Magyar Polgár, 1876. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)
1876-09-16 / 212. szám
Midőn az unió-törvényczikk végre szentesítve jön, épen a fennebbi hazafiak által hivatván le, lejött s a kir. főkormányszéknél az elnökséget hivatalánál fogva elfoglalta, mivel a főkormányzó már ekkor Pesten volt mint azon bizottság elnöke, melynek feladata volt az unió gyakorlati keresztülvitele, módozatainak törvénytervbe foglalása. Ez év hátra levő részét dec. közepéig Erdélyben töltötte. Az okt. 16 —17-iki agyagfalvi székely nemzetgyűlésen választás következtében vitte az elnökséget, s okt. 2-ka óta br. Vay Miklós erdélyrészi kir. biztos megbízásából annak helyetteseként működött. 1848. decz. 2-án br. Kemény Ferencz indítványára a kir. főkorm.-szék 12,137. sz. a a haza vészes állapotának orvoslása végett az udvarhoz folyamodást határozván, ennek f Felségéhez személyesen megvitelére decz. 12 őt választotta meg. Dec 16-án indult el Kolozsvárról Olmützbe a felséghez; ez útjából 1849 okt. vége felé jött vissza Kolozsvárra, mivel a mind nagyobb és nagyobb tért foglaló szabadságharcz odáig fejlődött, hogy Ausztriába Magyarországra útlevelet többé nem kaphatott. Mikor hazajött, utána megtört szivü nejét sírjában, (megh. 1849. márcz. 24.) hazáját gyászban találta, lélekben-testben megrendülve , házi élete feldúlva, javai elkobozva, életkedve megsemmisitve volt; még évek múltán (1855.) is megrázta olvasóját a mély fájdalom, midőn a történelemmel foglalkozva írá: „Én a múltakban találom főgyönyörűségemet, nekem ott van két szív bálványom, hazám dicsősége s drága hitvesem . . . Valami ki nem mondható elfásultság bilincselte le fejét-kezét; később 1850-ben szórakozás végett esztergályozni tanult meg, 1856-ban fényképészettel foglalkozott. Lassan-lassan a közügyekben is kezdé elfoglalni helyét, sok járás-kelés és ügyes diplomatizálás után kieszközölte, hogy a kolozsvári nemzeti színház a magyar nemzet tulajdonába visszakerüljön, s az általa összegyűjtött szép alappal virágzó állapotba hozta azt; az 1848-ban megszűnt gazdasági s a meg nem szűnt, de tengő állapotra jutott jég- és tűzkármentő-társulatot új életre ő ébresztette. Hogy politikai üldöztetéstől ment legyen, egy magas állású barátja tanácsa szerint purificatioért folyamodott; ez kedvezőleg jön eldöntve; javai visszaadattak, s legfelsőbb cs. kir. határozat következtében kincstárnoki teljes fizetését nyugdíjul kapta. Egy dicsőségteljes évtized következett reá fájdalma letargiájából való fölébredése után, melyben Erdély közélete és történetei az ő életéhez fűződnek. A színház és gazdasági egyesület ügyeinek rendezése által a társulati téren teremtett életmozgalmat, Debreczeni Márton „Kióvi Csata“ czímű hős költeményének kiadása által, egy eltemetett lángésznek örök nevet, remekművében a magyar irodalomnak egy drága kincset adott s a nemzet figyelmét az irodalmi tér felé forditá. 1855-ben meginditá az „Erdélyi Történelmi Adatok kiadását s három év alatt három vaskos kötettel gazdagitá a történet-irodalmat. 1855-ben Erdély érdekeinek képviselétére megalapította a „Kolozsvári Közlöny“ czimü hírlapot, biztosítékot tett érte, szerkesztőségét anyagilag-szellemileg támogatta, elnézést eszközölve a kormánynál s pártolást A nemzetnél. Tetemes áldozatokat hozott a Gyergyai, Kriza, Toldy, s más írók művei kiadása érdekében, nyitva volt háza írók, művészek s minden miveit ember előtt, s minden jó irányú, tudományos, társadalmi vagy egyesületi kérdés ügye vagy az ő kezdeményezése és befolyása, vagy lagalább az ő házánál és vezetése alatti gyűlésekben döntetett el. Herczeg Schwarzenberggel való bizalmas viszonyánál fogva kimondhatóan sok jót tett hol a haza, hol a magyar elem, s nevezetesen a földbirtokos osztály érdekében. Az adókulcs megállapításánál az ő közbenjárásának nem egy jó következése lett; az úrbéri törvényszékek bírái kinevezéseinél az ország javára s a régi törvényes állapotokra az ő felszólalása következtében voltak tekintettel. Gr. Kemény József 1856-ban történt halála, s azon végrendelkezése, hogy nagybecsű gyűjteményei az alapítandó erdélyi országos múzeumé legyenek, azon gondolatra bíráli gróf Mikót, hogy több társaival és elvrokonaival egyetértve, a még 1841 — 43 ban tervezgetett erdélyi magyar nemzeti Muzeum megalapítását indítványozza.Hosszas és szélesen kiterjedő levelezés, sokoldalú puhatolódzás által az ügyet előkészítve, véghetetlen sok tűnődés, tervezgetés után 1856. ápriliában indítványát nyilvános utón meg is tette. Eredeti alakja a nemes eszmének és tervnek le van téve aKolozsvári Közlöny „Erdélyi Muzeum“ czimű mellékletének 1856. évi 1. 2. számaiban. Minő lépéseket tett, mennyi fáradtságot és költséget áldozott e fontos nemzeti ügyben; tudva van országszerte, levelezései egykor még inkább felderitendik; csak bécsi utjai s hónapokig ott mulatása ezerekbe kerültek, mig végre sikerült 1859-ben szándékát si- skerre juttatnia. Oda ajándékozta e czélra 20,000 forintnál többet érő nyári lakát szép berendezésű nagy diszkertjével együtt, s ez anyagi áldozatok mellett, pénzértékben ki nem fejezhető nagybecsű könyv- és kéziratgyűjteményének oda áldozásával első helyet foglal el azok között is, kik ez országos közintézet szellemi alaptőkéjét megteremtették. Gróf Mikó e nagy alkotása kétségkívül koronáját képezi amaz emlékezetes évtized alatt Erdély anyagi és szellemi felvirágozta- t tása érdekében kifejtett áldásos munkásságának. Aki azonban az ő szellemi alakját egész nagyságában felfogni akarja, ismernie kell azon összhatást, melyet oly súlyos politikai viszonyok között —összeköttetései, diplomatiai ügyessége és tapintata által — fölfelé az absolut hatalommal szemben, s egyszersmind a a nemzet géniuszának intését híven követve, szóval és tettel — czéltudatosan használva fel az adott körülmények szerint a sajtó hatalmát is — társadalmi, politikai és irodalmi működése által magára a nemzetre gyakorolt. s ő maga irá — törekvései valódi irányát jelezve — midőn a Történelmi Adatok közzétételét 1855-ben megkezdette: „Meg vagyok győződve, hogy mostanság a magyar nemzetnek két legfőképen hasznos munkás osztálya van: egyik, mely irodalmát, másik, mely földét mi véli. Amazok által szellemileg, ezek által anyagilag erősödik és áll lábra ismét a meg-, tántorodott nemzet..„Nem dicsőségre vágyom — használni akarok. Nem babér után kapkodom — lelkem örömét nemzetem történeteiben keresem. Nem a jelentől fordulok el — a múlthoz vonszatom kegyeletes tisztelettel. Időmet kívánom betölteni, munkásságomat hasznossá tenni a hazának, melytől mindenemet vevem, s melynek mindenemmel tartozom.„Nekünk munkálkodnunk kell, hogy éljen nemzetünk, tanulnunk, hogy az idők harczát megállhassuk...“ És mint Isten választott népe bujdosásában az irányjelző tűzoszlopot, úgy követte Erdély magyarsága az általa meggyujtott szövétneket. Való igazat szólt a költő, ki egy ünnepélyes alkalommal őt úgy köszönte fel, mint a ki a történelmet nem csak írja, hanem csinálja is, mert ő hazai törté- netünknek korában egyik legkiválóbb alakja. Ily törekvések és sikerek közt élte meg gr. Mikó az 1860-ks októberi politikai válságot , mely az alkotmány új életre ébredésé- nek reményét kelté fel a nemzetben. 1860- ban a felség decz. 10-én kelt kéziratával az erdélyi kir. főkorm.-szék elnöki tisztére hívta meg, melyet egész készséggel fogadott el; azonban mihelyt az ország alkotmányával ellenkező kormányzati rendszer behozatala kisértetett meg, elveihez hiven ragaszkodva, , hivataláról azonnal leköszönt. ( 1862-ben a sors egy újabb megrendítő , csapást mért reá: nemes erkölcsű és kitűnő szép készültségü 10 éves egyetlen fiát, az épen külföldi tudományos útjából visszatérő , Ádám grófot veszité el, s azzal „a szeglet- kő, mely boldogságának templomát ] tartotta, kidőlt“. ] Erős lélekkel viselte el a sors e várat ,lanul bekövetkezett csapását is, fájdalmának enyhületét hazaszeretet sugalta nemes , cselekedetekben keresvén. 1863-ban a Szejbenbe egybehívott törvénytelen országgyűlésen való meg nem jelenés, és a hazafi párt- nak egy compact egészszé tömörítése nagy r részben az ő érdeme. Mi része volt a ma- gyarországi politikai küzdelmekben s az ot- tani vezérférfiak sikereiben — kikkel folyto-nos érintkezésben élt — azt majd a történetiró hivatása lesz földeritni; hátrahagyott 8 — 10 kötetre menő levelezése e kor tör- [ ténetei megirójának nélkülözhetlen adatfor- í rásul szolgáland. ( Az alkotmánynak 1865—7-ben új életre , ébredése újra a közszolgálat terére hivta meg, ] alkotmányos közmunka és közlekedési minis- terré lett kinevezését az egyesült nagy Masgyarország közlelkesedéssel fogadta. Mit tett, mint minister, az egész nemzet előtt tudva van; előttünk csak a legnevezetesebb a két, alkotása, az Unió törvényczik, és a nagy-várad-brassói vasútvonal létrehozása, örökre áldottá teszik emlékezetét, pedig azt, minek küzdelmébe került a közlekedésügy kezdetlesges nehézségei miatt csak személyzetét meg- l teremtenie, csak az avatottak tudhatják. 1868-ban újra csapások sújtották családi veszteségek gyötrelmei által szaggatott v szivét. Előbb nejének testvérét dr. Radáksi Istvánnét kisérte sírjába, majd nagyobbik leányát Márit, gr. Teleki Károlynét ragadta el a halál, ki harmadik fiának önélete árán is adott életet. E vesztesség terhét alig hordozhatá. „Szivemnek Ádám fiam halála miatti pecejei csak imént kezdenek vala hegedni, segítve az idő s azon hazafias örömérzet által, hogy hazánk ügyeinek jobbra fordulását megértem Tűzrendőrségünk. Ha elgondoljuk, hogy a jelen évben mennyi vagyont emésztett föl a tűz, hány család, sőt egész községek és városrészek jutottak koldusbotra — okvetlen fel kell tennünk magunkban a kérdést, hogy mindezen iszonyú szerencsétlenségnek a tulajdonképeni oka miben keresendő? — Egyesek részakaratában nem mindig található fel az ok; különösen az idei tűzesetek legtöbbénél hatóságilag lett megállapítva, hogy az vigyázatlanságból történt. Itt kell tehát felvenni a fonalat s puhatolni, hogy mi az oka a vigyázatlanságnak ? Bizonyára egy oroszlánrész jut ebből a hatósági rendőri közegeknek. Amennyiben a rendőrségnek közessége éberigyelemmel őrködni, s mindent elkövetni, ami a bekövetkezhető rész elhárító* - ha leánya eltemetése után egyik benső barátjának — s ime ismét uj csapással azomattatám meg, családom köre a legszűkere szorult. Lelkem annyi kedveltjei, kikne a természet rendje szerint utánam kell van következniük, mind itt hagyának, elől kiedtek ők többnyire az élet delén, regelén s hajnalán levők s engem annak késő alkonyán már csak egyetlen leányommal hagyának hátra . . . . egyik a nemzetség elvénült s mármár kidülő törzse, a másik annak legvégső gyönge hajtása. Hasztalan jellemező, hijában való hidegen fontolgató elmém s sarkalatom uralkodni akarása — ember vagyok, emberi gyarlóságomat levetkőzni nem vagyol képes, szivemet, érzéseimet elaltatnom nem lehet; vérzenek azok bármint titkoljam , fojtsam el az emberek előtt, kedélyem meg van törve; hasztalan önmagamat megcsalt akarnom, gondolatimat nem tudom elvonn szomorú életem bús képeitől............... Fájdalmai miatt, ministen tárczájátó megválni is megkísérte, barátai és minister társai azonban helyén marasztották s azt eget-; 1870-ig vitte, a mikor letevőn, mint egyszerű képviselő foglalta el helyét a országgyűlésen, hol Kolozsvár választóit, kétszer megválasztva, 6 éven át képviselte. Meg kell itt emlékeznünk irodalmi munkásságáról, mely által legjelesebb íróink sorában jelentékeny helyet biztosított magának megválasztatván az erdélyi honismertető egylet, a bécsi építészeti emlékek bizottsága, a román népmivelődési egylet és a magyar tudományos akadémia tiszteltti tagjának. A debreczeni Márton Kievi csata czímű hős-költeménye és az Erdélyi Történelmi Adatok I-III kötetének kiadásán kívül nagyobb önálló művei: Erdély külön válása Magyarországtól, melylyel 1859. nov. 1 én az Akadémiában székét elfoglalta (Akadémia évkönyv IX-ik kötet V-ik darabja 4 r. 129 1.) Az erdélyi nemzeti fejedelmeknél« beigtatása (Szigeti Album, Pest, 1860 190—202 11.) Gróf Kemény József emlékezete. (Akad. Évk. XI. 1860. 32. 1.) Iráni eszmék, (Pest, 1861. 8 r. 80. 1.); Ueber die Nothwendigkeit unsere öffentliche und Privat-Archive in Ordnung zu bringen. (Archiv für Sieb. Landeskunde. Neue Folge V. 1861 133.) Bod Péter élete és munkái (Pest, 1862. 8 r. 107 1.) gr. Kendetty Ádám (Alföldiek Segély-Albuma 1863. 162.) Benki József élete és munkái, (Pest, 1867 . r. 1—345.) Az 1867-ben megalakult magyar történelmi társulat, melynek alapítására 1000 frtot áldozott, első elnökévé választván, irodanalmi munkásságához sorozhatjuk még azon kitűnő történet-philosophia becsű beszédeit, melyeket e társulat nagygyűlésein tartott. (Századok, 1867. 12 lap. 1868. 357—364 11.; 1869. 345—352 II.) 1872-ben mint miniszteri biztos megnyitotta a kolozsvári m. kir. tudományegyetemet, a kinevezett tanárok esküjének bevételével. Ez egyetem kezdeményezése és létesítésében a nemes grófnak szintén nem csekély érdeme volt; önérzete sugallta a szavakat, midőn hálát adott a gondviselésnek, „hogy megengedte érnie, hogy ne csak lássa, hanem közre is működhessék annak a szellemi beruházásnak első alapításánál, a mely hivatva van a magasabb tudomány világosságát országszerte kisugárzó világítótornyokat emelni a jövő nemzedék számára, s a mely megkezdi feltenni a szellemi koronát szebb jövőnk készülőfélben levő épületére.“ Legutolsó nyilvános politikai szereplője 1875. márcz. 22-én történt, a midőn a régi Deák- és balközéppárt egyesülése Erdély minden politikai celebritásai jelenlétében náunk is kifejezésre jutott. A fusionális gyűlés közfigyelme elnökül őt kérte fel. Most is előttünk áll örömtől ragyogó arcra, midőn a két párt egyesülésének tényét kihirdető, s most is fülünkbe cseng érczes hangja, midőn gyűlést bezáró szavaiban hévvel inté az egyesült pártot a korona és haza nevével, hogy „legyünk egyesek, mert igy a haza mentve lesz, csak egyben legyen vetélkedés közöttünk, a haza teretete, s annak jobbléte előmozlitására való törekvéseinkben. Azóta magányba vonultan élt, folyó évi ún. 20-án lett részul marosújvári kastélyáén, honnan jul. 15-én könnyebb gyógykeelés okából Kolozsvárra hozatott. És ma 876- szept. 16-án reggeli 3/48 órakor megtűnt élni. Klio lefordított fáklyával gyászán áll fölkent papja ravatalánál. Egy életirója az ötvenes években dolognak nevezé Erdélyt, mert gróf Mikója an. Ma az egész nemzet fájdalommal érte el, hogy gróf Mikója többé nincsen. De ő élni fog nagy alkotásaiban örökli s a magyar nép rá emlékezik az idők ilyességében, mit az ihletett költs egy ő hozzást ódásában énekelt: Egyenkint ad az ég nagyot nekünk, Ki ved, emel, s létünkkel öszsze forr; És megrázkódunk és megrettenünk, Midou eltűnik mint a meteor. KraDoru — szept. 14. A helyzet. A montenegrói hadvezénylet követi szerbek példáját; egyre veri a törököket, csak papiroson. Legközelebb azt jelentett hogy Pepeknél Dervis pasát tönkre vert Most azonban kitünik,ahogy Dervis pasa lassan ugyan, de szakadatlanul előre nyomul főseregével Spuzon túl montenegrói terünten áll, honnan Danilovgrád, Nikita fejedelem főhadiszállása csak másfél mértföldnyit van. Épen oly kevésbé bírták a montenegróak Mukhtar pasa előnyomulását megakadályozni, noha több ízben támadást inteztt ellene. E vidéken a terepviszonyok folytán csa fölötte lassan haladhatnak az operatiók, ( az bizonyos hogy a törököt eddig monti negrói területről nem szorították vissza, lakosság tömegekben menekül előle a szomszédos Dalmátiába. A szerb csatatéren úgy látszik, ismét szünet állt be. Noha a porta leghatározottabb utaslásokat adta Abdi Kerimnek, ez az operatiózat keleti lassúsággal folytatja és általában nem tudni, hol tulajdonképen minő czélt tűzött ki magának békealkudozásokat illetőleg, ma is hivatalosan azt jelentik, hogy a porta eredeti feltételeit lényegesen mérsékelte s közli söket a nagyhatalmak képviselőivel tegnapi helyezte kilátásba. Az angol és a francz cabinetek, britzrint helyeslik, a porta azo nézetét, hogy a béke-praeliminárek megállapodása előtt fegyverszünetet engedélyezni ne lehet. Csak igy lehet reménybend, hogy ellenségeskedések a Balkán-félszigeten csak hamar véget érnek. Hogy a többi cabintek is körülbelől e nézetben vannak, azt berlini „Nordd. Alig. Zrg.“ ma jött száminak egy szept 9ki bécsi levele sejteti, de következőleg végződik. ,Ha igaznak bizonyulna is azon hir, hogy a porta a katamák inditványát fegyverszünetkötése ügyébe visszautasitotta, ebből semmikép sem szabte azt következtetni, hogy a hatalmak béketörelvéseit is elvetné s általában ellenkezésbe helyezkednek velök, mert Törökországnak zila pénzügyi s küönben sem tisztült poltikai viszonyai mellett nem kevésbé van szüksége a békére, mint Szerbiának. Ila mégis visszautasítja fegyverszünetét, ez épen csak is azon aggodalomból történik, hogy azt Montenegro ( Szerbia új készülődésekre használná, míg ő — porta — igazi békére törekszik, s az ellenségeskedéseket csak akkor akarja megszüntetni, h azt pozitív békejavaslatok alapján teheti. Úgyatszik tehát, hogy a diplomatiai vita elég igazságosan kezdi megítélni a porta atbeli vonakodását, hogy a békepraelimináré megállapítása előtt fegyverszünet létesüljön Remélhetőleg a békealkudozásokban is , oly igazságosan fogják a török kívánalimkát megítélni. A békefeltételekre nézve különben még a három császári kabinethöz sincs meg az egyetértés. A „Nat. Ztg”-ra ugyanis Bécsből azt jelentik, hogy Oroszország Bulgáriát is be akarja vonni a békekötésbe, mit azonban a bécsi kormány ellenez Most ez ügyben alkudozások folynak a ké kabinet közt. Már minden vereség után,a szerbek ezúttal is nagy panaszokat emelnek a törökök kegyetlen hadviseltté ellen. Távirataink már jelentették, hogy Risztics szept 6-án ez ügyben a nagyhatalmak képviselőihez jegyzéket intézett. A jegyzék, mely ma egész szövegében előttünk van, constatálva hogy a török hatóságok nem veszik figyelembe a porta azon újabb utasításait, melyeket az embetelenségek és barbár hadviselés mód ellen kibocsáott. A jegyzék azután elmondja, minő kegyetlenségeket követtek el a törökök a knjazeváci és zajdári kerületben. Az ország rendszeresen elpusztittatik, a szántóföldek devaszá tatnak, a tulajdon megsemmisittetik, egész helységek fölperzseltetnek s a mi azt mutatja, hogy a török polgári és katonai hadságok tudatsan bünrészisei e vandalismusnak, az, hogy e gyújtogatások rendesen esténkint történnek.* A jegyzék azután elmondja, hogy a törökök az ahamáczi kerületben 43 helységet pusztítottak el s nem tisztelik a genfi conventiót. „A török hadsereg — mondja végül Risztics — Szerbiában, miót oda benyomult, az irtás és pusztítás művét végzi. Ezt semmivel sem mentheti, mert tiszteinek tudósításai egyhangúlag contatálják, hogy a törökök által délen és keleten, valamint mindenütt s legtöbbször a harcz után eszközölt gyujtogatások semmiféle stratégiai kényszerűég által nem indokolhatók.“ A jegyzékhez Georgevics szerb őrnagy egy távirata van m mellékelve, melyben jelenti, hogy szept. 3-án a rendes török lovasság Popovics Luca egészségügyi titkárt, ki a vörös kereszt jelvényét viselte, nemcsak megölte, hanem előbb karját levágta s azután borzasztó kegyetlenségek közt végezte ki. 1 sára szolgálhat. De CRfllXj ok kotfejét mágia a keresnék. “""«i fc, 1 . Nfzet0uk "“'int tr,/. ' ]ijd » bTM Ml kutatnunk, hogy a 1 W , feltaláljuk s ha ezt V *rí nya lesz az éviot&k J f- dér : “Q"k- - Azt hisszük, hon“ I““1 s dunk, ha ezt a t u z r r. „ v.4 Nyokc h lányiban ker”S A 1 e Van ugyan az őO-en -- maradva két ily szabály*,, lkV mnel -ségek, másik a városok rff‘if1^ 15 némi módosításokkal előnye k alkalmazhatók; de ug, 1«,» « “é' e ellenszenv, mely azon idők AI. .leméből fejlődött ki — MUiUjeS« 1 hogy azon idők minden - kiterjesztjük, legyenek azok V a [0.S8Zftk- NTM. ku/aW, hogy’ t L » talmaZ,nak- Elé?’ h°gy ^on időt goi . mazzek, arra, hogy előre rárra y „pereat'-ot. Ám légy?1. t‘t lomtárba minden intézkedéseit igé ‘ teit és törvényeit azon időnek jíál ’ kössünk helyette mást, időszerű siralmasabbat és jobbat. ^ séf a Nem erősen messze kell ^ 1 hogy meggyőződjünk aról, hogy ‘ tétben édes-kevés figyelem van, tüi “ Sőt ha figyelmesen vizsgáljuk az ro. _ reá jövünk arra, hogy sokkal tü. !- van téve a rendőrség e°y ke a teendőjére nézve, t. i. a beköve^“ • rész elterjedésének meggátlására t te ■ nak jóvátételére nézve naponként kalkulnak a tűzoltó- és segélyező-egy.sz , melyek a rendőrség ez iránybanieldtát tetemesen elősegítik, s csak öccsét kívánhatunk mi is ezen töretiklinek, de ne feledjük el, hogy ép !s . feladat az is, hogy a tűz kiütését . j . ! gátolják, mint az, hogy a kiütött . !!■ a elfojtsuk. , Szét kell csak néznünk, hogy, he győződjünk arról, hogy az épitltetyél mily kevés, mondhatni semmit sincs fordítva a tűzveszélyesség ela re ■ litására. Faluhelyeken a házigazda rím szése szerint rendezi el épületeit, tudományát, anélkül, hogy vigyázatot mtana oda, hogy váljon szomszédja a’ fej tál nem lesz-e egy bekövetkezhetőrencsétlenség áldozatja ; de sót t V( • magára sem vigyáz; pedig legtöbbé rt L elég tér áll rendelkezésére, melyet a ' szerüleg beosztva, magát és emberit:' megmenthetné legtöbbnyire a legnit . szerencsétlenségtől. De nemcsak a hol történik ez igy, hanem városok, hol pedig a térszűke, a házak öszeépülése — a különböző iparit, inkább megkövetelnék az ovatet. Nem látunk-e elég gyakran tűzfalta épített lakásokat, melyeknél a tér. a deszkaoldal helyettesíti? Nincsenés hány helyit a tűzmentesen épített káz mellett tűzveszélyes fuskamara, kotni istáló stb. melléképület ? Nem Iá® di a külvárosokban még most is, annyi serk tapasztalás után, szalmásfedeli vjzakat ? v. S magában a belvárosban is * delylyel fedett épületeket, melyek m nan zsindelylyel fedeznek? Mí* mind oly tények, hol a hatóságnal be kellene lépnie. — Nem fog kétségbe vonni, hogy különösen a p rostiakban építészeti engedély nélki épületek nem emelkedhetnek; de ja az engedély, ha az csak arra tiszkedik ki, hogy az épület le ne omol, sem egészség — sem tűzrendőri ,kitétekből vizsgálat alá nem vétetik- jj Nem láttunk-e gyakran a f^fí sokban is gyártelepeket, melyek w- D omló koromfekete füstjükkel városidőket tartanak rettegésben? _ ^ e*j De vannak egyéb előleges d( dések is. Ezek között első helyet ^ p( a tűzveszélyes anyagoknak a hel'^ a bani nagyobb mértékben való tártig bj megakadályozása. Nincsen-e itt &ei« ^ épen a város közepén nem egy f A híum-, olaj- és más égő anyag raktár ^ n. Nem derült-e ki közelebbről, hog . krosvásárhelyt bent, a belvárosban te ^ ~~ mennyiségü szalmás gabonát a mi tüzet fogott. — Hányszor szerencsétlenséget a szabad ?fer" ^ való járás, egy-egy fegyver elsüt se ^ eldobott égő szivarok ? stb. ^ c* Egy-egy jóindulatú hatósági , jj koronként kiad némely elem « rendeleteket, de azok legtöbbnyír ^ rövid idő alatt ki mennek Vq Hogy többet ne említsünk, tar^ $ de készletben elég mennyiségű'^ , ^ tulajdonosok? a nagyobb ,iazapejig ^ dá nek-e látva fecskendőkkel? , fp ^ nem csalódunk, ez irányban eyntézkedések. iatiotc,íf r' S ha a falukra vetjük ^0 . | rét, ott még feltűnőbb lesz a t teendők ezen ágának elbánt^ ^