Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)
1880-01-13 / 9. szám
anatóliai és rumolíai csapatokkal akarja Mukbar hadtestét kiegészíteni, de attól tartanak, hogy az albániaiak nem fogják engedni földjeik eltávolítását. Montenegró körjegyzéke és emlékirata a Gusinje-Plava ügyben, a portát a systematikus halasztgatással, az albánok tervszerű bujtogatásával és az alkudozások kétértelműségével vádolja; okozza a portát továbbá, hogy ő idézte alá a viszályos kérdés jelen állapotát, mely Montenegrót, miután a fejedelemség kényszerűvé van nagyszámú hadcsapatokat fegyver alatt tartani, az anyagi tönk szélére sodorja. Ennél fogva Montenegró két millió frank kárpótlást követel. Ígéri azonban, hogy egyelőre a porta szerződés ellenes magaviseletét és az alattvalói részéről okozott békemegszegést nem tekintendő szakadásnak, vagy mint háborúra szolgáló indokot, egyszersmind erélyes orvoslást kért a szerződésen aláírt hatalmaktól. A VERHOVAY-ÜGY. Egy szomorú kimenetelű párbaj történt jan. 10 én Budapesten, oly felháborító körülmények közt, melyek a legélesebb kárhoztatást provokálják. Verhovay Gyula, orsz. képviselő s a „Függetlenség“ czímű lap szerkesztője, de hó 7-én egy közleményt hozott lapjában Festetics Pál grófral összeköttetésben a kisbirtokosok földhitelintézetének ismert ügyével. E czikk miatt megjelentek a „Függetlenség“ szerkesztőségében ifj. Almássy Kálmán gróf, Batthányi Elemér gróf és Majthényi Izidor báró, kijelentvén, hogy az említett közleményben sértést látnak azon kaszinói közvélemény ellen, mely Festetics Pált „correct“-nek tartja. Verhovay megnevezte a czikk szerzőjét, de hozzátette, hogy a lapban közlötteket kész levelekkel bebizonyítani. E leveleket a „F.“ közölte, mely után megjelentek a szerkesztőségben Üchtritz Zsigmond báró és Beniczky Gábor s Majthényinek a következő, hozzájuk intézett levelét olvasták föl: „Báró Üchtritz Zsigmond és Beniczky Gábor urakhoz. ” Miután a Verhovay Gyula ur részéről a gróf Festetics Pál személyére vonatkozó adatok nem győztek meg arról, hogy Verhovay úr alapjában tett aljas támadásokra bármi képen fel lett volna jogosítva, felkérlek benneteket Verhovay úr előtt kijelenteni, miszerint kifakadásait legundokabb nemű rágalmaknak, őt magát pedig rosz lelkű, jellemtelen rágalmazónak tekintem. Ha Verhovay urban lenne még elég becsületérzés arra, hogy ezen kijelentésemért személyes elégtételt követel, kérlek ügyemet és személyemet képviselni. Budapest, január 8-án, 1880. Báró Majthényi Izidor: Az eredetivel megegyezik. Üchtritz Zsigmond, s. k., Beniczky Gábor, s. k. Verhovay erre, a levélben foglalt becsületsértő kifejezésekért, igazolandó, hogy magát terrorizáltatni nem engedi, elégtételt kért. Jan. 10-én délben 12 órakor Verhovay Gyula és Majthényi Izidor báró a lóverseny téren párbajt vívtak. A párbajnál mint segédek működtek : Verhovay részéről Komjáthy Béla és Mednyánszky Árpád báró orsz. képviselők, Majthényi részéről, Üchtritz Zsigmond báró és Beniczky Gábor. A feltételek a következőleg voltak megállapítva: az ellenfelek 25 lépésre állíttatnak szembe egymással, mindeniknek joga lévén még 5 lépésnyire előrejönni; mindketten egyszerre lőnek, s ez afelett, hogy a tanitó mit eszik, mivel ruházkodik, hány órakor fekszik le, mit álmodik, kisepri-e a szolga helyett a tantermet, szokott-e „bőrszivart“ szini, megy e bálokba s ha nem: miért nem? Megtánczoltatja-e Róza kisasszonyt, az elnök úr leányát s ha meg: miért ? minő jogalapon? Szokott e irni a „Nemerébe” s ha igen , ki kire tudtával ? Végre felügyel arra is, hogy kitartja-e pontosan az óráit? Ez az iskolaszék. A testülettől megkivántatik, hogy az elnöke tudjon olvasói és írni: a jegyzője a tanító, a többi tagok tetszés szerint választatnak. Ez a testület más szóval a tanító elöljárósága. Az elöljáró meglátogatja az iskolát, hogy megtudja: „milyen a tanítás.” A községi tanító a történelemből kérdezi Nagypali Pétert, a Mihályét, aki nekipirult arczcal, kidagadt nyakinnal fújja a mohácsi ütközetet. A látogató úgy tesz, mintha értené. — „II. vagy Kis Lajos aztán belefult lovával együtt a Cselepatakba.“ — Már hogy fuladt volna bele Kis Lajos abba a patakba? — förmed a tanítóra a látogató. — Kérem, belefuladt, meg van írva a történelemben — szerénykedik a tanitó. — Hol az a történelem ? — Tessék ! A látogató veszi a könyvet s a viszszájára fordított könyv fordított betűit addig bökdösi ujjával, mig szerencsésen kisüti, hogy igaza van a könyvnek, de a tanitó vigyázzon magára, máskor ne tanítson olyat, hogy valaki, ha mindjárt Kis Lajos is (aki különben neki kereszt ko maja,) — egy hitvány patakba belefulad Tanitó megköszöni szépen az adott instrukcziót, tanítványnak duzzad a nyaka, pirul az arcza s fújja tovább torkaszakadtából: „szerencsétlen ütközet után“ . . . Különben a tanitó, — értem a községi tanitót, — individualitásánál fogva nagyon különbözik egymástól. Nem mintha ennek valami mélyebb lélektani oka volna, csupán azért, mert két egymáshoz hasonló, vagy jobban mondva egyenlő falevelet sem kapsz a természetben. Tehát különböznek egymástól. Az egyik a falu pennája, de nem a „falu bölcse“, ahogy mondani szokták; a másik szívesebben marad bölcs, minthogy penna legyen. Az egyik csupa ész, csupa talentum. Könyv nélkül tudja Plato bölcsészeti iskoláját, szószerint idézi Pestalozzit, hozzávet a magasabb philozophiához s kikutatja a Darwin rendszer elméletét és nagyon szereti, ha valaki okos embernek tartja s a világért nem beszélne kisszerű dolgokról s Gönczyt korlátolt eszü embernek hiszi, hogy csak egy ABC-es könyvet irt. Ez a szellemi aristokrata. Másik csupa lélek, merő tűz. Hatalmasan szónokol gyűléseken és a mintatanításnak főmestere. Harmadik megelégszik anynyival, a mennyit neki a képezdében tanítottak, a világért el nem olvasna egy könyvet, lapot nem lát hétszámra mást, csak a „Néptanítók Lapját, s szentül meg van győződve, hogy oda a világ összes tudománya le van rakva. Egyik is, másik is hiven igyekszik szolgálni a hazát. Tűr méltatlanságot, szereti tanítványait s megadja neki az első oktatást s elküldi, szárnyára bocsátja a nagyvilágba, hogy legyen belőle jó gazda, földmives, iparos, kereskedő, professzor vagy miniszter. S mikor aztán megkondul a harang s látsz egy koporsó után ló —15 szégyenkedő embert lopva elhaladni melletted, kérdezd meg, kit temetnek ott, s miért nincs ennek nagyobb kísérete, azt fogják neked felelni: — Azért, mert csak egy tanitó Egy a mi népünkből volt lozniok egy perczig szabad, kikötve csak egy lövés volt. Pisztolyokat hozott Komjáthy és Üchtritz; mindketten becsületszavukra állították, hogy sem Verhovay, sem Majthényi e pisztolyokat nem használták soha. Ezután sorsot húztak, s a választás az Üchtritz által hozott pisztolyokra esett, melyek különben ifj. Almássy Kálmán gróf tulajdonát képezték. A pisztolyokat ezután megtöltötték Komjáthy és Üchtritz. Azután kiáltak az ellenfelek. Majthényi előre jött 5 lépéssel, míg Verhovay megmaradt helyén. Czéloztak, a segédek figyelmeztették őket, hogy már csak tíz másodperc van hátra a czélzási időből, erre minketten lőttek. Verhovay megindult segédei felé, de már a harmadik negyedik lépésnél tántorogni kezdett s e szavakkal : „találva vagyok !“ mellére szorított kézzel összerogyott. A segédek hozzá siettek s a jelenlevő két orvos, dr Csillagh Zsigmond és dr. Farkas László rögtön megvizsgálták sebét. Lefektették a földre s mikorra szétnyitották ingét, akkor már mellét egészen elborította a vér. Verhovay vizet kért, mire adtak neki egy kis havat. Aztán kocsiba emelték és önkívületi állapotban szállították lakására, a vasutczába. Délután fél 5 kor meghívták Lumnitzer tanárt, kivel a nevezett orvosok conciliumot tartottak. A golyó a mellcsont fölött fúródott be, de hogy hova hatolt, azt még tudni nem lehet, mert a golyót legalább két napig kutatni nem szabad. A sebesült állapota mindenesetre aggasztó, a betegségére a beállandó sebláz fog döntő hatást gyakorolni. Megemlítjük még, hogy Majthényi báró a legkitűnőbb lövők egyike, aki a galamblövészetnél is kitűnt. Verhovay állapotát orvosai veszélyesnek mondották. Az erre vonatkozó legújabb híreket lapunk más helyén registráljuk. A budapesti lapok szerkesztőégeinek tagjai, a „Pesti Napló“ szerkesztőjének r meghivatára, jan. 10-ét d. u. 5 órakor értekezletet tartottak. A mely lap szerkesztője nem jelenhetett meg, az egyik dolgozótársa által volt képviselve. Különben a sajtó képviselőin kívül megjelent több országos képviselő, így Pulszky Ágost, Pázmándy, Dénes, Eötvös Károly, Mednyánszky Árpád báró, Komjáthy Béla, stb. Az az indítvány, hogy a Majthényi K. és társai eljárása ellen a fővárosi sajtó egyetemlegesen óvást tegyen, egyhangúlag elfogadtatott s a nyilatkozat szerkesztésére kisebb bizottság küldetett ki, mely a szövegezéssel néhány percz múlva elkészülvén, a föntebb olvasható nyilatkozat egyhangúlag elfogadtatott. A nyilatkozatot azután a szerkesztők és a kiküldött képviselők aláírták. Az értekezlet egyúttal elhatározta, hogy Verhovay Gyulához részvétiratot intéz, s a nyilatkozatot lakására küldi. Ugyanezen értekezlet egy bizottságot küldött ki, mely a hirlapíró egylet és ennek kebelében alakítandó becsületbíróság iránt javaslatot tegyen. A bizottság Jókai Mór elnöklete alatt a következő 9 tagból áll: Ifj. Ábrányi Kornél, Csávolszky Lajos, Csukássy József, Hindy Árpád, Jókai Mór, Kaas Ivor báró, Tors Kálmán (indítványozó), Ujváry Lajos és Veigelsberg Leo. Első ülését tegnap tartotta a „Hon“ szerkesztőségében. A sajtó képviselőinek nyilatkozata így hangzik: A felírott lapok szerkesztői a maguk és munkatársaik nevében óvást tesznek azon eljárás ellen, melyet báró Majthényi Izidor úr és segédei: báró Üchtritz Zsigmond és Benczky Gábor urak Verhovay Gyula ur ellen követtek. Ez eljárást a lovagiasság szabályaiból szükségkép kifolyónak nem tekinthetik és egyenesen a sajtó szólásszabadsága ellen intézett jogtalan támadásoknak nyilvánítják. S kijelentik, hogy ilynemű erőszakos fellépések által magukat hírlapbról jogaik és kötelességeik gyakorlatában korlátozni nem engedik. Budapest, jan. 10. 1880. Jókai Mór, a „Hon“ szerkesztője, Ujváry Lajos, a „Pesti Napló“ szerkesztője, Csávolszky Lajos, az „Egyetértés“ szerkesztője, Veigelsberg Leo, a „Pester Lloyd“ nevében, Hindy Árpád, az „Ellenőr“ szerkesztője, Sturm Albert, a „Pester Journal“ nevében, Csukásai József, a „Pesti Hírlap“ szerkesztője, Brankovics György, a „Budapest“ szerkesztője, ifj. Ábrányi Kornél, a „Magyarország“ szerkesztője, Nagy Miklós, a „Vasárnapi Újság“ szerkesztője, Mende Bódog, a „Független Hírlap“ szerkesztője, dr. Molnár Antal, a „Magyarország és Nagyvilág“ szerkesztője, dr. Milassin Vilmos, a „Hölgyek Lapja“ szerkesztője, Berényi László, a „Magyar Föld' __________| DAwAnt(-nni W Q flH AI' O ITA'» szerkesztője, Borostyáni Nándor, a „Köz- szélte el. Ha jól emlékezem deczember hó !vélemény“ szerkesztője, Ágai Adolf Kun 22. és 23 ik közti éjjel a vidékről egyLászló, a „Magyar Jogász“ szerkesztője, pénzügyri őrjárat vonult haza S.-Szt.Vadnay Károly, a „Fővárosi Lapok“ szer-j Györgyre, holdvilágos éjszaka s keménykesztője, Tenczer Pál, „Neues Polit. Volks- i hideg volt. A véletlen úgy hozta magával, blatt“, Beermann Gyula a „Politisches hogy épen két zsidó volt együtt czirkálni, Volksblatt“, Hermann Ottó, a „Függet ' kik kevésbe maradott, hogy mindketten a fenség* főmunkatársa, Rothfeld Soma a farkasok éhségének nem estek áldozatul. «r T-k T 1 U . ÍU UX ; : A .. Iiinn ml «nnannt nnm nnUnn -IA1 U/.kliM .Neues P. Journal“ nevében, báró Jósika Kálmán a „Magyar Korona“ szerkesztője, Bodnár Zsigmond a „Havi Szemle“ szerkesztője, Prém József, a „Képzőművészeti Szemle“ szerkesztője, Ábrányi Emil a „Koszorú“ nevében, Érti Károly az „Új Budapest“ nevében. Valamennyi lap megbotránkozással nyilatkozik a párbaj esőiről, s egyhangúlag tiltakoznak a sajtó függetlenségét érintő merénylet ellen. Jókai Mór ez esetről következő czikket írja a „Hon“-ban keresztül lőtték. E hírre eltűnik előlünk annak az emléke, hogy politikai ellenfelünk volt s kíméletlen modora által gyakran megnehezitő hírlapírói feladatunk teljesítését; — most csak a pályatárs gyászesetét látjuk magunk előtt, mely fontosabb egy közönséges személyes ügynél: — ez a sajtó szabad kezének kérdése. Ha Verhovayt lelőtte volna valaki azok közül, akiket személyeikben megsértett, azt mondanák : „kár ifjú életéért, szép tehetségeiért; de maga kereste e végzetet; s a párbaj ily esetben önvédelmi eszköz; — de midőn oly körülményekközt éri őt e baleset, hogy egy, a nagy közönséget érdeklő ügyben tett közlemény miatt, nem azok, akik abban érdekelve , vannak, hanem más, aki távolról sem volt érintve, hozza őt abba a helyzetbe, hogy kényteln legyen az életét kockára tenni, erre határozottan ki kell mondanunk, hogy ez a sajtó terrorizálása. Nem mondjuk, hogy sérelmekért, amiket a napi sajtó munkája elkövet, elég tételt adni ne tartozzék a megsértettnek, olyat, amilyet az kíván; ehez jogunkat is, kötelességünket is fentartjuk ; de hogy akárki, aki lőni tud, mint dúvadra, vadászhasson a hírlapírókra, vagy terhelő adatokat megcáfolás helyett, egy pisztolylövéssel el lehessen fújni a sajtó teréről, akárkinek, aki azokban érdekelve sincs, ezt semmi társadalmi szabálylyal nem tartjuk összeférhetőnek, s ez ellen a sajtó 8 napig szokott eltartani Ilyenkor inkább az utakat járják farkasaink; az utazónak csak fegyvere (akinek t. i. szabadalmában áll!) vagy fejszéje,és bátorsága nyújt biztonságot. De úgy látszik, a vadásztörvénynek ezen üdvös oldala nemcsak itt a havasokon, hanem Háromszék egész területén érezteti hatását. Mindenütt sok a farkas. Prázuián nagy községe úgy gondoskodott, hogy felsőbb engedély mellett méreggel pusztittatja egy ottani igen ügyes erdész által a farkasokat, s e mellett minden egyes farkasért, mit a határon méreg vagy fegyverrel elejtenek, 30 frtot ad jutalmul. Ott méreggel 11-et pusztítottak el a télen. A napokban az ide hivatalosan kiszállani szokott sepsi-szent-györgyi ra. k. pénzügyőri biztos következő esetet be Az utón mi rosszat sem sejtve, jól beburkolózva gyorsan haladnak haza felé. A fiatalabbik egyszer véletlenül visszatekint, a különben csendes ország után, e pillanatban ordításba tör ki, fegyveréhez kap, ezt tette rémületében társa is, mert egy óriás vagy farkas szemük láttára hason kúszva közeledett a fiatalabb után. Már ugrásnak készült zsákmányára, midőn az öregebb zsidó fegyverét elsütötte, aztán hangos kiáltással riasztották vissza a vakmerő ordast, amely cak nehezen távozott, a lövés és kiabálás között több farkast láttak elszaladni környezetükből. Úgy látszott, hogy körül voltak már véve a pénzügyőrök, kik épen a szomszéd falvak .Verhovai Gyulát mai nap párbajban , ha a vadászat ellenőrzése végett voltak kiküldve. A fiatalabb pénzügyőr rémületében annyira beteg lett, hogy alig birt haza menni. Máig is beteg , alig ka fogja többé az orozva vadászokat ellenőrzhetni. Ez a címe Gondinet és Duval három felvonásos víg operájának, mit f. hó 7-én adtak először Páriában a Renaissance színházban. Magyarul körülbelül azt teszi, hogy a „Könnyű lovasság 32-ik százada.“ Zenéjét Planquette, a bornevillei harangok zeneszerzője írta. Bonaparte, mint első konsul, neheztel a marquisra, ki régi száműzött vala. De később nagylelkűen megbocsát, s konfiskált javait visszaadja. De csak azon föltétel alatt, ha a marquis, Beatrix nevű leányát hadsergéből egy tiszthez adja nőül, kit különben a leány tetszése szerint választhat. A marquis tervet forral, hogy mind a konsult, mind a hadserget rászedje. Egy Nicolette nevű pásztorleányt Alit saját leánya helyére, hogy válassza ez az áldozatot. Épen a könnyű lovasság 32-ik százada fekszik Salency falában, s Nicolette kiválasztja Rikhárd hadnagyot, mint a legszebb tisztet. Rikhárd , , / . „„ hadnagy soha sem hátrál meg a parancs előtt, szabadságot megvedni az összes irodalom j . c .. , c , , , ’ — pA lorwWi,, a, mo. » W m0St 13 bátr3a f°3adJa ^ ,C kötelessége. Ez a tendentia az összes magyarországi hírlapirodalom kezelőit egyeny kezét. De nemsokára kiderül a misztifikáczió. temesen maga ellen fogja találni. Keresni „ . , , , , , , . .. „ ’ t—„l- «iwr—rt a Hadnagyunk pásztorleánynak öltözteti Beafogunk módszert, a melylyel ezt visszautasitjuk. A trixot, 8 bemutatja a bámuló marquisnak. A A botrányoknak mi Gera vagyunk barátjai. Helytelenítjük, hogy azok a magyar hírlapirodalomban termőföldre találtak. — Óhajtjuk, hogy e szomoru eset alkalmából az összejött „hírlapírói kör“ egy komoly, mélybeható módszerről gondoskodjék, mely a nemzeti veszedelemmé elfajuló pártizgalmat a személyeskedés fegyverétől megfoszsza, de egyúttal biztosítékot is nyújtson a sajtó harczosainak, hogy amidőn hivatásuk legkellemetlenebb feladataival küzdenek, nekik e küzdelmükben, egész morális súlyával, védelmükre fog állni. Ez nem lehet se pártkérdés, se személyes kérdés, ez a sajtó S'a''a vélesté iynyilvánításának kérdése. Jókai Mór. S.K BODZA-SZOROSBOL. Bodza, jan. 4. Országunk ezen délkeleti szögletéből annyit irhatok újságul, hogy telünk kezdete erős volt, kivéven a deczember elején való lágyulást és esőzést, hanem azóta csikorgó telünk van, mihez hozzá Egy adoma Balzac életéből. _____________ iquuiiii Egy időben a franczia íróknak sokat ártott vesztegintézete, mely annyi üres csatita:"Amerebb látott maga körül. Érdemes megjegyezni, hogy a szoros legkeskenyebb helye, épen vesztegintézeti kapunknál, 26 méter. — Télen át valóban farkasordító hely. Telünk rendesen 5 hó, ha hatig is megtart itt. Ilyenkor a közlekedés elakad, Romániával szemben a forgalom kevés vagy épen semmi. Emberek helyett a farkasok járnak kelnek , ezek tetemesen elszaporodtak, éjjel és nappal egyaránt eszközük végrehajtásaikat, a annyira merészek, hogy nappal a házak, csűrök, kertekbe tolakodnak. A napokban megtörtént, hogy egy háznak a pitarvába futott az ordas egy ként les* ? beszaladó juh után, és fogta meg s magával vitte. — Hívunk nagy, négy napja havaz szelvészszel, hasonló időjárás nálunk — Végre is uram, fizet-e vagy nem? Nagyon lehetséges. — Uram, ön tréfálni akar? — Hát úgy nézek én ki ? ,Les Voltigeurs de la 32-en vége az lett, hogy a marquis megszerette a derék katonát, s most már igazi leányát adta neki. A pásztorleány pedig megelégedett az egyszerű káplárral, kivel egykor a nyájat őrizte volt. Ez röviden a száraz mese. Az érdeket inkább az elmés fordulatok, pattogó ötletek, s mindenek fölött a gyönyörű szép, Udo zene kölcsönzik a darabnak. A zenére vonatkozólag elégnek tartjuk egy illetékes ember levelét közölni. Ch. Lecocq ezt írja a Renaissance igazgatójának : „Kedves Koningom Planqnotte ma előadta nekem a V o 1t i g e n r s-höz írt zenéjét. Elragadónak találtam azt, s csak helyeselhetem, hogy ön elfogadta a darabot. Ön tudja, hogy én nemcsak czímzetes zeneírója vagyok a Renaissancenak, hanem főleg, és mindenek előtt az ön barátja. Tehát mint barátja kívánom önnek teljes szívemből a sikert, mely bizonyára meg lesz.* A darabban a pásztorleány szerepe a fő, melyet a híres Granier k. a. énekelt; utána Beatrix és Rikhárd hadnagy sorakoznak A káplárnak is szép szerep jut; ezt most Meyer b. a. énekelte. Az előadás nagyon fényes, és nagyon népes volt.I— Párisban nagyon szeretik az olyanja, gondolva azt, hogy havason nagy hegyek rabokat, melyekben katonák is szerepel nei közt, egy S alakú s ük völgyben lakunk, hová nov. 12 től feb. 20 ig a nap sem süt és örökös szél fúj, még fokozza a tél kellemetlenségeit. Legyen ez felróva az 1818. évi kormány-intézkedéseknek, melyek mérnök Meier terve szerint szorították be ebbe a völgybe, az alkalmasabb helyeket mellőzve, az akkori időben oly nagy forgalmú, 1856—57-ig jó hírnévben álló bodzai Figaro. APRÓ HÍREK volt, hogy sohase tudtak senkit megcsípni. Ez időben sétált egyszer Balzac a Palais- Royal körül, amint egy ablakban egy oda merészen kitett ily hamisított kiadást vett észre. H tagja annyival jogosultabb volt, hogy a Méllae kiadásában meghamisított könyvben ép saját művét ismerte fel. Hirtelen beüti az ablaküveget, s magához veszi a rég keresett corpus delictit. Ezt rögtön csoportosulás követi, s a boltos is mindjárt nyomában terem. — Uram, ön törte be kirakatomat ? — Nem tagadom — Ön bizonyára tudja a példabeszédet: ki üveget tör . . . — Megfizeti!... Ez gyakran történik igy. — De uram ön azt hiszi, hogy most más_ Megvallom, hogy ha csak nem kényszerítenek ... , , ,, , — Oh, ha csak az kell . ._ • _ „ — S ugyan miként kényszerithetne, ha szabad kérdene^ r0n(sőr kit rögtön ide kérek, ha nem^fizet. ^ ezt akarom. Küldjön rendőr uán. A rendőr megérkezik. Balzac kifizeti a követelt *15 frankot. De egyszersmind fölfejti az egész dolgot, s a könyvet — csalhatatln bizonyiték gyanánt — magával viszi, s végül fölfede-7i '^'a'dolog fojt aztán tovább a maga rendes utján. A vége az lett, hogy a könyvárust megbüntették. Egy másik, a Jules Sandeau életéből: Egy ede Napoleon herczeghez volt meghiva. Oda érkezve, az előcsarnokban egy czifra sallangos legény karjaira veti felsőjét. — Sandeau úr? kérdi ez bizalmasan. — Tökéletesen . . . igen barátom, Jules Sandeau. S ezzel indult tovább. -------Emlékezik-e, folytatá a legény, a kis nyomdász-inasra, aki egykor az ön kéziratait hordozta ? — Ej . . . nem, biz’isten nem emlékezem. — Nos hát, az én valék, Sandeau úr. Aztán elégült mosolylyal téve hozzá: — Ah, mert nagyra vittük ám azóta mind a ko 1f eni . . . Az omnibumban. D. asszony a konduktorhoz: — Kocsis, álljon meg ! Ez csak bámul, s egykedvű marad D. asszony türelmetlenül: — Kocsis álljon meg már ! Mire a konduktor vállat vonva : — Kocsis! ... Az igaz, hogy sok nevetetlen ember van a világon! Hirvadász LEVELEZÉS. Deés, 1880. jan. 11. Általános a panasz a vidéki szinészet köreiben a pártoláshiány felett, s bár nem oly nagymérvű annak alakja, hogy kétségbe kellene esnünk, mégis akkora hogy színészeinket egyelőre jobb közel jövővel jó lélekkel nem igen biztathatjuk. — Itt van a deési publikum, nagyon szereti a színházi élvezetet s íme mégis nagy részben visszavonja magát, holott a Váradi Ferencz igazgatása alatt ügyesen összealkotott színtársulatot volna alkalmában támogatni, annak productióját élvezni. Támogatni annyival inkább, mert oda fenn bölcsen elhatározták, hogy e társulat a mienk és senki másé. Ha pártoljuk, elérjük azt, hogy a társulat képes lesz jó erőben gyarapodni, s így a szolgáltatandó műélvezetek nagyságát hatványozni, ha nem pártoljuk: elcsenevész. Az eddig előadott darabok változatos és érdekes műsort alkotnak. Volt: Munkácsi rabok, Sárga csikó, Strike, Nótás Kata a népszínművek közül, Sainttropezi úrnő, Eredendő bűn, Dózsa György drámák , Dr. Vespe, Járvány vígjátékok stb. a színi erők közül említendők : Várady Ferencz az apák személyesítője, Sándor Emil a jellemszínész és cselszövő, ki már régibb kedvencze a deési közönségnek, úgyszintén neje az igen kedvelt társalgási színésznő, ki azonban ittléte alatt még nem léphetett a lámpák elé s nem is léphet még vagy pár hétig, mert hát saját családi életének színpadján akarja egy anya alakját bemutatni. Láng József igen tehetséges és gyakorolt hős szerelmes, Gaál Sándor a komikus szerepekben arati , ... megérdemelt tetswat B é r ez jr a primo bir S&Z«S ftrrnrrwn n nn* Ati nirrvpa ?iAnazinmíi/no.' "• * » — amoroso, e mellett ügyes nép szinműéne géget kelteni. Az idén a Kisfaludy-társaság kés Hegyi István sok jó humorral szokott ábrázolni, Szép József hatalmas hangú énekes. Bérczyné a népszinmüénekesnőnk, hangja kellemes, játéka találó, dalai behízelgők. Várady Róza mindig ügyes, nagy reményekkel biztató üjú színésznő, ki különösen roppant természetességgel visszatükrözött naivságával hódit. N e g y i n é a.hősnői körben mozog és sokszor drámai erővel játszik stb. stb. A szerepkörök nincsenek mind betöltve, de ez iránt idegen erőkkel folynak az alkudozások. E társulatot bátran és melegen ajánlhatjuk Deés és közel vidéke műpártoló közönségének figyelmébe, annyival inkább, mert holmi modern operette cultussal nem corrumpálja a légkört, komoly műélvezet nyújtására törekszik. —b—a. GONDOLATOK. (La Rochefoucauld a szerelemről) A szerelem nehezen definiálható. Lehetne mondani róla: a lélekben azon szenvedély, hogy kitüntetve legyünk; a kedélyben odaadás; a testben a birtoklásnak finomul elrejtett vágya. És mindez annál hevesebben, minél nagyobbak az akadályok. Ila csakugyan létezik oly tiszta szerelem, mely kizár minden egyéb vágyat, úgy az mélyen el van rejtve szivünkben, s mi csak sejtjük lételét. ’ J A szerelmet ép oly rejteni, mint tettetni, kevéssé lehet sokáig Mivel sohasem áll a szabadságunkban, hogy :_______ szeressünk, vagy hogy ne szeressünk többé ki ezet. Ez előadás a bécsi olasz nincs jogunk panaszkodni a fölött, ha szerelmünk í fólét javára adatott Robilant tárgya állhatatlan.ivet védnöksége alatt. Patti Aderi-mi megvizsgáljuk a szerelmet, azt fogjuk találni, hogy hatásaiban több benne a gyűlölet, mint a szeretet. A szerelem olyan mint a tűz. Úgy mint ez: nem tud el lenni folytonos szitás nélkül, s megszűnik lángolni, mihelyt megszűnik remélni vagy tenni, odaadja a nevét, a mihez voltakép semmi köze. IRODALOM. nyer „Petőfi a magyar irodalomban József ily czimü statistikáját, mely láz idején a kolozsvári „Történeti Lap előtt látott először napvilágot, most a Petőfi Ura* „Évkönyv“-® után közli. Ez érdekes kiírnia a Petőfitől és Petőfiről 1838—1874-ig megjelt művek és hirlapi közlemények nagy gondtal összeállitott statistikáját tartamazzá, másodszor tűzte ki, s a határidő lejártáig egészen egy mű érkezett be ; persze meglehet, kippen az, mely a dijat megfogja nyerni. A beedzett mű czíme : „A szép prózai elbeszélésez régi magyar irodalomban.“ A Petőfi társaság „Évkönyve“ ment A 186 lapra terjedő kötet tartalmaz képei a Petőfi-társaság 3-ik közülésén elmondott Metőfi-társaság tagjainak netalos beszédek, a sora mint hivatalos közleménye. A szépirodik dolgozatok közt Vértesi Arnoldtól és BlUmeidórtól elbeszéléseket, Balogh Zoltántól és Bori Elemértől költeményeket olvasunk. Jakob neer figyelemre méltó czikkben Kazinczy tere* munkácsi fogságáról mond el igen érdekes dolgokat, Kazinczy és mások följegyzései* melyek most kerülnek először nyilvánosság» ■ kötet ezenkívül adja Szinnyei ------ » , magyar irodalomban« czimü kimutását adj» folytatása a Petőfi-társaság jövő éviben jelenik meg. Az„Üstökös“ czimü humorisztmis , lapot, melynek alapításával Jókai Mór ^ munkban egész uj irodalmi ágat kezd*'‘t. ^ ni, a legújabb számtól ogva Szabó Endre ^ tehetséges fiatal költő fogja szerkeszteni, lapnak több éven át volt be munkatér» ( bai fiókház Mór azonban nemcsak mint munkatársajdonos, de mint a vállalat szellemije«^ adásaa folyvást élénk részt vesz a szerkeztetW „Üstökösét 23 év óta már eléggé közönségünk s igy bővebben ajánlani te « ^ Csak azt említjük fel, hogy előfizetési az „ évre 8 frt, “évnegyedre 2 írt, « **.?*?» Athenaeum kiadóhivatalába (Barátok !«kküldendő. 1 MŰVÉSZET üzletet tanal ülé mezei ság dél község tok szál hán lekl mot else nen sedi szer! iránt s mi met késil után Ez törve lték -Bécsi színházi hírek. Bécsbil ist a]flppünknak: Salvini a Ring-Theater naijt játszta közkívánatra „Othello“-t, ónási i. ^ a zsúfolt ház előtt; a harmadik felvonás ^ D net végeztével óriási babér-koszon^ ^ ^ ^ alkal net végeztével óriási ------ „ . . .,.CD .. . föl a zenekarból. Ugyanancsak o e “ regf«1 “ősit, La morte civile-ben a «er.e“Lnv.L AP«^ ®Og I számravitat; a reggeli órákban ® ...joáll**' kapható jegy. A sensalok kelt el. " Aimsfrad jegykészletük uiesfcs áron “e". ? .1.1,1 lift,J. n . színházban e hó 7-én ül. ^hhardd*'^ fJ 10 6r tetett a Shakspere király - drámák volt ‘'ben (lusa. E kitűnő előadások irá at oly y VI. lészt érdeklődés hogy a két utóbbi (‘aia ...1. Által. fent rik és IH. Richard, csak jegy uzsorások^r,tel m betett helyhez jutni. Wolter assz. és Iliitak e históriai esték hősei. Wolt®1. .^ése“irányi királyné VI. Henrikben egy csataőr volt , d Sze „„U.JUD II. ncuimuvi. ---- . „ VOU- •* viharos tapsot aratott. Fenséges am g.rrik*“állani roly-szinház 0. F. Berg „Wien« A Ri^at A valódi szerelem olyan mint a kisértet- - — -- -- - - . t n .rcat m az egész vil.-ig beszél róla, de még senkisem r'ef“ darabjával csinál teltházakat- fr4UlM “ látta. színház legközelebbi ridege égj ' . t (»'"Pgha saság lesz, ezt követi bécsi birgyiHok fe *gyar népszínmű társulat, 110 L meg'JjOZsvá A szerelem sok mindenféléhez kell hogy kozójával a szerződési pontozatok jókéitól a nak állapítva 4000 frt. kölcsönös kör mellett. a I 8e k li r v vo A legtöbb ember szégyen!, halt, ha már nem az többé. *7 A mig valaki szeret, megbont * Van szerelem, melynek ereje 1 . i a féltékenységet. J Mikor szeretünk, sokszor kérolu mit. leainkÁhh hiszíink ban, a mit leginkább hiszünk Minden szenvedély hibákra vezet oly nevetségesekre, mint a szerelem ' Inkább hajlandók vagyunk azok#» a kik bennünket gyűlölnek, mint azok., ratunk ellen szeretnek. Sok gyógyszer van a szerelem .» egyik sem csalhatatlan. ^ teszi sem 82ers Ül 1 c r k k Z' sZf gZl m m 81 m K ai le si v< v‹ E SZÍNHÁZBAN. Vasárnap „Háromszéki leány Jókai beszélye átdolgozva Szigligeti •› — telt ház előtt. Az úgynevezett wf napi darabok között elég kiváló helyett lal el. Élénk darab, jó iránynyal. Pálaika asszony érzelmes énekeivel, milt/' ticza gyakran viharos tapsot idézett * Énekei közben néhány valaki állat piszogett. Azonnal megtuttuk a pjA neveit is, czélzatait is, indokait k pjt juk e neveletlenség ismétlődés^i, s A alkalmat veszünk e derék valakik szinről-szinte bemutatni. Az előadás mW végig érdekes volt, s a játszók közül kigi és humorával legtöbb tetszésben ” részes^ Palmay I után Kassay, mint Six a brie/ Hahn, ámbár a Várady Miklós kedélyew, gének sem volt semmi hiánya. Hétfőn „ Hamlet“ operai nagy * ródia, miként a szmlap mondja. Netusf hónap óta e darabot másodszor nézi j- S hogy ilyen darab üres házat * háznál, az valóban becsületére válik a kolosvári közönségnek Volkssängereiba valók szántalanság ez, s még ott is csak a a,, sodrendűekbe A bécsi Kohlmarktról, féléről, külvárosi sorházakból és suszter pubokról elcsent sültesén izetlen és idétlen viczekkel és szójátékokkal van teli Schnasz, mondaná e darabról a némái .i magyarnak még csak kifejezése sincs rá Egyébiránt a közönségnek meg volt a maga mulatsága Német Jánosban, kin. Iáté elmésséggel utánoza Hamleti alakitásában . . . Molnárt, és meg volt a bjága élvezete Halmainé énekében. Ez élvezetet nem fokozta az olyan idétlenség,melyet valamelyik a népségből engedem ra* magának, hogy t. i. bajuszt ragasztott v orra hegyére. Ze te: P T dí Bé m V, 87 G. do s CSi szí pá ve pá ma 102 a zo, a 1 fos élj