Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)

1879-01-29 / 23. szám

XII. évfolyam. 23-dik szám Kolozsvártt, szerda, 1879. január 29. MAGYAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre..................................16 frt. — Félévre.........................................8 frt. — Évnegyedre................................4 frt. — Egy hóra....................................1 frt 50. HIRDETÉSI DIJAK: OUlSr hMiho.ott gumó oda or, rogy ItrtllMnk 4ra g *r. NAGY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK: Hindoo hirdtUi nkán 10 kx. bOjogllUtAk kfllflo «.amUutlk ■TILTTKR: Borosként, twt ormok heir# 05 kr. RECLAHOKI _________________Hirhoroagboo poronkAnl 1 frt. A „Magyar Polgár" ap­­a­tmolnok Art T kr. NAvUImUI beküldött kblemények asm kk­öltetnek, lameretlen kádisl |ltt bémentetlen leralak nam fogadtatoak «l, HaixakJetlan k«líraiak nam adatnak «luxa. SZERKESZTŐSÉGI ERODA : a Lvaaam­agamáában (hör« a lap aaallami rkaakt Illat« kOoJamanpok tatdsmdftk.) KIADÓ-HIVATAL: A Lroaum-ajramda Uzponti Irodé­léban, főtér gr. Talaki Damakaa­kái thorn oa elMaetaal péuak, hirdatdaak, apUm'rl palkkak tnMaandstk.) KOLOZSVÁR, JAN. 18. Keletről. A mikor valaki megindult a sülye­­dés lejtőjén, azt többé fel nem tartóz­tatja senki és semmi, annál kevésbé le­het szó állapotának megjavításáról. Ez olyan törvény, melyet megmásíthat irány munkáiban a regény-, vagy dráma­iró, de a élet mindenkor mellette bizonyít. És a­mint áll ez a törvény egyesre nézve, úgy áll nemzetre nézve is. Ha egyszer hanyatlani kezd, hanyatlik kö­vetkezetesen a végromlásig, melyet kés­leltetni lehet ugyan, de kitérni előle so­ha többé. A legújabb szomorú példa e tekin­tetben Törökország. Ki lehetne pontosan mutatni, miként lépett a romlás útjára, miként haladt azon folyvást gyorsabban, miként bukott önhibájából fokról-fokra, s a­mikor halálos ellensége egy súlyos se­bet ütött a beteg államon, akkor már e nélkül is felismerhetők voltak rajta a haldoklás syraptomái. Hozzáfogtak aztán, hogy gyógyítani próbáljanak valakit, a­ki már végperczeit élte. Európaszerte minden oppositiónak pompás fegyvert szolgáltatott a lehetet­lenség, mely az örök törvények elleni harczot meghiúsította. Törökország vég­zete feltartózhatlan volt, az is lesz. Ben­ne van a halál magva, melyet maga hi­tetett, a khtellenség csak csak elősegítő fejlődését, s ez most rohamosan halad előre. A török birodalom állapotai folyton kasziltabbaká válnak, s az államférfiak tehetetlen ide-odakapkodása még növeli a zavart. A szultán, kinek elődjei a fél­­világ urai voltak, kétségbeesve keresi a menekülés útjait, mindegyre változtatja kormányait, s minden új minisztériummal egy újabb remény száll a sírba arra nézve, hogy Törökország helyzetét javí­tani lehet. Egyebek között a porta pénzügyi­­ helyzete is a legkétségbeejtőbb. Nemrég­­ csak tizenhatezer arany livre-re lett vol­­­­na szükség, s az Ottoman bank megta­­­­gadta ezt a kormánytól. Ekkor a pénz- I . Ügyminiszter a bankigazgatónak Ozmán pasának egy hozzá intézett levelét mu­­­­tatta meg, melyben kijelenti a pasa, hogy : ha két nap alatt nem kap pénzt, nem állhat jót semmiről,mert a hadsereg vég­­i ínségben van. A bank igazgatója, átlát­ván, hogy a tizenhatezer livre megtaga-­­ dása a legnagyobb szerencsétlenséget okoz-­­­hatja, kiadta a pénzt, noha már a bank­­ ércztartaléka is csaknem teljesen ki van­­ merítve. Ez eset, mely körülbelül egy­­ hét előtt történt, élénken mustrálja a porta reménytelen állapotát. E­közben az oroszok nagy sietség­­­­gel készítik elő a talajt, hogy az egy­­­­szer elfoglalt positiokban megerősödjenek , és ne kelljen azokat feladniuk. A bulgá­­­­riai és ruméliai haderőt gyorsan és egé­­­szen orosz szellemben szervezik, s az ed­­­­dig begyakorolt bolgár katonák száma i­s mintegy százezerre rúg. E hadseregre az orosz kormány mindig biztosan támasz-­­­kodhatik.­­ Rumélia vegyes megszállásának esh­i­hetőségéről az orosz főhadiszálláson most­­ sokat beszélnek és az irányadó személyek­­ nyilatkozataiból az tűnik ki, hogy a­­ szentpétervári kabinet határozottan el­­­­lenzi e tervet és csak azért nem foglal­­ ellene határozott állást, mert meg van­­ győződve, „hogy a hatalmak ez iránt úgy­­­sem fognak tudni megegyezni.“ Ha a csa­patok száma és az okkupáczió tartama­­i iránt létre is jönne megegyezés, a főpa­­­­rancsnokság kérdésében nem tudnának is megegyezni. Hogy a főparancsnokság­­ Oroszországra bizassék, — a­mi jogilag a­zt illetné is (?) miután orosz fegyverek a hódították meg az országot, — azt az orosz­­i diplomácz­a nem is várja. Különben a orosz részről az alkalmas pillanatban fel­­­vetnék a költségkérdést és Oroszország kijelentené, hogy „Kamélia nem bírja ki-De viszont tévedés volna azt gondolni, hogy mind abban, a­mit Bethlen ellen írtak s elégszer a legerősebb meggyőződés hang­ján írtak, csak egyéni érdekek játsztak sze­repet. Pillanatokra azt hinné az ember, ám azon idők emlékiratait forgatja, hogy János király ideje újult meg. Most is tömegesen térnek vissza az emberek a katholika vallásra s épen oly tömegesen szöknek egy zászló alól a másikhoz. De mig az újon fölvett hit­hez hívek maradnak, az új lobogót csakha­mar megtagadják. Várjon egyedül Pázmány szónoklatának bűvös hatása okozá-e az elsőt, vagy annak tulajdoníthatni-e az utóbbit, hogy Bethlenben csalódtak? vagy mindkét je­lenség nem egyéb érdekhajhászatnál, mely annyira elragadt az egész nemzetre, hogy az árulás már megszűnt bűn lenni? Midőn hitüket és politikai pártállásukat oly tömegesen és oly gyakran cserélgetik az emberek, az vagy soha, vagy igen ritkán korrup­­c­ió jele, ott mélyebben fekvő politikai okok­nak kell lenni. Pázmány megtéríthetett egye­seket, sértett hiúság, megvesztegetés, önér­dek hajthatott másokat az ellenséges tábor­ba; de ha a katholicismus és a német csá­szárság nem képviselik Magyarország felsza­badulását a török uralom alól, a hit- és zászlóváltoztatások sem lettek volna oly tö­megesek. És nem is csoda, ha ily időkben élesebb színekkel ecseteltek, erősebb hangon szóltak az emberek. A térítők épen úgy, mint az átállók, igazolni igyekeztek magukat. S ha válogatták a kifejezéseket, bizony nem a sze­­lídebbeket, hanem a keményebbeket válo­gatták. Ha erős volt szenvedélyük, azt akar­ták, hogy annak feleljen meg az, mit írnak, nem az igazságnak. Mind az a szitok, mit Bethlen fejére szórtak, kisebb mérvben il­lette Bethlent , mint a török hitet és tö­rök elnyomást. Hisz a római császárok csak úgy fizettek adót és ajándékot a portának, mint az erdélyi fejedelmek, s csak úgy szö­vetkeztek velök, mint ezek. Ezt akkor min­denki jól tudta — de tudta azt is, hogy a török liga lerázása csak a római császár utján lehet. Bethlen nagy álmát, melylyel 1619-ben lelni e költségeket, de jogilag nem isi tételezhető azok viselésére, mert a bolg '­­ár nép határozottan ellenzi a vegyes okkupácziót és az ellenszenvet az idegen beavatkozás ellen eléggé határozottan nyilvánította a nemzetközi bizottság előtt­­­­ pénzügyi kormányzat tárgyalása alkal­mával.“ A bolgárok, az orosz befolyás folytán már előre óvást tesznek a vegyes okkupáczió ellen és kijelentik, hogy csak orosz okkupácziót fognak tűrni az or­szágban. Az oroszok igénk a bolgár la­kosságnak, hogy ha „az okkupáczió meg­hosszabbítása elkerülhetetlen volna,“Orosz­ország a bolgároktól nem fogja a költ­ségek megtérítését követelni. A vegyes okkupácziónak különben csak addig vol­na sikere, a­míg tartana. Az idegen csa­patok elvonulása után azonban a bolgá­rok azonnal fegyvert ragadnának, hogy a török uralom ellen és a bolgár tartomány egyesítéséért harczoljanak. ,­­­ TARCZA. Bethlen Gábor. (Obiulator a­­H. T. Akadémia január 1.­-ki­lilésében.) „Bei aller Beziehung zu den grossen europäischen und religiösen Kragen oder gerade in Folge derselben, mischen sich individuelle Antriebe und Bezie­hungen in die Kriegsführung der Zeit.“ Ranke e szavait nem ok nélkül tet­tem felolvasásom élére, melylyel Bethlen Gá­bor politikai levelezését a m. tud. akadémiá­ik bemutatom, mert épen abban áll e le­velezés fontossága, hogy kimutatja azon egyéni és személyes rugókat, melyek Beth­­ent fényes és dicsőséges pályáján vezették. Ha egykorú rö­piratokban — melyekkel ellen­­segei elözönlötték a világot — titkos tö­­rökösséggel vádolták Bethlent, ki magát könnyül metéltette s a porta javára szervez hadjáratot — quod quidem ego arbitror — ‘99 némi indignációval e vád egyik terjesz­tője, esse boni servi, sed miseri regis — ha Palásti hitetlennek, csalárdnak mondja s ezen­­belül förtelmes életűnek és vérszopónak, ha még Minio a velenczei követ is azt a meg­győződést vitte haza, hogy alattvalói félnek tőle, mert zsarnok, ha még azok is, kik hó­dolnak fényes tehetségeinek, diplomáciai mű­ködésében a fondorkodás rugóit keresik, ha lázadókon és tizedeken át szájról-szájra hőva Bethlen kétszínűsége annyira bevéste deait az emberek tudalmába, hogy a Ma­­dinavellizmust korában csak azért nem neve­lte „Bethlenizraus“-nak, mert a szó meg­volt, mielőtt ő élt volna; ha mindezt meg- Gondoljuk — nem támad-e fel önkénytelenül bennünk a gyanú, hogy az egyéni érdekek és szenvedélyek erősebb hullámzása verte fel a Gyűlöletnek annyi erős habjait, hogy azok Gyürüzete még ma sem csendesedett le pénzen, diadalmas útját megkezdte, hogy a cseh és magyar koronát fejére téve, vissza­hozza Má­tyás idejét, épen oly kevéssé értették, mint azt a későbbit, melynek útját másodszori há­zasságával is egyengette, hogy a civilizált világ határán protestáns Dáciát alapítson, új dinasztiával, a „Bethlennel” élén. Mert Bethlent nem hagyta aludni a gondolat, hogy egykor kezében volt a ma­gyar korona, s ha gyanitá is, hogy épen ez űzte el táborából magyarországi híveit, kik­kel sikereit aratta, még azt a néh­y legbizal­masabbat is (Rákóczy, Thurzó Imre, Széchy és Illésházy) kikkel erős hitlevelét kötötte, s hogy egymást halálig támogatják, — azért óhajta, remélte, hitte, hogy mégis vissza fogja szerezni azt. De az első jelenet mind­annyiszor ismétlődött, valahányszor „újabb“ támadást kezdett: az elégületlenek b­izonyos pontig vele mentek, addig t. i., míg az alkot­mányon, vallásszabadságon vagy saját kedves énjeiken ejtett sérelmeket orvosolták, de azontúl, midőn attól féltek, hogy hatalmával megdönti a Habsburgház magyarországi ural­mát, s a törökkel szövetkezve, a dolgok új rendjét állapítja meg: „keresett színekkel“, mint Bethlen mondá, elálltak mellőle. Olykor nem is keresték a „szint“, azaz az ürügyet. Meg­tagadták az adót, s a megyék fölkelését és el­oszlottak, kijelentvén, hogy ők meg vannak azzal elégedve, mit a császár nekik ajánl Mintha a magyarországiak is a németországi esemé­nyeket akarták volna utánozni: az egész 30 éves háború folyama alatt ezt is a kölcsö­nös féltékenység, hogy a Habsburgház buká­sából a franczia, a svéd vagy a szomszéd vá­lasztó nagyherczeg hazaadja a nagyobb hasz­not, okozá, hogy a spanyol systemának min­den ellensége csak egy bizonyos pontig se­­gíti szövetségesét. Hogyan tűrte volna Szé­­csy, hogy Bethlen király legyen, midőn ma­ga mellett csak parvenünek tekintő? De hát ambiczio volt-e az, mi Beth­lent, annyi tapasztalás daczára, hogy követ­kezetesen minden támadás után kevesebbel kell saját személyére nézve beérnie, mint mennyivel azelőtt birt, mindig sarkaló, hogy :excelsior?* Vagy emberismeret hiánya volt-e ; az, hogy következetesen mindig a legválsá­gosabb perezben állottak el mellőle? Nem Bethlent nem az ambíczió sarkalta, s levelei igazolják, hogy jól ismerte szövetségeseit. De ezek felfogását a helyzetre vonatkozólag vá­­lasztá el az övétől végtelen űr. Ők csak azt a politikai egyensúlyt akarták helyreállítani, mit Ferdinánd megzavart, nekik nem kellett az új állam­alakulás keleten, mi Bethlennek végczélja volt. S mi volt a rugó, mi Bethlent sarkalá, hogy ily merész és kalandos terveket tűz­zön ki életfeladatul ? Ismerős adoma életé­­­ből, hogy midőn egykor sógora Krisztián Vilmos egy velenczei üveg edénynyel meg­­, ajándékozd, készakarva elejtő, hogy az da­rabokra tört, s ő a maga részéről egy ékes szablyával viszonozta az ajándékot: ez mondá, nem törik. Senki jobban nem érzi, mint ő, hogy egész hatalmát, mit az átalá­­­­nos európai konflagráczió szerzett neki, csak­­ kardjával tarthatja fenn és biztosíthatja.­­ Szövetsége az örökös tartományokkal s a né­­í­met és európai fejedelmekkel egy souverain uralkodó tényei voltak, pedig ő valóban és tényleg suzerainje volt a portának. A mek-­­­kora Erdély őt fejedelmévé választó, az nem­­ volt elég nagy arra, hogy Bocskay testamen- i turnát érvényben tartsa: a mekkorává ő­t­­ már hat éves uralkodás alatt tette az kinőtt­­ Bocskay testamentumából. Oda törekedett, hogy országa a suzerainitás bilincseiből is I kinőjjön. Karddal akarta biztositni fejedelem-­je­l­ségét, hogy ne zúzódjék szét mint velenczei i | üveg. j­­ Leveleiben azonban sehol sem árulja I | el, hogy mit tűzött ki törekvései végczéljául­­ i­­ s a Cecilia Renátával tervezett házassága i­s még érintve sincs ezekben. De készülődései, f­­ törekvései, tervelése, erősen rámutatnak rég­­i czéljaira : az önérző és feltörekvő lélek szól­t ezekből, az intéző kéz biztossága látszik ki­­ minden sorukból.­­ Mert valóban Bethlennek bensőbb ba­­­­rátáihoz, bizalmasabb embereihez intézett­­ levelei nemcsak azért becsesek, mert a nem i­s ismert históriai adatok gazdag tárházát ké­­­­r­dezik, hanem mivel a Bethlen életéhez a lé­­­lektani kulcsot nyújtják. Bámulatosan kifej­lődött históriai érzékkel bírt ő: jóval többet két udvari historicusánál Böjtinél és Boca­­tiusnál, kiket udvarában tartott, szép fizetés­sel látott el, tudományos küldetésekben hasz­nált, de kik közül csak az első irt egy pár könyvet, életrajznak mondhatni csak kezde­tét, mig a másodiktól rá vonatkozólag mi sem maradt fenn. Kárpótolta ő leveleiben mind azt, mit ezek elmulasztottak. Megelégedéssel tekint vissza fiatal éveire, különösen azokat a dolgokat, melyek fejlődésére döntő hatás­sal voltak, szívesen felemlegeti. Épen igy precízozza uralkodásának momentuosusabb mozzanatait is, párhuzamokat von annak ko­­r­rábbi és későbbi eseményei közt, de sem emlékező, sem ítélő tehetsége nem hagyja soha cserben. Elbeszéléseiben variánsokra nem akadunk Mindig következetes, mert min­dig őszinte. Igaza volt, ha a kétkedőknek mon­dá, hogy „hamisságot“ , benne nem fognak találni: nem hittek neki, lehet épen azért, mert az őszinteség akkora fokát lehetetlen­nek tárták. Valóban egy eseményekben és tapasz­latokban gazdag élet története tárul fel előt­tünk : mintha egy emlékiratnak szétszórt da­rabjai volnának Midőn a gyászos emlékű brassói csata után Erdély elveszett s a me­nekülő hazafiak kisded szomorú csapata a Vaskapunál újabb vereséget szenvedett, Beth­len is az elbujdosottak kicsinke táborában volt. A török földön vonta meg magát, mert nem akart „soha egy óráig is a német hűsé­ge alatt lenni “ Inkább el volt jószága nél­kül, szenvedett bujdosást, hogysem mint nemzetének nyomorúságát, hazájának pusztí­tását szemeivel nézze, vagy egyike legyen nyomorgatóinak, noha „neki is lehetett vol­na állapota utánok.“ Alig volt 20 éves, de tevékenysége felé fordul a közfigyelmet s Básta Nyári Pált bízta meg, hogy visszaté­résre birja, ki Kornis Zsigmond által trad­­tált is vele. De neki más fogalmai voltak „a tökéletességről“ s hozzá fogott véghez vinni azt, miben annnyian elvérzettek : felszabadit­­ni hazáját Básta igája alól. Hogyan és ki által? midőn a legjobbak ------------------------------------------------------­Politikai vegyes rovat. KÜLFÖLD. Drinápolyból írja jan. 15-től a Pol. Corr. levelezője . Az orosz csapatoknak kilátásba vett eltávozása alkalmából Todtle­­ben tábornok az érdekelt parancsnokságok­hoz azon rendeletet intézte, hogy a milici­­csapatok begyakorlását Bulgáriában a legna­gyobb erélylyel szervezzék. Folyton újabb so­rozások tartatnak, az újonczokat egy hóna­pig tanítják, azután a körülményekhez képest vagy szabadságolják, vagy­ néhány hétre na­gyobb csapattestekben való gyakorlatokra küldik. Az eddig begyakorolt bolgár legénysé­get százezer emberre teszik. Orosz katonai körökben ama hír kering, hogy a czár egy ukázban nem rég elrendelte, hogy az összes fegyverképes bolgár fiatalság, a 18—30 év közt, katonai begyakorlás alá veendő. Todt­­leben ítélete szerint, a bolgár miliczia alkal­milag képes leszen az egész török hadsereg támadását feltartani s az orosz hadsereg meg­érkeztéig az ellenség előnyomulását feltar­tóztatni . Teljesen beavatott körökben azt állít­ják, hogy az orosz török hadi kárpótlás kér­dése csak akkor fog tulajdonképeni szerepet játszani, ha az orosz okkupáczióra a congres­­sus által megállapított határidő letelik, a ve­gyes okkupáczióról is sokat beszélnek a fő­hadi­szálláson, de a mérvadó egyéniségek né­zete szerint kétségtelen, hogy a pétervári kabinet e tervet nem helyesli. A bolgárok szintén tiltakoznak e terv ellen s azt mond­ják, hogy csak orosz okkupáló sereget tűrnek meg országukban. Orosz részről viszont az­zal biztatják a bolgárokat, hogy „ha az ok­­kupáczió meghosszabbítása m­élhatlanul szük­ségesnek mutatkoznék“ az ebből eredő költ­ségeket Oroszország maga viseli s nem kér kártérítést a bolgároktól. A pénzügyi bizottság ülése. A képviselőház pénzügyi bizottsága szombati ülésében Kautz Gyula előadó jelen­tése hitelesíttetett a közoktatási tárc­ára vo­­­­natkozólag. Ezt pótlólag a d. u. 5 órakor tartott ülés azon albizottság jelentésé­vel nyittatott meg, mely az ipari szak­oktatás tárgyában küldetett ki. Ezen je­lentés alapján az ipari­ szakoktatás létesítésére és fejlesztésére a közoktatási költségvetésbe 25.000 írt kiadás vétetett föl, mint­ rendes kiadás. Ezután a pénzügyminiszté­rium költségvetésének tárgyalása folytat­tatok. Dohányjövedék czimén előirá­nyozva van kiadás: 11,557,355 frt, be­vétel: 27 968,887 frt s így tiszta be­vételül 16.411,522 frt., (350,000 írttal több a múlt évi előirányzatnál, 10,000 fo­rinttal kevesebb a m. évi tényleges ered­ménynél.) Hegedűs Sándor előadó az előirány­zat elfogadását ajánlja. Lukács Béla az előirányzatot nem tartja megfelelőnek az 1877. évi eredményeknek. Régibb idők ada­tait is tanulmányozván, úgy tapasztalta, hogy 1872 óta nincs rendszeres emelkedés a be­­vételben s az utóbbi emelkedése is az anyag beszerzési költségek kereskedéséből szárma­zik. Felvilágosítást kér, hogy mire állapítja a kormány azon hitét, hogy jövőben is emelkedés fog elővetni. F­­­u­c­k miniszteri tanácsos elősorolja az adatokat, melyek sze­rint a tiszta jövedelem 1872 óta 8 millióról fokozatosan 16-ra emelkedett. Különösen a belföldi bevétel folytonosan növekszik 1867 óta s ez maga biztosítja az előirányzatot, még ha annak növekvését a jövő évben, va­lamint a külföldre szánt emelkedését nem is veszszük számításba. Molnár György szintén constatálva látja a fokozatos emelkedést s az előirányza­tot elfogadja. Figyelembe veendőnek találja azonban a kérdés nemzetgazdasági oldalát is , hol hanyatlást lát különösen két irányban : a külföldi kivitel csökkent az 1873—74 évek­hez képest, é­s a belföldi termelés és gaz­dasági kérdés is romlott. Ezen hibák okát adja elő s azok orvoslását sürgeti. Indítványoz­za, hogy a pénzügyminisztérium részéről enquéte-bizottság bizassék meg az orvoslat­tal, melynek tagjai az ország különböző vi­dékein utazva gyűjtsék az adatokat és ja­vítsanak a hiányokon. Warhmann Mór nem­ tartja idetartozóknak Lukács fejtegeté­seit. Itt azon adatokat kell megbírálni, me­lyekre a kiadásoknak s bevételeknek és így a tiszta bevételeknek előirányzata lesz meg­állapítható. Ezen adatok alapján helyesli az előirányzatot. A bizottság a tételt az előirányzat szerint fogadja el. Lottó-jövedéki kiadás: 2,462,573 frttal, bevétel: 4,253,000 frttal állapitta­­tik meg. Só-jövedék 2,273.812 frtnyi ki­adással, és 13,914.308 frtnyi bevétel- r­e­l (tiszta jövedelem : 11,640,496 frt) álla­­pittatik meg, mely alkalommal Fiuk min. 1 tanácsos felvilágosításokat, adott só­ kereske­­­­dési viszonyainkról a kereten. A bizottság 8 óra után fejezte be a tanácskozását s legközelebbi ülését holnap­­vasárnap d. u. "/11 órakor tűzte ki a honvédelmi költségvetésről szóló jelentés hitelesítésére, hétfőn d. e. 10 órakor pedig a pénzügyminisztérium költségvetésének tár­­­­gyalását folytatandja.­­ A képviselőház pénzügyi bi­zottsága vasárnap az országos ülést meg­előzőleg egy rövid ülést tartott, a­melyen Molnár György előadó a honvédelmi mi­nisztériumnak és Horváth Lajos előadó az igazságügyminisztériumnak költségvetésé­ről szóló jelentéseiket olvasták fel. Mindkét­­jelentés megállapíttatván, azoknak a ház elé­­ terjesztése elhatároztatott. Legközelebbi ülése a bizottságnak hol­nap hétfőn lesz. Tárgya a pénzügyminiszteri költségvetés tárgyalásának folytatása, neve­zetesen az államjószágok c­íme.

Next