Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)
1877-09-11 / 206. szám
nek költségei nemzeti aláírás útján szereztetnének be. A Szent-György-tér, melyen tudvalevőleg a Thiers-család párisi lakháza van, folyton tömve van emberekkel; a részvétnyilatkozatok a kitett lapokon már túlhaladták a tízezret. Thiers két végrendeletet hagyott hátra; egyet családja számára s egy politikai végrendeletet a nemzetnek. — Gambettának hosszabb értekezése volt Grévyvel. — A radikálisok csak nagy vonakodás mellett látszanak belenyugodni Grévy vezérségébe. — A börze ingadozó hangulatban van. Az osztrák képviselőház babérlombot tétet, mint tisztelete utolsó adományát Thiers sírjára. Mint hírlik, Andrássy gróf szintén szívélyes részvétnyilatkozatot intézett Thiers özvegyéhez. A peliszádi ütközet. Plevnából érkezett jelentések a 31- diki ütközetet következőleg írják le. Ozmán pasa hirtelen megparancsolta egész haderejének, hogy nyomuljon előre, mert portyázóitól megtudta, hogy az oroszok mindenütt hátra vonulnak. Hajnalban a török hadsereg már teljes mozgásban volt s gyorsan nyomult előre, a nélkül azonban, hogy az ellenséggel találkoznék, egészen Peliszát helység közeléig, hol is Ozmán pasa csapatainak balszárnya actióba lépett, megtámadván az oroszokat. Erős tüzérségi és gyalogsági harcz fejlődött ki rögtön, mialatt a törökök hatalmukba akartak keríteni egy erős redouteot, melyet az oroszok nagy elszántsággal védelmeztek. Amint a törökök az erőművekhez közeledtek, az oroszok borzasztó tüzet szórtak rájuk, mely végig söpörte a halom frontját s nagy veszteségeket okozott embereinkben. Ám a törököket nem lehetett feltartóztatni, s mind szorosabban nyomultak a lejtőhöz, egy pillanatig sem mutatva a habozás jeleit. Midőn már közel értek a dombtetőhöz, hangos „Allah“ kiáltással s szuronyt szegezve, rontottak az ellenségre. — Az oroszok megfutottak, egy ágyút és az erődöt a törökök kezeiben hagyván. E közben Ozmán pasa jobb szárnya Szlatina ellen nyomult, míg a balszárny Terszticza ellen ment, az oroszok mindkét ponton kissé gyönge ellentállást fejtvén ki. Erősebb, bár rövid harcz folyt azonban Szlatinánál, hol a cserkeszek körülfogták az orosz positiót, sok embert levágva közülök, aki elmenekülni akart. Délután felé látható volt, hogy az oroszok teljes visszavonulásban vannak az egész vonalon nagy demoralisatióban, amit legjobban bizonyít az, hogy sokkal gyorsabban vonultak, semhogy a török gyalogság utánuk eredhetett volna. Az ellenség nagymennyiségű puskát és lőszert, sőt egyenruhát is dobott el. A kozákok igyekeztek födözni a visszavonulást, mely a legnagyobb rendetlenségben történt, a vert hadon nagy félelem révén erőt Az oroszok veszteségei, kiknek 30,000 emberök volt acióban, igen nagyok, de a törökökéi aránylag csekélyek, mivel az ellenség csekély ellentállást fejtett ki az egész vonalon, kivéve Peliszádnál, ahol a harcz azonban mindössze egy órahosszat tartott. A helyzet a Balkánban mind tarthatatlanabbá kezd válni az oroszokra. A főhadiszállásról nemrég egy sürgönyét tettek közzé a Sipka-szorosban parancsoló tábornoknak, mely a következő szavakkal végződött: „ A kívánt erősítéseket mind megkaptam, s azt hiszem, addig helytt állhatok, s megtarthatom a szorost, amíg szükséges lesz.“ E szerint a sürgöny fölteszi azt, hogy a szoros birtoka egy bizonyos idő múlva nem lesz szükséges. — Úgy látszik, a főhadiszálláson arra az esetre, ha csakugyan ki kell a szorosból vonulniuk, azt akarják elhitetni a világgal, hogy az oroszokra nézve már most egészen közönyös, ha bírják-e a Sipka-szorost vagy nem. A szorossal való összeköttetésük különben nagy mértékben veszélyeztetve van az oroszoknak. Egy aug. 27-én Gabrovában kelt levél azt hirleli, hogy ott naponként várják a törökök támadását, az ágyúdörgés minél közelebb hallatszik, a törökök napról-napra közelednek a járhatatlannak látszó hegyi ösvényeken, melyek a meredek hegyhátakon visznek át. Nyugatról már meglehetős közel vannak a Gabrovába vezető úthoz, s kelet felől szintén nagyban folyik ez irányban a törökökelőnyomulása, úgy hogy az oroszok kénytelenek mindkét irányban hosszú vonalon erős figyelő csapatokat állítani föl, minek folytán erejük a szorosban tetemesen gyengül. A szerb actio az orosz fiatal esetén nem szenved semmi kétséget. A miliczia első osztálya számára a mozgósítási rendelet már kiadatott s a behívott legénységnek szept. 13. a megjelölt helyen kell lennie. A második osztályú miliczia legközelebb mozgósittatik. Az összes véderő főparancsnoka Milán fejedelem, ki most igen harczias hangulatban van, mig a minisztérium egyre ingadozik. A boszniai lázadók bizottságának egy része Belgrádból haza, másik része az orosz főhadiszállásra utazott. A szerb haderő állítólag 38 rendes és 60 milicz-zászlóaljból fog állani. Az Uchatius-ügyről a „Bud. Corr.“ újabban azt jelenti, hogy Uchatius tánok előre figyelmeztetett a kémkedés veszélyeire és azt indítványozta, hogy mihelyt elkészülünk felszerelésünkkel, magunk szállítsunk más államoknak aczélbronzágyukat, úgy a mint Krupp teszi. Nachniebel, az elfogott dijnok eleinte határozottan állította, hogy ő a német katonai attachénak szolgáltatta a tényeket ; talán csak az a czélja, hogy az olasz attachéról elhárítsa a gyanút. De az kétségbevonhatlan, hogy a német és az olasz katonai attaché is egyaránt leírták az elárult közleményeket és másolatokat. A „B. C.“ egyúttal közli a két új 15 cm. aczél-bronz ágyukkal tett kísérletek eredményét. E 60 mázsás csövek másfél német mldnyi távolságból bámulatos szabatossággal és szokatlan erővel verik át a pánczélokat. A jövő évi hadügyi költségvetésben 100 — 120 ilyen várágyura való költséget fognak előirányozni. Egy ily cső 4000 Nyomatott K Papia Miklós genuslalkű Kolossvártt. írtba kerül, Kruppnál több, mint két anynyiba. Ha a delegátió megszavazza a költséget, akkor az arsenál, mely már e czélra be van rendezve és 2400 munkást tanított be e munkára, egész télen át ily ágyuk előállításával foglalkozik majd A tábori tüzérség ágyúi mind elkészültek, ki is vannak osztva, csak még 65 tartalék ágyút kell elkészíteni. A munkások egy részét már el is bocsátották. A lövegeket, melyeket a monarchia harminc gyára készített, már beküldték az arsenálhoz. A gyártásnál az előirányzott összegek egy részét sikerült megtakarítani, csak az ágyukerekek kerültek valamivel többe. Régi bronzágyúink közül egy sem került az olvasztó kemenetébe, és az egyes várak közt osztották ki. Az uj ágyukhoz való bronzot Német- és Francziaországból hozták, hol a régi bronzágyukat, mint hasznavehetetleneket elárusítják. Achatius tánok most nagy várágyukhoz való uj lőpornem készítésével foglalkozik, később pedig legnagyobb caliberű aczélbronzágyut fog önteni, mely 60— 65°j0-el olcsóbb a Krupp hasonnemü ostromágyuinál. HIRHARANG, Kolozsvár, szeptember 8. — Magyarok török szolgálatban Az „E—s“-nek írják Sumlából múlt hó 26-ról keletkezve, egyebek közt a következő érdekes sorokat: Ugyancsak ma kapott lovakat a lengyel légiótól visszamaradt magyarság is, miután az itteni tiszteknek rendkívül tetszett, hogy e fiuk a cserkeszek vakmerő kalandjaira hajlandók vállalkozni. Ahmed pasa magához hivatta a kicsiny de bátor csapatot, s lelkükre kötötte, hogy férfiasan viseljék magukat, s a török magyar testvériségről meg ne feledkezzenek. (Még a török-magyar összeházasodásról is szólt.) Elmondá, hogy a magyar mindig bátor nemzet volt, s ő büszke arra, hogy ősei szintén magyarok voltak. A kis csapatban mind magyarok vannak , egyetlen olasz kivételével, ki sehogy sem akar magyarjainktól elmaradni, sőt nehogy őt mások idegennek tekintsék, még egy hangzatos magyar nevet is (Biró József) vett fel. Alkalmasint ma estére indulnak cserkesz kollegáikkal Razgrádba. — Hobart pasa a „Levant Herald“hoz levelet intézett, melyben merő koholmányoknak nyilvánítja az orosz lapok hosszas tudósításait egy harczról, mely a „Vesta“ nevű orosz kereskedelmi hajó és a török „Fethi Buland“ pánczélos hajó közt folyt volna. A két hajó két angol rnfidre se közeledett egymáshoz: a pánczélos hajóra csak egy kifáradt golyó esett, mely azonban nem tett benne semmi kárt, kapitánya mit se tud felőle, hogy az orosz gőzöst megsértette volna. Nem is üldözte, mert hajója túl volt terhelve nehéz ágyukkal. Az orosz rubelek, melyek, mint a napokban említettük, tíz ládában Belgrádba érkeztek, nem a moszkvai pánszláv bizottságtól, de az orosz hadipénztárból származnak, mégpedig állítólag Miklós nagyherczeg küldte azt saját főhadiszállásáról Belgrádba a szerb kormány egyenes kérelmére. A hírt, hogy a pénz Moszkvából érkezett, maguk a szerb kormánykörök terjesztették, hogy a valódi tényállást elleplezzék. Borzasztó szerencsétlenségről adnak hírt Nishni Novgorodból, melynek állítólag 150 orosz esett áldozatul. Egy a Volga egyik mellékfolyóján, a Szurán haladó s Kormiles nevet viselő gőzös Issad közelében neki ment egy másik Born nevű hajónak s kilyukasztotta. A gőzösből 200, mások szerint 176 személyt kimentettek. A többi elveszett. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő: K. PAPP MIKLÓS.