Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)
1880-10-09 / 234. szám
den egyébtől menten, készüljenek azon pályára, melyre lelkesedéssel készültek lépni. És az akkori egyetemre járásra nem kell a mostani sűrű egyetem-látogatásból következtetést vonni, mert akkor a papválasztási törvények a papi állomások elnyerésénél még nem adtak előjogot az akadémitáknak itthon maradt coligáik felett, mint most. Úgy, hogy akkor külföldi egyetemre nagyobbára csak azok mentek, akik tanári pályára készültek. Ritkán egy, de többnyire 2—3 évi távollét után visszatértek, és tán mindjárt rendes tanárok lettek ? Nem lesz azok, hanem még rendesen 2—3 évig, sőt több ideig is, mint segédtanárok működtek, és csak ha az iskolai elöljáróságok újabb meggyőződést szereztek maguknak ezen egyének külső-belső képzettségéről, ajánlották föl őket rendes tanárokká leendő megválasztásra, így — hogy magamat hozzam föl például, de csak azért, mert a magam életének pályafutását ismerem legjobban — én mint felsőbb tudományokat hallgató ifjú 7 évig foglalkoztam mint magántanító I.—VI. gymn. osztálybeli növendékekkel, s a theologiai tanfolyamot végezve, 2 évig voltam osztálytanító, azután külföldre menve, 2 évig foglalkoztam azon tudományok tanulmányozásával, melyet magamnak választottam, s visszatérve, 3 évig voltam segédtanár, úgy hogy a felsőbb tudományokat végezve, a 8-dik, az érettségi vizsgálat letevése után a 13-dik, azon időtől fógva pedig, hogy tanítással kezdettem foglalkozni, a tizenötödik évben lettem rendes tanárrá. És ezen az előkészületen ment keresztül mindenikünk. Igen, mert az erdélyi reformátusoknál régebben csak kiismert és kipróbált egyéneket alkalmaztak rendes tanárokul, és ezen kiismerés, és ezen kipróbálás nagjobb garantiát nyújtott, mint akárhány esetben a mostani tanári diplomák. Ilyen férfiak azok az erdélyi református gymnasiumoknál tanári oklevél nélkül alkalmazásban lévő „theologus* rendes tanárok, és ilyen „theologusok* azok is, akik az enyedi ref. főiskolában természettant és természetrajzot és egyebeket tanítanak, akik nem csinált, hanem készült „azakerők*; kiknek hogy tanári oklevelük nincs — fia hiba — nem az ők hibájok, hanem azon köré, mely rájok nézve ily nemű diploma előmutatását szükségesnek nem tartotta, hogy most utólagosan nem igyekeznek ezen diplomát megszerezni, oka az, hogy rendes állomásban lévőn, ily diploma megszerzését magukra nézve szükségesnek nem tartják, akiknek legfennebb az a bűnök, hogy az illető tudományszakon kívül még theológiát is tanultak. Igen, de ez a bűne meg van pl. a kolozsvári tudományegyetemen tanári diplomákat osztogató derék tanárok egy igen tekintélyes részének is, hiszen Dr. Brassai Sámuel, Ladányi Gedeon, Imreh Sándor, Dr. Berde Áron, Felméri Lajos, ha jól tudom, mind theologiát is végzett egyének, akik „Krisztus Jézus életrajza, csodatételei" stb.-ről tanultak. És ki meri azt állítani, hogy ezek azon tudományszakban, melyet előadunk, nem „szakerők* , és meri azt mondani, hogy ezen férfiaknak theologiai ismereteik illető szaktudományuknak hátrányára volnának, vagy nekik maguknak szégyenére válnának. Ezek a hosszas és küzdelmes előkészület után tanári állomáshoz jutott többé nem fiatal férfiak tehát nem szorítják ki tanári állomásukból az oklevéllel bíró fiatal tanárjelölteket, legfennebb elfoglalva tartanak némely állomásokat, melyekre aspirálnak ezek a fiatal emberek, kiktől az érettségi vizsgálat letevése után 3 év alatt oly képzett „szakerőket” teremtettek, hogy az oktatásügyi miniszter azok nagy részének szakképzettségétől elborzadva, megrendelte, hogy a tanárképző-intézetek fölveendő növendékeit jövőre jobban megválogassák, a tanárképzés idejét majdnem még egyszer akkorára nyújtotta és a gyakorló évet is elrendelte. Ne vegye tehát senki zokon, ha az erdélyi ref. egyházkerület nem hajlandó kipróbált tanárait elejteni azon okleveles tanárjelöltek kedvéért, kiknek szakképzettsége felett maga az a miniszter, kinek auspiciumai alatt azok képeztettek és képesítettek, ily sújtó ítéletet mondott, és ne vegyék zokon a fiatal okleveles tanárjelöltek, ha állomásban levő idősebb kollégáik nem igyekeznek megszerezni azon oklevelet, melyre állomás elnyerése végett már szükségük nincs. Hagyjanak tehát békét ezeknek a férfiaknak, hogy míg testi és lelki erejök engedi, hordozzák az igát, melyet benső hivatásból és lelkesedéssel vettek nyakukba, és élvezzék azon csekély fizetést, melyre oly emberül megszolgálnak. Majd, ha ezek kidőlnek, foglalják el az üresen maradott állomásokat az okleveles tanárok, és adja isten, hivatásukat nagyobb sikerrel töltsék be, mint nem diplomás elődeik. Székely Ferencz tanvezetőtanár: IDEGEN RANG A MAGYAR PÉNZÜGYEKRŐL. Szapáry gróf pénzügyi exposéjáról szólva, azt mondja a „Fremdenblatt“, hogy a miniszter által Magyarország pénzügyi helyzetéről előterjesztett kép nemcsak a legkisebb részletekig ki van dolgozva, hanem az természethűs a valóságnak tökéletesen megfelelő is egyszersmind, mert Szapáry gróf egyátalán nem választott csak derült színeket, hanem a sötét alaphangot sem kímélte s az árnyazást sem hagyta el. Egész őszintén elmondta, hogy a pénzügyi helyzet komoly s minden optimistaustól menten, rámutatott azon nehéz feladatokra, melyeket meg kell oldani, hogy Magyarország pénzügyi kezelését szabályos menetben fentartani, a nép adóerejét öregbíteni, az ország hitelét sértetlenül megóvni és évről-évre lépésről-lépésre mind jobban meg lehessen közelíteni az ért, az államháztartási egyensúly helyreállítását. Az az őszinteség és igazság, amelylyel a pénzügyminiszter a gazdasági s pénzügyi helyzetet az országgyűlésen előadta, nagyon alkalmas arra, hogy a pessimistikus felfogást megakadályozza s tért ne engedjen túlzó aggodalmaknak a magyedik szomszédnőjével s mindjárt népdalokról szól. (Ah! már ez ismer, sóhajtja a diva, kit terhel néha nagy népszerűsége.) Az idegen el is dicsekszik: — Oh, ezt én Blahánétól hallottam ! („Hát még sem ismert") — És kérem, látta is Blahánét ? — kérdi Blaháné. — Természetesen. A színházban Valami nagyszerű asszony. Szebben dalol a fülemilénél. Annál pompásabbat bizonyosan nagyság sem hallott ! — Soha ! szólt komolyan Blaháné. — Pedig tudok egy nótát, amilyet még Blaháné sem dalolt. Hej! — Kérem, tanítson meg hát rá. Majd elnótázom. — Ön? — Én , Blaháné. — De, hisz az lehetetlen ! — Vájjon? — S szó ami szó, addig kellett keresgélnie zsebében, míg talált valami hivatalos iratot, levelet, melylyel bebizonyította, hogy valóban Blaháné. S akkor? Nos, a református pap belekezdett a nótába, s énekelt, Blaháné meg vele, úgy hogy a két gépész meg a conducteur oda csimpaszkodott a vagyon ajtajába, úgy hallgatózott, s ez a kis tréfa nagyobb örömet okozott Blahánénak, mint sok színpadi babér, a nótát pedig, mely szépségéért érdemes is volt rá, elhozta haza, s énekli „A becsület szegényeiben. Dalolj, dalolj, gyönyörű kis madárka, Dobogj, dobogj, szegény szívem hiába, Dobogás közt a szíj könnyen megreped ... „A virágnak megtiltani nem lehet“ ... Viradóra szól a falu harangja, Búsan dalol a zöld erdő galambja. Tudok annál még egy busább éneket. ... „A virágnak megtiltani nem lehet“ .... Ez az újságíró denfélét kifecseg r Hja, vezényeltek volna, így maradtak néhány perczig, mialatt Blaháné látcsővel végig nézte a maga törpe gárdáját, s úgy örült neki, mint egy gyermek. Tulajdonképen az ia akart lenni. A csapat aztán illő tartással elléptetett előtte, s Blaháné, mint legfőbb parancsnok kijelentette magas meg— Katonák ! — úgymond, — derék fiúk vagytok, hanem a paradicsomot kár volt letaposni, a nélkül is lehettetek volna olyan katonák, a milyenek vagytok. A ki a szilvafára mászik, az onnan gályát le ne törjön, mert a fát pusztítani nem szabad. Egymást a karó hegyével ne üssétek, mert az karczol, elvérez. Jobbra od pihenj! Jertek, kaptok egy kis kuglófot.. Milyen idők voltak azok? Blahánét körülzsibongta az a sok apró sáska, s ő olyan nagyon, de nagyon jól érezte magát közöttük, hogy nehezet sóhajtott, midőn elhittük dicsőséget aratni, babérokat fűzni fürtös feje köré. Nem mondanám, de úgy is tudja mindenki, hogy azóta évek múltak el. Katonásdi játék, vidéki színészet nyomorúsága mind elmúlt, de megmaradt a napvilágos kedély a színpadon, melylyel szoros összefüggésben jár az izmos, hatalmas művészet, melyre hiába fogják rá, hogy nem alakító, azzal tévesztik össze, hogy a saját gazdag érzésű lelkén szűr át minden szót, mit kiejt, s mert így mindig román CZ08, mindig üde és illatos, ráfogják, hogy mindig ugyanaz. Pedig ha az volna, már nem lehetne vonzereje olyan erős, bája olyan ellenállhatatlan: tudják jól, akik tagadják, de tagadják. S magyarázata, hogy a gyermekségnek örök forrása van keblében. Ez magyarázza meg a következő történetkét is. Blaháné megy haza a gödöllői szőllejébe nép is amhiába ! . . . A coupéban saját hölgyein kivül van egy ! A virágnak megtiltani nem lehet 1-----fiatal pap is, ki caakwuar beszédbe ele- Adorján Sándor, a vízaknai ünnepély A vízaknai 1849 febr. 4-ki csatában elvérzett honvédek eltemetése és emlékek leleplező ünnepélyének lefolyása, mint keresztényeknek a jézusi szent religio törvényénél fogva, joguk van a mi imáink, rólaki megemlékezés, s érettek való könyörgésre* ! . . . Emberek voltak Ők, s az emberek embertársukat úgy pihenni hagyni, mint a teherhordásban lelketlenül kidőlt állatokat nem engedhetik ; hisz akkor emberi kötelmükről felejtkeznének meg, s a humánusság ellen vétkeznének*! . . . De megható volt az is, midőn a kiengesztelődés szent lelkületűvel mondotta: ,Oh Jézus! felebaráti szeretet nagy mestere s kiparancsoltad, hogy még ellenségeinket is szeressük s érettek imádkozzunk; e tekintetben is a te igaz híveid akarván lenni, most, midőn a kiengesztelődés angyala lebeg minden felett; most, midőn a szomorú múlt a megbocsátás, kitmgesztelődés és kibékülés fátyolával van betakarva----------azokért is szivünk, lel gyár állam további anyagi fejlődését illetőng. Az új kormányzat helyreállítása óta évről-évre növekedtek ugyan a magyar államháztartásban a kiadások s a jövő évre is nagyobb összeg irányoztatott elő, mint a folyó évre. A rendes kiadások szaporítása azonban, eltekintve az előbbeni minisztériumok hibáitól, legnagyobb részben azon körülménynek tulajdonítandó, hogy Magyarország kénytelen, volt egész beligazgatását, igazságszolgáltatását, oktatásügyét és közlekedésügyét teljesen újjászervezni. S nem lehet tagadni, hogy az utolsó öt év alatt határozottan érvényre jutott a takarékosság elve. Szapáry gróf jelen előirányzatából is kitetszik a dicséretre méltó takarékosság s az a törekvés, hogy a kiadásokat öszhangba hozza a rendelkezésre álló eszközökkel. A rendes bevételek, melyeket ez eszközök adnak, ez idő szerint nem elégséjkünkből imádkozunk, akik mint ellenségesek ugyan a kormányzati költségek fe-ígek küzdöttek Vizakna küzdterein, s a dezésére, habár 1869 óta azok pro anno ,kik közül talán nehányan e sírba behá 60 millió forinttal növekedtek. A népjólét veszélyeztetése nélkül nem is igen lehetne azok összegét tulcsigázni, s ezert viszonylag csak csekély 61, millió az az összeg, melyet a pénzügyminiszter további adókból akar bevenni, a petróleum-vámból s fogyasztási tárgyak után fizetendő illetékektől, melyek a luxus tárgyakhoz nagyon közel esnek. De okvetlen fel lehet tételezni, hogy Magyarország, ha csak alkalma lesz békében gazdaságilag fejlődni, képes A kettős ünnepély f. hó 3-án tartatott meg , mi oly fényesen és nagyszerűen sikerült, milyenre az előzmények, a mindenfelőlről előgördülő akadályok és nehézségek után még gondolni se lehetett! . . . Maga a természet is közreműködött, mert megszűnt a folytonos esőzés, zord és hideg idő, a legszebb nap derült fel . Mi több, maga a föld is a kegyeletes ünnep reggelén a feletti örömét éreztette eremléi, felszentelése és leleplezése keVízakna és szomszédságában a rengés által, hogy harminczegy év után elemeztetnek s emlékkel megjelöltetnek Bem azon hős katonái, kik a haza védelmében a vízaknai csatában elvérzettek . . . a sirt számtalan koszorú, gyertya és alkalmával eltemettetik és érettek ima mécses vette körül; kerítése kapujánál két, mondrunk gyászlobogó lengett. Az emlék és környezete is nemzeti lobogók virágfüzérek és viráglánczolatokkal diszittetett fel. A nemzeti lobogók egyike volt az, mely alatt 1848 szept. 20-án az alkotmány és egymás oltalmára fölesküd a vízaknai magyar nemzetőrség. Az ünnepélyre már délelőtt kezdettek Szebenből és a környékből özönleni. Délután három órakor Szebenből külön vonat jött ki, tizenegy kocsi vendéget hozva magával, kikhez számítva a gyalog kijött állami gymnasiumi ifjúságot és azon polgárokat, kik fuvarral jöttek ki, ha Szebenből kijöttek számát 500-ra lehet tenni. Megjelentek szebenből a magyar dalkör derék tagjai ia nemzeti szalagjellel (kokárda) — sziveknél ellátva, az ünnepély megkezdését mozsárágyuk dörgése hirdette. A menet a régi. kath. templomban elvégzett „Libera” után a szebeni zenekar általi gyászinduló játszása mellett érkezett meg a sírhoz, hol a programmban*) emlitettek elvégzése után, a helyi róm kath. lelkész beszédet tartott ; előadta ezen kegyeletes és hazafias ügy, a az 1849 febr. 4-ki csata történetét; felfejtette, hogy mik voltak az 1848—49-k. honvédek? mit köszönhetünk nekik ? s azért mily tiszteletEzek után én csodálkozom, hogy az I illeték minő alapon és jogon kárhoztathat-igajad nak engemet . . . Kedves olvasó." Jó! tudom én azt, hogy mindenkinek az ő belátása szerint keresztények voltak ők, s nekik,tenni joga van; jól tudoma én azt, hogy senkit az ő szabad tevésében korlátozni vagy ide-oda hurczolni nem lehet; azért fésére !s) Magy. Pölg, 1890. szept. 22. sz. 219 fakasztó volt a sirbeszentelés és földbe hányás cselekvénye is, —■ elgondolván azt, hogy románok voltak egy magyar ur közreműködése folytán, a kik a haza véres áldozatait a szörnyű mélységbe behányták ; de románok voltak azok, a kik most egy magyar lelkész kérésére a kiengesztelődők érzetével földet hánytak a dicső hősökre, kikre a hazafias kegyelet annyi esztendőkön keresztül szemfödöt nem tett, hantokat nem hányt, könnyeket nem hullatott a katonai halotti díszlövést a sírba egy szakasz katonaság adta meg, mely a r. kat. lelkész felkérésére több nemzetbeliekből alakult össze a régi- és újkonvédlekből, különféle fegyverekkel ellátva, miután mélt. Mangesius Frigyes honvéd ezredes úr a szent ügyet következő levéllel utasította ki a honvédség általi pártolás határaiból: „M. kir. honvéd állomás parancsnoka Nagy Szebenben Mangesius Frigyes ezredes. A vizáknál rom. kath. lelkészeti híjvatalnak Vizaknán. Nagy Sieben 1880. szeptember 21 én Méltóságos szentkatoliszi Bakk End- Ire plébános ur 1. hó 5 én ide idézett átiratára van szerencsém tisztelettel válaLondon. Aibinából San Franciscoit át érkező tudósítások elkerülhetlennek mondják a chinai orosz háborút. A „New York Herald” jelenti, hogy 12.000 orosz szolul, miszerint Magyarország apostoli ki-, bbnny- szenei elfoglalhatja Pekinget. A • ff * nt/l'll 7 V« vi uurályunk 0 felsége által kiadott szolgálati, külföldi követek távoznak Chinából. szabályzatunk szerint, azon f. hó 26 AnVi-A „Daily News" arról értesül Rézaknán tartandó ünnepélyen a m kir. hon- i fiából, hogy az angol kormány indítványoz - védségnek részt venni tilos, mely okból mi a,arra, hogy Konstantinápolyba küldesméltóságodat tisztelettel kérem, miszerint az egyesült flotta. Az olasz kormány s az ünnepélyen való megjelenhetésünkre m ne számítson. Mangesius ezredes s. k. Hogy az uj honvédeknek őseik eltemetésére és aktokhoz emelt egy szerény csatlakozni fog ehez az indítványhoz. A porta jegyzékéről ezeket írja a „Daily News” : A szultán válasza hasonlít a dicsőség tetőpontján levő Napoleon mik valamely legyőzött ellenséghez intézett feleletéhez. A nagyhatalmak nem tűl meg nem róhatom, de érzelmemet követve és az ügy szentségét tekintve, igen sajnálom azt is, hogy Vízakna várára tisztelt magisztrátusa és képviselő testülete — bár két héttel azelőtt meghiva vott — testületileg nem vett részt, hanem személyenként jelent meg az ünnepélyen, kivéve azon pár intelligentiát, mely a „Magyar Polgár” 111-ik számában a Vízaknáról czikkező úr által emlitve volt, s kik már akkor kinyilatkoztatták, hogy az ügy pártolásához járulni nem fognak ! Temetési szertartás elvégezte után a szebeni magyar dalkör az emlék magaslatán igen jó sikerrel énekelte a „Hymnust”. Mely után tartatott az emlék felszentelési és leleplezési szertartása, mely alkalommali imákban a népek és nemzetek istene kéretett, „hogy adja, miszerint az évek és idők folytán ezen emlék az őt látók és szemlélőknek hirdesse a hősök tetteit, újítsa fel emléküket , a porágyaikban nyugvók álmát a kegyelet ne szűnjék meg itt virasztani, hozza ide a honfi és honnyattak a magyar ügy véres áldozataival.A leány minden évben a nemzeti elismerés éreztesd népek szent Istenevelők is ir- és kegyelet koszorúját." „Oltsd át mingalmad és kegyelmed határtalanságát; lejdenható istenünk! — az ég felé fordulva köré az emléket fölszentelő apát úr — szellemeket az összes nemzet életébe;gyenek ők is most általunk eltemetve, kik hasonlóan eltemetve nem voltak.“ .Legyen béke e sírban köztök, ki kiáltsd át hazaszeretetüket s azon az életben egymás ellen mint ellenségek s készségüket, melylyel ők a hazát védelmeküzdöttek ! . . De legyen béke köztünk ia,azék. Add, hogy a gránit emlék mellett , az egész hazában a különféle nemzetek , ennél maradandóbb erényeinkből állítsunk szivébe azáljon le oh Mindenhatós egek-! emléket sziveink és tetteinkben nekik, a __________a______„ „ „ . bil az egymás iránti szeretet égi lelke , mi fogja egyedül méltón hirdetni az ok, szils lesz amaz összegeket behozni, mert'bij szűnjék meg az ellenségeskedés mirigye;,veinkben élő, igaz, tiszteletét; de a mi fogja szén valamikor csak meg kall érlelődni , halljon ki a gyűlölködés fúriája; őrködjék fölemelni vagygyá és boldoggá lenni hafelettük az egyezség és testvériségnek szelzánkat és nemzetünket . .. lenne, lebegjen felettünk mindig a boldo- Megszenteléskor a lepel lehullott az gitó békességnek pálmája. .. emlékről, melyre a zene tusdit, a katona-Nagyszerü és számosokat környekreság pedig diszlövést adott, a mozsarak azon vetés gyümölcsének, melyet a jelentékeny vasúti, folyamszabályozási kikötő s közmunka, s más invesztícziók képeznek Hogy az adósságcsinálással szakítani akar Szapáry dr., mutatja az, hogy a deficit fedezésére csak kis mértékben akarja igénybe venni az állami hitelt, hanem e helyett az állam javak eladásából akar a terheken könnyíteni, s jövőre ez volna a főeszköz a hiány fedezésére. Szapáry grófot, úgy látszik, azon belátás vezette erre, miszerint az államjavak hozadéka sokkal csekélyebb, mint a járadék után fizetendő kamat, a javak eladása tehát az államra nézve kisebb áldozattal jár, mint a kölcsönök felvétele. Szapáry költségvetését a józan ész, a tiszta szellem s az őszinte törekvés komolysága lengi át. A miniszter himezénhámozás nélkül beszélt, bár sikerülne neki feladatát megoldani. Nem is fogja ebben nélkülözni a többség támogatását, mert itt a siker nem egy emberé, hanem az egész nemzeté; megszólaltak, miknek végeztével a megszentelést végző apát ur egy igen jeles beszédet tartott a imaszeretet és a hazának a veszélybeni védése magasztos erényéről, s a népet buzdította a haza vértanúi emlékének kegyeletes megőrzésére; az emléket a nemzet egyes hű fiai és leányai figyelmébe ajánlotta mondván : „Legyen a nemzet ennek hű őrzője és gondviselője, valamint a nemzet hű fiai és leányai azok, a kiknek áldozataiból létrejött! Az ünnepélyt bezáróul a szebeni dalkör elénekelte a „Szózatot“, mire mozsár - ágyudörgés és Rákóczy-induló zenélése között a jelenlevők nagyobb része a Nedvichféle villába ment mulatni. Este a tér és az emléknek imposans kivilágítása volt. *) S miért a régzi honvéd küzdött, jogosnak is menetelt el; midőn még ő felsége a dicsőségesen uralkodó király és a királyné is az ország főrendei és képviselői által felajánlott tiszteletdijt nem az új hanem a régi honvédek és azok árvái felsegélésére alapitványkép a magyar minisztérium kezébe tette le, — azt most, midőn éppen a régi honvédek vitézsége s hősiessége után nemzeti kormány van, — fel nem foghatom ... Lehet, hogy én nem ismerem a törvényt és törvényszerű utasítást. — — — Ha ez igy van, akkor bocsánatot kérek tudatlanságból származd fellépésemért, ha pedig nincsen úgy, akkor ítéljen a nemzet honvédsége felett ! . . . Lelki fájdalommal értesültem, hogy akadtak egyes magyar királyi hivatalnokok is, akik hasonlóan, mint magyar tisztviselők, a magyar honvédség küzdelmei és véráldozatai után vannak szép állomásokon, a jelzett ünnepélyt „cuculloriumnak“ 1 hgy a franczia kormány nem fogható haszontalan „okosz-pokusznak* nevezték |r02ni vajg meg nem kapja a jegyzék szóel, személyemet megróják, hogy én őket nem hivtam meg az Ünnepélyre. A mi a gúnyos elnevezést illeti, az nem engemet mocskol be, hanem azt a ki a legszentebb ünnepélyt is ily mő-és kegyelettel tartozunk a közülök dicső ha- idon kissebbiteni nem átalja. lábal elhullottak iránt ! A mi a meghívást illeti, ód e tekm Ezután tartatott a temetési szertar- tetben is magamat hibásnak nem tarthatom 'servativ hawaiinak azon fáradoznak vált. György István ő nagysága apáti süveg és I Ünnepélynek szept. 26 káról okt 3 kára diszöltönyben égre emelt szív és lélekkel való elhalasztását, a „Magyar Polgár“ ezen csoportjával szemben is roszszabbág okból, a Tekintetes Szerkesztő úr szive* — mint temetést végző pap — imádkoz-1 „Hermannstadter Zeitung“ és más lapokban ta : „Mindenek hatalma« ura, nemzetem- tudattam , a nekozeus isteneid legszentebb emléke- jövősét. is lapok utján mindenkinek L érzet érzete imájával esdünk fel hozzád edettem Hogy azonban extra külön megs siraal azon szolgáidért, kik a mindnyájunk ! hívót mindenkinek nem küldhettem,, ennek ! előtt kedves és drága haza, nemzet és aláXhr?!“ A‘!hataL,8DA0kpa.k : valomnak csak k'ís szikrája is # -ij 1, ákjjxv G javasatokat csak Ango.* bánni csekiíiv adományokkal, akiről zug t.urfh-itja magára nézve kihívóknak nHaíl segíteni az ínségesek uyomori® A hatalmak a további lépéseket tárgyalják akár községünk jóltevője min Tboron, most, annyi azonban bizonyos, hogy a Dúl Sándor úrhoz tTorockó-Szt.-Oyörgy. il? Toroczkó) küldveis nem én, hanem az illető urak az okai, skotraányért hullottak el . . Harminczegy jakik, köztünk legyen mondva, a szent Jorgye előtti tüntetés elmarad,s mai rend 1 év után őket eltemetni, sirjok partjánál ügyet egy fillérrel sem segítették ; igy nagyszabályok terveztetnek : a török kikötők ígérettek hozzád felimádkozni, rólok meg időt sem adtak nyomtattatni egyesek száj ostromzár alá vétele és a Dardanellák el-! Jjbb miJDl ao véka búza kiosztásával is emlékezni kötelez a szivünkből kiirthatat-! mára extra meghívót. ' , . kezelt enyhíteni, a szerencsétlenek & H 10 r.° u ° i irJA^ h 10?/ 4 .éD oeg- dal mán. „Helikon* hajou oda érkezett Sey-, .Melyek után vasvolt a tekinti mour admirális. A hajón sokáig értekezett szerkeező úrunk a montenegrói meghatalmazottal, futárt ! tej;ej tratelójalan honfiúi, keresztényi és emberbarát! érzelem ! . . . „Vezéreink voltak ők ; véreinket pedig meg nem tagadhatjuk, feledésnek át nem engedhettük ! küldött Csetinyébe és miután választ ka-yegti slibili *) Kéretnek honi lapjaink e czikk kö*- t KÜLFÖLD. Egy jelen volt, ez a jegyzék a melyeknél fogva valószínűleg maculatura lesz belőle. Törökország nem várhatja, hogy forma szerint tudtára adják a hatalmak, hogy Törökország parancsára lemondanak a tüntetésről. A franczia lapok közül a „Republique Frangaise” sem tartja kielégítőnek a porta legújabb jegyzékét. A porta oktalan — írja e lap — mert annyi nagy áldozat után nem akarja rászánni magát az utolsó könnyebb áldozatra, a berlini szerződés teljessé tételére. A „Journal des Debats” ajánlja, hogy ne hallgasson Francziaország a radicálisok zajongására, hanem minden tekintetben tartson Európával. Anglia nem tervez olyan túlságos rendszabályokat, mint a minőkről az angol lapok beszélnek. Mi értesülünk, pont onnét, 5-ön déltájban visszatért a dóba. Seymour meghívta Danilo Sol montenegrói trónörököst, kilencz évett a flotta meglátogatására. Tekintetes Szerkesztő úri A midőn becses lapjában semmi helyet kérnék — teszem ezt azon indáiból, mert tolmácsolója kívánok lenni ro szerencsétlenségnek, mely községüiket tegnapra viradólag érte. Ugyanis lejhetik az ezt insolens bánásmódot, az angol, nap éjjel két órakor, midőn ki ki napi iradalmait édes nyugalommal pihenni, kormány pedig nem hátrálhat meg, miután kószakarva és oly nagy álon ennyire harangok rémes hangja vert fel- álmainkhaladtából — jelezvén a tüzet, mely a Nagyfj,T i m e s* Európa jób.an es te es- j903 házának kernenezéjén felhalmazot ügyeleti Ünnepélyére megjelenni miként lehet tilos akkor, midőn ott semmi és senj ki elleni tüntetés, lázitás s más nemzeti- s ségek elleni torzsalkodás nincsen ; midőn még az egykori ellenség is ezen ünnepélyt mondatik , midőn a kiengesztelődés meg jen intézett támadásnak mondja a porta kendekből vetkezve, hihetetlen gyom - bocsátás fátyola bont mindent , toldja a jegyzékét. Most elérkezett a válságos perez, g a bírzak tömött során fel- k * int Art o rfi M 1’AnirAif biivH Att mnnuiui Lr ij. 1 • , * i ___ _____ _ . . midőn elválik, vájjon igazán egyetért-e, f0ré terjedve felemésztett 11 Ulk» Európa vagy pedig csak színre házak, gazdasági épületek, 0 behordott?A „Standard* szerint olyan fölhonákkal együtt — s élelem és híj!« tételeket és fentartásokat foglal magában ! De jül hagyott, a tél közeledtével, mit egy 100 szerencsétlent, kiknek az éjt! tétségét megvilágító tűznek réme! Ihjjai közt légbe küldött szivszaggató jitt állásaik, csak a legelvetemeilettebb arakot hagyhatták megindulás nélkül, bor az egész falu áldozatául nem lett 0 p nősz elemnek, azt az isteni gondviselő mellett nagyrészt rajta Thorotzkay Sódor úréknak, e község jóltevőinek lehet köszönni, kiknek tevékenysége és erílis intézkedései által sikerült a tüzet itt 5 óra felé localizálnunk, — nagy segélytszolgálva az alig negyed órai távoláig* fekvő Toroczkóbánya városból, lelkes fikfiak által kihúzott vizi fecskendő, a miénk mellett, — mig az ott székelő vajdarság csak reggel felé jött a vész helyére, erélytelen megjelenésükkel szaporít a tétlenek számát. — S midőn ezt, nylvánosságra hozva, az elismerésnek is utó* ni kívántam, — megjegyzem, hogy«!*■ bonás nép közül némelyek, a vasárnap reggel s/,7 órakor, dél-kelet felől meglehetős erejű lökést adó, pír mhoj ' perczig tartott földingást, az itt vész»»' jelének tekinték, mint intőjük, az emírek romlotsága miatt. — Azonban bír®11 végét, és semmi esetre sem fogja átlépni az alkotmány által megjelölt határvonalat. Bécsbe érkezett sürgönyök szerint, jelenleg élénk tárgyalást folytatnak a nagyhatalmak a portának szóval és tettel adandó válasz fölött; az ezáltal okozott szünet nehány napig fog tartani, a con - - „ A porta ajánlatait különben vala . TANÜGT. Meghívás. A „57 kath. tanitó-egylet* folyó évi renden gyűlését Nagy-Szebenben, október iii 28-án a kir. róm. kath. Tertz-árvaházii épületében fogja megtartani. E köztistre tisztelettel meghivatik az egylet „ denik tagja s általában a tanügydeklődő közönség. A közgyülés sorrendje Október 27 én d. e. 9— írja 1) Isteni tisztelet a Teréig templomában. 2) Mintatanítást tart mándl József a Teréz-árvaház 4.száljában a számtanból. 3) Elnöki beszéd 4) Jegyzőköny felolvasáséig lesités. 5) Őrell Lajos biráljja Szásarolynak értekezését. 6) Dományána pjátér ellenbirálja Török Sándor bírálatit 1 honfiúi Közös ebéd Oktober 27-én d. u. 3—6 óráig 8) Mintatalitást tart Horváth Ilón, az állami elemi isk. 2 ikosi^ bsn a magyar nyelvtanból. 9) Kíséri^ kel összekötött előadást tart Ferencit I.,ván állaut. gymn. tanár ur a termét»tanból. IOj Bizottságok kiküldése a pretán számadások és a könyvtár felfg.gálására Október 28-án d. e. 8—1 óráig. 11) Mintatanitások megbirálása. „ A választmány évi jelentése. 13) Pénzt» és könyvtárvizsgáló bizottságok jelenti 14) A tisztviselők leköszönése és korettá választása. 15) Szavazatszedő bizottság vlasztása. Október 28-án d. u. 3—6 óráig 16) Szavazatszedő bizottság jelentése. 17) Az alapszabályok módosítóin. Indítványok tárgyalása. A vidéki tagtársak közül azok, ha a közgyűlés ideje alatt ingyenszállásoa óhajtanak részesülni, avagy a közös óidén is résztvenni, szíveskedjenek erről a egylet elnökét legkésőbb október 26-n értesíteni. Mérsékelt áru vasúti jegyet is gondoskodott a választmány, e mezekezésük után, azonnal szét is fogtuk mi küldetni. Nagy-Szeben, 1880. évi szeptember hó 24-én. It os z Kosni Elek,u elnök. Szász Károly,(.1 tanitó egyleti jegyző, LEVELEZÉS Toroczkó - Szt.- György, 1880. ckt j segélyével felhívom mindazon embert^' ti részvétet érző kebleket, kikben »?*{'