Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)

1880-09-16 / 214. szám

teni, hogy a szellemi kincseket, melyeket itt gyűjtöttek, ha majdan intézetünket elhagyandják, az életben értékesíthessék is , a hazának és társadalomnak hasznos és jelentős tényezői lehessenek. Vegyék tekintetbe uraim, hogy a legjelesbb tanárok minden buzgalma magában nem elég, ha nincs meg a hallgatókban a nemes ösztön, hogy az előadásokban velük közlött ismereteket, mint jövendő boldogulásuk megbecsülhetlen magvait elméjük termőföldébe híven befogadják. Tanulmányaikban tehát uraim , arra kell törekedniük, hogy nem csak a positív adatok lehető bő ismeretére szert tegyenek, hanem a mellett az illető tudomány mód- és rendszerével annyira megismerkedjenek, hogy abban maguknak önálló ítéletet alkothassanak, de legalább is anynyi tájékozottságot szerezzenek, hogy annak segélyével önállóan vizsgálódni s adott esetekben a további tanulmány helyes forrását feltalálni és felhasználni képesek legyenek. Ezt szera előtt tartva, bizonyára több önbizalommal fognak a tudománykarok által évenként kitűzött nagyszámú pályatételek megfejtéséhez láthatni, tekintsék magukat valamennyien hivatottaknak s ne riadjanak vissza a sok esetben csak képzelt nehézségtől, szolgáljon biztosításul a tudomány karoknak az eddigi pályamunkák megbírálásánál mindig kitüntetett méltányos és bátorító eljárása; higgyék el nekem, hogy akárhánynak talán még sejtelme sincs a benne szunyadó tehetségről, melylyel komoly elhatározás és kitartó munka mellett a tudományos irodalom hasznos mivelőjévé válhatik. Ha kísérletük csak az marad is, és munkájuk jutalomban nem is részesülend, nem volt meddő az, mert nem csak egy bizonyos irányban szereztek alaposabb ismereteket, tettek behatóbb tanulmányt, de megismerték a források és segédeszközök használása módját, a szabad vizsgálódásban magukat gyakorolták, minek újabb feladatokkal szemben, de ettől is eltekintve, kétségtelen hasznát veendik. Biztat a remény, hogy önök a szép, a jó, az igazért való nemes lelkesedéssel, magasztos hivatásuk tudatában, arra férfias szilárd akarattal fognak törekedni, s e kecsegtető remény képzeletével az 188°/1 évi tanszakot megnyitottnak nyilvánítom. KÜLFÖLD. A „Wierer Alig. Ztg.“ értesülése szerint a porta vonakodik átengedni Dulcignót és erőszakot nem akar használni. Dulcigno megszállása csaknem lehetetlen. A porta elégedetlen Dinossal és Grudával, ő az egész Plavenicza területet kívánja. Ezt a követelését azonban, mint vitathatták, visszautasították a hatalmak. A montenegrói határ rendezése tehát még nem bevégzett dolog. A „Times“ értesülése szerint a kon-és P. HORN ELTÁVOLÍTÁSA leánynövelő a n.trebeni Orsolyas zsitek és tanintézete. Noha hosszadalmas és nehéz küzdelembe került, mégis sikerült végre valahára st. Horn Károly gyóntató és iggazgató urat elmozdittatni azon helyéről, ahol nemzeti tekintetben annyit ártott, hogy használt-e közmivelődési és erkölcsi tekintetben, — azt nem vitatom, mert „bauet dem fliehenden Feinde goldene Brücken“, mondja a német. Az elmozdítási okmány ugyan augusztus 16-án kelt be P. Horn azt csak 2010, szent Istvánnak, az első magyar királynak nevenapján vette, talán épen azon perczben, midőn a magyar nemzet eme nemzeti védszentjéhez millió és millió honpolgár hazánk és nemzetünk felvirágoztatásáért fohászkodott, gyermeki bizalommal kérvén e nagy király dicsőillt szellemét: lenne közbenjáró a népek és országok Uránál, hogy végrevalahára Magyarország magyar legyen! Ezen összetalálkozásban valami végzetszerűt, nemesisszerűt lehetetlen nem látnunk. Tettleg és véglegesen elhagyta az intézetet, városunkat, hazánkat Horn f. hó 8-án, Kisasszony napján, Máriának napján, kit őseink „Patrona Hungáriáéiként tiszteltek s kihez mint ilyenhez ma is fohászkodunk mi, katholikusok, mondván: „Mária, Magyarország védasszonya , könyörögj értünk !“ Lehet, hogy ezt véletlenségnek tekintik a legtöbben, de én ebben is hajlandó vagyok isten ujját látni. E napról azt mondja a német földmives: „Maria Geburt — fliegen die Schwalben furt“ —, mi pedig hozzá tehetjük „und auch Horn ist furt“, csak mig a fecskék melegebb tájakat keresnek fel s délnek tartanak, — Horn viszszarepült zordabb német hazájába s az éjszakát kereste föl. Isten vele ! Legyen boldog ! Helyébe gyóntató- és hitelemzőnek ft. Pfalz Károly, orláti plébános ur lett kinevezve. Noha ezen derék papnak neve német, s talán származása is az, benne a becsületes, derék magyar honfiút már rég óta volt nekem alkalmam tisztelni. E választáshoz nemzeti szempontból is gratulálni lehet méltóságos és főtisztelendő Lönhárt Ferencz c. püspök és nagyprépost urnak, ki jelenleg beteg főpásztorunkat helyettesíti, s meg kell ezúttal is általában vallanunk, hogy a püspökhelyettes úr ezen egész ügyben e kivált annak be A Virág-ünnepély. Szerény, de lélekemelő ünnepélynek voltak e hó 13-án tanúi Budán a tabáni csendes utczák lakói: t. i. ez nap délelőtt leplezték le az ama házra illesztett emléktáblát, melyben Virág Benedek magyar ódaköltő és történetíró élt és félszázaddal ezelőtt meghalt. Az ünnepély reggel 10 órakor kezdődött ünnepi isteni tisztelettel, az ez alkalomra feldíszített tabáni katholikus templomban. A misét nagy segédlet mellett Pauer János fehérvári püspök mondotta. Mise alatt a budai dalárda Becker E. V. es-dúr miséjét adta elő . Schmidt Ferencz énekelte a gradualéhoz az „O salutaris“-t Beliczaytól, az offertoriumhoz pedig „O sanctissima“ férfinégyes és kar adatott elő. A templomban jelen voltak : Ziáth József apát, Poller József kanonok, a Virág-bizottság tagjai Országh Sándor miniszteri tanácsos vezetése alatt, az akadémia és Kisfaludy-társaság képviselői : Pulszky Ferencz, Tóth Lőrincz, Gyulai Pál, Vadnai Károly, Greguss Ágost, Beöthy Zsolt, Ágai Adolf, Pesty Frigyes stb.; a Petőfi társaság részéről Várady Antal, Erődi Béla és Abafi Lajos. A történelmi társulatot Csontosi János képviselte. Jelen voltak továbbá a székesfehérvári egyházmegye papjai, Nyirák Sándor etyeki plébános és pápai kamarás vezetése alatt, a kultus-minisztériumból Tanárky Gedeon és Kárffy Titusz miniszteri tanácsosok, továbbá Ballagi Mór, Gervay Mihály min. tanácsos stb. Az egyetem dr. Berger János rektor és több tanár által volt képviselve; ezen kívül megjelent az ünnepélyre a tanuló ifjúság nagy számban, a piarista gymnázium, a budai és pesti reáltanoda és gymnázium, a tabáni népiskolai növendékek, elől kis leányokkal és zászlóval. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy a templomban jelen volt Ábel Márton nyug. budavári tanító is, ki ezelőtt 60 évvel ugyanaz oltár előtt, ministált Virágnak, mely előtt most Pauer püspök misézett. Pauer János püspök hazafias beszédben emlékezett meg Virág irodalmi működéséről, kiemelvén a Szt. Pál-rend hazafias szellemét s beszédét Virág műveiből vett emez idézettel zárta be: A halandóság fia halhatatlan Érdemek által. A menet ezután fölvonult a nemzeti zászlókkal, virágokkal és szőnyegekkel földiszitett Ajkay féle házhoz, melyben Virág élt és meghalt s miután itt a budai dalárda előadta Schweida karnagy zenéjével Virág „Öröménekét“, dr. Országh Sándor, a Virág-bizottság alelnöke, rövid Ünnepi beszédet mondott, mely után leleplezték az emléktáblát. A mauthauseni fekete márványból készült táblát Ybl tervezte és Hochhäuser Lajos csinálta. Felirata Tárkányi Béla tollából ered s igy hangzik: Nemzeti léleknek tiszea ébresztője lakott itt, Zengve dalét s írván nemzete századait, Itt élt, halt, — nem halt . . . még halva is él, a ki úgy élt, Mint a magyar nemzet dísze: Virág Benedek. telői A vers alatt ez áll: Állították tisz-1880. jan. 23. A leleplezés után, mely kissé lassan ment végbe, Országh Sándor átadta a „Virág Benedek“ alapítványról szóló oklevelet Gerlóczy alpolgármester, mint a fővárosi hatóság képviselője kezeihez és a koszorúkat az ifjúságnak, hogy rakja le azokat Virág Benedek sírjára. A „Virág Benedek“-alapitvány (a Virág-bizottság gyűjtése) 800 arany forintból áll s kamatai a tabáni népiskola minden zárvizsgáján 8 oly idegen ajkú gyermek közt fog kioktatni, kik a magyar nyélben a legnagyobb haladást mutatják fel. Gerlóczy köszönettel vette át az alapítványt s beszédének következő vége zajos éljenekre ragadta a jelenvoltakat: „Éjen a király ! Éljen a haza! Éljen és hódítson mindenütt a magyar nyelv !“ Erre a budai dalárda énekelte a szózatot s az egész menet helyenkint mindvégig fellobogózott utczákon vonult ki a krisztinavárosi temetőbe Virág sírjához, melynek emlékköve uj gránittalapzattal és vasrácsozattal lett ellátva. A mintegy pár ezerre nőtt tömeg a sir körül csoportosulván, mindenekelőtt a Világ bizottság, a pesti kegyesrendű főgymnázium, a budai állami reáltanoda, a budapesti egyetem s egy névtelen tisztelőnek óriási babérkoszorúit helyezte el. Majd Györffy Gyula joghallgató tartott az egyetemi ifjúság nevében egy rokonszenves szónoklatot. Utána Gerlóczy Károly alpolgármester néhány kegyeletes szóval tette le a magyar főváros buzgó magyarosítójának sirjára a főváros rengeteg koszorúját. Végül dr. Toldy László emelte ki azok érdemeit, kiknek a mai lélekemelő ünnep létrejöttét köszöni és Virág szellemének fentartására, terjesztésére hívta fel az ifjúságot. Majd megrendült a „Szózat* hatalmas hangja és az óriás menet emelkedett hangulatban vett búcsút a magyar irodalom dicsőült bajnoka sírjától. „Non moriturus est illes* (Hon.) mult évben is mérkőzött ért. Akkor Judith vitt« ez most fordítva lesz, * mint 8 Winai mény is. Sárga Csikónak ■ góre lesz öcscse Proletár ii ■ l tartanák a harmad osztálya állami * kor Anna; e kettő közül Tl, fogja diktálni az iramot Sári» javára. * ^1 A hölgyek dijáért ^ fognak sikra szállni. Banilligjt| ,it. lovagolja Wesselényi Bála,» ^ kgro. lov. Bánffy György, A,„11 kg. lovagolja B. Bors Gusztáv, F 66 kg. lovagolja gr. Teleki milyen sokkal is felette áll BaniU, ^ tés és minőségre társainak, van határa és igy az ő képességig és ezt úgy hisszük meghaladja tzon; teher, mit vinnie kell, 141/,, 16, ](klogrammal kelletvén többet vioaie ÍL„ feleinél. Erre pedig alig ha lesz kép«, formán idomítva sem lévén, így igenki»,nyen Annáé lehet a győzelem. A harmad osztályú ilist díjra C 8 i c s ó, Proletárénig rest van.iak nevezve. Mindhárom sötét ló lévén, csak íb istállói direkt vércombinatiókból jósolhat. Csicsó vére miatt kedveonUnknea, hét, azonban ha csak fele igaz annak, mit felőle hallottunk, úgy ő lesz a nyer tes. Hony Proletar és Bukarín, nek közös apja Diophanthua, mely tg. vérre neki volt való, mennyit rontott i» jók vérén, azt még nem tudhatjuk. In letar anyja Patty igen nemes ute*. zásu, Wave pedig, a Bukarest «, ja, egy a legjobb kanczák közül, tugy Angliából kihozatott. Az első napi programraot a Lotis. lók egyleti akadályversenye zárja melyre 8 ló van nevezve: Rsvain nagyszebeni akadályversenye, lovagolni!«. Mer har hadnagy , Name sít i IN SPORT. (Jóslat a kolozsvári versenyekre.) (Folytatás) A versenyek első napját az Erdélyi díj nyitja meg ; ez a meeting femove turna A 9 nevezett ló közül legalább 8 fog indulni. Ezek közül csak Melinda, Niniche és Patkó mutattak nyilvános formát. Melindát tartjuk az országban ma a legjobb félvér lónak, de a terv (73 Wa kg.) mit vinnie kell, elég arra, hogy a legjobb lovat is agyonnyomja, ugyanis 400 írttal drágábban levén bejelentve, mint a normális eladási ár (800 frt.) ezért 4 kiló poenalitást kap, mihez hozzáadva a 7 respective 9 ’/a kiló könnyebbséget, melyet a többi díjra induló lovak nagy része élvez, összesen 11, respective 12'/a kilót ad ellenfeleinek , s ha ezt győzedelmesen tudná behozni, akkor a félvére közt valóságos tünemény volna. Niuiche lassú, de győzős, ily távolságra nagy szükség van a győzősségre. Patkó mult évben készületlenül lépett fel; ebből még ítélni nem lehet, fog-e nénje Melinda nyomdokába lépni. A többi hat ló egészen ismeretlen társaság, melyből főkedvenczül Kalandort választjuk ki, egyfelől, mert Zetland fia, másfelől: könnyű derűje miatt, csak 500 írton lévén bejelentve 3 kiló teherleengedést élvez, e szerint a Melinda 4 kiló poepattásának hozzáadásával 7 kilót kap az öreg kanczától, kinek anyáról testvére, ily teher különbséggel meg is kell hogy verje; ugyanezt tartjuk Donna Juani tá ról is, ez is 500 írttal lévén bejelentve. Gyurkának 4—5000 méteres távolságon könnyű terűjével jó esélye volna, de 9000 métert 4 éves ló ki nem győz. Blitz Major fia Barbi, ha jó lamieban lesz, jól fog menni s könnyű terűje mellett veszélyes lehet, de mint halljuk apja csökönyösségét örökölte. Lo re 11 e felől sok jót hallottunk, de nem ismerjük. Sarolta nem e társaságba való. A lovasok közül körülbelől a következőket lehet tudni. Lorettet lovagolja: Lanyi kapitány ; Melindát: Wesselényi Béla báró; Batkót: Söffinger kapitány ; Gyurkát: Bánffy György báró; Balbit: Benyitzky Gábor; Ninichet legifj Bethlen Sándor gróf; Donna Juanitát: Teleky Gyula gróf; Kalandort: Bornemissza Gábor br. A másodosztályú állam dijra, Banilláért kis bánat jelentetvén, Sárga Csikó, Judith, Anna és Profetár maradtak állva. Két előbbi már a dij tavalyi nyertesse, lovagolj a fécfi kapitány, Jack lovagolja br. Borsiaissza Gábor hadnagy ; Zebetti lovagolja Söttinger kapitány; Pitti, lov. Benyitzky Gábor; Tulipánt még nem tudjuk ki lovagolja. Barbi lovagolja br. Bánffy György, Erzsike lov. B. Bors Gusztáv.Akit utóbbi kivételével mind régi ismerőtök próbált erők. Zebella, mely 3 évvel ezelőttiül 300 aranyat nyerte, e versenyt, hígy hibát nem csinál el nem vesztheti. Utána legjobb esélye Pattinak van mellett Balbinak, ha jól lesznek lovagolva. Ravasznak is igen jó esélye lehet Kameles, és Jack aligha ki fogják hiú az iramot. Tulipánnak ez első debütja akadályokon keresztül, valamint Erzsikének is. A második napot az Akadályverseny fogja megnyitni ugyancsak 8 nevezéssel Nameless 87 k. Zebe 11 & 81'/, k. Melinda 75 */tt k. Kalandor 71 k. Patkó 71 k. Barbi 71 k. Donm Juanita 69 W. k. 8 a ro 11ī 69',, k Két első e roppant terv alatt nehezet nyerhet. Ezt Donna Juenitának kellet megnyernie, ha ő nem úgy Balbi vagy Kalandor. Az első oszt. államdijra » Magyarországi invasióval szembe, miután Zelen Buccanerrel lépett frigyre, Banilla pulii a Bucaresti roszpálya áldozata lett, esik Sárga Csikót és Judithot tudja Erdély kiállítani. Gr. Sztárai, ki különös előszeretettel látszik a kolozsvári alcoyek iránt viseltetni, hogy aónál biztosabb, haza vihesse azokat, még Dagmart is elhozta Altona mellé segítségnek. Legkevésbbé ne lepne meg minket »lóiban, ha mindkettőt legyőzné Vidonez a Verbena 3 éves fia, kivált hs nem lesz neki oly végzetes a kolozsvári pálya mint anyjának , ki hosszú és dicsőségteljes pályafutása közbe kétszer szenvedett kemény vereséget Kolozsvárt, sét mikor másodizbe küzdött e díjért, Bibor és Prince Parissal szembe, e nagy ntererőltetés következtében végképp vissza kellett vonulnia a pályáról, mikor is 9000 frton vétetett meg a Kis-Béri ménes Máriára anyakanczának. Vadoncz tavaszi futásai nagy reményekre jogosítottak. 7 futásból 2 szer volt nyertes étü-sser jélik. Legutolsó futásai azonban Dobberas és Gotha gyepein kissé megingatták benne vetett bizalmunkat. Altona az ig, hogy az idén rendkívül jó formát mutatott , de a Bécsi 1000 aranyba mégis csak Vadoncz mögött tudott bejönni. Mindenesetre renkívül érdekes lesz e három derék állat küzdelme, melynél S. Csikó és Judith csak statisták lesznek. (Vége kövé n . LEVELEZEK Bukarest, szept. 9-én 1880. Mult sorainkban megemlékezvén a magyar egyletről, folytatólag még hozzá tesszük azt, hogy a „Bukaresti Híradó“, mely első sorban volna hivatva a MikeDe ttfel A m. keresked. és iparkamarák (sept. 13.) dr. Kemény Gábor keresk. min. az ülést d. e. 10 órakor nyitja meg. Stratter megjegyzi, hogy mielőtt a gyűlés folytatná tanácskozásait, a kormány képviselői tegyék meg az előttük szükségeseknek látszó kérdéseket, hogy ily módon elegendő tájékozottság váljék lehetővé a tanácskozás alá kerülő tárgyakra nézve. Br. Kemény kér, mint azt válaszolja, hogy hisz ő épúgy, mint az államtitkár, már ismételve tettek néhány részletre voneruppont, mely így hangzik: „Szükséges-e a törvény 105 § ában felsorolt (az ipartörvény határozatai alá nem eső) foglalkozások közül egyeseket (és pedig, mely foglalkozásokat) felvenni?“ Gámán azt hiszi, hogy a regálékra, valamint a malomjogra nézve különös intézkedéseket kellene tenni. Ideje már, hogy a regale ügy valahára rendeztessék. — A zálog kölcsön-üzlet is itt kivétel gyanánt statuálandó volna. Dr. Kemény Gábor miniszter megjegyzi, hogy egy e kérdések fölötti vita itt nincs helyén. — Ez igen nagy és fontos tér, s a kérdés magára a törvényhozásra nézve is rendkívüli nehéz. Mert nem elég ha a regáléknál csupán gazdát cserélünk, midőn gyökeres megoldásra van szükség miután egy tavalyi törvény a gőzmalmokat kiválasztotta a regálék közül. Radványi (Miskolcz) azt kívánja, hogy segíttessék azon a bajon, hogy a vasműgyárak, hivatkozással a 105. § ra, kivonják magukat a kamarai illetékek fizetése alól, daczára annak, hogy ipart folytattatnak, miután öntött munkákat is készítenek. És oly kevéssé helyes az is, hogy e gyógyszerészek, kik a vidéken valóságos kereskedést űznek, kivonják magukat a többi kereskedőkre nézve érvényben álló kötelezettségek alól. Matlekovics államtitkár figyelmezteti a bizottságot, hogy a gyógyszerészek azért képeznek kivételt, miután ők még szigorúbb ellenőrzésnek vannak alávetve. Kérdi, hogy Radványi nézete értelmében ezenkívül a gyógyszerészeket az ipartörvény még más határozatainak fa alá lehetne-e vetni ? Radványi: Bizonyára, miután valóságos kereskedők s mint ilyenek kötelesek volnának a terhekben is osztozni, nevezetesen pedig kamarai illetékeket fizetni. Strasser szintén azon nézetben van, hogy a gyógyszerészek nem képezhetnek kivételt. Ok ík kereskedők és iparosok s még sem jegyeztetik be e cégeket, sem pedig illetékeket nem fizetnek. Dr. Kemény miniszter a vasgyárakra nézve m megjegyzi, hogy azok a menyiben bányászvállalatok, nem vonhatik e törvény alá. Valószínű azonban, hogy a mennyiben ipart folytatnak, csak annyiban volnának az ipartörvénynek alávetendők. (Felkiáltások- Igen !) Finály hangsúlyozza, hogy e tekintetben úgy sem lehet a visszaéléseken törvényes intézkedésekkel segíteni. Kovács és Deil felszólalásai után Matlekovics államtitkár: Úgy látszik, hogy a jelenlevők többségének véleménye az, hogy a gyógyszerész, mihelyt egyéb czikkeket is árul, nemcsak gyógyászatiakat — köteleztelek, hogy magát jegyeztesse be, mint kereskedő, illetőleg fizesse meg a a kamarai járulékokat. (Élénk helyeslés.) Ezzel a harmadik kérdésre vonatkozó vita be van fejezve. Gámán kéri, hogy a gyűlés térjen vissza újra az első kérdőpont második kikezdésébe s nyilatkozzék végre határozottan a felől, hogy mely iparok volnának gyakorolhatásukranésve korlátozandók.Mert miután a 150-160-ra rugó iparágak közül még a czéhek idejében is csak 32 volt korlátozva, a többi pedig teljesen szabadon volt adva, ma csak nem akarhatjuk a korlátolást valamennyire kiterjeszteni. Matlekovics állatitkár azt hiszi, hogy erre nézve sokkal könnyebb lesz akkor nyilatkozni, ha a tanoncz- és segédkérdés el lesz döntve. Gámán attól tart, hogy akkorra az enquete legtöb tagja már elutazott haza. Csepreghi : Azon urak, akik az ipart korlátozni akarják, lassankint maguk is más álláspontra kerülnek. Felolvastatik erre a 4. kérdőpont. E pont így szól: „Kielégítők-e az ipartörvény intézkedései az ipartársulatok tekintetében ? Ha nem minő intézkedések szükségesek?“ A zágrábi és zenggi kereskedelmi kamarák beadványa határozottan a társulási kényszer mellett szól. Rab Károly e pontot a legfontosabbnak tartja az egész tanácskozásban, még sokkal fontosabbnak, mint a qualifikáczió kérdését. Elsősorban nem arról van szó, hogy kimondassék-e a társulási kényszer vagy nem, hanem arról, hogy a társulatok elláttassanak-e testületi vagy amint szokás mondani hatósági jogokkal ? Mert mihelyt a társulatoknak a testületi jog megadatik, önként értetődik, hogy a kényszert is ki kell mondani. Ha pedig a társulási kényszer nem fogna dekretáltatni, akkor a létező törvény módosítása úgyis felesleges, mert szabad társulatoknál e törvény a lehető legjobb, a társulatok akkor megfelelő hatáskörrel volnának ellátva, nevezetesen gondoskodnának arról, hogy az oly szükséges oktatás végre az egész országban meghonosíttassék, a munkaadó és munkás közti viszony állandóan szabályoztassék ; ez pedig annál szükségesebb, mivel a fakultatív társulatok még igen csekély számban léteznek az országban. Szóló végül e tárgyban egy terjedelmes írásbeli indítványt nyújt be. Caepregi csodálkozik, hogy most a tanonczoktól még vizsgát is akarnak követelni, ami még a czóhrendszer idejében sem történt. Szerződés mellett a mester az idő lejárta után a bizonyítványt meg sem tagadhatja, a ha vizsgákra kényszerítjük, akkor alkotjuk meg az igazi proletariátus, a társulási kényszer, s a társulatok hatósági jogait. A kötelező ipartársulatokat bajos kimondatni, mert hol találjuk a határt a házi ipar és az ipar, továbbá a gyár és a kis ipar közt. Smoquina kijelenti, hogy ő a kényszertársulatok ellen határozottan tiltakozik Finaly nem érti, hogy mikép akarják kényszeríteni az iparosokat a társulatokba belépni. Báró Kemény miniszter Matlekovics államtitkárnak adja át az elnökséget, Strasser úgy találja, hogy a törvény eddigi intézkedései elégtelenek, a társulelruházik Ki kell mondani a tanonczbizonyítvány kényszert — és ami csekély fontosságú — a társulatok segélyt is nyújtsanak az egyes tagoknak. Báró Kochmeister: Jobb volna annyi szakiskolát állítani, amennyit csak lehet és az iparosokat ezen iskolák fenntartására kötelezni. Legkevésbbé vannak a társulatok arra hivatva, hogy a tanonczvizsgáknál szerepeljenek. A vándorövek pedig sokkal nagyobb és veszélyesebb proletariátust fognának szülni, mint a milyen az, a melyről ma panaszkodunk s a mely az iparosoknál semmi esetre sem mutat magasabb százalék arányt, mint bármely más társadalmi osztálynál. Hagyják meg ennélfogva a szabad társulatokat, csak alkossanak külön szerveket. Kesselbauer a kényszertársulást feltétlenül szükségesnek találja s testületi jokokat kiván számára. Jónás: Minden iparosnak, mielőtt üzletéhez fog, jelentkeznie kellene és miután most is mindenik kényszerülve van a kamarába belépni, abból egy sokkal jobb közeget lehetne csinálni az által például, hogy kimondatnék, miszerint minden városban, ahol legaláb ezerért kamarai járulék foly be — egy ilyen kamarák képviselőjeként működő közeg állíttassák. A másod instantját maga a kamara képezné , harmadfokú fórum gyanát esetleg egy központi kereskedelmi és iparkamara volna a fővárosban állítandó. Radványi megjegyzi hogy a miskolczi társulatnak is hatósági jogokat adott a ministérium, mikor szabályzatát megerősítette, amiért itt köszönetet is mond ; de vannak mégis iparosok, akik nem akarnak a társulatba lépni. Kellene azért valami közeget felállítani, mely jogosítva legyen, ott, ahol már létezik, az iparosokat — de csakis a kézműveseket — a belépésre kényszeriteni. Deil a kényszert kivánja, mert rendet akar. Felolvas egy nyilatkozatot, melyet 8 vidéki kamara képviselője aláirt s melynek értelmében ők a kényszertársulatok mellett nyilatkoznak. az üléa eloszlott; folytatása 14-én d. e. 10 órakor. — stantinápolyi miniszterváltozásnak épen az az oka, mert a szultán ellenzi Dulcigno átadását. Az egyesült flotta parancsot kapott, hogy Dulcigno alá menjen. Londonból szept. 13-án sürgönyzik, hogy Ausztria-Magyarország és Németország hír szerint támogatják Romániának azt a biztosítékuk mellett semleges királysággá való tételét. Állítják, hogy a berlini kabinet kijelentette Londonban és Péterváron, hogy Németország és Ausztria-Magyarország nem fogják tűrni, hogy philantropikus ürügyek alatt új conflictusok támasztassanak a keleten. Berlinben az új török minisztériumnak, nevezetesen Szaidnak kineveztetését, aki legmakacsabb ellenzője volt mindenkor Európa követeléseinek, nem fogadták szívesen a diplomatiai körök. Azt sem vették szívesen, hogy a többi miniszter mind jelentéktelen ember. Mondják, hogy Hatzfeld nagykövet utasítást kapott, hogy illő alkalommal hozza szóba a diplomatai körök ezen nézeteit. A franczia-angol szövetségről keringő híreket itt kétkedve fogadják. Egy bukaresti sürgöny szerint az orosz kormány eladja az „Adda“ gőzöst, mely a háború idejében 10 kilométernyire Beket alatt elsülyedt; e hajó 160 láb hosszú és 80 lót rejti ; továbbá a „ Clotilde” gőzöst, mely a Jiul torkolatában horgonyoz, 130 láb hosszú és 45 lóerejű géppel bir. A cziganesti táborban reményük, hogy Albrecht főherczeg el fog oda látogatni. Zankov bolgár ágens, Straussberg korában szerény vasúti hivatalnok, átnyújtotta megbízó levelét a miniszterelnöknek. Hoyos osztrák-magyar követ ide érkezett. Grivicza ostromának évfordulóját hazafias czikkekkel ünneplik a hírlapok. A templomokban és a táborban halotti misét tartottak az elesettekért. Párisból szept. 13 ról írják, hogy a radicalisok a kormány ellen való izgatásra használják föl az egyesült hajóhad tüntetését és sürgetik, hogy rögtön hívja össze a kormány a parlamentet. A „Republique Frangaie“ védellnezi a kormányt. Ha nem venne részt Francziaország a tüntetésben, — írja az említett lap — olyasmi történhetnék, mint 1877 ben. Valamennyi hatalom együttes fellépése akadályozza egyesek beavatkozását, a portát pedig engedésre kényszeríti A radikálisok azt követelik, hogy Tahiti bekeblezése előtt szavaztassa meg a kormány a lakossságot, hogy ő maga döntsön sorsa fölött. A „Frangais“ erősen állítja, hogy valamennyi congregatió aláírta a híres nyilatkozatot egynek kivételével, de ennek csatlakozása is küszöbön áll. A republikánus balpárt egyik tagja a Telegraph“-ban kijelenti, hogy Devés válasza annál találóbb, mert Guichard nézetét nem támogatná a párt, az ország tudja, hogy mekkora akadályokkal jár valamennyi congregatió föloszlatása, azért nem oly türelmetlen, mint állítják. Az „Evénement“ jelenti, hogy a már _:_:___«- - «- i-' ’■ • fogják megkezdeni a kapucinus rend föloszlatásával. Hírlik, hogy a parlamentet előbb fogják összehinni, fejezésében épen oly nagy tapintatosságot, mint hazafiasságot tanúsított. Áldja meg ezért a Magyarok Isteneit. Pfalz úrról meg vagyunk győződve, hogy mind a derék apáczatanítónők, mind a növendék- és tanulóleányokban a Hornéval egészen ellenkező érzelmet és szellemet fog ébreszteni: a haza szerelmének tiszta érzelmét, magyar hazafias szellemet ! Amint végre halljuk, a nőnevelde és tanintézet korszerű reformálásával — kivált a magyar nyelvet és magyar nemzeti nevelést illetőleg, dt. Roszkolnyi Elek, terézárvaházi igazgató úr van megbízva. Jobb kezekre ezen roppant fontosságú ügyet valóban nem bízhatták volna! Teljesen meg vagyunk nyugtatva, mert meggyőződésünk, hogy ezen kitűnő paedagógus és országszerte ismert buzgó magyar honfi mindent el fog követni, hogy ama nevelde- és tanintézetben a magyar nyelv az őt megillető helyet lassan kint él- és visszafoglalja, s abban a magyar nemzeti nevelés az igaz vallás erkölcsivel párosuljon. Soha sem akartam s ezentúl sem akarom, hogy eme nagyszerű intézetbe a német nyelvet elhanyagolják, elnyomják, a nem magyar növendékeket megfoszszák nemzetiségük és anyanyelvöktől s belőlök magyar nőket faragjanak. Nem megmarad ezentúl is az Orsolyaszüzek nőnevelő és tanintézete egészben német tanintézetnek, melyben magyar leányaink játszva fogják ezentúl is elsajátíthatni a német nyelvet aránylag a legcsekélyebb anyagi költség mellett a szülök részéről. Mert Horn távoztával az érdemes fejedelem asszony a növendékek fölvételénél szeretetteljes tekintettel van a szülők anyagi helyzetére is, és akként tartás díj fejében többet vesz a módosabbtól, kevesebbet a szegényebbtől. Nincs többé mit tartanunk gyermekeink elnémetesítésétől, mert két derék magyar honfi, Roszkoznyi és Pfalz, Őrködnek, s azt hisszük, ezentúl a növelde és iskola nem lesz elzárva a törvényes külbefolyás elöl más oldalról sem. Az apácai tanítónők pedig ily tanácsadók, elöljáróktól környezve nem csak örömest fogják folytatni a magyar nyelv teljes elsajátítását, de azon öntudatra fognak ébredni, hogy ők e hazai zárdába léptekkel leányai lettek e magyar hazának, melynek szeretetét maguk is fogják növendékeik szíveibe csepegtetni. Hogy ezen alapos reményben csalódjam, nem hiszem, s azért bátran merem most ily kedvező körülmények között, P. Horn eltávozása után a n.szebeni Ura oly a szüzok leánynevelő és tanintézetét ajánlani, annál is inkább, mert ha a figyelmeknek is, de főleg a leánynak szükséges, hogy valláserkölcsi nevelésben is részesüljön, mi nővel megtisztulva a Hornféle külsőségek salakjától e nemben, az intézet kínálkozik. S igy, midőn Hornnak szivemből kivonom, hogy saját honában szerencsét és nyugalmat találjon s boldogul éljen, köszönetet mondok Lönhártnak, mint főpapnak és honfinak, s üdvözlöm Rósz-U M « ^ I 4 Aa Ufa I * a 4, ~•-.♦©*» áj a haza munkásait, kikre nagy és terhes, de jutalmazó tauuka vár, kellő kitartás és buzgalom mellett; és végre szivemből óhajtom, hogy helyreállva Horn távoztával béke, mind az Orsolyaszüzek, mind intézetükről ezentúl csak jót és dicsőt lehessen írni. N. Szebenben, 1880. szept. 13. S. P. z t 1 P ti n H di di di t* ·4 »* ke H fél H ›0 OSj k‘ Hl l»· »se !› *di K 0!, b4t d«L Hr.