Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)
1879-08-01 / 175. szám
XIII. évfolyam. 175-dik szám. Kolozsvárit, péntek, 1879. augusztus 1. TAB POL POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre.................................16 frt. — Félévre........................................8 frt. — Évnegyedre...............................4 frt. — Egy hóra....................................1 frt 50. HIRDETÉSI DIJAK: OUIOr h..*bo.ott gmrmoad.or, rogy t.rfllmdo.k in 8 *r NAGY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK: Mind«» hlrd.M. aUn 10 kr. bilj^illotik kttlOn ..imltutik ITILTTÉR: Soronklnl, no uit b.l.. Its kr ■Ser-----kCLAMOK: Hlrkwgkm »oronk«nl 1 frt. A „Magyar Polgár“ tgy.. ..iBalaak Arar kr. NatrUlaail bekUIMOtt klil«m*«yek aaai kldlWIatt, laaiarallM kéiktl IStt kAraiaatsfliii Irnltk aan lagaKtctaak ti. Hiuailanan kéziratok it» adataik rltaza SZERKESZTŐSÉGI IRODA : a LytMtriytaMkat (horA a lap .Mi.«irt ré.alt m.tr.kOaloéayak laVtaMdAk.) KIADÓHIVATAL : A LgtMoai^yoada ktepaall IratlA-lÉkaa, IHér gr. TaltU DaMAui hii tttOTi a. .ISfiiMl.i piaiak, Ui dMliak, njrlhtfrl cikkek intl.andäk.» KOLOZSVÁR, JULIUS 31. A keleti kérdés betegsége. A szultán ismét egyebet gondolt. Rövid két hét alatt alig öt-hatféle I „végleges“ elhatározása volt a kormány- I válság ügyében. És miután a múlt hét I utolján még föltétlenül helyeselte s elfo- I gadta Kheireddin propositióit, — most I hirtelen más ötletre jött, Kheireddin pa- Isát fölmentő állásától, a nagyvezérséget I megszüntette, a Rarifi pasát miniszterei - I nőkké nevezte ki, így lön „legeslegvége“ a török kor- I mány válságnak. A szultán szeszélye mindegyre új I meglepetésekkel kedveskedik a politikai ■ világnak. Annyi az „ex“-minisztere, hogy I ma holnap kínos fejlődésbe kerülhet, hogy ■ honnan vegye az új kormány-férfiakat, I noha egyikét-másikát fölmelegitve is I tálaltatja maga elé. Rendszer és reform-esz- Ime meg épen nincs, mely meg ne fordult I volna a szultán előtt, hol propositió, hol ■ elhatározás alakjában A nagyvezér intézményt is már másodszor szüntette meg, s de nem lehet tudni, hogy holnap nem állitja-e vissza ismét. E reformok és férfiak be- s kiköltöztetése a seraskieratusból, kezd mind bolondabb alakot ölteni, s ez állapot szemlélője kétségben van a fölött, hogy a két szultán közt melyik a legnagyobb lelki beteg : az, ki a Cserogan-palotában, vagy az, aki az Yldizkioszkban lakik ? Konstantinápolyban szaporodik azok ■zárna, kik az utóbbi vélemény felé hajlanak ; és most, midőn állítólag konstatálva van, hogy V .Murád teljesen fölépült, Abdul hamid állását épen komoly veszély fenyegeti. Hir szerint Kheireddin és társai elbocsátásának fő oka abban rejlik, hogy nem akartak beleegyezni Murád megkötetésébe. De bátraint álljon a dolog, egy bizonyos : az, hogy a jelenlegi szultán uralma alatt Törökország sohasem fog rendelkezni azon feltételekkel, melyek a reconstructi helyes és következetes keresztülvitelére szükségesek. A folytonos ideodakapkodás, a tervnélküli intézkedések, az a zűrzavarosság, mely a seraszkhratusból az országra árad s növeli a vészt hozó caosz, — mindez előbb-utóbb belebuktatja a török birodalmat azon örvénybe, melynek szélén már évek óta balancing. És a kinek a török viszonyok ilyetén züllődéséből Európában egyedül lehet haszna: az Oroszország. A mi a könnyelmű embernek, ki kényszerhelyzetbe jut, az uzsorás, —épen az Törökországra nézve Oroszország. Bizonyos határon túl, hova a portát Európa támogatása nem kisérhetné, a szultán egyedül a szt.-pétervári kormány karjaiban kereshetne utolsó menedéket. Ez pedig pompás alkalom volna az északi medvére nézve, hogy szövetséget kereső áldozatát tetszés szerinti módon agyon szoríthassa. A nélkül talán, hogy valaki meggátolhatná őt ebben. Hiszen egy „szövetség“ czíme alatt sokfélét lehet űzni, s az orosz diplomatia hírhedt leleményességének tág tér nyílnék a működésre, s se azt kétségkívül nem is hagyná kizsákmányolatlanul. Az angol lapok már rámutatnak a veszélyre, mely a törökországi helyzet bomlottságából Európára vár , s utalnak arra is, hogy a viszonyok rosszabbultával együtt jár az orosz befolyás lábra kapása. A török birodalom sorsa javításának, s ezzel együtt a keleti ügy elmérgesedése meggátlásának egyik fő feltételéül az mutatkozik, hogy Konstantinápolyban uralkodó változás történjék. Abdul Hamid csak veszedelme trónjának s országának. Eltávolításának kérdése ma holnap szőnyegre kell hogy kerüljön, ha azt nem akarják, hogy e szultán tehetetlensége ismét komoly bonyodalmakat idézzen elő. A keleti kérdés azon betegsége, melyből most talán legsürgősebben kell kit gyógyítani, nem más, mint a szultán És a jelek arról tanúskodnak, hogy a diplomatia már foglalkozik e gyógyítási processus végrehajtásával. A közös hadügyminisztérium jövő évi költségvetésének összeállítása - mint a „Neue fr. Presse“ írja — némi késedelmet szenved, minek oka abban fekszik, hogy azon száma- írások megvizsgálása és ellenőrzése, melyeket az occupatióban résztvett csapatok és hadsereg-intézetek kötelesek előterjeszteni, a dolog természeténél fogva nem történhetik meg rövid idő alatt. Az erre vonatkozó munkálatokkal már hosszabb idő óta foglalkozik ugyan az e czélra szervezett külön szákosztály a hadügyminisztériumban, Stahl miniszteri tanácsos elnöklete alatt, de az anyag oly nagy terjedelmű, hogy ezen közeg csak az ősz végén végezheti be munkáját. A jövő évi budgetre nézve katonai körökben azt hírlik, hogy a hadiszekerészeti kar újjászervezése, vagyis a jelenlegi hat szekerészeti parancsnokságnak tizenhárom szekerészeti ezred parancsnoksággá való átalakítása némi költségszaporodást fog okozni. A tábornokok fizetésének javítására is gondolnak s e tekintetben arra utalnak, hogy a tábornokok fizetése egynegyed század óta változatlanul meghagyatott, noha az árviszonyok és az anyagi életszükségletek ezen idő alatt lényegesen megváltoztak. Azonban a monarchia pénzügyi viszonyaira való tekintettel ezen tervtől valószínűleg elállanak, amiatt is, mert a szállás- és istállóbéreknek újbóli történt szabályozása a tábornokok mellékjárandóságait tetemesen szaporította. 1 TARCZA. Székesfehérvári levelek. Sámi Lászlónak ajánlja TELEKI SÁNDOR III. (Folytatás.) Szerintem a kiállítás „fortissimum vr“-je : Bánffy Ádám. I Értsük meg egymást. — nem azt isg *b*rom én ezzel mondani, hogy Bánffy Hdám ott áll egyedül, mint a hold, a »csillagok sokaságában, s ragyog, fényük kel nagyobb a többinél, de ő négy mes■ térségben művész: faragó tavasztalos, porczellánfestő, Palásy-tál készítő majolikában és fazekas. Műveit nem gyártatja, hanem sajátkezüleg készíti, nem felosztott munkával dolgoztat, hanem egyéninileg operál. Mihelyt az egyéniség bizonyos magaslaton felül emelkedik, észrevételi magát, s a mindennapiságot túlszárnyalja: kidugja az irigység kígyója ódujából felét, trillár fullánkos nyelvével, s sziszegi a rágalmat. „Calomnicz, il en reste tousjour quelque chose!“ Jezsuiták eve: Rágalmazz, mindig marad Tatami belőle! Bánffy nem maga készíti Füveit!... az igaz, ott van Mezey A n°s a híres naturalista, ő „so- BL P e r d á lja“ az asztalosmműveket, Laskatos Están a szomjas fazekas, ő készít mindent, még azokat is, amik még ninicsenek készen. Hozzá kezd minidenhez, s nem végez be sem-imit!... 8 ott van a szemünk előtt vagy a nyolcz darab remekmű. Hibája, hogy ő egy személyben: műasztalos, porczellánfestő, tájkészitő, fazekas, kertész, dinyész, méhész; — és ha még tudnák !... de még jó, hogy nem tudják... megsúgom, nem maradhat a hegyemben, kikottyintom : házi nyúl tenyésztő. És — s ez főbűne... nem tudom , megmondjam, ne mondjam ? — találják ki ? — adom százba, adom ezerbe hogy nem tudják ! ... Báró ! Nem tudom, igazán olyan nagy szégyen-e az asztalosokra, meg a fazekasokra nézve az, hogy Bánffy — báró?! . . Veress Ferencz Kolozsvárról; ez az ember is azon ritka emberek közé tartozik, kik méh természettel bírnak, bevonják magukat kaptáraikban, csinálják a képet, s gyűjtik a mézet, s keveset dongának; sok szorgalom, kevés henczegés. Én még Veressel sohasem quaterkáztam, soha nem is kaczintottam. Soha vendéglőben nem láttam. A kiállításon, mint a photoce-j ramique feltalálója szerepelt és tündöklik, fényképeket porczellánra erősíteni, ebben áll a mesterség, melyet ő talált fel, melyre egy néhány ezer irtót elköltött. Ha valaki virító szép rózsákat akar látni, menjen Veresshez; ha nemes gyümölcsöt akar enni, menjen Veresshez ; ha honi vagy külföldi ritka majorságot akar szerezni, akkor is menjen Veresshez; ha jól fényképeztetni akarja magát, vagy övéit, ott van Veress, — ha télen a csikorgó hidegben egy sétát akar , tenni, vagy nyáron a hőségben hűs árnyékban üdülni akar, nyitva van előtte a Veress-kert; s nyugodhat: sub stegmine fagi! A mije van, nem zárja el, s szive- isen osztja meg azt, mit költséggel, gonddal, szorgalommal gyűjtött össze; nekem minden rózsám tele van, s mikor fizetni , akartam, egy nagy kosár gyümölcscsel q u i 11 o 11 o. # * # Magyarországon a Fischer név ugyanazonos a porczellánnal és a majoli-kával; a párisi világtárlaton a magyar osztályban az ilyen nemű tárgyak felett a Fischer név lévén többnyire kiírva, azt hitték, hogy Fischer magyarul annyit tesz, mint majolika, vagy porczellán. A Jury-pavillonban Bánffy és Veress közt van Fischer Vilmosnak Kolozsvárról kirakata; Bánffy, Veress és Fischer ugyanazon teremben méltóan képviselik Kolozsvárit. Fischer Vilmos a híres herendi porczellángyár alapítójának Fischer Mórnak fia, első volt, ki a porczellán-festészetet Erdélybe behozta, s úgyszólván egy iskolát alapított, melynek kiváló tagjai báró Bornemisza Albertné, br. Kemény Vilma, br. Wesselényi Béláné, br. Bánffy Dezsőné, gr. Bethlen Vilma, Veér Dezsőné, Rubin Róza, Bánffy Ádám és Lázár Jenő. Fischer Vilmosnak kolozsvári raktára egy kis múzeum, olyan tiszta modorban, olyan tökéletes kivitellel dolgoztat, és pedig gyárilag, hogy bármelyik külföldi gyárral versenyezhet, olcsóságból pedig jóval felülmúlja a külföldieket. Nekem is van egy eredeti, sajátságos, páratlan asztali készletem ; boldogul Schultz Ferenczczel, a korán elhunyt európai hírű építészszel, a hunyadi vár restaurátorával szoros barátságban éltem sokat voltam vele, s mindig művészetre beszélgettünk együtt, s többnyire festészetről és építészetről. Gyakran monda — kár, hogy nincsen eredeti, sajátságos magyar architektúránk, s nekem mind azon jár az eszem, hogy találjak fel egy valóságos magyar modort, s azt hiszem, hogy útban vagyok, kivált azóta, mióta a székely földet beutaztam. — De honnan indul ki ? — kérdem : sátor alatt táborozó nép valónk, s őshazánk architektúráját, mely nem is létezett, lóháton nem hozhatók ki, legfelebb sátor-házat, sátor-templomot, sátorindóházat, sátor-posta- és távirda épületet építhet. Szent István olasz építészekkel építtetett, a Hunyadiak külföldieket használtak, a középkorban a góth styl dominált, később a franczia modorba fajult. Honnan veszi a mintát ? — A nép szelleméből, s a tudomány szabályából, s a harmóniából, nézze, Henselmann egy gothicus romnak megméri ajtaja, ablaka helyeit, az épület nagyságát, üregeit, s az egész épületet úgy , mint volt összeállítja, épen úgy, mint Cuvier egy csontdarabból összeállítja a vízözön előtti állatnak csontvázát. Nekem elég egy székely paraszt kapujának faragványa, BbBSKJtx3£Ofnsaiaxu egy abrosznak hímzete, egy tulipántos láda, s a díszlet meg van, s a díszletből kiindulva megkapom az architektúrát. E sajátságos gondolat megmaradt agyamban és sokat gondolkoztam rajta. Egyszer mondom Fischer Vilmosnak, csináljunk egy eredeti magyar asztali készletet, olyat amilyen még nem volt, olyat amit mi ketten találtunk ki, ön adja tapasztalatát és tudományát. Ön adom az eszmét; a gondolat tetszett Fischernek, elmentem a szűrszabókhoz, a vásári munkát készítő szűcsökhez, rajzot vettem készítményeikről, összetákoltunk egy tulipántos, szegfűs, bazsarózsás állapotot, s a Schultz Ferencz nyomán teremtettük a magyar architektúrát. Az újkori nívfazekasságban Magyarország igen nevezetes különlegességeket mutat fel : — az ismert és hires porczellángyár Herenden, mely jelenleg Farkasházi Fischer Sama tulajdona, — ezelőtt atyja bírta, — feladatává tette minden régi porczellánt, bármely modorú és bármely eredetű legyen is, a csalódásig utánozni. A legnagyobb elismerést érdemli e gyár, mert azon időben is, midőn a porczellán is csaknem minden jó és értékes tulajdont elvesztett, s midőn ezen iparág is csupán a megromlott divat ízléséhez alkalmazkodott, a herendi gyár folyvást a régi s igazán jó porczellánt gyártá és gyártja most is, a legnagyobb szorgalommal. A herendi gyárat a mostani tulajdonos atyja, Farkasházi Fischer Mór alapítá 1839-ben. Széles ismeretköre és Az epirusi és maczedoniai fölkelés Monasztirból Írják a „Pol. Corr. ” nek júl 17-ről. A tartomány déli részéből kedvező hírek érkeznek. Az Epirus és Maczedonia határán uralkodó anarchia annyira megerősödött, hogy a monasztiri kormányzóság belsejét is fenyegette, mindenütt a bzonytalanság érzetét keltette fel és jelentékenyen megbó- snította a kereskedelmet és az ipart. Végté- I re úgy látszik, hogy javulást lehet remélni. A bolgárok és görögök, akik ezen a vidé- I ken egy gyékényen árulnak, ami elég cso-dálatos, azt állítják ugyan, hogy a hónapokkal ezelőtt délen kiütött fölkelés semmit sem gyöngült, de az egészen bizonyos, hogy Karamitzos és Petko a főbandák vezetői sok vereséget szenvedtek, amelyek majdnem egészen képtelenekké tették őket az actióra. De ha a lázongás ezen főtényezői meg lesznek törve, rövid idő alatt a lázadásnak is vége lesz. Muktar pasa, a monasztiri kormányzó, július elején concentricus mozdulatot intézett a Konitori hegység ellen a kosztanszkói és supani helyőrségekkel, amelyek számát jelentékenyen szaporította a legutóbbi időben és így nagyon a sarokba szorította Karamitzos vajdát. Minthogy négy tábor musztehafiz és 150 keresztyén basibozuk is vonult nyugatról a Bonitori ellen, a fölkelők kénytelenek voltak elfogadni az egyenetlen harczot, akik különben mindinkább közönséges rablókká sülyedtek. — Elias falu közelében heves csata fejlődött ki és a fölkelők, akiknek számát hol néhány százra, hol pedig 70 —80 emberre teszik, tizennegyedfél óra hosszat valóságos halálmegvetéssel küzdöttek. A fölkelők csak akkor határozták el a visszavonulást, miután Karamitzos és testvére Kostakis átlátta, hogy végképen semmit se tehetnek a túlnyomó többség ellen. Ekkor a török tisztek tanúskodása szerint, oly nagy ügyességgel vonultak vissza Patán és Goruzán át, hogy a török csapatok nem üldözhették őket. Mind a két fél vesztesége egyenlő volt ugyan, de a sokkal gyengébb felkelőket érzékenyebben sújtotta. Majdnem kipótolhatlan veszteséget szenvedtek azonban Kostaki halála által, aki 13 óra hosszat a legelső sorból küzdött, végre egy juszbasi revolverrel lőtte le őt. Nem tehető fel, hogy Karamitzos csapatja még egyszer hallatni fog magáról. Igen valószínű, hogy törpe töredéke mint juhpásztor fog iparkodni megélni a katonaságra nézve járhatlan hegyi falvakban. A hírhedt Petko bandájának sorsa sem végződött jobban, amely a kicsi hegyekben csavargott, és ott ellent tudott állani a csapatoknak. A 240 főből álló bandát Kasztoria mellett Husszein effendi, aki három jedif századdal és egy ágyúval rendelkezett, Karasas alatt jött vele érintkezésbe, egészen Kasztoriáig üldözte, s itt pedig rövid, de véres harczban tönkretette. 24 fölkelő esett el, a sebesültek száma háromszor annyi volt. A törökök vesztesége 30 halott és 40 sebesült. E két csapat leveretésével befejezettnek tekinthető a lázadás, ámbár egyes rablóbandák még egy ideig talán háborgatni fogják a közrendet. Ezeknek kiirtása czéljából meghatalmazást kért a mutesaris, hogy a keresztyén lakosságból 200 emberével 5 tábort alakíthasson, hogy a vidéket ismerő benszülöttek keressék föl a rablókat búvóhelyeikben. Ez önkéntesekkel természetesen nem combinálva fognak működni a nizámok és redifek. Osman pasa hadügyminiszter maradt, daczára az ellene nyilvánuló közhangulatnak, daczára a miniszteri tárcza vezetésére való képtelenségének és jellemmezhetlen kapzsiságának. Ozmán pasa jelenleg 3000 lira havi fizetést húz, mely a mi pénzünk szerint több mint 30,000 frt. 350 lirát húz mint hadügyminiszter, ugyanannyit mint palota marsal, ugyanannyit mint erődítési és tüzérségi igazgató, ugyananynyit mint a konstantinápolyi és környékbeli csapatok főparancsnoka, 100 lirát húz felesége, 60 000 lirát gyermekei részére, s ezenkívül a teljes háztartási, háztiszti és szolgafizetések, kocsi és lótartási költségek az állam által fedeztetnek. És ez történik akkor, midőn Törökország nyakig van az adósságban, s midőn a katonák, a hivatalnokok közel egy év óta nem kapnak fizetést A katonaság ruházata egészen elrongyollott, egyenruha helyett lisztes zsákot viselnek, melyen három nyílás van vágva a fej és a karok számára. A katonai kórházakban a betegek , gyógyszer és orvosi ápolás nélkül szenvednek, mert nincs réá pénz. LEVELEZÉS. Sz.-Keresztur, 1879. júl. 22. (Folytatás.) Mielőtt elmondhatnám az indító okot, mely a jelzett járási orvos elleni hetezet előidézte, röviden a járási orvos személyét is bemutatom. A t. o. 1842-ben lett jelenleg is elfoglalt állomására megválasztva. Miként az amerikai őserdőkbe letelepült, fejszével vágt