Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)

1877-11-21 / 266. szám

XI. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre...................................16 frt. — fa". Félévre.................................... 8 , — , Egy negyedre................................4 , — , Egy hónapra ................................160 . 266-dik szám Kolozsvárit, 1877. szerda, november 21. POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: 4 LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábosott gyrmondsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bilingillaték külön számítatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 26 kr. REKLAMOK: líriffizérbe soronként 1 ttt. KOLOZSVÁR, NOV. 20. Konstantinápoly élelmezése. Drinápolyból jelentik nov. 9-ről. A porta élénk tárgyalásokat folytat Szuleiman pasával Konstantinápoly élelmezését illetőleg. Több görög és angol hajót indítottak Várnába, hogy a Sumla és Várna, továbbá Drinápoly és Philippopol környékén vásárolt gabonát, marhát, birkát stb haladéktalanul Konstantinápolyba szállítsák, a szállítók végezni akarták tisztüket, de Szuleimán pasa a szállítást nem engedte meg. Miután Konstantinápolyban a szükséges élelmiszerekben oly nagy a hiány, hogy több sütőmester már is kénytelen volt beckurdi boltját, mert nincs sütni való liszt , Edhem pasa elnöklete alatt minisztertanács ült össze, mely elhatározta, hogy Szuleman pasához új és sürgető felszólítást küldő quasi ráparancsol, hogy a Konstantinopolba szánt készlet továbbítását ne akadályozza. E megintésre Szuleiman pasa még kerekebben kijelentette, hogy a szállítást nem engedheti meg, mert a szűkölködő hadsereg különben veszedelmes helyzetbe hozatnék. Már nagyon kiváncsiak arra, mily rendszabályokhoz fog nyúlni a török kormány, hogy a makacskodó Szulejman pasát engedelmességre kényszerese, az orosz államkancellár a czárnak egész komolyan alkotmányjavaslatot tesz, örvendetes haladást képez, melynek nagy politikai fontosságát senki sem fogja felismerni. Egy orosz alkotmány az orosz nép részére legjobb kárpótlás volna a háború által rárótt áldozatokért és jótékony visszahatással volna a török viszonyokra. A török zsarnokság is velejében suttatik, ha az orosz absolutismusnak vége vettetik." Bécsben eszerint ignorálják a török alkotmányt, épen úgy amint ignorálták a török hadsereget, melynél most sincs osztrák-magyar katonai attaché, erős, hogy bízvást mondhatjuk bevehetetlennek. (N. B. ezt a Pol. Corr. hivatalos levelezője írja.) Az erődítés érdeme Blum pasát és Bekir S'dki efendi tüzérőrnagyot illeti, ki azelőtt Beninben katonai attache volt. A vár ostrom esetére 4—5 hónapi készlettel van ellátva. Az itt levő csapatok egészségi állapota kielégítő. A várban sok a sebesült. Az orosz alkotmány. A Fratt a következő közleménytartalmazza : „Már több hete hirlett, hogy orcsakoflf herczeg és Jemini báró álltanácsos egy orosz alkotmány kidolgozóival foglalkoznak. Mint most jó hitelű sázisból jelentik, az ide vonatkozó tárgyalások már annyira haladtak, hogy a munkálatotváhagyás végett a cék elé lehet terjesztni. Levelezőnk hozzáteszi, hogy az államancellár javaslatai szerint rendi képviselet azatnék be, melyben az aristokratikus elem túlnyomó Természetesen szabatosabb hircet kell bevárnuok, mielőtt a Gorcsakofftal pártolt alkotmányosság életképességé 51 Ítélhetnénk De már az a tény is, hogy a Sumla erőditvényei. Sumlából írják dev. elejéről: „Sumla vára pár hónap alatt tetemesen megváltozott. A változás e fontos török központi védmű előnyére történt, mely hivatva van a Trajánkaputól keletre fekvő minden Balkán-utat megvédeni. A Balkán Sumlánál patkó alakot képez ; a hegy lejtői szerfölött meredekek, járhatatlanok , tüskével vannak benőve A hatalmas szirteken álló sumli vár már meszeziről látható; a síkon és környékén 200,000 emberből álló hadsereget, a tüzérséggel és lovassággal együtt, kényelmesen el lehetne helyezni. A mostani háború kezdetén Sumla meglehetős elhanyagolt állapotban volt; egy árok, egy sáncz s több, még az 1854-iki hadjáratból maradt külvédmű, ebből állott az egész vár, mely különben is nagyon rosz lábon állott, miután a sérüléseket évek hosszú során át nem javították ki. De a várat a természet maga oly erőssé tette, hogy az oroszok itt nem egyhamar boldogulhattak volna, még az esetben sem, ha sikerült volna Ruszcsuk cemnirozása után egyenesen Sumla ellen nyomulniok. A mostani háború folyamában a mulasztásokat jó részben helyrehozták. Nagy meglepetésemre nyolcz erős redouteot láttam a város körül; minden egyes redoutenak 8—10 nehéz ágyúja van, s egyikük, mely terrasse alakban emelkedik föl, szerfölött hatalmasnak látszik. Azon kívül Sumlának ma több magaslaton több különálló erőde van. Ezek, fekvésüknél fogva, nagyon megnehezítik a vár cernirozását, miután az ellenség nagyobb peripherián természetesen több csapatot kénytelen ostromra vezetni Sumla jelenleg oly Poradimból jelentik a „Standard” nak nov. 13 díjáról . Az oroszok tegnap parlamenteket küldöttek Gazi Osmanhoz, és fölszólították őt, vájjon Pievna erős és hős védelmizése után nem tartja elérkezettnek az időt, hogy véget vessen serege kínos helyzetének. Osman pasa még aznap felelt rá, hogy még nem merítette ki a védelemnek minden eszközeit és nem is tette meg eddig mindazt, ami a katonai parancsnok kötelessége. Itt ismeretes, hogy Osman pasa előkészületeket tesz, hogy minden erejéből tovább védhesse világhírű erődítéseit. A többi közt oly expedienshez is folyamodik, hogy katonái által jó időben a tárházakba viteti a bőrcsizmákat, és ha az idő roszra fordul, azokat ismét kiszolgáltatja nekik. A keleten ismét azt kezdik hinni, hogy Osmán tárházai még nincsenek kimerítve. A czár tegnap megtekintette Szkobelff positióit, és szerencsét kívánt neki uj sikereihez. TARCZA: KOSSUTH LAJOS a „Századok“ 1877. 1—4. füzetéről. Collegno al Baraccone, okt. 29. 1877. (Vége) Mi mindent bocsátott szélnek Zerffy nevemben? s van-e azok közt valami, mit magamésak elismerhetnék ? neve tudhatom , mert könyvét sohasem láttam , hanem azt mondhatom, hogy én a finnekről s a magyarok fajrokonságáról tudtomra ez életben soha egy betűt sem írtam; bajos is volt volna írnom, miután nekem e fajrokonsági kérdésről még csak véleményem sincs. Sohasem foglalatoskodtam vele. Egészen kívül esik azon gyakorlatias szemponton, mely engem történelmi tanulmányaimban vezetni szokott. Azt nem mondhatom, hogy a finneknek akár morphologiája, akár cuitur-történelme valaha speciális tanulmányaim közé tartozott volna, egyet mást azonban mégis csak tudok felőlük !Bombjokról is, jelenőkről is, s a mit rónk tudok, az merőben ellenkezik testi, lelki tulajdonaiknak, alakjuknak, jellemüknek azon ZerfiQly ostoha és sértő leírásával, melyet én nyakamban var. tan etno producurnál határozottm&nynak nyilatkoztatom hiteles kmfz &QQ alazt ezt a koholmányt élményeitpt nek Veltp* azon, tekintve a kö- Huofaivy a csodálkozom : de hogy egy tudomány,, iT msgyar ia, kortársunk is, s ben is ájjelzettségű történetbuvár hirérdésoek olv vV, hitvány irodalmi üzérke, Dák nyerspu* , 8 azt vesszőparipá-800 oly hadonán nekem ront, mint a mikép tenni nem átalja, már kérem, az mégis csak furcsa dolog. Nem elég, hogy a tudós akadámicusnak, még csak eszébe sem jut, ez oly ku jó hitelessége felől kételkedni, mely, tekintve mégis cak nem egészen ismeretlen egyéniségemet, határtalan pöffeszkedő, durva bárgyuságaival a „falsum* bélyegét oly kiáltólag magáa hordja: nem elég, hogy ő e falsumot borúra derűre Kossuth könyvének decretálja, hanem, „vetera dum exiollit, recentium in curiosum* finn rokonsági hevében a történész kötelességeiről annyira megfeledkezik, hogy engem e spurius kufő bárgyuságainak alapján, amúgy ex Cathedra a „népszerű előítéleteknek hódolás szokásával vádol, már hogy engem, épen engem, akiről annyit tán mégis csak tudni kellene egy contemporaneus magyar történetbúvárnak, hogy egész nyilvános életem az úgy népszerű, mint népszerűtlen előítéletek elleni küzdelemben real- summálódik Aztán akármi véleménynyel legyen is felőlem Hunfalvy úr, az mégis csak furcsa felfogásra mutat nemzetünk Ítélő tehetsége felől, hogy az, egy oly ember által hagyhatta magát történelmi fejlődése egyik legnevezetesebb korszakában, nemzeti léte egyik legkriticusabb válságában vezéreltetni, akit a tudós Hunfalvy appreciatiója szerint, az isten kegyelme még csak egy szemernyi közönséges józan észszel sem áldott meg. Igen, mert józaneszű emberről azt mégis csak bajos feltenni, hogy saját faját „minden lehető testi és lelki szépséggel* feleziezomázni képes legyen, ellenben az európai civilisatio keretéhez tartozó bármely idegen nemzetet, amúgy en bloc „hitvány ravaszoknak, csa- Ióinak, testi és lelki tulajdonságaira nézve az emberiség legalsóbb fokán állónak bélyegezhessen , hogy a fajrokonságot akármely nemzettel a világon saját fajára nézve lealázónak tarthassa, holott az emberiségnek az őskori Lemuroktól leszármazását sem lehet józan észszel lealázónak tartani, vagy éppen annyira merejen az esztelenségben, hogy a „finn rokonsági kérdést (Uram bocsáss !) habsburgi cselszövénynek” legyen képes kinyilatkoztatni. Hunfalvy úr egy cseppet sem kétségeskedik mindezen eszeveszettséget rovásomra írni. Pedig e tudós férfiú — történelmi búvár ! „C’est ainsi qu’ on verit l’histoire*. Igazán nagyszerűl! Elképzelhetem minő discretióval jár el a régi kútfők megválasztásánál, midőn saját korának tegnapját ily jól ismeri. Azonban, ha csak saját magamról volna szó, bizony nem hívtam volna fel ön figyelmét urame Don Quixotti szélmalom harczra. A tragikus humor nagy mesterének Shakspearenek egyik bölcs bohócza ezt a kérdést veti fel: „tud e valamit kedden a dicsőségről az, aki hétfőn meghalt ?* Én ezt a bohóczat nagy philosophusnak tartom. S mert az én hétfőm már nagyon közel tehet, tehát repiatióknak hasznát nem vehetem, a kedd pedig gondjaimon kívül esik; hát biz engem az, hogy mi véleménynyel vannak, vagy lesznek felőlem az emberek, egyáltalában nem érdekel. De itt nem rólam van szó. Itt az elégtétel erkölcsi kötelessége forog fenn a Finn nemzet iránt, mely az Almberg könyve által Baját nyelvén tudomására hozott otrombaságok által nemzeti önérzetében magát méltán sértve érezheti. Én a fiunnkkel semmi összeköttetésben nem vagyok Hunfalvy, azt hiszem van, Le fog ön kötelezni uram ! hi nyilatkozattal közlésével neki alkalmat nyujt, hogy a dolgot őt is a „Századokéban pár szóval rendbe hozza. Nincs őt szerencsém ismerni, de nem kételkedem benne, hogy ezt legális tartozásnak tekintendi. Különben szolgáljon ez tuanságul, hogy a kútfők megválasztásánál discretióval kell eljárni. 3. Magam is vettem észre, hogy hazánk nem magyar lakosainak köréből ugyancsak merész históriai ferdítések kerülnek elő. Ezeknek megczáfolása Önöknek hivatásához tartozik. Hanem azt nem gondolom, hogy ilynemű ferdítések a magyar állam aláásását eredményezhetnék. Ezek nem ölik meg a magyar államot, azt csak maga a magyar ölheti meg. Nemzet csak öngyilkossággal halhat meg. S az öngyilkosságnak lehetetlenség; vagy ha véletlenül eszmemartyrokká erőszakoltatnak, nem halnak úgy meg, mint a miként Martinovics meghalt. — Atyám, mint fiatal ember, jelen volt Martinovics dessecratiójával Budán s még öreg korában is meghatottan emlékezett vissza a jelenetre, mily megvetéssel mosolyodon el a halál fia, midőn „introibo ad altaro Dei* szavaiban reákiáltották „non introibis", s midőn ujjain a consecrationalis olaj-ledörgölési ceremónia végrehajtatott, mi méltóságteljesen mondott ennyit: „Tamen homo sum.” — Jellemtelen, komisz emberek nem tudnak így meghalni. Én persze Martinovicsról nagyon keveset tudok. Bizalmas körben gyakran iparkodtam a beszélgetést Kazinczy Ferenczczel, Szulyovszkyval e tárgyra terelni, kik ugyanazon ügyért szenvedtek, melyért Martinovics meghalt. Szulyovszky őt nem is ismerte személyesen. Kazinczy igen, de nem szeretett e dolgokról beszélni, hanem ha mi keveset szólt, Martinovicsról mindig nagy tisztelettel szólt. Azonban én az úgynevezett Martinovics-féle összeesküvést merő mesének tartom. Nem volt ott semmiféle összeesküvés. Mindössze a 89-ki (nem az európai avatkozás szülte 93-ki, hanem a 89 Yi) eszmék hajnalának pacsirtái voltak; azon eszméké, melyeknek mi 60 év múlva testet adtunk. Az meglehet, hogy tudományos képzett leghalálosabb neme az , ha a nemzet a helyett, hogy állami léte történelmi feltételeihez rendithetlenül ragaszkodva, történelmi fzejleményü jellemét s egyéneségi typusát, mely egész múltján végigvonul, gondosan megőrizné, egész múltját, melyben életgyökerei állanak, kirúgja lába alul s idegen érdekek siklójára helyezkedik, melyen sorsának mestere többé nem lehet. Félek ezen a siklón csúszunk, a bizony rohamosan. Ettől féltem el a magyar államot (ha ugyan még van), nem ama ferdítésektől. Az ugyan meglehet, hogy oly katasztrófa vár reánk, mely Hazánkat történelmi típusából kivetkőztetve, ama ferdítések állításaival részben legalább össze fog esni, de ha ez megtörténik, oka az lesz, hogy a nemzetünk sorsát intéző körök nem tanultak a történelemből, s nem magyar politikát csinálnak. Ez ássa alá a magyar állam jövőjét s nem ama ferdítések. A Magyarnak bizony becsületére válik, hogy Európában foglalván helyet, az európai államélet feltételeihez alkalmazkodni tudott, de alkalmazkodó anélkül, hogy saját eredeti jellemtípusát elvesztené, melynek bélyegét államalakító intézményeire reányomta. Ama népcsoportok, (mert csak ilyenek voltak, nem Nemzetek), melyeket őseink helyben találtak, bármi tulajdonokkal birtak volna is, különben nem voltak képesek az új államalakulásra saját egyéniségük typusát reányomni ; fajunk ezt megtette, magát államgeographiai fogalommá emelte: Magyar typussal iktattasége nem volt oly alapos, mint soha , be hazánkat az európai államok sorába , s jó ki sokféléből tud, hacsak nem van 01 mint balszerencse közt ily typusu állását egy nitz féle portestam — melyre kevésnél hatezredéven át fel is tartotta. Ez egy concret hat. Kivált a természettudományok börében tény, melyet semmi ferdítésekkel nem lehet hol tüneményeket kell hosszú éveken át és feldisputálni. Erős vára is volna a tény a jó lenni, miszerint csak egy speciális kérdésre vennének, ha történelmi múltúnkat önma is megkapjuk a feleletet. Ars longa, vita eunk meg nem tagaduak. brevis, hanem az nekem lélektani valószínű -4 Fraknói Vilmos ur „Martinovicsba fenségnek latszik, hogy egy oj komisz jelreám, megvallom, kellemetlenül hatott. Hí lemü egyéniséget a minőt Fraknói Martinoben, ha az valóban oly jellemű ember volt, vicsában szemlélünk: annyi sok jeles hazánkmint a minőnek Fraknói festi, azt kellene fia bizalmával tisztelhetett volna meg, s az róla mondanunk, hogy a szó teljes értelme eszmék világiban mesterének fogadhatott ben egy haszontalan, komisz ember volt. Ily volna cl.szabású emberek nem emelkedhetnek az Igaz, hogy Fraknói bizalmas magánbeeszmemartyrság magaslatáig ; ez psychologiai velekre hivatkozik, melyek az embereket Adj U ti 14 \j ti'j ulv^uv li' UldgUu OI lUUlg viv j l 'J l _ l 1 | A Gsata Erzerumnál. Erzerum, nov. 14. Újabban ismét nagy csatánk volt, mely az oroszok vereségével végződött. Négy nap előtt megtámadták Top Dagh erődjét nagy erővel, tüzérségük fedezete alatt nyomultak előre. Az előrenyomult gyalogság iszonyatos veszteségeket szenvedett, mielőtt ez Azize erődig értek. Itt kétségbeesett küzdelem támadt. A törökök lassan visszavonultak. De aztán Mehemed pasa török szolgálatban levő porosz tiszt élükre állt és egy gyalogsági csapattal visszavette az erődöt. Emberei szuronynyal űzték ki a muszkákat a várból nagy vérengzéssel. Az oroszok ez alatt más irányban is megkísértettek támadást, de oly heves ágyutűzzel fogadtattak, hogy kénytelenek voltak visszavonulni. A lakosság lelkesedéssel van tele. Segélyhadak egyre érkeznek és Mukhtár kijelenti, hogy képes lesz Erzerumot megtartani Azt hiszik, az oroszokat az élelmiszerek hiánya visszavonulásra fogja kényszeríteni. Romániából. Az oláhországi conservativek programmja. A conservativek Bukarestben gyűlést tartottak nov. 10-én, melyben a következő határozatok hozattak: Azon rezervált magatartás, melyet a conservatív párt minden árnyalata eddig követett, sehogy sem magyarázandó arra, mint ha e párt a jelenlegi kormány politikáját helyeselné; a kellő pillanat elérkeztéig a pártnak egyedüli teendője constatálni az ország és Európa előtt, hogy a kormány és a nemzet között semmi solidaritás nem létezik, hogy a jelenlegi politika egyedül a kormány politikája, mit a kamarák akarata nélkül, sőt ép azok szavazata ellenére követ önkényüleg. A párt érzelmeinek és politikai vezérelveinek kellő megismertetése s minden lehető félreértés kikerülése czéljából kimondaniuk, hogy: 1. Ami Románia politikai függetlenségét illeti, ez az egész nemzet óhaja és változatlan kívonata, s ennek elismerése és megerősítéséért a conservatív és mérsékelt szabadelvű pártnak annál is inkább kell küzdenie, minthogy ép e párt volt az, mely e magas eszmét legelőször megpendítette s mely annak megvalósításáért dolgozott. Törökországról a párt azon nézetben van, hogy az tespedésnek és rothadásnak indult test s hogy a román nemzet soha és semmi áron sem akarhatja sorsát és érdekeit ily testhez kötni. Oroszország iránt pedig állhatatosan megmarad rokonszenvezve és elismerése mellett mindazon jóért, mit az Romániának tett s azon hatalmas támogatásért, melyben Romániát részesítette és részesíteni fogja nemzetiségének fejlesztésére, a párt ennélfogva, úgy mint eddig, ugyanazon igyekezettel s a meggyőződés erejével azon fog lenni, hogy Románia függetlensége, úgy mikép azt a román nemzet akarja és mindig is akarta, vagyis Európa nagyhatalmasságai által biztosított semlegesség mellett elismertessék s megerőssittessék. 2. A képviselőházban és a szenátusban törvényesen képviselt nemzet csak definzív háborút határozott és szavazott meg A kormány tulajdonképen csak arra lett felhatalmazva, hogy az országot védje s fegyveres erővel verjen vissza minden támadást, mit a törökök az ország jogai és halárai ellen intéznének. Ha a szükség úgy parancsolta, hogy e védelem támadásba menjen át, a kormánynak kötelessége lett volna a kamrákat azonnal összehini s azoktól arra hasonló felhatalmazást kérni. Minthogy azonban a kormány ezt nem tette, s minthogy az, az alkotmány és a parlamentarizmus megsértésével egymaga önkénnyüleg határozott a háború fölött s igy egy absolut s veszélyes dictatura szerepét vette föl, kötelessége minden ezen pártbeli románnak az ország és Európa előtt kijelenteni, hogy a nemzet és a kormány között semmi solidaritás sem áll fenn, s hogy ezen ország, mint szabad, csakis törvényes, alkotmányos úton kötelezhető — mi a jelen esetben nem történt. Akármilyen lesz a függetlenség elismerése és megerősítése iránt munkálkodásunk és bármilyen természetű is a jelen háborúban való részvételünk, szükséges tudni és ismerni a románok erős akaratát, hogy ők soha sem fognak eltérni országok hagyományos politikájától. Országunk hagyományos és egyedül nemzeti politikája, fenntartani individalitásunkat és nemzetiségünket, megkülönböztetve minden más szomszéd elemtől; nem olvadni bele semmi más elembe; elfogadni a jót akárkitől jó és azzal tartani ki azt adja; respektálni minden szomszédunk határait és érdekeit és soha sem szolgáltatni okot más államoknak zavarra vagy aggodalomra. Csakis ezen okos, atyáink részéről századok óta követett politika mellett lehetett tűzhelyünket és jogainkat megóvni; csakis ezen politika mellett tölthetjük be hivatásunkat az Al-Dunánál s felelhetünk meg az Európa által 1866-ban irántunk tanúsított bizalomnak.