Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)

1875-08-01 / 174. szám

IX. évfolyam 174-dik szám. Kolozsvárit, 1875. vasárnap, augusztus 1. POLITIKAI NAPILAP. 1 ^ előfizetési feltételek. & Egész évre.................................k­­ — kP‘ Félévre............................................. » » Egy negyedre............................ ? » ~ » Egy hónapra ........................ 1 n­ou » qu­i SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. Kiadóhivatal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. j-j Teíeki Domokos-h&z. qi 10 HIRDETÉSI DIJAK: * Ötször hasábozott garmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. ^ NYILTTÉR toronként, vagy annak helye 26 kr. Reclamok: hirfilzérbe toronként 1 frt. 4________________________ 21 .5* KOLOZSVÁR, JULIUS 31. »^V V/ Biztosítási ügy. Küküllömegye, 1876. jul. 20. Tisztelt szerkesztő ur! A választások megejtése s az országgyűlés szünetelése folytán beállott szélcsend közepette épen jókor akadt alkalmam és­­okom falusi ma­gányom és kényszerült tétlenségemből becses lapja hasábjait felkeresni. Az ügy van legalább is oly fontos, mint an­nak eldöntése X. vármegye V. kerületében Péter-e vagy Pál választassák meg honatyának, volt jobb­oldali vagy volt baloldali jelölt jutott-e be az Ígé­ret földére ? Pénzről van szó, mi tudvalevőleg nálunk egyik meglehetősen keresett czikk, aztán mellesleg egy kissé arról is, hogy az én jó magyarom men­nyire birt eddigi kárán tanulni, s elég-e még min­dig egy pár szemkápráztató frasis arra, hogy be­hunyt szemmel megint lépre menjen. .Mercantil“ ungarisch (?) englische Ver­­sicherungs Gesellschaft* felirattal és czég alatt, ékes németséggel írva, e napokban egy felhívást kaptam Pestről, melyben minden sok hímez és há­mozás nélkül egyszerűen fel vagyok szólítva, hogy azon esetre, ha valamely más biztosító társaság­nál tűz ellen már biztosítva lennék, az illető kör­­levelet küldjem fel nekik Pestre, mert ők látat­lanban is állíthatják, hogy jobban, előnyösebben stb. megcsinálják mint más, ha pedig nem volnék biztosítva, akkor is egyenesen forduljak hozzájuk, mert ők ilyen s olyan, szám szerint 39 millió fo­rinttal kereskednek ezüstben az én biztonságomért. Alá volt ezen német felhívás Írva G­­eneral vagy G­eorg?) Klapka és gf Károlyi Ede által. Egy mellékelt Prospectus szintén szép németséggel, megtanít engem arra, hogy Angliában van egy biztosító társaság, melyet úgy hívnak, hogy „North British­ and Mercantil Insuranse Company“ s ez birtokában lévén a felhívásban említett 39 millió­nak, azzal, viszontbiztosítási összeköttetésben lévén vele, jót áll a .Mercantil* (ungarischeenglische) biztosításaiért. Szóval, úgy adatik ez a dolog, mint­ha nem is a­­North British* (Londonban), hanem a „Mercantil* (Pesten) disponálna azzal a 19 mil­lióval. Ezt a prospect­ust alá irta valami Albert von Kossa General Secretair, s leghátul követke­zik aztán a­­North British* vagyon mérlege, me­lyet azonban már nem írt alá senki. S ez jól is van így, mert az angol biztosító társaságok, nem szokván évi számadásaikat a közönség elé bocsá­tani, úgy sem lehetnénk azon helyzetben, hogy annak hitelességét megbíráljuk. Inkább egyszerűen acceptáljuk a 39 milliót, mely Londonban van (?) s melyet a Mercantil Pesten c­égtáblául használ, semmit sem adva ar­ra az elavult példabeszédre, hogy jó bornak nem kell ezégér. Már most nem tudva tisztán, hogy hol fogok én majd biztosítva lenni, a North Bri­tishnél Londonban vagy a Mercantilnál Pesten, vé­gére jártam a dolognak és következő czifra his­tóriára jöttem. A pesti „Mercantil“ semmi, csak a papíron existál, festett színfal, ügynöksége a North Britishnak s bölcsőjét Bécsben ringatta F. D. Bur­ger ur, ki valamikor a megbukott­­Hungáriának­ volt igazgatója. Ez pedig úgy történt, hogy Bur­ger ur a londoni North Britishnek bécsi ügynöke lévén, folyamodott a magyar kormányhoz társa­sága nevében concessioért a magyar korona országai­ban működhetésért. A magyar kormány a concessiot nem adta meg. De Burger úr sokkal faim­abb ember, hogy sem eféle apróságokon fel­akadna; rajta ugyan egy magyar kormány ki nem fog, került — fordult s elé állott a kormánynál azzal, hogy jó, hát akkor alakít ő egy önálló magyar tár­saságot, letett a miniszter asztalára egy írást, melyben nem volt sem több sem kevesebb, mint­hogy a társaság már meg is van, úgy hivják .Mer­cantil*, — a részvényeket mind alá­írta a „North British“, a töke be is van fizetve a „North British* a tőke be is van fizetve a North British által, Pesten ? nem a North Britishnél Londonban. Erre aztán a miniszter nem tudott cadentiát mondani s megszületett a „Mercantil“ englisch ungarische Versicherungs Gesellschaft in Pesth, melyet elő­fordulható esetekben annál könnyebb leend Pesten perelni, mert a pénze (?) Londonban van a North Britishnél. Ez a keletkezési históriája ezen legú­jabb biztosító társaságnak, mely egész komolyan készül concurrentiát csinálni a mi meglevő három magyar társaságunknak. Solid, tisztességes concurentia ellen semmi kifogásom, ámbár úgy tartom, nekünk magyar em­bereknek, kivételes elszigeteltségünkben, kétszeres kötelességünk mindenek felett és előtt a hazait pártolni, azt erősíteni , nem pedig a londoni sterlingek csillogó fénye (elég nekünk a fénye is) által vakíttatni el magunkat. Tény lévén azonban, hogy a „Mercantil“ (un­garisch-englische) minden kitelhető módon agitál a hazai magyar társaságok ellen (melyek nem hi­vatkoznak ugyan londoni pénzre, hanem ha káruk van, azt itthon fizetik) s ezen agitatiójában egész odáig feledkezik meg magáról, hogy elkéri az em­berektől biztosítási kötvényeiket s mivel lehetnek, kivált a világ­forgalomtól távolabb fekvő s bécsi promessekre már is eleget költekezett Erdélyben naivabb emberek, kiket csakugyan elvakit a lon­doni 39 millió s az arra hivatkozással elég ügye­sen scenirozott compedia, kötelességgé válik a ma­gyar közönséget kissé közelebbről is szemébe né­zetni ennek a legújabb bécsi találmánynak, mely lehet holnap már más utánzóra is talál, ki nem is többé London, hanem épen pekingi tőkékre fogja magyarságát alapítani. Miután pedig az iránt biztosak lehetünk, hogy a pénzünket, ha oda adjuk, kiviszik Londonba (eset­leg Pekingbe) de, hogy szükség esetén kapunk e m­i valamit abból a sokat emlegetett 39 millióból ? ez iránt nem lévén semmi garancia, a közvagyon érdekében szükséges figyelmeztetni a magyar kö­zönséget a nagy hű­hóval fellépő „Mercantil“ fen­­nebbiben röviden ecsetelt keletkezési históriájára, mely nem egyéb, mint a kormány és törvényhozás kijátszása és spekulatió a magyar közönség jóhi­szeműségére, hogy ne mondjuk bárgyúságára. A „Mercantil“, melynek összes magyarországi alaptőkéje egy darab papírból áll, melyen igazol­­tatik az állítólagosan Londonban történt befizetés, tulajdonkép egy fingnrozott társaság, mely a tör­vény által szabott külső atributumokkal bír ugyan, de a szükséges önállóság hiánya, aztán főleg alap­tőkéjének (?) az ország határain kívül plack­ozása folytán felelőségre, sikeresen legalább, bajosan fog vonható lenni. A Mercantil egyszerűen egy viszbiztosító filiáléja a london North British­nek, mely tetszése sze­rint és szerződése értelmében fog minden egyes káresetben a fizetés el­lenvetőt mondhatni. A jó magyar közönség perelheti ugyan a Mercantilt, meg is nyerheti, de exequalis az ítéletét bajosan fogja tudni, először mert alaptőkéje (?) nincs az országban, másodszor, mert egészen a North Britishtől függvén, annak kénye és kedve leend hivatva a döntő szót mon­dani. Az, hogy peres esetekben a hazai bíróságok­nak ígéri magát alávetni, a­miről egyébiránt a biztosítási feltételek mélyen hallgatnak és csak a prospectus szól,­­ egyszerű frás is, mely elveszti minden értékét az ítélet exequálhatásának lehet­­lenítése vagy legalább is felettébb nehéz volta mi­att. Az absolut függés, melyben a „Mercantil” a londoni társasággal szemben áll, kitetszik a bizto­sítási feltételek szövegezéséből, melyek dracoi szi­gor mellett világosan a húzás halasztás lehetősé­gét sanctionálják, így a C­ik­k a biztosítás érvény­telensége terhe alatt, megkívánja a biztosítótól, hogy ha csak fenyegeti is tűzveszély, arról írásos jelen­tést tegyen 24 óra alatt; a Z-ik­k megrendeli, hogy a károsult maga kérjen maga ellen a ható­ságnál vizsgálatot, és törvényszéki bizonyítványt nyújtson be a társasághoz a tüzeset iránt, és áta­­lában már előlegesen is igazolja törvényesen, hogy van e joga kártérítést követelni vagy sem. A 8-ik czikk szerint a társaság csak 4 héttel a tüzeset után köteles a kárt megbecsülni, de a károsultnak nem szabad (10 §) a becsű bekövetkeztéig az el­­káromlt tárgyakhoz nyúlni. Ingó tárgyak (12 §) elégé­sénél a társaság három különféle inventáriumot kövtel. A 14. §. szerint a társaság a kárt nem az illető ügynökség által, hanem csak központon, hol a köt­vény kiállíttatott, fizeti, azt is csak egy hó múlva a megállapodás után. Vitás eseteknél a 17. §. a választott bíróság székhelyét határozottan Pestre teszi ugyan, de már a 18. §. a tulajdonké­pi peres esetekről szólván, azokat bíróság elé utalja, azonban a bíróság székhelyének meg­jelölése nélkül, a minthogy egyáltalában arról, hogy a „Mercantil” hol tartozik pert állani a biz­­tositási feltételekben említés nincs, holott a jog­viszonyt biztositó és társaság közt, egyedül ezek TARCZA. M­ai világ, — Regény. — ÍrTA : 13.­­SzATHMÁRY J­ÁROLY. A szerencse-keresők. Az 1867-ik év őszén egy tekintélyes szá­mú család érkezett az alföldi vonaton a fővá­rosi államindóházhoz. Legelől egy élénk tekintetű ifjú ugrott ki, hátán nagy koc­kás vállkendővel (plaid), hegyes gallér és divatosan kötött lilla-nyak­­kendővel. Szóval, leszámítva a már divatozni kezdő czillinder-kalapot, egészen fővárosi divat szerint öltözve. Vörös kesztyűs kezét az utána követ­kező fiatal lánykának nyújtá, miközben affec­­tált orrhangon kiáltá : — Emelka! Hagyd a podgyászt! Mire való a tráger ? De Emelka ,egy igen kellemes arczú szőke leányka mégiscsak belefogódzott egy kissebb úti­táskába, s először azt nyujtá: — Fogd csak ezt előbb Árpád, aztán majd jövök én is. — Nem megkértelek — mond szemre­hányóan az ifjú, hogy engem Arthurnak szó­­lts ? Ez irodalmi nevem s ezt fogom viselni a fővárosban, mert e néven ismernek. — Or . .. bújjék az irodalmi nevedbe , forgott a leányka után lelépő s ugyancsak fölpodgyászozott őszszakállu öreg úr. Mondtam már, válaszsz akármi más nevet, csak e­z egyet ne. — Már azon túlestünk! — mondja ön­­hitten az ifjú — az irodalmi név nem olyan természetű, hogy mindennap mást válasz­­szunk; ez már meg van teremtve. De ugyan az istenért mit málházza úgy föl atyám ma magát? Azt hiszik, hogy valami vén huszár. — Hát az is vagyok, s ezt nem szé­gyenlem — mondja az öreg úr kilépve. Pén­zem meg nincs a hordárnak vesztegetni való. Jer csak Endre te is hamar, mert lekésünk az omnibusról. — Van bérkocsi elég, én ugyancsak nem megyek omnibuszon. — A­hogy az urfinak tetszik — mond az öreg úr és táskáit a földre bocsátva sze­retetteljesen emelte le a kocsiból a negyedik család­tagot, egy ritka szépségű barna nőt, ki könnyedén leszökkenve, visszakiáltott: — Jer, jer Endre ! A közönség már ki­vonult, mi leszünk az utolsók. — Jaj nekem nem oly könnyű szaba­dulnom, annyi itt a sok ezek-mók. Az én rajzaim, mintáim, meg a te sok dobozod. Fé­lek, hogy itt hagyok valamit. — No én Emelkát viszem ! — mondja Arthur. Aztán majd ti is csak bevergődtök éjfélre a „Magyar királyig.“ Adieu! S húgát karon fogva, sebesen haladt a kijárás felé. — Hát a ládák ? kérdi Emelka, ki ek­kor volt először a fővárosban — Azok után majd kiküldünk holnap egy hordárt, — mond könnyedén Arthur­s az első bérkocsiba, mely eléhajtott, besegítve húgát, harsányan kiáltá: „ Zum König von Ungarn!“ s azonnal beszökött maga is a kocsiba. — Na, kész vagyok már én is! — mondja az Endrének szólított, nyakig fölra­­kodtan lépve ki a kocsi félhomályából. Csak aztán míg kiviszem, el ne hullassak valamit. A gázlángok fényénél érdekes barna arcz tűnt elő, magas, sokat jelenthető homlokkal, melyről hátra fésült gazdag haja, a fekete szőrbársony dolmány vállait érinté. Hasonlata az öreg úrhoz, ki galambősz hajával és világos szürke nagy szakállával középkori hős vezéreknek valamelyikére em­lékeztetett, igen föltűnő volt. Ugyanaz az erős haj­tatu szemöldök, merész hajtású orr, athle­­tai termet, csak a szív volt más és a ránczok hiányoztak. — Én elől megyek kedves Margitom s ti jertek utánam, neh­ogy valamit ezekből az apróságokból elveszítsek. — Csak a kalap, a dobozok maradjanak épen, mondja a szép asszony mosolygón, a te sok papírodból el is hullhat egyet más. — De csak ne hulljon beiz az kedvesem, mert azokból kell megélnünk Pesten és nem e kalap s skatulyákból. Az öreg ur karját nyujtó menyének s a menet megindult, hogy résztvegyen abban a kellemetlen tolongásban, zajban, lökődésben, mely a megérkezés perczeit annyira kellemet­lenekké szokta tenni. Nagy bajjal kiver­gődtek az előcsarnokba, itt aztán egy csomó oldaltaszítással a pod­­gyász kivevő helyre, hol minden reábeszélő te­hetségüket elő kellett venniök, hogy ládáikat kikapják. Ezalatt Margitot már két-három katona­tiszt és ifjú gavallér szemüvegezte, sőt a me­részebbek egészen közelébe is furakodtak, mi a szép asszony arczát egészen kipiritá. Az öreg ur tekintélyes külseje azonban a tolakodókat visszatartotta. Végre minden rendben volt s az öttagú család hátramaradt három tagja is bevergő­dött a „Magyar Király“ omnibuszába, s ezzel bedöczögött az út rész kövezetén rendeltetése helyére. A Losonczy-család, Losonczy Zsigmond, azon család feje, me­lyet csak imént mutatunk be, 1848 előtt te­hetős kis birtokos volt az Alföldön. Ifjúságát, mint egyike azon kitűnő ifjaknak, kiket a me­gyék magok szoktak ajánlani, a magyar kir. testőrségnél töltötte, oly kitűnő lelőmenetellel, hogy onnan az egyik magyar huszárezredhez másod-kapitányul tették ki. Családja úgy is hagyományszerüleg kato­nacsalád lévén, szolgált mindaddig, mig 1831- ben a lengyel felkelők iránt élénkebben kife­jezett rokonszenve miatt pirongatást kapott, mire nemes öntudattal vetette kardját ezre­dese lábaihoz. Ezredese igen sajnálta a derék kapitányt, de hasztalan volt minden szó, Losonczy visz­­szalépett a szolgálattól, s szava megtartásával atyai örökére, néhány száz holdas alföldi pusz­tára vonult, hol szenvedélyes gazda lett, meg­nősült s nemsokára meg is áldá az ég atyai gondokkal bőségben. Itt érte már mint népes család fejét az­ 1848-as mozgalom.

Next