Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)

1876-05-28 / 121. szám

X. évfolyam ^ ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: 01* SZERKESZTŐSÉGI IRODA: Égési évre................................ 16 ft. — kr. A lyceum nyomdában: Félévre......................................8 , — „ Kiadóhivatal: Egy negyedre............................ 4 , — „ A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Egy hónapra ....................... 1­9­60 . p. jp Telem­ Domokos-rér. , 121-dik szám Kolozsvárit, 1876. vasárnap, május 28 POLITIKAI NAPILAP. HIRDETÉSI DIJAK:­­ Ötször hazábazott garmond sor­ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTTÉR orronként, vagy annak helye 86 Reclamok: Wrfftzerbu soronként 1 tej. In KOLOZSVÁR, MÁJUS 27. Városi közügyek. A városi bizottságnak f. hó 26-án közgyűlé­se volt. Fél négy óra táján egybegyülvén a nem nagy számban megjelent tagok, főispán gróf Esz­­terházy Kálmán megnyitotta az ülést. Mindenek­előtt figyelmeztetés létetett, hogy a mult ülés jegy­zőkönyve közszemlére van téve, s igy megtekint­hető. Azután a tárgysorozat első számához képest bejelentettek több szentesített törvények, melyek között városunkat legközelebbről az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényt módosító, a közigazgatási bizottságról, a közadók kezeléséről és a közegészségügy rendezéséről szóló törvények érdeklik. Tudásul vétetnek. Közben Nemes J. felszólalt, hogy az egyszerű bejelentés helyett ta­lán jó volna azon törvényeket közelebbről ismer­tetni, mert legalább így megtudhatnék, hogy mi van bennök, mire elnök főispán megnyugtatja szó­lót, hogy ez nem kihirdetés, mint hajdan volt, ha­nem az országgyűlésileg már kihirdetett törvények egyszerű bejelentése. Olasz K. tanácsos, majorságügyi előadó, ol­vasta a m. kir. belügyminiszternek a város által a helyi szegény-betegápolás szabályozása iránt a Karolina kórházzal kötött egyezményre tett leira­tát, melyben a kötött egyezményt helybenhagyja, azonban annak a báldíjak, — mutatványos előadá­sok — és látványosságokra vonatkozó tételei fe­lett végleg határozni — egyelőre fentartja. Tudá­sul vétetik. Polgármester előadja, hogy a közelebbi nagy tűzvész alkalmával a helyi sorhadi és honvéd le­génység, valamint a kir. dohánygyár személyzete mily fontos szolgálatokat tettek, melyekért a kép­viselet indíttatva érezte magát jutalmat szavazni meg; most arról értesíti, hogy mindhárom részről a felajánlott jutalmak oly kéréssel küldettek visz­­sza, hogy a tűzkárosultak javára fordittassanak. A cs. és kir. állomás-parancsnokság tudatja, hogy a működött legénység részére 682 személynek 174 frt 31 krban felajánlott 3 napi zsoldot a jutal­mazottak, minden felsőbb pressio nélkül, el nem fogadták, hanem az ínségesek javára visszaküldet­ni kérték. Ugyan­így a honvédség, valamint a do­hány­gyár tagjai is. E nemes, önzetlen tetteket a közgyűlés meghatva veszi tudomásul, s a vissza­küldött pénzeknek az inségügyi bizottsághoz át­utalását, s egyúttal a ténynek a helyi hírlapok­ban közzétételét határozza. A Polgármester jelenti továbbá, hogy a lég­­szeszvilágítás vállalkozójával s felvett társaival, a gázvilágítás szabályozása érdekében, pótszerződés köttetett. Ezt mind a világítás gyakran tapasztalt hiányossága, mind az új társak közbelépése egy­aránt indokolták, másfelől pedig a fennálló szer­ződés hézagai kiegészítést tevének szükségessé. Az ezen körülményekből felmerülhetett kérdések kielégítő megoldást nyernek e pótszerződésben. Oed­elhäuser Vilmos és Ottó, Faendtrich vál­lalkozóval , a város irányában solidáris fele­lősség kötelékébe lépnek. A szerződési hatálya a társulat terhére telekkönyviig biztosíttatik. A gáz­anyag az új mértékek szerint számítandó. Rend­kívüli világítás esetében ezentúl nem 8, hanem csak 2 órai előleges bejelentés leen­ szükséges- Különös fontosságú azon intézkedés, melylyel a világítás folytonos egyenletessége a gáznyomás 15 milliméternyi megállapításával, különbeni büntetés mellett szabályozta­. Nemkülönben azon megál­lapodás, hogy jövőre, ha valami hiba vagy hiány merülne fel a gázvilágítás tekintetében, az igazga­tóság nem mint eddig 8 nap után, hanem 48 óra alatt leend köteles a szabálytalanságokról felelni. Közgyűlés e szerződést helybenhagyja, s utasítja a tanácsot annak telekkönyvi biztosítására. Földesy S., közügyi előadó, olvassa a hely­beli leány-árvaház választmányának átiratát, mely­ben a város közönségének s a tanácsnak szives köszönetet nyilvánitja az intézet javára használat végett átbocsátott telkes és helyiséget. Tudásul BZOlgár: Olvastad a tűzoltás és tűzrendészet általá­nos szabályainál készített küldöttségi, 50 pontból álló munkálat. F i n á 1­y : Készületlenek vagyunk még egy ily munkálatnak azonnal tüzetes tárgya­lására; jobb, ha előbb szétosztás és gondos átol­vasás végett kinyomatjuk. Elnök: Tessék hozzá­szólni a tárgyhoz. Páll L. Nincs e szabályokban uj dolog. Más városok hasonszabályainak mintá­jára van egybeállítva. Olvassuk fel, s ha első ol­vasásra nem értjük át, nyomassuk ki. Wolff, He­iger: pártolják Finály indítványát. — A sza­bályzat kinyomatása, s a legközelebbi közgyűlés tárgyául kitűzése határozattá lesz. (Folyt. köv.) TARCZA, a szép (Novellette.) Igen, kedves olvasóm, no és nem nő; mert mindenek­előtt megjegyezni kívánom, hogy törté­netem a XIX-ik század utolsó felének harmadik év­tizedéből van véve, midőn már a nőemancipatió kérdése bizonyos téren gyakorlatilag meg van oldva, — midőn már hazánkban is elismertetett, hogy a nő főzésen és varráson kívül magasabb hivatásra is alkalmazható, p. n. posta- és távirda­­kezelésre. A statisztikai adatok szerint százat megha­ladja azon nők száma, kik e két téren szolgálják az államot. S valóban csodálkozom, hogy a nő­­emancipáció harcosai e tényből nem tudnak ka­pitálist csinálni. Mily szépen lehetne bebizonyítani azt, hogy ha a nők e két állásra alkalmasak, akkor nincs a földön oly állás, melyet betölteni ne tudnának. Hisz e két állásnál van leginkább a titoktartás szentesítve. S és ezen tulajdonság akar tőlük év­ezredek óta elvitattatni. Mert a gyöngédtelen emberek úgy okoskod­nak, hogy a londoni Taylor Janet lehetett a világ egyik leghíresbb mathematikusa, s le­­hete a magasabb számtan tanára, Dr. Miss Garre lehet, a londoni gyermekkórház kitűnő fő­orvosa , a philadelphiai DrTzerson Anna írhatja a legkitűnőbb szakmunkákat, s Manchesterben a „The Stone” czíműű jeles lapot szerkesztheti Miss Lydia Baker, de hogy nőre leveleket és távirati titkokat bízzanak, ez már hallatlan vakmerőség. Pedig a nők, ha szükséges, nagyon is tudnak titkot tartani. Mi férfiak azt legjobban tudhatjuk. S hogy bebizonyítsam, miszerint mi férfiak fecsegőbbek vagyunk, itt egy oly történetet fogok elbeszélni, mit egyik barátom a szoros titoktar­tás feltétele alatt mondott el nekem. — Mint a pénzügyigazgatóság fogalmazója — (kezdő elbe­szélését barátom) — hivatalos ügyben a vidékre küldettem ki. A vonat d. u. 5 órakor érkezett Almádra, — kiküldetésem czélpontjára. Öszszes hivatalos teendőm alig vett pár órát igénybe. A vonat indulásig pedig — ezt leszámítva — még öt egész óra maradt. Elkezdtem tehát olyaténképpen cselekedni, a­mit magyarul képes kifejezéssel „légy fogásnak­ neveznek. Az adótárnoknál valók szállva , kinek bájos neje unatkozásomat észrevévén, a szórakoztatás minden nemeit elővette. Az esős időről folytatott szellemdús eszme­cserénk után, áttértünk a városi élet kellemeire, hol nincs Bár, hol még esős időben is annyi nemei kínálkoznak a valódi élvezeteknek, hol színház is van. Háziasszonyom alkalmat vett magának szín­művészeti ismereteit előttem föltárni. — Elmondá, hogy az operát nem szereti, mert nem tudja meg­érteni a szöveget. Még ha valami jó népdalokat szőnének bele megjárna, s igy rendesen a végére elalszik. Legjobban örvend, ha szomorújátékokat láthat, hol jól kisírhatja magát. Minden darabok közt legjobban tetszett neki a „Hazatértek” czímű dráma. Milyen szépen imád­kozik az a vak leány minden felvonásban háromszor. S midőn megjön a szeme világa, hogy megy el a hangja, s midőn a hangja is megjön, akkor a lá­bai tagadják a szolgálatot, s hogy nyúlik el a su­­galyuk előtt, —­ok ezek mind oly gyönyörű jele­netek ! S mily szövevényes mese. Ikertestvé­rek, intricus anya, anyagyilkos fiú, hegyes gyilok, kürthang, görögtűz, „kripta,“ koporsók, méreg, börtön, nyájkolomp, őrült ember és végel­gyengülés, mily gyönyörűen váltakoznak ab­ban. Elmondá, mint sírta teli 5 ös számú zseb­kendőjét, a melyet kegyeletből ez idő óta ki sem mosatott. S miként álmodott ez előadás után egy nagy­­kriptát,a melyben 6 hat kicserélt ikertest­vér, s 6 őrült gyilkos vágta magát egy óriás kék­koporsóhoz. E darabért képes lenne a nagy mo­sás napján is bemenni a városba. Kedves házi­asszonyom az irodalomban is kellő otthonosságot tanúsított. A „Rózsaszirom” czímű divatlapnak törzs előfizetője, Csillagvári Aladár verseit könyv nélkül tudja. Oh be szép költemények is azok. Mennyit haladt az irodalom csak néhány év­tized alatt. Az atyjától örökölt Vörösmarthy köl­teményei még mily primitívek. Sok helyt érteni sem lehet. Nem szólanak annyira a szívhez, mint a Csillagvárié. Különösen van egy verse a fiatal költőnek „Az illatos hold­sugárhoz*. Jó hosszú, de a kis Mariskával mégis megtanít­­tatta. Jere csak Mariskára szavald el szentem „Az illatos holdsugárt“. A kis Mari karjait arcához emelte, s vállá­­val határozott „nem*-et jelzett. Ennek aztán egy szomorú családi jelenet len következménye, mely a kis Mari szemét köny­­be lábbasztó, de azért szegénykének sírástól ful­dokló hangon is el kelle szavalni „az illatos holdsugara­t*. Önkénytelenül nyúltam órám után, félve, hogy talán a vonatról is elkésem, — és oh szörnyűség, — még csak fél óra telt el ! Még négy és fél óráig kell egy családi koncert gyönyöreit élveznem. (Vége köv.) Hory Béla Bosznia és Herczegovina anyagi helyzete. A külügyminisztérium a napokban közreadott kereskedelem-politikai levelezései közt egyik leg­érdekesebb részlet Theodorovics főkonzul jelentése Bosznia és Her­czegovina közgazdasági helyzetéről. A jelentés visszapillantást vet a múlt évi állapo­tokra, konstatálja azon tényt, hogy Bosznia és Her­czegovina a polgár­háború minden csapásait végig­szenvedte a múlt évben. Az adók és szolgálmányok következőkben ál­lottak. 1. A földadó kétötöd százalékát teszi minden föld értékének, kivéve minden házteleknél 800 □ arsint (1 arsint ,2,02 bécsi lab.) 2. Minden ingatlan birtok után új telekkönyvi okmányt kell váltani, habár az eddigi is rendben volt, hogy annak értéke szerint minden 1000 pi­­aszter után 40 para (1 piaszter □ 40 para , 10 kr.) azonkívül nyugta és bélyeg fizettetik 6 és fél piaszter erejéig a kincstár számára. 3. A terményekből tized fizetendő, melynek magasságát a behajtási módozat következtében meg­­állapítani nem lehet. 4. A nem mohamedán praekarius földbérlők a tulajdonosoknak egyharmadot fizetnek,­­ ha pe­dig fundus instructust is kapnak tőlük, a termény­nek felét fizetik sok más ingyenes szolgálat mel­lett. 5. A házbéradó a bérnek kétötöd százalé­kát teszi. 6. A kereseti adó a kereset kétötöd száza­lékát. 7. A katonaváltsági adó rendesen 28 piasz­ter volt minden nem mohamedánra nézve, születé­sétől halá­lig, nem tekin­ve annak netalán képte­lenségét a hadi szolgálatra. 8. A birka- és kecskeadó 2 piaszter, a ser­tésadó pedig 4 piasztert tesz ugyan törvény sze­rint darabja után, de rendesen többre megy mégis. 9. A teherhordó állatokkal tett szolgálatok a kincstár számára és közmunkák, a fennálló vi­szonyoknál fogva nem határozhatók meg. 10. Szarvasmarha és lónak eladásánál az el­adási ár után kétötöd százalék fizetendő. 11. A korcsmárlási adó a korcsmahelyiség bérének 25 százalékát teszi. Küküllőmegyéről. 1. A „Kelet” május 16-iki száma, ha egy kissé csüggeteg, azonban figyelemreméltó tudósítást közöl Küküllőmegyéből. E sorok írója, a közelebb lefolyt bizottsági gyűlésről semmit sem tudván, mert velem azon sajátságos­ eljárás gyakoroltatott a közelebbi időben, hogy bizottsági gyűléseket előkészítő „állandó vá­lasztmányi” ülésekre rendesen, bizottságiakra pedig soha sem hivatom meg, — ez­úttal azon kellemes helyzetben vagyok, hogy kükü­llő megyei dolgokról emlékezve, még ellenfeleim is, ha talán még volná­nak — nem vádolhatnak, hogy a tárgyilagosság ösvényéről lelépek, értesítésem nem lévén, a­mi tör­tént, más forrásból, mint az említett tudósításból, melyben észlelhetni ugyan személyes czélzatokat,de ezek is oly óvatosan beburkolva tűnnek elő, hogy a viszonyokat, személyeket közelebbről ismerő is, nem tudhatja tulajdon­képen, kikről van szó s arról pedig, mit e lap hasábjain is szellőztetni óhajtók, sem személyes, sem érdekc­élzat épen nincs. Egy egyszerű bizottsági határozat nyilvános­sá tétele a czél, mely, meg vagyok győződve, az előhaladás és törvénytisztelet érdekében, úgy örvendetes, mint fontos, tanúbizonyítéka a tör­vényerejű szabályrendelet megtartásának és az in­telligens befolyás izmosodásának. E bizottsági határozat azon alispáni intézke­désnek helybenhagyása, mely két újonnan vá­lasztott községi biró választását semmisítette meg, azon okból, hogy ugyanazon községekben szabály­­rendelet ellenesen, írástudó pályázókkal szemben, írástudatlanok választattak meg, a szabályrendele­teket meg nem tartató szolgabirák vezetése alatt. Habár későn, de ez útra térvén, a bizottság szabadelvű bizonyítékát szolgáltatta hivatása fel­ismerésének. S ha mindennemű intézkedései e szellemben lesznek eldöntve, bizonyára gyorsan el­múlik azon közöny, a­melynek létezéséről — s ha valóban így van, méltán — mély sajnálattal em­lékezik a „Kelet” tudósítója. Csak tartassék tiszteletben a törvény, a megyei és községi szabályrendelet, a sérelmes számíthas­son ügyének a törvény megtartására, s ne egyéni érdekekből keletkezett ugyanazon egynemű tárgy­ban különböző önkényes végzés némítsa el a pa­naszost ; a kötelességszerű önkormányzati joggya­korlat iránti érdek áthat mindenkit, s a bizottsá­gi gyűlések nem fognak állani tátongó termek ásítozó látogatóinak unalmas discursussaiból .. Be kell vallani, hogy a megyei életben ki­fejlődött közöny létokát azon intézkedés mellett, hogy az új megye, lényeges jogaitól fosztatott meg, általában abban lehet feltalálni, hogy a tör­vény, szabályrendelet alkalmazásában nem rit­kán a maga valóságából, úgyszólva, kicsavartatott. Számtalan példa bizonyítja ezt, bármerre tekint­sünk közelebbi hatósági életünkben. S itt nem Küküllő megyét értem. Híven emlékezem megyénk­ben egy pregnáns, a jelzett határzatot képező analóg esetre; u. i. midőn egy bizottsági gyűlésen, az említetthez hasonló módon történt ugrai bírónak megválasztása megsemmisítése mellett küzdöttem az akkori majoritással szemben, egy akkortájban barátom és törvényhozó azzal demonstrált, intvén, hogy az ügyet ne fordirozzam, hogy a §§-ok mint az újak — s kezével meg is mutatta — kü­lönbözőképen csavarhatók s igy alkalmazhatók. Hogy az ilyen s ehez hasonló eljárások nem ne­vezhetők morálisoknak, az bizonyos. S hogy ezek, ha akárhány bizottsági tagot elriasztottak a gyű­lési termekből, — fájdalmas ugyan,— de a közü­gyeink intézésébe befolyást nyert, s a jól meg nem gondolt egyéni érdek elfogultságából származott sáskatáborkint rajzó „derout” napontai terjedése után, azon csodálkozni alig lehet. Nemzetünk nagy időket élt, nagy megpróbál­tatásokon ment keresztül, keleti vérünkkel épen nem ellenkező lethargia akárhányszor nehezült

Next