Magyar Polgár, 1876. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)
1876-07-15 / 159. szám
X. évfolyam. 159-dik szám. Kolozsvárit, 1876. szombat, julius 15. MAGYAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre ........ 16 ft. — kr, félévre....................... 8 . — „ Egy negyedre............................. 4 . — ■ Egy hónapra ........................ 1 . 60 . ‘ín SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyreumi nyomlába Kiadóhivatal: A lyreumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Ujj Teleki Domokos-ház. ^ HIRDETÉSI DIJAK: ^ ÖUaör hanbolott gaimond »or ára, vagy annak területe ö kr. Minden hirdető* után 80 kr. bélyegilleték külön »ikmutatók. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. 1r NYILTTÉR1 soronként, vagy annak helye 26 kr. Reclámok: hirfüzérbe soronként 1 trt.12 KOLOZSVÁR, JULIUS 14. Legújabb távirati tudósitások: Zimony, jul. 11. Ma délután 4 órakor Belgrádon egy óra járásnyi val alul fekvő Visnikánál Baziás és Belgrád közt a gyors vonathoz csatlakozás végett közlekedő gőzöst a szerb parton örökül felállított parasztok felemelt fegyverrel feltartóztatták. A hajó kapitánya gyors haladást vezényelt, mire a szerbek lőni akartak, szerencsére azonban a fegyverek felmondották a szolgálatot. A hajón levő sebesült szerb őrnagy Hadzsics hiába integetett a parasztoknak. Blauhorn kapitány ez esetről jelentést tett a főconsulnak. A hajón sok utas volt. Csupka, jul. 11. Csernajeff Alexináczban van. Milán fejedelem Paratyinban, hol kizárólag csapatszemlékkel foglalkozik, s a katonák jó élelmezésére ügyel. Belgrád, jul. 11. Kozsarevaczból női fegyenczeket hoztak ide a sebesültek ápolására. A hírlapi levelezők megsebesültéről szóló hírek alaptalanoknak bizonyultak. Wallsee itt van s a francziákról eddig semmi bizonyosat nem tudni. — Az osztrák-magyar dunai monitorok a Száva torkolatánál vannak fölállítva Belgráddal szemben. Belgrád, jul. 11. A viddini győzelmi hírek túlzottaknak tekintendők. — Alimpics Rankó, hír szerint, ma újabb vereséget szenvedett. Raguza, jul. 12. Pavlovics Peko, Boskovics fővajda, Mussics pápista pap, Vukalovics, Milosevics és Perovics archimandrita 6000 emberrel megszállották Klecket. Bileknél és Steláknál 6 török falu felszólítás nélkül megadta magát. Egy osztrák önkéntes Trebinjébe megy. — Nikicza fejedelem seregével Mostár felé vonul. Bécs, júl. 12. A „Presse“ kijelenti, hogy a Ragusából hozzáérkezett azon tegnapi távirat, hogy a kleki kikötőt el fogják zárni a törökök elöl, mint e lap maga kijelenti, egy déli Dalmácziában elterjedt, de teljesen alaptalan tendentiózus kacsának bizonyul. A Boccheben és Ragusában jelenleg igen tevékeny délszláv agitatió költötte a hírt. Bécs, jul. 12. A „Pol. Corr.“ jelenti Viddinből. Ozmán basa felhasználja a szünetet, hogy hadtestét legénység és ágyukkal erősítse. — A szerbek czirkáló csapataik szervezésével foglalkoznak. Egy ily czirkáló csapat 3000 főből álló a Viddinből 2 órányira fekvő Gangova helységig előnyomult. Bécs, jul. 12. Belgrádból jelenti a „Pol. Corr.* A hadügyminiszter Lesjaninnak 7000 főnyi erődítést küldött. Lesjanin a viddini pasalikban meglehetősen előre nyomult s az ütközet legközelebb várható. — Alimpics Bjelina közelében 6000 főnyi bosnyák önkénytes csapatot szervez, ép úgy Csernajeff is Aki-Palánkánál a számos bolgár szabad csapat katonai szervezésével foglalkozik. — A drinai hadsereg szintén 3000 főnyi erősítést kapott. Skutari, juh 11. (Külön forrásból.) Ma két nagyobb csata folyt le a montenegróiak és törökök közt, az első Kernicánál a Krajnában, a második Podgoriczánál. A beérkező hírek a törökökre kevésbé kedvezők, mivel ezek nagyobb veszteségeket szenvedtek, mint a szerbek. Konstantinápoly, jul. 12. Hivatalos jelentések szerint Nis környékén egy Szerb sincs többé török földön. A törökök, mielőtt parancsot nem kaptak, az offensivát nem akarják megkezdeni. Berlin, jul. 12. A „Provinzial Corresp.“ (Bismarck lapja) a reichstadti találkozásról elmélkedvén, ezeket mondja: A reichstadti híreknek Bécsben tulajdonított békebiztosítások mindenütt érvényre emelkednek. Megerősíti a bizalmat az, hogy a hatalmas békeközösség a császárok szövetségében biztos középpontot találva, a jelenlegi helyzet nehézségeit is legyőzendő Belgrád, jul. 12. Wrede herczeg s az egész konzulsági személyzet ma délben teljes díszben a dunai monitorokra ment, azokat megszemlélni Belgrád, jul. 12. Osztoicsnak sikerült a bolgár népet tömeges felkelésre bírni. A bolgárok seregestől jelentkeznek Osztoicsnál, hol őket fegyverekkel látják el. Belgrád, jul. 12. Osztoics a bolgár fölkelőktől támogatva, megtartja a positiót Ozmán pasa mögött. A Timok-hadsereg 30 ezer főre becsültetik. Kalafat, jul. 12. A szerb csapatok Rakitniczánál több falut felégettek s azután ismét a határig visszavonultak. Slano, (Dalmátiában) jul. 12. Élek, ha még el nincs is foglalva a felkelőktől, de az oda útban levő montenegróiak által erősen veszélyeztetve van. London, jul. 12. A „Reuter-ügynökség“ jelenti, hogy lord Derby pénteken egy az alsóház több tagjából álló küldöttséget fogad. E küldöttség memorandumot fog neki átnyújtani, mely a kormányt a keleti ügyekkel szemben a legteljesebb semlegesség fentartására kéri. A csatatér mozgalmairól a legújabb táviratok sok kiváló érdekű részletet közölnek. Alimpics a Drinánál újabb vereséget szenvedett, a keleti hadsereg szintén kedvezőtlen állapotban van, mit abból lehet következtetni, hogy a szerbek a Viddinből jövő török győzelmi híreket „túlzottabnak mondják, amivel elismerik, hogy egy kis igazság mégis van bennök. Az sem jelentéktelen dolog, hogy végre Milán fejedelem hollétét is fölfedezték. Milán Palatyinban, az ország belsejében a Morava partján, Csuprijához egy mértföldnyire eső városban időzik s minden gondoskodását annak szenteli, hogy a csapatok kellően élelmeztessenek. De mindezeknél fontosabb azon hit, hogy Csernajev ismét Alexináczban, tehát azon a ponton van, a hónon tíz nappal ezelőtt olyan nagy reményekkel kiindult. Seregével van e itt, vagy egyedül, azt nem tudni. Még megemlítjük, hogy Konstantinápolyból azt jelzik, hogy a napokban Viddin közelében nagy csata várható. Az olasz kormány volt az első, mely a keleti kérdésről hivatalosan nyilatkozott. A külügyminiszter a Renatusban Mamiani idevágó interpellációjára hosszasabban válaszolt s sajnálattal constatálta, hogy a diplomácia erőfeszítései a törökszerb háború kitörését meg nem akadályozhatták. Azután hangsúlyozta, hogy a nagyhatalmak közt a non interventió alapján szilárd egyetértés létesült, melyet, mint a béke újabb kezességét, a reichstadti találkozás még inkább megerősített. Az olasz miniszter szerint ez egyetértés a nemzetközi szerződések által alkotott keleti jogállapotok fentartását teljes mértékben biztosítja. Az olasz kormányra magára térve át, a miniszter constatálta, hogy Olaszország magatartásának alapja folytonosan a párisi szerződés volt s ez alapon viszonya a többi kabinetekhez a legbarátságosabb. A miniszter a hozzá intézett kérdésre azt felelte, hogy a Bolgárországban a törökök részéről jelzett állítólagos rémtettek valószínűleg alaptalanok lesznek. Ugyanily szellemben szólt a rémhírekről tegnapelőtt az angol kormány is. A török kormány, mint Peruból jelentik, a múlt héten minisztertanácsot tartott, melyben megállapította eljárását Milán szerb fejedelem irányában. E szerint a külállamokhoz körjegyzék, a szerb néphez pedig proclamatió fog intéztetni, melyben a fényes kapu, mint Szerbia főura, kijelenti, hogy Obrenovics uralkodóházat trónvesztettnek nyilvánítja s egyúttal felhívja az alattvalókat, hogy a detronizált fejedelem helyére mást válaszszanak. Nikita montenegrói fejedelemmel a porta talán ugyanígy fog eljárni, ámbár őt személyesen védelmezi az orosz kormány, s jogviszonya sem egészen olyan a porta irányában, mint a Miláné. Egyúttal megemlítjük, hogy a Montenegro ellen működő rendes hadsereg főparancsnokává Dervin pasát, az önkénytesek és basi-bozukok vezetőjévé Cserherz Abdi pasát, Abdul-Aziz volt rendőrminiszterét, ki már részt vett egy montenegrói háborúban, nevezték ki. A konstantinápolyi keresztény lakosság hangulatáról a „Times” igen érdekes távirati közléseket vesz. Ezek szerint az ott lakó szlávok vezetőit a csatatér eseményei rendkívül elkeserítették; azt mondják, hogy Oroszország elárulta és cserben hagyta Szerbiát és Montenegrót. A Konstantinápolyban lévő európai lakosság s különösen a görögök rokonszenvei teljesen a törökök részén vannak. A szerbeket mondják a legújabb és pórul járt bulgáriai lázadás s a belőle eredt óriási nyomor okainak. És ebben csakugyan igazuk van. A reichstadti találkozásról közzétett communiquék a „N. Fr. Pr.“ egy budapesti távirata szerint nem voltak pontosak. A passus: „Ausztria-Magyaroszág a területi status quo megváltoztatását csak a szerződött hatalmak közbejöttével ismeri el,“ Így értendő: „Ausztria-Magyarország és Oroszország egy nézetben van arra, hogy a jelenlegi bábor kimenetele a területi status quon mit sem változtathat, ellenben Ausztria-Magyarország elismeri azt, hogy az összes hatalmak a háború után a status quo megváltoztatását határoznák el. Ausztria-Magyarország az ellen semmit sem tehetne, azaz a békét nem fogná megzavarni.“ A Bosnia és Herczegovina egyesítésére vonatkozó passus szintén helytelen. Kiemelendő, hogy e tartományoknak a fejedelemségekkel való egyesítését Ausztria-Magyarország kivonatára Oroszország perkereseálja. Ha az „egyesítés” szó elője is, az későbbi esetleges autonómiára, illetőleg új, félig független államok alkotására vonatkozik. Ezt ismeri el Oroszország az osztrák-magyar monróhia érdekeivel ellenkezőnek. Az angol közvéleményben darab idő óta mintha csöndes fordulat állott volna be a keleti ügyekre nézve; úgy látszik, mintha a közvélemény Törökország ellen fogott volna pártot. E körülmény azonban csupán annak tulajdonítandó, hogy az oppositio a keleti kérdést a kormányon levő párt ellen izgatásra használja föl. Mindenfelé meetingeket tartanak s szónokolnak Derby és Disraeli politikája ellen. Az a szerencse, hogy az angol nép érdeklődése nem valami élénk most Törökország sorsa iránt, s a whigek által rendezett meetingek többnyire igen kevéssé látogatottak. Ami Francziaországot illeti, itt legközelebb a senatusban kerül szóba a keleti kérdés, s Jules Favre egy, az „Op. National* hoz intézett iratában ez alkalomra interpellátiót is helyez kilátásba. Favre e levelében ezeket mondja : „Elvakultak s büntetésre méltók lennénk, ha az ép megtörtént, vagy szemeink előtt történő tényekből nem vonnák ki a tanúságot. Két nagy igazság tűnik ki szókból: 1. hogy a diplomácia minden segédeszköze sem, de csupán a fegyverek hatalma van hivatva azon kérdést megoldani, melyet a mozlim uralom Európában 400 évvel ezelőtt felállított, — és 2. hogy az okosság azt tanácsolja, mikép a megkezdett harczban csak akkor válaszszunk helyet, ha a többi harczolók positióikat már elfoglalták.“ A „Tisza” gőzös ügyében Szerbia már megadta monarchiánknak az elégtételt. Mint az augsburgi lapnak Bécsből írják, a vétkes parancsnok szolgálatából elbocsáttatott. Ennyi az egész! Bosznia kormányzójának a török kormányhoz intézett jelentése végre hiteles adatokat tartalmaz a f. hó K-ig lefolyt harczokról. A jelentés egy mai kelta távirat szerint így szól: „F. hó K-ig kapott tudósításaim megerősítik, hogy török a hadsereg minden állásában, Viddinnél, Nisnél, Sienicánál, Novi-Bazárnál, Visegrádnál és Bjelinánál az ellenséget diadalmasan visszaverte, s hogy ez emberekben és anyagszerben nagy veszteséget szenvedett. Konstantinápolyból azt jelentik, hogy a török hadseregben ezer görög (török alattvaló) lépett be mint önkéntes. A porta a román kormány kivonatára, az oláh Duna semlegességére vonatkozólag kijelenté, hogy a dunai flotta parancsnoka rendeletet kapott csak a Linak torkolatáig terjedő operatiókra szorítkozni, s így a hajóhad csakis a szerb határ mentén fogműködni. Bukarestből írják a „Pester Corr.“-nak: A hivatalos dementik s a kormány semleges magatartása daczára egész Romániában agitálnak a harcoló keresztények érdekében. A lapok — a „Romanul“, „Timpul“, „Pogorul“ melegen szólalnak fel a törökországi keresztények érdekében alakítandó segélyző bizottságok mellett. Egyik „Chiamare“ — felhívás — a másik után ajánlja, hogy a román nép minden rangkülönbség nélkül segélyezze pénzzel s élelmiszerekkel a szerbeket s montenegróiakat. Az eredmény még nem tudható Szerbiából. A bolgár küldöttek, kik 14 napig időztek itt, mint a „Pol. Corr.-nek Belgrádból, 8-ről írják — 7-én elhagyták e várost. Mint hírlik, e küldöttek formális szövetségi egyezményt kötöttek a szerb kormánynyal. Szerbország Bolgárország iránt nem emel igényt az áldozatnak, melyet Szerbország Bolgárország felszabadításáért tesz, egy csekély, de stratégaiig fontos vonalrész leszen az ára. A bolgárok különben önállóan fognak szervezkedhetni , legfőlebb némely esetekben lesznek Szerbországgal való szolidáris eljárásra kötelezve. A küldötteknek igen befolyásos bolgároktól voltak felhatalmazásaik s ezek alapján történt az egyezkedés. Itt azt hiszik, hogy Bolgárországban most kezdődik csak igazában a fölkelés. Milán fejedelem főhadiszállása elejétől fogva Paracsinban volt; mind az a kombináció, mely a főhadiszállásnak Deligrádból Paracsinba való visszahelyezésére támaszkodott, így önmagában megszűnik. A hadügyminiszter a második felkelés dandárait küldeti a különböző hadsereghez. Ezek részben azon fogyatkozást fogják kipótolni, amit az eddigi bar ez okozott, részben mint tartalékcsapatok találnak alkalmazást. A külföldről sok önkéntes jő. A kormány nem nagyon örül ennek s késik őket a hadsereghez küldeni. A Romániában s Déloroszországban lakó szerbek többsége ideérkezett s a hadügyminiszter rendelkezése alá bocsátá magát. Pénzadománya minden oldalról jő. Oroszországban minden templomban gyűjtenek a sebesültek számára. A pénzügyminiszter 6 millió pianztert küldött a főhadiszállásra. A zsoldot a csapatok legpontosabban kapják. Eddig pénzben sélelemben nem volt hiány. A kragujeváczi ágyúöntöde, s a fegyvergyár szakadatlanul működik. Új ütegeket állítanak egybe. Holnap egész készen s fölszerelve négy üteg indul részben az Ibarhoz, részben a Timókhoz. Az a több lap által jelentett hír, mintha Zách tábornok a törökökkel való első, nem igen eredménydús összeütközése miatt parancsnokságáról elmozdíttatott volna, mindenesetre korai, ha ugyan nem egészen kétséges. A kizárólag törökök által használt kartácsvetanyagok folytán a sebesültek száma igen nagy. Mindenhol sok a sebesült, tömegesen szállíttatnak Deligrádba. A négy hírlaptudósító esete. Újabb keletű táviratok arról értesítenek, hogy azon négy hírlapíró esete, kikről az a hir terjedt el, hogy a szerbektől megsebesittettek s közülök egy megöletett, nem minden tekintetben felel meg a valóságnak. Wallsee ugyanis, több bécsi lap levelezője, kiről az volt a hír, hogy agyonlövetett, egy mai távirat szerint Belgrádban van, s valószínűleg semmi baja sincs. Mielőtt a dologról hű és pontos tudósítást hozhatnánk,itt közöljük a „Pester Corr.“ belgrádi (jul. 10 ) leveléből a következőket : Wallsee, Cousouly, Gabi és Hendl bécsi, párisi és berlini lapok levelezői a múlt hétfőn elindultak Belgrádból s Kragujeváczon, Jagodinon és Kruseváczon át Alexinácz felé. Jagodin mellett a szerbek megtámadták őket, Wallseet (e tudósítás szerint) megölték, a két francziát megsebesítetették, Hendl megmenekült. Ez utóbbi azonnal megtáviratozta az esetet