Magyar Polgár, 1876. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)

1876-07-15 / 159. szám

X. évfolyam. 159-dik szám. Kolozsvárit, 1876. szombat, julius 15. MAGYAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre ........ 16 ft. — kr, félévre....................... 8 . — „ Egy negyedre............................. 4 . — ■ Egy hónapra ........................ 1 . 60 . ‘ín SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyreu­mi nyom­­lába Kiadóhivatal: A lyreumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Ujj Teleki Domokos-ház. ^ HIRDETÉSI DIJAK: ^ ÖUaör han­bolott gaimond »or ára, vagy annak területe ö kr. Minden hirdető* után 80 kr. bélyegilleték külön »ikmu­tatók. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. 1­r NYILTTÉR1 soronként, vagy annak helye 26 kr. Reclámok: hirfüzérbe soronként 1 trt.1­­2 KOLOZSVÁR, JULIUS 14. Legújabb távirati tudósitá­­sok: Zimony, jul. 11. Ma délután 4 óra­kor Belgrádon egy óra járásnyi val alul fekvő Visnikánál Baziás és Belgrád közt a gyors vonathoz csatlakozás végett közlekedő gőzöst a szerb parton örökül felállított parasztok felemelt fegyverrel feltartóztatták. A hajó kapitánya gyors haladást vezényelt, mire a szerbek lőni akartak, szeren­csére azonban a fegyverek felmondották a szolgálatot. A hajón levő sebesült szerb őr­nagy Hadzsics hiába integetett a parasztok­nak. Blauhorn kapitány ez esetről jelentést tett a főconsulnak. A hajón sok utas volt. Csupk­a, jul. 11. Csernajeff Alexinácz­­ban van. Milán fejedelem Paratyin­­ban, hol kizárólag csapatszemlékkel foglal­kozik, s a katonák jó élelmezésére ügyel. Belgrád, jul. 11. Kozsarevaczból női fegyenczeket hoztak ide a sebesültek ápolásá­ra. A hírlapi levelezők megsebesül­téről szóló hírek alaptalanoknak bi­zonyultak. Wallsee itt van s a francziák­­ról eddig semmi bizonyosat nem tudni. — Az osztrák-magyar dunai monitorok a Száva torkolatánál vannak fölállítva Belgráddal szemben. Belgrád, jul. 11. A viddini győzelmi hírek túlzottaknak tekintendők. — Alimpics Rankó, hír szerint, ma újabb vere­séget szenvedett. Raguza, jul. 12. Pavlovics Peko, Bos­­kovics fővajda, Mussics pápista pap, Vukalo­­vics, Milosevics és Perovics archimandrita 6000 emberrel megszállották Klecket. Bilek­­nél és Steláknál 6 török falu felszólítás nél­­kül megadta magát. Egy osztrák önkéntes Trebinjébe megy. — Nikicza fejedelem sere­gével Mostár felé vonul. Bécs, júl. 12. A „Presse“ kijelenti, hogy a Ragusából hozzáérkezett azon tegnapi táv­irat, hogy a kleki kikötőt el fogják zárni a törökök elöl, mint e lap maga kijelenti, egy déli Dalmácziában elterjedt, de teljesen alaptalan tendentiózus ka­csának bizonyul. A Boccheben és Ragu­­sában jelenleg igen tevékeny délszláv agitatió költötte a hírt. Bécs, jul. 12. A „Pol. Corr.“ jelenti Viddinből. Ozmán basa felhasználja a szüne­tet, hogy hadtestét legénység és ágyukkal erő­sítse. — A szerbek czirkáló csapataik szer­vezésével foglalkoznak. Egy ily czirkáló csa­pat 3000 főből álló a Viddinből 2 órányira fekvő Gangova helységig előnyomult. Bécs, jul. 12. Belgrádból jelenti a „Pol. Corr.* A hadügyminiszter Lesjaninnak 7000 főnyi erődítést küldött. Lesjanin a viddini pa­­salikban meglehetősen előre nyomult s az üt­közet legközelebb várható. — Alimpics Bje­­lina közelében 6000 főnyi bosnyák önkénytes csapatot szervez, ép úgy Csernajeff is Aki-Pa­­lánkánál a számos bolgár szabad csapat kato­nai szervezésével foglalkozik. — A drinai had­sereg szintén 3000 főnyi erősítést kapott. Skutari, juh 11. (Külön forrásból.) Ma két nagyobb csata folyt le a montenegróiak és törökök közt, az első Kernicánál a Kraj­­nában, a második Podgoriczánál. A beérkező hírek a törökökre kevésbé kedvezők, mivel ezek nagyobb veszteségeket szenvedtek, mint a szerbek. Konstantinápoly, jul. 12. Hivatalos jelentések szerint Nis környékén egy Szerb sincs többé török földön. A törökök, mielőtt parancsot nem kaptak, az off­ensivát nem akarják megkezdeni. Berlin, jul. 12. A „Provinzial Cor­­resp.“ (Bismarck lapja) a reichstadti találko­zásról elmélkedvén, ezeket mondja: A reich­stadti híreknek Bécsben tulajdonított béke­­biztosítások mindenütt érvényre emelkednek. Megerősíti a bizalmat az, hogy a hatalmas bé­kek­özösség a császárok szövetségében biztos középpontot találva, a jelenlegi helyzet ne­hézségeit is legyőzendő Belgrád, jul. 12. Wrede herczeg s az egész konzulsági személyzet ma délben teljes díszben a dunai monitorokra ment, azokat megszemlélni Belgrád, jul. 12. Osztoicsnak sikerült a bolgár népet tömeges felkelésre bírni. A bolgárok seregestől jelentkeznek Osztoicsnál, hol őket fegyverekkel látják el. Belgrád, jul. 12. Osztoics a bolgár fölkelőktől támogatva, megtartja a positiót Oz­mán pasa mögött. A Timok-hadsereg 30 ezer főre becsültetik. Kalafat, jul. 12. A szerb csapatok Rakitniczánál több falut felégettek s azután ismét a határig visszavonultak. Slano, (Dalmátiában) jul. 12. Élek, ha még el nincs is foglalva a felkelőktől, de az oda útban levő montenegróiak által erősen veszélyeztetve van. London, jul. 12. A „Reuter-ügynök­­ség“ jelenti, hogy lord Derby pénteken egy az alsóház több tagjából álló küldöttséget fo­gad. E küldöttség memorandumot fog neki átnyújtani, mely a kormányt a keleti ügyek­kel szemben a legteljesebb semleges­ség fentartására kéri. A csatatér mozgalmairól a legújabb táv­iratok sok kiváló érdekű részletet közölnek. Alim­pics a Drinánál újabb vereséget szenvedett, a ke­leti hadsereg szintén kedvezőtlen állapotban van, mit abból lehet következtetni, hogy a szerbek a Viddinből jövő török győzelmi híreket „túlzottab­nak mondják, a­mivel elismerik, hogy egy kis igazság mégis van bennök. Az sem jelentéktelen dolog, hogy végre Milán fejedelem hollétét is fölfedezték. Milán Palatyinban, az ország belsejé­ben a Morava partján, Csuprijához egy mértföld­­nyire eső városban időzik s minden gondoskodását annak szenteli, hogy a csapatok kellően élelmez­­tessenek. De mindezeknél fontosabb azon hit, hogy Csernajev ismét Alexináczban, tehát azon a ponton van, a hónon tíz nappal ezelőtt olyan nagy reményekkel kiindult. Seregével van e itt, vagy egyedül, azt nem tudni. Még megemlítjük, hogy Konstantinápolyból azt jelzik, hogy a napokban Viddin közelében nagy csata várható. Az olasz kormány volt az első, mely a ke­leti kérdésről hivatalosan nyilatkozott. A külügy­miniszter a Renatusban Mamiani idevágó interpel­­lációjára hosszasabban válaszolt s sajnálattal con­­statálta, hogy a diplomácia erőfeszítései a török­szerb háború kitörését meg nem akadályozhatták. Azután hangsúlyozta, hogy a nagyhatalmak közt a non interventió alapján szilárd egyetértés létesült, melyet, mint a béke újabb kezességét, a reich­stadti találkozás még inkább megerősített. Az olasz miniszter szerint ez egyetértés a nem­zetközi szerződések által alkotott keleti jogállapo­­tok fentartását teljes mértékben biztosítja. Az olasz kormányra magára térve át, a miniszter constatálta, hogy Olaszország magatartásának alap­ja folytonosan a párisi szerződés volt s ez alapon viszonya a többi kabinetekhez a legbarátságosabb. A miniszter a hozzá intézett kérdésre azt felelte, hogy a Bolgárországban a törökök részéről jelzett állítólagos rémtettek valószínűleg alaptalanok lesz­nek. Ugyanily szellemben szólt a rémhírekről teg­napelőtt az angol kormány is. A török kormány, mint Peruból jelentik, a múlt héten minisztertanácsot tartott, melyben meg­állapította eljárását Milán szerb fejedelem irányá­ban. E szerint a külállamokhoz körjegyzék, a szerb néphez pedig proclamatió fog intéztetni, melyben a fényes kapu, mint Szerbia főura, kije­­lenti, hogy Obrenovics uralkodó­házat trónvesztettnek nyilvá­­nítja s egyúttal felhívja az alattva­lókat, hogy a detronizált fejedelem helyére mást válaszszanak. Nikita montenegrói fejedelemmel a porta talán ugyanígy fog eljárni, ámbár őt szemé­lyesen védelmezi az orosz kormány, s jogviszonya sem egészen olyan a porta irányában, mint a Miláné. Egyúttal megemlítjük, hogy a Montenegro ellen működő rendes hadsereg főparancsnokává De­r­vi­n pasát, az önkénytesek és basi-bozukok vezetőjévé Cserherz Abdi pasát, Abdul-Aziz volt rendőrminiszterét, ki már részt vett egy mon­tenegrói háborúban, nevezték ki. A konstantinápolyi keresztény lakos­ság hangulatáról a „Times” igen érdekes távirati közléseket vesz. Ezek szerint az ott lakó szlávok vezetőit a csatatér eseményei rendkívül elkeserí­tették; azt mondják, hogy Oroszország elárul­­t­a és cserben hagyta Szerbiát és Montenegrót. A Konstantinápolyban lévő európai lakosság s kü­lönösen a görögök rokonszenvei teljesen a törökök részén vannak. A szerbeket mondják a legújabb és pórul járt bulgáriai lázadás s a belőle eredt óriási nyomor okainak. És ebben csakugyan igazuk van. A reichstadti találkozásról közzétett com­­muniquék a „N. Fr. Pr.“ egy budapesti távirata szerint nem voltak pontosak. A passus: „Ausz­­tria-Magyaroszág a területi status quo megváltoz­tatását csak a szerződött hatalmak közbejöttével ismeri el,“ Így értendő: „Ausztria-Magyarország és Oroszország egy nézetben van arra, hogy a jelenlegi bábor kimenetele a területi status quon mit sem változtathat, ellenben Ausztria-Magyar­ország elismeri azt, hogy az összes hatalmak a háború után a status quo megváltoztatását hatá­roznák el. Ausztria-Magyarország az ellen sem­mit sem tehetne, azaz a békét nem fogná meg­zavarni.“ A Bosnia és Herczegovina egyesítésére vo­natkozó passus szintén helytelen. Kiemelendő, hogy e tartományoknak a fejedelemségekkel való egyesítését Ausztria-Magyarország kivonatára Orosz­ország perkereseálja. Ha az „egyesítés” szó elője is, az későbbi esetleges autonómiára, illetőleg új, félig független államok alkotására vonatkozik. Ezt ismeri el Oroszország az osztrák-magyar monróhia érdekeivel ellenkezőnek. Az angol közvéleményben darab idő óta mint­ha csöndes fordulat állott volna be a keleti ügyek­re nézve; úgy látszik, mintha a közvélemény Tö­rökország ellen fogott volna pártot. E körülmény azonban csupán annak tulajdonítandó, hogy az oppositio a keleti kérdést a kormányon levő párt ellen izgatásra használja föl. Mindenfelé meetinge­­ket tartanak s szónokolnak Derby és Disraeli po­litikája ellen. Az a szerencse, hogy az angol nép érdeklődése nem valami élénk most Törökország sorsa iránt, s a whigek által rendezett meetingek többnyire igen kevéssé látogatottak. A­mi Francziaországot illeti, itt legközelebb a senatusban kerül szóba a keleti kérdés, s Ju­les Favre egy, az „Op. National* hoz intézett ira­tában ez alkalomra interpellátiót is helyez kilá­tásba. Favre e levelében ezeket mondja : „Elva­kultak s büntetésre méltók lennénk, ha az ép meg­történt, vagy szemeink előtt történő tényekből nem vonnák ki a tanúságot. Két nagy igazság tűnik ki szókból: 1. hogy a diplomácia minden segédesz­köze sem, de csupán a fegyverek hatalma van hi­vatva azon kérdést megoldani, melyet a mozlim uralom Európában 400 évvel ezelőtt felállított, — és 2. hogy az okosság azt tanácsolja, mikép a meg­kezdett harczban csak akkor válaszszunk helyet, ha a többi harczolók positióikat már elfoglalták.“ A „Tisza” gőzös ügyében Szerbia már megadta monarchiánknak az elégtételt. Mint az augsburgi lapnak Bécsből írják, a vétkes parancs­nok szolgálatából elbocsáttatott. Ennyi az egész! Bosznia kormányzójának a török kor­mányhoz intézett jelentése végre hiteles adatokat tartalmaz a f. hó K­-ig lefolyt harczokról. A je­lentés egy mai kelta távirat szerint így szól: „F. hó K­-ig kapott tudósításaim megerősítik, hogy török a hadsereg minden állásában, Viddinnél, Nis­­nél, Sienicánál, Novi-Bazárnál, Visegrádnál és Bjelinánál az ellenséget diadalmasan visszaverte, s hogy ez emberekben és anyagszerben nagy vesz­teséget szenvedett. Konstantinápolyból azt jelentik, hogy a tö­rök hadseregben ezer­ görög (török alattvaló) lépett be mint önkéntes. A porta a román kormány kivonatára, az oláh Duna semlegességére vonatkozólag kijelenté, hogy a dunai flotta parancsnoka rendeletet kapott csak a Linak torkolatáig terjedő operatiókra szorítkoz­ni, s így a hajóhad csakis a szerb határ mentén fog­­működni. Bukarestből írják a „Pester Corr.“-nak: A hivatalos dementik s a kormány semleges maga­tartása daczára egész Romániában agitálnak a harcoló keresztények érdekében. A lapok — a „Romanul“, „Timpul“, „Pogorul“ melegen szólal­nak fel a törökországi keresztények érdekében alakítandó segélyző bizottságok mellett. Egyik „Chiamare“ — felhívás — a másik után ajánlja, hogy a román nép minden rangkülönbség nélkül segélyezze pénzzel s élelmiszerekkel a szerbeket s montenegróiakat. Az eredmény még nem tud­ható­ Szerbiából. A bolgár küldöttek, kik 14 napig időztek itt, mint a „Pol. Corr.-nek Belgrádból, 8-ről írják — 7-én elhagyták e várost. Mint hírlik, e küldöttek formális szövetségi egyezményt kötöttek a szerb kormánynyal. Szerbország Bolgárország iránt nem emel igényt­ az áldozatnak, melyet Szerbország Bolgárország felszabadításáért tesz, egy csekély, de stratégaiig fontos vonalrész leszen az ára. A bolgárok különben önállóan fognak szervezkedhet­ni , legfőlebb némely esetekben lesznek Szerbor­­szággal való szolidáris eljárásra kötelezve. A kül­dötteknek igen befolyásos bolgároktól voltak fel­hatalmazásaik s ezek alapján történt az egyezkedés. Itt azt hiszik, hogy Bolgárországban most kezdő­dik csak igazában a fölkelés. Milán fejedelem főhadiszállása elejétől fogva Paracsinban volt; mind az a kombináció, mely a főhadiszállásnak Deligrádból Paracsinba való visszahelyezésére támaszkodott, így önmagában megszűnik. A hadügyminiszter a második felkelés dan­­dárait küldeti a különböző hadsereghez. Ezek rész­ben azon fogyatkozást fogják kipótolni, a­mit az eddigi bar ez okozott, részben mint tartalékcsa­­patok találnak alkalmazást. A külföldről sok önkéntes jő. A kormány nem nagyon örül ennek s késik őket a hadsereg­hez küldeni. A Romániában s Délorosz­országban lakó szerbek többsége ideérkezett s a hadügyminiszter rendelkezése alá bocsátá magát. Pénzadomány­­a minden oldalról jő. Oroszországban minden tem­plomban gyűjtenek a sebesültek számára. A pénzügyminiszter 6 millió pianztert kül­dött a főhadi­szállásra. A zsoldot a csapatok leg­pontosabban kapják. Eddig pénzben s­élelemben nem volt hiány. A kragujeváczi ágyúöntöde, s a fegyvergyár szakadatlanul működik. Új ütegeket állítanak egy­be. Holnap egész készen s fölszerelve négy üteg indul részben az Ibarhoz, részben a Timók­hoz. Az a több lap által jelentett hír, mintha Zách tábornok a törökökkel való első, nem igen eredménydús összeütközése miatt parancsnokságá­ról elmozdíttatott volna, mindenesetre korai, ha ugyan nem egészen kétséges. A kizárólag törökök által használt kartács­­vetanyagok folytán a sebesültek száma igen nagy. Mindenhol sok a sebesült, tömegesen szállíttatnak Deligrádba. A négy hírlaptudósító esete. Újabb keletű táviratok arról értesítenek, hogy azon négy hírlapíró esete, kikről az a hir terjedt el, hogy a szerbektől megsebesittettek s közülök egy megöletett, nem minden tekintetben felel meg a valóságnak. Wallsee ugyanis, több bécsi lap le­velezője, kiről az volt a hír, hogy agyonlövetett, egy mai távirat szerint Belgrádban van, s valószí­nűleg semmi baja sincs. Mielőtt a dologról hű és pontos tudósítást hozhatnánk,­itt közöljük a „Pester Corr.“ belgrádi (jul. 10 ) leveléből a következő­ket : Wallsee, Cousouly, Gab­i és Hendl bécsi, pá­risi és berlini lapok levelezői a múlt hétfőn elin­dultak Belgrádból s Kragujeváczon, Jagodinon és Kruseváczon át Alexinácz felé. Jagodin mellett a szerbek megtámadták őket, Wallseet (e tudósítás szerint) megölték, a két francziát megsebesítetet­­ték, Hendl megmenekült. Ez utóbbi azonnal megtáviratozta az esetet

Next