Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)

1880-01-29 / 23. szám

XIV. évfolyam SZERKESZTŐSÉG: KÜLTORDA-uTCZA, NYOMDAÉPÜLET. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Hazaildatlan kéziratok nem adatnak vissza. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. 23-dik szám. Kolozsvár, csütörtök, 1880. január 29. KIADÓHIVATAL: FŐTÉR, GRÓF TELEKI DOMOKOS-HÁZ. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egész évre ... 18 frt. 1 évnegyedre • 4 frt — kr félévre...................8 „ egy hóra . . 1 „ 60 „ Hirdetési dij: sora 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés után 80 kr. — Nyílttéri sora *0 kr. NAP I LAP. A magyar elem s a monarchia. A „Hon“ s utána a többi lapok, felette érdekes kimutatást közölnek arról, hogy ez időszerint hány magyar ember szolgálja a monarchia érdekeit annak külképviseletében s a közös minisztériumokban. E kimutatást kétségkívül országszerte örömmel fogják olvasni, mert ha a magyar elem alkalmaztatása a mondott téren tán nem is üti meg Magyarország quptáját, de bizonyos, hogy attól nem áll messze. És ez annyival örvendetesebb tünemény, mert fajunkat oly téren látjuk szerepelni, melyen eddig századokon át csak igen-igen sporadikusan volt képviselve, — hogy ne mondjuk, hogy arról ő éppenséggel teljesen ki volt szorítva. Azt látjuk most, hogy a monarchia külképviseletében a legnevezet-. - sebb s legfontosabb pontokon magyarok vannak alkalmazva, mint pl. Berlinben Széchenyi Imre gróf, Londonban Károlyi Alajos gróf; csak a múlt hetekben lépett viszsza a konstantinápolyi nuntiusi állomásról Zichy Ferencz gróf , most hire jár, hogy Pétervárra is egy magyar diplomata, Kánoky gróf fog kineveztetni. Végig futva a kimutatást, még azt is meg kell jegyeznünk, hogy az abban közölt nevek egy igen jelentékeny része az utóbbi években, nevezetesen gróf Andrássy Gyula külügyminisztersége alatt, jutott állomásba, miből következik az is, hogy Andrássy gróf emigy s ezen irányban is gyarapitá a magyar elem befolyását és súlyát a monarchia ügyeinek igazgatásban. Ilyen turpisság sül ki most utólagosan is az ellenzéki lapok által oly sokat szidott Andrássyra, mely ellenzéki lapok most szokott magyar felj pöffeszkedéssel köztik az érintett kimutatást annak bizonyítékul, hogy nyomunk máris valamit Ausztria-Magyarország diplomatiai szolgálatában! A magyar elemen most a sor, hogy a tört után tovább haladjon s a térről, melyet kedvező konstellációk közepette elfoglalnia sikerült, ne engedje leszoríttatni magát. És e tekintetben tán szabad reményteljes biztatásul és jó auspicium gyanánt vennünk azt a másik tényt, hogy a keleti akadémia fiatalságának is fele magyarországi. Egy nagy és hasznos tér nyílik előttünk, csak használjuk föl ! Ami különösen a magyar arisztokrácziát illeti, szívesebben látjuk e téren szerepelni, mint párbajoknál s bukáshoz vezetett vállalatoknál. De van még egy megjegyzésünk. Az érintett kimutatás mélyen hallgat a közös hadügyminisztériumban alkalmazott magyar elemek számáról. Pedig van ott is, bár nem sok van. Mindamellett a nemzeti büszkeség és megelégedés egy nemével fogadtuk, midőn olvasva a legutóbbi magyar delegáczionális tudósításokat, láttuk, hogy a hadügyminiszter nevében és részéről Bo 11 a vezérkari őrnagy magyarul adja meg a kellő felvilágosítások és válaszokat, amit még emel szemünkben az a faktum, hogy most már összehasonlíthatlanul több figyelembe vétetnek a magyar delegáczió felszólalásai és kívánságai a had-ügyi kormányzat részéről, mint ennek előtte. Ez irányban is jelentékenyen javult a helyzet. Ami ellen azonban ezúttal is panaszunk van, az, hogy a magyar elem bűnös módra hanyagolja el a hadi szolgálatot; pedig hát, mint a „Hitágazatok” szerzője igen helyesen megjegyzé, a magyar szereti a rangot, emelkedést szeret parancsolni, azonkivül természeténél fogva vitéz, bátor, szóval katonának született nép s igy a katonai pályán rendkívüli előrenetelt tehetne, kivált ha tekintetbe veszszük még azt is, hogy a másféle, polgári állások már a túlon-túlig el vannak özönölve. Tehát már ezen oknál fogva is utalva van a hadiszolgálatra, melyben a hazának, kivált majdnem eljövendő válságos pillanatokban megbecsülhetlen szolgálatokat tehetne. Menynyire megváltoznék a közös hadsereg physiognomiája, sőt szelleme is, ha a magyarság tömegesen sietne elfoglalni a seregben ama tért, melyre a monarchia népei közül egyik sincs annyira hivatva, mint épen a mi fajunk! Sorainkat azon kívánság kifejezésével zárjuk be, vajha pár év múlva ugyanazt registrálhatnók a magyar elemről a hadseregben, mint most tevők a diplomatiai téren. Alpestesi. TARCZA: Delavigne és a dráma (Rogeard elöaddta.') Ez alkalommal a franczia dráma története, a klassicismus tragoediájának átrésnete, átalakulása a romantikus költészet drámájává képezte Rogeard előadásának tárgyát. A színi költés roppant gazdagsága, mely Francziaországban a jelen étszázban kifejlődött a műfajok rendkívül változatos vegyítésének, tehát a romantika irányának volt köszönhető. 5000 dráma-szerző 1 Ennyivel dicsekedhetik a franca irodalom, — a dráma keleletkezésétan nem a szoros értelemben vett roantikusoknál, de az átmenet embereinél, ,, az utolsó klasszikusoknál kell keresakaratlanul lettek úttörők, vol- ilmeret képviselői, mert a közúton igaz követelményeivel számola(5* . platt. A vonagló klasszika gyönge-R.volt a színpadon tűnt ki. A hanyati , harmadik fokát érte el a klassika. Ezért al képviselői voltak, az utolsók a régi címben vett klassicizismus légkörében k str.ők: Chénier József, André vo. Verela Voltaire által teremtett dicselb dráma szellemében irt. Annál ...Z darabjai értékére vésve, mert a , n®m szószék, honnét szónoki braúrral bölcselmi eszméket kellene hangoztatni. Lio Dmoleon czimü művével a zsarnokkh,, l.rta “meggyülöltetni. A „Grakusok nem nagy sikert aratott. La ” forradalom költője. Ez irányt követi de L a n c i v al, ki Achillast, Hect tévé tragédiái tárgyává. Raynouard-nál a három egység absurdumát, legszembeszőkőbb módon lehet tapasztalni. Utolsó e téren Briffa a 11. Oly kevéssé törődött a helyszínezettel, a dráma történeti hátterével, hogy egy spanyol művet csak a nevek megcserélésével franczia termékké volt képes átváltoztatni a drámának, mely komoly cselekvényből, de azért komikai és tragikai elemekből alakult műfaj, első elemeit, az úgynevezet Comique larmoyante-ban lehet fölfedezni. Nivelle de la Chaussée volt ennek művelője. Diderot, a híres bölcsész tévé a második lépést az által, hogy a polgári elemet vitte színpadra. A polgári szomorújátékot teremti. Eddig aristokratikus volt a tragédia; királyok, herczegek, előkelő érzelmeket előkelő nyelven fejeztek ki, de nem szólott a színpad a néphez, annak legerőteljesebb eleméhez , a polgár osztályhoz Diderot ezért rajongott, ehez fordult. Maga igen melegen fakad ki azon igazsgágtalanság ellen, hogy nem a néppel együtt örül, együtt sír a szín. E merész reform - eszmét Diderot igen korán, idő előtt ki sérti megvalósítani. Ennek tulajdonítható, hogy föllépése nem sikerült, de azért nem a közönség tetszésének hajhászatáért, tehát hajlama, fejlődése, írói egyénisége és neveltetése ellenére közeledik, azalatt emez vérmérsékleténél fogva romantikus, de elvből, mégpedig megrögzött elvénél fogva klassikus. Igazán jól monda Rogeard, hogy az átmenet embereit nem mindig csak elítélni kell, de nem egyszer becsülni, mert az átmenet embere a legtöbb esetben megzavart tehetség. Ilyen Lemereier. Rosszul, ferde irányba jön beszorítva alkotó, teremtő tehetsége, mely nem vola csekély. A csodálatos elemet akarta újjá teremteni. A csodálatos elem, mely az antik költészetben oly nagy szerepet játszik, és na újabb nemzetek költészetében is egy Shakespearnél, Miltonnál, Klapfstocknál is szerepel, franczia talajon sehogy sem birt meghonosodni. Lemercier remélt egy új mythologiát teremteni, mely szerint az egyes elemek isteni alakot nyernének; ezeknek viszonya külön mythikus mesék tárgyát képezheti. Soumet félig klaszsikus. Arc Johannája már Schiller tragédiájának hatása alatt születik. Ez átmenete férfiai közé sorakozik Ancelot, kinél az az érdekes, hogy műveit annyira nejével együtt irta, vagy Rogeard szellemes maradt elfeledve. Követte őt Lemer kifejezése az Avulat nevéről ismert művek cór, ki tiz darabot irt, melyek ez irányt képviselik. Föllép Beaumarchais, ki romantikus dráma őse. A nagy irodalmi forradalm, mely a színpadon tört ki, eclatans módon, ott vívta ki a babért, ott jön a diadalmas romantika megkoszorúzva , előfutárait küldő előre az átmenet embereiben: Lemereier, Soumet, Ancelot, Lebrun személyeiben. De lavigne az átmenet tipikus képviselője, kinek Rogeard jelen előadását szenteli: Delavigne és Seribe a tulajdonképeni dráma úttörői, az utóbbi annak kiapadhatatlan és szerencsés munkája ütven éven át. Delavignet és Lemerciert érdekesen állítá Rogeard egymással párhuzamban. Míg a m az a romantika felé számítással, annyira „házas viszony” termékei, hogy nem lehetett tudni, mit irt a férj, mit a nő. Úgy hogy, midőn az Ancelot elég elnyerte azt a díjat, hogy a halhatatlanok sorába emeltessék, a férfi jön megválasztva, de mindenki tudta, hogy voltaképen a nő szerzi rá az igaz érdemet. Asszonyt nem lehetvén megválasztani a férj megválasztásával, bókot mondtak a nőnek. Lebrun Pátert már nem lehet tartalék nélkül dicsérni, mert kivívott határain hamar elszunyadt, vagy mint Rogeard megjegyző elaludt az akadémia szénen. Stuart Mária czímű darabot írta. E bevezetéssel tért rá Rogeard Delavignere, kinek óriás dicsősége vala kortársai előtt, ki egyszer Hugóval mérkőzött és mag feledve. Igen hangzatos volt a hangzatosság a korában. Született 1793 ben. Pogány nevelésben részesült, azaz klasszikusban, milyet a Napoleon-intézetben akkortájban adtak két fivére vele versenyzett tehetség dolgában: Honoré és Germain. Kitűnő anyjuk vola. A nagy emberek fejődésére roppant befolyást gyakorol az anya. Az anyai szeretet valóságos revalator. Egy Chateaubriand, egy Lamartine, egy Hugo fejlődése élénk tanúságot tesz erről. Ha a hit, az oda adó nőt, a szerető anyát látja a fogékony gyermek, a termékenység kimondhatatlan bőségű forrásai fakadnak fel keblében. Delavigne is ebben a szerencsében részesült. E kitűnő anya versenyre bocsátó fiait, egy egy feladat kitűzésével is sajátságos ! Honoré és Germain legyőzték Kazmirt, holott ebből vált a jeles költő. Legelőször tűnt fel a római király (Napoleon fia) születése örömére írott ódájával. Már ebben elárulja Delavigne később kifejlődött azon irányát, hogy a közhangulat, a közérzület a közönség napi öröme, bánata, a mindennapi lelkesedés költője lesz. ő a lelkesedést mindig kivülről meríti, nem önmagából, ezért nem lángé-iz, nem alkotó, csak tolmácsoló tehetség. Így mikor e Messenienes cz. művét írta, mely roppant hatást idézett elő a hazafias érzést, a franczia nép keserű feljajdulását fejezte ki a Waterlooi katastrófa után. Elhagyá a klasszikus modort, csakhogy tetszszük. Ő a józan ész embere. A középszerűség nagysága. Őt csak közönségessége és az általa szolgált politika tere nagyágyá. Sok híres ember hírének ez alapja. Ilyen Seribe dicsősége is. Politikai téren ilyennek tartja Rogeard Thierst. Delavigne nem a szélen vivta első babérjét. Alkalmi költészete őt egy oly könyvtárnoki állomáshoz juttatá, melyhez épen a könyvtár hiányzott. Tehát csináltak neki állomást. Megesik ez néha, mint bizonyos Veton nevű egyént kinevezték egy antik múzeum orvosának. Ez állomáson alighanem egy egy társa, vagy talán a Medicis Venus bajait kelle orvosolni. Érdekes mozzanat Delavigne életéből az ő akadémiai pályázata. Az akadémia kitűz egy pályakérdést: „a tanulás gyönyöreiről és boldogságáról* ez. alatt. Pályázik Delavigne és Hugo. Hogy biztosabban nyerjen, Delavigne értekezésében olyan czélzásokat tesz, mintha neki őszhajszálai volnának, Hugo bevallja az ő három lusztrumát. (15 éves volt.) A bírálók Delavignenek nem adták ki a jutalmat, mert azt hívák, hogy valamelyik kollegáik közül, mint tisztes ősz, Hugónak pedig nem, hitték el neki, hogy 15 éves. Saintine nyerte el, különben Delavigne épen azt fejte ki, hogy nem elég a tanulás a boldogságra. Egy más adomát mondott el Rogeard Delavigne eljárásáról pénzügyi kérdésekben. Két testvérével együtt közös háztartást folytattak. Egy szállodában laktak. A ,,Szicziliai vecsernye" roppant hírneve oly nagy nevet szerzett neki, — pedig egy színésznő visszautasította szerepét azon kifogással, hogy ily czimmel profanálvá van a tragikai nyelv fensége — hogy az előadás utáni nap egy könyvkiadó jött és Delavignenek felajánlt művének első kiadásáért 2000 frankot. A költő szerényen vonakodik a felajánlott öszszeget elfogadni egy oly debüt-műért. Germain fivéréhez utasítja, ki különben is pénzügyi kérdésekben képviseli, mert ő a pénzzel általában nem törődik. Germain csodálkozva 03 mintegy boszúsan kérdi, hogy mert oly hallhatatlan műért csak 20o0 francot ígérői. Hatezer alól , nem adja. Már megegyeztek volna, de midőn aláírásra került volna a sor, Honoróhoz utasítá Germain a könyvkiadót, s Honoré még feljebb akarta a mű árát csigázni, és csak a könyvkiadó kifakadására , hogy ő már a papirost is megvette hozzá, alkudtak meg a lOOOOfrankban. Delavigne előtt mindig a siker volta főczél. Klassikus volt, majd félig romantikus, de újra kész volt visszatérni előbbi irányához, ha a közönség tetszése, tapsa úgy kívánta volna. A Missenannes, mely a szolgaságot és a letűnt hőksiesság emlékeit siratja, a kezdő költőneszerzett tapsát, a múzeum feldúlását ép oly hatásos versekben énekli meg, a porosz hadak eltávozása után érzett franczia elkeserededást bámulatos szép versekben tudta kifejezni. Csak a klassikus frazeológiától nem bír megmenekülni. Érdekes idézetekkel mustrálta Rogeard e frazeológia üres dagályát, így Delavigne azt mondja, hogy a grácziak könnyű csoportja sírva panaszla, hogy anyjukat Vénusz Mars mily botrányosan meggyalázta. (Vonatkozik a múzeum kirablására, melyet a szövetséges hadak vittek véghez Napóleon bukása után.) E frazeológia nem engedi meg, hogy azt mondják : 10 óra van. Nem , hanem a nap a láthatár felett utjának harmadát megfutá. A nép kém (a monchard) nevét így írta körül egy klaszikus, halandó, kinek éber őrködését az állam fizeti. A hall cső helyett azt mondták: tárgy, melyet tetszés szerint lehet hosszabbra nyújtani, vagy rövidebbre vonni. Delavigne is a bérkocsit „számozott kocsinak nevezi. De azért Delavigne a közönség tetszését feste ki. A „Vecsernye“ által szerzett dicsőség igazán harangzúgással csinált dicsőség volt: annyira működtek barátai. A siker után mindenki kívánt valami rézt a dicsőségben. Még a függönyhúzó is azt mondá: jól csengetett, azért sikerült a darab. Mikor 1830-ban kitör a mozgalom, ennek is hangot ad Az ágyú, a kartács csak úgy pattog verseiből, a szabad ág ez eszközei, mert klassikus nyelven igy fejezi ki magát,kivivták a tetszést és ez neki elég volt. A Paria ez. darabjának eszméjét már Bernardinból veszi és a testvériség, egyenlőség mellett harczol. Ebben már a romantika kontraszját lehet feltalálni. Egy lépés és a klassikus iránynyal szakít. Megkísérte a drámát . Marino Falermiot írja. . . ............. Sikert arat. Afriamukdi szabályait (mint Az ország némely ínséges vidékén vetőmagban szűkölködő községek általi ésveendő kölcsönök állami közvetítéséről, és az ország némely részeiben jelentkező mnség elhárítására szükséges költségek fedezéséről szóló törvényjavaslatokat a képviselőház pénzügyi bizottsága ma délelőtt tartott ülésében elsősorban tárgyalás alá vette s azokat úgy átalánosságban, mint részleteiben módosítás nélkül elfogadta. külföld. A német hadsereg szaporításáról szóló törvényjavaslat indokolásából a következőket idézzük: „A birodalmi törvény kibocsátása óta, mely a német hadsereg hatalmát nem gyarapította, hanem lényegében csak törvényesen megerősítette a fennálló intézményeket, Németországon kívül nagymérvű hadügyi reformok léptek életbe, melyek nem maradhatnak befolyás nélkül a szomszéd hatalmak hadügyére. Mérvadó jelentőségűek azok Németországra nézve, mely nagy vonalakon három nagyhatalommal és négy középállammal határos, igen kiterjedt tengerparti vonalban hozzáférhető, és melynek mindenkor készen kell állani szabadsága és biztonsága védelmére. Ennek a szükséges készültségnek nem léteznék elég, ha a német védtörvény fejlődése tartósan a más feltevések közt megállapított határok közt maradna meg. Elérkezett az idő, mikor ezeket a határokat komoly veszedelmek nélkül nem lehet megtartani. A szám szaporítására, a belső erő fokozására van szükség, hogy a békekiképzés erőfeszítéseinek jövő eshetőségekre is biztosíttassák a megérdemelt siker és azok a szemközt álló haderők tetemes számbeli és szervezési fölénye miatt meg ne hiúsuljanak. Szükséges tehát a békelétszám emelése. A 401 695 főnyi létszám megfelelt az 1857-iki népszám egy százalékának. Ha az 1875. decz. 1-én megszámlált népszám egy százaléka vétetik alapul, a békelétszám 427.274 főre, azaz 25,615 emberrel szaporodik, a hadierő pedig 80 — 90,000 emberrel növekednék. Az évi ujonczilleték szaporítása 8—9000 emberrel nem kelt aggodalmat. 1878. nov 15 én 100 935 hadképes és hadképtelen egyén tartozott az I osztályú póttartalékhoz, tehát évenként átlag 38.187 hadképes és hadképtelen egyén mentetett fel a békeszolgálat alól. Németország a békelétszám emelése által nem nyer annyi szabadságokat, mint amennyit Francziaország magának a hadkötelezettség hosszabb tartama által biztosított. Ha eltekintünk is a területi hadsereg tartalékjának hatévi kötelezettségétől, a német hadkötelezettség 12 évi tartalmával a franczia kötelezettség 14 évi tartama áll szemközt. De a birodalmi alkotmánynak olyan módosítását, mely az 59-ik §-ban a hadkötelezettség idejét állapítja meg, elvileg el kellett kerülni.“ ERDÉSZETÜNK. Az országos gazdasági egyesület erdészeti szakosztálya hétfőn tartotta első ülését, a meghívott szakértők véleményeinek meghallgatása végett. A föltett kézdőpontokra először Hoffmann Sándor nyilatkozott. Szerinte (a kérdésekre sorban feleltve) nem volna czélszerű, ha az állam a kopár és már elpusztított területeket öszszevásárolná erdősítés szempontjából. Ez veszedelmes praecedens volna, mert a magánosok abban bízva, nemcsak pusztulni hagynák erdőiket, de maguk is pusztítanák, hisz az állam úgy is megveszi, és erdősít maga. Tekintve az állam birtokában levő sok bükkerdőt, mindenesetre hasznosnak tartja szóló, hogy az állam még kedvezmények nyújtásával is igyekezzék ezen nem értékesíthető erdőkben olyan iparvállalatokat meghonosítani, amelyek nemcsak hogy jövedelmezővé tennék az illető erdőt, de későbbi jövedelmezőségét is biztosítanák. A bükkerdőknek nagy jövőjük van, mert a bükkfa gyártmányok igen keresettek és szóló egyenesen gyárakat kívánna ez erdőkben felállíttatni az állam által. — Kiüzetné magát az is, ha a birtokosok fűrészgépeket állítanának föl , ez a környék lakosságára is igen előnyös lenne, ha a vállalkozóknak engedélyt adnának, a bükkerdők közepén felállítani gyáraikat. Felhozza szóló azt az esetet, hogy a Bakonyban egy 10 — 12 tagból álló család telepedett meg, s apró gazdasági eszközöket készítenek, a melyeket az egész országba széthordanak. Az üzlet jövedelmező, hát még ha az nagyban üzetnék gyárilag. — Ami a kiviteli értékesítést illeti, mindenesetre kívánatos, hogy a német birodalmi vám- és vasúti politika által elénk gördített akadályok elhárítására kormányunk tenne valamit. A jövedelem emelésének módozatairól ez alkalommal nem nyilatkozik, mert az bővebb tanulmányt igényel, s később fogja csak nézeteit előterjeszteni. Hogy hazánkban az erdőségeknek mekkora és minő befolyása van a klimatikus viszonyokra, erre vonatkozólag az eddigi kísérletekből nem lehet határozott véleményt mondani. Óhajtandó volna, hogy kísérleti állomások állíttassanak föl. A futó-homok területek befásítása érdemében eddigelé kevés intézkedés történt hazánkban. Hogy minő fanemeket kelle ültetnünk a homokba, arra nem kellene utasítás, azt már tudjuk, úgy azt is, hogyan kell megkötni a homokot. Somogyban szép ily erdők vannak, úgy Bácskában és Kalocsán is. Csak e példákat kövesse a nép és a birtokosság. Az erdőtörvényben speciális ily rendszabályokra szükséget nem lát szóló. Somssich Pál megjegyzi, hogy a magántörekvés a befásítás iránt sok nehézséggel jár. Azt kormánytag volna jó kezdeményezni. Egy praktikus észrevételt tett, hogy t. i. olyan üres helyeken, ahonnan a fát nehéz kiszállítani, üveghuták volnának felállítandók, s ezeket különösen a felső megyékben kellene létrehozni. Benő Albert nemcsak financziális, de kulturális tekintetből is czélszerűnek tartja, ha az állam erdőket vásárolna, s erdőtelepeket létesítene. Az erdőkre nagy súlyt fektet szóló. Kifizeti az a kamatokat , de másfelől az elemi csapások esetén is menedék az erdő. Különösen ottan kell az államnak az erdőtelepítéssel föllépni, ahol tudja, hogy közbejötte nélkül erdő soha létre nem jön. A bükkerdőkben fölállítandó ipartelepek eszméjét pártolja szóló, s csak azt teszi hozzá, hogy a lehetőleg innen szállíttassanak a vasúti talpfák, melyek igen tartósak. A vámok által gátolt exportunkon csak kormányi s illetőleg törvényhozási intézkedések vannak hivatva segíteni. Az erdészeti ágakra nézve megjegyzi, hogy legjobban tenyészthető és legjobban kifizeti magát a kocsányos és fürtös tölgyfa, és a fenyők közül a vörös fenyő, mint amely a legkisebb helyen bőven tenyészthető. Szükséges volna, ha a gazdasági birtokok kezelésétől különválasztatnék az erdészeti birtokok kezelése. Az erdőbirtokosok a fát tövön adják el s ne spekuláljanak. Igen fontosnak tartaná szóló, ha az egyetemen egy erdészeti tanszék rendszeresittetnék, s ha a földmivelési minisztériumban az erdőgazdaság statistikája szabályszerüleg vezettetnék. Ami az erdőknek klimatikus befolyását illeti, szóló osztozik ama nézetben, hogy a befolyás létezik. Kívánatosnak tartja, hogy az erdészeti akadémián egy vegytani tanszék rendszeresíttessék. Ajánlatos, hogy a havasi erdőövezetek lefelé terjedése meggátoltassák. Hoffmann indítványa értelmében pártolja a megfigyelő állomások felállítását. A futó-homokterületek befásitására ő is a jó példát véli szükségesnek elsősorban, de ezt nagyban emelné, ha az állam bizonyos befásitott és már megerősödött területek után 5—600 arany jutalmat adna ki a birtokosoknak. VÉRES ZAVARGÁS. Alexandretta, syriai kikötővárosból különös eseményt jeleznek, mely komoly diplomáciai következményeket vonhat maga után. A „Figaro“ e tárgyban ezeket írja: Január 2 án a „Latouche Tréville“ nevű hadihajó 25 matróza hangos énekszóval járta be Alexandretta utczáit, anélkül, hogy valakit insultált volna. A város lakói közül csakhamar nagy kíséretük akadt. A tömeg szidalmazni kezde a matrózokat, s rothadt narancsokkal hajigálta őket A matrózok egyike türelmét vesztve, a lármázok legszájasbikát egy hatalmas ütéssel földre temte. Bizonyos Arkhus Ibrahim, ki a tömeget vezényelte, pártfogásába véve leterített pajtását és fölszólította a többieket, hogy álljanak boszút a francziákon. A matrózok defensivek maradtak, de végre egy suhancz dühösen reájuk tört s kardjával az egyik matróz koponyáját kettéhasita. A francziák erre visszaterelték a csőcseléket, mely kardokkal és késekkel volt ellátva. A suhancz, aki kardjával az egyik matrózt megsebesítő, a spanyol alkonzul házába menekült. Az alkonzult a háza körül keletkezett lárma kiszólította lakásából, s miután a matrózokat megpillantotta, hivatkozott egyéni jogaira, s megtitotta nekik a belépést. A matrózok azonban, kiknek egyedüli czélja az volt, hogy a szökevényt el ne szalaszszák, nem igen hallgattak a szóra. Az alkonzul erre segédei által elzáratta az ajtót és ablakokat, melyek a matrózok ütéseitől csakhamar csörömpölve zúzdtak széjjel. Benyomultak a házba s miután a szökevényt nem lelték, kivonultak az utczára és a teendők felett tanácskozni kezdettek. E pillanatban a helyszínére érkezett a franczia alkonzul és azt tanácsold honfitársainak, hogy térjenek vissza a kikötőbe. Néhány percz múlva feléjük vágtatott a város kanakámja 60 fegyveres tapitável s reá lövetett a matrózokra, kik közül kettő veszélyes sebet kapott. A hadihajó kapitánya, amint a történtekről értesült, egy hadnagyot és három közlegényt beküldött a városba. Ezeket, alig hogy szárazföldre léptek, az összecsődült nép botokkal ütlegelte és visszatérésre kényszerítő. Ez ügyre vonatkozólag azt sürgönyzik Konstantinápolyból, hogy a franczia követ a kaimakám elmozdítását követte, de a porta visszautasita e kívánságot. AZ ÖRMÉNYEKRŐL Szépviz, 1880. január 1-én. Tekintve a czélt, mely e lap hasábjain megjelent czikkem minden sorát világosan átlengi, nagy fontosságánál fogva elodázhatlan kötelmemmé válik, terjedelmesebb magyarázattal szolgálni a nyilvánosságnak, nehogy az erdélyi örmények, midőn egyházuk védelmére s ennek jogai visszaszerzésére felszólittatnak, mert hiszem, ezen ősi intézmény iránti kegyelet és s akarat is van bennök, a dicső múltúkból egyetlen kincs gyanánt fenmaradt rítus érdekében szót emelni s tenni is, — olyasmiről indoltassanak, mi úgy e hoz valamit az egyetemes egyház iránt ápolt s tettteg nyilvánult szép múltját elhomályosítja. Nem a 19 ik század vívmánya, hogy az erdélyi örmény keleti egyház az idegen gondozás mostohaságán szomorkodik s feljajdul ! Méltó panaszainak árja ott veszi kezdetét, hol a római propaganda 1750 ben B. Baranyai Lászlótól a jezsuitáknak fejérvéri collegiuma rectorától informatiót kérvén, eképen szól: „Conquaesti sunt quidam ecclesiastici rítus armeni commorantes in Transylvania apud s. congregationem de Propaganda Fide, armenos homines catholicos ex quadam propensione erga ritum latinum deserere proprios rítus et idvargere in detrimentumeath. religionis, cum cradant ex hoc facili transitu intendi supressionem rítus armeni . Csakhogy mindannyiszor gondoskodva volt, miszerint e panaszok iránt akár Rómában akár hazánk uralkodójában mutatkozó jó indulat eredménytelen maradjon. S habár könnyen rá lehet mutatni: mily utakon lettek oda fenn az örmény egyház aoraának jobbítása körül a nyomatékos jó indulatok elaltatva, mivel kevésbbé sértik e nemzet múltját, ez alkalommal elhallgatom, hanem sietek kimutatni: mily helytelen s indokolatlan egy későbbi feltevés, mely ha nem is az összest, bizonyára azokat terheli, kik közönyösen nem nézhetvén az örmény egyház elhagyattatását, érdekében szerepre vállalkoznak. Sokszor a legszivélyebb társalgás közepeit kell hallanom, hogy mi, keleti szertartásu egyházunk biztosításának leple alatt azon honfiakkal szemben, kik az örményeket szívélyesen befogadták s kikkel anynyi jó s bal szerencse közt testvérileg éltünk együtt, nemzetiségi viszkategből, seperatistikus tendentiákat ápolunk és a maghasonlás magvát hintjük, amily igazságtalan feltevés: szintoly rut vád ez mindnyájunk ellen, kik a múltból elvitázhatnun hazafiságunkkal, jelenben pedig alkotmányos érzületünkkel bátran dicsekszünk; valamint a magyar nemzet iránti rokonszenvünkre is büszkék vagyunk!!