Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)
1879-10-18 / 239. szám
A póttartalék az államok hadierejének egybehasonlításánál azon okból nem hagyható figyelmen kívül, mivel ettől függ,hogy a hadilétszámban támadó hiányok, az illető hadseregnél, meddig egészíthető ki újra teljesen , s a póttartalék számából az is kitűnik, hogy az illető állam, szükség esetében, mielőtt még a végső erőfeszítéshez, a népfelkeléshez nyúlna, mily erő felett képes rendelkezni. Az ezen adatok alapján tett összehasonlítás eredmmnyéből az tűnik ki, hogy a magyar-osztrák monarchiának hadiereje nemcsak Német-, Franczia- és Oroszország hadierejénél kisebb, hanem azt még Olaszország is elérte, a katonai kiképzésben részesített ,territorialrailizi-e a mi póttartalékunkkal legalább is egyenlő értékű. 3 ezen nem kedvező arány idővel még nőni fog, éspedig azon mértékben fog nőni, amelyben a többi államok, hadiszervezetek megalkotásának befejezéséhez közelednek. Mindezeknél fogva kötelességének tartja a kormány azon kijelentést tenni, hogy : bármennyire óhajtotta volna is a hadügyi budget czímén a nemzetre nehezedő súlyos terheket könnyíteni, a hadi létszámnak 800.000 főben való megállapítását egyfelől a monarchia földrajzi fekvésére és hatalmi állására való figyelemmel, másfelől és kiváltképen azon okból tartotta szükségesnek javaslatba hozni, mivel a monarchia biztosságáért és azért, hogy a monarchia érdekeit, szükség esetében, a kellő erővel is képes legyen megvédeni és érvényesíteni a többi európai államok hadi erejével szemben, csak így képes elvállalni a reá háramló nagy felelősséget. Ezen létszámnak újabban 10 évre való megállapítását pedig azon katonai szempontból igénylik, amelyekkel nem véli a kormány összeegyeztethetőnek, hogy az egész beosztásnak és kiképzési rendszernek alapját képező, és így a fegyveres erő fejlődési képessége tekintetéből bizonyos államadósságot igénylő hadi létszám, ennél rövidebb időköz alatt is az ingatagság és változás esélyének legyen kitéve. Továbbá a magyar korona országaira ezen 800 ezer főnyi létszámból eső összes ujonczjutalék, a határőrvidéki területek időnként eszközlött polgáriasitása folytán legközelebb az 1873. évi 37. törvényczikknél fogva 342,988 főben állapíttatván meg , s ez-zel szemben a monarchia másik államának összes ujonczjutaléka 457,012 főre terjedő lévén: ezen ujonczjutalékok mennyisége, amely csakis az újabb népszámlálás eredményéhez képest eshetik változás alá, továbbra is fenn volt tartandó. Azon körülménynek indokolásául pedig miért állítandó ki a monarchia két államából a 800,000 főnyi hadi létszám biztosítása végett 80,000 főnyi ujoncz helyett a 10 év alatt évenként 95,474 ujoncz, újabban is ide csatolom azon számítást, illetőleg kimutatást, amely ezen évenkénti ujonczjutaléknak megállapításánál, már az 1869. évben alapul vétetett föl. Arra nézve, hogy a 300.000 főnyi hadi létszám elérenjék, illetőleg fentartassék, okvetetlenül tekintetbe kell vennünk az ezen létszámban időnként beálló természetes és esetleges fogyatékokat. S ezen évenkinti fogyatékok, huzamos évek alatt szerzett tapasztalatok szerint, legalább négy százalékra számíthatók. A négy százaléknyi évi fogyatéknak az évenkénti jutalékokból évről-évre való levonása után pedig, amint a mellékelt kimutatásból látható, évenként nem kevesebb, mint 95,474 újoncz, és az ennek tizedrészét képező 9,547 póttartalékos állítandó ki, hogy a 800,000 főnyi létszám a 10 év végével el legyen érhető. Ezen évenkénti jutalékok azután a monarchia két állama között, a legközelebbi népszámlálás alapján megállapított népesség arányához képest osztatván fel: a magyar korona országaiból kiállítandó ujonczjutalék, a határőrvidéki területek befoglalásával, évenkint 40,933 ujonczra, és az ennek tizedrészét képező 4,093 póttartalékosra terjed, míg a monarchia másik államából évenkint 54,541 ujoncz és 5,454 póttartalékos ádítandó ki. A törvényjavaslat másik szakasza végre, — amely csakis az 1868-ik évi 40. törvényczikk 11. szakaszának az iránti rendelkezését nyitja, hogy az ezen létszám megváltoztatásával czélzó törvényjavaslatok a 9 ik év lefolyása előtt nyujtassanak be a törvényhozó testületekhez, úgyszintén a harmad) A jelenlegi állománybeli többlet, hóbortesetében, a honvédcsapattestekben beálló fogyatékok kipótlására szolgál dik szakász is, nem igényelnek bővebb indokolást. S ezeknél fogva a jelen törvényjavaslatot elfogadás végett van szerencsém a képviselőház figyelmébe ajánlani. Beadja Szende Béla, s. k. honvédelmi miniszter. Kiszámítás, mely szerint a hadsereg és haditengerészet 800,000 főnyi hadi létszáma 10 év alatt évenkint 95,474 főnyi ujonczjutaléknak kiállítása által érhető el. A* 4b jutalék 4 szA-Az év elején mutatkozó állományadalékpeto- az árija- a korábbi gyatéktataléknak jutalékoka. CNCCIOR 95 474 187.129 276.118 359.587 440.678 518.525 I mit 593.268 666.002 733.876 I 799.995 Kerek számmal 800.000 a B 9-g £ * iS 3 £ Il *5 5 § § ►*2 *18»0 gmol__t H* M tO ’S 1 9 S® 2 O I S . a. a filer totoCO co o» b o« COOD to COO» ►o to O ^ o W 05 i- to §§ — to ~U © os a- 00 *» id o OS 05 kJ ooo ■JO® is c 2 080 otoo COOo 8 Oi 8 « £ 2. o; a * pd <s,-."-3 g 2-Ä B 5 FlJSSS i*« b* S s;2 S 3 O* er-rn ^ fcOH-tO MW M O OO “1 ►—'to'o H- ijtOODO^WCCOOi^QD ÜII^O^'J’WCOCCÄO i„-(0K!>>obO'b«? 88 88: 1. év 2. év 3. év 4. év 6. év 6. év 7. év 8. év 9. év 10. év Évi jutalék 95.474 95.474 95.474 95.474 95.474 95.474 95.474 95.474 96.474 95.474 — 95.474 93.819 7.846 11005 14.383 17.627 20.741 23.730 26 600 29.365 96.474 96.474 95.474 95.474 95474 95.474 96.474 96.474 95.474 91.655 179646 264.113 345207 423 051 497.784 569.528 638.402 704.521 Az osztrák parlamenti változásról. Egészen új s mondhatni érdekes szempontból fogja fel aMorning Post a nevezetes változást, mely az ausztriai parlamentben létesült. A kiváló londoni lap ekként nyilatkozik a trónbeszéd alkalmából .Az a reményteljes beszéd ,melylyel a reichsrathot nyitotta meg az osztrák császár, a teljes osztrák parliament szokatlan látványa, kiváló figyelmet érdemel. Most tör- ténik meg először, hogy Ferencz József csá- szár, aki mindenkor, még a legnehezebb viszonyok közt is rendkívüli hű ragaszkodást tanúsított az alkotmány iránt, most azt látja hogy az alkotmányt minden alattvalója elfogadja és oly eszköznek tekinti, amelynek segélyével kölcsönös előzékenység és barátságos tárgyalás alapján eloszlathatók a még megmaradt különbségek. A „Morn. Post“ az alkotmányhű párthoz fordul azután és azt mondja róla, hogy minden kihívó politikát visszautasított és elhatározta, hogy csak akkor lesz ellenzék, ha elkerülhetlen. AMorn. Post“ ajánlja a mérsékelt és hazafias eljárást, melyet ez az elhatározás foglal magában, az angol liberálisok figyelmébe. E lap üdvözli továbbá az osztrák képviselőket, pártkülönbség nélkül, bámulásra méltó hazafiasságukért, amelyet tanúsítanak. Ausztria helyzete — mondja e lap — valóban megnyugtató, és mi szívünkből gratulálhatunk Anglia szövetségesének azon bevehetetlen állásához, amelyet Európa államai közt elfoglal. Azonban könnyedén bánnánk el e komoly Ügygyel és nem vennék tekintetbe a kérdés lényeges részét, ha nem constatálnák azt a belső összefüggést, amely az osztrák császárság fényes helyzete s azon diplomatiailag nevezetes mű közt van, amelyet a berlini szerződés foglal magában . . . Mit jelent a cseh képviselők megjelenése a reichsrathban ? Mit jelent azon ellenséges tartózkodó politika hirtelen abbahagyása, amely a szláv nép nem legkevésbé tehetséges és nemes saját éveken át elválasztotta az osztrák állam szívétől ? Vájjon csak szeszélyből és véletlenségből történik-e ekkora változás? Elegendő ok nélkül tértek-e vissza a csehek, akik nemzedékeken át elfordultak Ausztriától ? Miért lett az osztrák trón és alkotmány mindazon nyugati szlávok reményeinek és loyalitásának középpontjává, akiket magáéinak tekintett Oroszország? Csak azért, mert a berlini szerződés, Andrássy, Bismarck és Beaconsfield közös műve, sánczot emelt Oroszország ellenében és mert a fejlődött szláv nemzetek elvesztették félelmüket a muszka túlkapásoktól és a muszka legyőzhetlenségbe vetett hitet.“ A londoni lap tehát nyilván legkevesebbet sem tart azon ,szláv áramlattól“, mely ellenzéki lapjainknak legújabb lidéretét képezi. Pedig aMorning Post“ egyike azon lapoknak, melyek a brit kormányhoz közel állanak és tán minden merészség nélkül fel lehet tenni, hogy a st-jamesi cabinetben tudnak annyit Ausztria belpolitikájának czélzatairól, mint az ellenzéki hírlapok szerkesztőségeiben. Pro Patria. — Irredentionaluta válasz Haymerlekcléjére — A Nápolyban székelő Associazione dell’Italia Irredenta, egy most megjelent röpiratában válaszol Haymerle ezredes közleményére. A Pro Patria czímmel diszelgő röpirat annak constatálásával kezdi, hogy Ausztria és Itália két oly szomszédos állam, melyeket nem annyira az Alpesek, mint inkább az összes modern polgárosodás választ el egymástól. Innét a gyűlölet. És midőn mi, így a röpirat szerzője, széttörjük az osztrák kezében a botot, az sértegetésekhez folyamodik, ha hírlapíró, és ármánykodáshoz, ha diplomats. Ily ármánykodásnak tartja a Pro Patria szerzője Haymerle röpiratát is, mely azonban, úgymond, egy órával sem fogja késleltetni a nemzeti czél foganatosítását. Ezek után azt igyekszik kimutatni a röpirat, mily ellentétet képeznek az európai életben és a civilisatio előtt Ausztria és Itália n emezt geographiai, amazt pedig csak diplomatiai kifejezésnek mondja. a * akrredenta eszménye, folytatja tovább, olasz eszme, mely a legelső olasz plebisitummal áll kapcsolatban és Irán többi nemzeteknek jelt adott az ébredésre, rém maradhat természetes hatá-a nélkül ** osztrák ezredet röpiratának úgymond, mely alakra nézve középszerűen diplomatiai, lényegre s czéljára katonásdilag osztrák, ha valami fontossága van, úgy az ama fontosságban rejlik, melyet ő maga tulajdonit az Itália irredentának. „Sok tulajdonunkat elmondván az ezredes, egyet azonban elhallgatott, s ez az, hogy Italiában akarni annyit tesz, mint tenni.“ „Mi Italiát felszabadítva akarjuk, és ha az osztrák ezredes röpirata nem elégséges arra, hogy akaratunkat megváltoztassa, ez annak a jele, hogy e feladat megoldása nem lelhető föl röpiratában. Amely röpirat, úgymond, két szempontból veendő tekintetbe. Diplomatiai szempontból ugyanis lényeges fontossága van, amennyiben világosan kitűnik, hogy nem csak az osztrák kormány helyeslésével találkozott, de ezáltal sugalmaztatott is; mint munka azonban nem bir azon belbecscsel, mit az osztrák lapok annak tulajdonítanak. Haymerle három oldalról vizsgálta meg az osztrák uralom alatti területek iránt támasztott olasz követelések kérdését, ugyanis nemzetiség, a természetes határ s a katonai és védelmi helyzet szempontjából. A Pro Patria mind a három szempontra nézve megteszi a maga észrevételeit. Ausztria, úgymond, észszerűen jár el, midőn megtagadja a nemzetiségi elvet, hiszen annak elismerése saját magának megsemmisítését vonandná maga után. Ausztria létjoga csak szerződések s hódítások által van biztosítva. Ami Itália határait illeti, azokul a legkitűnőbb geographusok mindig az Alpeseket tűzték ki, és a tudomány, a történelem, az irodalom huszonöt század óta érintetlenül óvták meg szárnyukra a haza eszméjét. A harmadik szemponttal — a katonai s védelmi helyzet kérdésével — hosszasabban foglalkozik a röpirat, válaszolni igyekezvén Haymerle ezredesnek különösen azon állítására, hogy „Francziaország is bir olasz területeket, Francziaország is okozott Itáliának szenvedéseket, miért fordulnak tehát az olaszok haragjukkal s aspiratióikkal inkább kelet, mint nyugat felé ? „Két hatalmas ok — úgymond — irányozza Itália aspiratióit s haragját kelet felé: ugyanis a keleti határnak saját biztonságunkra s védelmünkre való kiváló fontossága és — a legborzasztóbb szolgaság szomoru emlékei.“ „Szomorú emlékek — úgymond — melyeket Francziaország nem ébreszt Olaszországban. A római és mentanai bűnöket magához zárja a chislehursti sírbolt, és másrészt az olaszok nem feledhetik el azt, hogy 80,000 franczia ontotta vérét az ő függetlenségükért.“ Nizzáért és Savojáért sem haragszik a Pro Patria, emezt francziának mondván, amannak barátságos uton való viszszaszerzése iránt táplálván biztos reményeket. De az osztrák bősz uralom emlékét — dühöng a röpirat szerzője — mi sem törli ki Itália szivéből. Meglehet, hogy a jövőben, midőn a gyászt gyász sinrendette meg, midőn a jelen nemzedéket más nemzedék váltandotta föl és idegen uralom minden nyoma eltünendett Itáliából, tán akkor lehet bocsánatról és feledésről szó (!) Ezután a röpirat vad személyeskedéssel támadja meg Haymerlét az 1853-ki olasz vértanuk ellen intézett sértéseiért és visszatérve az Italia irredenta eszméjére, azt az olasz egységi alapelv észszerű alkalmazásának tartja. A föl nem szabadított olasz területek melletti agatatio sohasem szűnt meg nem is fog megszűnni, hs nincs népgyűlés vagy bárminnmű nemzeti ünnepély, melyben Trento és Trieszt nevei ne hangoztatnának. És midőn Haymerle ezredes a múlt évi népgyűlésekben becsempészett fanatizmust vél észlelni, oly czélra, hogy mélyebben behasson a tömegekbe a gyűlölet mérge, előkészületül az Ausztria elleni háborúra, ignorálni látszik, vagy ignorálja is, úgymond, ama hazafias lázt, mely minden olasz kebelben ég. És ez állapot a Pro Patria írója szerint nem is fog megszűnni, míg Itáliának teljes igazság nem fog kiszolgáltatni. Ez röviden lényege a nápolyi „Piccolo” által kivonatban közlött röpiratnak, mely a Rómában a múlt vasárnap végbement nemzeti ünnepély alkalmára, a midőn ugyanis Ciceruacchio és társai, az osztrák által kivégeztetett olasz vértanuk hamvai a Jaasculumon helyeztettek el, tétetett közzé. Ez ünnepélyen a kormány is képviselve volt. A milánói „Se colo“ e röpiratra nézve a következő észrevételt teszi : „Az irredentista összeesküvők erőnek erejével egy elmúlt kor eszméit és szenvedélyeit igyekeznek fölidézni. A Haymerle-röpiratra adott válaszon olyan, mintha 1848-ban íratott volna,moly mértéktelen dühvel fordulnak a „barbár osztrák“ ellen, anynyi túlzásra hagyják i magukat elragadtatni a hazaszeretet által. „A legbiztosabb eredmény, melyet Pro Patria czimü röpiratokkal elértek, az, hogy igazat adnak Haymerle ezredesnek, midőn ez hazáját az olasz irredentisták tzelmei ellen elővigyázatra inti." az Az ínség- Temesmegye bizottsági gyűlésének felterjesztésére a pénzügyminiszter elrendelte, hogy a rozstermés folytán leginkább sújtott községekben az adótartozás behajtására a jövő aratás befejezéséig állami végrehajtók ne alkalmaztassanak. E községek a dettai szkiói járásban Birda, Szkulya, Brestye, Butyin, Perkoszova, Denta, Detta, Upaticza, Gattaja, Moritzföld, Geztenye, umor, Kamara Szt.-György, Zárda-Sit.-György, Berekucza, Nagy-Semlak, Kis- Semlak és Sósdia, a csákovai járásban : Csákovár, Fólya, Gilád, Liebling, Liget, Petrovaány, abád Lipeth, Vojtek és Zsebely. va. a buziási járásban : Rakovár, Sirbo■a, Buziás, Szilas, Huttyias, Rakovicza, Káslár, Dubosz, Nagy-Köveres, Dragsina, Nicz-tyfalva, Fikatár, Dragojest, Ohuba Forgács, Suttberg, Magyar-Szákos, Török-Szákos, Ikteda, Szmerszeg, Daruvár, Kepes, Románintamora, Berény, Cserna, Unip, Újlak, Vu- Jova és Blazsova. a verseczi járásban : Jabuka, Me- Ilies, Szalcsicza, Klopodia, Ferendia, Ludricz, Kastély, Markovecz, Moravicza, Dezsáufalva, Paulis, Rettisova, Nagy Szredistye, Tót-Szta- mora, Kis-Gáj, Varadia, Vlajkovecz, Vojvotvicz, Podporány, Nagy Zsáni és Vattina. * Ezen kívül a belügyminiszter már intéz, tesdett, hogy a jövő vetésre szükséges vetői nag beszerzésére a sújtott községek részére kölcsön is adassák, s e czélra 200,000 fitotocsátott rendelkezésre, mely összegből 100000 rtot már utalványozott is. Egyúttal a netán előfordulható visszaélések elkerülésére határozottan kijelentette a belügyminiszter, hogy csakis olyan birtokosok részesittessenek kölsönökben, kik arra tényleg rá vannak szó i ■ulva, s hogy ezen kölcsönök semmi másra, s mint tisztán a vetőmag beszerzésére fordít- Lássanak. A Napló Sáros megye egyik orsz. képviselőjétől vett értesülése nyomán írja, hogy hivatalos fölvételek alkalmával kiderült, hogy 40 község van a megyében, mely a jövő termésig el bir tengődni, de 340 minden- ilsetre segélyre szorul. Az egész megyében burgonyatermés átlag a vetőmag felet te ízt; a rozs és búza szalmára középterméstdott, szemre pedig a vetőmag kétszeresét; tíz árpa és zab szalmára jó, magra két szenet adott. Káposzta, a megye némely vidéknek e főterménye, ugyszólva semmise termett. Az összeredmény:lő takarmányé.»Lendó és ember emlékezet óta a legrosszabb magesztendő; mert az 1846-diki ínség idején, mikor éhhalál fordult elő, Sárosmegyének csak két járásában volt olyan rosz termés, mint most csaknem az egész megyében. — A kinek marhája van, az igyekszik máris eladni, hogy élelmet szerezhessen be ; ennek következtében a marhának ára tetemesett leszállott. A megyében levő szeszfőz-déknek talán csak egy tized része fog dolgozható, van a megyében közel 200 gazdasági szeszfőzde s üzemét fentarthatja 15—18. A társad klüli téren megindult már a segélye-jrás, mert a nagyobb birtokosok, kiknek valami termett, vagy könnyebben szerezhettek be élelmet, segítenek a szegény községeken. — Az országos segély neki késhetik már soká. A diphteritis ellen. A „Közegészségügyi Kalauz* czimü közlöny „A községi elöljáróság teendője a roncsoló toroklob fellépése esetén“ czim alatt a következő közleményt hozza : Ha valamely községben a roncsoló toroklob fellép, e ragályos kór terjedésének meggátlása czéljából szigorú intézkedések keresztülvitele szükséges, melyek végrehajtásáért a felelőség a bírót terheli, ki ennélfogva az óvintézkedések áthágott haladék nélkül a szolgabírói hivatalnak vagy személyesen, vagy írásban sürgősen bejelenti. Az óvintézkedések a következők: I. A község, terjedelméhez képest 2, 3 vagy 4 részre osztassák, melyek mindenikébe, a miniszteri intézmény értelmében, egyegy felügyelő alkalmazandó, kinek kötelessége naponta házról-házra járni s ha netalán betegülést találna, azt a bírónak bejelenteni. II. A körorvos kötelessége mindaddig, mig a roncsoló toroklob esetei mutatkoznak, a községben naponta megjelentő, vagy akkor is, ha a bíró által hivatni fog; ha pedig meg nem jelennék, a biró tartozik azonnal a járásorvosért küldeni, ki különben is minden ik nap a községben megjelenem. — A beteg gyermekeket orvoshoz más községbe vinni tltatik. Hl. A lakosság szigorúan utasítandó, hogy a szobákat és az udvarokat tisztán tartsa, fertőtlenítse és különösen hogy magát, valamint gyermekeit a torokbajban szenvedőktől távol tartsa, a rokonok és atyafiak fontos ok nélkül a betegházba ne jöjjenek, a temetkezésekben részt ne vegyenek, a nép az orvos által ajánlott torokvíz elkészítésére és használati módjára oktattassék és figyelmeztetve legyen, hogy a baj legelső vontatkozásakor rögtön orvosi segélyhez forduljon. IV. A ragályos betegség terjedésének areggátlására czélzó fertőtlenítő szerek, miután a fertőtlenítés a község érdekében és javára történik, a község költségére a gyógyszertárból rendelendők a azok a biró által a járásorvostól vett utasítás szerint kezeltetnek. V. A szegények részére irt orvosi vényeket (recepteket) a biró tartozik az illető lelkészek által aláíratni, gyorsan a gyógyszertárba küldeni és a gyógyszereket, az orvosi utasítás megmagyarázása mellett, a betegek számára átszolgáltatni. VI. Szintén a község költségére két véka oltatlan meszet szerez be egyelőre a biró, a végett, hogy azzal a roncsoló toroklobban elhaltnak sírját, a járásorvos utasítása szerint behintse. VII. Figyelmeztetni kell mindazokat, akik ily betegekkel vagy elhaltakkal foglalkoznak, hogy magukat a betegség ragályától megóvni lehetőleg igyekezzenek. VIII. Azokat, akik roncsoló toroklobban elhaltak, a körorvos késedelem nélkül tekintse meg, s ha csak lehet, még aznap el kell temetni. A halott viselt ruhája erős lúgba teendő, a szalma pedig, mely ágyában volt, elégetendő. IX. Ha valamely korcsma épületben roncsoló toroklobos beteg találtatnék, abban az italmérés, további intézkedésig, betiltatik. X. Az iskola, további intézkedj szintén rögtön bezárandó, —a netalán^ * községbe járni szokott gyermekek az i.knit4s látogatástól eltiltandók, a fonóházak !*,, tós vagy névnapi mulatságok, halotti és d' [látorok, valamint egyébb összejövetelek^* goruan beszüntetendők. ‘ S21‘ XI. A községi jégvermekre ügyelnit „ hogy a jég ki ne fogyjon. Ugyanezen lap más helyen igy ír. a diphteritis és a vereshagyma Kolozsvárról Írják lapunknak: Saját« ' megfigyelést tettünk többen, a városunké egyre uralgó roncsoló toroklobra nézve TflM esetben tényleg konstatáltatok, hogy 0 viDbzakban, melyekben magyarok s olahok k'*" nősen laktak, mig a magyarok gy» rmek° nagyrészt a betegségbe estek s sokan el " haltak, addig az oláh gyermekek köz d'* Mára, hogy azok a magyar gyermekekkél együtt játszadoztak, a diphteritis nem mutatkozott. Ezen mindenesetre igen feltár körülményt sokan abból magyarázzák, hogy az oláh gyermekek nagyon esők a vereshagymát. Jó lenne ez iránt másfelé is meggyeréseket tenni. 1111 HARANG. Kolozsvárt, 1879. okt. 18. '"W* Az előfizetési összegek beküldésére kérjük mindazokat, kik e mai napig még hátralékban vannak. A kiadó hivatal. laBf — A deámi kiállítás ma fog ünnepélyesen megnyittatni. A rendező bizottság, élén kiváló tevékeny elnökével, dr. Háoffy Dezső főispánnal, mindent elkövetett a kiállítás érdekében. És a többféle akadályok dacsára, melyek közt (Deésre nem vezetvén vasul) nem volt utolsó a közlekedés nehéz volta is, s az eredmény megfelel a várakozásnak, s az intézők megelégedéssel tekinthetnek bevégzett művükre, a deési tárlat országszerte figyelmet keltett, s előreláthatólag sok látogatója lesz. Már a bejelentett vendégek száma is akkora, hogy egy részüket magánházaknál kell elszállásolni, a vendéglői helyiségek elégtelensége miatt. A derék kis város mozgalmas hétnek néz eléje. Az ottani eseményekről részletesen fogjuk tudósítani olvasóinkat. — Tibri István tábornok vasárnap este, vagy a hétfő délelőtti vonattal érkezik Kolozsvárra, Zichy Jenő gróffal. Innen Csésdre utaznak, s visszajövet a tábornok pár napot városunkban fog eltölteni. — Ma érdekes előadás lesz a szín czimű házban , színpadra kerül „Frou-Frou* Meilhac és Halévy hatásos drámája, mely nálunk már öt év óta nem adatott. A czimszerepet Ramazetter Jolán játsza. — Holnapra újdonság van kitűzve, a „Pletykapad“ czimű népszínmű, melyről azt állítják, hogy figyelemre méltó darab. — Egy hangulatteljes költeményt közöltünk a napokban „Szeptember 25.“ czím alatt, Borosnyay Caraillától. E költeményt is utólérte az a szerencsétlenség, mely rendes üldözője a sajtó termékeinek, s kipusztíthatlan, mint a phylloxera; értelemzavaró sajtóhiba csúszott bele, melyet úgy javítunk ki, hogy a csinos költeményt itt helyes szövegében reprodukáljuk: Szeptember 25. Oda vágyom, hol az akác lombja Has árnyat ve zöld hantok felett, Hová gyakran, ébren s álmaimban Kivezet a hű emlékezet. Oda vágyom, hol az ég azúrja Tükröződik márvány oszlopon, Ha sötét kő holt, hideg bétáit Könyben ázva, némán csókolom Oda vágyom a gyepes halomhoz. Melyen minden lűszál érez — él, Hol a szellő a lombok suttogása Szivedből szól, szivemhez beszél. Oda vágyom, jó apám, lehozzad — Nem zokogni hamvaid felett — Oda vágyom — a sir fenekére Megpihenni melletted . . . veledI 11 o r o s u y a y C a m D I *■ — Nyilvános köszönet, a zsobok ev. ref. uj templom építésére alakult bizottság kedves kötelességének tartja, a nyilvnosság színe előtt, hálás köszönetet nyíl»10';tani első sorban t. Szepessy Lajos urnak, daczára annak, hogy nem is felekezetűngja, szives volt a f. hó 12-én végbe uzen templomszentelés alkalmával, az ünnsp '• sok fáradsággal egybekötött rendezői tisz elvállalni s nemes buzgalommal teljes‘D*’ továbbá a Kolozsvári Dalkör azon tagjain® ' kik a helyszínén közreműködésükkel kiva emelték az ünnepély méltóságát; végül min azon úrnőknek s kisasszonyoknak, kik ün nepély folyamában s főleg a közebéd a mával, buzgó szolgálattételük által, sebedbéni szíveskedtek. Az építő bizottság merg. gyásából Kolozsvárt, 1879. október 11* ’ Szász Domokos, biz. elnök. — A „Magyar lexicon “-ból jelent a 38-ik és 39-ik füzet. itt szótól Bückeburgig terjed s igy » .iLiecsaknem befejezi. A 38-ik füzet me esteül van a 48 ki szabadságharcz synchrotikai térképe Rakssányi Gyulától. A . füzet a phylloxeráról közöl néhány r®J ^ E~?y*egy füzet ára, mint tudva van, 3 — Az első köszáli sft.-«d»*rály szerdán alkonyatkor a gödöllői lomhoz tartozó szentkirályi erdőben, x. kir. erdész vezetése mellett, egy 126 vas elejtése után a cserkész vadászati szatárt. a lenki erdőrészben, jól ir " je_' golyólövéssel, egy hatalmas kőszén ®. noh#n intett le. Ezen esemény az udvari kor