Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)

1879-01-03 / 2. szám

Tíz évi államháztartásunk, túl Szupáry Gyula értekezése aNemzetgazdasági Számléban. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszternek azon tanulmánya, aNemzetgazdasági Szemle“ most megjelent számában foglaltatik, tanúságot tesz nemcsak azon mélyreható tanulmányokról, melyeket az új pénzügyminiszter tett már korábban (a jelen értekezés májusról van keltezve) az államháztartás körül, hanem egyúttal felette érdekes képet nyújt a magyar államháztartás tíz évi történetéről is. E tíz év története maga magában befejezett egész. Az államháztartás első tíz évének befejezése együtt járván az Ausztriával kötött kiegyezés módosításával: az új tíz évi ciklus, melynek kezdetén állunk, részben módosult körülmények között fog megkezdődni. E mellett más tekintetből is teljes egésznek lehet tekinteni a lefolyt tíz év gazdálkodásának eredményeit. Az 1868-tól 1873-ig uralkodó sangvinizmus, s az attól 1878-ig uralkodó kétségbeesés csak utóbbi időben kezdett engedni — és erre kétségkívül nagy befolyása volt a már azóta közzétett 1877-ik év zárszámadásnak is — a középutnak, nevezetesen azon felfogásnak, mely felette komolynak, sőt komornak, de mégsem kétségbeejtőleg rosznak tartja Magyarország pénzügyi viszonyait. Nem akarjuk követni a pénzügyminiszter részletes számításait, bármennyire kellemes dolog volna részünkre, írja N. H. csaknem léptennyomon konstatálni azon komoly, férfias és — mint az angolok nevezik —businesslike“ felfogást, melylyel a pénzügyminiszter tekinti minden túlszínezés nélkül a dolgokat, sem az összehasonlítások számhalmazát nem akarják reprodukálni, csupán a bevételi és kiadási rovat néhány főtételét akarjuk bemutatni, hogy képet adjunk azon benyomásról, melyet tíz évi államháztartásunknak ezen lelkiismeretes gonddal összeállított képe minden gondolkozó és elfogulatlan szemlélőre gyakorol. Az összehasonlítás kedvezően történik az 1870. és 1876 év közt. Az 1870-dik év volt az első, mely a bruttó költségvetés alapján áll, és az 1876-ki az, amelyre van az 1878-dik év költségvetése hatírozva. Igaz, hogy ennél az 1877-ki eredmények jelentékeny mértékben kedvezőbbek voltak, azonban ennek okai szembeszökők. Az állami összbevétel volt 1870 ben 184, 1876-ban pedig 208 millió, a különbözet 25 millió. Ehez azonban hozzá kell adni mintegy 10 millió irtot, mely főleg az általános jövedelmi pótadó cimén többletül jött be 1877-ben (a zárszámadások szerint előírás az általános jövedelmi pótadóra 9.373.830 írt, a tényleges bevétel 9,019,182 frt) s így a bevétel emelkedése 1870 től 25 millió. Az egyenes adók összege 1870-ben volt 627, millió, 1976-ban 82', millió, 1876- ben 87, millió. Az emelkedés tehát 25 millió. Természetesen beleértetnek ez összegbe a késedelmi kamatok, behajtási illetékek, mint szintén az adóhátralékok is, amely czimen az 1877. évi zárszámadásokban is 4.003.900 frt. van elszámolva. A fogyasztási adók körülbelül teljesen egy fokon maradtak A 14 milliót csakis 1871-ben érték el; azóta 13—12 millió körül ingadoztak; 1877 ben 12 millió 350 000 forintot adtak. E czimen tehát kétségkívül jelentékeny visszaesés konstatálható. Az illetékek bevétele 1870 ben 14 millióra ment. Ez fokozatosan emelkedett. 1876-ban 22 millió forintot tett. 1877-ben 22'/5 milliót, így hát az emelkedés e czimen mintegy 8 millió forintot tesz ki az utolsó években. (Vége köv.) Visszatekintés 1878-ra. Az Urnak ez esztendeje nagy lapot fog követelni a történelemben, és mégsem fol elférni rajta a sok nyomorúság, a melyeke látott. Bizonytalanságban kezdettük és azza végezzük. Az egész évben és mindenütt, köz és magánéletünkben, a keleti kérdés kisértett. Századunk ezen rémje a valóságos ördög képében jelent meg Törökországban. Ki oltott sok százezer életet, millió és milli ember jólétét döntötte romba. Pedig mé ennyi áldozat sem elégítette ki. A leigázott Törökország egész évent kereste békéjét, de a mai napig sem nyűgehatott meg. Európa, békéjét féltve, az egés esztendőben nem vehetett lélekzetet. És mai is azon a vékony hajszálon függ világrészülk nyugodalma, hogy Oroszország végrehajtja-e berlini szerződést. Az újév a Balkánon túl találta az oro hadakat. Januárius 3-án Szófiát is megszállták, Kis Ázsiában pedig Erzeramban sorolgatták Muktár pasát. Ilyen körülmények ké fordult a török kormány Anglia közvetítéshez. Ez azonban pusztán a portás szerepe vállalkozott: a szultán azon kérését, hol fegyverszünetet kíván kötni, egyszerűen küldötte az orosz kormánynak. A biztosi hatalmak egyike sem vállalkozott a közvettére, pedig fölkérte őket a török kormát Ez időben rendületlenül ragaszkodott mind gyikök a be nem avatkozás elvéhez. Nyilv azért, mert a congressus lebegett szeme előtt, amely mindenhatónak bizonyult a párisi békekötés alkalmával is. A szultán kénytelen volt tehát közvelenül az orosz czártól kérni a béke meg Isteut és Szerver pasák a szultán mediáiban. 13-án indultak el Nilo felkeresésére. Hosszas botjtikban találták meg. Itt körszünet és az előbb *ikez _________ gest * Francziaország boldog családi élete élt; csak akkor lehetett róla hallani, midől jólétét emlegették. A nemzetközi politikában nem vett tevékeny részt; annyit mégis megg kell említenünk, hogy a jelen kormány, i 0 Fortou-Broglie cabinet reactionarius politi** kájával ellentétben, a mely Oroszországgá kaczárkodott, békés eszközökkel támogatta a nyugati hatalmakat. Frantziaország ez évben * a munkának emelt oltárt a május 1 -jei megnyitott tárlaton, mint a régi gazdag Francziaország jelent meg. a * Németország prestige sokat szenvedet sz a lefolyt évben. A legrégibb katonai állat még most is erős ugyan, de népei görnyednnek a hadi budget súlya alatt. Miután 1870 7 ben legyőzték a francziákat, fölöslegesnek- tartják az erőfeszítést, unni kezdik a kate ronai szigort. Ez is egyik neme a reactions így És e reactió nagy erővel és több alakbal nyiltakozik Németországban. Az ultramoi tutánok és a social demokraták hangos tünti ti Itetésekkel nyilvánítják, hogy keveslik a szíaadságot és a kenyeret, amelyben Bismarc lerészesíti őket. an * ♦ Olaszországnak két nagy halottja vett az idén. Victor Emánuel, az olasz egyis megteremtője, népének bálványa, január 9-i S.V halt meg, IV. Pius, a non-possumus ember , az első csalhatatlan pápa pedig február 7-i követte őt. Az irredenta az idén is virágzó or* Olaszországban. (El.) K*, béke föltételeinek tárgyalását. Drinápolyban folytatták, San Stefanóban pedig februárius 13-kán megpecsételék. De mennyi huzavona utániAz orosz diplomatia minden fogását ki - merítette, hogy halasztgassa a fegyverszünet és béke aláírását. A török meghatalmazottak nem érintkezhettek kormányukkal, az orosz főhadiszállás utasításai elfogytak. Ezalatt nagy sebességgel nyomult előre az orosz hadsereg. Januárius 9 én Radeczkij herczeg elfogta a sipkai egész török hadsereget, 19 én megszállották az oroszok Drinápolyt, februárius elején pedig már Konstantinápoly szomszédságában táboroztak. A san stefanói béke aláírásának napján új korszak kezdődik. Ausztria-Magyarország és Anglia, a leginkább érdekelt két hatalom, kijelentette, hogy nem ismeri el a külön szerződés érvényességét. Lord Beaconsfield és Andrássy gróf, hogy súlyt kölcsönözzenek szavuknak, rendkívüli hitelt kértek a parlamentektől. Februárius 3-án a san stefanói békekö Iés napján, hivta meg Andrássy gróf a nagyhatalmakat conferentiára. Ezután hosszú alku-dozás következett, melynek tárgyát az a kérdés képezte, hogy congressus legyen-e vagy pedig conferentia; hogy ezek valamelyike elé az egész san stefanói szerződést köteles e előterjeszteni Oroszország vagy csupán egész Európát érdeklő részét, hogy Bécsben, Badenben vagy Berlinben mondjanak-e törvényt a nagyhatalmak. E tárgyalások eredménye az lett, hogy julius 13 kán Berlinben összeült a congressus és július 13-kán aláírta határozatait. A szentesítés azonban a congressus tollában maradt: a hatalmak egyike sem vállalt felelőséget ez ítélet végrehajtásáért, így jutottunk mi Boszniába és Herczegovinába, az angolok pedig Cyprusba, továbbá azért is mert a conferentia összehívása idejében aligha hitte Lord Beaconsfield és Andrássy gróf, hogy Európa ekkora Bulgáriát, Szerbiát Montenegrót fog kikerekíteni,és dátumot is Oroszországnak engedi át. Ez azon vitás kérdés, amelyet örökös vádul használnak föl kormányunk ellen. De hát jelöljék meg azt a hatalmat, amelyik támogatni akarta volna a török birodalmat életrevalóságáért. Ne-künk kétség nélkül sokkal inkább érdekünk-ben állott volna, de sokan feledik, hogy mi megvédhettük volna külső ellenségei ellen, de nem lehettünk volna bele erőt, hogy féken tarthassa keresztény alattvalóit, hogy a rendes gazdálkodás útra térjen. Az mit nálunk sokan kifeledhették számításukból, hogy azok a plevnai hősök, a minő vitézséggel küzdöt tek a próféta nevében éhen és szomjan, épen olyan ellenségei a keresztyéneknek adandó engedményeknek, ők képezik a török nem-zet zömét. Az előkelők egészen fölvilágoso- dott emberek, egyaránt zsarolják a keresz- tyént és muzulmánt. Kár, hogy szép szerével az egyik fajtával sem lehet boldogulni. Ha tehát olyan politikáról lehet szó, amely gátat vet a panszlavismusnak, képzelni sokfélét lehet, de praktikus csak az lesz, hogy a magunk számára tartunk féken anynyi szlávot, amennyit bírunk, nem pedig más számára. Most még megemlékezünk ez év reánk nézve legfontosabb eseményéről. Csapataink július 29 én lépték át Bosznia határát, Herczegovinába pedig augusztus 1 én vonultak be, Szerajevót augusztus 19 én foglalták el. * Angliáról kevés mondanivalónk, van. Azt is a keleti kérdés foglalkoztatta. A britt flotta, midőn az oroszok közeledtek Konstantinápoly felé, február 13-án benyomult a Dardanellákba. Az afgán háború sem más, mint a keleti kérdés függeléke, amelyet az orosz kormány zúdított Anglia nyakába. Ez a meglepetés alighanem késett el, vagy talán sietett is. Akkorra lehetett szánva, midőn Anglia hadi készületeket tett Európában, vagy a tavaszra, midőn az orosz csapatoknak majd ki kell vonulniok a Balkán félszigetről. Elég az hozzá, hogy a számítás rész, az ango kormány nagyon rövid idő alatt fog végezni Sir Alival, az orosz kormány pedig gazdagabb lesz egy kudarczcal. A konstantinápolyi várokra mind inkább komolyabb jelleget kezdenek ölteni. Tegnapelőtt, mint a „P. Ll.“-nak jelentik, minisztertanács volt a szultán elnöklete alatt, mire a nagyvezír és a hadügyminiszter külön kihallgatáson fogadtattak A minisztertanács a kalmék hirtelen árcsökkenése fölött tanakodott; ez árcsökkenés által a szükség és elégedetlenség nagyobbodott; továbbá napirenden volt az általános pénzhiány az állalapénztárakban, amiért a katonáknak már hónapok óta nem fizették ki zsoldjukat. A kormány attól tart, hogy lázadás esetén a katonák a néppel fraternizálnak. A nagyvezír a minisztertanácsban a parlament sürgős egybehívását indítványozta, hogy az a szükséges pénz beszerzése iránt tanácskozzék. A szultán és Ozmán pasa határozottan elenezték ez indítványt és a szultán, hír szerint, felindulásában elhagyta a minisztertanácsot. Azt hiszik, hogy a nagyvezír vissza fog lépni. Más forrásból jelentik, hogy a mindinkább növekedő izgatottság a kormányt jelentékeny hatalom kifejtésére kényszerítendi. A csapatok a kaszárnyákban konszignálva vannak, vagy a szabad tereken táboroznak. A mozgalomnak nincs politikai háttere, hanem a kényszerhelyzet idézte azt elő. Az angol kormány kérdést, intézett a portához, azon helyzetben van-e, hogy felelősséget vállalhat a brit lakosok biztonságáért, ellenkező esetben a márvány tengeri kijárat segélyével maga fog a szükséges oltalomról gondoskodni Berlinben, mint a „Standard“-nak távírják, az a hír van elterjedve, hogy a szultán sajátkezű levelet intézett a czárhoz, melyben kéri őt, hogy a hadi kárpótlást, szállítsa le. Törökország pénzügyi helyzete, Pera, «teczember 20. A pánik, mely itt tegnapelőtt kitört, csak azzal volt lecsillapítható, hogy a pénzügyminiszter Galatábi sietett, nagy mennyiségű papírpénzt vásároltatott s azt azonnal megsemmisittette. Ennek folytán az arany lira árfolyama délután 405-ről ismét 380-ra csökkent. Szerencsés véletlen volt tehát, hogy a közönség a kormány által tervezett gyászos rendszabályról néhány nappal előbb értesült; a közönség azonnal felismerte a gazdasági örvényt, melynek szélére állíttatott s sietett papírpénze utolsó maradványát becserélni, mi azután a válságot előidézte. De azt beszélik, hogy a pénzügyi reform tárgyában kiküldött főbizottság ezen rendszabállyal nem volt megelégedve ; egyetlen tag kivételével az összes többiek elvetendőnek és erkölcstelennek nyilvánították. Kheireddin nagyvezér és Zürich efleudi pénzügyminiszter sütötték ki a tervet ; hasztalan figyelmeztették őket, hogy a papírpénz magában véve még nem baj, de hogy a port a legtöbbet tett elértéktelenítésére, Kheireddin azt felelte: A papírpénz kalamitás a kormányra s az országra s azért minden eszközzel meg kell szüntetni. Minthogy a porta jövőre nem köthet kölcsönt, hitelre sincs többé szüksége. Erre azt felelték: ha a kormány le is mond hitele helyreállításáról, a bevont papírpénz helyett más forgalmi eszközről kell gondoskodnia. Erre a nagyvezér azt felelte: Ez meg lesz magától, az országban roppant számú arany lira van eldugva, melyek majd előbújnak. Ez azonban tévedés. Minthogy az arany lira az arany európai árfolyamával szemben hasznot kínál, ama bankházak, melyek vert pénzzel kereskednek, a Credit Lyonnais közvetítésével nagy tömegben vásárolták össze a török lírát, melyet azután Európában más pénzzé verettek át: a lírák helyett töméntelen ezüst pénzt medzsidiét küldöttek 92°/0 belső értékben ide. Épen úgy összevásárolták és Európába küldték az egész rézpénzt is. - —-----------------------------------------------LEVELEZÉS. Fogaras, 1678. decz. II. A mai nappal örökre búcsúzó 1878-ik év pályafutása alatt, levelezői kötelmeimné fogva, az egyes feljegyzésre méltó eseményeket megyénkből lehető legnagyobb gyorsasággal, de szigorú tárgyilagossággal iparkodtam e lap számára megküldeni, amaz elvet szem előtt tartva: „ne bántsd a magyart, se hol, de különösen Fogaras megyében nem hol, habár parányi számban van ugyan, de annak daczára ő e megye zászlóvivője és alkotmányunk hit őre. Engedje meg tehát, tisztelt szerkesztő úr, hogy most egy sommás összefoglalásban m egy visszapillantást vessek a búcsúzó évre , és boldogabb új esztendőt kívánjak az evamberiségnek, mint amilyen 1878 volt. Ha némely igazságokat kénytelen leszek elmondani, ezek nem akarnak sem re - eriminatiók, sem pedig injultek lenni; nem egyebek azok a jóakaró intő szónál. A földmivelés horizontján nálunk - habár Fogaras városa kivételével, belső nehézségekkel és nyomorral küzdő, de szorgalmas, nagyobbrészben magyar ajkú iparot lakik és mondhatni élénk kereskedelem is létezik, a 80 ezeret túlhaladó népességeel biró havasalji és oltmenti vármegyénk kizárólagosan a földmiveléssel foglalkozik, a lefolyt évben semmi haladás nem történt. ■t Ezen a téren Fogarasmegye úgy látszik öröm álmát aluszsza. Alig van ma vármegye, ha kisebb-nagyobb virágzásnak örvendő, ha nem is önálló, de legalább gazdasági fiók-egye nem létezne és buzdítólag nem működni Tessék csak Kis-Küküllő megyébe betekinteni és meggyőződni, hogy mily óriási eredményeket képes az ott kilenc évvel ezelőtt megalakult gazdasági egylet felmutatni, hogyan versenyeznek ott a gazdák, kinek legyen legszebb tiszta búzája, legszebb tengerije, legjobb bora, ki nyerje el díszoklevél mellett az ott minden évben tartatni szokott kiállításon a szép tinójáért, csikójáért, a jó fajta legszebb sértéséért az első versenydíjjat, kinek van legnemesebb gyümölcse. Hogyan ismerkednek meg ott a gazdák a hasznos gazdasági gépekkel, a helyi talajhoz célszerűen alkalmazható ekékkel stb. Nálunk még álmában sem jutott senkinek eszébe az ily egylet életbehívása, pedig talán egész Erdélyben sincs erre hivatottabb közeg, mint épen Fogaras megyében. Valóban a helybeli magyar királyi ménes uradalom igazgatóságának hivatalnoki nagy apparátusa, mint szak közeg, hivatva lenne e téren életjelt adni. Volt-e, a különben az Olt mentén termékeny és kitűnő havasi legelőjénél fogva a marhatenyésztésre kiválóan alkalmas megyénk, valamely hazai gazdasági kiállításon képviselve, avagy bár csak említve is? Nem!lólunk egyebet nem tud a világ, de legközelebbi környezetünk sem, csak annyit, hogy dohányt és hagymát termesztünk, de ezt is csak olyan, ha egy-egy dohánycsempész lépre kerül. További veszekedő és piszkolódó politikusok hírében állunk. Talán jó lesz ama magyar királyi gazdáknak ott a királyi ménes uradalmi igazgatóság palotájában ezen ügy fölött egy kissé gondolkozni és hivatásuknál fogva e téren a beköszöntött új évben sikeres lökést adni. Hiszen az újonnan kinevezett földmivelési miniszter dr. Kemény Gábor ő nagyméltósága — ki szárnyai alá ők tartoznak — bange buzdító szavakban jó példával megy előre. Az e téreni kezdeményezés mindenütt a nagybirtokosoktól jön; következésképen nálunk erre, most az egyedüli nagybirtok képviselője, a m. kir. ménesurad dóm jószágigazgatósága hivatva lenne. Megyénk népe mindenre fogékony hajlamú, csak vezetni, buzdítani és jó példák által oktatni kell. Adja az ég, hogy az itt életbe léptetendő gazdasági egylet sikeres működéséről, már a jövő évben alkalmam legyen önöknek tudósításokat küldeni. Egy a gazdászat keretébe tartozó haladást mégis jeleznem kell, és ez az, hogy a Felső-Venicze és az Alsó-Komána határain, hol a királyi kincstárnak jelentékenyebb birtokai vannak, a tagosítás ténynyé vált és ez évben teljesen befejeztetett, úgyszintén több községben a legelő és erdő elkülönítés is végrehajtatott, számos más községben pedig a birtokrendezés folyamatban van Politikai megyei közéletünk terén az egész év folyamában — kivéve a kövelválasztást, mely nagyobb élénkségre és részben ízetlenségre alkalmat adott — meglehetős csend és nyugodtság uralkodott. Most az év vége felé indult meg némi mozgalom, a volt, de feloszlott királyi törvényszék viszszahozatala tárgyában. Ezen irányban nép -j gyűlés is tartatott Fogarason, melynek emncziója alapján harmincz tagú bizottság kiüjdetett ki, oly utasítással, hogy magas kormányunknál minden lehető lépéseket megtegye, miszerint Fogaras ismét királyi tövényszéket kapjon. Ezen bizottság testületileg egyelőre a főispán Szentiványi Gyula e méltóságánál tisztelgett, kérvén e tekintetbeni közbenjárását, ki azt szives volt megígérni Küldöttség is fog nevesztetni Budapestre. Valóban nagy jótétemény lenne megyénkre nézve, ha a bizottság fáradozását siker koronázná , ha a törvényszéket visszakaphatnék ! A közművelődési téren a román lakosság dicséretére konstatálom, hogy vármegyénk területén több községben ez év folyamán is, több díszet iskola építtetett föl; nem különben az is, mint jelentékeny haladás felemlíthető, hogy a néptanítók sorsa, azáltal, hogy fizetéseik 200 forint minimumban állapitottak meg, enyhittetett, csakhogy pontos foganatja is legyen e határozatnak. A Fogarasban életbe lépett m. k. állami felsőbb polgári iskola szép lendületnek örvend. E terem érdem első helyen Fogaras városát illeti, azon hazafias tényekrt, hogy ezen tanoda létesítéséhez, anélkül, hogy annak szervezésében, avagy igazgatásában a legkisebb jogot is magának fentartotta volna, örök időkre évenkénti 5000 forintnyi segély alapítványt tett. A magyar értelmiség, a magas kormánytól függő kinevezésekből kifolyólag, mondhatni kizárólagosan az anyaországból ide küldött több egyénnel szaporodott. Mi tárt karokkal fogadtuk őket és reméljük, hogy küzdelmünkben velünk érző és minket támogató bajtársaink lesznek. Kaptunk azonban az igazságügyminiszter ő nagyméltósága kegyességéből székelyföldről is egy hazafit Tibáld Mihály királyi járásbíró személyében ide. Csak egy fél év óta van körünkben és ma már mégis azt merjük jósolni, hogy ezen férfiú nemes, hazafias és mindenkit megnyerő tulajdonainál fogva, hivatva leend itt a magyarok között, az egyetértés, szeretet az összetartás zászlóját vinni. Isten hozta! Épen most győződtem meg az államháztartásunkra vonatkozó ama fontos körülményről, hogy az adóbehajtás nagyon kedvező eredménynyel fejeztetett be. A lefolyt , évre előírt adó egy kis jelentéktelen behajthatatlan hátralék fenmaradtával, teljesen befizettetett. Meg kell adni és a legnagyobb ellensége is be kell ismerje, hogy a mi mi kir. adófelügyelőnk Böhm Hugó tappintatos és nagy mestere az adóbehajtásnak. Azt hiszem, hogy a pénzügyminiszter meg lehet elégedve vele. Különben mi is örvendünk, hogy adóhátralékaink nem tornyosulnak ra- ikásra, hanem e tekintetben az ő ügyessége folytán az év végén mindig rendben va- 11 gyünk. t| _________ |-| • * • IRODALOM és MŰVÉSZET. Rudolf trónörökös mint író. „tiizenöt nap a Dunán“, e czim alatt nemrév egy vaskos kötet jelent meg Bécsben (németül), melynek szerzője Rudolf főherczeg az osztrák-magyar trónörököse. A főherczeg egy vadászati kirándulását írja le itt, melyet a múlt tavaszon tett Bécsből le egészen a déli magyar határig. Bár a könyv csak szűk körben van elterjedve, s könyvárusi forgalomba épen nem bocsáttatott, egy bécsi lapnak mégis sikerült hozzá férni, s ez most ismertetést és mutatványokat közöl belőle. A könyv a következő ajánlással van ellátva: „Lipót sógorómnak, a derék vadásznak, hű barátsággal ajánlva.“ 310 lapra terjed, s gondosan uszított tartalomjegyzék és előszó van hozzá írva. Anyaga 15 fejezetre oszlik, megfelelőleg a kirándulás 15 napjának, mely 1878. ápril 22-től május 7-ig terjed. Tartalmáról az ismertető lap azt írja, hogy eleven tollal, sok könnyedséggel, a tudományos részletek pedig kellő alapossággal vannak írva, s egyes helyek finom észlelő tehetségről tanúskodnak. Különösen az ornithológiai részek oly tudományos megfigyeléseket tartalmaznak, melyeket a szaktudós is érdekkel olvashat. Erkel Ferencz „Névtelen hősök“ czímű legújabb magyar dalművével már teljesen elkészült s erre nézve a szerep kiíratások betanulások már folyamatban vannak. Az első előadás február hóra van kitűzve. Ünnepnapja lesz az, ismét a nemzeti színháznak, mint mindig, valahányszor a magyar haza koszorús zeneköltőjének egy-egy uj dalműve szinre kerül. A dalmű, melynek szövegét Tóth Ede irta s melynek tárgya az 1848 49 ki honvédőséiből van merítve, kiváló szépségű részekkel bir és hatása bizonyára ép oly nagy leend, mint magyar zenészen belbecse. jji ♦ # Joachim, a nagyhírű hegedűművész január 8-án érkezik Budapestre, hol mindössze pár napig maradhat. Az írói és művészi körben lakomát rendeznek tiszteletére. Joachim, ki mint művész, ember és barát egyaránt tiszteletreméltó, a legnagyobb itőkben érdemli meg a művészi és írói rök kiváló figyelmét. * * Offenbach, kit utóbbi időben némileg háttérbe szorított, de hó párisi „Folies dramaatiques“ színházi újdonsággal lépett fel: „Madame czímű 3 felv. operette el, szövegét és Chivot. A darab hősnője a 18 beli franczia színpad egyik neve. 1744-ben Chantilly kisasszony valódi neve Duronceray Justine incomique színpadin szerepelt és színház igazgatójához, Favart-hoz, hez. Loubrette-szerepeket játszott átokban és vígjátékokban. Az új oper vege és zenéje teljesen elüt az ezen. termékekétől és egészen a régibb vilművek kedélyes és igénytelen modorába tartva. A párisiak ezt a reakciót agyái iszivesen fogadták. Az operette kétségeiOffenbach legjelesebb szerzeményei közé tartozik. IN1UIAUANG. Kolozsvárt, 1879. jan. 2. VI* Lapunk t. előfizetőit kötelettel kérjük, méltóztassanak előfizetéseiket a Jövő évnegyedre megújítani. A .Magyar Polgár* Évnegyedre • • . Fóletre - - - . Ü Égé»« évre ... ICA KI 00 HÍVA □ Szissy Amadéé jelölve d. u. 5 órakor folytatni fogja alyiségben. Tárgya lesz: V olt ar ifjúsága, tartózkodása Angliába me a vallási türelmetlenség ellen, ken folytatás Voltaireról. Voltair egyes udvaránál; politikai nézetei ist Egy jókedvű társ , s tagját az úri casinó éttermében éjjel arra kérték, hogy rögtönölenetet A felkért hajlandó istvészetét nem akarta ingyen pl az ő rovására jól mulatókat a takony czóba. Begyült 12 Irt ! punk szerkesztőségéhez küld tesszük a kolozsvári nen nyugdij-alapja javár • ez előadás hasonló eredménétlődjék! — Az iparod ifjú városi vigadóban rendes vigalommal egybekötött került. Közöpség több • Jonosén iparos ! 1 első sorban kellene 'galmait fölkarolni, eredménye hagyó szellemi rész mindenkit. A'gok, kik a p jes dicséret érdekesebte. elnök ' táson '