Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)

1877-11-08 / 255. szám

V . XI. Molyain. 255-dik szám, Kolozsvárn, 1877. csütörtök, november 8. im POLITIKAI NAPI LAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: . Ifi Félévre . . . . . • •8 Egy negyedre .4 Egy hónaprat bü fér. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN* Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször has&borsott garstondBor &ra, vagy annak területe 6 kr. Mindin hirdetés után 30 kr. bélyegilleték kCidn trimbetik. Nagy hirdetésüknél kedvezményük. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 26 kr. RECLÁMOK: Hirfűtérbe soronként ! Irt. KOLOZSVÁR, NOV. 7. Á, HÁBORÚ, Az ázsiai harciszéren elfogott törökviiccek T tszbe érkezését az ottani lap a következőleg írja le Nagy kiváncsi tömeg gyűlt össze okt. 24-én Tiflisz utczáin az elfogott török pasák látására. Déután 1 órakor végre egy aortalaptász és trojka (orosz ezekerek) jelent meg, melyek a kozákok által kísért foglyokat szállították. A foglyok a Loodon-szállóban helyez történ el. Köztök volt Omer pasa altábornagy, Hasszán altábornagy továbbá Hadsi Rasid, Musztafa Csevád, Ashmed Radet, ST két tábornokok, Omar Tabir pasa dragonyos tábornok, Helmdl bej ezredes. Tefik és Kefet bej őrnagyok, s a nevezett pasák egyathhyánafe hadsegédei. A foglyok elbeszélése szerint 27 zászlóalj adta meg magát, s ezek közül a mű té.hé 15 én 7000 ember esett az oroszok kezébe. Több pasa európai műveltséggel bír, nevezetesen Omár, Hasszán és Hadd-Rasid. A foglyok állítása szerint Mukbtár 3 nappal aDara előtt erősítéseket várt. Ma állítólag 40,000 török van Karazban. S TARCZA: TUDOMÁNYOS MOZGALMAK. A „kolozsvári orvos-természettudományi társak“ negyedik orvosi szakízlése, 1877. April 21-án. (Folytatás) A rothadást előidéző organismusok úgy látszik mindenütt jelen vannak, míg er-, genyvérüséget stb. okozó talán magasabb szervezetű microorganismusok csak bizonyos helyeken jelentkeznek. Magánlakásokban, uj kórházakban ritkán észlelhetni ártalmas hatásaikat. Régi kórházban, mint pl. a glagowi, antisepticus kezeléssel elég eredményeket nem lehet összehasonlítni új kórházban nyíltan kezelt esetekkel. Német- és Francziaország régi kórházaiban tömegesen lépett fel néha az ev- és gönyvérűség, míg pl. Pirogoff említi, hogy midőn Podoliában jószágán mulatva mindenfelől nagy számmal áramlanak hozzá a betegek műtét végett, paraszt-kunyhókban, szűk piszkos szegletek -ben kaptak szállást és annyira büdösek voltak, hogy messzire lehetett érezni,— egyetlen egy sem kapott orbánczot, vagy pyohamiát. Előadó ezután a nyitott és antisepticus sebkezelést hasonlítva össze megjegyzi hogy m ndkét módszer pártolói megegyeznek a z *ra n, hogy a sebváladéknak szabad ki- s folyást kell engedni, nehogy a szövetek üres, és nyirkedények nyílásaiba benyo- Llst®r kötözési módja külünösen ' Stkla[attft . Eladóképen úgy ki/öljfaat, mint ha a seb nyíltan kezeltetnék. 1 . /Tr a “J0« sebkezelés pártolói \ U elfogadták a sebek egyesítését, a sebeknek felidztelemtő folyadékba mártott ruhá- I Val betakarásit, irrigatiót cárból vaizy sahcylsavoldattal, a catgutot varráshoz és edény lekötéshez. Ez a nyitott sebkezelés már nem olyan, mint amilyent Kern, Stromeyer, Rose alkalmaztak, mely abban az időben kitűnő eredményeket mutathatott fel szemben a nem fertőztelenített tépettel bekötne kezelt esetekkel. A mai nyitott sebkezelés antisepticus szereket alkalmaz a sebre és előadó szerint az a hátránya van, hogy míg egyfelől, főként öntözés által, folytonosan izgítja a sebet, másfelől nélkülözi a Listeriete kötés azon előnyét, hogy a sebfelület saját váladéka által takarva a testével egyenlő hőmérsékben napokig zavartalanul maradhat, mely körülmények között bizonyosan gyorsabban haladhat a gyógyfolyamat, mintha szünet nélkül a szövetelemek élettani működésére bizonynyal nem közönyös hatású folyadékkal öntözzük a sebfelületet. Előadónak volt alkalma a Rose-féle nyitott sebkezelés kedvezőtlen eredményeit látni a kolozsvári sebészeti kórodén 1873- ban, valamint az antisepticus nyitott kezelést számos esetnél Thiersch klinikáján Lipcsében és mindezek után határozottan az antisepticus occlusiv kezelést tartja legjobbnak. Ezután Lister sebkezelését adja elő részletesen, ki a modern sebkezelés feladatának teljesítését leginkább megközelítette az általa „antisepticus“-nak nevezett módszer feltalálása és tökéletesítése által. Czélja fertőztelenítő szerrel, különböző alakban, úgy venni körül a s°bet, hogy azon át a levegő csak megtisztulva juthasson érintkezésbe a seb felületével; ezáltal a fertőzést megakadályozva, lehetővé tenni a kötelék minél ritkább változtatását; a sebet lehető leghosszasabban magára hagyni, hogy gyorsan gyógyulhasson. E czélra szolgál a carbolsavas gőzkör, melyben Lister műtéteit végzi és melyet mindig alkalmaz, valahányszor kötelékek újításánál a sebet kitakarja, továbbá a carbolsavval impregnált kötszerek és a carbolsavoldat, melylyel mindent, ami a seb közelébe jön , kezet, műszert, fonalat, drainagecsövet stb. elébb pontosan desinficiál. Carbolsavas víz szétporzására Lister eleinte Richardson érzéketlenítő készülékéhez hasonló apparátust használt, melynek kezelése azonban nagyon fárasztó volt és gyengesége miatt nem eléggé biztos.Most klinikáján gőiporsóte ízűségei (stern spray producer) vannak alkalmazásban, hasonlók inhalatiokészülékeinkhez, melyek kórodai és magán használatra, rövidebb vagy hosszabb ideig tartó műtétekhez különböző nagyságban kaphatók és légszesz-vezetékkel kaucsukcső által összekötve vagy borszesz-lánggal bevitkozok. (Előadó bemutat egy ilyen készüléket Edinburgból Gardner J. műszerkészítőtől, mely 24 okony víztartalom mellett 3 órán át képes legnagyobb műtéthez elegendő gőzkört fenntartani.) Lister a gőzporzó- vagy permetezőkészülék hibátlan alkalmazására különös súlyt fektet. Ajtót ablakot bezárat, nehogy léghuzam félrefújja a gőzt és definticiálatlan levegőt engedjen a sebhez. Midőn a műtéthez szükséges minden előkészület meg van téve, a műtét helye és környéke, a műtő és segédek kéz. 2'/, 0/„o) cirbolsavoldattal jól megmosva, egy segéd a perraeteáramot 50—ft) cm-nyi távolságból a műtét helyére irányozza. Liser minden eszközön, melyek már előre 5t-os carbolsavoldatba vannak téve, a gőzkörben közvetlen használat előtt nedves ujjait még egyszer végig húzza, hogy ha netalán a sima aczél azon helyeire, melyekről a folyadék elhúzódott, az átnyújtás alatt porszemnek ülepedtek volna, azokat lemossa, illetőleg desmficiálja. Ennyire pedánsnak kell lenni, ha azt akarjuk, hogy a sebkezelés valóban antisepticus legyen ! A műtét bevégezése után a vérzés megállítása kíván figyelmet, mert utóvérzés könynyen veszélyeztetheti az eredményt. Edények lekötéséhez* Lister mindig catgut szálat lasznál, mely jubbélből [nem mint neve jelenti, macskabélből] készül és bizonyos preparation megy át. A közönséges húr ugyanis, ha megnedvesítjük, megdagad, homályossá, sikamlássá és csomózásra alkalmatlanná lesz, ha azonban hosszabb ideig kevés víz- és faolajból készített emulsióban tartjuk, átlátszó marad, nagyon erőssé válik és mindazon tulajdonságokat nyeri, melyek sebészi használatra oly alkalmassá teszi. Lister a carbolsavas catgutot következőleg készíti. Tiszta jegeczes carbolsavat 10% vízzel folyóvá tesz és e folyadékból 1 részt vegyítő rész faolajjal. A catgutot e vegyülékbe teszi, melyben minél hosszabban áll annál jobbá válik; legrövidebb idő, mely szükséges, hogy használhatóvá legyen, két hónap. A víz egy része a vegyülékből ki szokott válni, miért az üveg fenekére üveggolyókat vagy kis kavicsokat kell tenni, nehogy a catgut a vízbe érjen. Az ily módon elkészített catgut nem izgat, a sebbe begyógyul és néhány nap alatt felszivatik, miért mély edénylekötéseknél is lehetségessé teszi a prim intentiót. A per primam gyógyulás, melyre Lister sebkezelési módszere mellett minden lehető esetben számíthatunk, nem esik a sebszereknek, hanem az egész sebfelületeknek pontos érintkezésétől, egyesítésétől függ. E czélt Lister mély varratok által éri el, melyek a mellett, hogy a sebfelületeket egymáshoz nyomják, egyszersmind a sebszéleknél néha jelenlevő feszülést is mérséklik. Mély varrataikhoz legalkalmasabb az ezüst huzal, mely két végén átlyukasztott ólom lemezkékre erősítve nagyon jól tart. (Előadó bemutat ily ólom lemezkéket.) A sebszélek egyesítése catgut, ezüst huzal, selyemfonal, mely carbolsavas viaszba van mártva, vagy lószőr által történik. Oly sebeknél, melyeknél váladék-képződés nem elkerülhető, minek a csontsebzések, vagy melyeknél a pontos egyesítés nem lehetséges, a váladék kivezetése végett drainage-csövek helyeztetnek a sebbe és pedig csak oly hosszak, hogy külső nyílásuk a sebnyílással egy színben legyen. Ily csövek bevezetéséhez Lister magfogóhoz hasonló de nagyon vékony, általa úgynevezett „sinus forcepsu-et használ, melyből előadó bemutat egy példányt. A kaucsuk-csövek 6 A-és carbolsavoldatban állanak és csak használatkor vézetnek ki. A varratok megtétele és a draincső be-s vezetése után következik a seb bekötése. A tulajdonképeni antisepticus és asepticus kötszer gazeszövetből carbolsav, gyanta- és paraffin-keverékbe mártás és hengerek közt jól kipréselés által készül. A gyanta épen mint a kulcsuk, sokáig magába tartja a carbolsavat, csak lassan engedi elillani, miért a kötszer impregnálására különösen szükséges. E gaze képezi nyolczszorosan összehajtva a köteléket, hogy azonban erős carbolsavtartalmánál fogva ne izgathasson, a seb és gaze közé védő szövet (protective) alkalmaztatik, mi úgynevezett olajos selyem (oiled silk), előbb hogy a sav át ne üthessen, kopállakkal, azután, hogy egyenletesen megnedvesithető legyen, vékonyan vizes dextrin-vagy kernyeoldattal bevonva. A védő selyemnek csak akkorának kell lennie, hogy a sebet épen takarja. Rea carbolsavoldatba mártott gazedarab borittatik és erre a nyolcz rétű nagy gaze-kötelék, melynek legfelső rétege alatt az egész kötelékkel egyenlő nagyságú mackintosh, kaucsukkal bevont oldalával befelé fordítva arra szolgál, hogy a váladék ne üthessen át egyenesen, hanem csak a kötelék szélein, tehát a sebtid lehető legtávolabb helyen, érintkezzék a körséggel. A sebváladék ugyanis a kötelékből a fertőztelenítő szert kimosva rövid uton könynyen közvetítőül szolgálna az ártalmas anyagoknak a körség és seb között, míg ha az út hosszú, e veszély később és kevesebbé könnyen következhetik be. Midőn a seb ennyire be van takarva, megszűnik a permetező készülék működése. Az egész köteléket ugyanolyan garéból készült szükség szerinti széles pólya szorítja könnyen a testhez melyet egyszerű csomózással vagy úgynevezett dajkátiível (dress or nuiseig fini kényelmesen lehet rögzíteni. Ennyiből áll az edinburgi antisepticus körözés, mely hasonló elővigyázattal nyittatik meg, valahányszor szükséges. Irtster rendesen újra kötözi betegeit, a műtét utáni napon. Ezután a váladék mennyisége és a beteg állapota irányiadó. (Folyt. küv.) Beulerman pasával a 8 pka-szorosban történtekről érdekes beszélgetést folytatott a napokban a „Nah . Zs.” levelezője. A levelező szerint csakugyan tény, hogy Szulejmán felsőbb rendeletre ostromolta hat napon át oly makacsul a Sípkaszorost, a főok, amiért Szulejmán Mehemed Alival vagy Ozmánnal nem egyesülhetett, a balkáni hadak csekély számában i1 rejlik. Szulejmannak sohasem volt többje 50 zászlóaljnál, 25.000 főnyi létszámmal. Ha a Balkánon et akart volna kelni, kénytelen lett volna nehéz ágyúit és legalább 20 zászlóaljat a szoros őrizetére hátra hagyni. S mit tehetett volna 30 zászlósijal. Plevna f felé nem indulhatott addig, míg Mehemed Ali úgy meg nem veri az oroszokat, hogy ő akadálytalanul egyesülhessen Ozmán pasával. E helyett tehát az anélkül is deraorali-zárt orosz csapatokat kifárasztani s lassaokiot elpusztítani törekedett, mely munkát most Reuf pasa folytatja utána. A hat napi barctban Szulejmán nem vesztett el többet 1600 halottnál és 5000 sebesültnél s igy a lapok által jelentett 20—25.000 ember halott valótlan. A szorosban jelenleg a törökök megszállva tarják a legmagasabb hadállásokat és a szoros kijáratait. Az oroszok sem előre sem hátra nem mehetnek. Sőt meg nem mozdulhatnak úgy, hogy a törökök észre ne vegyék őket a hogy minden oldalról ki ne lenyének téve a törökök tüzének. A hadműveletek alapját képező hadakkal csak éjjel közlekedhetnek. A Dardanellák és a Bosporus a napokban egy meglehetős fészülést keltett irat jelent meg Londonban, melyet Mr. Freeman az ismeretes muszkabarát tanár és társai — mint bizottság — tettek közzé, amelynek kijelentéseihez az öreg Carlyle, Mr. Froode, R Browning, J. Morley is csatlakoztak. Az irat a Dardanellák 63 Bős perui neutralizálása mellett kardoskodik, s a következőket mondja: „Tekintettel az Oroszországgal lehető félreértésekre, a Dardanellák és a Baspirus semlegesítése tárgyában, nyilvánosan ki akarjuk jelenteni, hogy ezen semlegesítést jótéteménynek tekintjük az egész világra nézve, s hogy minden olyan ellenvetést, mintha ez különösen Oroszországra nézve lenne kedvező, tarthatatlannak nyilvánítónk. Igazolhatatlan eljárás az, hogy egy hatalomnak, mely oly nagy haladásokat tett a czivilisatió útján, lehetetlenné tegyék az év néhány havában flottája használatát. Ehez járul ez is, hogy Oroszország mindig szón helyzetbe jöhet, hogy jeruzsálemi zarándokait török erőszakoskodások ellen oltalmazni kénytelen. Azt sem lehet belátni, hogy a mostani viszonyok közt Oroszország hathatósan megakadályozható volna Konstantinápoly megszállásában. Mi nem vagyunk képesek hazisságunkat anyayira túlhajtani, hogy amiatt aggódnánk, mikép az orosz fiotta akadálytalanul befuthat a Középtengerbe. Nem tekinthetjük ezt más világításban, mint úgy, hogy Francziaország, Olaszország, Ausztria, Spanyolország, Törökország, Anglia és Görögország listáihoz most az orosz is csatlakoznék. Más országban nem is igen óhajtják, hogy e tengerszoros Oroszországtól elzárassék, s ennélfogva ezen állapot fenmaradása lényegesen Angliának lenne fölrovinde. S ez okvetlenül barátságtalan viszonyokat szülne Oroszország és Anglia közt, miőt minden pillanatban háború lehet. Végül utálatunkat óhajtjuk kifejezni azon japtitika iránt, mely az Oroszország és Anglia közötti háborúra vezethetne.* Mint látható, az egész irat egy igen fölösleges fölszólaló) kizárólag Oroszország érdekei mellett, s nem lehet csodálni, hogy iCirlyle, Freeman és társaik az „egész világ"ra nézve nagy jótéteménynek tekintik azt, ami Oroszországnak lehetővé tenné, hogy hadihajóit szabadon bevigye a Bosporusba s kénye-kedve szerint fenyegethesse Konstantinápolyt, szünetlen ostromállapotban tartva azt. Az „egész világ* érdekei ki vannak elégítve azzal, hogy a kereskedelemnek nyitva van a Bosporus, s a portának csak a hajdikájók be nem bocsátására van joga. Minden más „jótétemény” csak Oroszországnak nyitná meg a könnyű lehetőséget arra, amiért oly hasztalan töri magát a herczegovinai lázadás kitörése óta. Izmail pasa hadserege. A „D. Teleg.“ harctéri tudósítója fölkereste Izmail pasát, midőn ő még Erivánnal Izsraben táborozott, s onnan a török hadsereg jobb szárnyának főhadiszállásáról keltezett levélben igen érdekesen leírja Izmail indáit, melyek most Mukhtár hadseregének maradványával védik Erzaramot. Kiemeljük e levélből a következőket : Bajazidból mintegy 25 angolra értföldnyi után Musonba érem egy hegy lábánál, melyen Izmail pasa tábora van. Messze a meddig csak a szem elláthat, a hegy tetején, oldalán, hajlataiben 3 kiugrásain mindenütt a kifaszitott török sátrak látszatak. Akár merre tekint a szem, föl a hegy legtetejére, vagy le a legelrejtettebb zugba, mindenütt sátrak vannak. Az egész haderőt 60,000 főre becsülik, azonban, ha e számnak csak falát vesszük, sokkal inkább megközelítjük a valóságot. Kétségtelennek látszik előttem, hogy a pasa ellenfelének Targukaszovnak imponálni akart, ki vele szemben három táborban és a körülre levő falvakban igen tekintélyes Bzirnu haderővel bir, kis helyre összeszorítva. A Tergukaszov serege látszólag egészen jelentéktelen a török sereg mellet, de kétségtelen az, hogy az ő embereivel a falvak sűrűn meg vannak rakva, azokban egyre sogalmasan gyakorojak az emberaket a széllövésben. Midőn a török hadsereghez értünk, Izmail picát az előőrsök megtekintésével elfoglalva találtuk. Ő igen termetes és rop- I pant kövér ember, nagyon szigorú és vad kinézéssel. Egy roppant erős öszvéren ült, melyen Erzerurában Birnaby kapitány szokott nyargalni, kardot vagy más fegyvert nem viselt, csak egy igen nagy köpeny volt rajta, mely egész testét eltakarta, úgy hogy csak feze, harisnyái és papucsai látszottak. Tisztek nem voltak vele, azonban volt gyalogsági kísérete mintegy 20 rongyokba öltözött katona, kiknek lábai vászonba voltak kötözve. Izmail lovassága, egy maroknyi rendes lovasság kivételével, 10,000 főnyi kurd önkéntesekből áll, kik mint a régi krimi tallérok, saját főnökeik alatt állnak , a török hadsereg mozdulatait követik. Teljes lehetetlenség ezt a népet rendben és fegyelem alatt tartani, és ámbár Izmail mindent elkövetett, ami csak hatalmában állt, hogy őket rendhez szoktassa, mégsem javíthatta meg őket. A kurdokkal lehetetlen keményen bánni, mert ha a muhir csak egyet is felakasztatna közülök, tömegesen elhagynák a hadsereget, már pedig ezek a lovas katonák tűrhetően teljesítik az előőrsi szolgálatot s megvédik a hadsereg két oldalát és egészen fizetés nélkül szolgálnak s büszkék is függetlenségükre. De épen ezért ők a rablást s erőszakoskodást jogos praerogativájuknak tekintik. S miután ezen katonák egész rajokban özönlenek a török hadsereg körül, legpraktikusabb eljárás őket szabadjára hagyni, csakis igy lehetvén hasznukat venni. Ezek a kurdok teljesítik az előőrsi szolgálatot s jaj a kozáknak, ki a kezükbe esik. Egészen más a rendes katonaság. Kérdezősködtem a néptől, olyanoktól is, kik szívükből gyűlölik a török katonákat, maguk viseletüket illetőleg. Nincs a világon hadsereg, mely jobban lehetne fegyelmezve. Nem találtam senkit, aki csak roszat is hallott volna róluk Istenfélők, tanulékonyak, hogy- 8zan eltűrik a szenvedéseket, és hősök, mint egy oroszlán , soha nem követnek el olyan vétkeket, minekről a kurdok hírhedtek. A jelen hadjárat, amennyiben az a török és orosz rendes katonaságot illeti, humánus elvek szériát is iitetik. Izmail hadtestében soha semmi baj nem követtetik el. A részegség ismeretlen, az engedetlenség halálan. Az emberek nagyobbára szegény parasztok, kik nem ismerik e világ gyönyöreit; s a mennyiben családot nem kell fentartaniok, örömmel mennek a csatába meghalni, mert e háborút szent háborúnak tekintik s meg vannak győződve, hogy az elesettek a paradicsomba jutnak. Hihetetlen, de mégis való, hogy Izmail pasa egész hadseregében nincs egy orvos. Láttam egy katonát összezúzott lábbal, ki úgy ült lován, mintha semmi baja nem lenne. Lehetetlen e katonák közé jönni, anélkül, hogy a legmagasabb bámulatot ne érezzük a török katona bátorsága, kitartása , türelme fölött a szenvedésekben. Csatározás Plevnánál. Sofia, nov. 1. (A „D. Tel.“ sürg.) Az orhanie-plevnai után tovább tart a csatározás. Sefket pasának jó pozitiója van a Karadzsa Dagon, mely a sofii-lovcsai út találkozását uralja. Az oroszok előnyomulása nagy veszteséggel visszavezetett. Segélycsapatok egyre érkeznek. Teliszt nemsokára vissza fogják venni a törökök. A török csapatok és cserkeszek igen jól harczolnak. Bécsen át ugyane lapnak a következőket jelentik. Az oroszok a lehető erőfeszítéssel rajta vannak, hogy a múlt vereségeit feledtessék és diadalokat arassanak. A bábom mindennap egy millió rubelnél többe kerül Oroszországnak, eltekintve a roppant emberélet veszteségtől, melyet a téli hadjárat felemészt. A haditanács kijelente, hogy az orosz fegyver tursúlyának megállapítása mulatlanul megkívánja Prevna bevételét, kerüljön az bármibe. A czár most személyesen megnézi naponta az ostrommunkálatok előhaladását, s vigasztalja a katonákat, kik rettenetes szenvedéseket állanak ki a sánczokban, Ozmán pasa erődei körül. A török fővezérnek most igen nehéz feladata volna magát Widdin felé keresztül vágni s e várt a rosz utakon elém. Minden nevezetesebb pont a plevna sofiai után Orhani kivételével orosz gyalogsággal van megszállva. De azért az oroszok nem oszthatják el magukat. Ozmán még bírja Plevnát s azt nem is akarja feladni. Ő nagyon jól tudta, hogy az oroszok erősbítést kaptak, de azért egész nyugodtan engedte magát körülzároltatni. Egy Bukarestből jött barátom mondja, hogy az orosz hadsereg egészségi állapota igen rossz, s hogy a takarmány és élelmiszer szállítás az utak mostani állapotában majdnem lehetetlen. Az oroszok még nem építik a téli szállásokat, abban reménykednek, hogy jobb szállást fognak találni a városokban Kuscsukban, Balgrádon és Plevnán.