Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)
1876-01-29 / 23. szám
ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre . Félévre . . Egy negyedre Egy hónapra 16 ft. — 8 . - 4 . - 1 . 602* kr. IS* POLITIKAI NAPILAP: n5 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. Kiadóhivatal : A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. * HIRDETÉSI DIJAK: * n5 £n NYILTTÉR I Ötször has&bozott gy rmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. soronként, vagy annak helye 25 kr. Minden hirdetés után 1O kr. bélyegilleték külön számittatik. Reclamok: Nagy hirdetéseknél kedvezmények. hirfüzérbe soronként I irt. “2 _ Q* KOLOZSVÁR, JANUÁR 28. Fővárosi levelek. VIII. Budapest, 1876. jan. 26 án. Kedves barátom ! A mai országgyűlés rövid volt ugyan, mert 12—'122-ig tartott, azonban a miniszterelnök részéről Madarász József képviselőnek adott választ — viszont ennek felelete miatt nem csekély érdekkel birt. Ismeretes, hogy Madarász interpellátiója a vámügy mibenlétére s a kormánynak ez irányban elfoglalt álláspontjára vonatkozott. Részemről nem tartom helytelennek, hogy az interpellate megtétetett, sőt elismerem jogosultságát azon feleletnek is, melyet Madarász a miniszter válaszára adott, a miben némi ügyetlenséget találok, melyért az interpelláló ki is kapta a maga részét, — az egyfelől a kiindulási pont, mely herczeg Auerspergnek az osztrák miniszterelnöknek egy magánkörben tett állítólagos nyilatkozatára támaszkodik s melynek támpontul fölvevésére épen nem volt szükség; másfelől pedig azon felfogásban látok tévedést, hogy Madarász bátyó az osztrák henczegésekben keres bátorságot s a magyar kormány hallgatagságában férfiatlanságot, pedig jól ismerhetné a magyar közmondást, hogy a sötétben aki fél, az fütyül. Ezek azonban csak formai tévedések: a legfőbb és nagyobb tévedés abban rejlik, hogy a kormánytól álláspontja jelzését követeli, s pedig annak további jelzése nem lenne egyéb, mint a tariftákig lemenő részletezés. Tisza Kálmán igen helyesen jelölte ki a határt, meddig valamely parlamenti kormánynak hasonló kérdésekben épen a Parlamentarismus szempontjából mennie lehet. Elmondó, hogy a kormány épen mélyen érzi azon felelősség súlyát, mely reája nehezül mindaddig, míg az ország érdeke nem engedi meg, hogy ezen felelősséget magára a parlamentre helyezze át, s egyszersmind megígérte, hogy ezt oly időben fogja tenni, hogy az országgyűlésnek még elég ideje lehet megkötött kéznélkül szabadon intézkednie az ország eme fontos érdeke fölött, és épen azt tartaná parlamentellenesnek, hogy ha idő előtt vonná az országgyűlést solidaritásba a kormány nézeteivel. Mondanom sem kell, hogy a képviselőház roppant többsége válaszát tudomásul vette, s helyesléssel fogadta azt is, midőn nyilvánítá, hogy az osztrák külügyminisztert ép oly jogosulatlannak tartaná feleletre vonni magánnyilatkozataiért, mint amilyen jogosulatlannak tartaná, hogy ez hasonló esetekben őt vonja felelősségre. De Madarász nem azon ember, kit olyan könnyen ki lehetne elégíteni. Temérdek idézettel Tisza és Ghycy régebbi nyilatkozataiból, melyeket azonban ezeknek ma nincs miért szégyelliök, napot kért kitüzetni e kérdés tárgyalására. Ezt ugyan nem nyerte meg, azonban sok olyat mondott el a magyar érdekek függetlensége szempontjából, melyeknek elmondása az ellenzék padjairól, véleményem szerint épen nem ártott. Szathmáry Károly. — „Egy visio“, ez a czime a bécsi „Tages- Presse” mai vezérczikkének. Közli ebben Auersperg herczegnek Tisza Kálmánhoz intézett levelét, melyben értesíti, hogy az urakháza megállapodásai folytán mihez kénytelen magát tartani, s azután közli Tisza Kálmánnak Auersperghez intézett válaszát, melyben ez kijelenti, hogy így állván a dolgok, a magyarok felállítják a közbenső vámot, hajlandók azonban Ausztriát a kedvezményezett államok közé sorozni, sőt ha kívánják, még külön engedményeket is tenni. A vámsoronpó felállításával a fogyasztási adó- és vámvisszatérítés kérdése természetesen elesik, s e tekintetben az osztrákok kívánságának elég lesz téve A magyarok azonban a sörre és ezukorra vetett vámmal igyekezni fognak a maguk sör- és ezukor iparát versenyképessé tenni. Miután pedig az osztrák nemzeti bank folyvást arról panaszkodik, hogy a behajthatlan váltók 70° foka Magyarországra esik, a magyarok állítanak maguknak bankot, s igy a behajthatlan váltókból eredő kár ezentúl csak a magyar bankot fogja érni. Különben tisztelteti az urak házát stb. Hát hisz az könnyen beteljesedhetik. TARCZA: Utazásom Délamerikába. Balázs Gábortól. Buenos Ayres. (Folyt) Hoteljei minden nemzetiség számára külön vannak, hol az utazó mindjárt teljes ellátásban részesül. Vízvezetéke is van a Rióból, de vize magában véve nem iható. Egyetlen háznak sincs pinezéje. Jeget mesterségesen készítenek. — Vendéglők, restauratiók nincsenek, helyét a magán „pouitson“ étkező házak pótolják, kávéházai kicsinyek, de 87 értelmiség nem is jár oda, miután minden nemzetiségnek külön klubja van. Minden kerületnek külön vásárcsarnoka van, hol a mindennapi szükséges élelmi czikkeket be lehet szerezni. Pénze papiros, ezüst és arany vagy csak rézpénzről szó sincsen. Bankójukat egy new yorki „bankó-gyárban“ készíttetik, a legkisebb pénznem egy tPeso“, a mi pénzünk szerint nyolcz krajczár, ezért azután lehet kapni egy csomag gyufát, egy fekete kávét, avagy egy levélpapirost borítékkal. Minden megyének külön bankja és külön pénze van, alapját maga a föld képezi. Az eredeti benszülöttek ugyan indusok voltnak, de miután ki lettek szorítva, spanyolok vallják magukat azoknak, és így egész Délamerikában a nemzeti nyelv spanyol. Például Buenos Ayresnek kétharmad része idegen, de azért úgy a kereskedelem, valamint az egyes konzulátusok, csakis ezen a nyelven közlekednek, könyveiket spanyoll vezetik, spanyolul leveleznek és beszélnek, hogy a spanyol a legnagyobb megvetéssel fordíthátt az idegennek, ha nyelvét nem beszéli. Ne sámítson előzékenységre, segélyre, szívességre, egyes-bajos dolgaiban ki sem hallottatik, ha csak spanyolt nem tud. Nem csinálnak ők nagy teketóriát, egyszerűen azt mondják: „idejöttél megélni, tanuld meg nyelvünket.“ —úgy hogy e nyelv nélkül itt meghalhat éhen. Mert ők odahaza vannak. Kereskedésük roppant nagy, naponkint érkeznek hajón megrakodva, a világ minden részeiből. Boltjai, üzletei elegánsak, nagyszerűek s mindent a mit árulnak a legjobb fajtából való, miután közönséges áruczikkeket ide nem érdemes hozni. Lehet itt mindent találni, épen úgy, mint Európában, csakhogy hallatlan drágán. Azt hiszem sehol a világon nem lehet találni még egy olyan drága várost, mint Buenos Aires. Van itt mindenféle nemzetiség, franczia, angol, izlandi, spanyol, norvég, svéd, orosz, chinai, olasz, észak-németi, egy pár ausztriai és magyar — egy sem. Képzeljenek önök egy országot, amelynek mindene a legkezdetlegesebb állapotban van. — Igaz, hogy csak hatvan éve áll fenn, az előtt elhagyatott spanyol gyarmat volt. Gabonát, gyümölcsöt és kerti veteményt, szót sem érdemlő kevés mennyiségben termesztenek, úgy annyira, hogy mindent, de a szó teljes értelmében mindent Európából és nevezetesen Francziaországból hoznak: — zöld paszuj, zöld borsó, spárga, gomba, ugorka, káposzta besavanyítva, mind apró bádogszelenczében, légmentesen elzárva, úgy, mint a sardei- fák vannak ; minden fajtája a süteményeknek, czukros csemegéknek dobozokban, karfiol, retek, hagyma, aszaltgyümölcsök, befőttek, paradicsom, a salátáknak számtalan faja üvegekbe rakott pecsenye mellé valóknak és a jó Isten tudná, mi minden, ez mind . . . Európából szállittatik ide, hogy mesés nagy áron elárusittassék. — Lisztet, tengerit, de még mi több, vajat és azt a közönséges zsemlye nagyságú kétszer-sültet, mely évekig eláll, (mert itt vidéken nem esznek kenyeret) mázsás zsákokban. . . Angliából szállítják ide. — így van ez az ruhanemüekkel is, mindent készen, a legújabb divat szerintit és a legjobb szövetűt szállítanak, a női ruha, pipere-czikkek, kalapok, felöltők, mind Párisból kerülnek ide. — Bútorok, a legértékesebbek, szétszedve jőnek a hajón, tükrök, kész ablakok rámástul, ajtók teljesen fölszerelve, sőt mi több, magát a kőszenet is messze földről hozatják. Az italok mind üvegekben tuczat számra ládákban jól elpakolva, a legközönségesebb bortól a legfinomabb pezsgőig, különösen a szeszes italok, Boka nem hallott és látott ezer meg ezer fajtája ragadja az embert ámulatra, a legszeszélyesebbnél szeszélyesebb alakú üvegekben, rettenetes czifra és színes czimü feliratokkal, de mind spanyol nyelven. — Sört, rezes üvegekben Mainezból, meszélyes kőkorsókban Angliából hoznak, a legközönségesebb bort és pálinkát itt gyártják, az elsőt borkő-por vegyülék, a másodikat szeszből, édes vízzel. Papirost, a kormánynak nyomtatványszükségletét, miután Európában olcsóbban nyomtatnak, jobb fajtájú lovakat, kocsit, téglát, meszet, cementet, gyufát, dohányt és szivarokat, szóval minden szükségleteiket Európából kapják, magát az épületfákat, gerenda és deszkákat is Brazíliából szállítják. És mindezt hajón, mégpedig a közönségesebb dolgokat vitorlás hajókon, négy öt hónapi kétes és veszélyes utazás után szállítják ide, tehát elképzelhetik önök, minő drágán kell azokat itt megfizetni. Például egy öltözék férfiruha kétszáz forint osztrák értékű pénz szerint; egy kalap 25, egy pár czipő 25, egy ing 15 forint ; ezek a legegyszerűbb árak. De vannak kétszer s háromszor ilyen drágák is, a női öltözékek mesés árúak, egy ruha 150, kétszáz forint a legegyszerűbb, kalap hatvan, nyolczvan , atlasz czipő 40 forint ; a pipereczikkek, ékszerek,nálunk egy kis ház értékén kelnek el. A legközönségesebb szivkatlan szivar nyolcz krajezár, "rosszabb a mi hosszú szivarunknál, valamivel jobb 32 krajezár ; az olyan, mint nálunk a britanika nyolcz peso, azaz 64 krajezár egy darab, az urak tíz, tizenkettő és tizenöt pezos szivart szívnak, azaz 80 kr. írt 20 kr. és 1 frt 50 krosat; közönséges gyufa nincs, csakis apró színes skatulákba rakott 25 darabos viaszk gyufák, minek az ára nyolcz krajcrár. Egy font kenyér 16 kr . zsemlye, kifli, avagy tejes sütemény nincs, helyét kávé mellé finom fajtájú kétszersültek pótolják Angliából. Az országnak azonban mégis van egy produktuma, ami hallatlan olcsó, ami tulajdonképen gazdagságát képezi, s ez a milliókra menő .... szarvasmarha. Ez szabadon tenyész télen nyáron, s ha valakiről azt mondják, hogy gazdag ember, mindjárt hozzáteszik, hogy van két, háromszázezer marhája. Annyira olcsó, hogy busát nem is mérik fonttal, hanem darabokban gondolom szerint árulják; a hotelekben egy beatsteakert jól elkészítve, vesznek egy pesot, azaz nyolcz krajezárt, míg a kenyér hozzája két peso azaz tizenhat krajezár. Húsa téglavörös, rostjai vastagok, sovány és nem jó izű. Pulyka, csibe, kappan, liba stb. apró marhát is tenyésztenek, de nagyon rosz iznek, mert gabona hiánya miatt .... nyers hússal etetik, s igy korántsem bírnak azzal a zamatos ízzel, mint nálunk. Egy angol társulat húsgyártállított föl, s most a marhahúst besózva tonnákban szállítják Európába, úgy szintén a bőrök, szarvak és törmökkel a vitorlás hajók egész raja rakodik meg. Minden nemzetiség a maga szokása szerint étkezik, úgy odahaza, valamint a hotelekben. A spanyol konyha nagyon gyönge, ételeik túl fűszeresek és sajátságos módon készítvék ; az európai konyhától egészen eltérő; általában egyszerűen, lehet mondani szegényesen étkeznek. Társadalmi életük dídes, minden embermagának él, s ha valakivel közlekedik, az csak nemzetbelije. Ide az emberek gazdagodni jőnek, s ezen czélra fölhasználnak minden alkalmat, nyíltan, nem csinálva titkot érdekeikből, éjjel napot összetéve fáradhatatlanul csak egy gondolat űzi és gyötri őket: meggazdagodni minden áron, hogy azután visszatérjenek hazájukba, s ott nyugalmasan, uriasan megélhessenek. Ezt igen jól tudják a benszülöttek és épen azért semmire sem becsülik az európaikat, kik mint valami táskák bontják el Országgyűlés. A képviselőház ülése január 26-án. Ordódy Pál, a pénzügyi bizottság előadója bemutatja a bizottság jelentését a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat tárgyában. A törvényjavaslat ki fog nyomatni, szétoszlatni s az osztályok tárgyalása mellőzésével fog napirendre tűzetni. Harmadszor felolvastatik és végleg elfogadtatik a községek rendezéséről szóló törvényjavaslat. A végleg elfogadott törvényjavaslat hason alkotmányos tárgyalás és elfogadás végett át fog küldetni a főrendiházhoz. Tisza Kálmán miniszterelnök : (Halljuk ! Halljuk !) T. ház. Midőn Madarász József t. képv. ur által hozzám intézett interpellatiójára válaszolni akarok, legelsőbben is azoknak alkalmából, a miket interpellatióját bevezető beszédében, mint parlamenti, vagy alkotmányos kötelességet felemlített, miket ezen kötelességekről és jogokról mondott, leszek bátor egész átalánosságban két dolgot megemlíteni, mint oly két dolgot, amelyek által — azt hiszem — minden kormánynak magát hasonnemű ügyek tárgyalásában vezettetni kell. (Halljuk !) Az egyik az, hogy midőn alkudozások, egyezkedések folynak valamely más állam kormányával és annyival inkább, mennél fontosabbak, a két államra nézve mennél nevezetesebbek az ügyek, melyek az egyezkedés tárgyát képezik, nem lehet az ily egyezkedések részleteit addig, míg erre a kellő idő el nem érkezett, a nyilvánosság előtt tárgyalni. (Helyeslés a középen.) Élannyira elismert elve ez a parlamentarismusnak, hogy ha ily tárgyalások kerezében valamely ország képviselete nem birván kellő bizalommal a kormány iránt, mely a tárgyalásokat vezeti, tőle részletekbe menő választ követel, azon kormány, mely így a bizalmat nem bírja, eltávozhatik ugyan, de azon kormány, mely utána jó, ha ismeri kötelességét, és oly kevéssé fog az ily természetű tárgyalások részleteiről idő előtt nyilatkozni. (Helyeslés a középen.) A másik az, hogy épen azért is, hogy a törvényhozás ily tárgyakban jogait minden korlátoltatás nélkül teljesíthesse, az én felfogásom szerint a kormánynak kötelessége nem az, hogy már előre belevonja a kötelezettségbe saját nagy felelőssége könnyítése tekintetéből a képviselőházat és a törvényhozást is. (Élénk helyeslés a középen, hanem igenis kötelessége az, hogy bármily nehéz legyen is a felelősség súlya, azt vigye maga addig a percig, amíg, anélkül, hogy az ügynek kárt tehetne, megteheti jelentését, hogy azután a képviselőház és a törvényhozás minden előleges kötelezettség nélkül teljesen szabadon mondhassa ki nézetét. (Élénk helyeslés a középen.) Ezeknek előrebocsátása után áttérek a hozzám intézett kérdésekre. Azt kérdi a t. képviselő úr: „Alaposak-e azon tudósítások, melyek szerint az osztrák miniszterelnök dg. Auersperg egy országgyűlési körben a bank és vámügyi tárgyalásokra vonatkozólag akként nyilatkozott, hogy „a magyarok saját bankot, a fogyasztási adó megtérítését, s a vámkérdésben engedményeket akarnak,“ hozzátevée, hogy Ausztria részéről mindebből semmi sem adható meg. Azt kérdi továbbá a t. képviselő úr: „Ha alaposak voltak azon tudósítások, fel volt e jogosítva az osztrák miniszterelnök, a magyar kormánynak a bank és vámügyi tárgyalások alkalmával nyilvánított nézetei és követelései folytán, az említett módon nyilatkozni.“ A harmadik kérdést elkülönítve utoljára hagyom A mi az első kérdést illeti, én kénytelen vagyok bevallani, hogy olvastam a lapokban, hogy ilyest mondott volna az osztrák miniszterelnök; olvastam azt is más lapokban, hogy azok, miket ő az előző tudósítások szerint mondott volna, többékevésbbé hűtlenül vannak előadva; de ennél többet ezen ügyről és úgy, mint más nem tud, nem