Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)

1879-09-16 / 211. szám

XIII. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre...............................16 frt. — Félévre......................................8 frt. — Évnegyedre.............................4 frt. — Egy hóra.................................1 frt 50. Noranunt, tut .noil kiln as ki. bKrcikmok: _________________HirfaAru#b.n­ .oronkéttl 1 frt. 211 dik szám. Kolozsvárt, kedd, 1879. szeptember 16. MAGIAR POLGA­R POLITIKAI NAPILAP. HIRDETÉSI DUAK: ötaiOr h.itbo.otl gtnnondsor, rtfj UrtIHJiik tn A kr. NAGY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. Ki.Imi hlnUU. uUn 10 ki. ktlOn ■■LmM.tlk. BTILTTER: K „Maiymr Polgir“ »07#i itfeuimak in T kr. NMkImII bekKIKItt klUwHyit Hk HdlWnk, loimrotak ki<Ml |ltt Imtok in (••uutatk tl. HutbilMlM ktzIriM ilitaik rUua. (bovi > Up wlUni w*il.l»7«k liMmUk.) KIADÓ-HIVATAL : K Lrot» i­lMi klipnti IrtKA-Jibu, tétér |r TiUkl Dunk».bár­­bon u .MAoMéti pék.Ik, UrMInk, ojUMéti nikkofc lottind k.) SZERKESZTŐSÉGI IRODA : Az iparos­ viszonyok re­formjához. Mindig abban a véleményben voltam­, hogy iparviszonyaink egyoldaluap nem javít­hatók. Nem elég a felülről jövő, nagyobb szabóm országos intézkedés­ alulról, maguk az érdekelt körök is sorompóba kell hogy álljanak. Itt is áll, sőt talán inkább mint más helyen, hogy : segíts magadon, s isten is meg­segít. A felülről jövő országos intézkedések jellege mindig általános, de az, mit maguk az iparosok tesznek, kik saját viszonyaikkal, szükségeikkel, bajaikkal legismeretesebbek — mindig viszonylagos, s mint ilyen, közvetle­nebbül, gyorsabban ható. Nem kizárja, hanem kiegészíti egyik a másikat. Ezért én azt hiszem, hogy iparosaink leghelyesebben tesznek, ha nem várnak min­dent a kormányoktól, s nem akarnak egy­szerre mindent elérni, mint az ezeregy éj­szakai mesék hősei, vagy hősnői, hanem ma­guk látnak munkához, a társadalmi utón, de rendre, porszemenként igyekeznek összehor­dani azon alapokat, melyeken a kormányok­kal való öszhangzó együttműködés a virág­zóbb iparviszonyok épületét majdan föleme­lendő lesz. Ily aprólékosabb, de az egészre nézve mégis nélkülözhetlen javítandók léteznek az iparossegédek intézményében, a bajok fölismeréséhez okvetlen szük­séges az önismeret­­éhez pedig csak a tény­állás kérlelhetlen rajza által jutunk, — ke­rüljön bár ez keserű igazságok leleplezésé­be is. Legyezgetéssel beteget nem gyógyí­tunk , de a keserű orvosság használhat. Iparos ifjaink nagyon roszak. Átalában beszélek, tisztelet a kivételeknek! — Ezek aránylag valóságos fehér hollók ! Szóljon mellettem egy kis statistikai adat. Korunkban a számok a legnagyobb De­­opathenenek. Csak a kolozsvári kapitányság,­­ mint I. fokú iparhatóság előtt is a folyó évben e m­ai napig 74 iparügyi per merült föl. Ezek­ből legaláb 60 esetet bizonyosan a segédek rosszasága provokált. Adjuk ezekhez azon eseteket, melyek ellátási ügyszámokat nem nyertek, hanem rövid uton szóbelileg in­téztettek el; végre azokat, melyeket ide­­­gen hatóságok megkeresései idéztek elő , s előttünk áll a fentebb merésznek tetsző mez­telen igazság a maga szomorú valóságában . Különben nem szorultam én hosszú bi­­zonyítgatásra: valahány iparos, mindmegany­­nyi tanúm e részben ! Van e sajnos körülményben némi része a ipartörvénynek is. Manasses hírhedtté vált mondása: „a­mi igaz, az igaz!“ ide is talál. A régi czeh rendszer alatt e tekintet­ben volt annyi jó, hogy a segédek egyfelől 42 egyes műhelyekben, másfelől a czéh­ elől járók­ bagatell tárgyalásain mintegy szorosabb érintkezési pontokat nyertek az iparosokkal bemben; a ez­által, míg egyfelől úgyszólva Családian érzelmeket, erényeket szívtak ma­gukba, addig másfelől saját helyzetük jelen­­* ségéről is tisztább fogalmakat szereztek, ** őket érdeklő Ügyekben organikus ténye­­zőkké lettek, önbecsérzetük szilárdult, irányuk komolyodott. Az ipartörvény iparos és segédek kö­­z *■ a műhelyen kívül minden szervesebb­sszeköttetést megszüntetett; azt pedig, mi­­k tekintetben, de modernebb szellemben a céheket lett volna hivatva pótolni, t. i. a Mulatok és bizottságok alakításét, nem tet­­te kötelezővé. 1 % a segédnek kevés alkalma van csa **8 erények elsajátítására, s köztéren a saját ügyeibe való befolyásra. Ipartársulatok- s még inkább iparbizottságokban szava­zt le saját ügyeiben; az ambitiót keltene benne, tanulna, komoly irányban foglalná e magét, s a „vének tanácsában” szive és ér­telme nemes irányban pallérozódnának ; mig ez alkalmak hiányában helyzete által volti­­geant-életre van utalva: a­hogy szerszámát leteszi, ott hagyja a családi kört, mely ré­gebben második „otthona” volt, csapong erre­­arra, míg reggel felé munkaképtelen mámor­ral vetődik haza. Ily körülmények aztán csak is a mos­tani segédeket teremtik. De hibásak ez ügyben az iparosok is. A­helyett, hogy a segédeket vezetnék, közös ügyeikben tájékoznák, szóval: a jö­vendő iparosait nevelnék, közö­nyösen kizárják azokat köreikből, s tüntető­leg távol maradnak azok egyesületeitől. Pedig a társadalmi és társulati érintkezéseknek ki­­számíthatlan előnyei volnának. Másfelől a magánérintkezéseket, a se­géd és munkaadó között levő viszonyt sem használják föl elég lelkiismeretesen arra, hogy a segédekb­e komoly ambitiót, munkakedvet, szolid magaviseletet teremtsenek. Csak dol­gaikat végezzék, nem bánják, ha azon túl akár czigánykereket hánynak rá. Pedig az nyilvánvaló, hogy azon ifjú, ki tegnap még mint tanoncz, bizonyos fegyelem és felügye­let alatt állt, ma, mint segéd, nagyon könnyen, s a sok alkalom miatt túlságos könnyen té­ved rész útra, ha minden átmenet nélkül egyszerre saját szárnyaira bocsáttatok. Itt az iparosoknak, mint munkaadóknak volna azon nemes feladatuk, hogy az ipartörvény azon másik hiányát, miszerint segédek részére is­kolákról nem gondoskodott, némileg pótol­ják a zsenge ifjakkal szemben úgy a szak­oktatást, mint a magaviseletét illetőleg. Az ifjaknak szerte a hazában vannak egyesületeik, de az „öreg” iparosok ezekkel szemben meglehetős ridegen viselik magukat a helyett, hogy a mivelődés és helyes irány javára jóakaratú vezérszerepeket vinnének azokban. Pedig mindez nemcsak az ifjaknak, ha­nem saját maguknak is érdekükben állana. Gondolják csak meg, mily sok hátrányt, kárt, boszaságot kell elszenvedniük a segédek ro­­szasága miatt, míg ellenkezőleg, ha a segé­dek javítására ők is megtennék a magukét, nagy részben mindettől meg lennének ki­mérve ! De utoljára is leghibásabbak maguk a segédek ! Törvénynyel szolid magaviseletet, mun­kakedvet, szorgalmat, nemes ambitiót, önbecs­­érzetet senkibe se lehet önteni. Már­pedig öreg hiba az, hogy a legtöbbnél ezek hiány­zanak. Megalkotják egyleteiket az önképzésre - aztán tekéznek, kártyáznak, énekelnek, s há­lóznak czégük alatt, de balterjes szellemi és erkölcsi irányban vajmi keveset mozognak. S ha mozognak is, többnyire tévesztett irány­ban. Felolvasásokat rendeznek csillagászatból,­­ történelemből, jogból, de az őket közvetle­nebbül érdeklő szakraák első­sorban való nail­­aelését elhanyagolják. Ez még mind hagyján, ha volna ez egyesületekben lélek, valami oly delej, mely fölvillanyozná a benlevőket, a vonzani a kí­vül állókat; s ha volna azoknak az egyesek­re erkölcsi hatásuk, mely által a javítás föl­adatának fele­ utját elérték volna. Egyesületeik e hiányaitól eltekintve, az egyesekben is sok hiba van. De ki győzné mindezt leírni! Akkor minden egyesről kü­lön képet (fájdalom, nem fényképet) kel­lene rajzolnom. Általános jellegű hibák gyanánt a ké­­nyelműség, restség, korhelység tűnnek ki, melyekkel sokszor úgy befonják a szegény iparost, hogy ez alig tud kibontakozni há­lóikból. Inkább áldoz, csakhogy meneküljön ! Mindez így nem maradhat sokáig ! Egy dologtalan , kapa kasra kerülő proletár­had ütné föl fejét a társadalomban, a oly üszög fejlődnek iparviszonyaink jó reménynek in­dult csiráin, hogy évtizedeken át ne hever­nék ki. Ám itt a kép. Nyugodt vagyok az iránt, hogy nem idézek falra ördögöt, úgy adtam, a­mint 3 év óta napról-napra, csaknem órá­­ról-órára láttam, hallottam és tapasztaltam. Nem akartam e sorokkal rémizgetni, hanem ébreszteni. Engem tisztán csak az iparügy iránt való őszinte érdeklődés vezérel. Hanem e bajokból is vannak kivezető utak. Csak a halál ellen nincs orvosság. Itt mik volnának a teendők? Ez iránt is koczkáztatom szerény nézetem nemsokára. Tussai G. A brassó-tömösi vasút. PERCZEL MÓRTÓL. (Fölolvasta a magyar mérnök- és építész-egylet ko­lozsvári szakmájén) (Folytatása és vége.) Az alagútba szivárgó víznek levezetése czéljából, a pályatengelyben és pedig az alagút kijárati részében, hol a felpuffadó agyagpala fordul elő nagyobb mennyiségben, a kapuzatnak hozzászámitásával együtt, ösz­­szesen 41 drb. gyűrűben külön falazott víz­levezető csatorna állíttatott helyre, melynek hosszúsága kereken 343 folyó métert tesz, míg a fennmaradó 594 méternyi hosszúságú alagúti részben összegyűlő víznek lefolytatá­sára a hegységből csupán a szükséges mélye­dés kirepesztetett. A falazásnak vizmentesitése összesen 68 drb. alagúti övnél vált szükségessé, melyeknél 327­55 f. mtr. bolthajtás és 100 90 , , , és el­renfal biztosíttatott, végre 50341 □ mtr. nyi téren locális viz­szivárgás elleni biztosítás történt. Megemlítendő végre, hogy az alagút belsejében 14 drb. fülke állíttatott helyre, kereken 50 méternyi távolságban egymástól, melyek elhelyezése úgy történt, hogy felvált­va egyszer a pálya jobb, másszor pedig an­­nak baloldalán fekszenek. Hogy a b­rit műépíttvénynél teljesített munka nagyságáról is némi felvilágosítással szólg djak, felemetem még, hogy a tiszta alag­úti csőnek (tehát a kapuzatok még helyre­állítandó homlok és mellfelfalazásai és a csat­lakozó támfalaktól eltekintve) t. i.a 102 drb. alagúti gyűrűnek, 14 drb. fülkének 343 fo­lyó méter vízlevezető csatornának, a kereken 35 f. m. fenékboltnak és a készült idom sze­rinti vizmentesitésnek helyreállításához mint­egy 14000 kbmtr. falazásnak készítése vált szükségessé, melyből csupán circa 2630 kbmtr. falaztatott téglából, a többi 11370 kbmtr. pedig részint megdolgozott, részint pedig kö­zönséges terméskőből. Megdolgozott kövekből a gyűrűk alap­zata, ellenfala és bolthajtása, továbbá a fül­kék, fenékboltok és a vízlevezető csatorna fedlemezei készültek, míg a nyers bányakö­vek a vízmentesítések és hátfalazások készí­tésénél és a kitörés folytán támadt üregek újbóli kifalazásánál lettek felhasználva. Miután az első alagúti gyűrű falazása 1876. év deczember hó 11-én kezdetett meg, az utolsó pedig 1878. év julius hó 30-án záratott, a kimutatott 14000 kbmtr.-nyi fala­zásnak készítése kereken 20 hónapot vett igénybe, mely szerint a falazásnál az átlagos havi teljesítmény 700 kbmtr. és a 937 mé­ternyi hosszúságnak m­egfelő elosztása szerint kereken 48 fmtr. alagúti csövet tesz ki. A kis alagút, bár méretre nézve elenyé­sző a nagy alagúttal szemben, csak 106 folyó méter hosszú lévén, külön említést érdemel azon nagy hegynyomások következtében,melyek ennek kivitele alatt fordultak elő. Már az altorna keresztülhajtása alkal­mával meggyőződést lehetett szerezni az anyag átázottságáról és azon nagy nyomásról, mely ebben előfordul, olyannyira, hogy ve­szélyesnek tetszvén ebben, a brassói végén — eredetileg tervezett bevágást egész kiter­jedésben végrehajtani, a 88 méter hosszra tervezett alag­ut elhatároztuk meghosszabí­­tani Brassó felé. Ezen alagút, mely egészen 275 mtr. sugaru ívben és 25 °/os emelkedésben esik, a határszél felé eső rövid része kivételével, átázott kék agyagban fekszik, mely, a mint előbb emlittetett, az altárna úgy mint az egész szelvény kitűzése alatt és után, a dúczolást, úgyszintén mint a foganatban lévő falazást legnagyobb mértékben fenyegette. Egy a 2-4 mfr. magasságú, úgy­szólván keret-keret mel­letti dúczolással ellátott al­árna folytonosan nyomult össze, és már itt is csak nagy ne­hézséggel lehetett a hegy nyomását ellensú­lyozni. Az összenyomulási veszély az egész szelvény kitűzésénél természetesen igen na­gyobbodott, és daczára annak, hogy ezt elő­re látván ezen alagút egyes gyűrűinél 12 drb. 8%, sőt 80 centiméter vastagsággal biró ko­rona-gerendát alkalmaztunk, hogy egyes gyű­rűkben a támasz-oszlopokat (Ständer) és középgerendákat (Brustschwellen) egy mé­ternyi távolságban helyeztük el egymástól, esetek fordultak elő, hol a korok­a gerendák összetörettek a rájuk nehezedő nagy nyomás által. Mindamellett azonban, a­mint a t. tag­társak meg fognak győződni, semmi deformá­lták sem észlelhetők a falazásban, a­mit a használt jó minőségű falazási anyag szorgos kivitel és kemény duczoláson kívül annak vélek tulajdonítani, hogy úgy a kitörés az egyes gyűrűkben, mint ezeknek kifalazása, nagy erélylyel hajtatott végre és eszerint, a nyomó hegynek nem volt ideje nagy moz­gásba jönni. Ezen alagútban vagy magyarós és apáczai mészhomokkőből, vagy conglorae­­rát kő használtatott a falazásnál, és ezen fa­lazás kivétel nélkül a 70 centiméter bolthaj­tás vastagsággal biró és fenékbolttal ellátott szelvény szerint történt. Továbbá szemben a nagy mennyiségű vízzel, mely a hegyben találtatott, minden egyes szelvény vízmentesítéssel láttatott el. Mielőtt ezen, a brassó-tömösi vasút építéséről tartott értekezést befejezném, le­hetetlen nem emlékezni meg azon egyénről, ki ezen vasút tervezését és építését beren­dezte, kinek fővezetése alatt kezdődött ezen építkezés, szellemében folytattatott és kinek útmutatásainak és intézkedéseinek kell leg­első­sorban azon eredményeket köszönni, a­melyeket e vasút építésénél elérhetünk, ér­tem igen tisztelt tagtársunkat Nagy János urat. Továbbá egy igen kellemes kötelesség­nek teszek eleget, midőn megemlékszem azon hivataltársaimról, élükön Bachmayer Jó­zsef osztálymérnökkel, kikkel szerencsém volt ezen építési időszak alatt együtt­működni, és kiknek ernyedetlen munkálkodása, ügy­buzgalma és kitűnő szakavatottsága ez alka­lommal is ékesen bizonyítják, hogy a magyar mérnökök minden tekintetben kiállják a pár­huzamot legjobb külföldi szaktársaikkal. A vállalatnál működő honfitársaink is fényesen bebizonyították, hogy a rájuk bízott érdeke­ket tökéletes odaadással tudják védeni, és feladatuknak teljes mértékben képesek meg­felelni. Külföld, London, szept. 13. A „D. Tel.“ sze­­rint az emirt kényszerítették, hogy a láza­dókkal működjék Anglia ellen. Berlin, szept. 13. A porosz kormány ismét megkezdte erődítési munkála­tait az orosz határon. Két hét előtt, midőn a német orosz hírlapi harcz legéle­sebb volt, a munkálatokat siettették. Ezzel összeköttetésben áll M­o 11 -­e legújabb uta­zása az orosz határra, ki a munkálatokat megszemlélte. London, szept. 13. A „Reutter Office” múlt hó 26-ról jelenti Fokvárosból, hogy Wol­­seley tábornok egy a zulu főnökökkel tar­tott értekezleten kijelente, hogy szándékában van a zuluk országának kormányzásával a független főnököket bízni meg. A b­é­k­e lét­rejöttének egyesegyedüli aka­dálya abban rejlik, hogy Csete­­wayo király még eddig nem foga­tott el. London, szept. 13. A „Daily Teleg­raf“ jelenti Simlából, hogy Roberts tá­­­bornok 4 ezredből álló erősítést kért. Athén, szept. 13. A görög küldöttek utasítást kaptak, hogy fogadják el a török küldöttek javaslatait és azoknak a 13 ik jegy­zőkönyv tartalmával való különbségének meg­állapítása után távozzanak el Konstantiná­polyból. A magyarországi reformátusok egyetemes konventjének gyűlése. Debreczen, szept.12. A konvent tegnap befejezvén a zsinati előmunkálatok tárgyalását, melyeket a bi­zottság javaslata alapján el is fogadott, ma kiválólag a köznevelés és közok­tatás szervezetének szabály­zatát tárgyalta. Megelőzőleg azonban némely személyes kérdés elintézése után a konvent tagjai meg­választására vonatkozó módosítások, melyek — mivel a választások módozatainak meg­állapítása az egyházkerületekre bízatott, most szükségesekké váltak. Molnár­­ előadó ja­vaslata szerint csaknem változtatás nélkül fogadtattak el. József főherczeg megérkezése alkalmá­ból Révész indítványára pedig elhatározta­tott, hogy a püspökökből s a főgondnokokból álló küldöttség, kikhez még mások is csat­lakozhatnak, tisztesednek neki. Ezután Nagy Péter, mint a bizottság elnöke, bemutatja a ref. egyházban a köz­nevelés és közoktatás szervezetének szabály­zatát, kéri annak tárgyalását s egyúttal a konventi bizottság munkálatát befejezettnek nyilvánítja. Molnár Aladár felemlíti, hogy noha ama bizottság, melynek részletes jelentésté­tel végett javaslata kiadatott, nem mondha­tott még véleményt a felett, — mégis óhaj­taná, a mennyiben a konventnek minden tagja ismerheti már annak czélját s irányát: nyilatkoztassa ki a konvent­i javaslat alap­eszméi felett véleményét és leplezetlen né­zetét annak elvei, különösen általános irányára nézve, minek megtörténtével a ja­vaslatot az egyházkerületeknek kéri kiadatni. Könyves Tóth Mihály az általános el­fogadáson kívül még legalább a fokozatos fel­ügyelet kérdését óhajtaná tárgyaltatni. Elnök felteszi a kérdést, hogy elfogad­­tassék -e ezen javaslat átalánosságban tárgya­­­lás alapjául ? Elfogadtató. Antal Gábor a szervezetet nem tartja egésznek, szükségesnek tartaná oly átmeneti intézkedések alkotását is készíteni, melyek a fokozatos életbev­izetést tárgyalnák. Molnár Aladár emel újra szót, s kéri a konventet, „hogy ha javaslata a részletes tárgyalás alapjául elfogadtató, s az egyház­kerületeknek kiadatik, valahogy oly intézke­dések ne tétessenek, melyek a szervezet ki­vitelének akadályul szolgálnának. Sürgeti a zsinat összehívását, ha azonban az tőlünk nem függő akadályok miatt eszközölhető nem lenne, indítványozza, hogy bízzék meg az egyházkerületek a conventet, hogy ezen is­kolai ügyünk szervezeteiét tárgyszó javaslatnak már az 1880-ik évben leendő életbelépte­tésére minden lehetőt elkövessen és töre­kedjék. A konvent tehát általánosságban, a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadta Molnár Ala­dár javaslatát, s a részletes tárgyalás előtt azt közölni határozta az öt egyházkerülettel azon felhívás­al, hogy 1880. tavaszig nyilat­kozzanak felőle s akkor hatalmazzák fel a konventet, hogy ha most zsinat össze nem jöhetne, a konvent állapítsa meg közoktatá­sunk szervezetét ezen javaslat értelmében , azt léptesse életbe már az 1880/81 diki tan­évre. Ezzel az iskolai ügyet végleg elintézték. Imre Sándor beszámoló beszéde­ ­ (A kolozsvári t. egyetem szept. 11 -ki megnyitási­­ta­­nepályén.) (Vége.) Ezenkívül több kisebb mértékű javítá­si munkálat létesült. Az élet- és kórvegyta­ni intézet egy helyiségét új deszkapadozat­tal láttuk el, a vegytani intézetnél­­hasonló munkát létettünk, a leíró és tájboncztani in­tézet gázvezetését megbővíttettük. Az egye­temi tanácsterem részére, egy díszes porczel­­lán kemenczét állíttattunk be, egy csontszá­­rító és bullakamara építését a boncztani in­tézet mellett, a physikai intézet előadási ter­mének bolt­ive lebontatását, szakkatárral el­látását megindítottuk, valamint az állattani szolga lakásának kitataroztatását is. Ezenkívül a tm. minisztérium 1. Az élettani intézet felszerelésére­­taneszközök és buvárlati műszerek beszerzé­se végett 600 irtot engedélyezett. 2. A jogkari dékáni hivatal múlt évben megjavított bútorai költségében 265 forint 44 kr. 3. A bölcs, kar dékáni hivatalszobája bútorzata igazítására 150 frt 40 krt. 4. A mechanikai műhely számára 1 kör osztó stb. megszerzésére 1500 forintot. 1­. Villanyos órára 503 forint 90 kraj­csárt. 6. Nyári javításokra és tisztogatásokra 100 1 frt 90 krt.

Next