Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)

1877-09-11 / 206. szám

nek költségei nemzeti aláírás útján sze­reztetnének be. A Szent-György-tér, melyen tudva­levőleg a Thiers-család párisi lakháza van, folyton tömve van emberekkel; a részvétnyilatkozatok a kitett lapokon már túlhaladták a tízezret. Thiers két vég­rendeletet hagyott hátra; egyet családja számára s egy politikai végrendeletet a nemzetnek. — Gambettának hosszabb értekezése volt Grévyvel. — A radiká­lisok csak nagy vonakodás mellett lát­szanak belenyugodni Grévy vezérségébe. — A börze ingadozó hangulatban van. Az osztrák képviselőház babérlom­bot tétet, mint tisztelete utolsó adomá­nyát Thiers sírjára.­­ Mint hírlik, And­­rássy gróf szintén szívélyes részvétnyi­latkozatot intézett Thiers özvegyéhez. A peliszádi ütközet. Plevnából érkezett jelentések a 31- diki ütközetet következőleg írják le. Ozmán pasa hirtelen megparancsol­ta egész haderejének, hogy nyomuljon előre, mert portyázóitól megtudta, hogy az oroszok mindenütt hátra vonulnak. Hajnalban a török hadsereg már teljes mozgásban volt s gyorsan nyomult elő­re, a nélkül azonban, hogy az ellenség­gel találkoznék, egészen Peliszát helység közeléig, hol is Ozmán pasa csapatainak balszárnya actióba lépett, megtámadván az oroszokat. Erős tüzérségi és gyalogsági harcz fejlődött ki rögtön, mialatt a törökök hatalmukba akartak keríteni egy erős redouteot, melyet az oroszok nagy el­­­szántsággal védelmeztek. A­mint a törö­kök az erőművekhez közeledtek, az oro­szok borzasztó tüzet szórtak rájuk, mely végig söpörte a halom frontját s nagy veszteségeket okozott embereinkben. Ám a törököket nem lehetett fel­tartóztatni, s mind szorosabban nyomul­tak a lejtőhöz, egy pillanatig sem mu­tatva a habozás jeleit. Midőn már közel értek a dombtetőhöz, hangos „Allah“ ki­áltással s szuronyt szegezve, rontottak az ellenségre. — Az oroszok megfutot­tak, egy ágyút és az erődöt a törökök kezeiben hagyván. E közben Ozmán pasa jobb szárnya Szlatina ellen nyomult, míg a balszárny Terszticza ellen ment,­­ az oroszok mind­két ponton kissé gyönge ellentállást fejt­vén ki. Erősebb, bár rövid harcz folyt azonban Szlatinánál, hol a cserkeszek körülfogták az orosz positiót, sok embert levágva közülök, a­ki elmenekülni akart. Délután felé látható volt, hogy az oroszok teljes visszavonulásban vannak az egész vonalon nagy demoralisatióban, a­mit legjobban bizonyít az, hogy sokkal gyorsabban vonultak, semhogy a török gyalogság utánuk eredhetett volna. Az ellenség nagymennyiségű puskát és lőszert, sőt egyenruhát is dobott el. A kozákok igyekeztek födözni a vissza­vonulást, mely a legnagyobb rendetlen­ségben történt, a vert hadon nagy féle­lem révén erőt Az oroszok veszteségei, kiknek 30,000 emberök volt ac­ióban, igen nagyok, de a törökökéi aránylag csekélyek, mivel az ellenség csekély el­lentállást fejtett ki az egész vonalon, ki­véve Peliszádnál, a­hol a harcz azonban mindössze egy órahosszat tartott. A helyzet a Balkánban mind tarthatatlanabbá kezd válni az oroszokra. A főhadiszállásról nemrég egy sürgönyét tettek közzé a Sipka-szoros­ban parancsoló tábornoknak, mely a kö­vetkező szavakkal végződött: „ A kívánt erősítéseket mind megkaptam, s azt hi­szem, addig helytt állhatok, s megtart­hatom a szorost, a­míg szükséges lesz.“ E szerint a sürgöny fölteszi azt, hogy a szoros birtoka egy bizonyos idő múlva nem lesz szükséges. — Úgy látszik, a fő­hadiszálláson arra az esetre, ha csak­ugyan ki kell a szorosból vonulniuk, azt akarják elhitetni a világgal, hogy az oro­szokra nézve már most egészen közö­nyös, ha bírják-e a Sipka-szorost vagy nem. A szorossal való összeköttetésük kü­lönben nagy mértékben veszélyeztetve van az oroszoknak. Egy aug. 27-én Gabrovában kelt levél azt hirleli, hogy ott naponként várják a törökök támadá­sát, az ágyúdörgés minél közelebb hallat­szik, a törökök napról-napra közelednek a járhatatlannak látszó hegyi ösvényeken, melyek a meredek hegyhátakon visznek át. Nyugatról már meglehetős közel van­nak a Gabrovába vezető úthoz, s kelet felől szintén nagyban folyik ez irányban a törökök­­előnyomulása, úgy hogy az oroszok kénytelenek mindkét irányban hosszú vonalon erős figyelő csapatokat ál­lítani föl, minek folytán erejük a szoros­ban tetemesen gyengül. A szerb actio az orosz fiatal esetén nem szenved semmi kétséget. A miliczia első osztálya számára a mozgósítási rendelet már kia­datott s a behívott legénységnek szept. 13. a megjelölt helyen kell lennie. A má­sodik osztályú miliczia legközelebb moz­­gósittatik. Az összes véderő főparancsno­ka Milán fejedelem, ki most igen harczias hangulatban van, mig a minisztérium egy­re ingadozik. A boszniai lázadók bizott­ságának egy része Belgrádból haza, má­sik része az orosz főhadiszállásra utazott. A szerb haderő állítólag 38 rendes és 60 milicz-zászlóaljból fog állani. Az Uchatius-ügyről a „Bud. Corr.“ újabban azt jelenti, hogy Uchatius tánok előre figyelmeztetett a kémkedés veszélyeire és azt indítvá­nyozta, hogy mihelyt elkészülünk felsze­relésünkkel, magunk szállítsunk más ál­lamoknak aczélbronzágyukat, úgy a mint Krupp teszi. Nachniebel, az elfogott dijnok ele­inte határozottan állította, hogy ő a né­met katonai attachénak szolgáltatta a té­nyeket ; talán csak az a czélja, hogy az olasz attachéról elhárítsa a gyanút. De az kétségbevonhatlan, hogy a német és az olasz katonai attaché is egyaránt leír­ták az elárult közleményeket és másola­tokat. A „B. C.“ egyúttal közli a két új 15 cm. aczél-bronz ágyukkal tett kísér­letek eredményét. E 60 mázsás csövek másfél német mldnyi távolságból bámu­latos szabatossággal és szokatlan erővel verik át a pánczélokat. A jövő évi hadügyi költségvetésben 100 — 120 ilyen várágyura való költsé­get fognak előirányozni. Egy ily cső 4000 Nyomatott K Papia Miklós genuslalkű Kolossvártt. írtba kerül, Kruppnál több, mint két any­­nyiba. Ha a delegátió megszavazza a költ­séget, akkor az arsenál, mely már e czél­­ra be van rendezve és 2400 munkást tanított be e munkára, egész télen át ily ágyuk előállításával foglalkozik majd A tábori tüzérség ágyúi mind el­készültek, ki is vannak osztva, csak még 65 tartalék ágyút kell elkészíteni. A mun­kások egy részét már el is bocsátották. A lövegeket, melyeket a monarchia har­­minc­ gyára készített, már beküldték az arsenálhoz. A gyártásnál az előirányzott összegek egy részét sikerült megtakarí­tani, csak az ágyukerekek kerültek va­lamivel többe. Régi bronzágyúink közül egy sem került az olvasztó­ kemenetébe, és az egyes várak közt osztották ki. Az uj ágyukhoz való bronzot Német- és Francziaország­­ból hozták, hol a régi bronzágyukat, mint hasznavehetetleneket elárusítják. Achatius tánok most nagy várágyuk­hoz való uj lőpornem készítésével foglal­kozik, később pedig legnagyobb caliberű aczélbronzágyut fog önteni, mely 60— 65°j0-el olcsóbb a Krupp hasonnemü os­­tromágyuinál. HIRHARANG, Kolozsvár, szeptember 8. — Magyarok török szolgálatban Az „E—s“-nek írják Sumlából múlt hó 26-ról keletkezve, egyebek közt a következő érdekes sorokat: Ugyancsak ma kapott lovakat a len­gyel légiótól visszamaradt magyarság is, mi­után az itteni tiszteknek rendkívül tetszett, hogy e fiuk a cserkeszek vakmerő kalandjaira hajlandók vállalkozni. Ah­med pasa magához hivatta a kicsiny de bátor csapatot, s lel­kükre kötötte, hogy férfiasan viseljék magu­kat, s a török magyar testvériségről meg ne feledkezzenek. (Még a török-magyar összehá­zasodásról is szólt.) Elmondá, hogy a magyar mindig bátor nemzet volt, s ő büszke arra, hogy ősei szintén magyarok voltak. A kis csapatban mind magyarok vannak , egyetlen olasz kivételével, ki sehogy sem akar ma­gyarjainktól elmaradni, sőt nehogy őt mások idegennek tekintsék, még egy hangzatos ma­gyar nevet is (Biró József) vett fel. Alkal­masint ma estére indulnak cserkesz kolle­gáikkal Razgrádba. — Hobart pasa a „Levant Herald“­­hoz levelet intézett, melyben merő koholmá­nyoknak nyilvánítja az orosz lapok hosszas tudósításait egy harczról, mely a „Vesta“ ne­vű orosz kereskedelmi hajó és a török „Fe­­thi Buland“ pánczélos hajó közt folyt volna. A két hajó két angol rnfidre se közeledett egymáshoz: a pánczélos hajóra csak egy ki­fáradt golyó esett, mely azonban nem tett benne semmi kárt, kapitánya mit se tud fe­lőle, hogy az orosz gőzöst megsértette volna. Nem is üldözte, mert hajója túl volt terhelve nehéz ágyukkal.­­ Az orosz rubelek, melyek, mint a napokban említettük, tíz ládában Belgrád­­ba érkeztek, nem a moszkvai pánszláv bi­zottságtól, de az orosz hadipénztárból szár­maznak, még­pedig állítólag Miklós nagy­­herczeg küldte azt saját főhadiszállásáról Belgrádba a szerb kormány egyenes kérel­mére. A hírt, hogy a pénz Moszkvából érke­zett, maguk a szerb kormánykörök terjesz­tették, hogy a valódi tényállást elleplezzék.­­ Borzasztó szerencsétlenségről adnak hírt Nishni Novgorodból, melynek ál­lítólag 150 orosz esett áldozatul. Egy a Volga egyik mellék­folyóján, a Szurán haladó s Kor­­miles nevet viselő gőzös Issad közelében neki ment egy másik Born nevű hajónak s kilyu­kasztotta. A gőzösből 200, mások szerint 176 személyt kimentettek. A többi elveszett. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő: K. PAPP MIKLÓS.

Next