Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)
1880-02-26 / 47. szám
XIV. évfolyam. 47-dik szám. SZERKESZTŐSÉG: kül Torda-utcza, nyomdaépület. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltétnek. Hsznérdatlan kéziratok nem adatnak vissza. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. NAPILAP, Kolozsvár, csütörtök, 1880. február 26. KIADÓHIVATAL: FŐTÉR, GRÓF TELEKI DOMOKOS-HÁZ. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egész évre ... 16 frt. évnegyedre . 4 frt — kr félévre...............8 „ egy hóra . . 1 „ 60 „ Hirdetési díj: sora 5 kr. — Bélyegideték: minden hirdetés útin 80 kr. — Nyilt tér: sora 20 kr. | parlamenti nagy nap. Budapest, febr. 23. Mindenki nagy feszültséggel nézett a képviselőház febr. 23-ai ülése elé. Tudva volt, hogy végre hosszas hallgatás után Séll Kálmán elő fog lépni, hogy ítéljen eleveneket és holtakat. A szabadelvű párt részéről nyugodtan várták a Tisza-kormány egykori pénzügyminiszterének színvallását, mert tudták, hogy Széll ha akarna sem dobálózhatik nagy kövekkel, mert M esetben azoknak egy jelentékeny része visszaesne reá. Ő ott állt egy alapon ezzel a kormánynyal, osztotta annak bel- és közgazdasági politikáját, nemcsak, de maga is segített „csinálni.“ Útjaik akkor tértek el, midőn előállott egy külpolitikai akcziónak a szüksége- mély elementáris hatalommal súlyosodott Magyarországra, melyet kikerült; nem lehetett, s melyet még oly nagy pénzügyi kapacitások, mint Széll K., sem háríthatott el a nemzet fejéről. Ne is beszéljünk arról, hogy mi történt volna akkor, ha az ország is az ellenzéki lapok egetverő lármája által, mint Széll tévé, visszariad vala amaz akciótól; ne beszéljünk erről, mert egyfelől igen nagy abszurdumra, másfelől pedig sokkal sajnosabb és szomorúbb állapotokra bukkannánk, mint a minők azok, melyekből most Széli alig-alig lát kimenekülést. Hanem annál nagyobb mohósággal várta Széli „zászlóbontását“ az ellenzék , ennek különösen a megháborodott és párton kívüli része, mely gyermekes és nagy mértékben komikus naivitással minden legkisebb bo, korzörrenésben egy-egy kormánybuktató és országrázkódtató zivatart vél és szeret fölfedezni. Az ellenzéki lapok hasábjain már napok óta és hetek óta keringtek különféle változatokban stílgyakorlatok, biztatások és fenyegetések, hogy majd akkor lesz a hadd el hadd, ha megszólal egyszer Széll Kálmán, akkor meg fog bukni a Tiszakormány, melyet nem volt képes semmiféle incselkedés, ellenzéki sugás-bugás, tervfőzés, taktikázássat. megingatni erős állásában! Nos hát megjött a nagy nap : Széll Kálmán locutus est, — de hangja épenséggel nem bizonyult annak a trombitának, melynek felharsogásától összeomlottak volna a Tisza-kabinet jerikói várfalai; sőt válaszképen abból a várból oly hangokat hallatott ma Tisza, mely kétségkívül elveszi az ostromló sereg ama bámulatos hiszékenységét, hogy a kormány e budget A képviselőhöz febr. 24 -i ülésének vita alatt okvetlenül meg fog bukni érdekét Szapáry gróf pont.Ugyrainiszama csapások súlya alatt, melyek reá ,er ^elsza*la^sa képezte, ki pomról-pontra ____. . J ... megczafolta a Széll Kálmán által felhozott méretni fognak s melyek legnagyobbi vádakat jelen államháztartási kezelésünk köt épen az eddig hallgatag Széll Kál ellen. A nagyérdekü s az egész ház rémán fogja a kormány fejére mérni széről feszült figyelemmel kisért s végül Biz azt nem mérte, s a mit mért, azt zajosan megéljenzett beszédből alább ki ^ IoT;.Sak|uLEeÄk«Ä^ SÍ Sk VMn beszédének meghall gatása és illetőleg befejezte után önkénytelenül az az ötletünk támadt, hogy | valamint a régibb exminiszter Simonyij/l Lajos báró nem vola képes épenséggel semmit sem ártani a kormánynak , s valamint Simonyi Lajos ellenzéki szereplésétől nem görbült még meg egy hajaszála sem Tisza Kálmánnak: épen" Ne oly tehetetlenné teszi magát Széli alaposan gyel több lesz köztük a pártvezér, kik nem tudnak hova lenni a szerepmeggel és büszkeséggel hallgató és éljenző meg kitűnő vezérét, kiről mondhatnak akármit, de azt meg nem tagadhatják tőle, hogy a magyar parlamentben nincsen párja, hogy vele méltán senki meg nem mérkőzhetik. Ennyit e nagy nap parlamenti eseményének jellemzésére, melynek hűségéről meggyőződhetnek e lap olvasói, ha figyelemmel átnézik a miniszterelnök beszédét! Csak azt teszem még hozzá, hogy a kormányelnök teljesen fölvillanyozá a szabadelvű pártot, melynek zajos tetszésnyilvánulásai mindent árultak el, csak azt nem, hogy azok egy oly párttól jönnek, mely el van határozva kormányostól abdikálni. Széll K. pedig amint engedett a habarék lapok csábos incselkedései és vagy kiknek ügyében nekie mint tisztkétes értékű hizelgéseinek akkor, mi, viselőnek ítélni és határozni kell. Hadőn kilépett a Tisza kabinetből, úgy igazságos tisztviselő akar lenni, kényengedett most is, midőn „kibontá a télen lesz alattvalói irányában gyakzászlót.“ A gyakorlati hatás és erőd- van szigorúnak lenni, magánosoknak mény mindkét esetben egyforma, egyen pedig gyakran kedvezőtlen ítéletet ad lő a semmivel. Kár érte! Veridicus, ni, ekkor legtöbb esetben az illetők TARCZA. Michelet. Rogeard előadása. .. Meleg ékesszólással beszólt Rogeard! ?. Micheletről, ki a jószivü idea■ätak kedvencz írója marad mindenha, terzett Rogeard minden szaván, hogy eztt szereti, irályát bámulja, lelkesedése iránt meghatottsággal viseltetik. Megkezdé a nagy prózairók sorát «egy nagy prózairót vett fel előadásai képre: Michelet-t, Quinnet, Blancot ésroudhont. A prózairók a próza minden naplaját művelik, de kettőbb kiváló fontsággal: a történelem és a nemzetgazdákat, amazt Michelet, emezt Proudhon műlte kiváló hivatottsággal. Abban e két egybehasonlítható, hogy mindkettő a fsadslan kérdések egész sorát karolta föl; r ®r: .kelet kereken a történelmi fej i 7®^ kutatása a történetetböl . ■nQ1 TMagaslatra emeli; vizsgálódását kimz xti a társadalmi élet minden tünea t/ j , lehelet kezében a történelem tín/t a eszmé k kifejtésévé lesz; ő a lén istz eszmáktől nem választja kíim ’ az°kat az eszmék nélkül nem bírja hhalM&“Iar^ZI1'' a történeti tény Minn LQel£ ■ Az eszme symboluma. Maga a» ,, ar,0zz.a me& a történelmet, hogy nem» ®®keriség által véghezvitt bár mimet® yek és azon eszmék kifejtése, nsl/m 6 tényeket létrehozták. A törté az erober küzdelmét rajzolja a ter’ágzet eH ^Da*í a ro8z’ az &karatnak a azonnal,Ut4a Rogeard kiak&rván jelölni írók,« ■?*’ mely®t Michelet a franczia kat. elégiái) a történelmi iskoláki ,etnz^ Több történelmi iskolát köttetett meg; La leire iskolát, mely egyszerűen a tények és működő egyének körülményes leírására szorítkozik. Ez iskola kitűnő feje B a r a n t e. 2. a bölcselmi iskolát, mely az eszmék fejlődését keresi az emberi tettekben, mely tisztán bölcselmi szempontból ítéli meg az eseményeket. Létrehozza a nagy szakadást az eszmék és tények közt. Ez iskola élén Guizot áll. 3. a vegyes iskolát, mely e két irányt egyesíti, az eszmei és lények kölcsönhatását mutatja ki. Ez irányt képviseli Thierry Amadé Angolország történetében. 4 a végszerűséget valló iskolát, mely a tények létrejöttében kikerülhetetlen végzetszerű fejleményt mutat ki. Mely az akarat szabadságának apotheosisa helyett, arról való abdikálásra hat. Ez a Thiers iránya 5. a theosoph és mystikus iskolát, mely titokzatos, transcendentalis beavatkozást lát a történeti eseményekben. Ez iskola hive B a 11 a n c h e. Végre ayelvies iskolát, melynek teremtője Michelet. Michelet született Párisban 1798- ban. Élete kevés szóval elmondható. Tanulmányai kitűnő képzettséget adtak neki. Lett tanár több intézetnél. Előbb az eco- 11 e normale, azután a Sorbonne, majd a College de France tanára lett. Kétszer is letették tanárságából. 1851-ben lett levéltárnok, de 1852 ben nem akarván a császári kormánynak az esküt letenni, e hivatalából is kitették. Ettől fogva, mint Francziaország egyik legkitűnőbb írója, vívta egymásután hervadhatatlan babérait. Legtartóbb hatású műveket irt; bizonyára a legnagyobb próza író és legnagyobb történész. Művei részint történetbölcselmi, részint egyedirati, részint társadalmi művek. A történetbölcselem terén a már meglehetősen felhalmozott anyagot még szaporító, rendezte. E téren írta meg „a történetbölcselem elvei“ czim alatt e szakból a legkitűnőbb művet. Nagy történeti művei: Francziaország története 6 kötetben. — E művek a franczia nemzet dicsőségének legszebb emlékei, a franczia szellem magasztaló irata, azon szellemnek, mely a szabad eszméért rajong, annak valósítása felé halad szünet nélkül. Hosszú történelmi küzdelme a nép eszménye felé való közeledésre irányul. Irt Michelet pimnhlettet is. Irt a Jezsuiták ellen Quinet-vel együtt. A nép nyomorát megható színekkel festi anép könyveiben. Hirdeti a fölszabadulást a szeretet által. Monografikus iratok Lengyelország vértanuságáról, a szerelemről, a nőkről írott gyönyörű könyvei. Természetrajziak a madarak, a tenger. Lehetetlen lévén egy rövid óra alatt ily óriássi munkásságot kellően méltatni csak azon vonásokat jellemzi Michellet írói egyéniségében, melyek őt minden más irótól megkülönböztetik, melyek benne az önálló gondokodót tüntetik elénk. Michelelnek oly sajátos egyénisége van írásaiban, hogy egy lap, melyet ő irt, senki más által úgy meg nem irható, mert úgy le nem gondolható. A történet bölcselméről írott tanulmánya tulajdonképen Vico megcáfolását tűzi ki feladatául. Vico ugyanis azt állíja, hogy az emberiség történetében végzetes körforgás uralkodik ; a patriarchális állam szerkezet át megy despotismusba, ez demoratiába, ez anarchiába, ez monarchiába és azután a körforgás újra kezdődik. Michelet a haladás híve. Szerinte az emberiség feltartózhatatlanul halad útján magasztos rendeltetése felé. Elismeri, hogy van visszaesés, de soha sem tér vissza az emberiség azon nyomon, melyen előrehaladt. Az előhaladott álláspontok és a viszszaesés állomásai sohasem ugyanazok , de mindig újabb, magasabb fejlődés felé vezető utat jelzők. Tehát elfogadja Stael asszony elméletét az emberiség tökélyes leüléséről. A műveltség haladását keletről nyugodtra, amint a nap útját követi, vallja Elfogult szeretete nemzete iránt, gyen- művészetet felkarol. Igazán a társadalomigéit is takarja. Meleg hazafiságát kiváltó élet minden tényezőjét felkarolja. A tár Francziaország történetében itt bevezető sadalmi tényeket nyomozza, ezeknek okát sőben árulja el, keresi, ezeket fejti meg. Mi rá nézve a franczia nemzet törj Szemére lobbantak, hogy egy kissé ténete? Mi még a hűbér rendszer uraim, igen nagy költő arra, hogy komoly törlés alatt is? Haladás a demokrat eszmék va; neuró és igen nagy történész arra, hogy költő lehessen. Elnevezték a történet utópistájának, álmodozó rajongónak. Rogeard e szemrehányásokat igaztalanoknak tartja. Ugyanis Micheletben az uralkodó tehetség a történetírói tehetség; a költői szemlélő képességet az eleven képzelmet is csak a történetírás múzsájának szenteli. Mire használja a képzelmet? Hogy szemlélje és elevénen föltárja a múltat. Miféle mértéket használt Michelet az események megítélésénél, mi az ő krite - triuraa, melyre viszonyítja a tények értékénak megállapítását? Az igazságosság! Michelet erkölcsi irányt adott történetnek. Azon nyomon halad, melyre először Voltaire lépett. Voltaire köté egybe először a történelmet és erkölcstant. Az igazságosság a morális kérdésekkel szervi összefüggésben áll. Ez ad Micheletnek lelkesedést, ha magasztal, szenvedélyt, ha ellasítása felé. Mondtuk, hogy Michelet a symbolikus iskola alapítója. Mi a symbolikus történelem? Michelet úgy okoskodik, hogy nincs tény eszme nélkül, de az eszmék világában épen oly törvényszerűség uralkodik, mint a tények és természet világában. Az eszmék bizony áramlatot képeznek. Ez áramlat olykor hatalmasabban érezhető. Midőn ez eszmeáramlat intensív erővel lép fel, az eszme egy-egy tényben mint egy látható alakot ölt, a tény mint egy az eszme revelatora lesz, symplumusá válik. A történetíró feladata megragadni az ily pregnáns mozzanatokat, ezeket felkutatni, az eszmék szemlélhetőkké tételére felhasználni. Micheletnél mesterien van vegyítve bölcselem és elbeszélés. Elbeszél és okoskodik egyszerre. És hogyan beszél el ? Nincs regény, mulattató könyv, melyet oly élvezettel lehetne elolvasni, mint I ítél kárhoztat ! Micheletnek a legmélyebb, legnehezebb Michelet megczáfolja azon sok tetárgyakról írott művét. Az irály ragyogó,kintetben túlzott követelés jogos voltát, szépsége, költői melegsége és bája úgy vonz, úgy elvarázsol. Nála három elvi tehetség egyesül bámulatos intensitással, melyek közül egy is elegendő volna arra, hogy belőle nagy irót csináljon. E három hogy a történetíró Ügyen részrehajlatlan. Michelet bevallja, hogy részrehajló. Miért? a történelem a jó és rosz küzdeleinek adja képét Ne lelkesedjék-e a történetiró a jóért, ne gyűlölje a roszat ? Meg kell a tehetség, képz elem, mély bepillantás és tények kérlelhetetlen és igazságos mérlegelése segítségével ítélni a jó és gonosz cselekményeket, de a jó mellett lándzsát kell törni. Az igazság a jó mellett pártot kell fogni. Irálya festői. Sanddal versenyez es képzett elme." Kivált a képzelem és tudományos képzettség oly csodálatos módon s egyesül nála, hogy egy nemével bir az intuitiónak, mely által a múltat látja, annak kortársává szegődik, a múlt prófétája lesz, a múlt feltámasztását képes tekintetben, még Prondhom hasonlítható eszközölni, miben a történész feladatot lát-i hozzá, de azért páratlan tehetsége van I ja maga is. Nála nem a királyok, a hábo- I leírni. Amit leír, az él. A történeti alarok, történelmi adatokkal túlterhelt torkokat mintegy learczképezi, a mull alak íténetét lehet föltalálni, ő a főszereplővé,íjait mint árnyképeket elénk varázolja, sa színpadon előtérbe a népet helyezi. Jellemvonása még, hogy résztvevő. Mindent: munkát, ipart, tudományt. s Az írás szenvedélye, de ez fokozottan lelkesik, midőn a nyomort, a nép szenvedéseit festi. A nép martyalogiáját írja meg. A nép elnyomott vala, borzasztó szenvedéseken ment át a múltban. Ezt festi részletesen. Áttör a nyugodt elbeszélés folyamán Michelet forró rokonszenve. Rogeard azután kiemelt egy néhány szép lapot Michelet történetéből, melyek az ő festői tehetségének fényes bizonyítékai. Ilyen a gall nép leírása, a középkori goth székesegyház kiv ecsetelése, melyben Hugo sem szárnyalta túl. Rendkívül élénk érzékenysége, eleven képzelme képesítéli őt, hogy úgy írja le a közép ■kort, mintha szemlélője lett volna. Bámulja mintha hitével bírt volna. Minden részleteit lerajzolja, mintha akkor élt volna. [ Kivált költészetét adja vissza híven. A történelem az ő kezében vissza a múltba irányzott költői alkotás. Ily értelemben nyer az ő jemes előadása mély jelentőségget és nyomódik kitörölhetlenül a szívbe, az emlékezetbe így rajzolja Abelard és Heloise, St. Bernard, Szent Lajos és XI. Lajos, így Luther alakjait. A forradalmat oly elevenséggel szemlélteti, mint ahogy képes vola a 12. és 13. évszázat leírni, mintha csak Dante kortársa lett volna. A forradalom történetében még hivebb, még a szólamlásig igazibb ecsetelése. A régi történetírásnak könnyebb volt szerepe. Nem kellett megbirkózni oly kimeríthetetlen gazdag adathalmazzal, történeti okmánynyal, mint amelylyel az újkor történésze rendelkezik. A levéltárak kifogyhatatlan kincses bányák. A hírlapok a legapróbb részletekig adják az egykorú események képét. Michelet a cyclopsi feladatra vállalkozott. Mint maga is levéltár őre, a páriol és a vidéki levéltárakat felkutatta, felhasznált minden apró adatot, hogy a forradaom hű képét adhassa. És adta is. Felóba emelkedik Blancnak, ki jobb szónok mint iró. Föltárnád előttünk a múlt szenvedélye, szelleme, mely a forradalom embereit lelkesité. A forradalomban a jog, a törvény C'A I f A mi is Tor/Q^(T uralmát műtőt' Ill. vármegyei kinevezése. hálátlannak fogják kinyilatkoztatni, ellenségeivé válnak, áskálódnak ellene, s igyekezni fognak őt a jövő választáskor megbuktatni. Egyátalán egy szegény megyei tisztviselő a választás után se biztos soha állásában, mert ha a hat év alatt nem is képesek őt a legtöbb esetben megbuktatni, az új választásoknál nagyon könnyen kibukhatik, mert egy igazságos ember nem tehet mindenkinek eleget, sok ember állván elő igazságtalan követelésekkel. Ilyenkor egy belátással bíró,erélyes főispán sokat tehet, a méltányosság és igazság érdekében , támogathatja a 6 év alatt az igaztalanul higyje a megyei viszonyokat megtámadott tisztviselőt, az új válasznem ismerő tisztelt olvasó, másnál pedig úgy kandidálhatja, hogy Kálmán is, e második exminiszter, ki , hogy az előbbeni czikkben leírt tiszt-t újból megválasztják. Természetes, hogy nemrégiben még ott foglalt helyet viselő választást igen drastikusan ad- Tisza Kálmánnal egy sorban a bártam elő, vagy egy speciális mosoly széken. gyét írtam le, isten mentsen !a vá-Az egyesült és nem egyesült, mi-lasztás a legtöbb megyében igy törtus és disunitus ellenzék legfelebb csak tértik ; kedvezőbb viszonyok csak kiazt nyeri Széll Kálmánnal, hogy egyvételesen fordulnak elő. Sokan azt fogják mondani, hogy minden választásnál többé-kevésbé forosztás miatt. Szilágyi Dezsőt máris dúlnak elő visszaélések, korteskedések, leli a hideg, hogy egy új konkurrens ,ígéretek stb., így a képviselő válaszakadt a pártvezérségben, holott ed- tásnál is, s ezért még se gondol egy hídig is igen sokan voltak. No de hát kormányos érzelmű ember se arra, hogy ne fájjon nekünk az ő fejek. Nem az ily visszaélésekért a képviselőválaszis fájtást meg kellene szüntetni. A két vá Tista Kálmán ma úgy beszélt, rasztás közt roppant különbség van, hogy gyönyörűség volt hallgatni. A Egy közép nagyságú megye csak 3—4 hatás, melyet kitűnő szónoklatával elő- képviselőt választ ugyanannyi kerületidézett, legszebb parlamenti győzelmeiben; itt is történnek visszaélések, nagy közé tartozik. A szabadelvű párt öröm- ígéretek, de ez utóbbiak inkább akaily pártolásban csak kormányhű és ennek feltétlenül engedelmeskedő tisztviselő részesülhet. De aztán az ilyent meg nem bujtathatja ám a tekintetes vármegye, ha az egész bizottmányi gyűlés ellene volna is. Mert az igaz, hogy a törvényhatósági közgyűlés bármely megyei tisztviselő ellen fegyelmi eljárást rendelhet el az 1876. évi VII. törv. czikk 2. §-a szerint, de ugyanezen törvény 6. §-a értelmében a tisztviselő felett első, illetőleg másod fokozatban a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya határoz, melyben tudvalevőleg a kormány bír többséggel, az utolsó felebbezés mindig a belügyminiszterhez történik Mindezekből világos, hogy egy oly megyei tisztviselő ellen, kit a kormány okkal vagy ok nélkül pártol, a törvényhatósági közgyűlés semmit sem tehet, legfölebb boszanthatja. De miután a legtöbb praktikus megyei tisztviselő az ily boszantások ellen vértezve kell hogy legyen, még ezen leggyerekesebb neme az autonomikus joggyakorlásnak a megyei tisztviselőre, a legtöbb esetben illusorius fog maradtasztás után is gyakran ki van téve az ii. De épen a fegyelmi eljárás által a ellenfél támadásai és gyanúsításainak, részint boszuból, részint mert megbuktatni remélik s igy új választás lehet, s akkor hátha a megvertek győzők lesznek, ő gyakran oly egyéneknek tett ígéreteket és tartozik nekik megválasztásánál tett szolgálatukért hálával, akik most alatta szolgálnak; kormány képesítve van arra is, hogy bármely megyei tisztviselőt okkal vagy ok nélkül, ha akarja, megfoszthatja állásától, ha mindjárt az egész törvényhatósági közgyűlés testi-lelki barátaiból állana is. Azon szerény kérdést bátorkodom az előadottak után a megyei tisztviselők választásának barátjaihoz tenni, hogy a jelenben fennálló törvények korlátai között és azoknak ergyes alkalmazása mellett, a megyei választott tisztviselőket nem lehet-e inkább a kormány, mint az autonóm megye hivatalnokainak nevezni? Hidemikus természetűek, aztán a képviselőjelölt ezeket csak választóinak teszi, a választás után elmegy, 3 évig nem látja őket s ha valaki tett ígéretei meg nem tartásáért kérdőre vonja, azt felelheti joggal: „Tsak a tisztelt házban vagy kormánynál nem lehetett keresztül vinni.“ A megyei tisztviselő a megyében marad, a rászem, hogy még a legoptimisztikusabb hívei a választásnak is el fogják ismerni, hogy bizony, ha a kormány akarja, az autonóm megye nem sokat rendelkezhetik végrehajtói közegeivel. Már most kérdem, hogy ezen kis rendelkezési jog kárpótol-e azon mizériákért, melyek a tisztviselő-választás kifolyásai? Mert aki figyelemmel kísérte előadásomat, megkellott győződniük, hogy : 1. ) A megyei hivatal elnyerése anynyira bizonytalan dolog, hogy felette nehezen akad jogvégzett ember, aki ezen pályára képezze még azonfelül magát nagy költség és fáradsággal. 2. ) A megyei hivatal megtartására nem elég, hogy valaki pontos, képzett, képes és régi megyei hivatalnok legyen, mert a tisztújításon magasabb politikai és korteskedési okokból kieshetik. 3. ) Az előbbi két pontból következik, hogy a választás fentartása mellett a megyei tisztviselőség, nem lévén biztos állás, igen kevés ember fog találkozni, aki magát erre képezze; elnyerése és megtartása úgyis, szelíden szólva, sok kellemetlenséggel lévén összekötve, hogy ezeket a tisztviselő lehetőleg elkerülje, kénytelen lesz sokszor elnéző és részrehajló lenni, ami természetesen a közmorál és helyes administratió rovására megy. Sokan azt hiszik, hogy mindezen hiányokon legnagyobb részben segítve lesz, ha a megyei tisztség elnyerését törvényben megállapított szakképzettséghez kötjük, de a mellett a választást is fentartjuk. Ezen nézet merőben téves. Téves először, mert egyszerre azt keresztül vinni nem lehet, hogy csak szakképzett egyének éghessenek megyei tisztviselők; mert ha volna is, de nincs széles Magyarországon készletben annyi szakképzett egyén, ezeknek szakképzettsége legnagyobb részben csak elméleti lehet; s ezért nem lehet őket megyei tisztviselőkké rögtön megválasztani, mert ez valóságos abbeli zavart idézne elő. Továbbá a jelenlegi megyei tiszti karokban számos kitűnő, pontos, gyakorlatiasan képzett hivatalnok van, ki állásának tökéletesen megfelel, anélkül, hogy például jogvégzett lenne. A törvényben tehát okvetlenül ki kellene mondani, hogy megválasztható mindenki, azon állásra, melyet addig jól viselt. Természetes,hog ezáltal a szakszerűleg képzett egyéneknek nagy konkurrenczia volna elkészítve. Téves másodszor, mert a fentebbi 1. 2. 3. pontban összevont okoknál fogva, nem is igen fognak a szakképzett egyének igyekezni, megyei tiszteséget nyerni. Nem is az, csekély véleményem szerint, fő oka rész megyei administratiónknak, hogy a megyei tisztség nincs szakképzettséghez kötve ; fő oka éppen a megyei tisztviselők választásában fekszik, amint azt a fentebbiekben kimutatni igyekeztem. Röviden előadom, miként lehetne igénytelen véleményem szerint a megyei tisztviselők kinevezését eszközölni. Kimondatnék törvényileg, hogy: 1. oly egyének pályázhatnak megyei tisztviselői állomásra, akik közigazgatási államvizsgát tettek. Ezen szakképzettség elnyerése végett a jogi egyetemek mellett tanfolyamok rendeztetnének azok számára, kik közigazgatási pályára készülnek, úgy hogy a joghallgatók ezen tanfolyamot is látogatva, képesülnének a közigazgatási államvizsga letételére. 2. Pályázhatnak a törvény keltétől számítva, három évig megyei tisztségre oly egyének is, kik jogvégzettek ugyan, de közigazgatási államvizsgát nem tettek. Ez utóbbiaknak azonban egy évig mint tiszteletbeli jegyzők vagy írnokoknak gyakornokoskodniok kell. 3. Ezen szakképzett egyéneken kívül mindenki pályázhatik és kinevezhető azon megyei tisztségre, melyet eddig jól betölteni képes volt. Csak így lehetne a kormánynak egyelőre a sok megyei tisztségekre egyéneket találni,a így lenne az eddigi képes megyei tisztviselő jövője biztosítva. Minden megürült állomásra pályázót hirdettetnek, a pályázatokat a megye főispánjához kellene beadni, ki azokat a kandidáló bizottság elé terjesztené. Ily bizottságok a bíróságoknál is léteznek. A megyében állhatnának a főispán elnöklete alatt az alispán és főjegyzőből, ezekhez a törvényhatósági közgyűlés négy tagot választana , így lenne képes a kormány a megye közvéleményét is lehetőleg megismerni. Ezen bizottság a pályázók közül három egyént ajánlana, de az összes pályázatokat köteles lenne felterjeszteni a belügyminiszternek. A kinevezés joga természetesen egészen a minisztere lévén, a kandidáló bizottságnak