Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)

1879-08-01 / 175. szám

XIII. évfolyam. 175-dik szám. Kolozsvárit, péntek, 1879. augusztus 1. TAB POL POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre.................................16 frt. — Félévre........................................8 frt. — Évnegyedre...............................4 frt. — Egy hóra....................................1 frt 50. HIRDETÉSI DIJAK: OUIOr h..*bo.ott gmrmoad.or, rogy t.rfllmdo.k in 8 *r NAGY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK: Mind«» hlrd.M. aUn 10 kr. bilj^illotik kttlOn ..imltutik ITILTTÉR: Soronklnl, no ui­t b.l.. Its kr ■Ser-----­kCLAMOK: Hlrkwgkm »oronk«nl 1 frt. A „Magyar Polgár“ tgy.. ..iBalaak Ara­r kr. NatrUlaail bekUIMOtt klil«m*«yek aaai kldlWIatt, laaiarallM kéiktl IStt kAraiaatsfliii Irnltk aan lagaKtctaak ti. Hiuailanan kéziratok it» adataik rltaza SZERKESZTŐSÉGI IRODA : a LytMtr­iytaMkat (horA a lap .Mi.«irt ré.alt m­.tr.­kOal­oéayak laVtaMdAk.) KIADÓ­HIVATAL : A LgtMoai^yoada ktepaall IratlA-lÉkaa, IHér gr. TaltU DaMAui hii tttOTi a. .ISfiiMl.i piaiak, Ui dMliak, njrlhtfrl cikkek intl.andäk.» KOLOZSVÁR, JULIUS 31. A keleti kérdés betegsége. A szultán ismét egyebet gondolt. Rövid két hét alatt alig öt-hatféle I „végleges“ elhatározása volt a kormány- I válság ügyében. És miután a múlt hét I utolján még föltétlenül helyeselte s elfo- I gadta Kheireddin propositióit, — most I hirtelen más ötletre jött, Kheireddin pa- I­sát fölmentő állásától, a nagyvezérséget I megszüntette, a Rarifi pasát miniszterei - I nőkké nevezte ki, így lön „legeslegvége“ a török kor- I m­ány válságnak. A szultán szeszélye mindegyre új I meglepetésekkel kedveskedik a politikai ■ világnak. Annyi az „ex“-minisztere, hogy I ma holnap kínos fejlődésbe kerülhet, hogy ■ honnan vegye az új kormány-férfiakat, I noha egyikét-másikát f­ö­l­m­e­l­e­g­i­t­v­e is I tálaltatja maga elé. Rendszer és reform-esz- I­me meg épen nincs, mely meg ne fordult I volna a szultán előtt, hol propositió, hol ■ elhatározás alakjában A nagyvezér­ in­­­tézményt is már másodszor szüntette meg, s­ de nem lehet tudni, hogy holnap nem­­ állitja-e vissza ismét. E reformok és férfiak be- s kiköl­­töztetése a seraskieratusból, kezd mind bolondabb alakot ölteni, s ez állapot szem­lélője kétségben van a fölött, hogy a két­­ szultán közt melyik a legnagyobb lelki beteg : az­, ki a Cserogan-palotában, vagy az, a­ki az Yldiz­kioszkban lakik ? Konstantinápolyban szaporodik azok ■zárna, kik az utóbbi vélemény felé haj­lanak ; és most, midőn állítólag konsta­tálva van, hogy V­ .Murád teljesen föl­épült, Abdul h­amid állását épen komoly veszély fenyegeti. Hir szerint Kheireddin és társai el­­­bocsátásának fő oka abban rejlik, hogy nem akartak beleegyezni Murád meg­­k­ötetésébe. De bátraint álljon a dolog, egy bi­zonyos : az, hogy a jelenlegi szultán ural­ma alatt Törökország sohasem fog ren­delkezni azon feltételekkel, melyek a re­constructi helyes és következetes keresz­tülvitelére szükségesek. A folytonos ide­­odakapkodás, a tervnélküli intézkedések, az a zűrzavarosság, mely a seraszkh­ra­­tusból az országra árad s növeli a vészt hozó c­aosz, — mindez előbb-utóbb be­lebuktatja a török birodalmat azon ör­vénybe, melynek szélén már évek óta ba­lancing. És a kinek a török viszonyok ilye­tén züllődéséből Európában egyedül lehet haszna: az Oroszország. A mi a könnyelmű embernek, ki kényszerhelyzetbe jut, az uzsorás, —­épen az Törökországra nézve Oroszor­szág. Bizonyos határon túl, hova a por­tát Európa támogatása nem kisérhetné, a szultán egyedül a szt.-pétervári kor­mány karjaiban kereshetne utolsó me­nedéket. Ez pedig pompás alkalom volna az északi medvére nézve, hogy szövetséget kereső áldozatát tetszés szerinti módon­­ agyon szoríthassa. A nélkül talán, hogy valaki­­ meggátolhatná őt ebben. Hiszen egy „szövetség“ czíme alatt sokfélét lehet űz­ni, s az orosz diplom­atia hírhedt lelemé­­nyességének tág tér nyílnék a működésre, s se azt kétségkívül nem is hagyná kizsák­­mányolatlanul. Az angol lapok már rámutatnak a veszélyre, mely a törökországi helyzet bomlottságából Európára vár , s utalnak arra is, hogy a viszonyok rosszabbultá­­val együtt jár az orosz befolyás lábra kapása. A török birodalom sorsa javításának, s ezzel együtt a keleti ügy elmérgesedése meggátlásának egyik fő feltételéül az mu­tatkozik, hogy Konstantinápolyban ural­kodó­ változás történjék. Abdul Hamid csak veszedelme trón­jának s országának. Eltávolításának kér­dése ma holnap szőnyegre kell hogy ke­rüljön, ha azt nem akarják, hogy e szul­tán tehetetlensége ismét komoly bonyo­dalmakat idézzen elő. A keleti kérdés azon betegsége, mely­ből most talán legsürgősebben kell ki­­t gyógyítani,­­ nem más, mint a szultán És a jelek arról tanúskodnak, hogy a diplomatia már foglalkozik e gyógyí­­­­tási processus végrehajtásával. A közös hadügyminisztérium jövő évi költségvetésének összeállítása - mint a „Neue fr. Presse“ írja — némi késedelmet szenved, minek oka abban fekszik, hogy azon száma- í­rások megvizsgálása és ellenőrzése, melyeket­­ az occupatióban résztvett csapatok és hadse­­­reg-intézetek kötelesek előterjeszteni, a do­log természeténél fogva nem történhetik meg­­ rövid idő alatt. Az erre vonatkozó munkála­­t­­okkal már hosszabb idő óta foglalkozik ugyan az e czélra szervezett külön szákosztály a had­ügyminisztériumban, Stahl miniszteri tanácsos elnöklete alatt, de az anyag oly nagy terje­­delmű, hogy ezen közeg csak az ősz végén végezheti be munkáját.­­ A jövő évi bud­­getre nézve katonai körökben azt hírlik, hogy a hadiszekerészeti kar újjászervezése, vagyis a jelenlegi hat szekerészeti­ parancsnokság­­nak tizenhárom szekerészeti ezred parancs­noksággá való átalakítása némi költségszapo­rodást fog okozni. A tábornokok fizetésének javítására is gondolnak s e tekintetben arra utalnak, hogy a tábornokok fizetése egyne­gyed század óta változatlanul meghagyatott, noha az árviszonyok és az anyagi életszük­ségletek ezen idő alatt lényegesen megvál­toztak. Azonban a monarchia pénzügyi viszo­nyaira való tekintettel ezen tervtől valószí­nűleg elállanak, a­miatt is, mert a szállás- és istállóbéreknek újbóli történt szabályozása a tábornokok mellékjárandóságait tetemesen szaporította. 1 TARCZA.­­ Székesfehérvári levelek. Sámi Lászlónak ajánlja TELEKI SÁNDOR III. (Folytatás.) Szerintem a kiállítás „fortissi­mum v­­­r“-je : Bánffy Ádám. I Értsük meg egymást. — nem azt isg *b*rom én ezzel mondani, hogy Bánffy Hdám ott áll egyedül, mint a hold, a »csillagok sokaságában, s ragyog, fényük ke­l nagyobb a többinél, de ő négy mes­­■ térségben művész: faragó tavasz­­talos, porczellánfestő, Palásy-tál készítő majolikában és fazekas. Műveit nem gyár­tatja, hanem sajátkezüleg készíti, nem felosztott munkával dolgoztat, hanem egyén­i­nileg operál. Mihelyt az egyéniség bizonyos ma­gaslaton felül emelkedik, észrevételi ma­gát, s a mindennapiságot túlszárnyalja: kidugja az irigység kígyója ódujából fe­lét, trillár fullánkos nyelvével, s sziszegi a rágalmat. „Calomnicz, il en reste tou­­sjour quelque chose!“ Jezsuiták e­ve: Rágalmazz, mindig marad Tatami belőle! Bánffy nem maga készíti­­ Füveit!... az igaz, ott van Mezey A n°s a híres naturalista, ő „so- BL P e r d á l­j­a“ az asztalosmműveket, La­s­katos Están a szomjas fazekas, ő készít mindent, még azokat is, a­mik még nin­­icsenek készen. Hozzá kezd min­id­e­n­h­e­z, s nem végez be sem-­im­i­t!... 8 ott van a szemünk előtt vagy a nyolcz darab remekmű. Hibája, hogy ő egy személyben: műasztalos, porczellánfestő, tájkészitő, fa­zekas, kertész, dinyész, méhész; — és ha még tudnák !... de még jó, hogy nem tudják... megsúgom, nem maradhat a he­gyemben, kikottyintom : házi nyúl te­nyésztő. És — s ez főbűne... nem tudom , megmondjam, ne mondjam ? — találják ki ? — adom százba, adom ezerbe hogy nem tudják ! ... Báró ! Nem tudom, igazán olyan nagy szé­gyen-e az asztalosokra, meg a fazekasok­ra nézve az, hogy Bánffy — báró?! . . Veress Ferencz Kolozsvárról; ez az ember is azon ritka emberek közé tar­tozik, kik méh természettel bírnak, be­vonják magukat kaptáraikban, csinálják a képet, s gyűjtik a mézet, s keveset dongának; sok szorgalom, kevés hencze­­gés. Én még Veressel sohasem quater­­káztam, soha nem is kaczintottam. Soha vendéglőben nem láttam. A kiállításon, mint a photoce-j ramique feltalálója szerepelt és tün­­döklik, fényképeket porczellánra erősí­teni, ebben áll a mesterség, melyet ő ta­lált fel,­­ melyre egy néhány ezer irtót elköltött. Ha valaki virító szép rózsákat akar látni, menjen Veresshez; ha nemes gyü­­­­mölcsöt akar enni, menjen Veresshez ; ha honi vagy külföldi ritka majorságot akar szerezni, akkor is menjen Veress­­hez; ha jól fényképeztetni akarja magát, vagy övéit, ott van Veress, — ha té­len a csikorgó hidegben egy sétát akar , tenni, vagy nyáron a hőségben hűs ár­­nyékban üdülni akar, nyitva van előtte a Veress-kert; s nyugodhat: s­u­b stegmine fagi! A mije van, nem zárja el, s szive- isen osztja meg azt, mit költséggel, gond­dal, szorgalommal gyűjtött össze; nekem minden rózsám tele van, s mikor fizetni , akartam, egy nagy kosár gyümölcscsel q u i 11 o 11 o. # * # Magyarországon a Fischer név ugyanazonos a porczellánnal és a majoli-­­­kával; a párisi világtárlaton a magyar osztályban az ilyen nemű tárgyak felett a Fischer név lévén többnyire kiírva, azt hitték, hogy Fischer magyarul annyit tesz, mint majolika, vagy por­­czellán. A Jury-pavillonban Bánffy és Veress közt van Fischer Vilmosnak Kolozsvárról kirakata; Bánffy, Veress és Fischer ugyanazon teremben méltóan képviselik Kolozsvárit. Fischer Vilmos a híres herendi por­­czellángyár alapítójának Fischer Mórnak fia, első volt, ki a porczellán-festészetet Erdélybe behozta, s úgyszólván egy is­kolát alapított, melynek kiváló tagjai­­ báró Bornemisza Albertné, br. Kemény Vilma, br. Wesselényi Béláné, br. Bánffy­­ Dezsőné, gr. Bethlen Vilma, Veér De­­­zsőné, Rubin Róza, Bánffy Ádám és Lá­zár Jenő. Fischer Vilmosnak kolozsvári rak­tára egy kis múzeum, olyan tiszta mo­dorban, olyan tökéletes kivitellel dolgoz­tat, és pedig gyárilag, hogy bármelyik külföldi gyárral versenyezhet, olcsóságból pedig jóval felülmúlja a külföldieket. Nekem is van egy eredeti, sajátsá­gos, páratlan asztali készletem ; boldogul Schultz Ferenczczel, a korán elhunyt eu­rópai hírű építészszel, a hunyadi vár restaurátorával szoros barátságban éltem sokat voltam vele, s mindig művészetre beszélgettünk együtt, s többnyire festé­szetről és építészetről. Gyakran monda — kár, hogy nincsen eredeti, sa­játságos magyar architektúránk, s nekem mind azon jár az eszem, hogy találjak­­ fel egy valóságos magyar modort, s azt hiszem, hogy útban vagyok, kivált azóta, mióta a székely földet beutaztam. — De honnan indul ki ? — kérdem : sátor alatt táborozó nép valónk, s ősha­zánk architektúráját, mely nem is léte­zett, lóháton nem hozhatók ki, legfe­­lebb sátor-házat, sátor-templomot, sátor­­indóházat, sátor-posta- és távirda épüle­tet építhet. Szent István olasz építészek­kel építtetett, a Hunyadiak külföldieket használtak, a középkorban a góth­ styl dominált, később a franczia modorba fa­jult. Honnan veszi a mintát ? — A nép szelleméből, s a tudomány szabályából, s a harmóniából, nézze, Hen­­selm­ann egy gothicus romnak megméri aj­taja, ablaka helyeit, az épület nagyságát, üregeit, s az egész épületet úgy , mint volt összeállítja, épen úgy, mint Cuvier egy csontdarabból összeállítja a vízözön előtti állatnak csontvázát. Nekem elég egy székely paraszt kapujának faragványa, BbBSKJtx3£Ofnsaiaxu egy abrosznak hímzete, egy tulipántos láda, s a díszlet meg van, s a díszlet­ből kiindulva megkapom az architek­túrát. E sajátságos gondolat megmaradt agyamban és sokat gondolkoztam rajta.­­ Egyszer mondom Fischer Vilmosnak, csi­náljunk egy eredeti magyar asztali kész­letet, olyat a­milyen még nem volt, olyat a­mit mi ketten találtunk ki, ön adja ta­pasztalatát és tudományát. Ön adom az eszmét; a gondolat tetszett Fischernek, elmentem a szűrszabókhoz, a vásári mun­kát készítő szűcsökhez, rajzot vettem ké­szítményeikről, összetákoltunk egy tuli­­pántos, szegfűs, bazsarózsás állapotot, s a Schultz Ferencz nyomán teremtettük a magyar architektúrát. Az újkori nívfazekasságban Magyar­­ország igen nevezetes különlegességeket mutat fel : — az ismert és hires por­­czellángyár Herenden, mely jelenleg Far­kasházi Fischer Sama tulajdona, — ez­előtt atyja bírta, — feladatává tette minden régi porczellánt, bármely modorú és bármely eredetű legyen is, a csalódá­sig utánozni. A legnagyobb elismerést érdemli e gyár, mert azon időben is, midőn a por­czellán is csaknem minden jó és értékes tulajdont elvesztett, s midőn ezen iparág is csupán a megromlott divat ízléséhez alkalmazkodott, a herendi gyár folyvást a régi s igazán jó porczellánt gyártá és gyártja most is, a legnagyobb szorga­lommal. A herendi gyárat a mostani tu­lajdonos atyja, Farkasházi Fischer Mór alapítá 1839-ben. Széles ismeretköre és Az epirusi és maczedo­­niai fölkelés Monasztirból Írják a „Pol. Corr. ” nek júl 17-ről. A tartomány déli részéből kedvező hí­rek érkeznek. Az Epirus és Maczedonia ha­tárán uralkodó anarchia annyira megerősö­dött, hogy a monasztiri kormányzóság belse­jét is fenyegette, mindenütt a bzonytalanság érzetét keltette fel és jelentékenyen megbó- s­nította a kereskedelmet és az ipart. Végté- I re úgy látszik, hogy javulást lehet remélni. A bolgárok és görögök, a­kik ezen a vidé- I ken egy gyékényen árulnak, a­mi elég cso-­­­dálatos, azt állítják ugyan, hogy a hónapok­kal ezelőtt délen kiütött fölkelés semmit sem gyöngült, de az egészen bizonyos, hogy Ka­ramitzos és Petko a főbandák vezetői sok vereséget szenvedtek, a­melyek majdnem egészen képtelenekké tették őket az actióra. De ha a lázongás ezen főtényezői meg lesz­nek törve, rövid idő alatt a lázadásnak is vége lesz. Muktar pasa, a monasztiri kormányzó, július elején concentricus mozdulatot intézett a Konitori hegység ellen a kosztanszkói és supani helyőrségekkel, a­melyek számát je­lentékenyen szaporította a legutóbbi időben és így nagyon a sarokba szorította Karamit­­zos vajdát. Minthogy négy tábor m­usztehafiz és 150 keresztyén basibozuk is vonult nyu­gatról a Bonitori ellen, a fölkelők kénytele­nek voltak elfogadni az egyenetlen harczot, a­kik különben mindinkább közönséges rablók­ká sülyedtek. — Elias falu közelében heves csata fejlődött ki és a fölkelők, a­kiknek számát hol néhány százra, hol pedig 70 —80 emberre teszik, tizennegyedfél óra hosszat valóságos halálmegvetéssel küzdöttek. A föl­­­kelők csak akkor határozták el a visszavo­nulást, miután Karamitzos és testvére Kos­­takis átlátta, hogy végképen semmit se te­hetnek a túlnyomó többség ellen. Ekkor a török tisztek tanúskodása sze­rint, oly nagy ügyességgel vonultak vissza Patán és Goruzán át, hogy a török csapatok nem üldözhették őket. Mind a két fél veszte­sége egyenlő volt ugyan, de a sokkal gyen­gébb felkelőket érzékenyebben sújtotta. Majd­nem kipótolhatlan veszteséget szenvedtek azonban Kostaki halála által, a­ki 13 óra hosszat a legelső sorból küzdött, végre egy juszbasi revolverrel lőtte le őt. Nem tehető fel, hogy Karamitzos csapatja még egyszer hallatni fog magáról. Igen valószínű, hogy törpe töredéke mint juhpásztor fog iparkod­ni megélni a katonaságra nézve járhat­lan he­gyi falvakban. A hírhedt Petko bandájának sorsa sem végződött jobban, a­mely a kicsi hegyekben csavargott, és ott ellent tudott állani a csa­patoknak. A 240 főből álló bandát Kasztoria mellett Husszein effendi, a­ki három jedif századdal és egy ágyúval rendelkezett, Kara­sas alatt jött vele érintkezésbe, egészen Kasz­toriáig üldözte, s itt pedig rövid, de véres harczban tönkretette. 24 fölkelő esett el, a sebesültek száma háromszor annyi volt. A tö­rökök vesztesége 30 halott és 40 sebesült. E két csapat leveretésével befejezett­nek tekinthető a lázadás, ámbár egyes rab­lóbandák még egy ideig talán háborgatni fog­ják a közrendet. Ezeknek kiirtása czéljából meghatalma­zást kért a mutesaris, hogy a keresztyén la­kosságból 200 emberével 5 tábort alakíthas­son, hogy a vidéket ismerő benszülöttek ke­ressék föl a rablókat búvóhelyeikben. Ez ön­kéntesekkel természetesen nem combinálva fognak működni a nizámok és redifek. Osman pasa hadügyminiszter maradt, daczára az ellene nyilvánuló közhangulatnak, daczára a miniszteri tárcza vezetésére való képtelenségének és jellemmezhetlen kapzsisá­gának. Ozmán pasa jelenleg 3000 lira havi fize­tést húz, mely a mi pénzünk szerint több mint 30,000 frt. 350 lirát húz mint hadügyminiszter, ugyanannyit mint palota marsal, ugyanannyit mint erődítési és tüzérségi igazgató, ugyanany­­nyit mint a konstantinápolyi és környékbeli csapatok főparancsnoka, 100 lirát húz felesé­ge, 60 000 lirát gyermekei részére, s ezenkí­vül a teljes háztartási, háztiszti és szolga­fizetések, kocsi és lótartási költségek az ál­lam által fedeztetnek. És ez történik akkor, midőn Törökország nyakig van az adósság­ban, s midőn a katonák, a hivatalnokok kö­zel egy év óta nem kapnak fizetést A kato­naság ruházata egészen elrongyollott, egyen­ruha helyett lisztes zsákot viselnek, melyen­­ három nyílás van vágva a fej és a karok számára. A katonai kórházakban a betegek , gyógyszer és orvosi ápolás nélkül szenvednek,­­ mert nincs réá pénz. LEVELEZÉS. Sz.-Keresztur, 1879. júl. 22. (Folytatás.) Mielőtt elmondhatnám az indító okot, mely a jelzett járási orvos elleni hetezet elő­idézte, röviden a járási orvos személyét is bemutatom. A t. o. 1842-ben lett jelenleg is elfog­lalt állomására megválasztva. Miként az ame­rikai őserdőkbe letelepült, fejszével vágt­­

Next