Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)
1876-01-22 / 17. szám
a városok magyarságának jövője kocskáztatása érdekében. Még biztos tudomással nem bírván, hogy csakugyan azon terv létezik-e s mennyiben ? következőleg hozzá sem szólhatunk azon biztossággal, melylyel a »terv“ nyilvánosságra hozatalával lehetne. Azonban, mind e mellett elvi szempontból vitatkozni lehet, sőt kell is felette, mert utóvégre is összeköttetésben van a hatóságok arrendírozásával. Az országban háromféle városok vannak. 1-szer. Törvényhatósággal biró.1 2 szór. Rendezett tanácsú és 3.szór a Fundus regiusban levő városok. A harmadik sorba helyezettek sorsa nem lehet más, mint a másodikba sorozottaké, azaz oly rendezett tanácsú városokat s azon hatóság területén képezendenek, amelyikbe geographiai fekvésüknél fogva a kiegyenlítés alkalmával jutnak, mint a már a megyékben létező más rendezett t. városok. A második sor alá helyezettek nem képeznek vitatárgyat. Ami az elsőket illeti, ezektől épen azt lehetne s kell követelni, hogy nyújtsák mindazon biztosítékokat, melyek a megyéktől követeltetnek, t. i., ha bírnak kellő értelmi és anyagi erővel s oly számú lakossággal, amely amaz erő kifejtését, annak megerőltetése nélkül eszközölheti, hagyassanak meg továbbra is törvényhatósági joggal. Bárha ez egészen nem méltányos az ország lakosságával szemben és az állami szmpontból retográd irányú is. Mert, ha előbb hangsúlyoztuk is az állam érdeke mellett, az egyesekének szem előtt tartása szükségességét is, s azt fenn is tartva, ezek csak úgy és akként méltánylandók, ha ezáltal az állami érdek s a más egyeseké nem sértetik. Elvitathatatlan sérelem az ország roppant többségével szemben, hogy a Királyhágón inneni részben 15 olyan kisebb város — Kolozsvárit, Marosvásárhelyt és Gy.Fejérvárt ide nem értve — küld 17 képviselőt az országgyűlésre, melyeknek összes lakossága nem tesz többet, sőt annyit sem, mint egy középnagyságú megyéé, mely csupán kettőnek küldésére van jogosítva. A magyar állam megszilárdítására elkerülhetetlenül fontos, hogy egyfelől magyar, másfelől legalább politikailag lehetőleg egynemű polgársága legyen. A jeleztük czikkel szemben, mely a városok beolvasztásával a magyarság jövőjét látja koczkája, tatva, épen ellenkezőt kell constatálnunk, Lti példákat hozva fel, t. i. az inkább„ tv-,,. w^'*oláh03 Hu' iijHu-nJvgjciy^u ,i/cva, "ti.uu'icjérben Enyed, Torda-megyében „Torda,8 „Egerbegy,8 Belső Szolnokban „Deési városokat, melyek nemcsak el nem vesztették magyar jellegüket, sőt magyarosítottak, és magyar műveltség tekintetében nemcsak hátrább nem állanak, sőt a Királyhágón inneni rész bármely hatósági joggal felruházott városával bátran kiállják a versenyt, némelyikét pedig végtelenül felülmúlják, a székely városokat ide nem értve. — De másfelül azon missiót, mely czégül kitüzetett, hogy t. i. a magyarosság védbástyái maradjanak, csak u°y teljesíthetik, ha az illető megyei hatósághoz csatoltatnak, és ott ha bírnak, mint bírnak is némelyek, terjesztik a magyar műveltséget; mig másfelől nem egy, elszigeteltségénél, különlegességénél fogva, maholnap Gy.-Fejérvár, Hátszeg, Vajda Hunyad, Vízakna, stb. sorsára jut, holott bizony nem a miénk a túlnyomó rész. De 1848-an innen — az okokat nem fürkészszük — a jogegyenlőség szent elvének kimondása és az áldott (?) Gleichberechtigung korszaka után keserű tapasztalatokban gazdag hazánk, hogy mentői inkább fogyunk és szegényedünk, annál fokozatosabban áll elő a kasztszerű különbség, egy faj, különböző sorsú fiai között, főleg ott, hol a megye és város külön hatóságot képeznek, mindkét fél magyarságának hátrányára. A régi múltban nem volt oly ijesztő mérvű nemzetünk stagnálása, mert hiszen a nemesség lehetősségében nem fogyatkozott és fen tudta tartani alkotmányosságunkat. Ma e véderő a nemzet különböző osztályai kezében van. Okvetlen szükséges, hogy azt vállvetve, egy érdeket ismerve, használják ügyünk javára. Csak így lehet boldog magyar hazánk. De hogy ezt elérhesse, el kell hagynunk a szétforgácsolt erővel, különböző utakon való haladást, mert így czélhoz szándékozva, önmagunkat emésztjük fel, ahelyett, hogy azt elérjük. Hogy a jogegyenlőség, ne csak papírra tett eszme legyen, hogy a társulás ez alapon testté váljon — mert e nélkül sohasem lesz igaz magyar demokratia — már az első lépésnél egy utat kell követnünk. Tehát, amennyire lehet, kerülni kell minden különlegességet, mely továbbra is fentartja a választást, az úgynevezett városi polgárság és a megyei értelmiség között és megragadni minden oly eszmét, mely az egymásra utalt két elemet, egy közös czélban ugyanarra egyesíti, s ez által kifejti azon társadalmi súrlódást, mely a minden tekintetben is szükséges egyesülést, összeolvadást önkénytelenül kifejti. Minek következménye egy nagy és erős magyar polgárság megalkotása. Az állam e missiót úgy a maga, mint a hivatottak érdekében jogosan követeli. S most elsősorban e követelmény teljesítése azon jelzett városok kötelessége, melyek talán vonakodnának jelen helyzetükről lemondani azon képzelődésben, hogy elnyomatva lesznek. Pedig — ha léteznek — nem egyéb hiú félelemnél; azon városok, ha értsék, Dine, mit ,élnek 'a megyei intelligetus, _ mi,elffiár . ..Uju^tfatícus szempontból eléggé nem -^Kárhoztatható — virilis intézmény részükre, mint adófizetésben nagyobb részre akkora befolyást biztosít a hatósági ügyek vezetésében, hogy alighanem a megyei résznek lehetne oka félni ; ha pedig nem elég erősek, ezen szomorú esetben csak örülhetnek, hogy rokonelemekkel egyesülhetnek, kikkel együtt megvédhetik jogaikat s biztosíthatják befolyásukat. Mindezek mellett még ma elégséges volna csak azon városokat beosztani a megyékbe, melyek a már említett létet biztosító feltételekkel nem bírnak. S ha ez, mint hisszük, létesül, a megyei hatóságok jövőképe másként, s ha nem, megint másként fog kidomborodni. Hiszszük, hogy az első eset fog bekövetkezni. A utasok csakhamar vissza is vonultak, a kimerültség és álmatlanság törődéseit kipihenni. Ezalatt a gép kamarájából a vizet kiszivatyúzták, sütöttek és újra elindultunk ; a vihar napi járásnyira vetett vissza utunkból. Soha olyan nyugalmas éjszakánk nem volt, mint a vihar után, úgy aludt mindegyik, mint a bunda, ágyút süthettek volna el a füle mellett, még arra sem ébredt volna fel. Délben csak egy része jelent meg a reggelinél, az ebédnél azonban valamenyi ott volt s úgy éltünk, mint a farkasok , nem is csodál ez után az intermezzo után! Derék matrózainknak nem igen volt idejük a pihenésre, mert a tisztogatás, a hajóácsok fúrásfaragásai egész napot igénybe vettek, s csak harmadnap állott helyre a rend teljesen. Gyönyörű derült szép napunk lett. A tenger teljesen lecsöndesült, az utasok is mind helyre állottak s velük együtt a régi állapot. A ravasz rókák kifogyhatatlanok a vihar alatti történetük elbeszélésével, mindegyik hős volt, megtartotta lélekjelenlétét, föl se vette a vihart, s kész volt a legvégső esetre is. — Ilyen az ember , ha veszély van, majd az egeket lehúzza obégatásaival. Ígérve fogadva böjtöt, meg vezeklést quantum satis, alig hogy elmúlt, épen, mint a kutya, mikor vízből kilő és megrázza magát, ő is mindent elfelejtett s egy eseménynyel több van, a mivel kérkedhetik. Hanem egy áldozata mégis lett a viharnak, szegény tüdővészes spanyolunk meghalt, alig huszonhat éves ember, barcellonai születésű, hegedűművész volt. Temetése közrészvét mellett, hajószokás szerint történt. A halottat bevarrják egy e czélra készült zsákba, melynek felső felére egy vörös kereszt van festve, fejéhez és lábaihoz nehéz követ erősítenek, egy szál deszkára teszik, melyet félig kinyújtanak a hajó falán, két matróz ünnepi ruhában fogja a deszkát, ekkor meghúzzák a kápolna csengettyűjét, az utasok kört formálnak, a főorvos előlép s az evangéliumból felolvassa a halottra vonatkozó részt, azután közösen mosdanak egy miatyánkot, egy jelre a matrózok felbillentik a deszkát, — a temetésnek vége van. Ma diszebédünk volt, a hajó maecenásai rendezték. — Az az hogy az ebéd különben is meg volt, hanem a jobb fajtájú borok meg champagneivel traktálóztak, részeltetve benne az összes hajószemélyzetet. Magától értetődik, minden asztalnál külön élteték a „La Francét”, annak kitűnő főkapitányát, a tiszteket, és az összes derék hajó-equipagét, a zene folytonos működése és burrázás között. Február 2- án haladtuk át az „egyenlítőt” roppant nagy hőség és tökéletes szélcsend mellett. Tehát már a másik világ részén vagyunk. Kiállottunk a hajófedélzetre épen a nap alá és nem volt árnyék, sajátságos tünemény. Mindazokat kik legelőször haladnak át az egyenlítőn, a bajon megszokták keresztelni, a mi nem egyéb mint egy dézsa tenger vízzel való nyakon öntés, mindazáltal meglehet váltani egy frankért ezt a keresztvizet, mi mindnyájan édes örömest megváltottuk magunkat s igy a matrózoknak szép kis jövedelmük volt. Az egyenlítőn százakra menő vitorlás hajókkal találkoztunk, kik teljes szélcsend miatt itt vesztegelnek iíz, tizennégy nap, de igen sokszor három hetet is. Tizenhat óráig haladtunk az egyenlítő alatt. Este északi fényünk volt, gyönyörű színpompában tündökölve, a halvány rózsaszíntől egész a bíbor vörösig fokozatos színekben ragyogott, majdnem a félgömböt látszott elfoglalni legyező alakban szétlövellő sugarai; a tünemény két óra hoszszáig volt szemlélhető. Február 15-én reggel hat órakor szerencsésen megérkeztünk állomásunkra „Cap verde „Saint Vincente“ , egy nagyon kis szigetecske, egyetlenegy kis városkával, természettől alkotva nagy és biztos öble van, óriási hegyektől körülvéve, portugál gyarmat. — Itt a hajók rendesen állomást tartanak, kizárólag szenet és vizet bevenni; mi csak harmincz órát mulattunk, az az addig mit a Botnet bevettük. A kikötőben százon felül levő hajókat találtunk, közöttük gőzösöket, mindenféle nemzetből itt volt az orosz flotta is, valami husz hajóból álló, harmincz nap óta ötezer emberével, kik épen a parton gyakoroltak. — Itt volt tovább Lord Westfort magán tengeri yachtja is, egy miniatűr pompás kis csavargőzöcske, melyen a nemes lord épen most van visszatérőben délamerikai útjából ; a lord és barátain kívül az összes személyzet tizenöt emberből áll, őket is az utón kapta a vihar, de egyéb bajuk nem lett, minthogy jól kitánczolták magukat. Sokan a hajók közül elkülönítve vannak és sárga lobogót viselnek, ezek Európába visszatérendők, itt tartják a „quarantaine“ vesztegzárt, miután sárgalázas vidéket érintettek, tíz de sokszor tizenöt napig is, ilyenkor a hajóról leszállani senkinek nem szabad, sem senki fül nem mehet reá, ha valamire szükségek van, azt kötél segélyével felnyújtják nektek. — Nem kellemes állapot ebben a nagy hőségben, ami itt van. — Itt láttunk először feketéket, ezek benszülettek. Kevesen vannak de már évek óta nem rabszolgák. Meg nem tisztázott sárga színű nádezukrot, narancsot és egy déli fajtájú gyümölcsöt „banama“, melynek alakja olyan, mint az uborkáé, színe sárga, magva nincs, íze olyan nyálkás édes, mint a krumpli czukoré, hoztak hajónkra, aminek mind nagy kelete volt, de a legjobban elkelt a brazíliai dohány, páczolt levelek egymásra sajtolva és csokoládé alakban szétvagdalva, nagyon erős és fűszer íze van, sokan bagónak is használják. A néger nők itt készítenek egy sajátságos fajtájú ruhaszövetet szalmából, mely azonkívül, hogy mosható, évekig eltart; sokan vettek belőle hajónkon nyári zubbonyoknak. Czifra szalmából készült női hajéket is készítenek különböző színekre ízléssel festve. Bementünk a városkába. Erdővel koszorúzott nagy hegy tövében épült, kétszáz s néhány házból áll, van temploma, két hotelnek keresztelt korcsomája, nagy kórháza, a sziget és egészügyi parancsnok épületei. E regényes kis részeknek nincs több háromezer lakójánál, egy harmada vegyes európai, kik kizárólag a naponkint megforduló hajók után élnek. Vettünk fürdőt, délben pedig az orosz tisztek néhányával ebédeltünk, hol is dessertnél először ettem életemben kokas diót. Nem érzek rujti semmi jót, csodálkozom, hogy olyan nagy dolgot csinálnak belőle, tejes kukoriczái főve és fris vajjal bedörgülve, valamint zamatos sárga dinyéi kitűnőek. Maga a „Hotel tulajdonosné egy beuszfllött ébenfaszika, gyapjas fejű szerecsen asszonyság, szépen beszél franczia, olasz és portugál nyelven, európai divat szerint öltözködik, de azért veleszületett néger illatát megtartotta. Fölmentünk az erdőbe, a zöldbe, teljes tüdőnkből beszivni az isteni jó levegőt. Ah ! csak ilyenkor esik jól a hegy, lil, fa, virág és szárazföd látása, midőn annak élvezetétől meg van fosztva az ember. Azonban rövid boldogságunk naplementével véget ért, vissza kellett menni hajónkra, hogy azután éjfélkor útra keljünk. A legközelebbi állomásunk Brazilia fővárosa Rio Janeiro, hová isten és gépünk segélyével nagyon jól kell haladnunk, hogy kilenc* nap alatt elérjünk..........tehát szerencse föl! Sajátságos ez az utazás az óceánon ! A rattly perezben az ember a lábát hajóra tette, abban a perezben jó sok időre megszakított minden öszszeköttetést azzal a világrésszel, ahonnan elindult Már most képzelhetik önök, hogy ha valakinek második természetévé vált az a szokása, h°ftJ minden reggel mohó sietséggel a kávéházban, reggelije mellett sorra átolvassa a lapokat, s mintegy beleéli magát a naponkénti világeseményekbe, hogyan érezheti az magát a hajón , hol nincs más esemény, mint csak az, ami ebben a dióhéjban történik ? — Eleinte fáj, az ember nem leli hülyét, később közönyössé válik, s a végén szépen kibékül vele az ember, s mintha azok a dolgok legkevésbé sem érdekelnék, nem is gondol reá(Folytatása köv.) Külföldi politikai szemle. A franczia községek vasárnap tartott választásainak eredményéről ez ideig szerfölött kevés tudósítás érkezett. Nem is minden község választott, mert némely vidéken a hófúvások anynyira megnehezítették a közlekedést, hogy a választást a köztársaság elnöke későbbre halasztotta. Eddig csak a nagy városok választásai ismeretesek, ezek mindenütt részint a radicális, részint a köztársasági párt diadalával végződtek. Páris város községi képviselete 53 szóval 73 közül delegátussá Victor Hugót, póttaggá: Spullert a „Rep. Franc.“ főszerkesztőjét választotta. A többi szavazatok is mind radicális jelöltek közt oszlottak meg. Victor Hugó elfogadta a választást. Clémenceau bizottsági tag üdvözlő szavaira a nagy nevű költő így válaszolt: „A kitüntetés, melyet nekem felajánlanak, nagyobb, mint ama kötelesség, melyet általa reám rónak. Mit kíván Páris, azt megfogom Francziaországnak mondani. Számítsanak reám.“ A vidékről még csak annyit tudunk, hogy Drome megye három községe is radicális delegátusokat választott. A választások végeredményének közzétételét Párisban tegnapra vagy mára várták s igy a lapok ide vágó minden eddigi hire csak combination alapszik. A monarchisták azt remélették, hogy a vidéki községek legnagyobb része köztársaságellenes férfiakat fog választani. A köztársaságiak viszont az ellenkező reményt táplálták, de hogy melyik fél várakozása teljesült, azt csak a részletes eredmény fogja kitüntetni. Valószínű azonban, hogy a megválasztottak roppant tüksége conservativ-köztársasági, vagyis a rend és nyugalom, valamint Mac-Mahon uralmának barátja. A herczegovinai csatatéren a hideg idő nagyobbára megakasztotta a hadműveleteket s csak igen apró csetepaték fordulnak elő. A lázadók arra szorítkoznak, hogy egyszer másszor valamelyik török falut megrohanjanak s kirabolják a lakosokat. A török csapatok viszont téli szállásaikban vannak s fölötte sokat szenvedni-a f üggy hidegé" tirmejíti Niksitzből Trebinjébe visszatért, 117 ember fagyott meg útközben. A csapatok egészségi állapota fölötte kedvezőtlen, átlag 10—15 ember hal meg naponkint. A polgári tisztviselők viszont azon panaszkodnak, hogy a lázadás kitörése óta nem kaptak fizetést. Ennélfogva 17 rendőr és számos hivatalnok ott hagyta állását s az egész lakosságban igen nagy az elégületlenség. Hir szerint a lázadók eddgi fővezére , Ljubobratics leköszönt s proclamatióban felhívta embereit, hogy Pavlovicsot, az uj fővezért támogassák. A szerb skupstina viharos tárgyalásairól a „Pol. Corr.”-nek ezeket írják: A skupstinában a budgetvita oly lefolyást vett, hogy több ízben már elkerülhetlenek látszott a skupstina feloszlatása. Az összes nyugdíjak törlése, a püspökök elmozdítása, a bécsi és a bukaresti ügynökségek megszüntetése, számos iskola bezárása, sőt a hadsereg feloszlatása is : ezek voltak a „reformok, melyeket e gyülekezet többsége véghez akart vinni. A kormány több komoly vereséget szmmradott. Az államtanácsosok fizetéséből lehúzatott 25*/ • csak heves vita után lehetett a skupsticát meggyőzni a felől, hogy nincs 13 joga az összes nyugdijakat törölni. Midőn szóba jött, hogy 1874-ben 315.81g piasterrel több fordittatott nyugdijakra, mint amennyi meg volt szavazva, a skupstina mobón ragadta meg az alkalmat, hogy a volt cabinet tagjait vád alá helyeztesse; ezen indokolatlan határozattól a skupstinát nem lehetett visszatartani, bár a tabaég részéről is akadtak, kik azt vitatták, hogy a skupstinának nincs joga a volt cabinetet vád alá helyezni. Az ennyire megcsonkított budget mellett vakszínű, hogy a skupstina berekesztése után, amely két hét múlva lesz, miniszterváltozás fog történni. Különösen a főpapok ellen élénk a reactió úgy a skupstinában, mint azon kívül; a püspökök fizetését kétharmadrésszel redukálák ; különös hogy az alsó papság egytől egyig a püspökök ellen szavazott. Milán fejedelem igen rosz néven veszi a skupstina garázdaságait és a görög újév napján, az ünnepélyes fogadás alkalmával, keserű szavakban fejezte ki e nézetét. Görögországban sok aggodalmat kelt az, hogy a királyi család legközelebb külföldre utazik. A kormányzósági tvjavaslat tárgyalása élénk vitára adott okot. Zobics képviselő beszédéből igen világosan tűn ki azon aggodalom, hogy a király majd nem akar többé visszatérni. Midőn a miniszterelnöktől azt kérdezték, hogy a király gyermekei is kimennek-e külföldre, ez mélyen hallgatott. Boubolis, volt tengerészeti minisztr, kijelenté, hogy a királynak, ha elutazik, jogában áll kormányzót kinevezni, de uraim — így kiált feli — mit teszünk, ha a király azt üzeni nekünk a külföldről, hogy addig nem tér vissza Görögországba, míg az alkotmányt meg nem változtatjuk? A h ijyfébség mindezek után harmadik cld isban is megszavazta a kormányzósági törvényt. Legújabb: Ragusa jan 19. Tegnap Pavlovica Peko vezetése alatt a felkelők a ragusa trebinjei után 6 török zászlóaljat megtámadtak, és teljesen szétverték. A törökök vesztesége 201 halott és számos sebesült, a felkelőké 30 halott és sok sebesült. Páris, jan. 19. Gambetta, annak következtében, hogy Espivent tábornok, marseillei hadparancsnok, Buffet rendeletére a keddi diszlakoma megtartását kitiltotta, visszatért Párisra,hogy résztvehessen egy fontos conferentiában, mely Thiersnél tartozik. A félhivatalos lapok azon állításai, hogy a vasárnapi delegátusválasztásoknak conservativ eredményük lett, valótlan. Eddig csak azt lehetett constatálni, hogy két megyében bonapartista többség van. A senator-választásokra vonatkozólag hírlik, hogy a belügyminiszte