Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)
1879-10-25 / 245. szám
XIII. évfolyam ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre ....................... . 10 frt. - Félévre............................ 8 frt. — Évnegyedre ................... 4 frt. - Egy hóra....................... 1 frt 60. HIRDETÉSI DUAK: ________________HirkwikMinorenként 1 frt. 245 dik szám Kolozsvárt, szombat, 1879. október 25. MAGIAR POLGAR POLITIKAI NAPILAPUISr huibo.ott ff&naoodaor, IMKUnt In SKr. NABY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. tUadM LKrd.Ua alán 10 ki. t 41x*fUl»tok tolta ■ .IW HYILTTÉK: Boronként, no unftk O.It. SS ki. ■■OLAHOK: A „Magyar Polgár 11 agya»miauinak Ara T kr, Nértoléall bokdléOH kAaloményok aes klxlltotaak, léawréttao kixkélltt bérntaalotím Iaraiak aan togattatnak al. Mairaklattan kéziratok aam adatnak aluza. (Kort a lalanoHanti réaaét Illata kontauényak laléaaailk.) KIADÓ HIVATAL : A Eynaaa-aynarta ksz»aatl Irodájában, létér gr. Tatakl (Msakaa-Mzbora aa aiadnatá«l :én»k, Idrdaténak, nyílttárs palkkak laténandok.) SZERKESZTŐSÉGI IRODA : a Lywwa nyeedAkae Szemle. A képviselőház tegnapelőtt ülést tartott, melyen Tisza miniszterelnök egy törvényjavaslatot s két jelentést terjesztett be. Pauler miniszter a magyar csődtörvényről szóló javaslatot tette a ház asztalára. Ez utén egyik érdekességét a volt pénzügyminiszternek, Széll Kálmánnak megjelenése képezte. Alig hogy a folyosón megjelent, udvarkép ■ötlött körűlé, az ellenzékek tagjai részéről. A házba belépve, egyenesen az ellenzéki padoknak tartott, hogy ott magának helyet néz- MO. Az Illésnek egy másik kiemelendő mozzanatát képezte az elnöknek Morove Istvánra vonatkozó jelentése. A ház emez egyik jeles tagjának, habár reméljük, csak ideiglenes elvesztését meghatottsággal fogadta. A költségvetést a pénzügyminiszter kedden fogja beterjeszteni ezposé kíséretében. A német-osztrák-magyar állítólagos szövetségről hoz újabb elmefuttatásokat a Köln. Ztg. Szerinte a Németország és Ausztria-Magyarország közti írásbeli szerződés létezése most már egy oldalról se lesz eltagadható. Nemcsak semmiféle cáfolat nem létezik, hanem annyi e hit közvetett megerősítése, hogy ezentúl e szövetséggel, mint hévégiért ténynyel kell számolni. Bismarck herczeget e szövetség megkötésére csak defenzív nézetek vezethették; először, mert Németországban támadó háború bárki ellen, a mostani viszonyok kozta lehetetlenségek közé tartoznék, másodszor pedig, mert Ausztria Magyarország támadó czélokkal bíró szövetségre nem állhatna rá. A szövetségnek tehát csak az lehet a czélja, hogy a békét zavaró törekvéseket roppant hatalom békés kifejtése által akadályozza meg. A mai viszonyoknál fogva az európai béke megzavarása egyes hatalom által nem várható , csak szövetségben egy más hatalommal vállalkozhatnék az egyik a béke ellen támadást intézni. Két hatalomtól várható ma ily megzavarás: Oroszországtól, ha panszlávista politikáját folytatja és Francziaországtól, a borzu eszméjének befolyása alatt. Végül reményét fejezi ki aKöln. Ztg.,“ hogy a német-osztrák-magyar szövetség még kiterjeszthető , hozzájárulhat Anglia, Törökország, de Oroszország elszigetelve áll és további harczok elkerülése érdekében az osztrák-magyar-német szövetséget örömmel üdvözli. Egy angol lap jelenti, hogy a szór az ág és Ausztria-Magyarország közt elháríttatott a differentia és a félreértés. Olaszország már meggyőződött annak szükségességéről és előnyéről, hogy szorosan csatlakozzék a közép-európai hatalmak védő szövetségéhez. Ez irányban fog ezután maradni Olaszország, miután visszautasította az orosz kísérleteket, amelyeknek az volt a czélja, hogy találkozást hozzanak létre az olasz király és a czár között. Az új török minisztériumot sehol sem fogadják rokonszenvesen. Legújabban a R. Francaise nyilatkozik e kormányváltozás fölött kedvezőtlenül. Mahmud Nedim pasa, írja a nevezett lap, azelőtt hajlékony eszköze volt Ignatiev tábornoknak. Ha most érdekében feküdnék, hogy a többi hatalmak embere legyen, akkor mindenesetre értékes volna támogatása, de épen úgy lehetséges az is, hogy csak viszályt akar okozni a nagykövetek közt, hogy azután minden ígérettől megszabadulhassam Nem történnék most először, de nem is utolszor, hogy orruknál fogva vezetik a nagyköveteket. Most legalább tiszta és világos a helyzet; tudjuk, hogy kivel van dolgunk; tudjuk, hogy mind a két ember (a másik Szaid pasa), akik most egy ideig uralkodni fognak, úgy a görög kérdésben, mint más kérdésben is csak olyan okokra fognak hallgatni, amelyeknek semmi köze sincs a hazafisághoz és a kötelességhez. A hatalmak dolga fog lenni, hogy felügyeljenek, és a viszonyokhoz illőleg cselekedjenek. Az afgán Ügyben jelentik, hogy Lord Lytton a következő javaslatot terjesztette az angol minisztertanács elé . Afganisztán a jövendőben, vagy legalább néhány év tartamára, olyan bánásmódban fog részesülni mint Heyderabad. Az erak családjának egyik tagja fogja elfoglalni a trónt, de angol residens ellenőrzi a kormányzást. Indiai és angol katonaságból álló számos sereg fogja megszállani az ország különféle pontjait. A csapatok kizárólag angol tisztek alá helyeztetnek. A megszálló sereg költségét az emir viseli, az ország jövedelmeit ő fogja beszedni, de angol hivatalnokok ellenőrzése mellett. Az angol hivatalnokok a közigazgatást és igazságszolgáltatást is ellenőrizni fogják bizonyos tekintetben, hogy megvédjék a lakosságot a zsarnokság ellen. Országgyűlés. A képviselőház ülése október 23-án. Pulay Kornél benyújtja az illető bizottság részéről az okkupárt tartományok közigazgatására vonatkozó törvényjavaslatról szóló jelentését s kéri a házat, hogy az osztályok mellőzésével tűzze ki napirendre. Beöthy Ákos a tvjavaslatot fontosságánál fogva az osztályok tárgyalása alá kívánná bocsáttatni. Tisza Kálmán miniszternek utal arra, hogy soha czélszerűnek nem bizonyult valami bizottságilag tárgyalt ügyet az osztályok elé utasítani. De különben is nem indítványoztatott, hogy ajavaslat rögtön tárgyaltassék, van tehát idő annak megfontolására. Csanádi Sándor az osztályokhoz való utalás mellett van. Szilágyi Dezső arra való tekintetből, hogy a javaslat alkotmányváltoztatás és átalános érdekű, az indítványhoz járul. Szólásra senki sem lévén följegyezve, az elnök szavazásra bocsátja a kérdést. A többség Beöthy indítványát elveti s Pulayét fogadja el. Tisza Kálmán miniszterelnök bemutatja a megyék 1880. évi közigazgatási, állami s gyámhatósági kiadásainak fedezéséről, továbbá az államszámvevőszék 76-ki és 77 kijelentését a Horvát Szlavonországok közt eszközölt leszámolás iránt. Pauler Tivadar miniszter beterjeszti a magyar csődtörvényről szóló törvényjavaslatot. Az igazságügyi bizottsághoz utasíttatik, míg ellenben a miniszterelnök által beterjesztettek a pénzügyi bizottsághoz. Bujanovics Sándor a következő interpellációt intézi a belügyminiszterhez : A belügyminiszter úrnak kétségtelenül tudomása lévén arról a szomorú helyzetről, melybe hazánk némely északi megyéjének, különösen Sáros megyének földmivelő lakossága a folyó évi résztermés következtében jutott, és mely a lakosság nagy részét a legnagyobb nyomorral és éhenhalással fenyegeti. Kérem a t. belügyminiszter urat, szíveskedjék előterjeszteni azon intézkedéseket, melyeket a kormány a felvidéki ínség enyhítése czéljából már foganatosított vagy foganatosítani hajlandó ? Tisza Kálmán belügyminiszter : T. ház! Talán épen azért, hogy a képviselő úr által fölemlített czélok és azoknak egyike az adandó megnyugtatás elérhető legyen, méltóztassék megengedni, hogy a házszabály azon szakaszának engedelmével éljek, amely a válaszadást kivételesen rögtön is lehetővé teszi. (Halljuk !) Ami a dolgot illeti, igenis, fájdalom, nekem is van arról tudomásom, hogy csakugyan Sáros megyében igen nagyban jelentkezik nem ugyan ma még az ínség, de meg van minden jelensége annak, hogy ha segély nem nyúttatik, Sáros megyében tetemes része a népességnek, csakugyan igen szomorú sorsnak néz elébe. Mint az előttem szólott képviselő úr mondotta, a törvényhatóság is megtette ez irányban a belügyminiszterhez jelentését, előadván jelentésében azt is, hogy némely helyén a megyének már most a legközelebbi időben lehet félni, ha segély nem nyúttatik, attól, hogy az ínség tettleg be fog állni, de jelezve továbbá azt is, hogy a megyének igen nagy részén csakis úgy lehet segíteni, ha részére munka adatik s ezáltal a kereset lehetővé tétetik. Én midőn e jelentést tettem, azonnal, amennyire hatáskörömben lehetett, intézkedtem az iránt, hogy addig is, míg nagyobb mérvű intézkedések történhetnek, semmiesetre a valóságos éhség sehol be ne következhessék, és a megyének és az ott megalakult segélyező bizottságnak rendelkezésére bocsátottam 8000 frtot, hogy a rögtön mutatkozó bajon azonnal segíthessen. Továbbá a nyújtandó munkákra nézve felhívtam a közlekedésügyi minisztert véleményadásra, sőt bátor vagyok a háznak előglegesen is jelenteni, hogy a minisztertanács részéről már megtörtént az intézkedés az iránt, hogy most mindjárt ez idén munkába vétessék azon girált szvidniki út építése, mely már múlt évben felvétetett a költségvetésbe, de akkor töröltetvén, nem építtetett ki, az volt ugyanis a nézetünk, hogy ha ezáltal az ínséggel fenyegetett népességen lehet segíteni, a törvényhozás nem fogja jóváhagyását megvonni attól, hogy ez at építésének azon része, mely a munkát kereső keresetnélküli nép eltartására szolgál, azonnal munkába vétessék és ez által a népesség nagyobb nyomortól megóvassék. (Helyeslés.) Ezen it, a mint tudom, a megyének igen nagy részén és épen azon vonul át, melyet ott az ínség leginkább fenyeget s igy azt hiszem, hogy igen találóan választatott a munka az ínségesek segélyezése szempontjából. Hogy minő más munkálatok lennének, ha szüksége mutatkoznék később, még igénybe vehetők, ez iránt az elhatározás a kormány részéről később fog meghozatni. Mindenesetre jelezhetem, hogy azon nézetben vagyok én, és azon nézetben van a kormány, hogy a munkát a lehetőségig az ínség helyéhez lehető legközelebb kell adni, mert akkor a keresmény javára válik az egész családnak, holott ellenben, ha a népnek bárminemű munkára lakhelyétől nagy távolságra messze kellene eltávoznia, a segély minden esetre sokkal kevésbbé volna érezhető. (Helyeslés.) És így tehát, hogy összevonjam azt, amit elmondani bátor voltam, arról, hogy a ínség most be ne állhasson, gondoskodva van az által, hogy azonnal, amint a baj fenyegető volta jeleztetett, az általam említett öszszeg segélyezés céljából a törvényhatóságnak, illetőleg az ínségi bizottságnak rendelkezésére bocsáttatott. Hogy a munkaképes nép, amennyire lehet, saját tűzhelyéhez közel azonnal munkát kaphasson, az iránt intézkedve van az általam megnevezett építésének foganatba vétele által, és hogy ha szükséges, másutt is nyerjen a nép munkát, ez iránt is a szükséges intézkedések kellő időben meg fognak tétezni. Szabad legyen még egész átalánosságban megjegyeznem azt, hogy a kormány feladatának tekinti s minden intézkedést meg is tesz arra nézve, hogy az ország minden vidékéről, különösen azokról, hol a termés rosszasága folytán bajok lehetősége jeleztetett, folytonosan jelentéseket kapjon, és a hol, és amennyiben a szükség teljesen indokolva van, nem fog késni kötelessége szerint mindenütt megtenni a kellő intézkedéseket, de fogja magát vezettetni a szempont által. Egyik szempont az, hogy míg egyfelől s ínséget megtűrni az országban nem szabad, addig másfelől mégis óvakodni kell, nehogy a szükség mérvén flül is terhek háruljanak az államkincstárra. A harmadik, hogy a segély, a hol és amikor csak lehet, ne könyöradományban, hanem adott munkában, s annak megfizetésében kerestessék. (Helyeslés.) Ezek után kérem válaszom tudomásu vételét. (Helyeslés.) Bujanovics Sándor abban a reményben, hogy az intézkedések megfelelők lesznek, megnyugvással veszi a választ. A ház a választ tudomásul veszi. Következik a jövő napirend megállapítása. Az elnök előterjesztésére a ház a hol napi ülés napirendjére kitűzi a budapesti ,sugárút adómentességének meghosszabbításáról és a keleti vasút részvényei beváltásáról szóló tvjavaslatokat. Ugyancsak a holnapi ülésben fogja a ház a további napirendet megállapítani. Ezzel az ülés kevéssel 12 óra előtt véget ért. 1 . TARCZA. A grünwaldi ütközet. (Történeti kép, feltette M*tejko ) Hogy Grünwald és Tannenberg mellett a lengyelek 1410-ben a legelkeseredettebb harczot vívták a büszke lovagrenddel, azt a történelemből tudjuk. Hogy egy ilyen elkeseredett harcznak az a tulajdonsága, hogy az emberek egymást nem kímélik, az is világos. ‘*®f?y a lándzsák, alabérdák, vértek, ifjak, tőök és balták korában, egy elkeseredett harcz,?Q — az elkeseredést megtestesülve én tetőpontján láthatjuk, az is bizonyos. Hogy a wüowaldi ütközet a lengyelekre nézve győ- L®6®111®! végződött, a történészek ezt is el- Unít ’ , hogy a grünwaldi ütközet egy rténelmi kép tárgyát valóban képezheti, az Mt*gen kívül áll, mi a grünwaldi ütközetnek történeteál • a képirónak lehet és fel kell hasznl*. az egészen természetes, tfiria l10^ a grfi“w®lói ütközet hírneves 4ta,.ae*®i festőjét ezúttal a genialitás egy a 1« v-c*®rk®D hagyta és messze elkerülte, az legbizonyosabb. »zóh Elég egy nehány pillanatot vetnünk a *^suk *0V^ ^PTM1 ^®gy ez állítást igazolva féljünk először a képnek területi nagytel rp a kép hossza 10, s magassága 5 médiuter- ^r*48* tégla-alak, mely a ra-Oly kistermének hátfalát egészen elfoglalja. ,lagy terület ez, a milyent a kép tartalma sehogy sem képes igazolni, helyesebben mondva — indokolni. A kép természete és czélja ily nagyságot különben is csak kivételes esetben tűrhet meg. Azon esetben t. i. ha a genialitás e festészeti formai dagályt más módon reducálni képes. A Matejko genialitása itt ez alkalommal arra képtelennek bizonyul. A képnek egyik főczélja: a fal díszítése. Olyan fal pedig nincs, ahova e képet ízléssel lehessen elhelyezni. Olyan monumentális épületek falaira pedig, ahol e kép elhelyezhető volna a renaissance jó ízlése reliefeket és díszpárkányzatokat szokott ma már alkalmazni, melyek közt a képek elhelyezése a legdistingváltabb ízléssel kell hogy megtörténjék. A lépcsőházakat a freskók tartják lefoglalva. Nem marad más hátra, mint egy országos képtár vagy múzeumra irányzott számítás. Ez ellen azonban bizonyára tiltakozni fog a művész szerénysége. Jelen esetben a szerénység tiltakozása , a magas igényekkel való fellépés kombinatioja oly sajátságos eredményhez juttat, mely még egyrészt kicsinyli a freskó hatáskörét, s mégis annak birodalmába szorulván: — a művészt czéljára nézve elvtelennek tünteti fel. Alakjai életnagyságnak, mi oly általánosságban, mint Motejkó e képén látható, soha sem tehet művészi benyomást. Legyen egy-két alakja az élet nagyság megközelítője; de, hogy — úgyszólván — minden közelünkben működő alakja élet nagyságú legyen s e szabály szerint sorrendbe álljon — ily reálisan feldolgozott tárgygyal: az aesthetikai gyönyör helyett — bizonyos iszonyt kelt. Éspedig, minél nagyobb a hűség, a valóság utánzata , annál nagyobb iszonyt. A geniális művész egy ily képén egy-egy alakját talán meg is nagyobbíthatja, de e megnagyobbítás indokolásának annyi genialitással kell megjelennie, a mennyi elégséges arra nézve hogy egy minden körülmények közt közelből való szemlélésre szánt festmény benyomását nemcsak eredetinek, de hűen utánzott valóságnak is fel tudja tüntetni. Olyan szükségképen a jóizlésnek ezen szabálya, mint a hexameter ötödik lábának dactilusa. Így megtűrjük itt is a kivételt, mint amott, de csak úgy, ha az nyomatékos indokolással bír. A Matejkó szóban levő képén erről szó sem lehet. Történeti kép akar lenni, de egy történeti kép követelményeinek csak annyiban felel meg, amennyiben azon 25 történelmi alakot: herczeget, püspököt, királyt, vezért és polgárt arczkép szerint (legalább szeretjük hinni) örökít meg. Lengyel győzelem akar lenni, de azt a képből megtudni lehetetlen, azt csak Lengyelország történetéből lehet kiolvasni. Csak annyit lehet megtudni e képből, hogy a lőpor használata előtt a személyes bátorságnak mily elvárhatatlan barátjai voltak az attitűdöknek különböző formái; hogy az ilyen attitűdökkel karöltve járó hősiesség valódi csodákat művelt. Azt lehet megtudni, hogy az igazságnak biztos és szent tudatává folytatott harcz az embereket oroszlánokká teheti, aminek puszta igazolására kicsinyesen és szolgailag hízelgőnek tűnik fel e kép, ha még nem is akarna történeti kép lenni. Matejkó e képéből még azt lehet megtudni, hogy a hány hadiszert csak talált Krakkó, Lemberg, Bécs és Danzig városok múzeumában, arról mind skittet vett fel, s hogy azt hivé, hogy neki ezeket mind fel kell használnia. Mert — eltekintve a kompositió gyár-óságától — az egész kép nem más, mint — pánczélok, indzsák, alabárdok, nyilak, kaszák, kardok, tőrök, kürtök, sisakok, kötelek és kantár-szárak összebonyolódása. A képtárgyai pedig: — lábak, karok, köpenyegek, lófejek, lólábak és pávatollaknak Szerencsélen, minden konkrét benyomást nélkülöző kombinatioja. Csak itt-ott tűnnek fel az egyes alakok, és pedig a színezés egyhangúsága folytán oly másodrendűen, hogy a néző a győztes hős felett is bizonyos szánalmat érez , mintegy kérdezve önmagától, ha hogy mivel érdemelték meg e vergődő szerencsétlenek ily dísztelen kinézésű sorsukat ? ! Az egész jobboldali csoport oly szegényes perspektívával van festve, hogy majdnem nevetésre ingerel. Úgy néz ki e jobboldal, mintha hősök helyett akrobatákkal volna dolgunk, kik egymás hátán keresik a hősök babérját. E benyomást elősegíti még az is, hogy az egész titáni harczban egy csepp vért a világért se lehetne sehol felfedezni, mintha csak előre összebeszéltek volna a hősök, hogy e tekintetben egymásra nagyon fognak vigyázni. Nem szeretem, ha a képko konyát, izzadságot vagy vért fest. De egy ütközet kellő közepén a vér megjelenése egyrészt elkerülhetetlen, másrészt meg aesthetikai szempontból is megbocsáthatóvá lesz. A vért egy ily képen az erős erkölcsi háttér teszi r megbocsáthatóvá. A hazáért patakzó vért ilyenséges elem társaságában mindig megtűrjük. A kép központját (legalább az akar lenni) Witold vagy herczeg képezi, kimegsebesülve is bátorít“ (?)( a kommentár szerint) s maga is harczol. (?) Ámde hősiességét, az elszánt vezért Itt csak felemelt kardjával tudja igazolni. Megfelelő lelki állapotnak az Arczon semmi nyoma, hacsak nem a szél által lebegtetett hosszú haja akar e hatás szerepére vállalkozni. Az egész kép egy hadiszerek múzeumi gyűjteményének photographszerű mása. És e gyűjteményt 25 történelmi alak, néhány lengyel és tartár harczos különböző módon kezeli. A színezés egyhangúsága is kihívóan vakmerő, s szembetűnően szegény. Matejkonak ezen színezési processusa egy eddigelé ismeretlen problémát látszik megoldani akarni. Felállítja azon problémát, hogy lehet olyan ütközet is, amely nem nyújt festői látványt Matejko szerint ez a grünwaldi ütközet ilyen lett volna. Nekünk ez ütközetről nem lehet okunk így gondolkozni. A kép előnyösebb részei, melyek egyes technikai sikerekre vonatkoznak, e caosszerű hangulatban egészen eltűnnek s érdektelenekké lesznek. Egyetlen megkapó és igazán művészi sikerrel domborodik ki a jobboldali sarokban lerogyott harczi méll haláltusája. Bismarck herczeg nézete a politikai helyzetről, a lipcseiGrenzboten szerint, melynek kiadója írta a „Bismarck és emberei“ czímű ismeretes könyvet, körülbelül a következők: • Oroszország a béke óta ismét készül, Is még pedig nagy mérvben. Intézkedések rétettek, hogy a hadsereg létszáma 400.000 em■ berrel, vagyis körülbelül annyival emeltessék, mint amennyi a béke idején az összes német haderő. Közel a határhoz tömeges lovasság áll, mely három nap alatt nálunk lehet. Ki ellen intézvák e készülődések. Oroszországban már mondják a lapok, a hogy Konstantinápolyt Berlinben kell meghódítani. Mások ugyan Bécset említik, de hozzáteszik, hogy az út Bécsbe Berlinen