Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)

1876-01-29 / 23. szám

ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre . Félévre . . Egy negyedre Egy hónapra 16 ft. — 8 . - 4 . - 1 . 60­2* kr. IS* POLITIKAI NAPILAP: n5­ SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyce­um nyomdában. Kiadóhivatal : A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. * HIRDETÉSI DIJAK: * n5 £n NYILTTÉR I Ötször has&bozott gy rmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. soronként, vagy annak helye 25 kr. Minden hirdetés után 1O kr. bélyegilleték külön számittatik. Reclamok: Nagy hirdetéseknél kedvezmények. hirfüzérbe soronként I irt. “2 _ Q* KOLOZSVÁR, JANUÁR 28. Fővárosi levelek. VIII. Budapest, 1876. jan. 26 án. Kedves barátom ! A mai országgyűlés rö­vid volt ugyan, mert 12—'12­2-ig tartott, azon­ban a miniszterelnök részéről Madarász Jó­zsef képviselőnek adott válasz­t — viszont en­nek felelete miatt nem csekély érdekkel birt. Ismeretes, hogy Madarász interpellátiója a vámügy mibenlétére s a kormánynak ez irányban elfoglalt álláspontjára vonatkozott.­­ Részemről nem tartom helytelennek, hogy az interpellate megtétetett, sőt elismerem jogo­sultságát azon feleletnek is, melyet Madarász a miniszter válaszára adott, a miben némi ügyetlenséget találok, melyért az interpellá­ló ki is kapta a maga részét, — az egyfelől a kiindulási pont, mely herczeg Auersperg­­nek az osztrák miniszterelnöknek egy magán­körben tett állítólagos nyilatkozatára támasz­kodik s melynek támpontul fölvevésére épen nem volt szükség; másfelől pedig azon felfo­gásban látok tévedést, hogy Madarász bátyó az osztrák henczegésekben keres bátorságot s a magyar kormány hallgatagságában férfiatlan­­ságot, pedig jól ismerhetné a magyar közmon­dást, hogy a sötétben a­ki fél, az fütyül. Ezek azonban csak formai tévedések: a legfőbb és nagyobb tévedés abban rejlik, hogy a kormánytól álláspontja jelzését követeli, s pedig annak további jelzése nem lenne egyéb, mint a tariftákig lemenő részletezés. Tisza Kálmán igen helyesen jelölte ki a határt, meddig valamely parlamenti kormány­nak hasonló kérdésekben épen a Parlamen­tarismus szempontjából mennie lehet. Elmondó, hogy a kormány épen mélyen érzi azon fe­lelősség súlyát, mely reája nehezül mindaddig, míg az ország érdeke nem engedi meg, hogy ezen felelősséget magára a parlamentre he­lyezze át, s egyszersmind megígérte, hogy ezt oly időben fogja tenni, hogy az ország­gyűlésnek még elég ideje lehet megkötött kéz­­nélkül szabadon intézkednie az ország eme fontos érdeke fölött, és épen azt tartaná parlamentellenesnek, hogy ha idő előtt von­ná az országgyűlést solidaritásba a kormány nézeteivel. Mondanom sem kell, hogy a képviselőház roppant többsége válaszát tudomásul vette, s helyesléssel fogadta azt is, midőn nyilvánítá, hogy az osztrák külügyminisztert ép oly jo­gosulatlannak tartaná feleletre vonni magánnyi­latkozataiért, mint a­milyen jogosulatlannak tartaná, hogy ez hasonló esetekben őt vonja felelősségre. De Madarász nem azon ember, kit olyan könnyen ki lehetne elégíteni. Temérdek idézet­tel Tisza és Ghycy régebbi nyilatkozataiból, melyeket azonban ezeknek ma nincs miért szégyelliök, napot kért kitüzetni e kérdés tár­gyalására. Ezt ugyan nem nyerte meg, azon­ban sok olyat mondott el a magyar érdekek függetlensége szempontjából, melyeknek elmon­dása az ellenzék padjairól, véleményem sze­rint épen nem ártott.­­ Szathmáry Károly. — „Egy visio“, ez a czime a bécsi „Tages- Presse” mai vezérczikkének. Közli ebben Auers­perg herczegnek Tisza Kálmánhoz intézett levelét, melyben értesíti, hogy az urakháza megállapodásai folytán mihez kénytelen magát tartani, s azután közli Tisza Kálmánnak Auersperghez intézett vá­laszát, melyben ez kijelenti, hogy így állván a dol­gok, a magyarok felállítják a közbenső vámot, haj­landók azonban Ausztriát a kedvezményezett álla­mok közé sorozni, sőt ha kívánják, még külön en­gedményeket is tenni. A vámsoronpó felállításával a fogyasztási adó- és vámvisszatérítés kérdése ter­mészetesen elesik, s e tekintetben az osztrákok kívánságának elég lesz téve A magyarok azonban a sörre és ezukorra vetett vámmal igyekezni fog­nak a maguk sör- és ezukor iparát versenyképes­sé tenni. Miután pedig az osztrák nemzeti bank folyvást arról panaszkodik, hogy a behajthatlan váltók 70° fo­ka Magyarországra esik, a magyarok állítanak maguknak bankot, s igy a behajthatlan vál­tókból eredő kár ezentúl csak a magyar bankot fogja érni. Különben tisztelteti az urak házát stb. Hát hisz az könnyen beteljesedhetik.­ ­ TARCZA: Utazásom Délamerikába. Balázs Gábortól. Buenos­ Ayres. (Folyt) Hoteljei minde­n nemzetiség számára külön vannak, hol az utazó mindjárt teljes ellátásban ré­szesül. Vízvezetéke is van a Rióból, de vize ma­gában véve nem iható. Egyetlen háznak sincs pinezéje. Jeget mesterségesen készítenek. — Ven­déglők, restauratiók nincsenek, helyét a magán „pouitson“ étkező házak pótolják, kávéházai kicsi­nyek, de 87 értelmiség nem is jár oda, miután minden nemzetiségnek külön klubja van. Minden kerületnek külön vásárcsarnoka van, hol a mindennapi szükséges élelmi czikkeket be lehet szerezni. Pénze papiros, ezü­st és arany vagy csak rézpénzről szó sincsen. Bankójukat egy new yorki „bankó-gyárban“ készíttetik, a legkisebb pénznem e­gy tPeso“, a mi pénzünk szerint nyolcz krajczár, ezért azután lehet kapni egy csomag gyufát, egy fekete kávét, avagy egy levélpapirost borítékkal. Minden megyének külön bankja és külön pénze van, alapját maga a föld képezi. Az eredeti benszülöttek ugyan indusok vol­tnak, de miután ki lettek szorítva, spanyolok vall­ják magukat azoknak, és így egész Délamerikában­ a nemzeti nyelv spanyol. Például Buenos­ Ayres­­nek két­harmad része idegen, de azért úgy a ke­reskedelem, valamint az egyes konzulátusok, csak­is ezen a nyelven közlekednek, könyveiket spanyo­­ll vezetik, spanyolul leveleznek és beszélnek, hogy a spanyol a legnagyobb megvetéssel fordít­h­át­t az idegennek, ha nyelvét nem beszéli. Ne sámítson előzékenységre, segélyre, szívességre, egyes-bajos dolgaiban ki sem hallottatik, ha csak spanyolt nem tud. Nem csinálnak ők nagy teketóriát, egyszerűen azt mondják: „idejöt­tél megélni, tanuld meg nyelvünket.“ —úgy hogy e nyelv nélkül itt meghalhat éhen. Mert ők oda­haza vannak. Kereskedésük roppant nagy, naponkint ér­keznek hajón megrakodva, a világ minden részei­ből. Boltjai, üzletei elegánsak, nagyszerűek s min­dent a mit árulnak a legjobb fajtából való, miután közönséges áruczikkeket ide nem érdemes hozni. Lehet itt mindent találni, épen úgy, mint Európá­ban, csakhogy hallatlan drágán. Azt hiszem sehol a világon nem lehet találni még egy olyan drága várost, mint Buenos Aires. Van itt mindenféle nemzetiség, franczia, an­gol, izlandi, spanyol, norvég, svéd, orosz, chinai, olasz, észak-németi, egy pár ausztriai és magyar — egy sem. Képzeljenek önök egy országot, a­melynek mindene a legkezdetlegesebb állapotban van. — Igaz, hogy csak hatvan éve áll fenn, az előtt elha­gyatott spanyol gyarmat volt. Gabonát, gyümöl­csöt és kerti veteményt, szót sem érdemlő kevés mennyiségben termesztenek, úgy annyira, hogy mindent, de a szó teljes értelmében mindent Eu­rópából és nevezetesen Francziaországból hoznak: — zöld­ paszuj, zöld borsó, spárga, gomba, ugorka, káposzta besavanyítva, mind apró bádogszelen­­czében, légmentesen elzárva, úgy, mint a sardei- fák vannak ; minden fajtája a süteményeknek, czuk­­ros csemegéknek dobozokban, karfiol, retek, hagy­ma, aszaltgyümölcsök, befőttek, paradicsom, a sa­látáknak számtalan faja üvegekbe rakott pecsenye mellé valóknak és a jó Isten tudná, mi minden, ez mind . . . Európából szállittatik ide, hogy me­sés nagy áron elárusittassék. — Lisztet, tengerit, de még mi több, vajat és azt a közönséges zsemlye nagyságú kétszer-sültet, mely évekig eláll, (mert itt vidéken nem esznek kenyeret) mázsás zsákok­ban. . . Angliából szállítják ide. — így van ez az ruhanemüekkel is, mindent készen, a legújabb di­vat szerintit és a legjobb szövetűt szállítanak, a női ruha, pipere-czikkek, kalapok, felöltők, mind Párisból kerülnek ide. — Bútorok, a legértéke­sebbek, szétszedve jőnek a hajón, tükrök, kész ablakok rámástul, ajtók teljesen fölszerelve, sőt mi több, magát a kőszenet is messze földről hozat­ják.­­ Az italok mind üvegekben tuczat számra ládákban jól elpakolva, a legközönségesebb bortól a legfinomabb pezsgőig, különösen a szeszes ita­lok, Boka nem hallott és látott ezer meg ezer faj­tája ragadja az embert ámulatra, a legszeszélye­sebbnél szeszélyesebb alakú üvegekben, rettene­tes czifra és színes czimü feliratokkal, de mind spanyol nyelven. — Sört, rezes üvegekben Mainez­­ból, meszélyes kőkorsókban Angliából hoznak, a legközönségesebb bort és pálinkát itt gyártják, az elsőt borkő-por vegyülék, a másodikat szeszből, édes vízzel. Papirost, a kormánynak nyomtatvány­­szükségletét, miután Európában olcsóbban nyom­tatnak, jobb fajtájú lovakat, kocsit, téglát, meszet, cementet, gyufát, dohányt és szivarokat, szóval minden szükségleteiket Európából kapják, magát az épületfákat, gerenda és deszkákat is Brazíliá­ból szállítják.­­ És mindezt hajón, még­pedig a közönségesebb dolgokat vitorlás hajókon, négy öt hónapi kétes és veszélyes utazás után szállítják ide, tehát elképzelhetik önök, minő drágán kell azokat itt megfizetni. Például egy öltözék férfiruha két­száz forint osztrák értékű pénz szerint; egy kalap 25, egy pár czipő 25, egy ing 15 forint ; ezek a legegy­szerűbb árak. De vannak kétszer s háromszor ilyen drágák is, a női öltözékek mesés árúak, egy ru­ha 150, kétszáz forint a legegyszerűbb, kalap hat­van, nyolczvan , atlasz czipő 40 forint ; a pipere­­czikkek, ékszerek,nálunk egy kis ház értékén kel­nek el. A legközönségesebb szivkatlan szivar nyolcz krajezár, "rosszabb a mi hosszú szivarunk­nál, valamivel jobb 32 krajezár ; az olyan, mint nálunk a britanika nyolcz peso, azaz 64 krajezár egy darab, az urak tíz, tizenkettő és tizenöt pe­­zos szivart szívnak, azaz 80 kr.­­ írt 20 kr. és 1 frt 50 krosat; közönséges gyufa nincs, csakis ap­ró színes skatulákba rakott 25 darabos viaszk gyufák, minek az ára nyolcz krajcrár. Egy font kenyér 16 kr . zsemlye, kifli, avagy tejes süte­mény nincs, helyét kávé mellé finom fajtájú két­szersültek pótolják Angliából. Az országnak azonban mégis van egy pro­duktuma, a­mi hallatlan olcsó, a­mi tulajdonké­pen gazdagságát képezi, s ez a milliókra menő .... szarvasmarha. Ez szabadon tenyész té­len nyáron, s ha valakiről azt mondják, hogy gazdag ember, mindjárt hozzá­teszik, hogy van két, háromszázezer marhája. Annyira olcsó, hogy busát nem is mérik fonttal, hanem darabokban gondolom szerint árulják; a hotelekben egy beatsteakert jól elkészítve, vesznek egy pesot, azaz nyolcz krajezárt, míg a kenyér hozzája két peso azaz tizenhat krajezár. Húsa téglavörös, rostjai vastagok, sovány és nem jó izű. Pulyka, csibe, kappan, liba stb. apró marhát is tenyésztenek, de nagyon rosz iznek, mert gabo­na hiánya miatt .... nyers hússal etetik, s igy korántsem bírnak azzal a zamatos ízzel, mint nálunk. Egy angol társulat húsgyárt­­állított föl, s most a marhahúst besózva tonnákban szállítják Európába, úgy szintén a bőrök, szarvak és tör­­mökkel a vitorlás hajók egész raja rakodik meg. Minden nemzetiség a maga szokása szerint étkezik, úgy oda­haza, valamint a hotelekben. A spanyol konyha nagyon gyönge, ételeik túl fűszere­­sek és sajátságos módon készítvék ; az európai konyhától egészen eltérő; általában egyszerűen, lehet mondani szegényesen étkeznek. Társadalmi életük dídes, minden ember­­ma­gának él, s ha valakivel közlekedik, az csak nem­zetbelije. Ide az emberek gazdagodni jőnek, s ezen czélra fölhasználnak minden alkalmat, nyíltan, nem csinálva titkot érdekeikből, éjjel napot összetéve fáradhatatlanul csak egy gondolat űzi és gyötri őket: meggazdagodni minden áron, hogy azután visszatérjenek hazájukba, s ott nyugalmasan, uri­­asan megélhessenek. Ezt igen jól tudják a benszü­löttek és épen azért semmire sem becsülik az eu­rópaikat, kik mint valami táskák bontják el Országgyűlés. A képviselőház ülése január 26-án. Ordódy Pál, a pénzügyi bizottság előadója bemutatja a bizottság jelentését a közadók keze­léséről szóló törvényjavaslat tárgyában. A törvényjavaslat ki fog nyomatni, szétosz­latni s az osztályok tárgyalása mellőzésével fog napirendre tűzetni. Harmadszor felolvastatik és végleg elfogad­­tatik a községek rendezéséről szóló törvényja­­vaslat. A végleg elfogadott törvényjavaslat hason al­kotmányos tárgyalás és elfogadás végett át fog küldetni a főrendiházhoz. Tisza Kálmán miniszterelnök : (Halljuk ! Halljuk !) T. ház. Midőn Madarász József t. képv. ur által hozzám intézett interpellatiójára válaszolni akarok, legelsőbben is azoknak alkalmából, a mi­ket interpellatióját bevezető beszédében, mint par­lamenti, vagy alkotmányos kötelességet felemlített, miket ezen kötelességekről és jogokról mondott, leszek bátor egész átalánosságban két dolgot meg­említeni, mint oly két dolgot, a­melyek által — azt hiszem — minden kormánynak magát hason­­nemű ügyek tárgyalásában vezettetni kell. (Hall­juk !) Az egyik az, hogy midőn alkudozások, egyez­kedések folynak valamely más állam kormányával és annyival inkább, mennél fontosabbak, a két ál­lamra nézve mennél nevezetesebbek az ügyek, me­lyek az egyezkedés tárgyát képezik, nem lehet az ily egyezkedések részleteit addig, míg erre a kellő idő el nem érkezett, a nyilvánosság előtt tárgyalni. (Helyeslés a középen.) Élannyira elismert elve ez a parl­amentaris­­musnak, hogy ha ily tárgyalások kerezében vala­mely ország képviselete nem birván kellő bizalom­mal a kormány iránt, mely a tárgyalásokat vezeti, tőle részletekbe menő választ követel, azon kor­mány, mely így a bizalmat nem bírja, eltávozhatik ugyan, de azon kormány, mely utána jó, ha isme­ri kötelességét, és oly kevéssé fog az ily termé­szetű tárgyalások részleteiről idő előtt nyilatkozni. (Helyeslés a középen.) A másik az, hogy épen azért is, hogy a tör­vényhozás ily tárgyakban jogait minden korlátol­­tatás nélkül teljesíthesse, az én felfogásom szerint a kormánynak kötelessége nem az, hogy már elő­re belevonja a kötelezettségbe saját nagy felelős­sége könnyítése tekintetéből a képviselőházat és a törvényhozást is. (Élénk helyeslés a középen,­ ha­nem igen­is kötelessége az, hogy bármily nehéz legyen is a felelősség súlya, azt vigye maga addig a perc­ig, a­míg, a­nélkül, hogy az ügynek kárt tehetne, megteheti jelentését, hogy azután a kép­viselőház és a törvényhozás minden előleges kö­telezettség nélkül teljesen szabadon mondhassa ki nézetét. (Élénk helyeslés a középen.) Ezeknek előrebocsátása után áttérek a hoz­zám intézett kérdésekre. Azt kérdi a t. képviselő úr: „Alaposak-e azon tudósítások, melyek szerint az osztrák mi­niszterelnök dg. Auersperg egy országgyűlési kör­ben a bank és vámügyi tárgyalásokra vonatkozó­lag akként nyilatkozott, hogy „a magyarok saját bankot, a fogyasztási adó megtérítését, s a vám­kérdésben engedményeket akarnak,“ hozzátevée, hogy Ausztria részéről mindebből­­ semmi sem ad­ható meg. Azt kérdi továbbá a t. képviselő úr: „Ha ala­posak voltak azon tudósítások, fel volt e jogosítva az osztrák miniszterelnök, a magyar kormánynak a bank és vámügyi tárgyalások alkalmával nyilvá­nított nézetei és követelései folytán, az említett módon nyilatkozni.“ A harmadik kérdést elkülönítve utoljára ha­gyom A mi az első kérdést illeti, én kénytelen va­gyok bevallani, hogy olvastam a lapokban, hogy ilyest mondott volna az osztrák miniszterelnök; ol­vastam azt is más lapokban, hogy azok, miket ő az előző tudósítások szerint mondott volna, többé­­kevésbbé hűtlenül vannak előadva; de ennél töb­bet ezen ügyről és úgy, mint más nem tud, nem

Next