Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)

1879-05-30 / 123. szám

XIII. évfolyam 123 dik szám Kolozsvártt, péntek, 1879. május 30. MAGYAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Égéss évre................................16 frt. — Félévre......................................8 frt. — Évnegyedre.............................4 frt. — Egy hóra..................................1 frt 50. HIRDETÉSI DIJAK: OttlOr huaboott gimondaor, rtgj t*rtlat4a„k in t) kr w. , "15I «'«VETÉSEKNY. KEDVEZMÉNYEK. Mind#« hinUtti alti 10 kr. b41j.gUl.wk koisa •WLnkMtlk ■TUTTtRi Soronként, n .n.k bei», as kr. aKCLAKOKI _______________Hilatmbm űrönként 1 frt._______________ * „Magyar Poljár“ »gj.iuluUtk int ▼ kr, NértelMlI bekOléOtt kliUmé*r«k tu kltMvflwt, lémtrotlo. kézből 10t1 béruvaléUM Imtokara tagatstatnak él. Haizaélitlin kéziratok an acalnak rltata • Lf06«M«yt»44kaabari a lap iMllesi rétjét lllrifl ktaltmén/tk tmvittattdftk.) KIADÓHIVATAL: * Irma rpaét Uzpsat! Iracé lékaa, lőtér gr. Talaki DaMfcM-kéi (kon na iUChMu pésaak, Ulduéwk, oj-ütWil cikk .4 ItMéMnddh.) SZERKESZTŐSÉGI KÓDA : KOLOZSVÁR, MÁJUS 29. Békehírek szállingóznak, folyvást sűrűbben, és — a mi fődolog — folyvást több alappal. A béke, melyet Berlinben megkötöttek, de a melyben nem akart komolyan megbízni a világ, — lassanként ténynyé kezd válni; a berlini szerződés fontosabb pontozatainak végrehajtásával az aggodalmak felből oszladoznak, a keleti láthatár világosodik, s kelőben van a béke régen várt napja. Ki ne üdvözölné örömmel! És ki ne ismerné el most, a tényekkel szemben, azt, hogy a nyugati hatalmak ellen emelt vádak rendre elvesztik az alapot maguk alól. A szigor, melylyel a szerződés végrehajtásához ragaszkodnak, az erélyes eljárás az orosz törekvések ellenében, mely az északi medvét akként kényszeríti tánczolni, a mint a diplomába fütyöl. — nem bizonyították be az ellenzék állítást, hogy a kabinetek Oroszországnak kedveztek ; a 8 kör, mely a megtörtént intézkedéseket kisérte s a még teendő lépésekre kilátásban van, s nem bizonyítja be azt a vádat, hogy a berlini congressus műve nem életrevaló. Természetes, hogy a mily mértékben szidták Adrássyt a dolgok kezdetén, s tették felelőssé Európa és a monarchia elárulásáért, és oly mértékben illeti most az elismerés, melyet a mai helyzet megfontolásával senki sem tagadhat meg tőle. Az az út, melyen megindult volt, s amelynek végében örvényt láttak, — egyedül helyesnek bizonyult. Kibontakoztatta a monarchiát békében egy nagy válságból, s megverte ellenségeinket, tollal és tintával, az ellenzék által lázongva követelt emberharcz helyett folyt jegyzékharcz, s az osztrák-magyar-orosz háboru hadiköltségét a posta- és távirdi-budgetnél fizették meg. És ezzel a vérnélküli, olcsó hábo-ruval többre mentünk, mint amennyire karddal és golyóval mentünk volna. Ezsem frázis már, amint nem frázis semmi, amit ellenzéki oldalról kezdetben annak híreszteltek. A keleti dolgok mostani állapota teljesen megnyugtató, s a jövőre való kilátások is a lehető legjobbak. A lényegesebb bonyodalmak rendes kifejlés útján vannak, s apróbb zavarok, minek az albán és macedoniai fészkelődések, valóságos bárányfelhők a láthatáron, melyek csak az ellenzéki lapok hasábjain képesek vihart előidézni. A hatalmak, különösen Anglia és Ausztria-Magyarország magatartása biztosít a felől, hogy a még felforgó kérdések kielégítőleg fognak elintéztetni. Az oroszok egyre inkább belenyugosznak a kényszerhelyzetbe s habár, kivált Bulgáriában, még most sem adtak föl minden reményt az európai határozatok kijátszására, de a legújabb hírek arról tanúskodnak, hogy legalább a kivonulást Oroszország komolyan veszi s erélyesen hajtja végre. Livádiából parancs érkezett, hogy Kelet-Rumélia nyugati része a Tundsa folyóig június 1-ig feltétlenül kiüríttessék. Giers titkos tanácsos úgy látszik a legnagyobb súlyt fekteti rá, hogy a porta által kinevezett főkormányzó hivatalába iktatásának pillanatában az orosz csapatok zöme az autonóm tartományból már elvonult legyen. Aleko pasa ugyanis azt óhajtja, hogy a szultán fermánját, mely Vitális tábornokot a miliczia parancsnokává nevezi ki, mindjárt a keletruméliai területre léptekor kihirdesse. A diplomácziai iroda Livadiában Aleko pasa ez óhaját számba akarja venni és minden kivonulási rendszabály siettetését sürgeti. S valóban, ha a kivonulás ezúttal is ily gyorsan fog menni, junius végén már egy orosz katona se lesz keletruméliai területen. Athénból hivatalosan jelentik, hogy az állítólagos nagymérvű mozgósítás és hadikészületek felől világgá röpített rémhírek nem egészen kacsák ugyan, de nem is olyan fenevadak, mint ahogy Görögország ellenségei szándékos túlzással néhány elővigyázati rendszabályra ráfogták volt. Mindössze 6000 ember fog a határon fölállíttatni; ezek sem Törökország ellen, hanem a végre, hogy ha a portával egyezség létesül s a porta egy vagy más darab földet nagylelküleg átenged, az albán beavatkozásra, visszahatásra vagy ellenszegülésre, nyomban puskatussal felelhessen a görög kormány. E jó példának és megnyugtató kijelentésnek méltó pendantja f. hó 14 én Drinápolyban folyt le. Mahomed bey, egy előkelő népszerű és gazdag muzulmán vezetése alatt nagyszámú török küldöttség tisztelgett Raoul pasánál, ünnepélyesen tudatván vele, hogy Kelet-Rumélia mozlim lakossága föltétlenül belenyugszik a dolog új rendjébe; tiszteli Európa intézkedéseit; feledi a közelmúlt sérelmeit; nem forral boszul senki ellen s őszintén óhajtja, hogy törökök és bolgárok vállvetve működjenek azon sebek behegyesztésén, miket Rumélián 03 lakosainak jólétén az imént lezajlott véres tusa ütött. Raoul pasa örömmel tudomásul vette a jó szándékot, sőt néhány bölcs tanácscsal a nemes buzgóságot még éleszteni és fokozni is iparkodott. «r, l»ai TARCZA. Az idegen barát. Taylor Bayardtól. (Folytatás.) Nagy gonddal segítette ki nejét a kontols De Courcy azután a lovat a nyilta alá kötötte. Donelly Zsuzsánna még vini *arcza negyvenes évű nő volt. Fel nem ” színt köntöse értékes szövetből készült, finom metszetű telt arcza csaknem ledkós elfogultsággal rejtőzött széles karimája , aPj' árnyékában. Mialatt a nő Bradbury ..ahámot köszöntötte, két leánya, Sylvia és .'te’ kik eddig elfogultan állottak a nők Portja szélén, közeledett feléje. Az utóbbi erkölcsös qyakerleány mintaképe volt; Sylöltözékének látására ellenben Ábrahám maga módja szerinti csodálkozását elrejteni ,!?. fa'rí*- Világoskék szinü köntös, sötétkék °Go, szalagos kalap és fürtözött haj, — ^)an nézheti el egy jó hírben álló quazköd°^k a divatja szerint el-Henrik e kérdést már Ábrahám arczán ez alkalommmal azonban jónak lát ,ay azt észre ne vegye. E helyett igy leott hozzá : „Most tehát ismertess meg a testvérekkel,és előremenvén, a férfiak Porija felé tartott. Miután a község idősakjainak őt bemutatták, elérkezett az Oljffer be kellett menniök az imaházba. Midőn Donelly Henrik nyugodtan lép arra,8ze®ben levő karzat harmadik és leg'hámra helyezett padjába lépett, ott Áb- 48 Simon közelében lebocsátkozott, néten e5',epetén tele futott vag‘8 a gyüleke im p , l egyén ellenben, meglehet, hogy fizte kély ÖQku2de teai árán, teljesen meg'»«aktí'f** nyuK°dt3ágát, s igy az idegen e leve. Ott ült közelükben, összekulcseit kezei ölében nyugodtak, határozott kifejezésű test ajkai egymásra szorultak, s szemei kalapja széles karimája alól az ürességbe bámultak. De Courcy az imaházba lépésekor a quakerek szokása ellenére levette volt kalapját, szeme azonban atyjáéval találkozván, alig észrevehetőleg elpirulva azt feltette. Miután Pennock Simon és Treadwell Ruth elmondották a gyülekezet előtt a gondolatokat, amelyeket a quakerek istentiszteletét bevezető „hallgatás csendje“ ébresztett elméjükben, az idegen „barát“ is fölemelkedett ülőhelyéről. Vontatva és gyakori felbsszakitásokkal, mintha a szellem sugallatára várna, s némileg az elmélyedő egyén hangján, mi néha dallamos éneklési hangba csap által, intette a hallgatóságot, hogy a világosság felé törekedjék, a világosság ösvényén járdáljon. Nem egyezett meg ugyan minden kifejezése a quakerek beszédmodorával, de saját közönséges beszédmodorát sem használta. Emellett érczes hangja oly kellemes hangzású volt, hogy minden uj mondat dallamossága uj és uj gyönyörben részesítette a haliérzékeket. Még nyújtott A és peregve hangoztatott R betűje is, amelyek azon szállongó hirt, hogy külföldről származott, igazolták, sem csökkenthették szavainak hatását. A megjelenése előtt szárnyra kapott kételyek szétfoszlottak, s midőn a gyülekezet kézszorításokkal oszlott szét, mindenki megvallotta, hogy a gyülekezetben elfoglalt helyére érdemes. Ama nap estéjén a család új otthonában együtt volt. Az egyszerű gyékénynyel fonott székek és kevés értékű szőnyeg, a fekete mahagóni asztal s az arra helyezett ezüst karos gyertyatartó közötti ellentétből a ház új lakóinak egykori gazdagságára s jelenlegi elszegényedésére lehetett következtetni. A ház lakóinak külsején és magaviseletén ugyanily ellentét nyomaira akadtunk. Míg a terjedelmes karosszékben ülő családatya nejének és gyermekeinek felolvasott a bibliából, Sylvia szemei a szoba egyik szegletében heverő gitár tokján pihentek, s egész külseje azt árulta el, hogy képzeletében már a hangszer húrjait pengetik ujjai. De Courcy ezalatt jobbra-balra mozgatta fejét, mintha nyaka kelletlenül érezné magát a quaker-kabát keményített galléréban, a legkisebb gyermek pedig, Henrik, álmosan bóbiskolt fejével. „Nos, fiuk és leányok,“ szólalt fel Donelly Henrik a könyvet lecsapva, „most tehát egyszerű bérlők volnánk, s miután ennek így kellett történnie, annál jobb, minél egyszerűbben élünk. Csak még egy baj van. Egyszerre félbeszakította szavait, mialatt Sylvia pajkosan mosolyogva emelvén fel szemeit, atyja szavaiba vágott: „Már késő atyus. Olyannak láttak, amilyennek látszani akartam elüttök: ők a divat gyermekének tartanak. Legalább ha majd kitűnik, hogy nem tartozunk közéjük, kevésbbé fognak neheztelhetni “ „Lelkemre Sylvia!“ kiáltott fel De Courcy „nagy kedvem lett volna, hogy melléd szegődjem.“ „Türelem, gyermek !* szóll közbe az anya szelíd hangon. „Gondoljátok meg, hogy mennyi kellemetlenségünk volt, s ezen élet mily jóllétet igér számunkra.“ „Gondoljátok meg azt is,“ folytatá az atya neje szavait, hogy a nap terhe az én vállamra nehezedik, s hogy ti aratjátok le fáradalmaink gyümölcsét. S különösen téged kérlek, fiam, mondj le azon szokásaidról, a melyek e hely szokásaival meg nem egyeznek : legyen mindegyikünk az, minek látszani akarunk!“ „Jól van, atyám!“ szólt Sylvia fölemelkedve; én is alkalmazkodom. Én azonban most is azt mondom, mit először mondottam. Jól tudod, atyám, hogy ha amaz idő elérkezik, egyikünknek közvetítőnek kell lennie; egyikünknek emlékezni kell, míg ti, a többiek, felejteni tanultak. Oh, azt jól tudom, sok mindent fognak rólam beszélni, kárhoztatnak, gyaláznak, az én sorsom sem leend irigylendő. Te maradj az, De Courcy, ami nem látszol, ezen kabáthoz hamarább hozzátörődöl, mintsem gondolod.“ A fivér savanyú arcet vágva vállat vonított. „Úgy vettem észre, hogy nevem nem igen van ingökre. Az öregnek, Simon „barátinak, szavai szerint külföldies hangzású. Nem lehetne-e Ezrah* vagy Adonijáhra változtatni ?* „Gyermek, gyermeki' „Ne félj, atyám, nemsokára az fog történni, mit Sylvia mondott. Az elmúlt idők emlékeit részemről szintén Sylvia kezébe teszem le, hogy azt megőrizze számomra, s új életet kezdek. Henrik és én holnap a mezőre megyünk, az ekeszarva mellett legalább nem boszant a keményített gallér.* Mindnyájan nyugalomra hajtották fejüket, s másnap reggel nemcsak a fiuk, hanem a családatya is a mezőn dolgoztak. Éleselmisség, értelem és egészséggel bővevel lévén látva, mindazt, mit a földmivelésről tudtak, hasznukra forították, mialatt eszélyesen elrejteni igyekeztek, miben járatlanok voltak, tanultak szomszédaiktól. Donnelly első megjelenése a gyülekezetben kedvező hatást gyakorolt új környezetére, s e hatás a község öregebbjeinek kedvező ítélete folytán csakhamar közvéleménynyé szilárdult. E tekintetben a fiuk is igyekeztek e jó véleményt kiérdemelni, midőn lekötelező módon igyekeztek ezen emberek szokásai és életmódjához alkalmazkodni, akikkel most együtt kellett élniök. A jobb nevelés által nyert modoruk s talán finomabb társalgási képességük habár nem értett, de épen azért annál inkább érzett vonzerőt gyakorolt ezen egyszerű földművesekre, kik béreseikkel együtt művelték szántóföldeiket. Habár a Donnelly-család nem volt hozzászokva, hogy ingre vetkezett napszámosai társaságában üljön asztalhoz, maguk viseletéből épen nem lehetett következtetni, hogy ezen körülmény őket zavarba hozza. Mindnyájan mintegy hallgatagon beleegyezni látsottak, hogy meghonosuljanak ezen vidéken, s akaratuk rövid idő alatt mindenki által elismert ténynyá változott. Az „idegen barát“-ot most már keresztnevén szólították, miként ez általános szokás volt Londongrove lakosai között. — Henrik rendesen megjelent a vasárnap és szeredán tartatni szokott istentiszteleten, s valahányszor „a szellem által megszállva” felemelkedett helyéről, hogy beszédet tartson, a gyülekezet oly tisztelettel hallgatta szavait, mint aki a világosság megközelítésére töreksik. Azon kitüntető tisztelet, a melylyel őt a gyülekezet hallgatta, a község egyes még teljesen meg nem nyugtatott egyénének kedélyében a család múltja iránti kíváncsiságát ismételten felébresztette. Mindenki előtt tudva volt azonban, hogy Pennoch Simon ezen tárgyra vonatkozó kérdést kockáztatván, ily választ nyert Henrik részéről : „Azt jól tudod, Simon barátom, hogy a bölcs gondviselés néha a titok pecsétjét helyezi ajkainkra Részemről megtanulam, hogy a külöetet csak annyira becsülem, amenynyiben beléletünk nyilvánulására szolgál segédeszközül, s saját életemet csak azon idő óta becsülöm, amióta az igazság megismerésére jutottam. Az azelőtt történtekre nem örömest gondolok, de elérkezhetik az idő, sőt talán a kötelesség kényszeríthet, amidőn mindent kinyilváníthatok. Addig engedd, hogy nyugodtan várjam be ez idő elérkezését.“ Ezzel az ügy be volt fejezve. Henrik és családja békés egyetértésben élt szomszédaival, sőt még a pajkos és világias önviseletű Sylvia is megnyerte a quaker fiatal emberek tetszését. Gitárját valódi művészettel kezelte, s minthogy tudták, hogy valláselvek által kárhoztatott zenészet iránti hajlamában gyökeredzik, az ifjabb nemzedék őt védelmébe vette. Nem gyalázták, nem rágalmazták, miként előre sejtette. Atyja ugyan fejrázva mondogatta, midőn a község öregebbjei őt, Sylvia zenélése miatt kérdőre vonták: „Mi kereszt a mi villáinkon !” azonban örömest maradott a szobában, midőn Sylvia kildridei pogányoirról szóló izlandi dalt kisérte gitárja accordjaival. A leány szemeiből ilyenkor fellángoló lelkesültség sem ébresztette fel haragját vagy boszankodását. (Folyt. köv.) Figyelmeztetésül I vatalbo.il. Ára 7 1- 1* VEGYESEK. BELFÖLD A földművelés, ipar- és kereskedelmi miniszter június második felében — mint hírlik — az összes határszéli vesztegintézeteket az illető központi referens kíséretében meglátogatja és megvizsgálja. KÜLFÖLD. London, máj. 27. Skalából érkezett hírek szerint a Jakub Khánnal kötött békeszerződésben kiköttetik: Anglia támogatja az emirt minden idegen támadás elhárításában. Az angol rezidensnek Kabulban szabad megfelelő védőrséget tartani s bizonyos körülmények közt angol ügynököket küldeni az afgán határ felé. Az emir afgán ügynököket küldhet Indiába. Továbbá 12 évre szóló kereskedelmi szerződés köttetik s egy Kabulba vezető távkavonal állittatik fel. Az emir által Angliának átengedett terület jövedelmeinek fölöslegét Anglia a közigazgatási költségek fedezése után az emirnek kiszolgáltatja s továbbá évenkinti subsidiumot ad, föltéve, hogy az emir a békeszerződést pontosan teljesiti. Az uj indiai afgán határ vegyes bizottság által fog megállapittatni. Bécs, május 27. A „W. Aheodpost” mai napi jelentésének élén írja: „A görög fővárosból érkező pontosabb hírek mind ama tendencziát nyilvánítják, hogy a görög kormány legutóbb jelentett katonai intézkedéseitől minden nyugtalanító jelleget megtagadjanak s azokat egyszerű elővigyázati rendszabályoknak jelezzék, melyekhez nyúlni az athéni kabinet kötelezve érezte magát, hogy esetleg szembeszállhasson az albán elemmel, ha a leendő terület-átengedéseknek ellene szegülne. Az összes politikai helyzet e verziónak nagy valószínűséget kölcsönöz.* A pártok köréből. — Az országyűlési szabadelvű párt kedden Vizsonyi Gusztáv elnöklete alatt tartott értekezletén a katonabeszállásolásról szóló törvényjavaslatot tárgyalta s azt általánosságban vita nélkül elfogadta. A részletes vitában Szende Béla uti miniszteren kívül részt vettek: Baross Gábor, Kerntler Ferencz, Márkus István, Teleszky István, Zichy Ágost gr., Ráday Gedeon gr. ifj., Zsámbokráthi József, Dőry Dénes, Bacon József, Hosztinszky János, Tisza László, Végh Aurél és Schmauss Endre. A tárgyalás a 38. §-nál szakadt meg. A függetlenségi párt keddi értekezletén abban történt megállapodás, hogy a párt a katonabeszállásolásról szóló törvényjavaslatot — bár ily törvény meghozatalát a beszállásolási tehernek egyen-1ő megosztása érdekében igen szükségesnek tartja, — még általánosságban sem fogadja el. Nem fogadja el a beszállásolási teher arányos megosztása czéljából kivetendő megyei pótadóról szóló törvényjavaslatot sem, mert a párt nem megyei, hanem országos alapból kívánja a beszállásolás és iletőleg kaszárnyák építése által terhelt községeket kárpótoltatni. Az egyesült ellenzék keddi értekezletén tárgyalta a katonabeszállásolásról szóló törvényjavaslatot, s azt átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Az értekezlet a házban való felszólalással Puszky Ágostot bízta meg, Országgyűlés. A képviselőház ülése május 28 Elnök : Szávy József. Marsovszky Jenő a trencséni törvényszék elnökévé tett kinevezése folytán képviselői állásáról lemond. Napirend : a véderő bizottság jelentése, a közös hadsereg (haditengerészet) és a honvédség beszállásolásáról szóló tvjavaslat tárgyalása. A honvédelmi minisztert Békey osztálytanácsos fogja képviselni. Márkus István általánosságban elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot, melyre nézve a nézetek nem igen eltérők. Ernuszt Kelemen elfogadja a törvényjavaslatot, mely javít a helyzeten. De helyteleníti, hogy e törvényjavaslat a 67. XII. t. sz. által az országnak a katonaság elhelyezésének megállapítására biztosított jogát feladja s ő felsőjének legfőbb hadúri jogát erre is kiterjeszti. E mellett nehézségeket lát a teher arányos felosztása tekintetében. Nem akar legálisabb lenni az 1867. XII. tcz. 11. és 13-ik §§-ai alkotóinál, kik az ország jogait a kormányzattal szemben a katonaság beszállásolására és elhelyezésére nézve biztosították, s a jogot most e törvényjavaslat meg akarja csorbítani. A czélszerűséget most a sürgősség fölé helyezi, főleg e törvényjavaslatnál, melynek életbeléptetését különben is csak a jövő évre várhatja. Elfogadja a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául, de azon esetben, ha a 21, 22. és 31. § okhoz beadandó módosítványai nem fogadtatnak el, kijelenti, hogy a végmegszavazásnál a törvényjavasat ellen fog szavazni.