Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)
1877-01-14 / 11. szám
megbízható, kipróbált és értelmes szakközeget állítani be a községbe, ez által méltó lendületet adni az addig nem létezett közgépi életnek ; helyes tanácsadás által védőt rendelni a megtámadott igazságnak ; legtöbb helyet tanácsadót rendelni az Írástudatlan falusi birónak, sőt... egy szóval a községi jegyzők és virilis intézménynyel oda emelni elhagyott községeinket, hogy azok az állami és törvényhatósági igazgatásnak beválható közegei lehessenek. És a czélt nem értük el ! A községi értelmiség magasabb politikával foglalkozik, s otthonját a közjegyző szabad cselekvési* körére bízza. * A körjegyző sok helyütt elhalmoztatik sok községgel, mert különben nagyobb rovatal háromlik a különben is terhelt birtokosságra. , A sok községgel fokozódik a munka és felelősség . . . . ... A járási szolgabiró örvend, hogy a községben egy alkalmas közegre akadt, akit saját körének könnyítésére felhasználhat, felejti azonban, vagy elmulasztja utána nézni a körjegyzőnek. . . ., a magára maradt jegyző a legjobb esetben agyon hajtja magát, s megfelelni mégsem képes, a rosszabb esetben pedig kinőtte magát a kör vagy község heréjévé, a ki a ténykedés mezején drága áron s nehezen megmozdítható, s élethossziglani állásánál fogva, hivatalos állásából nagy derendátával kimozdítható. A község birtokossága csupán község rovatalok czimén adó forintja után fizeti a 32, sőt 74 krajczáros ravatalokat. Panaszkodik a módfeletti terhek miatt, a jegyzői túlkapásokért, s nem mond kevesebbet, mint hogy a legdrágább áron a községekben még 18 anarchia van. A jegyző módfeletti és elbirhatlan terhei miatt panaszkodik. . És valóban mind a közönségnek, mind a jegyzőnek igaza van. "Épen azért kell hogy a törvényhozás községi ügyeinkre bölcs figyelmét kiterjessze ! . . .... Kell, hogy az értelmiség törvényjelölte helyét a község tűzhelye körül elfoglalja! Kell a szolgabírónak tartózkodnia attól, hogy magát sok tekintetben egészen a jegyzőre bízza, sőt ellenőrző figyelmen kívül helyezze. A törvényhozásnak gondoskodnia kell arról, hogy a községi törvény módosításával lehetővé tétessék a jegyzőt a munka arányában díjazhatni, vagyis fokozatokat állapítani meg a jegyzők fizetésére nézve. Ezen" fokozatokat már maga a gyakorlat mutatta helyesnek az által, hogy oly helyütt, hol 5—7, vagy több községek csoportodnak a költségek miatt. Doha a csoportnak egy engedélyezett jegyzője van, a 40. írt. jegyzői fizetést egymás között atyafilágosan megosztva, kéttől három egyén is jegyzősegédi minőségben működik. A kulcs ezen fokozatok megállapításához nem lehet egyéb, mint a községek lélekszáma — kiterjedése — erkölcsi és anyagi viszonyai. Kell a törvényhozásnak továbbá gondoskodni arról, hogy minden 100, vagy 200 lelket számláló házcsoport kisközségi jelleggel ne ruházathassák fel, s igy az ilyeneknek külön-külön költséges háztartása ne lehessen. A többek közöt például ismerünk 4 községet, melyeket egymástól még csak patakok nem választanak el; ezeknek összes népességük 1905 lélek s halott együtt csak egy kis községi állást foglalhatnának el, mégis 4 külön kis községi állással kapcsolatos terheket hordoznak. A törvény nektek ezt lehetővé tette, s ők a nagyhatalmi állásról magukról le sem mondanak. Márpedig így küön együtt 4 költségvetés szerint kiadnak 117, frtó, csatlakozott kis községi állással pedig beérhetnék 874 írttal évenkint. Apasztva a terhet, apasztva lehetne a sok cseplesz községgel való terhes bibelődés. A jegyzői fizetések a közadókkal együtt volnának behajtandók, s a megye pénztárából havi előleges részletekben kiszolgáltatandók. Segédjegyzékkel ismét újabb terhek szaporítása nem a mi országunknak való is . Több segítség rejik abban, ha az intelligentia a nagy politika piaczárói a községi élet tűzhelyéhez vonulatni — alkotni, a törvény és rend tiszteletében példaadólag előlmenni, s a jegyzőt is jóakarattal — szigorral — tapácccsal — s ellenőrzéssel támogatni. A szolgabiróról pedig — végre valahára vegye észre a vármegye, miszerint igen kedvére van az alatt, mig ő gyömölcsfái között bíbelődik, egyet is mást is jegyző uramra bizni. Azt pedig nem szereti, hogy éber figyelemmel szigorral jegyző uram után hordja a zsindelyt, miért is csinálna magának éhínséget, vagy miért jönne ki rendes commoditásából ? Hozzászóltunk a kérdéshez, mert látjuk mindnyájan, hogy így a közjegyzői intézmény tovább nem tartható, azon nevezetes kötelességek pedig, melyek szükségkép azon közegekre kell hogy nehezedjenek, „Isten számába“ nem hagyathatnak. Kellő segítséget az elmondottak szerint várhatunk! Kossuth levele a czeglédiekhez. Kossuth Lajos Cegléden történt megválasztása alkalmától Nyújtó Pálhoz, a czeglédi választókerület választási elnökéhez a következő levelet intézte, melyet az „Egyetértésiből veszünk át. Collegno (al Baraccone) Italia Január 5-én 1877. Tisztelt elnök ur 1 Volt szerencsém venni decz. 27-től kelt táviratát, melylyel értesíteni méltóztatott, hogy a czeglédi választó-kerület országgyűlési képviselőjévé egyhangúlag én lettem megválasztva. Mindig a legmélyebb hálára érzem magamat kötelezettnek, valahányszor engem, a több mint egy negyedszázad óta tőlük elsarkítottal, bizalmukkal, jó indulatuk kegyével vigasztalnak meg hazámfiai. kiket én, közöszette a „parancsol“ Solferinóhoz, Szadovához! — Mire való a történelem, ha nem tanulságnak? • • I . Bizony bizony mondom, ha a „traditiók“ tévcsábjai a „parancsot“ az orosz vontató köteléhez csatolnák, az a magyar nemzet részéről legfelebb is csak amolyan „fehér zsebkendős“ engedelmességre számíthatna Legfelebb is. Míg ha — mit ne adjon Isten — az orosz hatalmi túlsúly terjeszkedését békés után (más egyebek közt Romániának európailag garantírozott semlegességű keleti Belgiummá alakításával) elhárítani nem sikerülne, a a kérlelhetlen szükség a fegyver két külön gazdasági egész, ugyanazon egy közvetett adózási sajtóba nem préselhető anélkül, hogy mind a kettő ne szenvedjen ? Miként lehetett arról álmodni, hogy a két külön gazdasági egész hitelszükségetei ugyanazon egy bank útján elláthatók ? mikor már magában az egybank eszméjében kikerülhetlenül benne fekszik az a fatális kényszerűség, hogy amit az egyik fél kap az a másik fél szükségleteinek fedezésétől vonatik el. Ezek mind merő lehetetlenségek, s mennyit lehetne még mondanom, ami mind onnan származik, hogy e szerencsétlen rendszer miatt, egyik fél sincs azon helyzetben, hogy közgazdászati háztartását, financiáit, adózási rendszerét, kereskedelmi politikáját saját érdekeinek kívánalmai szerint rendezhesse be. (Vége köv.) Magyar-román testvériség. Fogaras 1897. jan. 9. E kis havasalji vármegyében a mult évtől két napon át tartott bízott arány gyűléssel búcsúztunk el. Ezen bizottmányi gyűlés volt reánk itt élő magyarokra nézve a leélt küzdelem teljes évben, minden várakozáson felül a sanyarú múltba vegyült jótékony hatású csillapító csepp, a jövő iránt pedig némi vigasztaló sugár Most, midőn itteni német ajkú testvéreink ezége alatt két-három álcivilisátor által önző czéljaik kizsákmányolhatása érdekében pokoli játék űzetik a nagy-szebeni Tageblattban, a legpiszkosabb anyagból gyúrt rágalmakat szórván az itteni magyar elemre, felháborodik román testvéreinkben a lovagias öntudat és mint egy kardcsapásra mellénk sorakoznak, baráti kezet nyujtva, bizonyságn®jnyául annak, hogy ők habár egyik másik tekintetben mint politikai ellenfeleink velünk szemben állnak, de az itt bizonyos czélok kivitelére felütött pandora szelenczéjéből jövő, az itteni magyarság legjobbjai becsületszentélyébe tolakodó rágalmaknak bűnrészesei lenni nem akarnak. Üdvözöljük őket e téren, és ahogy nyomban a bizottmányi gyűlés folyama alatt nemcsak a főispáni elnöki székből , de a magyar bizottmányi tagok magatartásából is alkalmunk volt tapasztalni, az itteni magyarság becsüli és szereti román testvéreit. Legyenek meggyőződve arról, ha a jóindulatú hang nemcsak pillanatnyi fellobbanó láng, hanem tartós egyetértést fentartani szándékozó őszinte férfias parola volt, nálunk magyaroknál is az alkotmány lobogója alatt tartós őszinte barátságra találundnak. Főispánunk Boér Kálmán ő méltóságához pedig azon kéréssel fordulunk: méltóitassék széles látkörü tapintatával odahatul, hogy a fogarasmegyei magyarok és románok között, megyei beligazgatásunk terén az egyetértés eléressék. Jól indultunk és ha a vezető el nem téveszti az utat, remélni lehet, hogy elérjük a czélt ! Ezeknek előrebocsátása után könnyű lesz a lefolyt bizottmányi gyűlést magát leírnom, mert minden a legnagyobb egyetértésben tárgyaltatott le. A szentesített törvényczikkek felolvastatnak és kihirdettetnek, a virilisek névsora a bizottság nélkül elfogadtatik, a betegápolási tartalék alap takarékpénztári kezelése a miniszteri lab kiejedő felelete után is szükség van, egjf® azért, hogy a levél által tán jókora mérték* ben félrevezetett közvélemény teljesen hely* re igazuljon, másfelől azért is, hogy jövőre Künte József urat több óvatosságra intse. Ez én képes nek és hivatottnak tartom mag8® az említett levélbeni vádak teljes megcáfolására : képesnek egyfelől azért, amit a jelen tanévben a főtanoda orvosa dr. Donogány kartársam hoszabb betegeskedése alatt alkalmam lévén a főtanodai egészségügy kezelésébe — felszólítás folytán — befolyni» részleteit ismerem, másfelé