Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)
1876-01-13 / 9. szám
X. évfolyam. 9-dik szám. Kolozsvárit, 1876. csütörtök, január 13 . MKITAH polgar POLITIKAI NAPILAP. IS ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. ... 16 ft. —kr. ■ ■ Egy hónapra . . .• SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyoeum nyomdában. Kiadóhivatal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában" főtér Teleki Domokos-hác. ~h r ___F HIRDETÉSI DIJAK: 1 Ötször hasábozott gamnond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számíttatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. rfi na. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye V kr. Reclamok: hírfüzérbe soronként 1 trt. 2, 5* KOLOZSVÁR, JANUÁR 12. A kérdés alapja: Európában nem a tudósok és irányadó körökben, hanem az iparosok közt védvámos áramlatok jutottak felszínre. Ennek a kormányok közül csak pénzügyi szempontból akarja hasznát venni az olasz kormány, komolyan közgazdasági szempontból csak Thiers fogta fel azt, meg is bukott vele. E mozgalomnak két jellemző vonása van: egyik az, hogy nem a fő, hanem a másodrangú városokból indul ki; a másik az, hogy leginkább a vas, gyapot és gyapjúiparra terjed ki. Épen ezt lehet észlelni az első nagy mérvű védvámos mozgalomban 1841—50 között; a német vámparlament belküzdelmei is e három iparág körül forogtak. Ebből reánk nézve mindenesetre háromlik annyi tanulság, hogy óvatosak legyünk irányában : egyfelől azért, mert egyoldalú mozgalom, másfelől azért, mert inkább a külföldi viszonyokból származik, mintsem hogy teljes mértékben utánozható lenne általunk. De az tökéletesen igaz, hogy épen ezért kell magunkat óvnunk az osztrák és külföldi védvámos mozgalom ellen, és nálunk sokan csak abban hibáznak, hogy ezt csakis az önálló vámterület által vélik elérhetőnek. Mert az tagadhatatlan, hogy a mai közös vámtarifta is (a szerződéses tételekkel) inkább hajlik a szabadkereskedelmi, mint a védvámos irány felé és ha a magyar kormány ezen, épen érdekeinknek megfelelően akar javítani, akkor az alternatíva úgy áll: vagy nem jut érvényre az új vámtételekben, a mi rovásunkra, a védvámos irány, vagy igen. Ha nem jut érvényre (és a magyar kormány politikája épen oda van irányozva, hogy csak annyiban érvényesüljön, mennyiben nekünk is használ, ezért törekszik a félgyártmányok alacsony megadóztatására ; ha ez neki sikerül), akkor megmaradhatunk a vámközösségben, ha érvényre jut, akkor az alternatíva másik fele úgy áll, mint régen felállítók — szakítanunk kell. A kormányt ez eljárásra egyfelől a törvény, másfelől érdekeink kötelezik. Mi is csak addig pártoljuk, míg az alternatíva követelményeinek megfelel. És ha megfelel, akkor a közös vámterületen is védve leszünk a védvámos mozgalom ellen, tehát az önálló vámterület czéljainak e tekintetben elég lesz téve. Egészen máskép áll a dolog, ha tisztán magyar védvámos politikát akarunk folytatni. De épen ez az, mit elítélendőnek tartunk, mert most Európa közepén, védvámos politika, nemcsak nagy, terhes önadóztatással és elzárkózással járna, de ezenkívül eredményeiben is nagy mértékben lenne kétes, mert a belföldi fogyasztót most sem moraliter, sem anyagilag nem lehetne arra kényszeríteni, hogy lemondjon igényeiről, vegye a magyar ipar termékeit oly drágán, a mint megszabva lesznek és oly rész alakban, a mint előállítani nálunk, a dicséretes kivételekre 1- 1 e 11 is szokás. És még kevésbé lehetne a finomabb czikkek fogyasztását, melyeket elő nem állítunk kizárni. Ha pedig önálló vámterület mellett a szabad kereskedelmi irányt léptetjük életbe (amint ez eshetőségben szükséges is lesz) akkor a közös vámterülettel szemben (ha ezen is sikerül e politikát érvényesíteni) az önálló vámterületnek csak azon financiális hasznai vannak, melyek az osztrák czikkek mérsékelt megadóztatásából folynak, mert a fogyasztási adók kérdését mind a két esetben úgy kell megoldani, hogy sem a gazdasági ipar, sem a magyar állampénztár, nálunk megkárosítva ne legyen. De az osztrák czikkek vámjának elmaradásával is van egy haszon és ez annak lehetősége, hogy ezeket olcsóbban vehetjük (a vám és távolság hiányában) mint a külföldi czikkeket, mert az osztrák iparos kiszámítja : ha külföldre kell szálltni és vámot fizetni, hogyan adhatja áruczikkét és minthogy akkor, ha hozzánk hozza, nincs ennyi költsége, olcsóbban adja czikkeit. Ez tényleg így áll: az összes szövészeti, ruha és apró árukra; és hogy a többire nincs így, ez épen annak tulajdonítható, hogy a külföld felé fennálló magasabb vámok akadályozzák a versenynek jobban való érvényesülését, így kell a dolgot felfogni és mérlegelni mindenfelé, hogy világosan tudjuk: a kérdés különböző megoldási módjaival mily előnyök és hátrányok vannak kapcsolatban. TÁRCZA. Az „Erdélyi országgyűlési emlékek" L KÖTETÉBŐL. SZILÁGYI SÁNDORTÓL. I. Castaldo a bibornok által decz. 21-re összehívott országgyűlést decz. 31 re halasztá. Vinczről előbb Szász Sebesre s aztán a megerősített Segesvárra ment, hogy ott várja be az utálatos politikai gyilkosság lehető következményeit Kétségbe vondatlan, hogy tervébe csak az egy pár olasz volt beavatva, ki a bibornokot leszúrta, a magyarokat, még azokat is, kiknek hűségében bízott, nem tette terve részeseivé. Azután, hogy a tény végrehajtatott, közölte azt néhány főúrral, ezeket bízva meg, hogy terjesszék a dolgot a rendek elé. Bármily nagy volt a megdöbbenés, a rémület, mit a hit hallása mindenfelé keltett, bár mekkora hajlamot mutattak a székelyek felkelni, erre akkor midőn a várak, városok zsoldosokkal voltak megrakva, nem volt alkalmas az idő. Lecsendesítésekkel Castaldo a nagy ígéretekkel megnyert Kendy Ferenczet bízta meg, ki a vásárhelyi országgyűlésen ezt sikeresen végre is hajtotta. Ha nem is hisszük el Castaldonak, hogy, mint Ferdinándnak jelenté, a rendek inkább óhajtották az ő halálát mint sajnálták s ezért nem támadtak fel, bizonyos, hogy a bevégzett tény előtt meghajoltak. Egyhangúlag minden ellenmondás néllül fejezék ki hűségüket Ferdinánd iránt, jelenték ki, hogy a tábornoknak engedelmeskedni fognak, s b* a szükség úgy kívánja, ő felsége ellenségei ellen fegyvert is készek ragadni. A moldvai vajda Cassaldohoz és az országgyűlésre követeket küldött, de a rendek egyelőre nem akarták kihallgatni, hanem Castaldohoz utasíták, a korábbi törvények értelmében ez egyenesen kormányzati ügy lévén. De más dolog is volt ezzel kapcsolatban: egy sereg bujdosó moldvai Erdélyben keresett menedéket s néhányszor támadást akart intézni a vajda ellen. Martinuzzi ezt nem engedte meg, de ennek halála után feléledtek reményeik, kérésükkel az országgyűléshez fordultak — a rendek egy része csakugyan ajánlá a tábornoknak, ki azonban a követeket is, a lázadókat is csak szép szóval tartotta. Elhatározták a rendek, hogy ő felsége meghívásához képest a pozsonyi országgyűlésre a három nemzetből mint hajdan is szokásban volt, képviseltetések végett oratorokat fognak küldeni, 8 e czélból a magyarok közül Kendy Ferenczet, a székelyek közül Kemény Jánost, Birkner Jánost, Szűcs Simont, Benkner Jánost, Szász Mátyást, Pomarius Keresztélyt jelölék ki. Gyűlés végeztével a rendek tekintélyes követséget neveztek ki, mely a hozott végzéseket Segesvárba Castaldohoz vitte megerősítés végett. Minthogy a vallás ügye miatt már is támadtak zavarok, meguyiták a régi törvényt, hogy mindenki tartozik a maga vallásában megmaradni. A kolozsváriak pedig a ferenczrendieket és domonkos rendieket bocsássák be a régi lakhelyeikre. A pozsonyi országgyűlésre mind a három nemzetből többeket küldenek fel a rendek közül. Míg ő felsége a vajdát kinevezné, helyettesítse azt addig Castaldo, ki veszély esetére táborba szólitásukról gondoskodjék s ki mellé mindemk nemzetből három-három tanácsurat rendeltek. Kérik a rendek ő felségét, hogy a szász-sebesi végzések értelmében oltalmazza meg az országot a külső ellenségtől, s ha kit rendel talán valamiben hibáztak volna, bocsásson meg ne , jogaikban kiváltságaikban erősítse meg őket, vajdává magyart tegyen, püspökké nevezze ki azt, ki iránt korábban felterjesztést tettek. A hivatalokkal és javadalmakkal magyarokat ruházzon fel. Ezután egyes magánosok ügyeiben intéztek kérdést ő felségéhez, többnyire olyanokéban, kik Mai számunk mellett küldjük Fráter György által hitték magokat megkárositottaknak: többi közt Vinczet kérték a Majláth István gyermekeinek visszaadatni. A régi szokás fentartásával adassék a nemeseknek elegendő só. Eszközöltessék ki, hogy a moldvai vajda a nála levő foglyokat bocsássa szabadon. Mindazon várnagy és tisztviselők, kik a barátnak voltak hittel kötelesek, esküdjenek ő felségének is büfeget. ő felsége hadai maradjanak a várakban, Fejérvártt csak annyi őrség tartassék, mennyi nincs terhére a káptalannak. A görög kereskedők tiltassanak ki az országból, az oláhoknak azonban szabad bejönni ezután is, mint ezelőtt volt szokásban. A múlt évi sept. 8. (tehát az utolsó országgyűlés) óta elkövetett hatalmaskodási perekben a tábornok előtt hozassék ítélet, a többiek a székhelyén döntessenek el. Azon főispánok helyett, kiknek megyéjükben nincs birtokuk, tétessék más, birtokos. Törvényt hoztak az orvosok ellen, s erre nézve készítettek egy szabályzatot. Elrendelék, hogy mindenki barezra készen tartsa magát. Kérelmeztek némely magánosak ügyében, s hogy a tábornok a törvények megerősítését ő felségénél eszközölje ki. Gyűlés után — jan. 5-ike volt — a rendek követsége megjelent Castaldonál ki ezen törvényeket külön válasz alakjában erősitette meg, egyenként felsorolván azokat. Ügyelni fog, hogy a vallásügyi törvény megtartassák, köszöni, hogy a vajda megjöttéig őt állították a dolgok élére, benne nem fognak megfogyatkozni; semmi kedvesebb nem lehetett rá nézve, minthogy alkalmas tanácsurakat választottak mellé ; a magánosok ügyében intézkedni fog, helyesli a hadfelkelési rendszabályt, gondja lesz, hogy Fejérvár a katonáktól kárt ne szenvedjen, valamint a többi városok se, hogy a moldvai foglyok kiszabaduljanak. Végül kijelenti, hogy e törvények megerősítésére ő felségénél megteendi a szükséges lépéseket. Plikáleladó farosjelentését ígéretét megtartó, jan. 9-én Segesvárból felterjesztő pótjegyzetekkel. Azonban ezek csak egy pár czikkre vonatkoztak: megadható a kért amnestia, megerősíthetők a nemzet jogai, megígérhető, hogy magyar fog vajdává tétetni, a hivatalok magyarokkal töltetnek be, többi javaslatai leginkább magánosok ügyeire vonatkoztak, részben inkább a kérdések megvizsgálását mint kötelező ígéreteket hozván javaslatba. A tábornok Szebenbe sietett, hol gróf Arco Felix katonái már zajongani kezdettek a kifizetetlen zsold miatt s hol ezeket csakhamar leesendesité, a követek pedig felmentek a pozsonyi országgyűlésre, törvényhozás tekintetében a Reparatio előtti állapotokat léptetvén életbe. III. Pozsonyból a szász követek a király megtisztelő figyelmének jelével jöttek haza: márcz 22- ről megerősítette a szász nemzet kiváltságát, melylyel a nemzet a vajdai hatóságalól ki volt véve. Kilencz nap múlva, ápr. 1-én, kinevezte a vajdát is: Báthory Endrét s ezt kellő utasítással látta el. Többi közt az országgyűlés elé tévesztendőkről is intézkedett, de Báthory útközben megbetegedvén, Castaldot, Bornemisza Pál veszprémi püspököt s Werner Györgyöt bízta meg az előterjesztendőkkel, meghagyván híveinek, hogy a helytartó által meghatározandó időben mennélnagyobb számmal jöjjenek el az országgyűlésre. Castaldo máj. 22-ére tűzte ki a gyülés határnapját, mely a rendelt időben meg is nyílt. A gyűlésen maga Castaldo is megjelent. A királyi előterjesztés kiválóan kettőt hangsúlyozott : rendeljék el a rendek a hadfelkelést s vessék ki az adót. Ezúttal a rendeket mindkettőre nézve készségeseknek találta. Mindenek előtt kegyelmes válaszáért mondottak köszönetet. (Folytatása köv.) H. S. Budapest, jan. 10. A képviselőház ma megkezdte a közigazgatási bizottságról szóló javaslat tárgyalását. A ház látogatottsága nem volt túlságosan nagy, a pártok főbb emberei azonban ott voltak. Sennyey hosszabb idő óta ma jelent meg először a parlamentben. A vitát Guttner Gyula előadó nyita meg egy szabatos s szép beszéddel Tisza Kálmán rövid nyilatkozata után Mocsáry vállalkozott a javaslat hosszas megtámadására. Mocsáry a szélsőbal nevében egy határozati javaslatot is nyújtott be. Tisza Lajos volt az utána következő szónok, ki a javaslatot atalán elfogadta, de több kifogást emelt ellene. Tisza Lajos után Komjáthy Béla mondott jól betanult s gyarlan gondolt dikcziót a közigazgatási javaslat ellen, mely szerinte sem a közigazgatási rendnek, sem a szabadságnak nem használ. — Plachy Tamás egy igen nagy figyelemmel hallgatott beszédben a javaslat mellett szólt, főleg a megyei élet gyakorlati ismeretből merítvén találó érveit. — A földadó szabályozási előmunkálatok név szerint a telekkönyvek kiigazítása, minthogy helyszíneléssel vannak összekötve, a hirtelen beállott tél következtében félbeszakadtak. Felhasználta ennélfogva ezen közbeeső időt a pénzügyminiszter, kinevezvén a még hiányzott országos felügyelőket és erdőbecslő biztosokat, kiket azután tanácskozás végett a fővárosba összehívott azon czélból, hogy a jövőben mind nagyobb mérvben terjedő munkálatok körüli eljárás megállapítassék. A tanácskozásokat Andrée osztálytanácsos vezette és 8 napnál több időt vettek igénybe. A miniszter egész erélylyel oda törekszik, hogy az előmunkálatok I. évi junius végéig befejeztessenek. Birtokszabályozások és a telekkönyveknek átalakításáról. (Befejező közlemény.) Ezen a telekkönyvezető által eszközölt munkálat a tkvi hatóság által megvizsgáltatván (1869. ápril 8-án kelt m. r. 13. §§.) hitelesítésére határnap tűzetik ki (14. §.); a hitelesítéssel megbízott 8 kiküldött bizottság a 15. § ban előírottak megtartásával a munkálatot hitelesíti; ezen alkalommal kinyomozandók a feltaláltnak bejegyzett parczellák; az ilyen parczelláknál három eset fordulhat elő, jelesen: a) vagy olyan, mely a catastrális munkálatba felvétetett ugyan, de a helyszínelő bizottmány által mint elenyészett jegyeztetett be. b) vagy valamely szomszéd parczella megosztása által származott, s a hely sz. bizottmány által kifeledtetett, végre c) olyan, mely sem a catastralis, sem pedig a helyszínelőktől nem vétetvén fel, valósággal feltalált részletnek tekinthető. Ha a község telekkönyvi munkálatában a catastralis számok vétettek át, akkor az a) alatti esetben a már meglevő catastralis szám adatik a feltalált részletnek; a b) alatti esetben kitárgyalandó, hogy mely birtokrészletből származott, és az eredeti törzsszám aldivisummal láttatik el, mint azt a tkvi hivatal teszi osztás esetében, a harmadik c) esetben a legközelebbi törzsszám betűi aldivisummal írandó reá. Ha pedig a térképen helyszínelési számok alkalmaztattak, mind a három a) b) c) esetekben a legközelebb álló törzsszám betű aldivisuma használtatik; magától értetődik, hogy a registerbe megjegyeztetik mint feltalált részlet. Az így hitelesített telekjegyzőkönyvi másolatok és register további használat végett a mérnöknek adatik át. Míg a hagyatékok letárgyalása, és a tikvi kérvények elintézése történik, az alatt a mérnök a térképről bevezeti a birtokrészleteket a földkönyvbe, miután az egyes részletek területét kiszámította, az egész térmérték rovatába írja, a ter.