Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)

1876-01-22 / 17. szám

a városok magyarságának jövője kocskáztatása ér­­dekében. Még biztos tudomással nem bírván, hogy csakugyan azon terv létezik-e s mennyiben ? kö­vetkezőleg hozzá sem szólhatunk azon biztosság­gal, melylyel a »terv“ nyilvánosságra hozatalával lehetne. Azonban, mind e mellett elvi szempontból vitatkozni lehet, sőt kell is felette, mert utóvégre is összeköttetésben van a hatóságok arrendíro­­zásával. Az országban háromféle városok vannak. 1-szer. Törvényhatósággal biró.1 2 szór. Rendezett tanácsú és 3.szór a Fundus regiusban levő városok. A harmadik sorba helyezettek sorsa nem le­het más, mint a másodikba sorozottaké, azaz oly rendezett tanácsú városokat s azon hatóság terü­letén képezendenek, a­melyikbe geographiai fekvé­süknél fogva a kiegyenlítés alkalmával jutnak, mint a már a megyékben létező más rendezett t. vá­rosok. A második sor alá helyezettek nem képez­nek vitatárgyat. A­mi az elsőket illeti, ezektől épen azt le­hetne s kell követelni, hogy nyújtsák mindazon biztosítékokat, melyek a megyéktől követeltetnek, t. i., ha bírnak kellő értelmi és anyagi erővel s oly számú lakossággal, a­mely amaz erő kifejtését, annak megerőltetése nélkül eszközölheti, hagyas­sanak meg továbbra is törvényhatósági joggal. Bárha ez egészen nem méltányos az ország lakos­­ságával szemben és az állami sz­mpontból retog­­rád irányú is. Mert, ha előbb hangsúlyoztuk is az állam érdeke mellett, az egyesekének szem előtt tartása szükségességét is, s azt fenn is tartva, ezek csak úgy és akként méltánylandók, ha ez­által az álla­mi érdek s a más egyeseké nem sértetik. Elvitathatatlan sérelem az ország roppant többségével szemben, hogy a Királyhágón inneni részben 15 olyan kisebb város — Kolozsvárit, Ma­rosvásárhelyt és Gy.­Fejérvárt ide nem értve — küld 17 képviselőt az országgyűlésre, melyeknek összes lakossága nem tesz többet, sőt annyit sem, mint egy középnagyságú megyéé, mely csupán kettőnek küldésére van jogosítva. A magyar állam megszilárdítására elkerül­hetetlenül fontos, hogy egyfelől magyar, másfelől legalább politikailag lehetőleg egynemű polgársága legyen. A jeleztük czikkel szemben, mely a városok beolvasztásával a magyarság jövőjét látja koczkája, tatva, épen ellenkezőt kell constatálnunk, Lti példákat hozva fel, t. i. az inkább„ tv-,,. w^'*oláh03 Hu' iijHu-nJvgjciy^u ,i/cva, "ti.uu'icjérben Enyed, Torda-megyében „Torda,8 „Egerbegy,8 Belső Szol­­nokban „Deési városokat, melyek nemcsak el nem vesztették magyar jellegüket, sőt magyarosítottak, és magyar műveltség tekintetében nemcsak hátrább nem állanak, sőt a Királyhágón inneni rész bár­mely hatósági joggal felruházott városával bátran kiállják a versenyt, némelyikét pedig végtelenül fe­lülmúlják, a székely városokat ide nem értve. — De másfelül azon missiót, mely czégül kitüzetett, hogy t. i. a magyarosság védbástyái maradjanak, csak u°y teljesíthetik, ha az illető megyei ható­sághoz csatoltatnak, és ott ha bírnak, mint bír­nak is némelyek, terjesztik a magyar műveltséget; mig másfelől nem egy, elszigeteltségénél, különle­gességénél fogva, maholnap Gy.-Fejérvár, Hátszeg, Vajda Hunyad, Vízakna, stb. sorsára jut, holott bi­zony nem a miénk a túlnyomó rész. De 1848-an innen — az okokat nem für­­készszük — a jogegyenlőség szent elvének kimon­dása és az áldott (?) Gleichberechtigung korszaka után keserű tapasztalatokban gazdag hazánk, hogy mentői inkább fogyunk és szegényedünk, an­nál fokozatosabban áll elő a kasztszerű különb­ség, egy faj, különböző sorsú fiai között, főleg ott, hol a megye és város külön hatóságot képeznek, mindkét fél magyarságának hátrányára. A régi múltban nem volt oly ijesztő mérvű nemzetünk stagnálása, mert hiszen a nemesség lehetősségében nem fogyatkozott és fen tudta tar­tani alkotmányosságunkat. Ma e véderő a nemzet különböző osztályai kezében van. Okvetlen szüksé­ges, hogy azt vállvetve, egy érdeket ismerve, hasz­nálják ügyünk javára. Csak így lehet boldog ma­gyar hazánk. De hogy ezt elérhesse, el kell hagy­­nunk a szétforgácsolt erővel, különböző utakon való haladást, mert így czélhoz szándékozva, ön­magunkat emésztjük fel, a­helyett, hogy azt el­érjük. Hogy a jogegyenlőség, ne csak papírra tett eszme legyen, hogy a társulás ez alapon testté vál­jon — mert e nélkül sohasem lesz igaz magyar demokratia — már az első lépésnél egy utat kell követnünk. Tehát, a­mennyire lehet, kerülni kell minden különlegességet, mely továbbra is fentartja a vá­­lasztá­st, az úgynevezett városi polgárság és a megyei értelmiség között és megragadni minden oly eszmét, mely az egymásra utalt két elemet, egy közös czélban ugyanarra egyesíti, s ez által kifejti azon társadalmi súrlódást, mely a minden tekintetben is szükséges egyesülést, összeolvadást önkénytelenül kifejti. Minek következménye egy nagy és erős magyar polgárság megalkotása. Az állam e missiót úgy a maga, mint a hi­vatottak érdekében jogosan követeli. S most első­sorban e követelmény teljesíté­se azon jelzett városok kötelessége, melyek talán vonakodnának jelen helyzetükről lemondani azon képzelődésben, hogy elnyomatva lesznek. Pedig — ha léteznek — nem egyéb hiú félelemnél; azon városok, ha értsék, Dine, mit ,élne­k 'a megyei intelligetus, _ mi,el­ffiár . ..Uju^tfatícus szempontból eléggé nem -^Kárhoztatható — virilis intézmény részükre, mint adófizetésben nagyobb részre akkora befo­lyást biztosít a hatósági ügyek vezetésében, hogy aligha­nem a megyei résznek lehetne oka félni ; ha pedig nem elég erősek, ezen szomorú esetben csak örülhetnek, hogy rokon­elemekkel egyesül­hetnek, kikkel együtt megvédhetik jogaikat s biz­tosíthatják befolyásukat. Mindezek mellett még ma elégséges volna csak azon városokat beosztani a megyékbe, me­lyek a már említett létet biztosító feltételekkel nem bírnak. S ha ez, mint hisszük, létesül, a megyei ha­tóságok jövő­képe másként, s ha nem, megint más­ként fog kidomborodni. Hiszszük, hogy az első eset fog bekövet­kezni. A utasok csakhamar vissza is vonultak, a kimerült­ség és álmatlanság törődéseit kipihenni. Ezalatt a gép kamarájából a vizet kiszi­­vatyúzták, sütöttek és újra elindultunk ; a vihar napi­­ járásnyira vetett vissza utunkból. Soha olyan nyugalmas éjszakánk nem volt, mint a vihar után, úgy aludt mindegyik, mint a bunda, ágyút süthettek volna el a füle mellett, még arra sem ébredt volna fel. Délben csak egy része jelent meg a reggelinél, az ebédnél azonban va­­lamenyi ott volt s úgy éltünk, mint a farkasok , nem is csodál ez után az intermezzo után! Derék matrózainknak nem igen volt idejük a pihenésre, mert a tisztogatás, a hajóácsok fúrás­­faragásai egész napot igénybe vettek, s csak har­madnap állott helyre a rend teljesen. Gyönyörű de­rült szép napunk lett. A tenger teljesen lecsöndesült, az utasok is mind helyre állottak s velük együtt a régi állapot. A ravasz rókák­ kifogyhatatlanok a vihar alatti történetük elbeszélésével, mindegyik hős volt, megtartotta lélekjelenlétét, föl se vette a vi­hart, s kész volt a legvégső esetre is. — Ilyen az ember , ha veszély van, majd az egeket lehúzza obégatásaival. Ígérve fogadva böjtöt, meg vezeklést quantum satis, alig hogy elmúlt, épen, mint a ku­tya, mikor vízből kilő és megrázza magát, ő is mindent elfelejtett s egy eseménynyel több van, a mivel kérkedhetik. Hanem egy áldozata mégis lett a viharnak, szegény tüdővészes spanyolunk meghalt, alig hu­szonhat éves ember, barcellonai születésű, hege­dűművész volt. Temetése közrészvét mellett, ha­jószokás szerint történt. A halottat bevarrják egy e czélra készült zsákba, melynek felső felére egy vörös kereszt van festve, fejéhez és lábaihoz ne­héz követ erősítenek, egy szál deszkára teszik, melyet félig kinyújtanak a hajó falán, két matróz ünnepi ruhában fogja a deszkát, ekkor meghúzzák a kápolna csengettyűjét, az utasok kört formálnak, a főorvos előlép s az evangéliumból felolvassa a halottra vonatkozó részt, azután közösen mos­da­nak egy miatyánkot, egy jelre a matrózok fel­billentik a deszkát, —­­ a temetésnek vége van. Ma diszebédünk volt, a hajó maecenásai rendezték. — Az az hogy az ebéd különben is meg volt, hanem a jobb fajtájú borok meg cham­­pagneivel trak­tálóztak, részeltetve benne az ös­­­szes hajószemélyzetet.­­ Magától értetődik, min­den asztalnál külön élteték a „La Francét”, an­nak kitűnő főkapitányát, a tiszteket, és az összes derék hajó-equipagét, a zene folytonos működése és burrázás között. Február 2- án haladtuk át az „egyenlítőt” roppant nagy hőség és tökéletes szélcsend mel­lett. Tehát már a másik világ részén vagyunk. Kiállottunk a hajófedélzetre épen a nap alá és­­ nem volt árnyék, sajátságos tünemény. Mindazokat kik legelőször haladnak át az egyenlítőn, a bajon megszokták keresztelni, a mi nem egyéb mint egy dézsa tenger vízzel való nyakon öntés, mindazál­­tal meglehet váltani egy frankért ezt a keresztvi­zet, mi mindnyájan édes örömest megváltottuk magunkat s igy a matrózoknak szép kis jövedel­mük volt. Az egyenlítőn százakra menő vitorlás hajók­kal találkoztunk, kik teljes szélcsend miatt itt vesztegelnek iíz, tizennégy nap, de igen sok­szor három hetet is. Tizenhat óráig haladtunk az egyenlítő alatt. Este északi fényünk volt, gyönyörű színpom­­pában tündökölve, a halvány rózsa­színtől egész a bíbor vörösig fokozatos színekben ragyogott, majd­nem a félgömböt látszott elfoglalni legyező alak­ban szétlövellő sugarai; a tünemény két óra hosz­­száig volt szemlélhető. Február 15-én reggel hat órakor szerencsé­sen megérkeztünk állomásunkra „Cap verde „Saint Vincente“ , egy nagyon kis szigetecske, egyetlenegy kis városkával, természettől alkotva nagy és biz­tos öble van, óriási hegyektől körülvéve, portugál gyarmat. — Itt a hajók rendesen állomást tarta­nak, kizárólag szenet és vizet bevenni; mi csak har­­mincz órát mulattunk, az az addig mit a Botnet bevettük. A kikötőben százon felül levő hajókat talál­tunk, közöttük gőzösöket, mindenféle nemzetből itt volt az orosz flotta is, valami husz hajóból ál­ló, harmincz nap óta öt­ezer emberével, kik épen a parton gyakoroltak. — Itt volt tovább Lord Westfort magán tengeri yachtja is, egy miniatűr pompás kis csavargőzöcske, melyen a nemes lord épen most van visszatérőben délamerikai útjából ; a lord és barátain kívül az összes személyzet ti­zenöt emberből áll, őket is az utón kapta a vihar, de egyéb bajuk nem lett, minthogy jól kitánczol­­ták magukat.­­ Sokan a hajók közül elkülönítve vannak és sárga lobogót viselnek, ezek Európába visszatérendők, itt tartják a „quarantaine“ vesz­tegzárt, miután sárgalázas vidéket érintettek, tíz de sokszor tizenöt napig is, ilyenkor a hajóról leszállani senkinek nem szabad, sem senki fül nem mehet reá, ha valamire szükségek van, azt kötél segélyével felnyújtják nektek. — Nem kel­lemes állapot ebben a nagy hőségben, a­mi itt van. — Itt láttunk először feketéket, ezek benszület­­tek. Kevesen vannak de már évek óta nem rab­szolgák. Meg nem tisztázott sárga színű nádezuk­­rot, narancsot és egy déli fajtájú gyümölcsöt „ba­­nama“, melynek alakja olyan, mint az uborkáé, színe sárga, magva nincs, íze olyan nyálkás édes, mint a krumpli czukoré, hoztak hajónkra, a­minek mind nagy kelete volt, de a legjobban el­kelt a brazíliai dohány, páczolt levelek egymásra sajtolva és csokoládé alakban szétvagdalva, na­gyon erős és fűszer íze van, sokan bagónak is használják.­­ A néger nők itt készítenek egy sajátságos fajtájú ruhaszövetet szalmából, mely azonkívül, hogy mosható, évekig eltart; sokan vettek belőle hajónkon nyári zubbonyoknak. Czifra szalmából készült női hajéket is készítenek kü­lönböző színekre ízléssel festve. Bementünk a városkába. Erdővel koszorúzott nagy hegy tövében épült, kétszáz s néhány házból áll, van temploma, két hotelnek keresztelt korcs­o­mája, nagy kórháza, a sziget és egészügyi pa­rancsnok épületei. E regényes kis részeknek nincs több háromezer lakójánál, egy harma­da vegyes európai, kik kizárólag a naponkint megforduló hajók után élnek. Vettünk fürdőt, délben pedig az orosz tisz­tek néhányával ebédeltünk, hol is dessertnél elő­ször ettem életemben kokas diót. Nem érzek ru­jti semmi jót, csodálkozom, hogy olyan nagy dolgot csinálnak belőle, tejes kukoriczái főve és fris vaj­jal bedörgülve, valamint zamatos sárga dinyéi ki­tűnőek. Maga a „Hotel tulajdonosné egy beuszfl­­lött ébenfaszika, gyapjas fejű szerecsen asszony­ság, szépen beszél franczia, olasz és portugál nyel­ven, európai divat szerint öltözködik, de azért vele­született néger illatát megtartotta. Fölmentünk az erdőbe, a zöldbe, teljes tü­dőnkből beszivni az isteni jó levegőt. Ah ! csak ilyenkor esik jól a hegy, lil, fa, virág és száraz­­föd látása, midőn annak élvezetétől meg van fosztva az ember. Azonban rövid boldogságunk naplementével véget ért, vissza kellett menni ha­jónkra, hogy azután éjfélkor útra keljünk. A legközelebbi állomásunk Brazilia fővárosa Rio Janeiro, hová isten és gépünk segélyével na­gyon jól kell haladnunk, hogy kilenc* nap alatt elérjünk..........tehát szerencse föl! Sajátságos ez az utazás az óceánon ! A rattly perezben az ember a lábát hajóra tette, abban a perezben jó sok időre megszakított minden ösz­szeköttetést azzal a világrésszel, a­honnan elindult­ Már most képzelhetik önök, hogy ha valakinek második természetévé vált az a szokása, h°ftJ minden reggel mohó sietséggel a kávéházban, reg­gelije mellett sorra átolvassa a lapokat, s mintegy beleéli magát a naponkénti világeseményekbe, hogyan érezheti az magát a hajón , hol nincs más esemény, mint csak az, a­mi ebben a dióhéjban történik ? — Eleinte fáj, az ember nem leli hü­­lyét, később közönyössé válik, s a végén szépen kibékül vele az ember, s mintha azok a dolgok legkevésbé sem érdekelnék, nem is gondol reá­(Folytatása köv.) Külföldi politikai szemle. A franczia községek vasárnap tartott vá­lasztásainak eredményéről ez ideig szerfölött ke­vés tudósítás érkezett. Nem is minden község választott, mert némely vidéken a hófúvások any­­nyira megnehezítették a közlekedést, hogy a vá­lasztást a köztársaság elnöke későbbre halasz­totta. Eddig csak a nagy városok választásai ismeretesek, ezek mindenütt részint a radicális, ré­szint a köztársasági párt diadalával végződtek. Páris város községi képviselete 53 szóval 73 kö­zül delegátussá Victor Hugót, póttaggá: Spullert a „Rep. Franc.“ főszerkesztőjét választotta. A töb­bi szavazatok is mind radicális jelöltek közt osz­lottak meg. Victor Hugó elfogadta a választást. Clémenceau bizottsági tag üdvözlő szavaira a nagy nevű költő így válaszolt: „A kitüntetés, melyet nekem felajánlanak, nagyobb, mint ama köteles­ség, melyet általa reám rónak. Mit kíván Páris, azt megfogom Francziaországnak mondani. Számít­sanak reám.“ A vidékről még csak annyit tudunk, hogy Drome­ megye három községe is radicális delegá­tusokat választott. A választások végeredményé­nek közzétételét Párisban tegnapra vagy mára vár­ták s igy a lapok ide vágó minden eddigi hire csak combination alapszik. A monarchisták azt re­­mélették, hogy a vidéki községek legnagyobb ré­sze köztársaságellenes férfiakat fog választani. A köztársaságiak viszont az ellenkező reményt táplál­ták, de hogy melyik fél várakozása teljesült, azt csak a részletes eredmény fogja kitüntetni. Való­színű azonban, hogy a megválasztottak roppant tük­­sége conservativ-köztársasági, vagyis a rend és nyugalom, valamint Mac-Mahon uralmának ba­rátja. A herczegovinai csatatéren a hideg idő nagyobbára megakasztotta a hadműveleteket s csak igen apró csetepaték fordulnak elő. A lázadók arra szorítkoznak, hogy egyszer másszor valame­lyik török falut megrohanjanak s kirabolják a la­kosokat. A török csapatok viszont téli szállásaik­ban vannak s fölötte sokat szenvedni-a f üggy hidegé" tirmejíti Niksitzből Tre­­binjébe visszatért, 117 ember fagyott meg útközben. A csapatok egészségi állapota fölötte kedve­zőtlen, átlag 10—15 ember hal meg naponkint. A polgári tisztviselők viszont azon panaszkodnak, hogy a lázadás kitörése óta nem kaptak fizetést. Ennélfogva 17 rendőr és számos hivatalnok ott hagyta állását s az egész lakosságban igen nagy az elégületlenség. Hir szerint a lázadók edd­gi fő­vezére , Ljubobratics leköszönt s proclamatióban felhívta embereit, hogy Pavlovi­csot, az uj fővezért támogassák. A szerb skupstina viharos tárgyalásai­ról a „Pol. Corr.”-nek ezeket írják: A skupstiná­­ban a budgetvita oly lefolyást vett, hogy több íz­ben már elkerülhetlenek látszott a skupstina fel­oszlatása. Az összes nyugdíjak törlése, a püspö­kök elmozdítása, a bécsi és a bukaresti ügynök­ségek megszüntetése, számos iskola bezárása, sőt a hadsereg feloszlatása is : ezek voltak a „refor­mok­, melyeket e gyülekezet többsége véghez akart vinni. A kormány több komoly vereséget szmmra­­dott. Az államtanácsosok fizetéséből lehúzatott 25*/ • csak heves vita után lehetett a skupsticát meg­­­győzni a felől, hogy nincs 13 joga az összes nyug­­dijakat törölni. Midőn szóba jött, hogy 1874-ben 315.81g piasterrel több fordittatott nyugdijakra, mint amennyi meg volt szavazva, a skupstina mobón ragadta meg az alkalmat, hogy a volt cabinet tag­­jait vád alá helyeztesse; ezen indokolatlan határo­zattól a skupstinát nem lehetett visszatartani, bár a tabaég részéről is akadtak, kik azt vitatták, hogy a skupstinának nincs joga a volt cabinetet vád alá helyezni. Az ennyire megcsonkított budget mellett vak­színű, hogy a skupstina berekesztése után, amely két hét múlva lesz, miniszterváltozás fog történni. Különösen a főpapok ellen élénk a reactió úgy a skupstinában, mint azon kívü­l; a püspökök fizetését két­harmadrésszel redukál­ák ; különös hogy az alsó papság egytől egyig a püspökök ellen szavazott. Milán fejedelem igen rosz néven veszi a skupstina garázdaságait és a görög újév napján, az ünnepélyes fogadás alkalmával, keserű szavak­ban fejezte ki e nézetét. Görögországban sok aggodalmat kelt az, hogy a királyi család legközelebb külföldre uta­zik. A kormányzósági tvjavaslat tárgyalása élénk vitára adott okot. Zob­ics képviselő beszédéből igen világosan tűn ki azon aggodalom, hogy a király majd nem a­k­a­r t­ö­b­bé v­i­ss­za­­tér­n­i. Midőn a miniszterelnöktől azt kérdezték, hogy a király gyermekei is kimennek-e külföldre, ez mé­lyen hallgatott. Boubolis, volt tengerészeti miniszt­r, kijelen­té, hogy a királynak, ha elutazik, jogában áll kormányzót kinevezni, de uraim — így kiált feli — mit teszünk, ha a király azt üzeni nekünk a külföldről, hogy addig nem tér vissza Görögország­­ba, míg az alkotmányt meg nem változtatjuk? A h ijyfébség mindezek után harmadik cl­­d isban is megszavazta a kormányzósági tör­vényt. Legújabb: Ragusa jan 19. Tegnap Pa­vlo­v­ica Peko vezetése alatt a felkelők a ragusa­ trebinjei után 6 török zás­z­l­ó­a­lja­t megtámadtak, és teljesen szétverték. A törökök vesztesége 201 halott és számos sebesült,­­ a felkelőké 30 halott és sok sebesült. Páris, jan. 19. Gambetta, annak követ­keztében, hogy Espivent tábornok, marseillei had­parancsnok, Buffet rendeletére a keddi diszlakoma megtartását kitiltotta, visszatért Párisra,hogy részt­­vehessen egy fontos conferentiában, mely Thiers­­nél tartozik. A félhivatalos lapok azon állításai, hogy a vasárnapi delegátusválasztásoknak conser­vativ eredményük lett, valótlan. Eddig csak azt lehetett constatálni, hogy két megyében bona­­parti­s­ta többség van.­­ A senator-választá­sokra vonatkozólag hírlik, hogy a belügyminiszte­

Next