Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)
1879-02-26 / 47. szám
.flt, évfolyam 47-dik szám Kolozsvárit, szerda, 1879. február 26. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre . .........................16 frt. — Félévre .................... 8 frt. — Évnegyedre 4 írt. - Egy hóra . . ....................1 frt 50. HIRDETÉSI DIJAK: Ou.SzhM.ko.ot« faratoadMr, ngj IMlMIuk .rm « tr. HAST HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. MlaA—i hirdet ólán 80 kr. béljregyleMk kilón ••AauMailk RTTLUKK: •oronk.nt, np tűik beír. SS kr. UCLAJiOK: _________Hlibnitu .oronk.Bl 1 frt. A »Mtpjftr Polgár'1 tfjM nUrluk ént T kr, NOTtolMBI k.kül.M EArtflfot kom UdMiL lomoroHM AAMÄI HO kinMMU. Iont.* Ma tefMUtMk ol. HunibUM kid ráták ooa Mohuk rltáa. 8ZERKESZTOSÉGI IRODA : (bor. . lop iMllml Hm« U1MA kbol—tt». I.dlf Élt ) KIADÓ HIVATAL: A Ljaotia «Y«aa« hlrpoátl lr«M-|Aktt. Mtér gr. Tatoki DáMtMUl iWra m .UAmMu p«a*«k, hmnUMuk, »ylitvrl mm IiUmcU,) KOLOZSVÁR, FEBR. 25. A tűzfészekből. A keleti ügynek meg voltak mindig a maga tűzfészkei, ahonnan olykor kikicsapott a láng, s a körülményekhez képest több vagy kevesebb idő alatt, fölgyújtá az egész keletet. A tűzfészkek közül néhány mit elvesztő fenyegető jellegét, ki van elégítve, vagy más után ártalmatlanná téve; néhány pedig — mint Bosznia és Herczegovina — kemény felügyelet alá került, mely lehetetlenné teszi, hogy a bonyodalmak támasztásában mint kezdeményezők szerepeljenek. De Oroszországnak szüksége van a tűzfészkekre. Ha némely apró államnak már nincs miért, s némelyiknek nincs mivel a portának kellemetlenségeket szerezni, az orosz törekvés teremtett egy új országot, közel a török birodalom szívéhez, s most azon buzgolkodnak, hogy ezt az újszülöttet praeparálják akként, hogy Oroszország esetleges későbbi szándékainak tökéletesen megfeleljen, és akkor fújja meg a riadót az alsó Dunánál, mikor Szentpétervárról erre parancs érkezik. Oroszország megteremtette Bulgáriát, egy tűzfészket, mely jobb, alkalmasabb s pontosabban fog szolgálni minden eddiginél. Ez a Bulgária, mely új életének első szakával s nyíltan kifejezett intenzióival, annyi kedves meglepetést ígér még Európának, s ez a Bulgária most szervezkedik. A nemzetgyűlés elé mindenfelől nagy érdeklődéssel tekintenek. A túlzók törekvéseivel szemben a konzervatív elemek sorakozni igyekeznek s követendő maguk tartása iránt előleges értekezletekben állapodtak meg. Egy ilyen értekezleten egyhangúlag abban történt megállapodás, hogy a bolgár nép kívánságainak méltó kifejezést kell ugyan adni, de számba kell venni egyúttal a tényleges helyzetet , nem szabad a nemzetgyűlésen oly indítványokkal föllépni, sem a talán más oldalról teendő oly indítványokat pártolni, melyek a helyzet kényszerűségébe ütköznének. Másrészt a bolgár nemzetgyűlés mohamedán tagjai is igyekeznek egymás közt megállapodásra jutni, s a mérsékeltebbek arra törekesznek, hogy a mohamedánok általában ne váljanak külön bolgár honfitársaik józanabb részétől. Azon szervezési szabályzat, melyet a bolgár nemzetgyűlés elé fognak terjeszteni huszonkét fejezetet foglal magában, ezek pedig százhetven czikket. A függeléket egy rövid szabályzat képezi, amely a fejedelem megválasztásának rendjét állapítja meg. Rendes körülmények közt a nemzetgyűlés kormányozza a fejedelemséget, de a nagyobb fontosságú ügyeket, a fejedelemválasztást, ú terület megszerzését vagy átengedését a nagy törzsgyűlés döntheti el. A személy, vagyon és a hajlék szentségét biztosítja a szervezési szabályzat; a sajtó szabad lesz, a törvényszékek függetlenek. A kérvényezési jog olyan lesz, mint a legszabadabb elvű alkotmánynyal bíró országokban. A trónöröklés útján töltetik be. A trónörökös tizenhét éves korában lesz nagykorú. Az udvartartás költsége egy millió frank. A katonai és iskoláztatási kötelezettség általános. A legelső nemzetgyűlés a következő tagokból fog állani: tizenegy püspökből, egy muftiból, egy rabbiból, a legfőbb törvényszék két tagjából, a felebbezési törvényszék öt elnökéből, a kerületi törvényszékek harmincegy elnökéből, a közigazgatási tanácsok három elnökéből, a kereskedelmi törvényszékek két elnökéből, a kerületi tanácsok harminc elnökéből és a székvárosi tanácsok harminczegy elnökéből. A választott tagok száma kilenczvenkettő. A szófiai kérőjét tizenhatot választ, a tirnovai tizennyolczat, a viddini huszonnégyet, a raszcsuki tizennégyet, a várnai húszat. A bolgár nemzetgyűlésnek lesznek tehát hivataluknál fogva tagjai, ezenkívül a kormány huszonnégy tagot nevez ki, akik közül tizenegy török, végre lesz néhány választott tagja is. A nemzetgyűlésnek e nagyon is muszka felfogású szervezete ellen a porta meghatalmazottja titkozni szándékozik ----------- ff ----------Politikai vegyes rovat KÜLFÖLD. Az orosz-román viszályról írja a Bohemia: Anglia, Francziaország és Olaszország Ausztria-Magyarországgal együtt a mellett foglalnak állást, hogy a nagykövetek értekezletében a többség határozata ellen nem lesz felebbezés. Oroszország ad- 18 -ig nem akar meghajolni a többség határozata előtt. Németország tartózkodó, és azt válaszolta a bukaresti kormány felszólalására, hogy Románia nem követelheti a berlini szerződés szigorú végrehajtását, mert a hitfelekezetek egyenjogúsítását is halogatja. Konstantinápolyból jelenti a Pester Lloyd. A kormány és a porta közt a Kis-Ázsiai reformok végrehajtása czéljából folytatott tárgyalások megszakadtak. Layard rosszalással nyilatkozott a nagyvezírről. A britt nagykövet szabadságideje valószínűleg mindaddig fog tartani, míg a jelen török minisztérium hivatalban marad. Az adsárok márcziusban kezdik meg kivándorlásukat a karszi vilajetből török Ázsiába. Hir szerint több mint 40,000 család fog menekülni az orosz uralom alól. TARCZA: A„Sylvester“-vendéglő. — Víg elbeszélés. — Irta: Hegyesi Vilmos. (3) (Folytatás.) Kajeták úr mitsem ven észre abból, ami udvarán történt. Épen számitgatta magában, hogy mennyire taksálja az ebédet és szobákat vendégeinek, midőn az ajtó felnyílt s belépett a kis társaság, melyet Jóska bácsi kiéért a bundával. — Adj’ isten jó napot, Sylvester Kajetán uram! — szólt Kardos Ábrahám. — Ah, a tekintetes ur! — kiáltá a vendéglős örömmel. — Hozta az isten! Kardos előbb nagyot nyújtózott, havas csizmáit kétszer odaveregette a padozathoz, Migsimitá bozontos szakállát, kopasz fejét, aztén Kajetán úrhoz fordult , joviális hangon kérdezte: — Hogy élünk ? — Jól, tekintetes úr, mint a hal a vizben Képzelje, kérem a lássan, egy csomó vendége akadt a „Sylvester“-nek... Hopp ! — kiáltott fel a vendéglős, hirtelen elkomorulni — baj van! Eszébe jutott, hogy valamennyi szobája ki van adva, még a Kardos Ábrahám úré is. — Mi baj ? — kérdé az öreg. — De ®°ndja el később, kedves barátom. Most siessen, hozza rendbe a szobámat, füttessen fel be. Addig itt maradok a leányommal... szaporán, Kajetán uram ! A vendéglős mélyen felsóhajtott. 80 tartozik. Sylvester bará— Szerelmes Jézusom, már most mit csináljak ! — mondá a vendéglős .. . Erre nem voltam elkészülve . . . — Mire? — Hogy a tekintetes ur eljön, s hogy másodmagával jön. — Hát aztán ? — A szobát kiadtam másnak. — Az én szobámat! — kiáltá Kardos hüledezve. — Az lehetetlen ! — Pedig úgy van! Az öreg úr haragosan dobbantott lábával. — Nekem pedig más szoba nem kell. — Jaj, drága tekintetes úr, ha kéne, sincsen! Mind el van foglalva egytől-egyig, még ez a kamarácska is. A vendéglős röviden előadta a történteket. Kardos Ábrahám dühbe jött. Már most mit csináljon, ha még egyedül volna, de a leányát is elhozta. Kajetán úr fölajánlotta másnapig az éttermet, hanem aztán eszébe jutott, hogy nem tud ágyneműt adni, mert a saját magáét is vendégei rendelkezésére bocsátotta. — Ügyvédemhez fogok szállani — pattogá az öreg úr. — Szégyen, gyalázat, hogy egy törzsvendég ne kapjon szállást.. . Most vegyem nyakamba a várost, szegény leányommal, estszürkületkor . .. Hátha az ügyvédet meg sem találom. Aztán olyan szűk lakása van a boldogtalannak, hogy nem tudom, belefér e egyszerre két vendég.. .No ezt nem hittem volna, Sylvester úr! De azt tesse, amíg én még ide beteszem a lábamat! Isten áldja ! — Hiszen oka nem vagyok ! — szólt a vendéglős fájdalmasan. — Ne is beszéljünk többet . . . Isten áldja ! Ábrahám ur megragadta az asztalon fekvő bundát s bele akart bújni. Sylvester Kajetán keserves arczczal nézett reá, szemébe könyek gyűltek, s majd sirva fakadt a bús gondolatra, hogy most az egyedüli ember széles e világon, ki pártfogója volt a „Sylvester“nek, elidegenedik tőle. Ha Kardos Ábrahám ur szive vérét kívánja engesztelésül, odaadta volna. De Kardos Ábrahám ur szobát és ágyneműt kívánt; ez pedig nem volt. — Jer Ilona! — mondá az öreg leányához fordulva, ki odább az ablakmélyedésben néma tanúja volt a lefolyt jelenetnek. — De hova lett a báró ur ? Pusztay báró már nem volt a szobában. — Az imént távozott; azt mondta, mindjárt visszajön, — felelő Ilona, ki meglehetős boszosan vette ujból magára a felöltőt. E pillanatban kívül zaj hangzott: valaki kopogtatott az ajtón. — Kérem, nyissák ki ! — szól egy ismerős hang. — Hisz ez a báró ! — mondá Kardos meglepetten. — Hát nem tud a maga erején bejönni ? Kajetán úr az ajtóhoz ugrott s felnyitó, aztán ijedten hökkent vissza. A küszöbön Pusztay báró állott; egyik vállán két vadászfegyver, másikon két nagy tarisznya , jobb kezében revolver s vadászkések, baljában két bőrönd. — Mit csinál a nagyságos ur! — mondá a vendéglős álmélkodva. A báró belépett, letéve a hozott tárgyakat s mosolyogva szólt Kardoshoz : — Urambátyám, kivonultam a szobájából s átadom tulajdonosának a jogtalanul occupált területet. Az ön szobája épen nekem s egyik barátomnak volt kiadva. És én nem engedhetem meg, hogy aSylvester egyedüli törzsvendége itt hajlékot ne találjon. Én és társam majd többi barátainknál kapunk pihenő helyet. Ifjú embernek az efféle nem sok gondot szerez. Urambátyám, kedves kisasszony, foglalják el szobájukat. Vendéglős úr, málhánkat és fegyvereinket az ön felügyeletére bízom. Kardos és leánya, de leginkább Sylvester Kajetán, nagy örömmel fogadták a báró előzékeny ajánlatát. Az öreg urnak persze esze ágában sem volt, hogy a szívességet visszautasítsa. De hát ilyenkor illik szabadul egy kicsit. — Báró úr igen lekötelez, — mondá — hanem ekkora áldozatot nem kívánhatok . .. — Oh, urambátyám, az áldozat sokkal kisebb mint gondolná. A polgármester úr, kihez testületileg mentünk, olyan szívesen fogadott bennünket, hogy az éj legnagyobb részét hihetőleg ott fogjuk tölteni. Én is csak szivarainkért jöttem vissza, mert szivar Kafrabély Jónás házánál nem található. — De laktársa, akit említett, vájjon beleegyezik-é.. ? — Kétségkívül! Dombváry Sándor udvarias ember. — Dombváry ? — kérdé Kardos Ábrahám meglepetten. — Így hívják barátomat, kivel az ön szobáját elfoglaltuk. — Miféle Dombváry ? Talán csak nem rokona a sebespataki birtokosnak ? — Épen a fia. Az öreg úr arcza elkomorult. — Akkor én a báró ur ajánlatát nem fogadhatom el. — Ugyan miért? — mondá Pusztay Zoltán csodálkozva. — Egy Dombváry nem tehet szívessé-get Kardos Ábrahámnak. A báró kérdőleg tekintett hol Kardosra, hol Honára, ki úgy látszik kevés lelkese-edést mutatott atyjának ez újabb elhatározása iránt, mert most ingerülten szólt közbe: — Ugyan, édesapám, mi kifogása van Dombváry úr ellen ? Csakugyan jó volna már tisztába jönni, hogy fedél alatt, vagy künn a hóban fogunk éjszakázni. — Hallgass, leányom, te ezt nem érted, felelt az öreg ünnepélyesen; — csak annyit mondok, hogy valóban inkább a hóban töltöm az éjjelt, mint oly fedél alatt, hol egy Dombváry ad nekem szállást. — Meg nem foghatom, — mondá Pusztay báró; — urambátyám, magyarázza ki magát. — Nem kell ide magyarázat, nem is tartozik a dologra. Annál maradunk, hogy ügyvédemhez fogok szállani. Nagyon sajnálom, báró úr, hogy szívességét nem vehetem igénybe ... Ilona, várj itt egy perczig, kiszólok Jóskának, hogy fogja be ismét a lovakat. Kardos fejébe nyomta a kucsmát s kiment az udvarra. — Várjon mi lelte az öreg urat? — kérdé a báró Ilonától. — Mit tudom én, — volt a durczási válasz. — Talán viszályban él a Dombváryakkal ? — Meglehet. Annyit tudok, hogy egy régi pere van, melyet a sebespataki Dombváryval folytat. Ez ügyben jött most is Berekvárra. — De hisz’ ez nem elég ok .. . A báró nem folytathatta, mert Kardos Ábrahám e pillanatban visszatért, felölte bundáját, kezet szorított a báróval, kinek előzékenységét ismételve megköszönte. Aztán, a nélkül, hogy a szegény Sylvester Kajetánt bár egy pillantásra méltatta volna, karonfogta leányát s eltávozott. Pusztay elkísérte őket a kocsihoz, hol még egyszer szívélyes búcsút vett új ismerőseitől. Aztán vissszasietett szivartáskájával a polgármester házához, hol már epedve vártak reá. IV. Nemes Berekvár városának piacza szokatlan élénkséget mutatott. A polgármester háza előtt tíz-tizenöt férfi volt összegyűlve, kik kíváncsian lesték a házból ki-kihangzó vidám zajt, s megütődéssel tárgyalták, hogy vájjon miféle mulatság folyhat odabenn. a jelenlevők egyike elmondta a többinek, hogy nemrég egy egész csapat idegen urat látott bemenni a kapun. Erre nemsokára elkezdődött a vigárma, mely most ki* A magyar pénzügyekről. Budapestről írják a „Frdblatt-nak: Valóban örvendetes a fordulat, mely az itteni pénzügyi viszonyoknál beállott. A naponként érkező tudósítások szerint Bécsben, a német tőzsdéken és Párisban magyar aranyjáradék naponként jelentékeny mennyiségben adatik el és kétséget sem szenved, hogy a pénzügyminiszter ezáltal abba a helyzetbe jut, hogy programját a képviselőház által óhajtott módon viheti keresztül és a domániális kölcsönt vagy elhalasztja, vagy legalább minimumra reducálja, míg az államszükségletek nagyobb része járadékkötvények eladása által fedeztetik. Azonban még várni akarnak néhány hétig, mielőtt végleges határozatot hoznak. A hitelintézeti consortium tagjai, hír szerint, márczius elején Budapesten összejönnek és határozni fognak a domaciális kölcsön kibocsátása vagy ki nem bocsátása iránt. Hogy ez teljesen elmaradjon, nem valószínű. Az azonban valószínűleg elérhető lesz, hogy a kibocsátandó mennyiséget arra az összegre szorítják, amely szükséges a még forgalomban levő mintegy 55 milliónyi II. kibocsátású kincstári utalványok beváltására, mint-, hogy tudvalevőleg mintegy 22 millió körülbelül 30 milliónyi aranyjáradék eladás által törlesztetik. Az ideiglenes pénzbeszerzésekre most mellesleg a jó keretnek örvendező pénztári jegyek is jó eszközül szolgálnak. Múlt nyáron mintegy 9 millió, 1878 végén 8 millió pénztári jegy volt forgalomban. Egy most megjelent kimutatás szerint a forgalom 11,155 millióra emelkedett és a kormány még 2,3 milliót volt képes kibocsátani, miután az itteni pénzintézetek leszámítolható váltók hiányában, pénztári tartalékait szívesen helyezték e jól kamatozó, könnyen kezelhető hat havi lejáratú értékpapírokba. A Páriából érkező legújabb brek új kabinetválság lehetőségét jelzik Ezen válság a jelen minisztérium három tagját érinti leginkább : Waddingtont, Marcéret és Le Royert. Noha Grévy maga sem találja alkalomszerűnek a május 16-iki ministérium vád alá helyezését, de ha ez mégis elhatároztatnék, nem fogja a sanctiót megtagadni. Waddington pedig ebből kabinet kérdést csinál, azon oknál fogva, mivel nem akarja a politikai szenvedélyeket ingerelni. A legyőzött reactionáriusoknak mint futó ellenségnek arany hidat akar építeni. De a kamara nagy többsége czélszerűbbnek tartja elejét venni minden reaktionáris fondorlatnak az által, hogy a bonapartistikus összeesküvőknek nyakára hág. Egyébiránt a vád alá helyezés nagyon törvényszerű, mivel az 1875. febr. 25-diki 6. t.-czikk világosan kimondja,miszerint a miniszterek a kamaráknak a kormány átalános politikájáért egyetemlegesen, személyes rendszabályaikért pedig egyen, kint felelősek.“ A május 16 diki forbnak pedig tárczáikat azon szándékkal vették át, hogy a köztársaságot megsemmisítsék, sőt az államcsínyt előkészíthessék. Ha tehát Waddington félénkségből vonakodnék a törvényt alkalmazni, magára hárítja a reactionáriusság gyanúját. A magyar nyelv oktatása. A magyar kormány tervezett törvényjavaslatáról, amelyben kötelező tantárgggyá akarja tenni a magyar nyelvet az iskolákban, következőket írja a „Norddeutsche Allgemeine Zeitung“ legújabb számában: A legutóbbi napokban kelleténél nagyobb izgatottságot okozott Magyarország nem magyar köreiben egy kérdés, amelyet sokan nemzetiségi jelleggel akarnak feluházni. Magyarországban a magyar nyelvet nyilatkoztatták ki hivatalos nyelvnek, amit mindenki természetesnek tarthat. Hivatalos nyelv délykül nem lehet el az állam, azon nyelvek közt pedig, amelyeket Magyarországban beszélnek, tekintetbe nem véve más egyebet, a magyar nyelv a legműveltebb, a német elem ugyanis csak sporadikus. Az ország hivatalos nyelvének megtanulását tehát lehetővé akarják tenni mindenkire nézve; ez sokkal inkább érdekében van az egyénnek, mint az államnak. Ezen indokokból elhatározta a magyar kormány, hogy az elemi és felsőbb népiskolában kötelezővé teszi a magyar nyelv tanítását. De azért nem akarják elmellőzni a gyermekek anyanyelvét, sem pedig helyébe a magyar nyelvet tenni,hanem az anyanyelv mellett a magyar nyelvet egyszerűen mint kötelező tantárgyat elrendelni. Sőt még ezt sem rögtön vagy elhamarkodva, hanem a már alkalmazott néptanítók, akik nem bírják a magyar nyelvet, hat évi határidőt kapnak a magyar nyelv megtanulására, és ezenkívül azok a tanítók, akik idősebbek ötven évesnél, egészen fölmentetnek azon kötelezettség alól. Mindez nemcsak jogos, hanem méltányos is, és amint a végrehajtás módja bizonyítja, még szelíd is, így tehát az a jajgatás, melya nem magyar nemzetiség ellen intézett attentátumot kiáltozza, csak üres zaj. A román deputátió, mely a császárhoz ment, kérni az uralkodót, hogy ne adja beleegyezését a tervezett törvényjavaslatba, bár kíméletes, de magát a kérdést illetőleg határozott visszautasítást tapasztalt. A magyar államnak csakugyan senki sem veheti rész néven, ha lehetségessé teszi az állampolgárokra nézve, hogy korán sajátítsák el az állam hivatalos nyelvét, és kivált ha még a többi nemzetiségek minden sajátságát kíméli, ami olyan tekintet, amelyről nem lehet fogalmuk azoknak, akik már most túlságos szigorúsággal vádolják a törvényt.“ Ilyen tárgyilagos ítéletet is ritkán olvashatunk németországi lapban viszonyainkról.