Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)
1875-11-21 / 267. szám
IX. évfolyam. 267-dik szám. Kolozsvárit, 1875. vasárnap, november 21. MAGYAR POLGRE POLITIKAI NAPILAP. IS . ELŐFIZETÉSI Egész évre .... Félévre ..... Egy- negyedre . . . Egy hónapra . . FELTÉTELEK. . ... 16 ft. — . . . . 8 „. . . . 4 .. . . . 1960 IS 12. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. aladóhivata.1 . A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. in HIRDETÉSI DIJAK: 1 Ötször hasibozott garmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegillető külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. 1 NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 26 kr. Reclamok: hirfsz. de soronként 1 frt. ff* KOLOZSVÁR, NOVEMBER 20. Budapest, nov. 18 Ad. (M) Tisztelt szerkesztő úr! A politikai világnak meglehetősen érdekes képe van most nálunk, s a figyelmes szemlélő tanulságos dolgokra jut. Nem kerülhette ki az ön figyelmét a választások alatt azon kudarc hatása, mely alatt a szélsőjobboldal férfiai állottak. A választások alatt azt hitték, hogy lesz legalább jól fegyelmezett táboruk, s az eredmény azt mutatta, hogy csak egy kis csapatra olvadt le a vérmes remény. Ekkor nyíltan azzal vigasztalták magukat, hogy a kormánynak nincsen oka nagyon örülni impozáns többségében, mert abban a nagy táborban a szélsőjobboldalnak számos hive van, kik csak alkalomra várakoznak, s azonnal át fognak csapni a Sennyey zászlója alá. Nyílt titok, hogy ez alkalom a budgetvita volt. Azt hitte az ellenzék, hogy ez lesz az az idő, midőn egy-két új pártalakulási mozgalmat lehet előidézni, s a szabadelvű pártból legalább 50—60 képviselő át fog csapni. E várakozásban nagyon csalódtak. íme a budget-vitának vége van, s a szabadelvű párt e vita alatt csak erősbült, s a szélső elemek Mokány Berczi-féle szájhősei ok nélkül mentek neki a falnak. A Széll Kálmán gyönyörűbeszéde halomra döntötte „Kelet népének” minden okoskodását. A szélső jobboldal valóságos desperatióba esett. Minden munka kárba ment, é s a támadásra ilyen fényes alkalom egyhamar nem fog kínálkozni! A „Napló“ helyesen jegyzi meg Széllről: Széll Kálmán szerencsés tulajdonokkal bír. Olyan pénzügyminiszter, ki soká lesz miniszter és sokszor lesz miniszter. Ő a magyar Sella, rosz viszonyok örököse, ki nehéz adókat ró a népre, de józan politikát visz, sokat dolgozik, s az állapotokon javít. Fiatal erő, képzett ember, világos és gyakorlati észjárással, kinek tapasztalatai is vannak, bár ezekhez még sokat kell szereznie; nyugalmával és alaposságával fölényt gyakorol a legtöbb ember fölött, anélkül, hogy ezzel sértene, mert oly becsületes és jóindulatú, ki soha nem kelt ellenszenvet. Széli mindenütt magával viszi sympathiáit s jóravaló természetét, ő egy darab a jövő Magyarországból. A terézvárosi képviselő-választás is sok érdeket keltett fel. Miután nem sikerült egy jelöltben a megállapodás. Schwarcz Gyula és Ivánka Imre mellett fognak a választók megküzdeni. Amennyire az itteni körülményeket ismerem, biztosan merem állítani, hogy a diadal a Schwarczé lesz. Lónyay legújabb könyve is általános figyelmet keltett. Midőn az ember végigolvassa e komoly művet, mely kétségen kívül sok tanulmány gyümölcse, önkéntelenül arra a kérdésre jön, hogy Lónyainak e tervei csak papíron maradtak, holott pénzügyminiszter korában alkalma lett volna azokat érvényre emelni ? Nem volt bátorsága a tettek mezejére lépni? Valóban midőn az olvasó leteszi ez érdekes művet azt mondja felőle,mit a „Hon“ : „jobb lett volna megtenni, mint megírni.“ Némi figyelmet keltettek itt azon leleplezések is, melyeket a tót „Matica“ gazdálkodásairól hoztak. Ez egylet, amelynek feladata a tudomány fejlesztése lett volna — politikával foglalkozott, s egész szenvedélylyel gerjesztette a magyarok iránti gyűlöletet. Most csalásokra jöttek reá. Olyan nyomtatványok, melyek lelkiismeretesen számítva kétezer írtnál többe nem kerülhettek, — 38.869 forintba számíttattak fel. Ez erkölcstelen gazdálkodásnak a kormány reméljük véget fog vetni. . — A képviselőhöz közigazgatási bizottsága nov. 12-ei ülésében elintézte a „közigazgatási bizottságokról“ szóló törvényjavaslat 2—18 §§-ait. — A 3-ik §-ban kimondá, hogy a törvényhatósági közgyűlés által választandó bizottsági tagok, „viszonylagos szótöbbséggel” választatnak. A 11 -ik §-ban, hogy a bizottság fegyelmi választmányánál a fegyelmi határozatok fölötti tanácskozás alkalmával a hallgatóság eltávolítható. A 12-ik § a) pontja helyett az létetett, hogy a bizottság „intézkedik mindazon ügyekben, melyek ezen, vagy más törvény által egyenesen hozzá utasíttatnak.“ A 14-ik §-ból félreértések elkerülése végett kihagyattak e szavak : „Azon két rendes havi ülésében, mely a törvényhatóság tavaszi s őszi közgyűlése után következik.“ A 17-ik §-ba végül felvétetett, hogy a városi törvényhatóságok közigazgatási bizottságai havonként egy rendes közgyűlésen felül többet is rendszeresíthetnek. TÁRCZA. Livingstone utolsó napjai és Anyanyombétöl Haláig. (1872. augusztus 25. — 1873. május 1.) Livingstone utinaplóinak utolsó részlete ama rövid, de annál szomorúbb időszakra vonatkozik, mely 1872. aug. 25-től 1873. májuséig, vagyis az Anyanyembéből történt elutazástól a nagy utazónak Ilalában, Csitamba falvában a Bangweoló (tévesen Bemba) tó partján bekövetkezett haláláig terjed. A Stanley által küldött emberek és utikészletek, 1872. aug. 14-én megérkezvén, oly nagy buzgalommal kezdett utazónk az új vállalatához szükséges előkészületek megtételéhez, hogy már augusztus 25-én útnak indulhattak; Dnyanyembétől dél felé tartottak. A naplók eme részében a följegyzések többnyire rövidek és a bekezdéseknél mind sűrűbben találkozunk e szóval: .Beteg.“ Régi ellensége hatalmában tartotta őt s nem volt többé elég ereje attól megmenekülni. Kísérői azt mondták, hogy szeptemb. 18-a óta még aránylag meglehetős egészsége sem volt egyszer sem. Hanem azért a hős lelkű öreg még mindig előre tört, a mennyire folytonosan növekvő gyengesége megengedő s a dolgoknak mindig a fényesebb oldalát kereste ott is, a hol minden sötétnek mutatkozott s lelke még mindig életének nagy feladatával volt elfoglalva és betelve. Ahogy az úti társaság a Bangweola tavához közeledett, az út nehézségei is abban az arányban növekedtek. Az átutazott egész vidék *) Mutatvány Sámi Lajosnak „Dél-afrikai uazso és fölfedezések“ cziraű, pár nap múlva megjelenő munkájából, mely a Ráth Mór által pezni a "Család‘ könyvtár“ leginabb kötetét fogja kőfelülete óriási „földspongyákkal“ volt belepve. Az útt hátralévő részéről azt beszélték Livingstone kísérői, hogy az csupa mocsárokon és olyan folyókon vezetett keresztül, amelyeket a különben is majd mindenütt vízzel borított vidéken csak mélyebb és gyorsabb folyásukról és arról tudtak elismerni, hogy tutajokon vagy csolnakokon kellett rajtuk átkelni. Elképzelhetjük, hogy minő hatással volt egy ily utazás az erejében megfogyatkozott beteg és különben is már elaggott utazóra ! Valószínű, hogy ha Livingstone száz európai ember élén szándékozik vala ezt az utazást megtenni, azok mind egy lábig kidőltek volna mellőle. Azonban úgy látszik, hogy kisérő csapata igen jól és erélyesen volt fegyelmezve, különben aligha kiállotta volna ez utazást, mert az afrikai épen úgy fél az esőtől, mint a czigány a széltől. Livingstone csakhamar képtelenné lett a folyók átgázolására s a földspongyákon és folyókon hű szolgái vállaikon szállították át. Az út természeti nehézségeihez járult még a sok késedelem is, melyeket a vezetők és kémek árulása és az a körülmény idézett elő, hogy mindegyre csapatokat kellett szétküldözni, hogy élelmiszereket keressenek, s végre az út vonalába eső vad főnökök is folytonosan föltartóztatták őket útjukban, mert az országukon való átutazást csak roppant árakért akarták megengedni. E sok lélekölő akadály nyomása alatt utazónk betegsége folytonosan erősbödött és haja egészen megőszült. A társaság februárban érkezett a Bangweolo partjára, de addig roppant nélkülözéseket és veszélyes betegségeket kellett kiállaniuk. A főnökök majd mindenütt ellenséges indulatúak voltak és ez okból szerfölött nehezen juthattak csónakokhoz, melyekkel az embereket és úti készleteket a kiáradt folyókon átszállíthassák. E vidék, Livingstone túljegyzéseiből ítélve, leirhatatlanul borzasztó és veszélyes volt. A föld lapályos és akkora kiemelkedések sincsenek rajta, melyek útjelzőül szolgálhatnának. Majdnem lehetetlen fölismerni, hogy hol végződik a föld és hol kezdődik a tó, annyira mocsáros és posványos az egész terület. Az egész táj lapos, vizenyős, sáros és náddal van benőve. Fák vagy dombok sehol sem voltak, melyek az út irányát megjelölték volna, úgy hogy a teherhordók mindegyre eltévedtek a sűrűségekben s csak nehezen tudtak azokból kikászolódni. Mig a karaván e pokoli tartományon ennyi vesződséggel laktatott, úszott és gázolt keresztül, az eső szakadatlanul esett s még pedig nem holmi futó zápor, hanem szünetet alig tartó hideg, országos eső alakjában. Ez időtájon (ápril elején) az úti napló igen gyakran beszél szenvedésekről és betegségről, de azért a panaszhangok még mindig a legérdekesebb utijegyzetek közé vannak rejtve, amelyek a beutazott vidékekről minden irányban kimerítő tudósításokat és adatokat tartalmaznak. A folyók irányáról és természetéről, a különböző tartományok tájrajzáról s mindenféle tudományos észleletekről szóló s több lapra terjedő feljegyzések után meg-megakad egy két sor, melyek aztán egy pillanatra feltárják előttünk a szenvedések és testi, úgy mint lelki fájdalmak ama megdöbbentő halmazát, melyeknek nyomása alatt e nagy érdekű jegyzetek papírra kerültek. Például, miután a beteg fölfedező márczius 25-étől ápril 12 éig az utazásnak minden fontosabb mozzanatát följegyezte, — oly munka, melyet csakis egy Livingstone végezhetett el — a följegyzések sorozatát e megdöbbentő szavak rekesztik be : „Oly gyenge voltam, hogy járni sem tudtam többé, hanem csak úgy vonszoltam beteg tagjaimat közel két óra hosszat, — ekkor lefeküdtem. Kávét főztünk — az utolsó részletet, ami még volt — s azután ismét útnak indultunk, de egy óra múlva megint le kellett feküdnöm. Nem akartam engedni, hogy vigyenek, de utoljára kénytelen lévén beleegyezni, tűrnöm kellett, hogy embereim fölváltva szállítsanak Csinamába, egy eléggé jól művelt helységbe. Ezután a jegyzetek lassanként egyre rövidebbekké lettek, s alig voltak már olvashatók. Az expedíció a tó délkeleti partjára érkezett, hanem csak igen lassan haladhatott előre. Livingstone hű emberei kuandában vitték válaikon fölváltva, de ő még ekkor gyakran fölemelkedett, hogy alig képzelhető erőlködéssel pár sort írhasson, de csakhamar kimerülten hanyatlott vissza fekhelyére. A kitanda egyszerű nyugágy volt fából, melynek alját füvei töltötték meg Deáky Albert ügyvéd, a „Baloldal“ szerkesztője, lapjában a következő indítványt teszi: Jelenleg pénzintézeteink kisegítő s takarékpénztáraink váltó okmányok mellett adják ki pénzeiket. A gyakorlat, mindennapi tapasztalás mutatja, hogy törvényszékeinknél még az úgy is hiányos váltótörvényünk szigorú szabályai sem tartatnak meg, s váltótörvénykezésünk teljességgel nem nyújtja sem gyorsaság sem biztonság tekintetében és lepedőt terítettek rá. Rúdra volt függesztve s két erős ember vitte vállain, úgy hogy a benne fekvő rázkódást nem, hanem inkább csak kellemes himbálást érzett. A nap hevesebb sugarait föléje kifeszített kendőkkel fogták el a betegtől. April 19-éről ezt írja: ,A gyengeség miatt semmit sem vizsgálhatok már meg, az irónt is alig hogy bírja kezem tartani.“ Naponként alig haladtak egy vagy másfél mértföldet. A falvak lakói majd mindenütt elmenekültek a társaság zajos előcsapata elől s az üresen hagyott házak igen jó menedéket nyújtottak a halálra fáradt utazóknak. April 27-iki keltezés alatt e szavakat irta Livingstone: „Végképen ki vagyok merülve és itt maradok meggyógyulni; tejelő kecskékért küldöttem. Most a Molilamo (Sulimala) partjain vagyunk.“ Ezek voltak az utolsó szavak, melyeket a a nagy utazó leírt. Ez időn túl csakis a vele utazott hű szolgák elbeszéléséből tudhatjuk, hogy aztán mi történt. A Molilamo folyónál mindaddig ott kelle időzniük, míg az átkeléshez szükséges csónakokat előszerezhették. Az átkelés ápril 29 én meg is történt, Livingstonet is szerencsésen átszállították a folyón bár ekkor már leírhatatlan fájdalmakat szedett borzasztó betegsége miatt. Kimerülten, majdnem félhalra vitték őt Csitamba falujába, Halába, mely az említett folyótól nem volt nagyon messzire. Az első egy két mértföldnyi ut alatt roppant terjedelmű mocsárokon szállították őt keresztül s emberei örültek, ha itt ott pár talpalatnyi száraz földet találtak. A falu majdnem egészen üres volt, mert a lakosok élőfélben lévő vetéseiket őrizték a mezőn s igy az utazók könnyen kaphattak szállást urok és a magok számára. A szemlátomást gyengülő Livingstonet egy üres házba vitték s ott nagy óvatosan lefektették. A kunyhó előtt az ajtóval csaknem átellenben nagy tüzet raktak, hu szolgái pedig bent aludtak, hogy árok intésére azonnal kéznél lehessenek. Másnap még gyengébb volt Livingstone. Estefelé a kiséret közül néhányan csendesen kunyhóikba vonultak, míg mások, kikre a fölvigyázás volt bízva, oda telepedtek a tűz körül, sejtve, Országgyűlés, Budapest, nov. 18. A képviselőház mai ülését Széll Kálmán beszéde nyitotta meg. A pénzügyminiszter, ki egy torokgyuladás utódajaival még ma is küzdött, egy igen jelentékeny beszédben vette sorba a budget ellen felhozottakat s replikázott azokra az igazság erejével, s a meggyőződés melegével. A ház egyre fokozódó figyelemmel hallgatott szólóra, s önérzetes és igazságon nyugvó szavait a tetszés s helyeslés meg-megujuló jeleivel fogadta. Széll beszéde déli egy óránál tovább tartott s egy meleg figyelmeztetéssel végződött az ország jelen szomorú helyzetére, mely az egyetértést mindennél inkább parancsolja. Zichy Nándor gróf emelkedett föl aztán, ki csodálatos logikával „személyes” kérdésben védelmezte a jobboldali ellenzék álláspontját, azt a különös magyaarázatot adván annak, hogy ők nem a budgetet, hanem — a pénzügyi bizottság jelentését nem fogadják el tárgyalás alapjául. Helfy Ignácz következett azután, ki a kimerült türelmű ház előtt igen hosszadalmas szónoklatba kapott, arról panaszkodván mindenekfelett, hogy az idő rövidsége folytán kénytelen „megölni“ eszméit. Ez „eszmék” közt jelentékeny helyet foglal a visszaemlékezés a Németh Albert által provocált múltkori jelenetre, melynek elég kegyes volt jövőbeli ismétlését ígérgetni, s arra nézve a miniszterelnöknek jóakaró tanácsokat adogatni. — az elnök figyelmeztette a szólót, hogy ha az olyasmi ismétlődnek, tágkörű elnöki jogaival élni fog s megvonja az illetőtől a szót. A szabadelvű párt zajos helyesléssel fogadta az elnök ez erélyes szavait, a szélsőbal ellenben ellenmodásokkal felelt. Helly ezután a közös költségek ellen beszélt s beszéde '43-kor ért véget. A holnapi ülés első tárgya: a budget fölötti névszerinti szavazás lesz, s az ülés 11 és */ órakor kezdődik. * A főrendiház is tartott ülést, melyben a királyné névnapja alkalmából Schlauch Lőrincz indítványozta a ház érzelmeit kifejeztetni. A közjegyzői intézményről mint közhitel-forgalmunk emelőjéről.