Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)

1880-01-13 / 9. szám

anatóliai és rumolíai csapatokkal akarja Mukb­ar hadtestét kiegészíteni, de attól tartanak, hogy az albániaiak nem fogják engedni földjeik eltá­volítását. Montenegró körjegyzéke és emlékirata a Gusinje-Plava ügyben, a portát a systematikus halasztgatással, az albánok tervszerű bujtogatásával és az al­kudozások kétértelműségével vádolja; okoz­za a portát továbbá, hogy ő idézte alá a viszályos kérdés jelen állapotát, mely Mon­tenegrót, miután a fejedelemség kénysze­rűvé van nagyszámú hadcsapatokat fegy­ver alatt tartani, az anyagi tönk szélére sodorja. Ennél fogva Montenegró két mil­lió frank kárpótlást követel. Ígéri azon­ban, hogy egyelőre a porta szerződés el­lenes magaviseletét és az alattvalói részé­ről okozott békemegszegést nem tekin­­tendő szakadásnak, vagy mint háborúra szolgáló indokot, egyszersmind erélyes or­voslást kért a szerződésen aláírt hatal­maktól. A VERHOVAY-ÜGY. Egy szomorú kimenetelű párbaj tör­tént jan. 10 én Budapesten, oly felháborító körülmények közt, melyek a legélesebb kárhoztatást provokálják. Verhovay Gyula, orsz. képviselő s a „Függetlenség“ czímű lap szerkesz­tője, d­e hó 7-én egy közleményt hozott lapjában Festetics Pál grófral összekötte­tésben a kisbirtokosok földhitelintézetének ismert ügyével. E czikk miatt megjelen­tek a „Függetlenség“ szerkesztőségében ifj. A­l­m­á­s­s­y Kálmán gróf, Batthányi Elemér gróf és Majthényi Izidor báró, kijelentvén, hogy az említett közlemény­ben sértést látnak azon kaszinói köz­vélemény ellen, mely Festetics Pált „correct“-nek tartja. Verhovay megnevez­te a czikk szerzőjét, de hozzá­tette, hogy a lapban közlötteket kész levelekkel bebizonyítani. E leveleket a „F.“ közölte, mely után megjelentek a szerkesztőségben Üchtritz Zsigmond báró és Beniczky Gábor s Maj­­thényinek a következő, hozzájuk intézett levelét olvasták föl: „Báró Üchtritz Zsigmond és Benicz­ky Gábor urakhoz. ” Miután a Verhovay Gyula ur részéről a gróf Festetics Pál sze­mélyére vonatkozó adatok nem győztek meg arról, hogy Verhovay úr a­lapjában tett aljas támadásokra bármi képen fel lett volna jogosítva, felkérlek benneteket Ver­hovay úr előtt kijelenteni, miszerint kifa­­kadásait legundokabb nemű rágalmaknak, őt magát pedig rosz lelkű, jellemtelen rá­galmazónak tekintem. Ha Verhovay urban lenne még elég becsületérzés arra, hogy ezen kijelentésemért személyes elégtételt követel, kérlek ügyemet és személyemet képviselni. Budapest, január 8-án, 1880. Báró Majthényi Izidor: Az eredetivel meg­egyezik. Üchtritz Zsigmond, s. k., Beniczky Gábor, s. k. Verhovay erre, a levélben foglalt be­csületsértő kifejezésekért, igazolandó, hogy magát terrorizáltatni nem engedi, elégté­telt kért. Jan. 10-én délben 12 órakor Ver­hovay Gyula és Majthényi Izidor báró a lóverseny téren párbajt vívtak. A pár­bajnál mint segédek működtek : Verhovay részéről Komjáthy Béla és Mednyánszky Árpád báró orsz. képviselők, Majthényi részéről, Üchtritz Zsigmond báró és Be­niczky Gábor. A feltételek a következőleg voltak megállapítva: az ellenfelek 25 lé­pésre állíttatnak szembe egymással, min­­deniknek joga lévén még 5 lépésnyire elő­rejönni; mindketten egyszerre lőnek, s ez a­felett, hogy a tanitó mit eszik, mivel ru­­házkodik, hány órakor fekszik le, mit ál­modik, kisepri-e a szolga helyett a tan­termet, szokott-e „bőrszivart“ szini, megy e bálokba s ha nem: miért nem? Megtán­­czoltatja-e Róza kisasszonyt, az elnök úr leányát s ha meg: miért ? minő jogala­pon? Szokott e irni a „Nemerébe” s ha igen , ki kire tudtával ? Végre felügyel ar­ra is, hogy kitartja-e pontosan az óráit? Ez az iskolaszék. A testülettől megkiván­­tatik, hogy az elnöke tudjon olvasói és írni: a jegyzője a tanító, a többi tagok tetszés szerint választatnak. Ez a testület más szóval a tanító elöljárósága. Az elöljáró meglátogatja az iskolát,­­ hogy megtudja: „milyen a taní­tás.” A községi tanító a történelemből kérdezi Nagypali Pétert, a Mihályét, a­ki nekipi­rult arczc­al, kidagadt nyakinnal fújja a mohácsi ütközetet. A látogató úgy tesz, mintha értené. — „II. vagy Kis Lajos aztán bele­­fult lovával együtt a Cselepatakba.“ — Már hogy fuladt volna bele Kis Lajos abba a patakba? — förmed a ta­nítóra a látogató. — Kérem, belefuladt, meg van ír­va a történelemben­­ — szerénykedik a tanitó. — Hol az a történelem ? — Tessék ! A látogató veszi a könyvet s a visz­­szájára fordított könyv fordított betűit ad­dig bökdösi ujjával, mig szerencsésen ki­süti, hogy igaza van a könyvnek, de a ta­nitó vigyázzon magára, máskor ne tanít­son olyat, hogy valaki, ha mindjárt Kis Lajos is (a­ki különben neki kereszt ko maja,) — egy hitvány patakba bele­fulad Tanitó megköszöni szépen az adott in­strukcziót, tanítványnak duzzad a nyaka, pi­­­rul az arcza s fújja tovább torkaszakadtá­ból: „szerencsétlen ütközet után“ . . . Különben a tanitó, — értem a köz­ségi tanitót, — individualitásánál fogva na­gyon különbözik egymástól. Nem mintha ennek valami mélyebb lélektani oka volna, csupán azért, mert két egymáshoz hason­ló, vagy jobban mondva egyenlő falevelet sem kapsz a természetben. Tehát külön­böznek egymástól. Az egyik a falu pen­nája, de nem a „falu bölcse“, a­hogy mon­dani szokták; a másik szívesebben marad bölcs, minthogy penna legyen. Az egyik csupa ész, csupa talentum. Könyv nélkül tudja Plato bölcsészeti iskoláját, szószerint idézi Pestalozzit, hozzávet a magasabb philozophiához s kikutatja a Darwin rend­szer elméletét és nagyon szereti, ha va­laki okos embernek tartja s a világért nem beszélne kisszerű dolgokról s Gönczyt korlátolt eszü embernek hiszi, hogy csak egy ABC-es könyvet irt. Ez a szellemi aristokrata. Másik csupa lélek, merő tűz. Hatal­masan szónokol gyűléseken és a mintata­­nításnak főmestere. Harmadik megelég­szik anynyival, a mennyit neki a képez­­dében tanítottak, a világért el nem olvasna egy könyvet, lapot nem lát hétszámra mást, csak a „Néptanítók Lapját, s szentül meg van győződve, hogy oda a világ összes tu­dománya le van rakva. Egyik is, másik is hiven igyekszik­­ szolgálni a hazát. Tűr méltatlanságot, sze­­­reti tanítványait s megadja neki az első oktatást s elküldi, szárnyára bocsátja a nagyvilágba, hogy legyen belőle jó gazda, földmives, iparos, kereskedő, professzor vagy miniszter. S mikor aztán megkondul a harang s látsz egy koporsó után ló —15 szégyen­­kedő embert lopva elhala­dni melletted, kérdezd meg, kit temetnek ott, s miért nincs ennek nagyobb kísérete, azt fogják neked felelni: — Azért, mert csak egy tanitó Egy a mi népünkből volt lozniok egy perczig szabad, kikötve csak egy lövés volt. Pisztolyokat hozott Kom­játhy és Üchtritz; mindketten becsületsza­vukra állították, hogy sem Verhovay, sem Majthényi e pisztolyokat nem használták soha. Ezután sorsot húztak, s a választás az Üchtritz által hozott pisztolyokra esett, melyek különben ifj. Almássy Kálmán gróf tulajdonát képezték. A pisztolyokat ezután megtöltötték Komjáthy és Üchtritz. Azután kiáltak az ellenfelek. Majt­hényi előre jött 5 lépéssel, míg Verhovay megmaradt helyén. Czéloztak, a segédek figyelmeztették őket, hogy már csak tíz másodperc­ van hátra a czélzási időből, erre minketten lőttek. Verhovay megin­dult segédei felé, de már a harmadik ne­gyedik lépésnél tántorogni kezdett s e sza­vakkal : „találva vagyok !“ mellére szorí­tott kézzel összerogyott. A segédek hozzá siettek s a jelenlevő két orvos, dr Csil­­lagh Zsigmond és dr. Farkas László rög­tön megvizsgálták sebét. Lefektették a földre s mikorra szétnyitották ingét, ak­kor már mellét egészen elborította a vér. Verhovay vizet kért, mire adtak neki egy kis havat. Aztán kocsiba emelték és ön­kívületi állapotban szállították lakására, a vasutczába. Délután fél 5 kor meghívták Lumnitzer tanárt, kivel a nevezett orvo­sok conciliumot tartottak. A golyó a mell­csont fölött fúródott be, de hogy hova hatolt, azt még tudni nem lehet, mert a golyót legalább két napig kutatni nem sza­bad. A sebesült állapota mindenesetre ag­gasztó, a betegségére a beállandó sebláz fog döntő hatást gyakorolni. Megemlítjük még, hogy Maj­th­é­­nyi báró a legkitűnőbb lövők egyike, a­ki a galamblövészetnél is kitűnt. Verhovay állapotát orvosai veszélyes­nek mondották. Az erre vonatkozó legújabb híreket lapunk más helyén registráljuk. A budapesti lapok szer­kesztő­égeinek tagjai, a „Pes­ti Napló“ szerkesztőjének r meghivat­ára, jan. 10-ét­ d. u. 5 órakor értekezletet tartottak. A mely lap szerkesztője nem jelen­hetett meg, az egyik dolgozótársa által volt képviselve. Különben a sajtó képvi­selőin kívül megjelent több országos kép­viselő, így Pulszky Ágost, Pázmándy, Dé­nes, Eötvös Károly, Mednyánszky Árpád báró, Komjáthy Béla, stb. Az az indítvány, hogy a Majthényi K. és társai eljárása el­len a fővárosi sajtó egyetem­le­gesen óvást tegyen, egyhangúlag elfogadtatott s a nyilatkozat szerkesztésé­re kisebb bizottság küldetett ki, mely a szövegezéssel néhány percz múlva elké­szülvén, a föntebb olvasható nyilatkozat egyhangúlag elfogadtatott. A nyilatkoza­tot azután a szerkesztők és a kiküldött képviselők aláírták. Az értekezlet egyút­tal elhatározta, hogy Verhovay Gyulához részvét­iratot intéz, s a nyilatkozatot la­kására küldi. Ugyanezen értekezlet egy bizottsá­got küldött ki, mely a hirlapíró egy­let és ennek kebelében alakítandó becsü­­let­bíróság iránt javaslatot tegyen. A bi­zottság Jókai Mór elnöklete alatt a kö­vetkező 9 tagból áll: Ifj. Ábrányi Kornél, Csávolszky Lajos, Csukássy József, Hindy Árpád, Jókai Mór, Kaas Ivor báró, Tors Kálmán (indítványozó), Ujváry Lajos és Veigelsberg Leo. Első ülését tegnap tar­totta a „Hon“ szerkesztőségében. A sajtó képviselőinek nyilatko­zata így hangzik: A felírott lapok szerkesztői a maguk és munkatársaik nevében óvást tesznek azon eljárás ellen, melyet báró Majthényi Izidor úr és segédei: báró Üchtritz Zsig­mond és Benczky Gábor urak Verhovay Gyula ur ellen követtek. Ez eljárást a lo­vagiasság szabályaiból szükségkép kifolyó­nak nem tekinthetik és egyenesen a sajtó szólásszabadsága ellen intézett jogtalan tá­madásoknak nyilvánítják. S kijelentik, hogy ilynemű erőszakos fellépések által magu­­kat hírlapbról jogaik és kötelességeik gya­korlatában korlátozni nem engedik. Budapest, jan. 10. 1880. Jókai Mór, a „Hon“ szerkesztője, Ujváry Lajos, a „Pesti Napló“ szerkesz­tője, Csávolszky Lajos, az „Egyetértés“ szerkesztője, Veigelsberg Leo, a „Pester Lloyd“ nevében, Hindy Árpád, az „Ellen­őr“ szerkesztője, Sturm Albert, a „Pester Journal“ nevében, Csukásai József, a „Pesti Hírlap“ szerkesztője, Brankovics György, a „Budapest“ szerkesztője, ifj. Ábrányi Kornél, a „Magyarország“ szerkesztője, Nagy Miklós, a „Vasárnapi Újság“ szer­kesztője, Mende Bódog, a „Független Hír­lap“ szerkesztője, dr. Molnár Antal, a „Ma­gyarország és Nagyvilág“ szerkesztője, dr. Milassin Vilmos, a „Hölgyek Lapja“ szer­kesztője, Berényi László, a „Magyar Föld' _____­_____| DAwAnt(-nni W Q flH AI' O ITA'»­ szerkesztője, Borostyáni Nándor, a „Köz- szélte el. Ha jól emlékezem deczember hó !­vélemény“ szerkesztője, Ágai Adolf Kun 22. és 23 ik közti éjjel a vidékről egy­­László, a „Magyar Jogász“ szerkesztője, pénzüg­yri őrjárat vonult haza S.-Szt.­­Vadnay Károly, a „Fővárosi Lapok“ szer-­j Györgyre, holdvilágos éjszaka s kemény­­­kesztője, Tenczer Pál, „Neues Polit. Volks- i hideg volt. A véletlen úgy hozta magával, blatt“, Beermann Gyula a „Politisches hogy épen két zsidó volt együtt czirkálni, Volksblatt“, Hermann Ottó, a „Függet ' kik kevésbe maradott, hogy mindketten a fenség* főmunkatársa, Rothfeld Soma a­ farkasok éhségének nem estek áldozatul. «r T-k T 1 U . ÍU UX ; : A .. Iiinn ml «nnannt nnm nnUnn -IA1 U/.kliM .Neues P. Journal“ nevében, báró Jósi­ka Kálmán a „Magyar Korona“ szerkesz­­­­tője, Bodnár Zsigmond a „Havi Szemle“ szerkesztője, Prém József, a „Képzőművé­szeti Szemle“ szerkesztője, Ábrányi Emil a „Koszorú“ nevében, Érti Károly az „Új Budapest“ nevében. Valamennyi lap megbotránkozással nyilatkozik a párbaj­ esőiről, s egyhangú­lag tiltakoznak a sajtó függetlenségét érin­­­­tő merénylet ellen. Jókai Mór ez esetről következő czikket írja a „Hon“-ban keresztül lőtték. E hírre eltűnik előlünk annak az­­ emléke, hogy politikai ellenfelünk volt s kíméletlen modora által gyakran megne­hezitő hírlapírói feladatunk teljesítését; — most csak a pályatárs gyászesetét látjuk magunk előtt, mely fontosabb egy­­ közönséges személyes ügynél: — ez a saj­tó szabad kezének kérdése. Ha Verhovayt lelőtte volna valaki azok közül, a­kiket személyeikben meg­sértett, azt mondanák : „kár ifjú életéért, szép tehetségeiért; de maga kereste e végzetet; s a párbaj ily esetben önvédel­mi eszköz; — de midőn oly körülmények­­közt éri őt e baleset, hogy egy, a nagy közönséget érdeklő ügyben tett közlemény miatt, nem azok, a­kik abban érdekelve , vannak, hanem más, a­ki távolról sem volt érintve, hozza őt abba a helyzetbe, hogy­­ kényte­ln legyen az életét koc­kára tenni, erre határozottan ki kell mondanunk, hogy ez a sajtó terrorizálása. Nem mondjuk, hogy sérelmekért, a­miket a napi sajtó munkája elkövet, elég tételt adni ne tartozzék a megsértettnek, olyat, a­milyet az kíván; ehez jogunkat is, kötelességünket is fentartjuk ; de hogy akárki, a­ki lőni tud, mint dúvadra, va­dászhasson a hírlapírókra, vagy terhelő­ adatokat megc­áfolás helyett, egy pisztoly­­lövéssel el lehessen fújni a sajtó teréről, akárkinek, a­ki azokban érdekelve sincs, ezt semmi társadalmi szabálylyal nem tart­juk összeférhetőnek, s ez ellen a sajtó 8 napig szokott eltartani Ilyenkor inkább az utakat járják farkasaink; az utazónak csak fegyvere (a­kinek t. i. szabadalmá­ban áll!) vagy fejszéje,és­ bátorsága nyújt biztonságot. De úgy látszik, a vadász­törvénynek ezen üdvös oldala nemcsak itt a havaso­kon, hanem Háromszék egész területén érezteti hatását. Mindenütt sok a farkas. Prázuián nagy községe úgy gondoskodott, hogy felsőbb engedély mellett méreggel pusztittatja egy ottani igen ügyes erdész által a farkasokat, s e mellett minden egyes farkasért, mit a határon méreg vagy fegyverrel elejtenek, 30 frtot ad ju­talmul. Ott méreggel 11-et pusztítottak el a télen. A napokban az ide hivatalosan ki­szállani szokott sepsi-szent-györgyi ra. k. pénzügyőri biztos következő esetet be Az utón mi rosszat sem sejtve, jól bebur­­kolózva gyorsan haladnak haza felé. A fiatalabbik egyszer véletlenül visszatekint, a különben csendes ország után, e pil­lanatban ordításba tör ki, fegyveréhez kap, ezt tette rémületében társa is, mert egy óriás vagy farkas szemük láttára hason kúszva közeledett a fiatalabb után. Már ugrásnak készült zsákmányára, midőn az öregebb zsidó fegyverét elsütötte, aztán hangos kiáltással riasztották vissza a vak­merő ordast, a­mely c­ak nehezen távozott, a lövés és kiabálás között több farkast láttak elszaladni környezetükből. Úgy lát­szott, hogy körül voltak már véve a pénzügyőrök, kik épen a szomszéd falvak .Verhovai Gyulát mai nap párbajban , ha a vadászat ellenőrzése végett voltak kiküldve. A fiatalabb pénzügyőr ré­mületében annyira beteg lett, hogy alig birt haza menni. Máig is beteg , alig ka fogja többé az orozva vadászokat ellenőrz­hetni. Ez a címe Gondinet és Duval három fel­­vonásos víg operájának, mit f. hó 7-én ad­tak először Páriában a Renaissance színház­ban. Magyarul körül­belül azt teszi, hogy a „Könnyű lovasság 32-ik százada.“ Zenéjét Planquett­e, a bornevillei harangok zeneszerzője írta. Bonaparte, mint első konsul, neheztel a marquisra, ki régi száműzött vala. De ké­sőbb nagylelkűen megbocsát, s konfiskált ja­vait visszaadja. De csak azon föltétel alatt, ha a marquis, Beatrix nevű leányát hadser­géből egy tiszthez adja nőül, kit különben a leány tetszése szerint választhat. A marquis tervet forral, hogy mind a konsult, mind a hadserget rászedje. Egy Nico­lette nevű pásztorleányt Al­it saját leánya he­lyére, hogy válassza ez az áldozatot. Épen a könnyű lovasság 32-ik százada fekszik Salen­­cy falában, s Nicolette kiválasztja Rikhárd hadnagyot, mint a legszebb tisztet. Rikhárd , , / . „„ hadnagy soha sem hátrál meg a parancs előtt, szabadságot megvedni az összes irodalom j . c .. , c , , , ’ — pA lorwWi,, a, mo. » W m0St 13 bátr3a f°3adJa ^ ,C­ kötelessége. Ez a tendentia az összes ma­gyarországi hírlapirodalom kezelőit egye­­ny kezét. De nemsokára kiderül a misztifikáczió. temesen maga ellen fogja találni. Keresni „ . , , , , , , . .. „ ’ t—„l- «iwr—rt a Hadnagyunk pásztorleánynak öltözteti Bea­fogunk módszert, a melylyel ezt visszau­tasitjuk. A trixot, 8 bemutatja a bámuló marquisnak. A A botrányoknak mi Gera vagyunk ba­­rátjai. Helytelenítjük, hogy azok a magyar hírlapirodalomban termőföldre találtak. — Óhajtjuk, hogy e szomoru eset alkalmából az összejött „hírlapírói kör“ egy ko­moly, mélybeható módszerről gondoskod­jék, mely a nemzeti veszedelemmé elfaju­ló pártizgalmat a személyeskedés fegyve­rétől megfoszsza, de egyúttal biztosítékot is nyújtson a sajtó harczosainak, hogy a­midőn hivatásuk legkellemetlenebb felada­taival küzdenek, nekik e küzdelmükben, egész morális súlyával, védelmükre fog állni. Ez nem lehet se pártkérdés, se sze­mélyes kérdés, ez a sajtó S'a''a­­ vélesté iy­­nyilvánításának kérdése. Jókai Mór. S.­K BODZA-SZOROSBOL. Bodza, jan. 4. Országunk ezen délkeleti szögleté­ből annyit irhatok újságul, hogy telünk kezdete erős volt, kivéven a deczember elején való lágyulást és esőzést, hanem azóta csikorgó telünk van, mihez hozzá Egy adoma Balzac életéből. _____________ iquuiiii Egy időben a franczia íróknak sokat ártott vesztegintézete, mely annyi üres csatit­­a:"Amerebb látott maga körül. Érdemes megjegyezni, hogy a szoros legkeskenyebb helye, épen vesztegintézeti kapunknál, 26 méter. — Télen át valóban farkasordító­ hely. Telünk rendesen 5 hó, ha hatig is megtart itt. Ilyenkor a közlekedés elakad, Romá­niával szemben a forgalom kevés vagy épen semmi. Emberek helyett a farkasok járnak kelnek , ezek tetemesen elszaporod­tak, éjjel és nappal egyaránt eszközük végrehajtásaikat, a annyira merészek, hogy­­ nappal a házak, csűrök, kertekbe tola­­­kodnak. A napokban megtörtént, hogy egy háznak a pitarvába futott az ordas egy ként les* ? beszaladó juh után, és fogta meg s ma­gával vitte. — Hívunk nagy, négy napja havaz szelvészszel, hasonló időjárás nálunk — Végre is uram, fizet-e vagy nem? Nagyon lehetséges. — Uram, ön tréfálni akar? — Hát úgy nézek én ki ? ,Les Voltigeurs de la 32-en vége az lett, hogy a marquis megszerette a derék katonát, s most már igazi leányát ad­ta neki. A pásztorleány pedig megelégedett az egyszerű káplárral, kivel egykor a nyájat őrizte volt. Ez röviden a száraz mese. Az érdeket inkább az elmés fordulatok, pattogó ötletek, s mindenek fölött a gyönyö­rű szép, Udo zene kölcsönzik a darabnak. A zenére vonatkozólag elégnek tartjuk egy illetékes ember levelét közölni. Ch. Lecocq ezt írja a Renaissance igaz­gatójának : „Kedves Koningom Planqnotte ma előadta nekem a V o 1­­t i g e n r s-höz írt zenéjét. Elragadónak találtam azt, s csak helye­selhetem, hogy ön elfogadta a darabot. Ön tudja, hogy én nemcsak czímzetes zeneírója vagyok a Renaissancenak, hanem főleg, és mindenek előtt az ön barátja. Tehát mint ba­rátja kívánom önnek teljes szívemből a sikert, mely bizonyára meg lesz.* A darabban a pásztorleány szerepe a fő, melyet a híres Granier k. a. énekelt; utá­na Beatrix és Rikhárd hadnagy sorakoznak A káplárnak is szép szerep jut; ezt most Meyer b. a. énekelte. Az előadás nagyon fényes, és nagyon népes volt.­­I— Párisban nagyon szeretik az olyan­­ja, gondolva azt, hogy havason nagy hegyek rabokat, melyekben katonák is szerepel nei­ közt, egy S alakú s­ ük völgyben lakunk, hová nov. 12 től feb. 20 ig a nap sem süt és örökös szél fúj, még fokozza a tél kel­lemetlenségeit. Legyen ez felróva az 1818. évi kormány-intézkedéseknek, melyek mér­nök Meier terve szerint szorították be eb­be a völgybe, az alkalmasabb helyeket mel­lőzve, az akkori időben oly nagy forgal­mú, 1856—57-ig jó hírnévben álló bodzai Figaro. APRÓ HÍREK­ volt, hogy sohase tudtak senkit megcsípni. Ez időben sétált egyszer Balzac a Palais- Royal körül, a­mint egy ablakban egy oda meré­szen kitett ily hamisított kiadást vett észre. H tagja annyival jogosultabb volt, hogy a Méllae kiadásában meghamisított könyvben ép sa­ját művét ismerte fel. Hirtelen beüti az ablaküveget, s magához veszi a rég keresett corpus delictit. Ezt rögtön csoportosulás követi, s a bol­tos is mindjárt nyomában terem. — Uram, ön törte be kirakatomat ? — Nem tagadom — Ön bizonyára tudja a példabeszédet: ki üveget tör . . . — Megfizeti!... Ez gyakran történik igy. — De uram ön azt hiszi, hogy most más­_ Megvallom, hogy ha csak nem kénysze­rítenek ... , , ,, , — Oh, ha csak az kell­­ . ._ • _ „ — S ugyan miként kényszerithetne, ha sza­bad kérdene^ r0n(sőr kit rögtön ide kérek, ha nem^fizet. ^ ezt akarom. Küldjön rendőr u­án. A rendőr megérkezik. Balzac kifizeti a kö­vetelt *15 frankot. De egyszersmind fölfejti az egész dolgot, s a könyvet — csalhatat­ln bizo­­nyiték gyanánt — magával viszi, s végül fölfede-7i '^'a'dolog fo­jt aztán tovább a maga rendes utján. A vége az lett, hogy a könyvárust megbün­tették. Egy másik, a Jules Sande­au életéből: Egy ed­e Napoleon herczeghez volt meghiva. Oda érkezve, az előcsarnokban egy czifra sallangos legény karjaira veti felsőjét. — Sandeau úr? kérdi ez bizalmasan. — Tökéletesen . . . igen barátom, Jules Sandeau. S ezzel indult tovább. -------Emlékezik-e, folytatá a legény, a kis nyomdász-inasra, a­ki egykor az ön kézira­tait hordozta ? — Ej . . . nem, biz’isten nem emlékezem. — Nos hát, az én valék, Sandeau úr. Aztán elégült mosolylyal téve hozzá: — Ah, mert nagyra vittük ám azóta mind a ko 1f e­ni . . . Az omnibumban. D. asszony a konduktorhoz: — Kocsis, álljon meg ! Ez csak bámul, s egykedvű marad D. asszony türelmetlenül: — Kocsis álljon meg már ! Mire a konduktor vállat vonva : — Kocsis! ... Az igaz, hogy sok nevet­­etlen ember van a világon! Hirvadász LEVELEZÉS. Deés, 1880. jan. 11. Általános a panasz a vidéki sziné­szet köreiben a pártol­áshiány felett, s bár nem oly nagymérvű annak alakja, hogy kétség­be kellene esnünk, mégis akkora hogy színészeinket egyelőre jobb közel jövővel jó lélekkel nem igen biztathatjuk. — Itt van a deési publikum, nagyon szereti a színházi élvezetet s íme mégis nagy rész­ben visszavonja magát, holott a Váradi Fe­­ren­cz igazgatása alatt ügyesen összealko­tott színtársulatot volna alkalmában támo­gatni, annak productióját élvezni. Támo­gatni annyival inkább, mert oda fenn bölcsen elhatározták, hogy e társulat a mienk és senki másé. Ha pártoljuk, elér­jük azt, hogy a társulat képes lesz jó erő­ben gyarapodni, s így a szolgáltatandó mű­élvezetek nagyságát hatványozni, ha nem pártoljuk: elcsenevész. Az eddig előadott darabok változa­tos és érdekes műsort alkot­nak. Volt: Munkácsi rabok, Sárga csikó, Strike, Nó­­tás Kata a népszínművek közül, Saint­­tropezi úrnő, Eredendő bűn, Dózsa György drámák , Dr. Vespe, Járvány vígjátékok stb. a színi erők közül említendők : V­á­rady Ferencz az apák személyesítője, Sándor Emil a jellemszínész és cselszö­­vő, ki már régibb kedvencze a deési kö­zönségnek, úgyszintén neje az igen kedvelt társalgási színésznő, ki azonban ittléte alatt még nem léphetett a lámpák elé s nem is léphet még vagy pár hétig, mert hát saját családi életének színpadján akarja egy anya alakját bemutatni. Láng József igen tehetséges és gyakorolt hős szerelmes, Gaál Sándor a komikus szerepekben arati , ... megérdemelt tetswat B é r ez jr a primo bir S&Z«S ftrrnrrwn n nn* Ati nirrvpa ?iAnazinmíi/no.' "• * »­­­­ — amoroso, e mellett ügyes nép szinműéne­ géget kelteni. Az idén a Kisfaludy-társaság kés Hegyi István sok jó humorral szo­kott ábrázolni, Szép József hatalmas han­gú énekes. Bérczyné a népszinmüéne­­kesnőnk, hangja kellemes, játéka találó, dalai behízelgők. Várady Róza mindig ügyes, nagy reményekkel biztató üjú szí­nésznő, ki különösen roppant természetes­séggel visszatükrözött naivságával hódit. N­ e g y i n é a­­.hősnői körben mozog és sokszor drámai erővel játszik stb. stb. A szerepkörök nincsenek mind betöltve, de ez iránt idegen erőkkel folynak az alku­dozások. E társulatot bátran és melegen ajánl­hatjuk Deés és közel vidéke műpártoló közönségének figyelmébe, annyival inkább, mert holmi modern operette cultussal nem corrumpálja a légkört, komoly műélvezet nyújtására törekszik. —b—a. GONDOLATOK. (La Rochefoucauld a szerelemről) A szerelem nehezen definiálható. Lehetne mondani róla: a lélekben azon szenvedély, hogy kitüntetve legyünk; a kedélyben odaadás; a testben a birtoklásnak finomul elrejtett vágya. És mindez annál hevesebben, minél nagyobbak az akadályok. Ila csakugyan létezik oly tiszta szerelem, mely kizár minden egyéb vágyat, úgy az mélyen el van rejtve szivünkben, s m­i csak sejtjük lételét. ’ J A szerelmet ép oly rejteni, mint tettetni, kevéssé lehet sokáig Mivel sohasem áll a szabadságunkban, hogy :_______ szeressünk, vagy hogy ne szeressünk többé k­i ezet. Ez előadás a bécsi olasz nincs jogunk panaszkodni a fölött, ha szerelmünk í fólét javára adatott Robilant tárgya állhatatlan.­ivet védnöksége alatt. Patti A­de­ri-m­i meg­vizsgáljuk a szerelmet, azt fog­juk találni, hogy hatásaiban több benne a gyű­lölet, mint a szeretet. A szerelem olyan mint a tűz. Úgy mint ez: nem tud el lenni folytonos szitás nélkül, s meg­szűnik lángolni, mihelyt megszűnik remélni vagy tenni, odaadja a nevét, a mihez voltakép semmi köze. IRODALOM. nyer „Petőfi a magyar irodalomban József ily czimü statistikáját, mely láz idején a kolozsvári „Történeti L­a­p előtt látott először napvilágot, most a Petőfi Ura* „Évkönyv“-® után közli. Ez érdekes kiírnia a Petőfitől és Petőfiről 1838—1874-ig megjelt művek és hirlapi közlemények nagy gondtal ös­szeállitott statistikáját tart­amazzá, másodszor tűzte ki, s a határidő lejártáig egés­zen egy mű érkezett be ; persze meglehet, ki­ppen az, mely a dijat megfogja nyerni. A beed­zett mű czíme : „A szép prózai elbeszélésez régi magyar irodalomban.“ A Petőfi társaság „Évkönyve“ m­­ent A 186 lapra terjedő kötet tartalmaz képei a Petőfi-társaság 3-ik közülésén elmondott M­­etőfi-társaság tagjainak ne­talos beszédek, a sora mint hivatalos közleménye. A szépirodik dolgozatok közt Vértesi Arnoldtól és BlUmei­dórtól elbeszéléseket, Balogh Zoltántól és Bori Elemértől költeményeket olvasunk. Jakob n­eer figyelemre méltó czikkben Kazinczy tere* munkácsi fogságáról mond el igen érdekes­ dolgokat, Kazinczy és mások följegyzései­­* melyek most kerülnek először nyilvánosság» ■ kötet ezenkívül adja Szinnyei ------ » , magyar irodalomban« czimü kimu­tását adj» folytatása a Petőfi-társaság jövő évi­­­ben jelenik meg. Az„Üstökös“ czimü humorisztmis , lapot, melynek alapításával Jók­ai Mór ^ munkban egész uj irodalmi ágat kezd*'‘t. ^ ni, a legújabb számtól ogva Szabó Endre ^ tehetséges fiatal költő fogja szerkeszteni, lapnak több éven át volt be munkatér» ( bai fiók­ház Mór azonban nemcsak mint munkatárs­­ajdonos, de mint a vállalat szellemije«^ adás­a­­­a folyvást élénk részt vesz a szerke­ztetW „Üstökösét 23 év óta már eléggé közönségünk s igy bővebben ajánlani te « ^ Csak azt említjük fel, hogy előfizetési az „ évre 8 frt, “évnegyedre 2 írt, « **.?*?» Athenaeum kiadóhivatalába (Barátok !«k­­­küldendő. 1 MŰVÉSZET üzletet ta­nal ülé me­zei ság dél köz­ség tok szál hán lekl mot else nen sedi szer! iránt s mi met késil után Ez­­ törve lt­­ék -Bécsi színházi hírek. Bécsb­il ist a]flp­­pünknak: Salvini a Ring-Theater naijt játszta közkívánatra „Othello“-t, ónási i. ^ a zsúfolt ház előtt; a harmadik felvonás ^ D net végeztével óriási babér-koszon^ ^ ^ ^ alkal net végeztével óriási ------ „ . . .,.CD .. . föl a zenekarból. Ugyanancsak o e “ regf«1 “ősit, La m­orte civile-ben a «er.e“Lnv.L AP«^ ®Og I szá­mravitat; a reggeli órákban ® ...joáll**' kapható jegy. A sensalok kelt el. " Aimsfra­d jegykészletük uiesfcs áron “e". ? .1.1,1 lift,J. n . színházban e hó 7-én ül. ^hhardd*'^ fJ 10 6r tetett a Shakspere király - drámák volt ‘'ben (­lusa. E kitűnő előadások irá at oly y VI. lész­t érdeklődés hogy a két utóbbi (‘aia ...1. Által. fen­t rik és IH. Richard, csak jegy uzsorások^r,tel m betett helyhez jutni. Wolter ass­z. és Ilii­­tak e históriai esték hősei. Wolt®1. .^ése“irányi királyné VI. Henrikben egy csataőr volt­ , d Sze „„U.JUD II. ncuimuvi. ---- . „ VOU- •* viharos tapsot aratott. Fenséges am g.rrik*“állani roly-szinház 0. F. Berg „Wien« A Ri^at A valódi szerelem olyan mint a kisértet- - — -- -- - - . t n .rcat m az egész vil.-ig beszél róla, de még senkisem r'ef“ darabjával csinál teltházakat- fr4UlM “ látta. színház legközelebbi r­idege égj ' . t (»'"Pgha saság lesz, ezt követi bécsi bir­g­yi­Hok fe *­­gyar népszínmű társulat, 11­0 L meg'JjOZsvá A szerelem sok mindenféléhez kell hogy kozójával a szerződési pontozatok jókéitól a nak állapítva 4000 frt. kölcsönös kör mellett. a I 8e k li r v vo A legtöbb ember szégyen!, ha­­lt, ha már nem az többé. *7 A mig valaki szeret, megbont * Van szerelem, melynek ereje 1 . i a féltékenységet. J Mikor szeretünk, sokszor kérolu mit. leainkÁhh hiszíink­ ban, a mit leginkább hiszünk Minden szenvedély hibákra vezet oly nevetségesekre, mint a szerelem ' Inkább hajlandók vagyunk azok#» a kik bennünket gyűlölnek, mint azok., ratunk ellen szeretnek. Sok gyógyszer van a szerelem .» egyik sem csalhatatlan. ^ teszi sem 82ers Ül 1 c r k k Z' sZf gZl m m 81 m K ai le si v< v‹ E SZÍNHÁZBAN. Vasárnap „Hár­o­mszék­i leány Jókai beszélye átdolgozva Szigligeti •› — telt ház előtt. Az úgynevezett wf napi darabok között elég kiváló helyett lal el. Élénk darab, jó iránynyal. Pálai­ka asszony érzelmes énekeivel, milt/' ticza gyakran viharos tapsot idézett * Énekei közben néhány valaki állat piszogett. Azonnal megtuttuk a pjA neveit is, czélzatait is, indokait k pjt juk e neveletlenség ismétlődés^i, s A alkalmat veszünk e derék valakik szinről-szinte bemutatni. Az előadás mW végig érdekes volt, s a játszók közül kigi és humorával legtöbb tetszésben ” részes^ Palmay I után Kassay, mint Six a brie/ Hahn, ámbár a Várady Miklós kedélyew, gének sem volt semmi hiánya. Hétfőn „ Hamlet“ operai nagy * ródia, miként a szmlap mondja. Netusf hónap óta e darabot másodszor nézi j-­ S hogy ilyen darab üres házat * ház­nál, az valóban becsületére válik a kolos­vári közönségnek Volkssängerei­ba valók szántalanság ez, s még ott is csak a a,, sodrendűekbe A bécsi Kohlmarktról, féléről, külvárosi sorházakból és suszter pubokról elcsent sültesén izetlen és idét­len viczekkel és szójátékokkal van teli Schnasz, mondaná e darabról a némái .i magyarnak még csak kifejezése sincs rá Egyébiránt a közönségnek meg volt a maga mulatsága Német Jánosban, kin. Iáté elmésséggel utánoz­a Hamleti alaki­­tásában . . . Molnárt, és meg volt a bjá­ga élvezete Halmainé énekében. Ez élve­zetet nem fokozta az olyan idétlenség,me­lyet valamelyik a népségből engedem ra* magának, hogy t. i. bajuszt ragasztott v orra hegyére. Z­e te: P T dí Bé m V, 87 G. do s CSi szí pá ve pá ma 102 a zo, a 1 fos élj

Next