Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)

1880-10-09 / 234. szám

den egyébtől menten, készüljenek azon pá­lyára, melyre lelkesedéssel készültek lépni. És az akkori egyetemre járásra nem kell a mostani sűrű egyetem-látogatásból következtetést vonni, mert akkor a pap­­választási törvények a papi állomások el­nyerésénél még nem adtak előjogot az akadémitáknak itthon maradt coligáik fe­lett, mint most. Úgy, hogy akkor külföl­di egyetemre nagyobbára csak azok men­tek, a­kik tanári pályára készültek. Ritkán egy, de többnyire 2—3 évi távollét után visszatértek, és tán mindjárt rendes tanárok lettek ? Nem lesz azok, hanem még rendesen 2—3 évig, sőt több ideig is, mint segédtanárok működtek, és csak ha az iskolai elöljáróságok újabb meggyőződést szereztek maguknak ezen egyének külső-belső képzettségéről, aján­lották föl őket rendes tanárokká leendő megválasztásra, így — hogy magamat hozzam föl például, de csak azért, mert a magam éle­tének pályafutását ism­erem legjobban — én mint felsőbb tudományokat hallgató ifjú 7 évig foglalkoztam mint magántanító I.—VI. gymn. osztálybeli növendékekkel, s a theologiai tanfolyamot végezve, 2 évig voltam osztálytanító, azután külföldre men­ve, 2 évig foglalkoztam azon tudományok tanulmányozásával, melyet magamnak vá­lasztottam, s visszatérve, 3 évig voltam segédtanár, úgy hogy a felsőbb tudomá­nyokat végezve, a 8-dik, az érettségi vizs­gálat letevése után a 13-dik, azon időtől fógva pedig, hogy tanítással kezdettem foglalkozni, a tizenötödik évben let­tem rendes tanárrá. És ezen az előkészü­leten ment keresztül mindenikünk. Igen, mert az erdélyi reformátusok­nál régebben csak kiismert és kipróbált egy­éneket alkalmaztak rendes tanárokul, és ezen kiismerés, és ezen kipróbálás na­gjobb garantiát nyújtott, mint akárhány esetben a mostani tanári diplomák. Ilyen férfiak azok az erdélyi refor­mátus gymnasiumoknál tanári oklevél nél­kül alkalmazásban lévő „theologus* rendes tanárok, és ilyen „theologusok* azok is, a­kik az enyedi ref. főiskolában természet­­tant és természetrajzot és egyebeket ta­nítanak, akik nem csinált, hanem ké­szült „azakerők*; kiknek hogy tanári oklevelük nincs — fia hiba — nem az ők hibájok, hanem azon köré, mely rájok néz­ve ily nemű diploma előmutatását szük­ségesnek nem tartotta, hogy most utóla­gosan nem igyekeznek ezen diplomát meg­szerezni, oka az, hogy rendes állomásban lévőn, ily diploma megszerzését magukra nézve szükségesnek nem tartják, a­kiknek legfennebb az a bűnök, hogy az illető tu­dományszakon kívül még theológiát is ta­nultak. Igen, de ez a bűne meg van pl. a ko­lozsvári tudományegyetemen tanári dip­lomákat osztogató derék tanárok egy igen tekintélyes részének is, hiszen Dr. Bras­­sai Sámuel, Ladányi Gedeon, Imreh Sán­dor, Dr. Berde Áron, Felméri Lajos, ha jól tudom, mind theologiát is végzett egyé­nek, a­kik „Krisztus Jézus életrajza, cso­­datételei" stb.-ről tanultak. És ki meri azt állítani, hogy ezek azon tudományszak­ban, melyet előadunk, nem „szakerők* , és meri azt mondani, hogy ezen férfiak­nak theologiai ismereteik illető szaktu­dományuknak hátrányára volnának, vagy nekik maguknak szégyenére válnának. Ezek a hosszas és küzdelmes előké­szület után tanári állomáshoz jutott többé nem fiatal férfiak tehát nem szorítják ki tanári állomásukból az oklevéllel bíró fia­tal tanárjelölteket, legfennebb elfoglalva tartanak némely állomásokat, melyekre as­pirálnak ezek a fiatal emberek, kiktől az érettségi vizsgálat letevése után 3 év alatt oly képzett „szakerőket” teremtettek, hogy az oktatásügyi miniszter azok nagy részé­nek szakképzettségétől elborzadva, meg­rendelte, hogy a tanárképző-intézetek föl­veendő növendékeit jövőre jobban megvá­logassák, a tanárképzés idejét majdnem még egyszer akkorára nyújtotta és a gya­korló évet is elrendelte. Ne vegye tehát senki zokon, ha az erdélyi ref. egyházkerület nem hajlandó kipróbált tanárait elejteni azon okleveles tanárjelöltek kedvéért, kiknek szakképzett­sége felett maga az a miniszter, kinek auspiciumai alatt azok képeztettek és ké­pesítettek, ily sújtó ítéletet mondott, és ne vegyék zokon a fiatal okleveles tanár­jelöltek, ha állomásban levő idősebb kol­­légáik nem igyekeznek megszerezni azon oklevelet, melyre állomás elnyerése végett már szükségük nincs. Hagyjanak tehát békét ezeknek a férfiaknak, hogy míg testi és lelki erejök engedi, hordozzák az igát, melyet benső hivatásból és lelkesedéssel vettek nyakuk­­ba, és élvezzék azon csekély fizetést, mely­re oly emberül megszolgálnak. Majd, ha ezek kidőlnek, foglalják el az üresen ma­radott állomásokat az okleveles tanárok, és adja isten, hivatásukat nagyobb siker­rel töltsék be, mint nem diplomás elődeik. Székely Ferencz tanvezetőtanár: IDEGEN RANG A MAGYAR PÉNZ­ÜGYEKRŐL. Szapáry gróf pénzügyi exposéjáról szólva, azt mondja a „Fremdenblatt“, hogy a miniszter által Magyarország pénz­ügyi helyzetéről előterjesztett kép nem­csak a legkisebb részletekig ki van dol­gozva, hanem az természethűs a valóság­nak tökéletesen megfelelő is egyszersmind, mert Szapáry gróf egyátalán nem válasz­tott csak derült színeket, hanem a sötét alaphangot sem kímélte s az árnyazást sem hagyta el. Egész őszintén elmondta, hogy a pénzügyi helyzet komoly s min­den optimistaustól menten, rá­mutatott azon nehéz feladatokra, melyeket meg kell oldani, hogy Magyarország pénzügyi keze­lését szabályos menetben fentartani, a nép adóerejét öregbíteni, az ország hitelét sér­tetlenül megóvni és évről-évre lépésről-lé­­pésre mind jobban meg lehessen közelíteni a­­z ér­t, az államháztartási egyensúly hely­reállítását. Az az őszinteség és igazság, a­melylyel a pénzügyminiszter a gazdasági s pénzügyi helyzetet az országgyűlésen elő­adta, nagyon alkalmas arra, hogy a pessi­­mistikus felfogást megakadályozza s tért ne engedjen túlzó aggodalmaknak a ma­­gyedik szomszédnőjével s mindjárt nép­dalokról szól. (Ah! már ez ismer, sóhajtja a diva, kit terhel néha nagy népszerűsé­ge.) Az idegen el is dicsekszik: — Oh, ezt én Blahánétól hallottam ! („Hát még sem ismert") — És kérem, látta is Blahánét ? — kérdi Blaháné. — Természetesen. A színházban Va­lami nagyszerű asszony. Szebben dalol a fülemilénél. Annál pompásabbat bizonyo­san nagyság sem hallott ! — Soha ! szólt komolyan Blaháné. — Pedig tudok egy nótát, a­milyet még Blaháné sem dalolt. Hej! — Kérem, tanítson meg hát rá. Majd elnótázom. — Ön? — Én , Blaháné. — De, hisz az lehetetlen ! — Vájjon? — S szó ami szó, addig kellett keresgélnie zsebében, míg talált valami hivatalos iratot, levelet, melylyel bebizonyította, hogy­­ valóban Blaháné. S akkor? Nos, a református pap belekezdett a nótába, s énekelt, Blaháné meg vele, úgy hogy a két gépész meg a conducteur oda csimpaszkodott a vagyon ajtajába, úgy hallgatózott, s ez a kis tréfa nagyobb örö­met okozott Blahánénak, mint sok színpa­di babér, a nótát pedig, mely szépségéért érdemes is volt rá, elhozta haza, s énekli „A becsület szegényeiben. Dalolj, dalolj, gyönyörű kis madárka, Dobogj, dobogj, szegény szívem hiába, Dobogás közt a szíj könnyen megreped ... „A virágnak megtiltani nem lehet“ ... Viradóra szól a falu harangja, Búsan dalol a zöld erdő galambja. Tudok annál még egy busább éneket. ... „A virágnak megtiltani nem lehet“ .... Ez az újságíró denfélét kifecseg r Hja, vezényeltek volna, így maradtak néhány perczig, mialatt Blaháné látcsővel végig nézte a maga törpe gárdáját, s úgy örült neki, mint egy­­ gyermek. Tulajdonképen az ia akart lenni. A csapat aztán illő tar­tással elléptetett előtte, s Blaháné, mint legfőbb parancsnok kijelentette magas meg­— Katonák ! — úgymond, — derék fiúk vagytok, hanem a paradicsomot kár volt letaposni, a nélkül is lehettetek vol­na olyan katonák, a milyenek vagytok. A ki a szilvafára mászik, az onnan gályát le ne törjön, mert a fát pusztítani nem sza­bad. Egymást a karó hegyével ne üssé­tek, mert az karczol, elvérez. Jobbra od­ pihenj! Jertek, kaptok egy kis kuglófot.. Milyen idők voltak azok? Blahánét körülzsibongta az a sok apró sáska, s ő olyan nagyon, de nagyon jól érezte ma­gát közöttük, hogy nehezet sóhajtott, mi­dőn elhittük dicsőséget aratni, babérokat fűzni fürtös feje köré. Nem mondanám, de úgy is tudja mindenki, hogy azóta évek múltak el. Ka­­tonásdi játék, vidéki színészet nyomorúsá­ga mind elmúlt, de megmaradt a napvilá­gos kedély a színpadon, melylyel szoros összefüggésben jár az izmos, hatalmas mű­vészet, melyre hiába fogják rá, hogy nem alakító, azzal tévesztik össze, hogy a sa­ját gazdag érzésű lelkén szűr át minden szót, mit kiejt, s mert így mindig román­ CZ08, mindig üde és illatos, ráfogják, hogy mindig ugyanaz. Pedig ha az volna, már nem lehetne vonzereje olyan erős, bája olyan ellenállhatatlan: tudják jól, a­kik tagad­ják, de tagadják. S magyarázata, hogy a gyermekség­nek örök forrása van keblében. Ez ma­gyarázza meg a következő történetkét is. Blaháné megy haza a gödöllői szőllejébe nép is am­­­hiába ! . . . A coupéban saját hölgyein kivül van egy ! A virágnak megtiltani nem lehet 1-----­fiatal pap is, ki caakwuar beszédbe ele- Adorján­ Sándor, a vízaknai ünnepély A vízaknai 1849 f­ebr. 4-ki csatában elvérzett hon­védek eltemetése és emlékek leleplező­ ünnepé­lyének lefolyása, mint keresztényeknek a jézusi szent religio törvényénél fogva, joguk van a mi imáink, rólaki megemlékezés, s érettek való kö­nyörgésre* ! . . . Emberek voltak Ők, s az emberek embertársukat úgy pihenni hagyni, mint a teherhordásban lelketlenül kidőlt álla­tokat nem engedhetik ; hisz akkor emberi kötelmükről felejtkeznének meg, s a hu­­mánusság ellen vétkeznének*! . . . De megható volt az is, midőn a ki­­engesztelődés szent lelkületűvel mondotta: ,Oh Jézus! felebaráti szeretet nagy mes­tere s ki­parancsoltad, hogy még ellensé­geinket is szeressük s érettek imádkoz­zunk; e tekintetben is a te igaz híveid akarván lenni, most, midőn a kiengeszte­lődés angyala lebeg minden felett; most, midőn a szomorú múlt a megbocsátás, ki­­tmgesztelődés és kibékülés fátyolával van betakarva----------azokért is szivünk, lel gyár állam további anyagi fejlődését ille­­tőn­g. Az új kormányzat helyreállítása óta évről-évre növekedtek ugyan a magyar államháztartásban a kiadások s a jövő év­re is nagyobb összeg irányoztatott elő, mint a folyó évre. A rendes kiadások sza­porítása azonban, eltekintve az előbbeni minisztériumok hibáitól, legnagyobb rész­ben azon körülménynek tulajdonítandó, hogy Magyarország kénytelen, volt egész beligazgatását, igazságszolgáltatását, okta­tásügyét és közlekedésügyét teljesen újjá­szervezni. S nem lehet tagadni, hogy az­ utolsó öt év alatt határozottan érvényre jutott a takarékosság elve. Szapáry gróf jelen előirányzatából is kitetszik a dicsé­retre méltó takarékosság s az a törekvés, hogy a kiadásokat öszhangba hozza a ren­delkezésre álló eszközökkel. A rendes bevételek, melyeket ez esz­közök adnak, ez idő szerint nem elégsé­­j­künkből imádkozunk, a­kik mint ellensé­gesek ugyan a kormányzati költségek fe-ígek küzdöttek Vizakna küzdterein, s a dezésére, habár 1869 óta azok pro anno ,kik közül talán nehányan e sírba behá 60 millió forinttal növekedtek. A népjólét veszélyeztetése nélkül nem is igen lehetne azok összegét tulcsigázni, s ezert viszony­lag csak csekély 61­, millió az az összeg, melyet a pénzügyminiszter további adók­ból akar bevenni, a petróleum-vámból s fogyasztási tárgyak után fizetendő illeté­kektől, melyek a luxus tárgyakhoz nagyon közel esnek. De okvetlen fel lehet téte­lezni, hogy Magyarország, ha csak alkalma lesz békében gazdaságilag fejlődni, képes A kettős ünnepély f. hó 3-án tarta­tott meg , mi oly fényesen és nagyszerűen sikerült, milyenre az előzmények, a min­­denfelőlről előgördülő akadályok és nehéz­ségek után még gondolni se lehetett! . . . Maga a természet is közreműködött, mert megszűnt a folytonos esőzés, zord és hideg idő, a legszebb nap derült fel . Mi több, maga a föld is a kegy­elet­es ü­n­nep reggelén a feletti örömét éreztette eremléi, felszentelése és leleplezése ke­Vízakna és szomszédságában a rengés ál­tal, hogy harminczegy év után el­emeztet­nek s emlékkel megjelöltetnek Bem azon hős katonái, kik a haza védelmében a víz­aknai csatában elvérzettek­­ . . . a sirt számtalan koszorú, gyertya és alkalmával eltemettetik és érettek ima mécses vette körül; kerítése kapujánál két, mondrunk gyászlobogó lengett. Az emlék és környe­zete is nemzeti lobogók virágfü­zérek és viráglánczolatokkal diszittetett fel. A nemzeti lobogók egyike volt az, mely alatt 1848 szept. 20-án az alkot­mány­ és egymás oltalmára föleskü­d a vízaknai magyar nemzetőrség. Az ünnepélyre m­ár délelőtt kezdet­tek Szebenből és a környékből özönleni. Délután három órakor Szebenből külön vo­nat jött ki, tizenegy kocsi vendéget hozva magával, kikhez számítva a gyalog kijött állami gymnasium­i ifjúságot és azon pol­gárokat, kik fuvarral jöttek ki, h­a Sze­benből kijöttek számát 500-ra lehet tenni. Megjelentek szebenből a magyar dal­kör derék tagjai ia nemzeti szalagjellel (kokárda) — sziveknél ellátva, az ünnepély megkezdését mozsár­ágyuk dörgése hirdette. A menet a r­égi. kath. templomban elvégzett „Libera” után a szebeni zenekar általi gyászinduló játszása mellett érkezett meg a sírhoz, hol a programmban*) em­litettek elvégzése után, a helyi róm kath. lelkész beszédet tartott ; előadta ezen ke­gyeletes és hazafias ügy, a az 1849 febr. 4-ki csata történetét; felfejtette, hogy mik voltak az 1848—49-k. honvédek? mit kö­szönhetünk nekik ? s azért mily tisztelet­Ezek után én csodálkozom, hogy az I illeték minő alapon és jogon kárhoztathat-i­gaj­a­d nak engemet . . . Kedves olvasó." Jó! tudom én azt, hogy mindenkinek az ő belátása szerint keresztények voltak ők, s nekik,­tenni joga van; jól tudoma én azt, hogy­­ senkit az ő szabad tevésében korlátozni vagy ide-oda hurczolni nem lehet; azért fésére !­s) Magy. Pölg, 1890. szept. 22. sz. 219 fakasztó volt a sirbeszentelés és földbe hányás cselekvénye is, —■ elgondolván azt, hogy románok voltak egy magyar ur köz­reműködése folytán, a kik a haza véres ál­dozatait a szörnyű mélységbe behányták ; de románok voltak azok, a kik most egy magyar lelkész kérésére a kiengesztelődők érzetével földet hánytak a dicső hősökre, kikre a hazafias kegyelet annyi esztendő­kön keresztül szemfödöt nem tett, hantokat nem hányt, könnyeket nem hullatott­ a katonai halotti díszlövést a sírba egy szakasz katonaság adta meg, mely a r. kat. lelkész felkérésére több nemzetbe­liekből alakult össze a régi- és újk­onvé­dlekből, különféle fegyverekkel ellátva, mi­után mélt. Mangesius Frigyes honvéd ez­redes úr a szent ügyet következő levéllel utasította ki a honvédség általi pártolás határaiból: „M. kir. honvéd állomás parancsno­­ka Nagy Szebenben Mangesius Frigyes ez­redes. A vizáknál rom. kath. lelkészeti hí­­j­vatalnak Vizaknán. Nagy Sieben 1880. szep­tember 21 én Méltóságos szentkatoliszi Bakk End- I­re plébános ur 1. hó 5 én ide idézett át­­­iratára van szerencsém tisztelettel vála­L­o­n­d­o­n. A­­ibinából San Francis­coit át érkező tudósítások elkerülhetlennek mondják a chinai orosz háborút. A „New­­­ York Herald” jelenti, hogy 12.000 orosz szolul, miszerint Magyarország apostoli ki-, bbnny- szenei elfoglalhatja Pekinget. A • ff * nt/l'll 7 V« vi uu­rályunk 0 felsége által kiadott szolgálati, külföldi követek távoznak Chinából. szabályzatunk szerint, azon f. hó 26 AnVi-A „Daily News" arról értesül Ré­zaknán tartandó ünnepélyen a m kir. hon- i fiából, hogy az angol kormány indítványoz - védségnek részt venni tilos, mely okból­­ mi a­,arra, hogy Konstantinápolyba küldes­­méltóságodat tisztelettel kérem, miszerint­­ az egyesült flotta. Az olasz kormány s az ünnepélyen való megjelenhetésünkre m ne számítson. Mangesius ezredes s. k. Hogy az uj honvédeknek őseik elte­metésére és ak­tokhoz emelt egy szerény csatlakozni fog ehez az indítványhoz. A porta jegyzékéről ezeket írja a „Daily News” : A szultán válasza hason­lít a dicsőség tetőpontján levő Napoleon mik valamely legyőzött ellenséghez inté­zett feleletéhez. A nagyhatalmak nem tűl meg nem róhatom, de érzelmemet követ­ve és az ügy szentségét tekintve, igen saj­nálom azt is, hogy Vízakna várára tisztelt magisztrátusa és képviselő testülete — bár két héttel azelőtt meghiva vott — testü­letileg nem vett részt, hanem személyen­ként jelent meg az ünnepélyen, kivéve azon pár intelligentiát, mely a „Magyar Polgár” 111-ik számában a Vízaknáról czikkező úr által emlitve volt, s kik már akkor kinyilatkoztatták, hogy az ügy pár­tolásához járulni nem fognak ! Temetési szertartás elvégezte után a szebeni magyar dalkör az emlék magasla­tán igen jó sikerrel énekelte a „Hymnust”. Mely után tartatott az emlék felszentelési és leleplezési szertartása, mely alkalom­mali imákban a népek és nemzetek istene kéretett, „hogy adja, miszerint az évek és idők folytán ezen emlék az őt látók és szemlélőknek hirdesse a hősök tetteit, újítsa fel emléküket , a porágyaikban nyugvók álmát a kegyelet ne szűnjék meg itt virasztani, hozza ide a honfi és hon­nyattak a magyar ügy véres áldozataival.A leány minden évben a nemzeti elismerés éreztesd népek szent Istene­­velők is ir-­­ és kegyelet koszorúját." „Oltsd át min­galm­ad és kegyelmed határtalanságát; le­jdenható istenünk! — az ég felé fordulva köré az emléket fölszentelő apát úr — szellemeket az összes nemzet életébe;­gyenek ők is most általunk eltemetve, kik hasonlóan eltemetve nem voltak.“ .Legyen béke e sírban köztök, ki kiáltsd át hazaszeretetüket s azon az életben egymás ellen mint ellenségek s készségüket, melylyel ők a hazát védelme­­küzdöttek ! . . De legyen béke köztünk ia,a­zék. Add, hogy a gránit emlék mellett , az egész hazában a különféle nemzetek , ennél maradandóbb erényeinkből állítsunk szivébe azáljon le oh Mindenhatós egek-! emléket sziveink és tetteinkben nekik, a __________a______„ „ „ . bil az egymás iránti szeretet égi lelke ,­­ mi fogja egyedül méltón hirdetni az ok, szi­ls lesz amaz összegeket behozni, mert'bi­j szűnjék meg az ellenségeskedés mirigye;,­veinkben élő, igaz, tiszteletét; de a mi fogja szén valamikor csak meg kall érlelődni , halljon ki a gyűlölködés fúriája; őrködjék­­ fölemelni vagygyá és boldoggá lenni ha­felettük az egyezség és testvériségnek szel­zánkat és nemzetünket­­ . .. lenne, lebegjen felettünk mindig a boldo- Megszenteléskor a lepel lehullott az gitó békességnek pálmája. .. emlékről, melyre a zene tusdit, a katona-Nagyszerü és számosokat környekre­­­ság pedig diszlövést adott, a mozsarak azon vetés gyümölcsének, melyet a jelen­tékeny vasúti, folyamszabályozási kikötő s közmunka, s más invesztícziók képeznek Hogy az adósságcsinálással szakítani akar Szapáry dr., mutatja az, hogy a de­­fic­it fedezésére csak kis mértékben akar­ja igénybe venni az állami hitelt, hanem e helyett az állam javak eladásából akar a terheken könnyíteni, s jövőre ez volna a főeszköz a hiány fedezésére. Szapáry gró­fot, úgy látszik, azon belátás vezette erre, miszerint az államjavak hozadéka sokkal csekélyebb, mint a járadék után fizetendő kamat, a javak eladása tehát az államra nézve kisebb áldozattal jár, mint a kölcsö­nök felvétele. Szapáry költségvetését a józan ész, a tiszta szellem s az őszinte törekvés ko­molysága lengi át. A miniszter himezén­­hámozás nélkül beszélt, bár sikerülne ne­ki feladatát megoldani. Nem is fogja eb­ben nélkülözni a többség támogatását, mert itt a siker nem egy emberé, hanem az egész nemzeté; megszólaltak, miknek végeztével a meg­szentelést végző apát ur egy igen jeles beszédet tartott a imaszeretet és a ha­zának a veszélybeni védése magasztos eré­nyéről, s a népet buzdította a haza vérta­núi emlékének kegyeletes megőrzésére; az emléket a nemzet egyes hű fiai és leányai figyelmébe ajánlotta mondván : „Legyen a nemzet ennek hű őrzője és gondvise­lője, valamint a nemzet hű fiai és leányai azok, a kiknek áldozataiból létrejött! Az ünnepélyt bezáróul a szebeni dal­kör elénekelte a „Szózatot“, mire mozsár - ágyudörgés és Rákóczy-induló zenélése kö­zött a jelenlevők nagyobb része a Nedvich­­féle villába ment mulatni. Este a tér és az emléknek imposans kivilágítása volt. *) S miért a régzi honvéd küzdött, jogosnak is menetelt el; midőn még ő felsége a di­csőségesen uralkodó király és a királyné is az ország főrendei és képviselői által felajánlott tiszteletdijt nem az új hanem a régi honvédek és azok árvái felsegélé­sére alapitványkép a magyar minisztérium kezébe tette le, — azt most, midőn éppen a régi honvédek vitézsége s hősiessége után nemzeti kormány van, — fel nem foghatom ... Lehet, hogy én nem ismerem a tör­vényt és törvényszerű utasítást. — — — Ha ez igy van, akkor bocsánatot kérek tudatlanságból származd fellépésemért, ha pedig nincsen úgy, akkor ítéljen a nem­zet honvédsége felett ! . . . Lelki fájdalommal értesültem, hogy akadtak egyes magyar királyi hivatalno­kok is, a­kik hasonlóan, mint magyar tisztvi­selők, a magyar honvédség küzdelmei és véráldozatai után vannak szép állomáso­kon, a jelzett ünnepélyt „cuculloriumnak“ 1 h­gy a franczia kormány nem fog­ható haszontalan „okosz-pokusznak* nevezték |­r02ni vajg meg nem kapja a jegyzék szó­el, személyemet megróják, hogy én őket nem hivtam meg az Ünnepélyre. A mi a gúnyos elnevezést illeti, az nem engemet mocskol be, hanem azt a ki a legszentebb ünnepélyt is ily mő-és kegyelettel tartozunk a közülök dicső ha- i­don kissebbiteni nem átalja. láb­al elhullottak iránt ! A mi a meghívást illeti, ód e tekm Ezután tartatott a temetési szertar-­ tetben is magamat hibásnak nem tarthatom 'servativ hawaiinak azon fáradoznak vált. György István ő nagysága apáti süveg és I Ünnepélynek szept. 26 káról okt 3­ kára diszöltönyben égre emelt szív és lélekkel­­ való elhalasztását, a „Magyar Polgár“ ezen csoportjával szemben is roszszabbág okból, a Tekintetes Szerkesztő úr szive* — mint temetést végző pap — imádkoz-1 „Hermannstadter Zeitung“ és más lapokban ta : „Mindenek hatalma« ura, nemzetem-­ tudattam , a nek­ozeus istenei­d legszentebb emléke-­­ jövősét. is lapok utján mindenkinek L ér­zet érzete imájával esdünk fel hozzád e­dettem Hogy azonban extra külön meg­s siraal azon szolgáidért, kik a mindnyájunk ! hívót­ mindenkinek nem küldhettem,, ennek ! előtt kedves és drága haza, nemzet és al­áXhr?!“ A‘!hataL,8DA0kpa.k : valomnak csak k'ís szik­rája is # -ij 1, ák­jjxv G javasatokat csak Ango.* bánni csekiíiv adományokkal, akiről zug t.urfh-itja magára nézve kihívóknak nHaíl segíteni az ínségesek uyomori® A hatalmak a további lépéseket tárgyalják­­ akár községünk jóltevője min Tboron, most, annyi azonban bizonyos, hogy a Dúl­­­ Sándor úrhoz tTorockó-Szt.-Oyörgy. il? Toroczkó) küldve­­is nem én, hanem az illető urak az okai, skotraányért hullottak el . . Harminczegy j­a­kik, köztünk legyen mondva, a szent J­orgye előtti tüntetés elmarad,s mai rend 1 év után őket eltemetni, sirjok partjánál­­ ügyet egy fillérrel sem segítették ; igy nag­y­szabályok terveztetnek : a török kikötők í­g­érettek hozzád felimádkozni, rólok meg­ i­dőt sem adtak nyomtattatni egyesek szá­j ostromzár alá vétele és a Dardanellák el-! Jjbb miJDl ao véka búza kiosztásával is emlékezni kötelez a szivünkből kiirthatat-! mára extra meghívót. ' , . kezelt enyhíteni, a szerencsétlenek & H 10 r.° u ° i irJA^ h 10?/ 4 .éD oeg- dal mán. „Helikon* hajou oda érkezett Sey-, .Melyek után vasvolt a tekinti mour admirális. A hajón sokáig értekezett s­­zerkeez­ő úrunk a montenegrói meghatalmazottal, futárt ! tej;ej tratelója­lan honfiúi, keresztényi és emberbarát! ér­zelem ! . . . „Vezéreink voltak ők ; véreinket pe­dig meg nem tagadhatjuk, feledésnek át nem­­ engedhettük ! küldött Csetinyébe és miután választ ka-­yegti slibili *) Kéretnek honi lapjaink e czikk kö*- t KÜLFÖLD. Egy jelen volt, ez a jegyzék a melyeknél fogva valószí­nűleg maculatura lesz belőle. Törökország nem várhatja, hogy forma szerint tudtára adják a hatalmak, hogy Törökország pa­rancsára lemondanak a tüntetésről. A franczia lapok közül a „Repub­lique Frangaise” sem tartja kielégítőnek a porta legújabb jegyzékét. A porta okta­lan — írja e lap — mert annyi nagy ál­dozat után nem akarja rászánni magát az utolsó könnyebb áldozatra, a berlini szer­ződés teljessé tételére. A „Journal des Debats” ajánlja, hogy ne hallgasson Francziaország a radicálisok zajongására, hanem minden tekintetben tartson Európával. Anglia nem tervez olyan túlságos rendszabályokat, mint a minőkről az angol lapok beszélnek. Mi értesülünk, pont onnét, 5-ön déltájban visszatért a dóba. Seymour meghívta Danilo So­l montenegrói trónörököst, kilencz évett a flotta meglátogatására. Tekintetes Szerkesztő úri A midőn becses lapjában semm­i helyet kérnék — teszem ezt azon indái­ból, mert tolmácsolója kívánok lenni ro­ szerencsétlenségnek, mely községüike­t tegnapra viradólag érte.­­ Ugyanis lej­hetik az ezt insolens bánásmódot, az angol, nap éjjel két órakor, midőn ki ki napi i­radalmait édes nyugalommal pihenni, kormány pedig nem hátrálhat meg, miu­tán kószakarva és oly nagy álon ennyire­­ harangok rémes hangja vert fel- álmaink­­haladt­á­ból — jelezvén a tüzet, mely a Nagyfj­,T i m e s* Európa jób.an es te es- j­903 házának kernenezéjén felhalmazot ü­gyeleti Ünnepélyére megjelenni miként le­­­het tilos akkor, midőn ott semmi és sen­­j ki elleni tüntetés, lázitás s más nemzeti- s ségek elleni torzsalkodás nincsen ; midőn még az egykori ellenség is ezen ünnepély­t mondatik , midőn a kiengesztelődés meg­­ jen intézett támadásnak mondja a porta­­ kendekből vetkezve, hihetetlen gyom - bocsátás fátyola bont mindent , toldja a jegyzékét. Most elérkezett a válságos perez, g a bírzak tömött során fel- k * int Art o rfi M 1’AnirAif biivH Att mnnuiui Lr ij. 1 • , * i ___ _____ _ . . midőn elválik, vájjon igazán egyetért-e, f0ré terjedve­­ felemésztett 11 Ulk» Európa vagy pedig csak színre házak, gazdasági épületek, 0 behordott?­A „Standard* szerint olyan föl­­­honákkal együtt — s élelem és híj!« tételeket és fentartásokat foglal magában ! De­ j­ül hagyott, a tél közeledtével, mit egy 100 szerencsétlent, kiknek az éjt! tétségét megvilágító tűznek réme! Ihj­jai közt légbe küldött szivszaggató jitt állásaik, csak a legelvetemeilettebb arakot hagyhatták megindulás nélkül,­­­­ bor az egész falu áldozatául nem lett 0 p nősz elemnek, azt az isteni gondviselő mellett nagyrészt rajta Thorotzkay Só­­dor úréknak, e község jóltevőinek lehet köszönni, kiknek tevékenysége és erílis intézkedései által sikerült a tüzet itt 5 óra felé localizálnunk, — nagy segélyt­­szolgálva az alig negyed órai távoláig* fekvő Toroczkóbánya városból, lelkes fik­­fiak által kihúzott vizi fecskendő, a mi­énk mellett, — mig az ott székelő vaj­­darság csak reggel felé jött a vész helyé­­re, erélytelen megjelenésükkel szaporít a tétlenek számát. — S midőn ezt, nyl­­vánosságra hozva, az elismerésnek is utó*­ ni kívántam, — megjegyzem, hogy«!*■ bonás nép közül némelyek, a vasárnap reg­gel s/,7 órakor, dél-kelet felől meglehetős erejű lökést adó, pír mhoj ' perczig tartott földingást, az itt vész»»' jelének tekinték, mint intőjük, az emí­rek romlotsága miatt. — Azonban bír®11 végét, és semmi esetre sem fogja átlépni az alkotmány által megjelölt határvonalat. B­é­c­s­b­e érkezett sürgönyök szerint, jelenleg élénk tárgyalást folytatnak a nagy­hatalmak a portának szóval és tettel adandó válasz fölött; az ezáltal okozott szünet nehány napig fog tartani, a con - - „ A porta ajánlatait különben vala . TANÜGT. Meghívás. A „57 kath. tanitó-egylet* folyó évi rende­n gyűlését Nagy-Szebenben, október iii 28-án a kir. róm. kath. Tertz-árvaházii épületében fogja megtartani. E köztist­re tisztelettel meghivatik az egylet „ denik tagja s általában a tanügy­deklődő közönség. A k­özgy­ülés sorrendje Október 27 én d. e. 9—­ írja 1) Isteni tisztelet a Teréig templomában. 2) Mintatanítást tart mándl József a Teréz-árvaház 4.sz­á­ljában a számtanból. 3) Elnöki beszéd 4) Jegyzőköny felolvasáséig lesités. 5) Őrell Lajos biráljja Szása­rolynak értekezését. 6) Dományána pjá­tér ellenbirálja Török Sándor bírálatit 1 honfiúi­­ Közös ebéd Oktober 27-én d. u. 3—6 óráig 8) Mintatalitást tart Horváth I­lón, az állami elemi isk. 2 ik­osi^ bsn a magyar nyelvtanból. 9) Kíséri^ kel összekötött előadást tart Ferencit I.,­ván állaut. gymn. tanár ur a termét»­tanból. IOj Bizottságok kiküldése a pre­­tán számadások és a könyvtár felf­g.­gálására Október 28-án d. e. 8—1 óráig. 11) Mintatanitások m­egbirálása. „ A választmány évi jelentése. 13) Pénzt» és könyvtárvizsgáló bizottságok jelenti 14) A tisztviselők leköszönése és korettá választása. 15) Szavazat­szedő bizottság v­­lasztása. Október 28-án d. u. 3—6 óráig 16) Szavazatszedő bizottság jelenté­se. 17) Az alapszabályok módosítóin. Indítványok tárgyalása. A vidéki tagtársak közül azok, ha a közgyűlés ideje alatt ingyenszállásoa óhajtanak részesülni, avagy a közös ói­dén is résztvenni, szíveskedjenek erről a egylet elnökét legkésőbb október 26-n értesíteni. Mérsékelt áru vasúti jegyet­ is gondoskodott a választmány, e meze­kezésü­k után, azonnal szét is fogtuk mi küldetni. Nagy-Szeben, 1880. évi szeptember hó 24-én. It o­s z K­osni Elek,u elnök. Szász Károly,(.1 tanitó egyleti jegyző, LEVELEZÉS Toroczkó - Szt.- György, 1880. ckt­­­ j segélyével felhívom mindazon embert^' ti részvétet érző kebleket, kikben »?*{'

Next