Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)

1879-11-21 / 267. szám

választék egyesületének alapszabályait ismé­telten nem erősítette meg,­­ szándékozik-e az egyesületi jog biztosítására törvényjavas­latot beterjeszteni. Királyi Pál interpellate intéz a közlekedésügyi miniszterhez, hogy szándéko­­zik-e a külföldi szakértői véleményben felál­lított nézpontokat a Duna-szabályozó továb­bi eljárásnál érvényesíteni, és ha igen, vár­ható-e hogy a javítási munkának legsürgő­sebb része, a soroksári gátra vonatkozó terv már a jövő tavaszra netán bekövetkezhető jég­zajlásig eszközlésbe fog vétetni ? A­p­p­o­n­y­i Albert gróf interpellate intéz a földmivelésügyi miniszterhez. Miután az osztrák kereskedelmi minisz­ter úrnak a birodalmi tanács képviselőházá­ban f. hó 14-én tett nyilatkozata szerint kö­zel lenni látszik azon időpont, melyben a Né­metországgal folyó közgazdasági tárgyalások a magyar osztrák vámért­kezlet újbóli össze­hívását és szakértők meghallgatását teszi szükségessé, következő kérdést intézem a föld­­mívelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter úrhoz: Szándékozik-e oda hatni, hogy a vám­­értekezlet egy­behívásának esetén, az ipar­és kereskedelem képviselőin kívül a mező­­gazdaság szakszerű képviselői, jelesen az or­szágos egyletek küldöttei is meghivassanak és meghallgattassanak ?* Ezzel az ülés véget ért. Titkári jelentés a »kolozsvári korcsolyásó-egylet“ 1879. évi novem­­ber 16-án megtartott közgyűlésén. (Vége.) A korcsolyázás újracsak a legkelleme­sebb szórakozások, de a legegészségesebb mozgások közé tartozik. Tulságokba vive — mint az életben minden — természetesen ártalmas lehet. — Sokan vannak előítélettel a korcsolyázás iránt, kik veszélyes mulatságnak tartják. — Igaz, hogy sokszor fordulnak elő szerencsét­lenségek, de e rendesen a vigyázatlanság és ügyetlenség következményei, melyeket köny­­nyen el lehet kerülni. Legjobb ebben is a középutat követni, mert akkor élvezetet nye­rtünk , a veszélynek sem teszszük ki ma­gunkat. A korcsolyázás, ha abban nők is részt vesznek, társadalmi gyönyörökkel is egybe van kapcsolva s annak élvezete a nők tár­saságában végtelenül sokat nyer. Mi lenne t tán az nélkülök ? S mivé válik a korcsolyái valók, miután nélkülük is oly ingerlő ! De ezen kitérés után áttérek tulajdon­képemi jelentésemre. Egyletünknek a lefolyt évben 175 ren­des tagja volt, ugyanis egy személyből állt részvényese 77, két személyből álló részvé­nyese 8, három személyből álló részvényes 18, négy személyből álló részvényese 3, 1 személyből álló részvényese 2 és hat sze­mélyből álló részvényese­­ volt, kik részvé­nyeik után összesen 604 írttal gyarapítottál pénztárunkat. Ezen bevétel a múlt évihe képest apadást mutat ugyan, de gyarapodás a részvényes tagok számtában s érdeklődé és pártolás szempontjából ez is előnyös. A nyári évad alatt a csolnakázás ör­vendetes lendületet nyert, ugyanis eladatot 2779 drb. csolnakázási jegy s annak bevétel 374 frt 90 krt tett, mely az előző nyár be­vételét tetemesen túlszárnyalja. Ezen kedve­zőbb bevétel egyletünk pénztárnokának tu­lajdonitható, ki ezen eredményt az egyes be­vételek okszerű ellenőrzési módozata ált. segítette elérhetni. Az egész évi forgalom 2002 frt 30 krt tett és a pénztár 273 frt 33 kr átvitellel záratott le, mely az előző évi áthozatalhoz viszonyítva 200 frt javulást mutat. Egyéb­iránt a t. közgyűlés a bevételek és kiadások eg­yes tételeiről a pénztárnoki részletes je­lentésben nyerend felvilágosítást. Egyletünk vagyoni állapotáról a követ­kezőket terjeszthetem elő. Korcsolyacsarno­­kunk a festéssel együtt 600 forintba, a ki­sebb fabódé 200 frintba, szándékm­aink 600 frtba és apróbb beruházásaink mintegy 100 frtba, vagyis összes beruházásunk 1500 frt­ba került, melyből a több évi használat és árcsökkenés czimén 20°/,, ot, vagyis 300 fo­rintot számítva le, meglevő vagyonunk értéke 1200 forint. Választmányunk az egylet folyó ügyeit öt ülésben intézte el; az 1876 iki közgyűlé­sen módosított alapszabályokat a nagyvab­sgy m. kir. belügyminisztériumhoz megerősítés vé­gett jelen év augusztusában felterjesztette, melyek azonban módosítás és némely uj pon­tok felvétele czéljából leküldetvék, azokat egy kiküldött bizottság által a kívánt értelemben átdolgoztatta s végleges elfogadás végett van szerencséje jelen közgyűlés elé terjeszteni; s igy egyletünk azon helyzetben leend, hogy uj alapszabályaink még a télen kinyomatha­tók és szétoszthatók lesznek. Megkívánom megemlíteni, hogy a téli évad alatt hetenkint kétszer tartatott z­ene melletti korcsolyázás, mely a testületi lendü­letet és pénztárunk bevételét nagyban emel­te ; azonkívül a téli évad végén egy tűzijáték és jelmezes menettel egybekapcsolt korcsolya­estélyt is rendezett. Választmányunk két tevékeny taggal apadott, ugyanis titkár Hatfaludy István és Wass Gyula választmányi tag városunkról vég­legesen eltávoztak. Ennélfogva helyükbe egy évre új tagok választandók, továbbá a vá­lasztmányból alapszabályaink értelmében ki­lépő dr Huszár Ádám, Kőszegváry Gyula, Kiss Sándor, Tutsek József, Sigmond Ákos és Vizi Endre helyett — kik azonban újból megválaszthatók — két évre hat új választ­mányi tag lesz jelen közgyűlés által válasz­tandó. Ezek után jelentésemet azon óhajtással zárom be, vajda egyletünk, mely a korcso­­l­­lyázás mivelésén és terjesztésén kívül hi­vatva van a korcsolyázás által társadalmi összetartást, élvezetet és szórakozást nyujtan­t mi s közvetve a testi erő, ügyesség és a ha­nyatlásnak indult közegészség fejlesztésére jótékony behatást gyakorolni, városunkban minél erősebb gyökeret verhetne és igy kul­turális missiójának is minél nagyobb mérvben megfelelhetne. Kolozsvárit, 1879. évi november hó 16-dikán. Salamon Sándor, b. titkár, ) valamint a m. kir. államvasutak, az első er­délyi és tiszavidéki vasutak igazgatóságához köszönő irat intéztessék. Elismeréssel emlékezik meg továbbá a kirándulási albizottság kolozsvári tagjainak u. m. Székely János, Himm­elstein József é­s Kug­­ler Mihály tagtársaknak azon eléggé nem mél­tányolható ügybuzgalm­unkról, melyet a ki­rándulás sikerének előmozdítása, a tagok el­látása és kalauzolása, az ülési terem kiesz­közlése, szóval az összes ügyek végzése kö­rül kifejtettek. Ez okból indítványozza, hogy az egylet jegyzőkönyvileg fejezze ki köszö­netét a kolozsvári albizottság egyes tagjai­nak és fáradban­dó elnökének Székely János tagtársnak, valamint Makray József és Jara­fás József tagtársaknak Hatvanban, Burghardt Gyula tagtársnak N -Váradon, Ifj. Perczel Mór és Gärtner Károly tagtársnak Brassóban, Hor­­setzky Sándor tagtársnak Segesvárt, Grünn Bernát tagtársnak Vajdahunyadon 6s Pálfy József tagtásnak Aradon, kik a nevezett he­lyeken a kirándulás sikere közül szintén a legnagyobb kézséggel és egybuzgósággal köz­reműködtek. Titkár indítványozza végül, hogy Grie­­gersop Guilbrandt tagtárs urnak a predeali kirándulás alkalmával tanúsított szíves ven­dégszeretetéért az egylet köszönetének szintén jegyzőkönyvileg adjon kifejezést. Előterjeszt­ésének befejezéseül jelenti végre, hogy a kirándulásban mindössze 148 tag, tehát az egylet összes tagjainak 14° v-a vett részt és hogy annak sikere úgy a szel­lemi czélok, mint a testületi szellem fejlesz­tése tekintetéből teljesnek mondható. Titkárnak jelentése tudomásul vétetvén,­ egyhangúlag elhatároztatik, hogy a jelentés­­­ben megnevezetteknek az egylet köszönete jegyzőkönyvileg kifejeztessék. • Titkár jelenti, hogy a predeali társas e-­yüttlét alkalmával Kugler Mihály tagtárs úr régebbi eszméjét felkarolva, indítványt tett arra nézve, hogy a predeali szorosban elesett honvédek emlékére az egyesület em­lékkövet állítana és hogy az e czélra azon­nal egybegyült 200 frton kívül Hofhauser Lajos tagtárs úr még azon ajánlatot tette, hogy ez emléket az egyesület helyett dij nélkül kiállítandja. Miután most már 600 frt készpénz és a fentebbi ajánlat áll rendelkezésére, felkéri a választmányt a további intézkedések meg­tételére. Elnök erre nézzve indítványozza, hogy az építészeti szakosztály keressék fel a ter­vezet és a fellállításnál járó egyéb intézke­dések megejtésére ; egyúttal pedig ifj. Pere­­­czel Mór Brassóban lakó tagtárs­ár felke­ressék a szobor felállítására kiszemelt pont a helyszín rajzának és magassági méreteinek elkészítésére. A jelentés örvendetes tudomásul vé­tetvén, elnök úr javaslata egyhangúlag elfo­­gadtatik. Magyar mérnök­ és építész-egylet. Schwarczel, titkár. Például tény, hogy Suppó „Fatima a“ főpró­dján a harmadik felvonás pompás indulóját (­Előre víg fiuk“ stb.) okvetlenül ki akarta hagyni, mert az „igen triviális­ nak tűnt föl előtte. Jauner igazgató s a szereplők egész akasszó lázára volt szükség, hogy a scrupulo­­zus szerzőt lebeszéljék szándékáról. És ez induló az operette-nek legkedveltebb s leg­népszerűbb dallama lett. Laferriéres színész a következő adomát beszéli el emlékirataiban: A Szentpéterváron működő franczia azintár­sulat a czár különös kegyében része­sült. Egy napon Vemet színészszel talál­kozva az utczán, megszólítá­s elismerését fe­jezte ki művészi játéka fölött. Vemet természetesen megköszönte a dicséretet, de alig ment tovább pár lépést, egy rendőrügy­nök vállára tette kezét a fel­szálltó, hogy kövesse a rendőrséghez. Itt fi­gyelmeztették a művészt, hogy a czárnak nyilvános utczán nem szabad válaszolni. Pár nap múlva ismétlődött az előbbi eset. Vemet újból találkozott az uralkodó­val, ki kegyes volt pár szót intézni a mű­vészhez. De Vemet most szárazzon így felelt: .Sire, esedezem, ne szólitson meg töb­bé; felséged engem kompromittál.“ Orosz etinikritika. Páriában 1844-ben egy .P­ál császár“ czimű darabot akartak előadni, mely nem va­lami kedvező színben tünteté föl az orosz vi­szonyokat. Miklós czár értesülvén erről, következő levelet küldő a franczia királynak­ .Ha felséged e színművet nem confis­­cáltatja, 8 előadatását meg nem tiltja, egy millió nézőt fogok küldeni, hogy a dara­bot . . . kifütyüljék.“ A szinibirálat e módja kétségkívül am­pán viseli a hamisítatlan orosz jelleget. A híres franczia szobrász , P r­é a a 11­­ kiválóan szellemes férfi volt. íme néhány mot-­ ja a számtalan közül: .A művészet, meggyilkolva a geomet­­­­ria által, ez a modern architektúra.“ „A festészet a világosság és a szerelem gyermeke.* „Könnyű dolog szemet rajzolni, de ne­­héz tekintetet festeni hozzá.“ „A középszerűség mindig megsérül, haj a geniéhez surlódik.“ „Sajnálom az olyan embert, a­ki min­,­denkinek tetszeni tud.“ „Egy apa így szólt fiához : Jártas vagy-e már a bibliai történetben? — Igen, papa. — No hát, ki volt Ádám ? — Oh papa, any­­i­nyira még nem vagyok.“ „Igaztalan, a­ki a második hajótörés­nél is Neptunt vádolja.“ „Nagy szellemek sas szemmel nézik a nagy dolgokat, melyekre a többiek csak hu­nyorítva s elvakultan tudnak tekinteni.“ „Elsőrangú középszerűség, — ez az, a­mi a tömegnek kell.“ * * „ Sovány művésznők. A Theatre Frangais híres művésznője, Sarah Bernhardt, meglehetősen sovány. E kétes értékű tulajdonoságára a „Figaro“ nem rég következő czélzást téve: „Tegnap a szín­ház előtt egy üres kocsi állott meg, s ki­szállt belőle —Sarah Bernhardt.“ — Ugyan­csak a Figaró állítja , hogy „S. Bern­­­hardt sohasem használ esernyőt, mert egész érintetlenül tud tovasiklani­­ esőcseppek között.“ Bernhardtnál sokkal soványabb volt Docke asszony a legjobb Gauthier Margit. A „Kaméliáé hölgy“ századik előadásá­­nál ifj. Dumas Sándor szomorúan ropodá esik barátjához: — Oh, madame Docke az elnő és utol­só Margit, — ő utána nem találok többet — Ej, hisz lesznek még művésznők — Lesznek — sohajtá Dumas — de ilyen csontváz soha többé ! Chain, a „Chavivari“ nemrég elhunyt z­ebemen rajzolója, mesés hosszúságú lábak­k­­al volt megáldva. Egyszer e­gy szabóhoz megy, nadrágot csináltatni. Megegyeznek, hogy a nadrág ára 15 frank lesz. A szabó hozzáfog a mérték­veréshez, mind lejebb és lejebb száll, de mikor a térd­hez ér, hirtelen abbahagyja a mérést. — Mit csinál ? — kérdé Cham. — Uram! 45 frankért nem tudok még lejebb menni ! * * * Karl Alfonz úti karczolataiban egy kis adomát beszél el, mely az orosz viszonyokat találóan jellemzi. Egy kereskedelmi ügynök hideg téli na­pon m­eg­­ikdzik Szent Pétervárra. Vendéglő­be száll, s miután kipihente az út fáradalmait, másnap reggel széjjel nézni indul a város­ba. A­mint a kapu elé ér, megcsapja a hi­deg, s kezeit dörzsölve morzsolja a fogai kö­zött . — Erről két óra múlva megidézték a rendőr­séghez. — Neve? foglalkozása? mi dolga van itt? Mit csinált tegnap óta? — Dolgaimat illetőleg semmit; tegnap estre megérkeztem, vacsoráltam, kijöttem, önök hivattak, és — itt vagyok. — Megfeledkezik valamiről ! — Nem gondolnám. — Emlékezzék csak vissza. — Nem jut eszembe. — Nos, majd segítek. — Le fog kötelezni. — Mit mondott ön, mikor a vendéglő­ből kilépett ? — Semmit. Egyedül voltam, s nem szok­tam magammal beszélni. — Rosz emlékezőtehetsége van, ön azt­­ mondta, hogy bírr ! — Ah­ogy ! Az meglehet. — Mit akart ön ezzel a brr­el ? — Ez nálam annyit jelent, hogy nagyon hideg van. — Először van ön Oroszországban? — Igen. — Tudja meg tehát, hogy itt nem sza­bad semmit rosznak találni, nem szabad sem­mire megjegyzést tenni... értette ? — Értettem. — Többet nem mondok. — Elég volt. Eraberünk, kissé megütközve, távozik a rendőrségtől, de komoly fontolóra veszi a hal­lottakat. Egy évig maradt ezután Oroszországban. Dolgait végezvén, minden estre betért egy kávéházba, megitta punc­át és dominót ját­szott. Már az első estvén észrevette, hogy a játékból hiányzik a dupla hat. H­áromszáz­­hatvanötször játszott e játékkal, mindig dupla hat nélkül és elhagyta Oroszországot anélkül, hogy meg merte volna mondani, vagy csak egy szavával is elárulta volna, hogy­­ a koczkákból egy hiányzik. (Folytatása következik.) E jelzővel, mely a kiváncsi olvasónak legnagyobb boszusága, nem egyszer megjár­ják a lapok. Egy hirlap, melynek tárczájában valami erőd m­egostromlása volt leírva, egyszer igy végezte a közleményt: .... és a sereg meg­rohanta a kapukat e hangos kiáltással. (Folyt. kö v.)‘ Még egy példa:­­A király a szemközt levő ajtóra tekin­tett; e pillanatban lehullott a lepel az odafüg­­gesztett transparentről, melyen nagy vörös betűkkel e lelkes szavak pompáztak. (Folyt. köv.)“ Kivonatok a m. mérnök- és épitési­ egylet 1879. évi okt. hó 4-én tartott választmányi ülésének jegyzőkönyvéből Titkár az erdélyi kirándulás eredm­é­nyéről részletes jelentést tesz. Ha­isan em­lékezik meg az egyleti alelnöknek, H­ony­ai Károly urnak a kirándulás sikerén­ek ér­­­dekében való szíves közbenjárása és fárad­é­katlan buzgalmáról, a­minek egyedül köszön­hető az, hogy a nm. közmunka- és közieke­­■ dési miniszter úr jóváhagyása mellett a­z államvasutak igazgatósága a kirándulás c­él­­jára díjtalan különvonatot engedélyezett.­­ Egyúttal indí­tányozza, hogy a közmun­ka és közlekedési miniszter úr a n vviizsgához Esküdtszéki tárgyalás. Kolozsvárt, 1879. nov. 20. A kolozsvári kir. törvényszék, mint saj­­tóbiróság előtt, mai napon érdekes esküdt­széki tárgyalás folyt le. A tárgyalás kezdete d. e. 9 órára volt jelezve. Ekkor a tárgyalási szűk termet a hallgatóság zsúfolásig megtöltötte, a hallga­tók jelentékeny nagy része joggyakornokok és egyetemi joghallgatókból állott, kiket nen annyira maga a kevésbbé érdekes eset, min az csábított oda, mert a védő sze­repre, d­r Groisz Gusztáv, egyetemünkön a bün­tető­jog nyilv. rendes tanára, a kitűnő s ma már páratlan szónoki tehetségű turista volt megnyerve. És az ifjúság, melyet a tanulás dicsérendő érdeke csalt a jogszolgáltatás ter­mébe, a mai idejének eltöltését bizonyára nem bánta meg___Dr. Groisz, minden eddigi sikereihez képest, a mai tárgyalásnál tartott beszédei által, önmagát múlta felül. Korunkban a szónoklat igen lehanyat­lott. Okairól sokat lehetne beszélni, valamint kedves, érdekes foglalkozás volna arról is egy kis elmefuttatás, minő lábon áll nálunk a tulajdonképi ügyvédi s miként a politikai­­ szónoklat s általában mik annak fő jellemvoná­sai. Ily kitérést pedig a jelen report szűk­reszabott köre nem enged meg. Annyit azon­ban itt is megjegyezhetünk, hogy dr. Groisz — mint szónok — szoros tárgyilagossága, a védelmébe vett ügy iránti nemes, néhol egész szent haraggá magasztosuló lelkesedése, ke­resetlen és mégis megkapó közvetlensége ál­tal, úgyszólva, a törvénykezési szónoklat új iskoláját alkotta meg. Ennek közbevetőleges előrebocsátása után m­egjegyezzük, hogy habár a kérdésben forgó sajtóügy a tárgyalásnak nagy érdeket­­ nem kölcsönzött is, sokan mégis kíváncsian néztek ami­­k elébe. Mintegy 7.10 órakor volt megalakítva az esküdtszék A tárgyalási terem szűk volta miatt a sajtóbírósági elnöki irodában történt meg a megalakulás. Tagjai lettek : Dávid An­tal, Dorgó Albert, dr. Esterházy János, dr. Kolozsvári Sándor, dr. Vályi Gábor, Dobál köszöneté­t Antal, Heggel József, Szacsvai Dénes, dr. Zssikovszki József, Weiss Mór, Propper Fe­rencz, Czirják Albert. Póttagok: dr. Szőcs Emil, dr. Hintz György. A sajtóbíróság maga a következő ta­gokból állott. Elnök : Biró Pál kir. törvényszéki elnök. Bírák : Romanescu Sándor és Péterffy Domokos. Jegyző: Schöpf Gyula. A bíróság és esküdt urak helyüket el­foglalják. A vádló asztalánál magánvádló: Nagy Tamás és képviselője Dobai Albert ügyvéd; a vádlott asztalánál vádlott, Jancsó János foglalt helyet, a védő részére fentar­­tott asztal mellett dr. Groisz Gusztáv egye­­tem­i ny. r. tanár foglalta el helyét. Elnök: Birró Pál a tárgyalást megnyit­va, az esküdteket az eskü letételére hívta fel. Az eskü letétele után, vádlott az általá­nos kérdésekre felelt. Állására nézve előad­ta,­hogy birtokos, 54 éves stb. Ezután felol­­­vastato­tt a vádirat, melyben magán vádló, a Magyar Polgár 1879. febr. 12-ki 35. számá­ban Jancsó János aláírásával megjelent nyílt­téri ez­ek által becsületében sértve érezvén, a vádlottat rágalom és becsületsértésért a saj­­­­tó biróság elött perbe fogta. Vádlott a vád­­iratra semmi megjegyzést sem kívánt tenni,­­ megjegyzéseit a vádelem rendjére tartván­­ fenn. Erre felol­vastatik az incriminált czikk,­­ mely igy hangzik:­­ „Kérdés Ma­r­o­s-T­o­r­d­a m­e­g­y­e te­kintetes alispánjához. A múlt 1877 ik év november 23-ik nap­ján 370. tiszti szám alatt egy indokolt jelen­tésemmel megismertettem a méltóságos fő­ispán ur ő méltóságával Nagy Tamás sz. biró törvénytelenségeit. A megismertetett bűn indokolatlan okok­ból akkor büntetlen maradott s most az a bűn megjutalmaztatott azzal, hogy egy ha­talmas rendelettel kineveztetett szolgabiró­nak újabban, a mivel ismét alkalmat adtak állatias vad dühe szabad gyakorlatára , a fojtogatással életveszélyes jeleneteket idé­zen elő. Qél’ Tisztelettel kérdem a tekintetes Or­pán urat, miféle körülmény idézhette el(­ hogy a tekintetes alispán ur előtt ismeret’ szennyes életű embert kineveztette a gényi járásban szolgabirónak, sok érdem pályázó mellőzésével; nem áll-e a tekintet a8 alispán urnak érdekében az, hogy hivatalo8 alattas közegei tiszta jelleműek legyenek v°S Vajda-Szentivány, febr. 7. Jancsó János“ Vádlott elismeri, hogy czikket ő irta. Ezután felol­vastatik védő dr. Groig. Gusztáv beadványa, melyben — sértett, mint közhivatalnok ellenében a sajtó rendtartás­a s értelmében megengedtetvén vádlottnak a bi­zonyitás, — több tanúnak megidéztetését és kihallgatását kérte. Elnök kijelenti, hogy a ta­núi megidéztettek. Felszólítja védőt térj­eyé­­sze elő, mely irányban kívánja tanuk kihall­gatását ? Dr Groisz : C factumra kívánja kihallgat­tatni a tanukat. Egyik a Rosenfeld Ábrahám és a magánvádló között történt pofozódás esete másik néhai Szőcs Péternek a magán­vádló­ szolgabiró általi gúzsba köttetése, 111. Kapsz János IV-ik a Körtekapán Juonnal való el­bánás, V­ik Dani Pepi esete, kinek papirvágó ollóját dobta fejébe, Vi-ik több tanunak ma­gán­­vádló szokott hivatalos eljárása felöli ki­kérd­­­ése. Vádló képviselője kifogást tesz a tanuk kihallgatása ellen, nemcsak mivel az incrimi­­nált czikk súlya sértett magánvádlónak in­kább magánjelleme ellen s nem közhivatal­noki magavis­lete ellen volt intézve; de azért is, mert a felajánlott tanuk mind olyan egyé­nek, kik lopás és más tények miatt a magán­­vádló által megbűntettettett — v­­gy aggá­lyosaknak tekintendők. A sajtó­bíróság visszavonult, s elhatá­rozta, hogy a tanú­ kihallgatásnak helyet ad. A megidézett tanuk közül egy pár nem jelent meg, a­kik mereglentek, s előbbi ki­hallgatásuk alkalmával esküt nem tettek, az esküt leteszik. Ezután a kihallgatás vette kezdetét, me­lyet egész kiterjedésében közleni fölösleges­nek tartjuk. Csak általánosságban jegyezzük meg, hogy azok a magánvádló szolgabíró úr eljárásai felől nem a legépületesebb dolgo­kat vallották, habár nem is oly terhelőleg, mint azt a vádlott képviselőjének bevezeti nyilatkozata után várni lehetett. Részint a védő részéről, részint az esküdtek részéről, részint pedig maga a sajtóbíróság részéről kezdeményezett kérdésekre nézve a vallomá­sok oda mentek ki. Hogy tény, hogy az éra­lopással vádolt Rozenberger Ábrahám (ki ma­gát Adolfnak írja) és a m. vádló szolgabiró között a dolog pofozódásra került. A midőn ugyanis a szolgabiró, egy sze­kérrel oda vitt öreg asszonyt a lopás tény kö­rülményeire nézve kihallgatott, s az Rosen­­berger szemébe mondta, hogy ő lopta el a kérdésben forgó órát, Rosenberger az öreg asszonynak neki agyarkodván, a szolgabiró ezt megtaszitotta, mire amaz poffal felelt s az ottlevők választották el a verekedőket. En­nek következtében a szolgabiró ur Rosenber­­gert elzárntá, s ott fogságába­­ is jól elver­te. Panaszt azonban az utóbbi nem tett, mert a bátyja jól volt a szolgabiró úrral s az lebeszélte. Ellene sem emeltetett panasz a szolgabiró részéről az adott pofokért. Ezt beszélték el különböző variatiókban Demse Péter, Orbán Mihály és Köröndi György A Szőcs Péter 1874 ben történt esete felől Eke József, Szőcs Anikó, Téglás Todor Szőcs Jván Ezt beszélték el, hogy az öreg Szőcs Péter, midőn bevitetett a szolgabiró­­hoz valami Libájáért, az egy gabonásba *má­ratta. Leánya Szőcs Anikó azt adta hozzá, hogy midőn enni vitt apjának, azt egy P10 k­ezében légelybe kötve találta, s midőn kisza­badult, a kötél nyomai kezein lábain bevá­gódva nem csak hogy láthatók voltak, de töb­bé dolgozni nem is tudott, s csakhamar is halt a kiállott sanyargattatások következ­tében. Hasonlót bizonygattak Körtekapán Juo esetére nézve, ki kiszabadulása után egev múlva halt el. Özv. Körtekapán, Juonné, ki a sz. biró szintén bántalmazott midőn urat** ki enni vitt, és Körtekapán Mihály. Kapsz János, ez a legdühösebb tanú, ■* egy bunda lopás históriáért került a sztár kezébe, melyet azonban ő el nem lopott. P naszolta, hogy ellen szomjan mennyit szen­vedett azon két izben, midőn ezért az ocn* nosus gyanúért a szó biró kezébe került s hónapokig fogva tartatott­a. Végre is, hogy 8 .­dasága teljesen tönkre ne menjen, aieghzem ígérte a bundát. Melynek tárgyában ő 1°° perel. . Érdekes volt a Dani Pepi állítása, egy embert, ki bátyját megverte, a szolgaí­róhoz akart vinni, s Ugy látszik, hogy meg ő verte el. Szóval úgy történt, 1087 mire a szbiróhoz értek, ő lett vádlottá, a szbiró ur egy ollót a fejének hajított, m­ ur ő visum repertumot is vétetett. A szbiró­­ őt másnap egy hónapi fogságra ítélte­k , mivel akkor szorgos munkaidő volt, tutaj kellett menni, hosszas kérésére a szbiró írttal megváltani engedte büntetését­ . A Tavaszi Sándor esete olyannak zonyult Szathmári János és Buknál­ Juon lomása szerint, mely inkább a szbiró me mint ellene bizonyít. . . r. A tanuvallatás hosszas időt vett is be — egész 11 óráig elhúzódott. Ekko­rők 5 perczre az ülést felfüggesztette. . Ötpercz múlva az ülés újra . ur­ván, magánvádló képviselője Dobai Ar­e adta elő vádbeszédét. .­­. Szónok előre kidolgozott igen szép 0 szódét mondott, mely világos »t11!... fordulatai által tán képes lett volna mégi­­ást gyakorolni egy oly esküdt közönéig, milyet még a fővárosban is gyakorta láthatunk

Next