna a rendes amerikai hadseregbe. Csakhogy a békeszolgálat nem volt ínyére való! Tért keresett újabb hadi működés számára, s Mexikóba ment, hol 1866-ban hol mint ezredest a császári törzskarban alkalmazták. Neje ide is követte. A a vérmes remények korának akkor nyár vége volt Mexikóban ; a francziák épen haza vonultak s a megcsalt császárt sorsára hagyták. Bazaine a liberálisoknak kiszolgáltatta a fegyvereket, a városokat, sőt a fővárost, is át akarta adni az ellenséges Porfirio Diaz tábornoknak. Salm herczegnő határozottan elitéli a francziák viseletét. A francziák gőg, rablás, kegyetlenség, nők irányában való brutalitás által a mexikói népség heves gyűlöletét vonták magukra, mely azután igazságtalanul aő szerencsétlen osztrák főherczeg ellen fordult, kinek ártatlanul bűnhődnie kellett. Mialatt Salm herczeg azon kevésszámú hívek sorában küzdött, kik a mexikói császár utolsó védfalát képezték; mialatt közeledett a queretara catastropha, Salm herczegné saját hatáskört teremtett magának, melyben bámulatos ügyességgel és szellemi erővel mozgott. Egy gondolat töltötte őt el: a császárt megmenthetni. E czélból személyesen alkudozott Porfirio Diazzal — hazugságra képtelen, derék embernek mondja ezt — hogy a császár és tisztjei életét és szabadságát biztosítsa. — érintkezésbe lépett Escobedoval, ki Queretarot ostromolta, hogy e városba bejuthasson, s ugyanekkor San Louís Fotóséban Juarez elnöknél is megfordult, mindezek által dicséretes udvariassággal és lovagiassággal fogadtatva. Potosiban megtudta, hogy Queretaro elesett, a császár pedig s vele együtt Salm fogságba került. Férje sorsa iránt nemsokára nyugodt, lehetett, annál nagyobb erőfeszítéssel dolgozott a császár megmentésében. Minden lehetőt elkövetett, hogy a szerencsétlen fejedelem szökés által menekülhessen, de ezért nem érhetett pénzhiányból s azon egyének lelketlensége miatt, akik megmenthették volna Miksát, ha elég bátorságuk van, ha elég pénzt teremtenek elő Palacios ezredes megvesztegetésére, kire a börtön őrizete volt bízva. Végre a herczegné személyesen megpróbálta kérlelni Juarez elnököt, ki előtt térdre vetette magát.Juarez mélyen megvolt hatva, de kijelentette, hogy a császárt nem kímélheti. „Nem én kívánom halálát," mondás hanem a nép és a törvény, s ha nem teljesíteném a nép akaratát, az megölné a császárt s azonfelül engemet." Menynyit fáradozott Salm herczegné, kitűnik abból, mit a császár maga mondott neki ,Ön az egyedüli személy, ki valamit tett értem." A mexikói császárság bukása a l»r«W® Európába vezette. E világrészt először lát