Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)
1879-01-29 / 23. szám
XII. évfolyam. 23-dik szám Kolozsvártt, szerda, 1879. január 29. MAGYAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre..................................16 frt. — Félévre.........................................8 frt. — Évnegyedre................................4 frt. — Egy hóra....................................1 frt 50. HIRDETÉSI DIJAK: OUlSr hMiho.ott gumó oda or, rogy ItrtllMnk 4ra g *r. NAGY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK: Hindoo hirdtUi nkán 10 kx. bOjogllUtAk kfllflo «.amUutlk ■TILTTKR: Borosként, twt ormok heir# 05 kr. RECLAHOKI _________________Hirhoroagboo poronkAnl 1 frt. A „Magyar Polgár" apatmolnok Art T kr. NAvUImUI beküldött kblemények asm kköltetnek, lameretlen kádisl |ltt bémentetlen leralak nam fogadtatoak «l, HaixakJetlan k«líraiak nam adatnak «luxa. SZERKESZTŐSÉGI ERODA : a Lvaaamagamáában (hör« a lap aaallami rkaakt Illat« kOoJamanpok tatdsmdftk.) KIADÓ-HIVATAL: A Lroaum-ajramda Uzponti Irodéléban, főtér gr. Talaki Damakaakái thorn oa elMaetaal péuak, hirdatdaak, apUm'rl palkkak tnMaandstk.) KOLOZSVÁR, JAN. 18. Keletről. A mikor valaki megindult a sülyedés lejtőjén, azt többé fel nem tartóztatja senki és semmi, annál kevésbé lehet szó állapotának megjavításáról. Ez olyan törvény, melyet megmásíthat irány munkáiban a regény-, vagy drámairó, de a élet mindenkor mellette bizonyít. És amint áll ez a törvény egyesre nézve, úgy áll nemzetre nézve is. Ha egyszer hanyatlani kezd, hanyatlik következetesen a végromlásig, melyet késleltetni lehet ugyan, de kitérni előle soha többé. A legújabb szomorú példa e tekintetben Törökország. Ki lehetne pontosan mutatni, miként lépett a romlás útjára, miként haladt azon folyvást gyorsabban, miként bukott önhibájából fokról-fokra, s amikor halálos ellensége egy súlyos sebet ütött a beteg államon, akkor már e nélkül is felismerhetők voltak rajta a haldoklás syraptomái. Hozzáfogtak aztán, hogy gyógyítani próbáljanak valakit, aki már végperczeit élte. Európaszerte minden oppositiónak pompás fegyvert szolgáltatott a lehetetlenség, mely az örök törvények elleni harczot meghiúsította. Törökország végzete feltartózhatlan volt, az is lesz. Benne van a halál magva, melyet maga hitetett, a khtellenség csak csak elősegítő fejlődését, s ez most rohamosan halad előre. A török birodalom állapotai folyton kasziltabbaká válnak, s az államférfiak tehetetlen ide-odakapkodása még növeli a zavart. A szultán, kinek elődjei a félvilág urai voltak, kétségbeesve keresi a menekülés útjait, mindegyre változtatja kormányait, s minden új minisztériummal egy újabb remény száll a sírba arra nézve, hogy Törökország helyzetét javítani lehet. Egyebek között a porta pénzügyi helyzete is a legkétségbeejtőbb. Nemrég csak tizenhatezer arany livre-re lett volna szükség, s az Ottoman bank megtagadta ezt a kormánytól. Ekkor a pénz- I . Ügyminiszter a bankigazgatónak Ozmán pasának egy hozzá intézett levelét mutatta meg, melyben kijelenti a pasa, hogy : ha két nap alatt nem kap pénzt, nem állhat jót semmiről,mert a hadsereg végi ínségben van. A bank igazgatója, átlátván, hogy a tizenhatezer livre megtaga- dása a legnagyobb szerencsétlenséget okoz-hatja, kiadta a pénzt, noha már a bank ércztartaléka is csaknem teljesen ki van merítve. Ez eset, mely körülbelül egy hét előtt történt, élénken mustrálja a porta reménytelen állapotát. Eközben az oroszok nagy sietséggel készítik elő a talajt, hogy az egyszer elfoglalt positiokban megerősödjenek , és ne kelljen azokat feladniuk. A bulgáriai és ruméliai haderőt gyorsan és egészen orosz szellemben szervezik, s az eddig begyakorolt bolgár katonák száma is mintegy százezerre rúg. E hadseregre az orosz kormány mindig biztosan támasz-kodhatik. Rumélia vegyes megszállásának eshihetőségéről az orosz főhadiszálláson most sokat beszélnek és az irányadó személyek nyilatkozataiból az tűnik ki, hogy a szentpétervári kabinet határozottan ellenzi e tervet és csak azért nem foglal ellene határozott állást, mert meg van győződve, „hogy a hatalmak ez iránt úgysem fognak tudni megegyezni.“ Ha a csapatok száma és az okkupáczió tartamai iránt létre is jönne megegyezés, a főparancsnokság kérdésében nem tudnának is megegyezni. Hogy a főparancsnokság Oroszországra bizassék, — ami jogilag azt illetné is (?) miután orosz fegyverek a hódították meg az országot, — azt az oroszi diplomácza nem is várja. Különben a orosz részről az alkalmas pillanatban felvetnék a költségkérdést és Oroszország kijelentené, hogy „Kamélia nem bírja ki-De viszont tévedés volna azt gondolni, hogy mind abban, amit Bethlen ellen írtak s elégszer a legerősebb meggyőződés hangján írtak, csak egyéni érdekek játsztak szerepet. Pillanatokra azt hinné az ember, ám azon idők emlékiratait forgatja, hogy János király ideje újult meg. Most is tömegesen térnek vissza az emberek a katholika vallásra s épen oly tömegesen szöknek egy zászló alól a másikhoz. De mig az újon fölvett hithez hívek maradnak, az új lobogót csakhamar megtagadják. Várjon egyedül Pázmány szónoklatának bűvös hatása okozá-e az elsőt, vagy annak tulajdoníthatni-e az utóbbit, hogy Bethlenben csalódtak? vagy mindkét jelenség nem egyéb érdekhajhászatnál, mely annyira elragadt az egész nemzetre, hogy az árulás már megszűnt bűn lenni? Midőn hitüket és politikai pártállásukat oly tömegesen és oly gyakran cserélgetik az emberek, az vagy soha, vagy igen ritkán korrupció jele, ott mélyebben fekvő politikai okoknak kell lenni. Pázmány megtéríthetett egyeseket, sértett hiúság, megvesztegetés, önérdek hajthatott másokat az ellenséges táborba; de ha a katholicismus és a német császárság nem képviselik Magyarország felszabadulását a török uralom alól, a hit- és zászlóváltoztatások sem lettek volna oly tömegesek. És nem is csoda, ha ily időkben élesebb színekkel ecseteltek, erősebb hangon szóltak az emberek. A térítők épen úgy, mint az átállók, igazolni igyekeztek magukat. S ha válogatták a kifejezéseket, bizony nem a szelídebbeket, hanem a keményebbeket válogatták. Ha erős volt szenvedélyük, azt akarták, hogy annak feleljen meg az, mit írnak, nem az igazságnak. Mind az a szitok, mit Bethlen fejére szórtak, kisebb mérvben illette Bethlent , mint a török hitet és török elnyomást. Hisz a római császárok csak úgy fizettek adót és ajándékot a portának, mint az erdélyi fejedelmek, s csak úgy szövetkeztek velök, mint ezek. Ezt akkor mindenki jól tudta — de tudta azt is, hogy a török liga lerázása csak a római császár utján lehet. Bethlen nagy álmát, melylyel 1619-ben lelni e költségeket, de jogilag nem isi tételezhető azok viselésére, mert a bolg 'ár nép határozottan ellenzi a vegyes okkupácziót és az ellenszenvet az idegen beavatkozás ellen eléggé határozottan nyilvánította a nemzetközi bizottság előtt pénzügyi kormányzat tárgyalása alkalmával.“ A bolgárok, az orosz befolyás folytán már előre óvást tesznek a vegyes okkupáczió ellen és kijelentik, hogy csak orosz okkupácziót fognak tűrni az országban. Az oroszok igénk a bolgár lakosságnak, hogy ha „az okkupáczió meghosszabbítása elkerülhetetlen volna,“Oroszország a bolgároktól nem fogja a költségek megtérítését követelni. A vegyes okkupácziónak különben csak addig volna sikere, amíg tartana. Az idegen csapatok elvonulása után azonban a bolgárok azonnal fegyvert ragadnának, hogy a török uralom ellen és a bolgár tartomány egyesítéséért harczoljanak. , TARCZA. Bethlen Gábor. (Obiulator aH. T. Akadémia január 1.-kililésében.) „Bei aller Beziehung zu den grossen europäischen und religiösen Kragen oder gerade in Folge derselben, mischen sich individuelle Antriebe und Beziehungen in die Kriegsführung der Zeit.“ Ranke e szavait nem ok nélkül tettem felolvasásom élére, melylyel Bethlen Gábor politikai levelezését a m. tud. akadémiáik bemutatom, mert épen abban áll e levelezés fontossága, hogy kimutatja azon egyéni és személyes rugókat, melyek Bethent fényes és dicsőséges pályáján vezették. Ha egykorú röpiratokban — melyekkel ellensegei elözönlötték a világot — titkos törökösséggel vádolták Bethlent, ki magát könnyül metéltette s a porta javára szervez hadjáratot — quod quidem ego arbitror — ‘99 némi indignációval e vád egyik terjesztője, esse boni servi, sed miseri regis — ha Palásti hitetlennek, csalárdnak mondja s ezenbelül förtelmes életűnek és vérszopónak, ha még Minio a velenczei követ is azt a meggyőződést vitte haza, hogy alattvalói félnek tőle, mert zsarnok, ha még azok is, kik hódolnak fényes tehetségeinek, diplomáciai működésében a fondorkodás rugóit keresik, ha lázadókon és tizedeken át szájról-szájra hőva Bethlen kétszínűsége annyira bevéste deait az emberek tudalmába, hogy a Madinavellizmust korában csak azért nem nevelte „Bethlenizraus“-nak, mert a szó megvolt, mielőtt ő élt volna; ha mindezt meg- Gondoljuk — nem támad-e fel önkénytelenül bennünk a gyanú, hogy az egyéni érdekek és szenvedélyek erősebb hullámzása verte fel a Gyűlöletnek annyi erős habjait, hogy azok Gyürüzete még ma sem csendesedett le pénzen, diadalmas útját megkezdte, hogy a cseh és magyar koronát fejére téve, visszahozza Mátyás idejét, épen oly kevéssé értették, mint azt a későbbit, melynek útját másodszori házasságával is egyengette, hogy a civilizált világ határán protestáns Dáciát alapítson, új dinasztiával, a „Bethlennel” élén. Mert Bethlent nem hagyta aludni a gondolat, hogy egykor kezében volt a magyar korona, s ha gyanitá is, hogy épen ez űzte el táborából magyarországi híveit, kikkel sikereit aratta, még azt a néhy legbizalmasabbat is (Rákóczy, Thurzó Imre, Széchy és Illésházy) kikkel erős hitlevelét kötötte, s hogy egymást halálig támogatják, — azért óhajta, remélte, hitte, hogy mégis vissza fogja szerezni azt. De az első jelenet mindannyiszor ismétlődött, valahányszor „újabb“ támadást kezdett: az elégületlenek bizonyos pontig vele mentek, addig t. i., míg az alkotmányon, vallásszabadságon vagy saját kedves énjeiken ejtett sérelmeket orvosolták, de azontúl, midőn attól féltek, hogy hatalmával megdönti a Habsburgház magyarországi uralmát, s a törökkel szövetkezve, a dolgok új rendjét állapítja meg: „keresett színekkel“, mint Bethlen mondá, elálltak mellőle. Olykor nem is keresték a „szint“, azaz az ürügyet. Megtagadták az adót, s a megyék fölkelését és eloszlottak, kijelentvén, hogy ők meg vannak azzal elégedve, mit a császár nekik ajánl Mintha a magyarországiak is a németországi eseményeket akarták volna utánozni: az egész 30 éves háború folyama alatt ezt is a kölcsönös féltékenység, hogy a Habsburgház bukásából a franczia, a svéd vagy a szomszéd választó nagyherczeg hazaadja a nagyobb hasznot, okozá, hogy a spanyol systemának minden ellensége csak egy bizonyos pontig segíti szövetségesét. Hogyan tűrte volna Szécsy, hogy Bethlen király legyen, midőn maga mellett csak parvenünek tekintő? De hát ambiczio volt-e az, mi Bethlent, annyi tapasztalás daczára, hogy következetesen minden támadás után kevesebbel kell saját személyére nézve beérnie, mint mennyivel azelőtt birt, mindig sarkaló, hogy :excelsior?* Vagy emberismeret hiánya volt-e ; az, hogy következetesen mindig a legválságosabb perezben állottak el mellőle? Nem Bethlent nem az ambíczió sarkalta, s levelei igazolják, hogy jól ismerte szövetségeseit. De ezek felfogását a helyzetre vonatkozólag választá el az övétől végtelen űr. Ők csak azt a politikai egyensúlyt akarták helyreállítani, mit Ferdinánd megzavart, nekik nem kellett az új államalakulás keleten, mi Bethlennek végczélja volt. S mi volt a rugó, mi Bethlent sarkalá, hogy ily merész és kalandos terveket tűzzön ki életfeladatul ? Ismerős adoma életéből, hogy midőn egykor sógora Krisztián Vilmos egy velenczei üveg edénynyel meg, ajándékozd, készakarva elejtő, hogy az darabokra tört, s ő a maga részéről egy ékes szablyával viszonozta az ajándékot: ez mondá, nem törik. Senki jobban nem érzi, mint ő, hogy egész hatalmát, mit az átalános európai konflagráczió szerzett neki, csak kardjával tarthatja fenn és biztosíthatja. Szövetsége az örökös tartományokkal s a néímet és európai fejedelmekkel egy souverain uralkodó tényei voltak, pedig ő valóban és tényleg suzerainje volt a portának. A mek-kora Erdély őt fejedelmévé választó, az nem volt elég nagy arra, hogy Bocskay testamen- i turnát érvényben tartsa: a mekkorává őt már hat éves uralkodás alatt tette az kinőtt Bocskay testamentumából. Oda törekedett, hogy országa a suzerainitás bilincseiből is I kinőjjön. Karddal akarta biztositni fejedelem-jelségét, hogy ne zúzódjék szét mint velenczei i | üveg. j Leveleiben azonban sehol sem árulja I | el, hogy mit tűzött ki törekvései végczéljául i s a Cecilia Renátával tervezett házassága is még érintve sincs ezekben. De készülődései, f törekvései, tervelése, erősen rámutatnak régi czéljaira : az önérző és feltörekvő lélek szólt ezekből, az intéző kéz biztossága látszik ki minden sorukból. Mert valóban Bethlennek bensőbb barátáihoz, bizalmasabb embereihez intézett levelei nemcsak azért becsesek, mert a nem is ismert históriai adatok gazdag tárházát kérdezik, hanem mivel a Bethlen életéhez a lélektani kulcsot nyújtják. Bámulatosan kifejlődött históriai érzékkel bírt ő: jóval többet két udvari historicusánál Böjtinél és Bocatiusnál, kiket udvarában tartott, szép fizetéssel látott el, tudományos küldetésekben használt, de kik közül csak az első irt egy pár könyvet, életrajznak mondhatni csak kezdetét, mig a másodiktól rá vonatkozólag mi sem maradt fenn. Kárpótolta ő leveleiben mind azt, mit ezek elmulasztottak. Megelégedéssel tekint vissza fiatal éveire, különösen azokat a dolgokat, melyek fejlődésére döntő hatással voltak, szívesen felemlegeti. Épen igy precízozza uralkodásának momentuosusabb mozzanatait is, párhuzamokat von annak korrábbi és későbbi eseményei közt, de sem emlékező, sem ítélő tehetsége nem hagyja soha cserben. Elbeszéléseiben variánsokra nem akadunk Mindig következetes, mert mindig őszinte. Igaza volt, ha a kétkedőknek mondá, hogy „hamisságot“ , benne nem fognak találni: nem hittek neki, lehet épen azért, mert az őszinteség akkora fokát lehetetlennek tárták. Valóban egy eseményekben és tapaszlatokban gazdag élet története tárul fel előttünk : mintha egy emlékiratnak szétszórt darabjai volnának Midőn a gyászos emlékű brassói csata után Erdély elveszett s a menekülő hazafiak kisded szomorú csapata a Vaskapunál újabb vereséget szenvedett, Bethlen is az elbujdosottak kicsinke táborában volt. A török földön vonta meg magát, mert nem akart „soha egy óráig is a német hűsége alatt lenni “ Inkább el volt jószága nélkül, szenvedett bujdosást, hogysem mint nemzetének nyomorúságát, hazájának pusztítását szemeivel nézze, vagy egyike legyen nyomorgatóinak, noha „neki is lehetett volna állapota utánok.“ Alig volt 20 éves, de tevékenysége felé fordul a közfigyelmet s Básta Nyári Pált bízta meg, hogy visszatérésre birja, ki Kornis Zsigmond által tradtált is vele. De neki más fogalmai voltak „a tökéletességről“ s hozzá fogott véghez vinni azt, miben annnyian elvérzettek : felszabaditni hazáját Básta igája alól. Hogyan és ki által? midőn a legjobbak ------------------------------------------------------Politikai vegyes rovat. KÜLFÖLD. Drinápolyból írja jan. 15-től a Pol. Corr. levelezője . Az orosz csapatoknak kilátásba vett eltávozása alkalmából Todtleben tábornok az érdekelt parancsnokságokhoz azon rendeletet intézte, hogy a milicicsapatok begyakorlását Bulgáriában a legnagyobb erélylyel szervezzék. Folyton újabb sorozások tartatnak, az újonczokat egy hónapig tanítják, azután a körülményekhez képest vagy szabadságolják, vagy néhány hétre nagyobb csapattestekben való gyakorlatokra küldik. Az eddig begyakorolt bolgár legénységet százezer emberre teszik. Orosz katonai körökben ama hír kering, hogy a czár egy ukázban nem rég elrendelte, hogy az összes fegyverképes bolgár fiatalság, a 18—30 év közt, katonai begyakorlás alá veendő. Todtleben ítélete szerint, a bolgár miliczia alkalmilag képes leszen az egész török hadsereg támadását feltartani s az orosz hadsereg megérkeztéig az ellenség előnyomulását feltartóztatni . Teljesen beavatott körökben azt állítják, hogy az orosz török hadi kárpótlás kérdése csak akkor fog tulajdonképeni szerepet játszani, ha az orosz okkupáczióra a congressus által megállapított határidő letelik, a vegyes okkupáczióról is sokat beszélnek a főhadiszálláson, de a mérvadó egyéniségek nézete szerint kétségtelen, hogy a pétervári kabinet e tervet nem helyesli. A bolgárok szintén tiltakoznak e terv ellen s azt mondják, hogy csak orosz okkupáló sereget tűrnek meg országukban. Orosz részről viszont azzal biztatják a bolgárokat, hogy „ha az okkupáczió meghosszabbítása mélhatlanul szükségesnek mutatkoznék“ az ebből eredő költségeket Oroszország maga viseli s nem kér kártérítést a bolgároktól. A pénzügyi bizottság ülése. A képviselőház pénzügyi bizottsága szombati ülésében Kautz Gyula előadó jelentése hitelesíttetett a közoktatási tárcára vonatkozólag. Ezt pótlólag a d. u. 5 órakor tartott ülés azon albizottság jelentésével nyittatott meg, mely az ipari szakoktatás tárgyában küldetett ki. Ezen jelentés alapján az ipari szakoktatás létesítésére és fejlesztésére a közoktatási költségvetésbe 25.000 írt kiadás vétetett föl, mint rendes kiadás. Ezután a pénzügyminisztérium költségvetésének tárgyalása folytattatok. Dohányjövedék czimén előirányozva van kiadás: 11,557,355 frt, bevétel: 27 968,887 frt s így tiszta bevételül 16.411,522 frt., (350,000 írttal több a múlt évi előirányzatnál, 10,000 forinttal kevesebb a m. évi tényleges eredménynél.) Hegedűs Sándor előadó az előirányzat elfogadását ajánlja. Lukács Béla az előirányzatot nem tartja megfelelőnek az 1877. évi eredményeknek. Régibb idők adatait is tanulmányozván, úgy tapasztalta, hogy 1872 óta nincs rendszeres emelkedés a bevételben s az utóbbi emelkedése is az anyag beszerzési költségek kereskedéséből származik. Felvilágosítást kér, hogy mire állapítja a kormány azon hitét, hogy jövőben is emelkedés fog elővetni. Fuck miniszteri tanácsos elősorolja az adatokat, melyek szerint a tiszta jövedelem 1872 óta 8 millióról fokozatosan 16-ra emelkedett. Különösen a belföldi bevétel folytonosan növekszik 1867 óta s ez maga biztosítja az előirányzatot, még ha annak növekvését a jövő évben, valamint a külföldre szánt emelkedését nem is veszszük számításba. Molnár György szintén constatálva látja a fokozatos emelkedést s az előirányzatot elfogadja. Figyelembe veendőnek találja azonban a kérdés nemzetgazdasági oldalát is , hol hanyatlást lát különösen két irányban : a külföldi kivitel csökkent az 1873—74 évekhez képest, és a belföldi termelés és gazdasági kérdés is romlott. Ezen hibák okát adja elő s azok orvoslását sürgeti. Indítványozza, hogy a pénzügyminisztérium részéről enquéte-bizottság bizassék meg az orvoslattal, melynek tagjai az ország különböző vidékein utazva gyűjtsék az adatokat és javítsanak a hiányokon. Warhmann Mór nem tartja idetartozóknak Lukács fejtegetéseit. Itt azon adatokat kell megbírálni, melyekre a kiadásoknak s bevételeknek és így a tiszta bevételeknek előirányzata lesz megállapítható. Ezen adatok alapján helyesli az előirányzatot. A bizottság a tételt az előirányzat szerint fogadja el. Lottó-jövedéki kiadás: 2,462,573 frttal, bevétel: 4,253,000 frttal állapittatik meg. Só-jövedék 2,273.812 frtnyi kiadással, és 13,914.308 frtnyi bevétel- rel (tiszta jövedelem : 11,640,496 frt) állapittatik meg, mely alkalommal Fiuk min. 1 tanácsos felvilágosításokat, adott só kereskedési viszonyainkról a kereten. A bizottság 8 óra után fejezte be a tanácskozását s legközelebbi ülését holnapvasárnap d. u. "/11 órakor tűzte ki a honvédelmi költségvetésről szóló jelentés hitelesítésére, hétfőn d. e. 10 órakor pedig a pénzügyminisztérium költségvetésének tárgyalását folytatandja. A képviselőház pénzügyi bizottsága vasárnap az országos ülést megelőzőleg egy rövid ülést tartott, amelyen Molnár György előadó a honvédelmi minisztériumnak és Horváth Lajos előadó az igazságügyminisztériumnak költségvetéséről szóló jelentéseiket olvasták fel. Mindkétjelentés megállapíttatván, azoknak a ház elé terjesztése elhatároztatott. Legközelebbi ülése a bizottságnak holnap hétfőn lesz. Tárgya a pénzügyminiszteri költségvetés tárgyalásának folytatása, nevezetesen az államjószágok címe.