Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)

1876-01-13 / 9. szám

X. évfolyam. 9-dik szám. Kolozsvárit, 1876. csütörtök, január 13 . MKITAH polgar POLITIKAI NAPILAP. IS ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. ... 16 ft. —kr. ■ ■ Egy hónapra . . .• SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyoeum nyomdában. Kiadóh­ivatal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában" főtér Teleki Domokos-hác. ~h r ___F HIRDETÉSI DIJAK: 1 Ötször hasábozott gamnond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számíttatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. rfi na. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye V kr. Reclamok: hírfüzérbe soronként 1 trt. 2, 5* KOLOZSVÁR, JANUÁR 12. A kérdés alapja: Európában nem a tudósok és irányadó körökben, hanem az iparosok közt védvámos áramlatok jutottak felszínre. Ennek a kormá­nyok közül csak pénzügyi szempontból akarja hasznát venni az olasz kormány, ko­molyan közgazdasági szempontból csak Thiers fogta fel azt, meg is bukott vele. E mozga­lomnak két jellemző vonása van: egyik az, hogy nem a fő, hanem a másodrangú váro­sokból indul ki; a másik az, hogy leginkább a vas, gyapot és gyapjúiparra terjed ki. Épen ezt lehet­ észlelni az első nagy mérvű védvámos mozgalomban 1841—50 között; a német vámparlament belküzdelmei is e három iparág körül forogtak. Ebből reánk nézve mindenesetre három­lik annyi tanulság, hogy óvatosak legyünk irányában : egyfelől azért, mert egyoldalú moz­galom, másfelől azért, mert inkább a külföldi viszonyokból származik, mintsem hogy teljes mértékben utánozható lenne általunk. De az tökéletesen igaz, hogy épen ezért kell ma­gunkat óvnunk az osztrák és külföldi védvá­mos mozgalom ellen, és nálunk sokan csak abban hibáznak, hogy ezt c­s­a­k­i­s az önálló vámterület által vélik elérhetőnek. Mert az tagadhatatlan, hogy a mai közös vámtarifta is (a szerződéses tételekkel) inkább hajlik a sza­badkereskedelmi, mint a védvámos irány felé és ha a magyar kormány ezen, épen érde­keinknek megfelelően akar javítani, akkor az alternatíva úgy áll: vagy nem jut érvényre az új vámtételekben, a mi rovásunkra, a véd­vámos irány, vagy igen. Ha nem jut érvényre (és a magyar kormány politikája épen oda van irányozva, hogy csak annyiban érvénye­­süljön, mennyiben nekünk is használ, ezért törekszik a félgyártmányok alacsony megadóz­tatására ; ha ez neki sikerül), akkor megma­radhatunk a vámközösségben, ha érvényre jut, akkor az alternatíva másik fele úgy áll, mint régen felállítók — szakítanunk kell. A kormányt ez eljárásra egyfelől a tör­vény, másfelől érdekeink kötelezik. Mi is csak addig pártoljuk, míg az alternatíva követel­ményeinek megfelel. És ha megfelel, akkor a közös vámterületen is védve leszünk a védvá­mos mozgalom ellen, tehát az önálló vám­terület czéljainak e tekintetben elég lesz téve. Egészen máskép áll a dolog, ha tisztán magyar védvámos politikát akarunk folytatni. De épen ez az, mit elítélendőnek tartunk, mert most Európa közepén, védvámos poli­tika, nemcsak nagy, terhes önadóztatással és elzárkózással járna, de ezenkívül eredményei­ben is nagy mértékben lenne kétes, mert a belföldi fogyasztót most sem moraliter, sem anyagilag nem lehetne arra kényszeríteni, hogy lemondjon igényeiről, vegye a magyar ipar termékeit oly drágán, a mint megszabva lesz­nek és oly rész alakban, a mint előállítani ná­lunk, a dicséretes kivételek­re 1- 1 e 11 is szokás. És még kevésbé lehetne a fino­mabb czikkek fogyasztását, melyeket elő nem állítunk kizárni. Ha pedig önálló vámterület mellett a szabad kereskedelmi irányt léptetjük életbe (a­mint ez eshetőségben szükséges is lesz) ak­kor a közös vámterülettel szemben (ha ezen is sikerül e politikát érvényesíteni) az önálló vámterületnek csak azon financiális hasznai vannak, melyek az osztrák czikkek mérsé­kelt megadóztatásából folynak, mert a fo­gyasztási adók kérdését mind a két esetben úgy kell megoldani, hogy sem a gazdasági ipar, sem a magyar állampénztár, nálunk megkárosítva ne legyen. De az osztrák czikkek vámjának elma­radásával is van egy haszon és ez annak lehetősége, hogy ezeket olcsóbban vehetjük (a vám és távolság hiányában) mint a kül­földi czikkeket, mert az osztrák iparos ki­számítja : ha külföldre kell s­zá­ll­­tni és vámot fizetni, hogyan adhatja áruczikkét és minthogy akkor, ha hozzánk hozza, nincs ennyi költsége, olcsóbban adja czikkeit. Ez tényleg így áll: az összes szövészeti, ruha és apró árukra; és hogy a többire nincs így, ez épen annak tulajdonítható, hogy a külföld felé fennálló magasabb vámok akadályozzák a versenynek jobban való érvényesülését, így kell a dolgot felfogni és mérlegelni mindenfelé, hogy világosan tudjuk: a kérdés különböző megoldási módjaival mily előnyök és hátrányok vannak kapcsolatban. TÁRCZA. Az „Erdélyi országgyűlési emlékek" L KÖTETÉBŐL. SZILÁGYI SÁNDORTÓL. I. Castaldo a bibornok által decz. 21-re össze­hívott országgyűlést decz. 31 re h­alasztá. Vinczről előbb Szász Sebesre s aztán a megerősített Seges­várra ment, hogy ott várja be az utálatos politi­kai gyilkosság lehető következményeit Kétségbe­ vondatlan, hogy tervébe csak az egy pár olasz volt beavatva, ki a bibornokot leszúrta, a magya­rokat, még azokat is, kiknek hűségében bízott, nem tette terve részeseivé. Azután, hogy a tény végrehajtatott, közölte azt néhány főúrral, ezeket bízva meg, hogy t­erjesszék a dolgot a rendek elé. Bármily nagy volt a megdöbbenés, a rémü­let, mit a hit hallása mindenfelé keltett, bár mek­kora hajlamot mutattak a székelyek felkelni, erre akkor midőn a várak, városok zsoldosokkal voltak megrakva, nem volt alkalmas az idő. Lecsendesí­­tésekkel Castaldo a nagy ígéretekkel megnyert Kendy Ferenczet bízta meg, ki a vásárhelyi or­­szággyűlésen ezt sikeresen végre is hajtotta. Ha nem is hisszük el Castaldonak, hogy, mint F­­­erdinándnak jelenté, a rendek inkább óhajtot­ták az ő halálát mint sajnálták s ezért nem tá­madtak fel, bizonyos, hogy a bevégzett tény előtt meghajoltak. Egyhangúlag minden ellenmondás nél­­l­ül fejezék ki hűségüket Ferdinánd iránt, jelenték ki, hogy a tábornoknak engedelmeskedni fognak, s b* a szükség úgy kívánja, ő felsége ellenségei el­len fegyvert is készek ragadni. A moldvai vajda Cassaldohoz és az ország­gyűlésre követeket küldött, de a rendek egyelő­re nem akarták kihallgatni, hanem Castaldohoz utasíták, a korábbi törvények értelmében ez egye­nesen kormányzati ügy lévén. De más dolog is volt ezzel kapcsolatban: egy sereg bujdosó mold­vai Erdélyben keresett menedéket s néhányszor támadást akart intézni a vajda ellen. Martinuzzi ezt nem engedte meg, de ennek halála után fel­éledtek reményeik, kérésükkel az országgyűléshez fordultak —­­ a rendek egy része csakugyan ajánlá a tábornoknak, ki azonban a követeket is, a lázadókat is csak szép szóval tartotta. Elhatározták a rendek, hogy ő felsége meg­hívásához képest a pozsonyi országgyűlésre a há­rom nemzetből mint hajdan is szokásban volt, képviseltetések végett oratorokat fognak küldeni, 8 e czélból a magyarok közül Kendy Ferenczet, a székelyek közül Kemény Jánost, Birkner Jánost, Szűcs Simont, Benkner Jánost, Szász Mátyást, Po­­marius Keresztélyt jelölék ki. Gyűlés végeztével a rendek tekintélyes kö­vetséget neveztek ki, mely a hozott végzéseket Segesvárba Castaldohoz vitte megerősítés végett. Minthogy a vallás ügye miatt már is támad­tak zavarok, meguyiták a régi törvényt, hogy min­denki tartozik a maga vallásában megmaradni. A kolozsváriak pedig a ferenczrendieket és domon­kos rendieket bocsássák be a régi lakhelyeikre. A pozsonyi országgyűlésre mind a három nemzetből többeket küldenek fel a rendek közül. Míg ő felsége a vajdát kinevezné, helyettesítse azt addig Castaldo, ki veszély esetére táborba szóli­­tásukról gondoskodjék s ki mellé mindemk nem­zetből három-három tanácsurat rendeltek. Kérik a rendek ő felségét, hogy a szász-se­­besi végzések értelmében oltalmazza meg az or­szágot a külső ellenségtől, s ha kit rendel talán valamiben hibáztak volna, bocsásson meg ne , jogaikban kiváltságaikban erősítse meg őket, vaj­dává magyart tegyen, püspökké nevezze ki azt, ki iránt korábban felterjesztést tettek. A hivatalok­kal és javadalmakkal magyarokat ruházzon fel. Ezután egyes magánosok ügyeiben intéztek kérdést ő felségéhez, többnyire olyanokéban, kik Mai számunk mellett küldjük Fráter György által hitték magokat megkárositot­­taknak: többi közt Vinczet kérték a Majláth Ist­ván gyermekeinek visszaadatni. A régi szokás fentartásával adassék a neme­seknek elegendő só. Eszközöltessék ki, hogy a moldvai vajda a nála levő foglyokat bocsássa szabadon. Mindazon várnagy és tisztviselők, kik­ a barát­nak voltak hittel kötelesek, esküdjenek ő felségé­nek is büfeget. ő felsége hadai maradjanak a vá­rakban, Fejérvártt csak annyi őrség tartassék, mennyi nincs terhére a káptalannak. A görög kereskedők tiltassanak ki az ország­ból, az oláhoknak azonban szabad bejönni ezután is, mint ezelőtt volt szokásban. A múlt évi sept. 8. (tehát az utolsó ország­gyűlés) óta elkövetett hatalmaskodási perekben a tábornok előtt hozassék ítélet, a többiek a szék­helyén döntessenek el. Azon főispánok helyett, kiknek megyéjükben nincs birtokuk, tétessék más, birtokos. Törvényt hoztak az orvosok ellen, s erre nézve készítettek egy szabályzatot. Elrendelék, hogy mindenki barezra készen tartsa magát. Kérelmeztek némely magánosak ügyében, s hogy a tábornok a törvények megerő­sítését ő felségénél eszközölje ki. Gyűlés után — jan. 5-ike volt — a rendek követsége megjelent Castaldonál ki ezen törvé­nyeket külön válasz alakjában erősitette meg, egyenként felsorolván azokat. Ügyelni fog, hogy a vallásügyi törvény megtartassák, köszöni, hogy a vajda megjöttéig őt állították a dolgok élére, ben­ne nem fognak megfogyatkozni; semmi kedvesebb nem lehetett rá nézve, minthogy alkalmas ta­nácsurakat választottak mellé ; a magánosok ügyé­ben intézkedni fog, helyesli a hadfelkelési rend­szabályt, gondja lesz, hogy Fejérvár a katonák­tól kárt ne szenvedjen, valamint a többi városok se, hogy a moldvai foglyok kiszabaduljanak. Vé­gül kijelenti, hogy e törvények megerősítésére ő felségénél megteendi a szükséges lépéseket.­­ Plik­áleladó farosjelentését ígéretét megtartó, jan. 9-én Segesvárból felterjesztő pótjegyzetekkel. Azonban ezek csak egy pár czikkre vonatkoztak: megadható a kért amnestia, megerősíthetők a nemzet jogai, megí­gérhető, hogy magyar fog vajdává tétetni, a hiva­talok magyarokkal töltetnek be, többi javaslatai leginkább magánosok ügyeire vonatkoztak,­­ rész­ben inkább a kérdések megvizsgálását mint köte­lező ígéreteket hozván javaslatba. A tábornok Szebenbe sietett, hol gróf Arco Felix katonái már zajongani kezdettek a kifizetet­len zsold miatt s hol ezeket csakhamar leesende­­sité, a követek pedig felmentek a pozsonyi or­szággyűlésre, törvényhozás tekintetében a Repara­­tio előtti állapotokat léptetvén életbe. III. Pozsonyból a szász követek a király meg­tisztelő figyelmének jelével jöttek haza: márcz 22- ről megerősítette a szász nemzet kiváltságát, mely­­lyel a nemzet a vajdai hatóság­­alól ki volt véve. Kilencz nap múlva, ápr. 1-én, kinevezte a vajdát is: Báthory Endrét s ezt kellő utasítással lát­ta el. Többi közt az országgyűlés elé téveszten­dőkről is intézkedett, de Báthory útközben meg­betegedvén, Castaldot, Bornemisza Pál veszprémi püspököt s Werner Györgyöt bízta meg az elő­­terjesztendőkkel, meghagyván híveinek, hogy a helytartó által meghatározandó időben mennél­­na­gyobb számmal jöjjenek el az országgyűlésre. Castaldo máj. 22-ére tűzte ki a gyülés ha­tárnapját, mely a rendelt időben meg is nyílt. A gyűlésen maga Castaldo is megjelent. A királyi előterjesztés kiválóan kettőt hang­súlyozott : rendeljék el a rendek a hadfelkelést s vessék ki az adót. Ezúttal a rendeket mindket­tőre nézve készségeseknek találta. Mindenek előtt kegyelmes válaszáért mondot­tak köszönetet. (Folytatása köv.) H. S. Budapest, jan. 10. A képviselőház ma megkezdte a közigaz­gatási bizottságról szóló javaslat tárgyalását. A ház látogatottsága nem volt túlságosan nagy, a pártok főbb emberei azonban ott voltak. Sennyey hosszabb idő óta ma jelent meg először a parla­mentben. A vitát G­u­t­t­n­e­r Gyula előadó nyita meg egy szabatos s szép beszéddel Tisza Kálmán rövid nyilatkozata után M­o­c­s­á­r­y vállalkozott a ja­vaslat hosszas megtámadására. Mocsáry a szélsőbal nevében egy határozati javaslatot is nyújtott be. Tisza Lajos volt az utána következő szónok, ki a javaslatot atalán elfogadta, de több kifogást emelt ellene. Tisza Lajos után Komj­át­hy Béla mondott jól betanult s gyarlan gondolt dikcziót a közigaz­gatási javaslat ellen, mely szerinte sem a közigaz­gatási rendnek, sem a szabadságnak nem használ. — Pl­achy Tamás egy igen nagy figyelemmel hallgatott beszédben a javaslat mellett szólt, főleg a megyei élet gyakorlati ismeretből merítvén ta­láló érveit. — A földadó szabályozási előmunká­latok név szerint a telekkönyvek kiigazítása, mint­hogy helyszíneléssel vannak összekötve, a hirtelen beállott tél következtében félbeszakadtak. Felhasz­nálta ennélfogva ezen közbeeső időt a pénzügymi­niszter, kinevezvén a még hiányzott országos felü­gyelőket és erdőbecslő biztosokat, kiket azután ta­nácskozás végett a fővárosba összehívott azon czélból, hogy a jövőben mind nagyobb mérvben ter­jedő munkálatok körüli eljárás megállapítassék. A tanácskozásokat Andrée osztálytanácsos vezette és 8 napnál több időt vettek igénybe. A miniszter egész erélylyel oda törekszik, hogy az előmunká­latok I. évi junius végéig befejeztessenek. Birtokszabályozások és a te­lekkönyveknek átalakítá­sáról. (Befejező közlemény.) Ezen a telekkönyvezető által eszközölt mun­kálat a tkvi hatóság által megvizsgáltatván (1869. ápril 8-án kelt m. r. 13. §§.) hitelesítésére határ­nap tűzetik ki (14. §.); a hitelesítéssel megbízott 8 kiküldött bizottság a 15. § ban előírottak meg­tartásával a munkálatot hitelesíti; ezen alkalom­mal kinyomozandók a feltaláltnak bejegyzett par­­czellák; az ilyen parczelláknál három eset fordul­hat elő, jelesen: a) vagy olyan, mely a catastrális munká­latba felvétetett ugyan, de a helyszínelő bizott­mány által mint elenyészett jegyeztetett be. b) vagy valamely szomszéd­ parczella meg­osztása által származott, s a hely sz. bizottmány által kifeledtetett, végre c) olyan, mely sem a catastralis, sem pe­dig a helyszínelőktől nem vétetvén fel, valósággal feltalált részletnek tekinthető. Ha a község telekkönyvi munkálatában a ca­tastralis számok vétettek át, akkor az a) alatti esetben a már meglevő catastralis szám adatik a feltalált részletnek; a b) alatti esetben kitárgya­landó, hogy mely birtokrészletből származott, és az eredeti törzsszám aldivisummal láttatik el, mint azt a tkvi hivatal teszi osztás esetében, a harma­dik c) esetben a legközelebbi törzsszám betűi al­divisummal írandó reá. Ha pedig a térképen hely­­színelési számok alkalmaztattak, mind a három a) b) c) esetekben a legközelebb álló törzsszám betű aldivisuma használtatik; magától értetődik, hogy a registerbe megjegyeztetik mint feltalált részlet. Az így hitelesített telekjegyzőkönyvi másola­tok és register további használat végett a mér­nöknek adatik át. Míg a hagyatékok letárgyalása, és a tikvi kérvények elintézése történik, az alatt a mérnök a térképről bevezeti a birtokrészleteket a föld­könyvbe, miután az egyes részletek területét ki­számította, az egész térmérték rovatába írja, a te­r.

Next