Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)
1876-05-28 / 121. szám
X. évfolyam ^ ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: 01* SZERKESZTŐSÉGI IRODA: Égési évre................................ 16 ft. — kr. A lyceum nyomdában: Félévre......................................8 , — „ Kiadóhivatal: Egy negyedre............................ 4 , — „ A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Egy hónapra ....................... 1960 . p. jp Telem Domokos-rér. , 121-dik szám Kolozsvárit, 1876. vasárnap, május 28 POLITIKAI NAPILAP. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hazábazott garmond sorára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTTÉR orronként, vagy annak helye 86 Reclamok: Wrfftzerbu soronként 1 tej. In KOLOZSVÁR, MÁJUS 27. Városi közügyek. A városi bizottságnak f. hó 26-án közgyűlése volt. Fél négy óra táján egybegyülvén a nem nagy számban megjelent tagok, főispán gróf Eszterházy Kálmán megnyitotta az ülést. Mindenekelőtt figyelmeztetés létetett, hogy a mult ülés jegyzőkönyve közszemlére van téve, s igy megtekinthető. Azután a tárgysorozat első számához képest bejelentettek több szentesített törvények, melyek között városunkat legközelebbről az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényt módosító, a közigazgatási bizottságról, a közadók kezeléséről és a közegészségügy rendezéséről szóló törvények érdeklik. Tudásul vétetnek. Közben Nemes J. felszólalt, hogy az egyszerű bejelentés helyett talán jó volna azon törvényeket közelebbről ismertetni, mert legalább így megtudhatnék, hogy mi van bennök, mire elnök főispán megnyugtatja szólót, hogy ez nem kihirdetés, mint hajdan volt, hanem az országgyűlésileg már kihirdetett törvények egyszerű bejelentése. Olasz K. tanácsos, majorságügyi előadó, olvasta a m. kir. belügyminiszternek a város által a helyi szegény-betegápolás szabályozása iránt a Karolina kórházzal kötött egyezményre tett leiratát, melyben a kötött egyezményt helybenhagyja, azonban annak a báldíjak, — mutatványos előadások — és látványosságokra vonatkozó tételei felett végleg határozni — egyelőre fentartja. Tudásul vétetik. Polgármester előadja, hogy a közelebbi nagy tűzvész alkalmával a helyi sorhadi és honvéd legénység, valamint a kir. dohánygyár személyzete mily fontos szolgálatokat tettek, melyekért a képviselet indíttatva érezte magát jutalmat szavazni meg; most arról értesíti, hogy mindhárom részről a felajánlott jutalmak oly kéréssel küldettek viszsza, hogy a tűzkárosultak javára fordittassanak. A cs. és kir. állomás-parancsnokság tudatja, hogy a működött legénység részére 682 személynek 174 frt 31 krban felajánlott 3 napi zsoldot a jutalmazottak, minden felsőbb pressio nélkül, el nem fogadták, hanem az ínségesek javára visszaküldetni kérték. Ugyanígy a honvédség, valamint a dohánygyár tagjai is. E nemes, önzetlen tetteket a közgyűlés meghatva veszi tudomásul, s a visszaküldött pénzeknek az inségügyi bizottsághoz átutalását, s egyúttal a ténynek a helyi hírlapokban közzétételét határozza. A Polgármester jelenti továbbá, hogy a légszeszvilágítás vállalkozójával s felvett társaival, a gázvilágítás szabályozása érdekében, pótszerződés köttetett. Ezt mind a világítás gyakran tapasztalt hiányossága, mind az új társak közbelépése egyaránt indokolták, másfelől pedig a fennálló szerződés hézagai kiegészítést tevének szükségessé. Az ezen körülményekből felmerülhetett kérdések kielégítő megoldást nyernek e pótszerződésben. Oedelhäuser Vilmos és Ottó, Faendtrich vállalkozóval , a város irányában solidáris felelősség kötelékébe lépnek. A szerződési hatálya a társulat terhére telekkönyviig biztosíttatik. A gázanyag az új mértékek szerint számítandó. Rendkívüli világítás esetében ezentúl nem 8, hanem csak 2 órai előleges bejelentés leen szükséges- Különös fontosságú azon intézkedés, melylyel a világítás folytonos egyenletessége a gáznyomás 15 milliméternyi megállapításával, különbeni büntetés mellett szabályozta. Nemkülönben azon megállapodás, hogy jövőre, ha valami hiba vagy hiány merülne fel a gázvilágítás tekintetében, az igazgatóság nem mint eddig 8 nap után, hanem 48 óra alatt leend köteles a szabálytalanságokról felelni. Közgyűlés e szerződést helybenhagyja, s utasítja a tanácsot annak telekkönyvi biztosítására. Földesy S., közügyi előadó, olvassa a helybeli leány-árvaház választmányának átiratát, melyben a város közönségének s a tanácsnak szives köszönetet nyilvánitja az intézet javára használat végett átbocsátott telkes és helyiséget. Tudásul BZOlgár: Olvastad a tűzoltás és tűzrendészet általános szabályainál készített küldöttségi, 50 pontból álló munkálat. F i n á 1y : Készületlenek vagyunk még egy ily munkálatnak azonnal tüzetes tárgyalására; jobb, ha előbb szétosztás és gondos átolvasás végett kinyomatjuk. Elnök: Tessék hozzászólni a tárgyhoz. Páll L. Nincs e szabályokban uj dolog. Más városok hasonszabályainak mintájára van egybeállítva. Olvassuk fel, s ha első olvasásra nem értjük át, nyomassuk ki. Wolff, Heiger: pártolják Finály indítványát. — A szabályzat kinyomatása, s a legközelebbi közgyűlés tárgyául kitűzése határozattá lesz. (Folyt. köv.) TARCZA, a szép (Novellette.) Igen, kedves olvasóm, no és nem nő; mert mindenekelőtt megjegyezni kívánom, hogy történetem a XIX-ik század utolsó felének harmadik évtizedéből van véve, midőn már a nőemancipatió kérdése bizonyos téren gyakorlatilag meg van oldva, — midőn már hazánkban is elismertetett, hogy a nő főzésen és varráson kívül magasabb hivatásra is alkalmazható, p. n. posta- és távirdakezelésre. A statisztikai adatok szerint százat meghaladja azon nők száma, kik e két téren szolgálják az államot. S valóban csodálkozom, hogy a nőemancipáció harcosai e tényből nem tudnak kapitálist csinálni. Mily szépen lehetne bebizonyítani azt, hogy ha a nők e két állásra alkalmasak, akkor nincs a földön oly állás, melyet betölteni ne tudnának. Hisz e két állásnál van leginkább a titoktartás szentesítve. S és ezen tulajdonság akar tőlük évezredek óta elvitattatni. Mert a gyöngédtelen emberek úgy okoskodnak, hogy a londoni Taylor Janet lehetett a világ egyik leghíresbb mathematikusa, s lehete a magasabb számtan tanára, Dr. Miss Garre lehet, a londoni gyermekkórház kitűnő főorvosa , a philadelphiai DrTzerson Anna írhatja a legkitűnőbb szakmunkákat, s Manchesterben a „The Stone” czíműű jeles lapot szerkesztheti Miss Lydia Baker, de hogy nőre leveleket és távirati titkokat bízzanak, ez már hallatlan vakmerőség. Pedig a nők, ha szükséges, nagyon is tudnak titkot tartani. Mi férfiak azt legjobban tudhatjuk. S hogy bebizonyítsam, miszerint mi férfiak fecsegőbbek vagyunk, itt egy oly történetet fogok elbeszélni, mit egyik barátom a szoros titoktartás feltétele alatt mondott el nekem. — Mint a pénzügyigazgatóság fogalmazója — (kezdő elbeszélését barátom) — hivatalos ügyben a vidékre küldettem ki. A vonat d. u. 5 órakor érkezett Almádra, — kiküldetésem czélpontjára. Öszszes hivatalos teendőm alig vett pár órát igénybe. A vonat indulásig pedig — ezt leszámítva — még öt egész óra maradt. Elkezdtem tehát olyaténképpen cselekedni, amit magyarul képes kifejezéssel „légy fogásnak neveznek. Az adótárnoknál valók szállva , kinek bájos neje unatkozásomat észrevévén, a szórakoztatás minden nemeit elővette. Az esős időről folytatott szellemdús eszmecserénk után, áttértünk a városi élet kellemeire, hol nincs Bár, hol még esős időben is annyi nemei kínálkoznak a valódi élvezeteknek, hol színház is van. Háziasszonyom alkalmat vett magának színművészeti ismereteit előttem föltárni. — Elmondá, hogy az operát nem szereti, mert nem tudja megérteni a szöveget. Még ha valami jó népdalokat szőnének bele megjárna, s igy rendesen a végére elalszik. Legjobban örvend, ha szomorújátékokat láthat, hol jól kisírhatja magát. Minden darabok közt legjobban tetszett neki a „Hazatértek” czímű dráma. Milyen szépen imádkozik az a vak leány minden felvonásban háromszor. S midőn megjön a szeme világa, hogy megy el a hangja, s midőn a hangja is megjön, akkor a lábai tagadják a szolgálatot, s hogy nyúlik el a sugalyuk előtt, —ok ezek mind oly gyönyörű jelenetek ! S mily szövevényes mese. Ikertestvérek, intricus anya, anyagyilkos fiú, hegyes gyilok, kürthang, görögtűz, „kripta,“ koporsók, méreg, börtön, nyájkolomp, őrült ember és végelgyengülés, mily gyönyörűen váltakoznak abban. Elmondá, mint sírta teli 5 ös számú zsebkendőjét, a melyet kegyeletből ez idő óta ki sem mosatott. S miként álmodott ez előadás után egy nagykriptát,a melyben 6 hat kicserélt ikertestvér, s 6 őrült gyilkos vágta magát egy óriás kékkoporsóhoz. E darabért képes lenne a nagy mosás napján is bemenni a városba. Kedves háziasszonyom az irodalomban is kellő otthonosságot tanúsított. A „Rózsaszirom” czímű divatlapnak törzs előfizetője, Csillagvári Aladár verseit könyv nélkül tudja. Oh be szép költemények is azok. Mennyit haladt az irodalom csak néhány évtized alatt. Az atyjától örökölt Vörösmarthy költeményei még mily primitívek. Sok helyt érteni sem lehet. Nem szólanak annyira a szívhez, mint a Csillagvárié. Különösen van egy verse a fiatal költőnek „Az illatos holdsugárhoz*. Jó hosszú, de a kis Mariskával mégis megtaníttatta. Jere csak Mariskára szavald el szentem „Az illatos holdsugárt“. A kis Mari karjait arcához emelte, s vállával határozott „nem*-et jelzett. Ennek aztán egy szomorú családi jelenet len következménye, mely a kis Mari szemét könybe lábbasztó, de azért szegénykének sírástól fuldokló hangon is el kelle szavalni „az illatos holdsugarat*. Önkénytelenül nyúltam órám után, félve, hogy talán a vonatról is elkésem, — és oh szörnyűség, — még csak fél óra telt el ! Még négy és fél óráig kell egy családi koncert gyönyöreit élveznem. (Vége köv.) Hory Béla Bosznia és Herczegovina anyagi helyzete. A külügyminisztérium a napokban közreadott kereskedelem-politikai levelezései közt egyik legérdekesebb részlet Theodorovics főkonzul jelentése Bosznia és Herczegovina közgazdasági helyzetéről. A jelentés visszapillantást vet a múlt évi állapotokra, konstatálja azon tényt, hogy Bosznia és Herczegovina a polgárháború minden csapásait végigszenvedte a múlt évben. Az adók és szolgálmányok következőkben állottak. 1. A földadó kétötöd százalékát teszi minden föld értékének, kivéve minden házteleknél 800 □ arsint (1 arsint ,2,02 bécsi lab.) 2. Minden ingatlan birtok után új telekkönyvi okmányt kell váltani, habár az eddigi is rendben volt, hogy annak értéke szerint minden 1000 piaszter után 40 para (1 piaszter □ 40 para , 10 kr.) azonkívül nyugta és bélyeg fizettetik 6 és fél piaszter erejéig a kincstár számára. 3. A terményekből tized fizetendő, melynek magasságát a behajtási módozat következtében megállapítani nem lehet. 4. A nem mohamedán praekarius földbérlők a tulajdonosoknak egyharmadot fizetnek, ha pedig fundus instructust is kapnak tőlük, a terménynek felét fizetik sok más ingyenes szolgálat mellett. 5. A házbéradó a bérnek kétötöd százalékát teszi. 6. A kereseti adó a kereset kétötöd százalékát. 7. A katonaváltsági adó rendesen 28 piaszter volt minden nem mohamedánra nézve, születésétől halálig, nem tekinve annak netalán képtelenségét a hadi szolgálatra. 8. A birka- és kecskeadó 2 piaszter, a sertésadó pedig 4 piasztert tesz ugyan törvény szerint darabja után, de rendesen többre megy mégis. 9. A teherhordó állatokkal tett szolgálatok a kincstár számára és közmunkák, a fennálló viszonyoknál fogva nem határozhatók meg. 10. Szarvasmarha és lónak eladásánál az eladási ár után kétötöd százalék fizetendő. 11. A korcsmárlási adó a korcsmahelyiség bérének 25 százalékát teszi. Küküllőmegyéről. 1. A „Kelet” május 16-iki száma, ha egy kissé csüggeteg, azonban figyelemreméltó tudósítást közöl Küküllőmegyéből. E sorok írója, a közelebb lefolyt bizottsági gyűlésről semmit sem tudván, mert velem azon sajátságos eljárás gyakoroltatott a közelebbi időben, hogy bizottsági gyűléseket előkészítő „állandó választmányi” ülésekre rendesen, bizottságiakra pedig soha sem hivatom meg, — ezúttal azon kellemes helyzetben vagyok, hogy küküllő megyei dolgokról emlékezve, még ellenfeleim is, ha talán még volnának — nem vádolhatnak, hogy a tárgyilagosság ösvényéről lelépek, értesítésem nem lévén, ami történt, más forrásból, mint az említett tudósításból, melyben észlelhetni ugyan személyes czélzatokat,de ezek is oly óvatosan beburkolva tűnnek elő, hogy a viszonyokat, személyeket közelebbről ismerő is, nem tudhatja tulajdonképen, kikről van szó s arról pedig, mit e lap hasábjain is szellőztetni óhajtók, sem személyes, sem érdekcélzat épen nincs. Egy egyszerű bizottsági határozat nyilvánossá tétele a czél, mely, meg vagyok győződve, az előhaladás és törvénytisztelet érdekében, úgy örvendetes, mint fontos, tanúbizonyítéka a törvényerejű szabályrendelet megtartásának és az intelligens befolyás izmosodásának. E bizottsági határozat azon alispáni intézkedésnek helybenhagyása, mely két újonnan választott községi biró választását semmisítette meg, azon okból, hogy ugyanazon községekben szabályrendelet ellenesen, írástudó pályázókkal szemben, írástudatlanok választattak meg, a szabályrendeleteket meg nem tartató szolgabirák vezetése alatt. Habár későn, de ez útra térvén, a bizottság szabadelvű bizonyítékát szolgáltatta hivatása felismerésének. S ha mindennemű intézkedései e szellemben lesznek eldöntve, bizonyára gyorsan elmúlik azon közöny, amelynek létezéséről — s ha valóban így van, méltán — mély sajnálattal emlékezik a „Kelet” tudósítója. Csak tartassék tiszteletben a törvény, a megyei és községi szabályrendelet, a sérelmes számíthasson ügyének a törvény megtartására, s ne egyéni érdekekből keletkezett ugyanazon egynemű tárgyban különböző önkényes végzés némítsa el a panaszost ; a kötelességszerű önkormányzati joggyakorlat iránti érdek áthat mindenkit, s a bizottsági gyűlések nem fognak állani tátongó termek ásítozó látogatóinak unalmas discursussaiból .. Be kell vallani, hogy a megyei életben kifejlődött közöny létokát azon intézkedés mellett, hogy az új megye, lényeges jogaitól fosztatott meg, általában abban lehet feltalálni, hogy a törvény, szabályrendelet alkalmazásában nem ritkán a maga valóságából, úgyszólva, kicsavartatott. Számtalan példa bizonyítja ezt, bármerre tekintsünk közelebbi hatósági életünkben. S itt nem Küküllő megyét értem. Híven emlékezem megyénkben egy pregnáns, a jelzett határzatot képező analóg esetre; u. i. midőn egy bizottsági gyűlésen, az említetthez hasonló módon történt ugrai bírónak megválasztása megsemmisítése mellett küzdöttem az akkori majoritással szemben, egy akkortájban barátom és törvényhozó azzal demonstrált, intvén, hogy az ügyet ne fordirozzam, hogy a §§-ok mint az újak — s kezével meg is mutatta — különbözőképen csavarhatók s igy alkalmazhatók. Hogy az ilyen s ehez hasonló eljárások nem nevezhetők morálisoknak, az bizonyos. S hogy ezek, ha akárhány bizottsági tagot elriasztottak a gyűlési termekből, — fájdalmas ugyan,— de a közügyeink intézésébe befolyást nyert, s a jól meg nem gondolt egyéni érdek elfogultságából származott sáskatáborkint rajzó „derout” napontai terjedése után, azon csodálkozni alig lehet. Nemzetünk nagy időket élt, nagy megpróbáltatásokon ment keresztül, keleti vérünkkel épen nem ellenkező lethargia akárhányszor nehezült