Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)

1879-12-03 / 277. szám

▼aló. Voltak már ennél sokkal czifráb­­bak is, bolondabbak is — a parlament és a szélsőbal dicsőségére. AZ ORSZÁGHÁZBÓL. A képviselőház decz. 1 én tartott ülésében a képviselők beadták szavazataikat a delegátió tagjaira. Ezután tárgyaltatott és elfogadtatott a József-műegyetem és állat­­gyógyintézet számára emelendő államépüle­tekről, majd az indemnityről szóló tör­vényjavaslat. S­i­m­o­n­y­i Lajos dr. és Si­mon­yi Ernő pártjaik nevében is megtagad­ták az indemnityt, mert ennek megszavazása bizalmat feltételez a kormány iránt. Az ülé­sen a pénzügyminiszter (betegsége miatt) nem lévén jelen, Tisza Kálmán válaszolt a felhozott kifogásokra. ■ A­mi magát a most napirenden levő kérdést illeti, — mond­ többek közt — erre vonatkozólag két felszólalást hallottam: Si­monyi Lajos és Simonyi Ernő képviselő urak felszólalását, a­mi ezen két fölszólalást illeti, nem sok észrevételt tehetek reájuk. Ugyan­azok, mik a t. képviselő urak által most el­mondattak, hasonló alkalmakkor el szoktak az ellenzék részéről mondatni nálunk régi időtől fogva. Elismerem, bevett gyakorlat ezen kér­dést bizalom kérdésnek tekinteni; természe­tes tehát, hogy az ellen, ha annak tekinte­tik, kifogást tenni nem lehet. Csak egy igen egyszerű és rövid megjegyzésem van, és ez az, hogy nem áll az, mintha meg nem sza­vazott költségekről volna szó, mert hisz a felhatalmazás a múlt évi költségvetés alapján adatik. Magam is tudom és érzem, te­hát, azt, hogy rendszeres költségvetés létesítése az év folyamán minden irányban s minden tekin­tetben kívánatos, s hogy ez oly ritkán sike­rü­lt még nemcsak a mostani kormánynak, hanem az előbbinek is, abban talán lelhető fel bizonyos indok arra, hogy csakugyan igen sok a nehézség nálunk, a mi szerkezetünk mellett, midőn a különféle fórumok útján megszavazandók, hogy a rendszeres költség­vetés minden évben befejeztessék. Ez irányban már itt a ház kebelében is hallottam eszméket megpendíteni esetleg a közigazgatási évnek áthelyezése körül. Én m­a is csak azt mondhatom, hogy magam is azt hiszem, hogy mihelyt ez, az általam ak­kor felemlített viszonyok rendbejövetele kö­vetkeztében, lehető lesz, szükséges lesz ezt megtenni. Mert méltóztassék megengedni, a költ­ségvetés rendes időben elkészülésének m­a az az akadálya is van, s ebben bizonyosan igazat fognak nekem a­­ képviselő urak ad­ni, hogy a mi hazai viszonyaink, egyes kép­viselőtáraaink, de majdnem mindnyájunk vi­szonyai miatt szeptemberben és októberben a háznak rendesen együtt lenni majdnem le­hetetlen. Az indemnity-javaslat letárgyalása és elfogadása után áttért a ház a cseléd-, kocsi-és lótartásadó megszünte­­téséről szóló­­javaslat tárgyalására. Hozzá­szóltak ehhez Hegedűs Sán­­dor előadó, Helfy Ignácz s Tisza Kál­mán. A folytatólagos tárgyalás erre félbesza­kíttatott s Péchy Tamás miniszter vála­­zolt a Királyi Pál által a Dunaszabályz­­ás kérdésében hozzá intézett interpellá­­c­ióra. A képviselőház pénzügyi bi­zottsága közelebbi ülésében mindenek­előtt kimondotta, hogy a csődtömegjavaslat tárgyalását a karácsonyi szünet után kezdi meg. A bizottság ezután Teleszkinek a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló törvénynek a közjegyzők hatáskörének szempontjából leendő módosítására vonatko­zólag tett javaslatot tárgyalta. A képvielőház közlekedési bizottsága hétfőn az utakról szóló tör­vényjavaslat tárgyalását folytatta A KEPV. BIZOTTSÁGOKBÓL A képvielőház közgazdasági bizottsága hétfőn tárgyalta a filloxera vastrauix ügyében kötött nemzetközi egyez­mányről szóló tvjavaslatot, egy kis séta volt, s mi, miután útlevelünk (az enyém most már ex off­o kijavítva) a parti irodában láttamoztatott, a Dunagőzha­józási társaság .Franz Josef“ nevű pompás gőzösére maga idejében, 12 órakor, enbar­quiroztuk magunkat. Habár ez minden üdv­­lövések nélkül történt, mégis sajátságos be­nyomást tett reám, nemcsak azért, mert a hatalmas Duna, mely alsó folyásában teljesen ismeretlen volt előttem, egész lényemet el­bűvölő, hanem azért is, hogy a „mi“ hajónk fedélzetén „otthon“ voltunk. Mint tisztességes gavallér emberek (ne vegye ezt henczegésnek, de az igazsággal magam irányában is tartozom), első dolgunk az volt, hogy a hajóskapitánynak magunkat bemutassuk, teljes czímmel és charakterrel, a­mi ugyan nagyon hamar megtörtént. —­ Honfitárs honfitársát külföldön első látásra is úgy üdvözli, mintha régi barátok lennének, s így mi volt természetesebb annál, hogy az ismerkedés nagyon szívélyes volt, lévén a hajóskapitány is nem kevésbé gavallér em­ber, miként mi. Miután az illemnek ily módon is ele­get tettünk, s miután a közebéd csak 2 órá­ra volt jelentve, időt és alkalmat felhasznál­tam, hogy már itt is, kívül és belől, az em­beri kéz mester művét, meg a gyönyörű ter­mészetet, egyszóval mindent — de mindent lássak, s a hajó fedélzetén a pompás leve­gőt élvezzem, mely duczára hogy dór volt s s nap forrón sütött, mégis egy ily Vagy Viz felett s a ponyva árnyéka alatt mérsékelt­nek, sőt a folytonosan kellemes léghuzam ve­gyül­ékében hüsnek is volt mondható. (Folyt. köv.) AUSZTRIA. A VÉDTÖRVÉNY A BIRODALMI TANÁCSBAN. képviselőház mai véderő-tér-B­é­c­s, decz. 1. A ülésében megkezdődött a vény feletti vita. Zellhammer előadja a többség, Hoch­­bauer a kisebbség jelentését; ez utóbbi a 800.000 emberből álló hadi létszámot csak egy évre ajánlja megszavazni. Rochbauer ezt mondja: A tíz évi tar­tamra való meghosszabbítás által egyik leg­fontosabb jogáról, az újonczozási kontingens évenkénti megállapításáról mond le a par­lament. Szóló a jelen kérdést minden párt­kérdés fölébe helyezi, és méltányolja a po­litikai helyzet komolyságát, s azon nincs is szándékában, hogy megtámadja a hadsereg jelen szervezetét. Ha jövő évben a helyzet változni nem fog, akkor a parlament bi­zonyára beleegyezését fogja adni a védtör­­vény további meghosszabbításához. Clam-Martinitz Richard gróf a kormány előterjesztésének változatlan elfogadása mel­lett emel szót, óva inti a baloldalt indítvá­nyának következményeitől, figyelmezteti ar­ra, hogy ha az első czikket elfogadják, a má­sodikat elvetik, illúzióvá válik a törvény fő­­czélja. (Tetszés és taps a jobboldalon.) Czedik indokolja a saját indítványát, melylyel a békelétszámnak 230.000 emberre való leszállítását ajánlotta, miáltal 3 milliót lehetne megtakarítani. Szóló fejtegeti, hogy indítványa elvi szempontból véve, nem áll ellentétben sem a többség, sem a bizottság, sem a kormány ez iránti javaslataival. . Grobholski a kormány előterjesztésének változatlan elfogadását pártolja. Ausztria —­ úgymond — körül van véve olyan államok­tól, melyek roppant hadsereggel rendelkez­nek , tehát minden esélyre el kell készülve lenni. Ha a monarchia tiszteletet érdemlő hadsereggel fog bírni, szövetségesekben bi­zonyára nem lesz hiánya. Grocholski megtá­madja Czecik indítványát, utalván arra a kö­rülményre, hogy a szomszéd államok mind­egyikében a békelétszám aránya a hadilét­számhoz nagyobb, mint Ausztriában (tetszés a jobboldalon.) S­c­h­a­u­p a kisebbség indítványa mel­lett szólal fel és kijelenti, hogy ő csak az esetben szavaz a védtörvény tíz évre való meghosszabbítása mellett, ha Ctedik indítvá­nyát elfogadják, ellenkező esetben a rövi­­debb időtartam mellett fog szavazni. Dr. Mat­tus, tekintettel a politikai helyzetre, a kormány javaslatát pártolja és kikel azon állítás ellen, hogy az ő pártja csak azért szavaz a védtörvény mellett mert nemzeti konc­essziókat remél; pártja a véd­törvény mellett fog szavazni, mert az meg­győződése és követelni fogja a nemzeti kon­c­eszsziókat, mert azok indokolva vannak. (Élénk tetszés a jobboldalon.) S­a­­­m őrgróf kijelenti, hogy a kormány javaslata bizalmi szavazatnak tekinthető a kormányra nézve, azonban ő azt ellenzi, mindaddig, míg a kormány elveit illetőleg ma­gának tájékozást nem szerez Dzvonkovszki a többség indít­ványa mellett érvel,­­kijelentvén, hogy fen­­tartani kell a birodalom véderejét, hogy az a szomszédállamokkal szemben egyenlő hata­lommal bírjon. Holnap a vitát folytatják. • /1 Bécs, decz. 1. A védtörvény feletti vitához harminczhárom szónok jelentkezett szólásra, ezek közt 26 ellenzéki. Ma reggel, mikor az elnök a házba jött, vagy húsz kép­viselő ostromolta, a­kik mind elsők akartak lenni. Az elnök úgy segített magán, sorsot huzatott, hogy ben­t roncsoló torokl­b legnagyobb mérv­uralkodott: , , , Gyaluban elhalt 113, Maratlanay 31, továbbá Oláh Gyéres, V.­Kamarás, Fráta és Palatka községekben. Egyébiránt a főorvos jelentése nem le­hetett kimerítő, mivel több járásból nem ka­pott semmi adatot. Nem mulaszthatjuk el e helyen kifeje­zést adni azon sajnos körülménynek, hogy a körorvosok egy nagy része helyzetét fel nem fogva, inkább atka, mint áldása községeinek. Tisztelet a kevés kivételnek, de túlnyomó részén olyan egyenenvd­ áll, kik inkább bor­bély-műhelyekbe valók Ily alakban ezen in­tézmény nem is sokáig állhat fenn. A köz­ségi lakók már alig győzik a borzasztó ro­vatalt. Ez állapoton könnyítni kell, é­s el­ső­sorban helyes volna a k­ö­r­o­r­v­o­s­i in­­tézményt szüntetni meg. Egyébiránt a­m­int értesültünk, kormánykörökben e kérdés tel­jesen megért már, s közelebbről e tekintet­ben tvjavaslat fog beterjesztetni. A kir. tanfelügyelő Kethely Józse beterjesztett kimutatásából felemlítjük a kö­vetkezőket: Iskola van a m­iegyében 294. Tanköte­les gyermek 23,584.­­ Ebből iskolába jár 18244, nem jár 5340. Az iskolába járók közül: magyar 5157, német 876, román 12244. Ebből télen járt, nyáron járt 6374. Csak télen 11,870. A mulasztásokat fél napokban számitva — mulasztó volt 52,805. Az iskolából kilépve, jól tudott olvasni 487. Olvasni és írni 1281. Tanitó képesített volt 136. Nem sizett 145. Rendes 258. Segég 23. Az iskolák évi jövedelme telt: kész­pénzben 49,883 frt. Terményben 1192 frt. A rendes tanítók fizetése 40,635 frt. Segéd ta­nítók fizetése 3290 frt. Kir. ügyész dr. Biró János havi jelen­tése szerint a jelenleg letartóztatottak száma 12. Ebből elitélt 79, vizsgálati 43. Az el­ítéltek közül megyei 55, városi 24.1. Fontosabb bűntényre nézve jelentés lé­tetett 23. És pedig egy gyilkosság és 22 gyújtás. A rabmunka keresmény volt 159­3 krajczár. fzt. —y képe­ Kolozsmegye közig. bizottságából. (1879. decz. 1.) A gróf főispán helyett — kit szomorú családi viszonyok tartottak vissza — G­y­ar­ra a­thy Miklós alispán elnökölt. G­encs­y István kir. adófelügyelő je­lentése szerint november havában befolyt egyenes adókban 47,904 frt. A múlt év ha­son havában bejött 48,895 frt 45'/a kr. E szerint a foly­ó november havi eredmény ked­vezőtlenebb 991 frt 487 kr. Adóhátralék fenmaradt f. év nov. hó végével 293,538 frt *­­ /g Kft. Megyei főorvos dr. Nagy József je­­entésében fölemlíti, hogy a közegészségi al­­apú megyénk területén a múlt november 5 lzrer,? volt kedvezőtlenebb, mint oktoberben A főbb kórnemek november hava első felében kivált foltos természetűek voltak, így a tű­­ -, mellhártyalob, heveny izüle­ti csűz volta­k a túlnyomóbbak. A váltó láz, mely októberben oly felette nagymérvben uralkodott volt, szintén azünő­­félben van, s noha november havában is szá­­mos váltólázas beteg volt, azok száma mégis tetemesen apadott, s 8­ 4 szalonok történtéhez. Motto: „A nők közül, kik a mérséklet határain túl szeretetreméltók valósak, e könnyelmű és bitorló terem­tések közül nem így tartozott a Cleo­patra családjához:, bűvészek, kik elra­gadják az utókort! Csak be Welle ma­ Latinok magukat a történelem előtt, hogy ez reájok nézzen, reájok mosolyogjon, s megbocsásson nekik !“ — de Goncourt. I. E lapok 26- ik számának tárczája ér­dekesen „csevegett” azon szalonokról, me­lyek a nagy franczia forradalom előtt, ennek mintegy előkészítői, hírnökei valónak. Ám azokkal nem szűnt meg a sok tekintetben annyira fontos és nevezetes szalon­élet, mert bár a forradalom s a rémuralom viharai alatt, midőn a társadalmi és politikai közélet főbb jeleneteinek az utczák és klubbok voltak szín­padai, a szalonok ajtai zárva valának, de midőn a nyaktiló torkig itta magát vérrel, s a vemhes felhőket a Directorium kissé csen­desebb napjai valjók föl, a közélet e fölka­pott szél­öntyei: a szalonok ismét meg­nyíltak Legnevezetesebb a Tallien aszszonyé volt. De mielőtt e szalonba lépnénk, szóljunk pár szót úrnőjéről,­­ — ha annak lehet ne­vezni — uráról. Cabarrus Teréz, most Tallien, — előbb fontenay,— később bg Chimay assszony spa­nyol eredetű. Spanyol vér, és franczia ka­­czérság egyesültek benne. Egyik is elég egy asszonynak. A forradalom alatt nagy szerepet játszik. A directorium alatt csakis ő játszik szerepet. A Convention Bordeauxba küldi, hogy a nőket megnyerje a forradalom részé­re ; később Robespierre fogságba vetteti, hon­nan akkor csak a nyaktilóhoz volt ki­ut. Ama­zon a rémnapok alatt, tollas kalappal, oldal­tőrrel jár, s megbuktatja Robespierret, miért egész Páris a forradalom m­egmentője gya­nánt üdvözli. Robespierre ugyananis fejét vesz­ti thermidor 9-én (júl. 29.) Ki volt ebben a főtényező. Tallien. De ki kölcsönzi ez erőt Talliennek? Cabarrus Teréz: Thermidor 7 én este együtt ebédeltek a hegypártiak. Elválás előtt vita támad kö­zöttük, mely azonban a Saint Just szavaira elcsendesedik, a politika fölött már-már meg­­egyeztek, midőn Tallien odakiált Robespierre­­hez: — Te fogattad el Fontenay polgárnőt, a parancsot te írtad alá: add nekem sza­badságát. — Azt már soha! felel Robespierre, mert Fontenay polgárnő veszített el téged. Érette árultad el a köztársaságot, úgy veze­tett, mint egy gyermeket. Egészen megvál­toztató szereped Bordeauxban. — Igen, szól Dávid, Delila ő, ki Sám­son haját levágta. — Fontenay polgárnő az én nőm, mond Tallien büszkén. Robespierre engem akart sújtani, midőn őt sújta. Akarom, hogy még ma este szabad legyen. De Robespierre mind a Tallien, mind a barátai kérésére hajthatlan maradt. Saint- Just ekkor azt mondá neki: „Megmented a öztár­saságot !* De bizony ellenkezőleg h­ajthatlanság volt egyik oka annak, hogy Robespierre másnap a convention gyűlvén megbukott, s harmadnapon Saint-Just-tel gyütt elvérzett. Ilyen hatalmas asszony volt szalonunk, írnője, kit különben az alábbiakból még job­­ban megismerhetünk. De vajjon csak úrnő volt-e? Több: ki­­rlynő. És ki volt a király? Tallien kísérletté­nog, hogy a kormány táb­zát kezébe vegye, de e kéz, mely a ral­ai oly merész, a karddal oly szilárd volt, a kormánypalotát kiejte a guzsaly előtt. Tallien a párisi commune egyik első­­rangú, nagy befolyású tagja, később a cou­­ventionban képviselő, hegyparti képviselő volt, ki a szeptemberi mészárlásokban oly tevékeny részt vett, hogy midőn egy este Cabarrus Terézzel sétált, az utczai gúny ez utóbbit „Notre-Dame de Septembre“ névvel Hété. Később, midőn Robespierre diktátori hatalomra emelkedett, s a thermidori (juliu­s) mészárlásoktól elundorodott, részint sze­mélyes ellenszenv,­­ részint félszből a dik­tátor ellen tört, mígnem ezt a nyaktiló alá álltta. Ekkor már a nép az ő pártján volt, s a forradalom megny­­tőjét üdvözlé benne. Barras monda róla : „Ha ötszáz összeeskü­vés volna, Tallien m­indenikben részt venne.“ Ezért szerette a nép. Midőn a conventionba lépett, a padokból tapsokkal fogadták. „Így hizelegtek Robespierrenek is,“ mondá az el­nök ; de az­­t csak kiálták : „Éljen Tallien !“ (Vége köv.) Felolvasás az iparos ifjak egyletében. kolozsvári, 1879 decz. 1. (Folytatás.) Rainer Ferencz szépen ecsetelvéna Sze­gedet ért catastropbát, elnézést kért azért, hogy a szegedi vezéregylet sem kötelességét nem teljesítette kellően, sem a gyűlésen nem képviseltetheti magát nagyobb számmal, mire Ráth Károly úr indítványára a gyűlés jegy­zőkönyvileg f­jezi ki sajnálatát a szegedi vezéregyletet ért csapás felett. — Ezután következett a tulajdonképeni napirend.­­ A vezértitkári jelentés, melyet igen csinosan szerkesztve Gelléri Mór előadó ol­vasat fel s melyben a csabai határozatok min­den pontját avval végezte be, hogy: a „sze­gedi vezéregylet az árvíz veszély miatt e tárgyban nem tehetett semmit,“ a kis taka­rékpénztárak tervét megkészítette s azt élet­be is léptette, de azt is elmosta az árvíz. A jelentése végén indítványozza, hogy a sz.­­fehérvári egyletnek s különösen elnöke Rai­ni­s Mátyás urnak, a miért a vezéregyleti te­endőket ideiglenesen magára vállalni szives-fedett, szavaztassák jegyzőkönyvileg köszö­­nt, a­m­i meg is szavaztatott. II A beteg segélyezés. Miután az or­szág különböző részeiben fekvő egyletek anyagi körülményei különbözők ennél fogva nem lehet azt kimondani, hogy ennyi vagy annyi segély pénznél többet vagy kevesebbet adni nem lehet, vagy nem szabad, hanem irányadóul a következő pontok lettek indít­ványozva és el is fogadva: 1) azon rendes tag, ki három hónap­nál rövidebb ideig tagja valamely egyletnek, betegsége esetén az egylettől orvost és nyolcz napig gyógyszert kap, ha pedig kórházba kí­vánna menni, az egylet 8 napig fizeti a kór­házi költséget. 2.­ Azon rendes tag, a­ki legkevesebb három hónapig rendes fizető tag volt, beteg­sége alkalmával orvost, 20 napon át gyógy­szert és ezen kívül 14 napig 25 kinyi napi segély pénzt kap, ha pedig kórházba kíván­kozik, 20 napig gyógykezelteti az egylet. 3. Ezen segély személyenként egy fél­évben csak egyszer vehető igénybe. 4. Járványos betegségek esetén ezen segélyezés megszűnik s beteg tagok ez eset­ben a választmány, esetleg a közgyűlés ha­tározata folytán részesülnek segélyben. 5. A bujakórban szenvedők csak is or­vosi segélyben részesülnek. 6. Ha valamely egyleti tag elhal, a szak­májához tartozók által az egyleti lobogóval képviselteti magát az egylet, s fáklyát is ad­hat — de nem köteles vele. 7. A kórházban a felvételre s a tagok által okozott költségekre külön szabályok fog­nak felállíttatni. III. Az úti segélyre határoztatott, hogy : 1) azon ifjakat, kik oly egyleteknek tagjai, melyek az iparos ifjak szövetkezeté­ben vannak, s ha munka nélkül vándorolnak s pénz segélyre vannak szorulva azokat se­gélyezi ; 2) mivel minden testvér-egylet az anya­gi viszonyok szűkében vajúdik, az úti segély nagyságát minden egylet saját anyagi körül­ményeihez képest állapítja meg . 3) Az úti segély adásra az egyletek csak oly egyének részére vannak kötelezve, a kik valamely testvér egyletnek tagjai a azt iga­zolni képesek. IV. A vándorgyűlés szervezetére a kö­vetkező javaslatok lettek elfogadva: 1) az iparos ifjúsági egyletek, mint már többször ki volt mondva időről-időre érdekeik előmozdítására vándorgyűléseket tartanak, me­lyeket koronként, de mindig 3 évre megvá­lasztandó vezér-egylet hív össze; a vezér­egylet hivatása a gyűlés napi­rendjét meg­állapítani a múlt gyűlés határozataira való tekintettel. 2. A vándorgyűlésre meghívandók : a) azon iparos ifjúsági egyletek, melyek a veszprémi vándorgyűlés határozatából ki­folyólag egymással testvéries összeköttetésbe léptek; b) a hazai általános és egyesült ipar­társulatok, az iparegyesületek i. körök ; " az 'pinn c) azon hatóságok és iparszakte­no , melyeket e czélra vezér egylet jónak íié­n­ek' hívni.­­ (Vége köv.) A VILÁG LEGHÍRESEBB LÖVÉSZE Egy brémai vadász mesés dolgokat­­ szól el egy amerikai cséllövőről, kinek a *’ dukczióin junius ‘24-én a londoni brittii° palotában jelen volt. A „Daily Newa“ tBI.a lap előttünk fekvő egyik száma is­­ czikket hoz az amerikai dr. Corver­loaád ügyességéről, melyet a walesi herczeg a naughti herczeg és más főrangúak előtt be­­bizonyított. Egy másik újság, a ,Graphic*' következőleg ir: „Egy dr. Carver nev­ U«zi a Crystal Palaceban nagy bámulatba ejti né­zőinek nagy számát a puska kezelésében te* Dúsított ügyessége által. A könnyűség,mell­lyel fegyverét kezeli, lövésének gyorsasági és a látszólagos lehetetlenség, hogy valamit elhibázhasson, akármily kicsinyek vagy ne­­hezek l­gyenek a kínálkozó feladatok, való­­ban csodálatraméltó, nem kevésbbé­­bánni, latraméltó ügyessége a lovaglásban. Festői­­ magatartása, gyönyörű termete és nagyszerű ügyessége növelik ez előadások varázsát melyeket kétszeres érdeklődéssel kísérnek­ azok, a kik előbb élettörténetével megismer­­kedének — hogy lopták el őt négy éves ko­rában az indiánok, a kik anyját és csecsemő nővérét saját szeme láttára ölték meg; hogy élt közöttük számos éven át, hogy folytatta a prairie és a wigwam vid életét és a pun­­ka folytonos használata által végre a czél eltalálásának csalhatatlan biztosságáig vitte mely m­ég az indiánok előtt is majdnem ter­­m­észetfölöttinek látszott, úgy hogy neki a „rosz szellem” melléknevet adták, hogy te­lepedett le még mint igen fiatal ember Windslowban, Illinoisban, hol az iskolai ta­nulmányokra egész hivatással adta magát, gyors előhaladást tett s midőn elvégezte is­­koláit és ügyes fogorvossá képezte ki ma­gát, hogy lepték meg újra régi kóborló haj­lamai, oly annyira, hogy ott hagyta a czivi­­lizáczió fészkeit és a határtalan prairiekre visszatért. Carver fogadást ajánl, és 100 font sterlinget tesz fel rá, hogy egy zsebkés he­gyére tűzött almát, egy teljes galoppban lo­vagló ember 30 y­ardnyi távolságból elralil és emellett a czéltárgyat darabokra töri szét és ezt csak egy igen csekély kaliberű pus­kával műveli. Gyors tüzelés szembetűnőin az ő különös stádiuma. Winchestert, úgyne­­vezett repetri puskát barnába, első felada­ta volt 100 üveggolyó közül 75 öt puska go­lyókkal eltalálni és daczára heves szélnek és hóesésnek csodálatosan rövid idő alatt 89-et széttört a 100 üveggolyó közül. Egy üveg­golyót körülbelül 20 lábnyi magasra hajítot­tak, és e közben Carver a puskát kétszer is megtöltötte, mialatt a golyó még a légben volt, a harmadik lövéssel parányokká tördel­te szét az üveggolyót, sokkal előbb, mint­sem az a földre ért. Ezután parancsolta fe­kete szolgájának, hogy 40 lábnyi távolságból egymásután üveggolyókat dobáljon feje felé. Ő szétzúzta egyiket a másik után s leg­nagyobb könnyűséggel körülbelül 12 lábnyi­­ra arczától, mely­re a néger czélozott. Három repetii puskát megtöltöttek és megparancsol­­ta a négernek, hogy lőhető gyorsan egymás­­után golyókat dobáljon fel a levegőbe. A czél­­lövő most egészen elemében érezte magát és úgyszólván szakadatlanul tüzelt, miközben 50 golyót 1 perez és 57 másodpercz alatt szét­rombolt. Mintegy 50 penny darabot dobtak fel a légbe egymásután, és alig hibázta el egyetlen egyszer is; minden egyes golyó, minden egyes felszálló darab közepén ment keresztül. E mutatványt egy egészen rend­­kívüli feladat követte. Néhány üveggolyót helyeztek a földre, ő egy golyót a t»'»ibl lőtt a czél közvetlen közelében; a golyó, * padlót felrepít­ve, az üveggolyókat légbe dob­­ ta és egy másik lövés szétzúzza odafent a go­lyókat. Műlövései, midőn a puskát csipőjére vagy fejére helyezi, vagy hanyatt fekszik egy széken, vagy háttal fordul a czél felé, szín­padi fogdyok, és csudásabbaknak tetszenek, mint a minek valóban. Ve­sz EGYETRÁS: A színház folyosóján. ’ . I. színész: „Nem tudod holnapután­a megy? (Megy, műszó. Laikus így ki, melyik darabot adják ?) II. színész: „Azt írja a Polgár, a C­s­ó­k.“ II. színész: Vájjon igaz, hogy ne elodázza családi örömeit és szabadsági jét ?“ . III. s­z­í­n­é­s­z : „úgy tudom a Polg­ból, hogy él.“ I. 8 z i n é s z : „Honnan tudod, bogy r may Ilka a­ meghívást kapott a bpesti népsor­hoz ?“­­ . „ II. színész „A Polgárból o Laikus: „De urak, ha önök színházi hirt a Polgárból olvasnak hogyléké­arra, nak meg, van-e elég idő adva repeiket tanulmányozzák s a szeleteket megtegyék ?“ Színészek kara: „Igenis A fekete táblán: „Figyelmeit#«*^1 A színház minden rejtdíl és rangú úgy fej­ nőnemű tagjai figyelmeztetnek a r°,w • táblára.* A rostélyozott táblán: fej«»* hogy szükséges elv _nincs !

Next