Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)

1877-01-14 / 11. szám

megbízható, kipróbált és értelmes szakköze­­get állítani­ be a községbe, ez által méltó lendületet adni az addig nem létezett köz­­gépi életnek ; helyes tanácsadás által vé­dőt rendelni a megtámadott igazságnak ; leg­több helye­t tanács­adót rendelni az Írástu­datlan falus­i birónak, sőt... egy szóval a községi jegyzők és virilis intézménynyel oda emelni elhagyott községeinket, hogy azok az állami és törvényhatósági igazgatásnak be­válható közegei lehessenek. És a cz­élt nem értük el ! A községi értelmiség magasabb politi­kával foglalkozik, s otthonját a közjegyző szabad cselekvési* körére bízza. * A körjegyző sok helyütt elhalmoztatik sok községgel, mert különben nagyobb ro­vatal háromlik a különben is terhelt bir­tokosságra. , A sok községgel fokozódik a munka és felelősség . . . . ... A járási szolgabiró örvend, hogy a köz­ségben egy alkalmas közegre akadt, a­kit sa­ját körének könnyítésére felhasználhat, fe­lejti azonban, vagy elmulasztja utána nézni a körjegyzőnek. . . ., a magára maradt jegyző a legjobb esetben agyon hajtja magát, s megfelelni még­sem képes, a rosszabb esetben pedig kinőtte magát a kör vagy község heréjévé, a ki a ténykedés mezején drága áron s ne­hezen megmozdítható, s élethossziglani állá­sánál fogva, hivatalos állásából nagy deren­­dát­ával kimozdítható. A község birtokossága csupán község rovatalok czimén adó forintja után fizeti a 32, sőt 74 krajczáros ravatalokat. Panaszko­dik a módfeletti terhek miatt,­­ a jegyzői túlkapásokért, s nem mond kevesebbet, mint hogy a legdrágább áron a községekben mé­g 18 anarchia van. A jegyző­ módfeletti és elbirhatlan terhei miatt panaszkodik. . És valóban mind a közönségnek, mind a jegyzőnek igaza van. "Épen azért kell hogy a törvényhozás községi ügyeinkre bölcs figyelmét kiter­jessze ! . . .... Kell, hogy az értelmiség törvényjelölte helyét a község tűzhelye körül elfoglalja! Kell a szolgabírónak tartózkodnia at­tól, hogy magát sok­ tekintetben egészen a jegyzőre bízza,­­ sőt ellenőrző figyelmen kívül helyezze. A törvényhozásnak gondoskodnia kell arról, hogy a községi törvény módosításával lehetővé tétessék­ a jegyzőt a mun­ka arányában díjazhatni, vagyis fokozatokat állapítani meg a jegyzők fizeté­­sére nézve. Ezen" fokozatokat már maga a gyakor­lat­ mutatta helyesnek az által, hogy oly he­lyütt, hol 5—7, vagy több községek csopor­todnak a költségek miatt. Doha a csoport­nak egy engedélyezett jegyzője van, a 40. írt. jegyzői fizetést egymás között atyafilá­­gosan megosztva, két­től három egyén is jegyzősegédi minőségben működik. A kulcs ezen fokozatok megállapítá­sához nem lehet egyéb, mint a községek lé­lek­száma — kiterjedése — erkölcsi és anyagi viszonyai. Kell a törvényhozásnak továbbá gon­doskodni arról, hogy minden 100, vagy 200 lelket számláló házcsoport kisközségi jelleg­gel ne ruházathassák fel, s igy az ilyenek­nek külön-külön költséges háztartása ne le­hessen. A többek közö­t például ismerünk 4 községet, melyeket egymástól még csak pa­takok nem választ­anak el; ezeknek összes népességük 1905 lélek s halott együtt csak egy kis községi állást foglalhatnának el, mé­gis 4 külön kis községi álláss­al kapcsolatos terheket hordoznak. A törvény nektek ezt lehetővé tette, s ők a nagyhatalmi állásról magukról le sem mondanak. Már­pedig így kü­ön együtt 4 költség­­vetés szerint kiadnak 117, frtó­, csatlako­zott kis községi állással pedig beérhetnék 874 írttal évenkint. Apasztva a terhet, apasztva lehetne a sok cseplesz községgel való terhes bibelődés. A jegyzői fizetések a közadókkal együtt volnának behajtandók, s a megye pénztárá­ból havi előleges részletekben kiszolgálta­tandók. Segédjegyzékkel ismét újabb terhek szaporítása nem a mi országunknak való i­s . Több segítség rej­ik abban, ha az in­­telligentia a nagy politika piaczárói a közsé­gi élet tűzhelyéhez vonu­latni — alkotni, a törvény és rend tiszteletében példaadólag előlmenni, s a jegyzőt is jóakarattal — szi­gorral — tapácccsal — s ellenőrzéssel támogatni. A szolgabiróról pedig — végre vala­­hára vegye észre a vármegye, miszerint igen kedvére van az alatt, mig ő gyömölcsfái kö­zött bíbelődik, egyet is mást is jegyző uram­ra bizni. Azt pedig nem szereti, hogy éber figyelemmel szigorral jegyző uram után hord­ja a zsindelyt, miért is csinálna magának éhínséget, vagy miért jönne ki rendes com­­moditásából ? Hozzá­szóltunk a kérdéshez, mert lát­juk mindnyájan, hogy így a közjegyzői in­tézmény tovább nem tartható, azon neveze­tes kötelességek pedig, melyek szükségkép azon közegekre kell hogy nehezedjenek, „I­s­­ten számába“ nem hagyathatnak. Kellő segítséget az elmondottak szerint várhatunk! Kossuth levele a czeglé­­diekhez. Kossuth Lajos Cegléden történt meg­választása alkalmától Nyújtó Pálhoz, a czeglédi választó­kerület választási elnökéhez a következő levelet intézte, melyet az „Egyet­értésiből veszünk át. Collegno (al Baraccone) Italia Január 5-én 1877. Tisztelt elnök ur 1 Volt szerencsém venni decz. 27-től kelt táviratát, melylyel értesíteni méltóztatott, hogy a czeglédi választó-kerület országgyű­lési képviselőjévé egyhangúlag én lettem meg­választva. Mindig a legmélyebb hálára érzem ma­gamat kötelezettnek, valahányszor engem, a több mint egy negyedszázad óta tőlük els­ar­kítottal, bizalmukkal, jó indulatuk kegyével vigasztalnak meg hazámfiai. kiket én, közös­­­zette a „parancsol“ Solferinóhoz, Szadová­­hoz! — Mire való a történelem, ha nem ta­nulságnak? • • I . Bizony bizony mondom, ha a „traditiók“ tévcsábjai a „parancsot“ az orosz vontató köteléhez csatolnák, az a magyar nemzet részéről legfelebb is csak amolyan „fehér zsebkendős“ engedelmességre számíthatna Legfelebb is. Míg ha — mit ne adjon Isten — az orosz hatalmi túlsúly terjeszkedését békés után (más egyebek közt Romániának európailag garantírozott semlegességű­ keleti Belgiummá alakításával) elhárítani nem si­kerülne, a a kérlelhetlen szükség a fegyver két külön gazdasági egész, ugyanazon egy közvetett adózási sajtóba nem préselhető a­nélkül, hogy mind a kettő ne szenvedjen ? Miként lehetett arról álmodni, hogy a két külön gazdasági egész hitelszükség­etei ugyanazon egy bank útján elláthatók ? mikor már magában az egy­bank eszméjében kike­rülhetlenül benne fekszik az a fatális kény­szerűség, hogy a­mit az egyik fél kap az a másik fél szükségleteinek fedezésétől vo­­natik el. Ezek mind merő lehetetlenségek, s mennyit lehetne még mondanom, a­mi mind onnan származik, hogy e szerencsétlen rend­szer miatt, egyik fél sincs azon helyzetben, hogy közgazdászati háztartását, financiáit, adózási rendszerét, kereskedelmi politikáját saját érdekeinek kívánalmai szerint rendez­hesse be. (Vége köv.) Magyar-román testvé­riség. Fogaras 1897. jan. 9. E kis havasalji vármegyében a mult­­ évtől két napon át tartott bízott arány­­ gyű­léssel búcsúztunk el. Ezen bizottmányi gyűlés volt reánk itt élő magyarokra nézve a leélt küzdelem teljes évben, minden várakozáson felül a sanya­rú múltba vegyült jótékony hatású csillapító csepp, a jövő iránt pedig némi vigasztaló sugár Most, midőn itteni német ajkú testvé­reink ezége alatt két-három álcivilisátor által önző czéljaik kizsákmányolhatása érdekében pokoli játék űzetik a nagy-szebeni Tageblatt­­ban, a legpiszkosabb anyagból gyúrt rágal­makat szórván az itteni magyar elemre, fel­háborodik román testvéreinkben a lovagias öntudat és mint egy kardcsapásra mellénk sorakoznak, baráti kezet nyujtva, bizonysá­­gn®jny­­ául annak, hogy ők habár egyik másik te­kintetben mint politikai ellenfeleink velünk szemben állnak, de az itt bizonyos czélok kivitelére felütött pandora szelenczéjéből jö­vő, az itteni magyarság legjobbjai becsület­szentélyébe tolakodó rágalmaknak bűnrésze­sei lenni nem akarnak. Üdvözöljük őket e téren, és a­hogy nyomban a bizottmányi gyűlés folyama alatt nemcsak a főispáni elnöki székből , de a magyar bizottmányi tagok magatartásából is alkalmunk volt tapasztalni,­­ az itte­ni magyarság becsüli és szereti román test­véreit. Legyenek meggyőződve arról, ha a jóindulatú hang nemcsak pillanatnyi fellob­banó láng, hanem tartós egyetértést fentar­­tani szándékozó őszinte férfias parola volt, nálunk magyaroknál is az alkotmány lobo­gója alatt tartós őszinte barátságra talá­lundnak. Főispánunk Boér Kálmán ő méltóságá­hoz pedig azon kéréssel fordulunk: méltói­tassék széles látkörü tapintatával odahatul, hogy a fogarasmegyei magyarok és ro­mánok között, megyei beligazgatásunk terén az egyetértés eléressék. Jól indultunk és ha a vezető el nem téveszti az utat, remélni lehet, hogy elérjük a czélt ! Ezeknek előrebocsátása után könnyű lesz a lefolyt bizottmányi gyűlést magát le­írnom, mert minden a legnagyobb egyetér­tésben tárgyaltatott le. A szentesített törvényczikkek felolvas­tatnak és kihirdettetnek, a virilisek névsora a bizottság nélkül elfogadtatik, a betegápolási tartalék alap takarékpénztári kezelése a miniszteri lab kie­­jedő felelete után is szükség van, egjf®­ azért, hogy a levél által tán jókora mérték* ben félrevezetett közvélemény teljesen hely* re igazuljon, másfelől azért is, hogy jövőre Künte József urat több óvatosságra intse. Ez én képes­ nek és hivatottnak tartom mag8® az említett levélbeni vádak teljes megcá­folására : képesnek egyfelől azért, amit a jelen tanévben a főtanoda orvosa dr. Dono­­gány kartársam hoszabb betegeskedése alatt alkalmam lévén a főtanodai egészségügy ke­zelésébe — felszólítás folytán — befolyni» részleteit ismerem, másfelé

Next